Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     16/61 oldal   Bejegyzések száma: 601 
Nem a külsőség a fontos, hanem amit belül érzel
  2014-11-07 15:30:18, péntek
 
 

Néha már azt látom, kész bazárt csinálnak egyesek a sírokból. Ízléstelen, giccses dolgokkal rakják teli. Nagyon helytelen. az én véleményem szerint: " A kevesebb, néha több " - és szebb!

Fájdalmas IMA
.
Gyertyát gyújtunk, emlékezünk.
Lassan elhamvad mécsesünk.
Mennyei Atyánk Téged kérünk:
Enyhítsd fájdalmas szívünk.
Kérünk hallgasd meg a fohászt,
A lelkeknek adj végső tisztulást,
Hogy veled legyenek a mennyben!
Erre kérünk itt lenn: életura, Istenem!
Nem kell, csak egy szál gyertya
emlékezni ez is elég!
Belülről jöjjön, s fájjon ha kell
sírjunk, és hagyjuk hogy kiszabaduljanak könnyeink,
oly jó lesz utána a megkönnyebbülés!
Nem kell, csak egy szál virág
kegyeletből ez is elég!
Fájdalmunk óráján, mélyre
belecsöppenni még megrendülő.
Kutatva keresni a múltban
szerettünket, féltve megőrizzük emlékét!
Nem kell, csak egy gondolat
mi tudjuk ki az,
kinek gyermeke, szülei, testvére
vagy kedvese, párja netán unokája
belül mardossa a bánat.
Megnyugodni, rágondolni
szívünkben elrejteni örökké!
Szomorún égő szép, mécseseink lángja
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.
Életük újra lepereg: gyertyafényben,
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.
Az örök bánat táplálja e lángokat
És hiány sző néha hiú ábrándokat.
Soha nem jő haza már, hiába várjuk,
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk
Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.
Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka.
Lassan körbeszőnek az emlékek minket,
Jóleső ölelés, egy édes tekintet
A múltból, hová már nem térhetünk vissza.
Keserű könnyeink fekete föld issza.
A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,
Mely emberivé teszi még e világot.
Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.
Szeretteink helyett már csak a csend beszél.
Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak.
A többi élők számára, ők csak: holtak.
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek.

 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Mindenszentek ünnepén
  2014-11-06 09:03:04, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Az élet elmúlik, de az emlékek élnek
  2014-11-06 09:00:41, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Mikor harang kondul
  2014-11-06 08:59:06, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Gyújts meg egy gyertyát!
  2014-11-06 08:58:02, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Halottak napja
  2014-11-05 08:41:04, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Ha majd megnyugszom a fűz alatt
  2014-11-03 17:14:56, hétfő
 
 

Csabai Lajos:

Mindenszentek...


Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.

Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.

Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.

A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.

Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!


Dsida Jenő: Temetőben
(részlet)

Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.


 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Örök fény, az élet ösvényén
  2014-11-03 17:08:23, hétfő
 
 

Kerner Mariann:

Örök fény az élet ösvényén...


Csendes emlékezés...a sötétségbe nyújtózkodó gyertyaláng,
Szívünkben a múlt szelleme lobog, kezünkben virág.
Ünnepi fények maró fájdalma kering a lelkekben,
Fáj az egység hiánya- ilyenkor novemberben.

Miért temetjük el azokat, kik életre születtek?
Miért könyörgünk maradásért? Ők szabadon elmentek.
Ha a szívben gyász lángol, bűntudat, önmarcangolás,
nem lehet béke a szóban, nincsen hit, nincs feloldozás.

Bennem eltűnt a fenyőkoszorú, eltűnt a gyászszalag,
Mert kit lelkem magába írt egykor, örökkön itt marad.
Síró tekintetem könny-fátyolán beszűrődik a fény,
Ott üldögélnek, kik messzire mentek a felhők szegletén.

Csak az embernek fáj a repülés Ég és Föld között,
csak gyorsan foszló életkabátunk kopik, az kötöz.
De minden, mi lelkünkben halhatatlan: szent, isteni,
Fényét az örökkévalóba vetett hittel végül elnyeri.

Egy napon fény és árnyék, élet és halál összeér,
Találkozunk Mi mindannyian a Szeretet ösvényén.
Gyászoló ne félj hát! A benned áradó könnypatak,
Megváltássá nyílik Benned, megölel a Nap.

A lélek útja végtelen.
A lélek szabad.


 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Halottak napjára
  2014-11-03 16:03:56, hétfő
 
 

Kiss Tamás:

Halottak napjára...



Szomorún égő szép, mécseseink lángja
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.

Életük újra lepereg: gyertyafényben,
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.

Az örök bánat táplálja e lángokat
És hiány sző néha hiú ábrándokat.

Soha nem jő haza már, hiába várjuk,
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk
Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.

Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka.

Lassan körbeszőnek az emlékek minket,
Jóleső ölelés, egy édes tekintet
A múltból, hová már nem térhetünk vissza.

Keserű könnyeink fekete föld issza.
A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,
Mely emberivé teszi még e világot.

Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.
Szeretteink helyett már csak a csend beszél.
Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak.

A többi élők számára, ők csak: holtak.
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek.


 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
Van az emlék
  2014-11-02 20:15:26, vasárnap
 
  Van az emlék...
Ami sok emlék. Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni?
Igen, létezik ilyen emlék.

 
 
0 komment , kategória:  Mindenszentek-Halottak napja  
     16/61 oldal   Bejegyzések száma: 601 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 459 db bejegyzés
e év: 6874 db bejegyzés
Összes: 69029 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3094
  • e Hét: 5657
  • e Hónap: 45269
  • e Év: 274206
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.