Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     3/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Csodás kívánság
  2021-02-09 19:00:29, kedd
 
 





CSODÁS KÍVÁNSÁG


CSODÁS KÍVÁNSÁG

Csak dolgozunk keményem, hajtjuk a pénzt, S az alagút végén nem látjuk a fényt.

Még több kell belőle, mert jobban akarunk élni, Csak közben megváltozunk és ettől kell félni.

Mit fog érni a pénz, ha nem lesz már egészség? Ezért kockáztatni elég nagy merészség!

Tegyünk kicsit másképp, mint ahogy eddig tettük! Ne úgy nőjön fel gyermekünk, hogy észre sem vettük!

Hová vezet mindez? Eljön majd a vég! S akkor hiába mondjuk már, hadd maradjunk még!

Gondoljuk át mindezt, hisz repülnek az évek, Lassan megöregszünk és elmúlunk végleg!

Van család, barátok, napfény és tenger, S még számtalan más, mitől boldog az ember!

Értelem, érzelem, egymásra figyelés, Életünk csak egy van, nincsen ismétlés!

Éljünk ma úgy, hogy a holnap szebb legyen, Szeretném azt, hogy mindenki így tegyen!

Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.
( Pam Brown )

Az ember élet röpke dráma, egyszer játsszák,
Nincs több előadása."
( japán költő XVI.sz.)

"Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk. Robert
( Louis Stevenson)

Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
( Hamvas Béla )


Csodás kívánság

Link



Csodás kívánság







Csak dolgozunk keményem, hajtjuk a pénzt, S az alagút végén nem látjuk a fényt.







Még több kell belőle, mert jobban akarunk élni, Csak közben megváltozunk és ettől kell félni.







Mit fog érni a pénz, ha nem lesz már egészség? Ezért kockáztatni elég nagy merészség!







Tegyünk kicsit másképp, mint ahogy eddig tettük! Ne úgy nőjön fel gyermekünk, hogy észre sem vettük!







Hová vezet mindez? Eljön majd a vég! S akkor hiába mondjuk már, hadd maradjunk még!







Gondoljuk át mindezt, hisz repülnek az évek, Lassan megöregszünk és elmúlunk végleg!







Van család, barátok, napfény és tenger, S még számtalan más, mitől boldog az ember!







Értelem, érzelem, egymásra figyelés, Életünk csak egy van, nincsen ismétlés!







Éljünk ma úgy, hogy a holnap szebb legyen, Szeretném azt, hogy mindenki így tegyen!







Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.
( Pam Brown )







Az ember élet röpke dráma, egyszer játsszák,
Nincs több előadása."
( japán költő XVI.sz.)







Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk.
( Robert Louis Stevenson )







Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
( Hamvas Béla )







 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Posztós Lenke - Keresztény versek
  2021-02-07 20:00:53, vasárnap
 
 










POSZTÓS LENKE - KERESZTÉNY VERSEK


A szóban rejlik gondolatunk; amit mondunk, azok vagyunk. Teremthetünk szép égboltot, vagy rossz szavakkal sötét poklot. Ha Istentől jön gondolatom, versbe fűzöm, s tovább adom; hogy kő legyen az épitőnek, s gyógyir minden szenvedőnek...

/Posztós Lenke/



KERESZTÉNY VERSEK



Link








ALKONY


Visszatekint alkonyatkor
a nap szomorúan,
a kertek déli lángja
lassanként lelobban.

Visszanézek olykor
az elmúlt ifjúságra,
szívemben lecsitult
a nyári nap parázsa.







CSODA SZÉP MÁJUS


Annyi gyönyört s szépséget rejt a májusi zöld...
Virágoknak illatával telik meg a föld.
Üresek a szavak, nem létezik ének,
mely kifejezné méltóságát a szép természetnek.

Minden meghajolva dicsőíti Őt,
Ki alkotott minden szépet - az Örök Teremtőt;
Ki a zöld pázsitra harmatgyöngyöt hint,
megáld minden teremtményt, s boldogságra int.

Kinyissa a virág szirmát illatozásra,
a dalos madár száját, hangos dalolásra.
Felöltöztet bokrot, fát, - színes, szép ruhába,
s megfürdeti reggelte arany fénysugárba.

Fenn a mennyben járok, fehér felhő háton;
nem tudom, hogy valóság-e, vagy talán csak álom...
Gyönyörű szép május.., - csodás ez az élet;
Köszönöm én Istenem a csodát, s azt, hogy élek.







CSODÁLATOS LAKHELY


Mi az az érzés, mit úgy hívunk: Szeretet?
Milyen a boldogság, mit gyerek átél, s a felnőtt elfelejt?
Mi az, ama erő, mit elme le nem győzhet,
s ami minket szeretetben mással összeköthet?
Mi az a fényes, tiszta, isteni szikra,
ami a tékozlót az Atyához hív vissza?
Mily nagy a mezeje e mágneses erőnek,
hogy megérezzük hangulatát a mellettünk levőnek?
Mi az, ami békességben érzi csak jól magát,
s megfedi a rosszat, az elkövetett hibát?
Mi az, ami Jézus lakóhelye lehet,
és ha Őt követed, a mennyországba vezet?!
Szívednél drágább kincs e világon nincsen!
Egy csodálatos lakhely, hisz belefér az Isten!







ELJÖTT MÁR A DERES ŐSZ


A természetet csodálva
Eltűnődök mélázva;
Fújdogál az őszi szél,
Hull a sárgult falevél.

Gondolatom messze száll;
Eltűnt már a meleg nyár.
Nem hallszik a fülemüle,
Bús a kert is őnélküle.

Eljött már a deres ősz
Ágak között tekergőz.
Sóhajtozik nagyokat,
S kurtítja a napokat.

Bokrok között kotorász
Diót ver és lombot ráz,
Előhív hűs szeleket,
S elűzi a meleget.







ESKÜVŐI KÖSZÖNTŐ


Aranyszínű nyári napon, zeng a templom nagy harangja;
Menyegzőtök boldog napját hirdeti ma vidám hangja.
Eljött hát e szent pillanat, mikor két szív eggyé vált;
Összetalálkozott két út, s társként haladnak tovább.

Ez a nap most rólatok szól, ti vagytok a középpontban.
Új út nyílik előttetek, szívetek már együtt dobban.
Különbözők vagytok talán, de szívetekben mégis eggyek
Hogy egymásé lehettetek, tekintsétek égi kegynek.

Csodás ez a pillanat, szédítő a mámor;
Fellegekig röpít a szép gyermekkori álom.
Szárnyaljon hát szellők szárnyán szerelmetek mindig!
A mai napnak boldogsága kísérjen el végig.

Jövőtöket hozza öröm, ne fészkeljen bánat!
A házasság egy titkos láda, benne kincsek várnak.
Vágyaitok igaz gyöngye; az örömök s az álmok.
A szerelem kulcsával ezt megtalálhassátok.

Ám a napok sokszínűek; piros, szürke, tarkabarka...
Örömötök ne rontsátok semmi rosszal készakarva.
Csak a hűség s a szeretet éli meg az álmot;
Bizalommal, reménykedve - szerelmetek zálog.

Téged, kedves vőlegény, Isten, szent szolgálatra hívott!
Az Ő választottja vagy! - Egy kis nyáj elé állított!
Légy hát hű a te Uradhoz, hisz végtelenül szeret téged!
Szolgáljad Őt teljes szívvel; te, s kit társul adott néked.

... Zeng e vidám nyári napon, templomunknak nagy harangja!
Ez a nap, mely rólatok szól, életetek legszebb napja.
Öröm hozta jövőtöket, szeressétek mindig egymást!
Adjon Isten boldogságot, s a házasságra sok, sok áldást!







ESTI FOHÁSZ


Eljött az est, minden csendes,
Szempillámon álom repdes.
Elmúlt napom leteszem
Kezed közé Istenem.

Minden dolgom, örömöm
Én Istenem köszönöm!


Bocsásd meg a vétkemet,
Minden rossztól óvjál meg!

Ha lecsukódik szempillám,
Üdvös álom szálljon rám.
Gyönge karral gyámolíts,
Reggel Uram felüdíts!







EZ A FÖLD A MI OTTHONUNK


Uram, Te a Földet otthonunknak adtad.
Mélyét mérhetetlen kincsekkel megraktad.
Értelmet adtál, hogy megértjük művedet,
hogy gondosan kezeljük, s betartjuk törvényed!

Mindent a Földön az emberre bíztál;
állatot, növényt a kezére adtál.
De, felelős azért; hogyan bánik vele!
Hála helyett nem-e Isten ellensége?

Mert e Föld csak úgy adhat biztonságos otthont,
ha a szeretet parancsát tudod és betartod!
De kérdezi az ember, hogy tetszik-e oh Uram,
hogy szép hűs erdőidet sorra kiirtottam?!

Tiszta folyóidat megfertőztem szennyel,
hímes pázsitodat megöntöztem vérrel.
Kérdezzük-e vajon, hogy tetszik-e Neked,
ahogyan kezeljük mi a természetet?

Szidalmazunk s áldunk, hogy tápláljál minket,
s közben megalkotjuk a saját törvényünket.
Nem hallgatjuk Urunk szelíd, intő szavát,
bűnben pocsékoljuk életünknek javát.

Pedig Ő az embert méltóságra tette!
Tudatában vagyunk, vagy elsiklunk mellette?!
Van szemünk, de látjuk vajon a csodákat?
A magasló hegyeket, a zöldellő rónákat?

Vagy selyem pázsiton feküdve hanyatt,
látjuk az égen a fehér bárányokat,
amint legelésznek az ég mezején?
S az, Aki tereli, korona van fején!

Az Úr képessé tett csodás alkotásra,
s mi megteszünk mindent emberpusztításra.
Állítsd meg oh Uram, e romboló munkát!
Ne engedd, hogy elveszítsük az élet koronáját!

Keressük a szépet, az emberek javát!
Adjuk vissza végre az élet méltóságát!
Segíts, hogy bűnéből térjen meg az ember;
- ne legyen a keze pusztító fegyver!

A természet szüntelenül jelzi szenvedését,
de képesek vagyunk megérteni nyelvét?!
Csak Isten Igéje lehet nekünk fegyver!
Különben elpusztul a Föld és az ember!







ÉDES, JÓ ISTENEM


Édes, jó Istenem, ne hagyj el engem,
Óvd meg a bűntől a testem s a lelkem.
Adj erőt nekem, mikor elfáradok
Segíts rajtam kérlek, hogyha beteg vagyok.
Lakjál a szívemben, vigyázzál reám
Tied a nappalom, Tied az éjszakám!
Fogjad a kezemet minden utamon
Tied legyen Uram minden gondolatom.
Vigasztalj meg engem, ha szomorú vagyok,
Csillogj a szememben, ha örömtől ragyog.
Mennyei jó Atyám, ne hagyj el engemet,
Áldom éjjel, nappal szentséges Nevedet!
Bűneinket Uram, kérlek, fel ne számold
Mentsd meg én Istenem e szenvedő világot!










ÉN A CSÖNDDÉ VAGYOK


Azt kérded mid vagyok és mid lehetek.
- Űlj ide mellém, - elmondom most neked.
Ne várjál tőlem zajos éneket,
én a csöndé vagyok, s a csönded lehetek.

Ne várj tőlem lángot, régen kialudt.
Parazsat sem találsz a tűzhelyen, csak hamut.
Nem lehetek neked dicső éneked,
én a csöndé lettem, s csönded lehetek.

Kérded, hogy mid vagyok, és mid lehetek.
Ha akarod barátod, ha akarod testvéred.
Az élet egy nagy titok, szép vagy mostoha.
Barátod lehetek, de ellenséged soha.

Mid vagyok én neked és mid lehetek?
Mi az mit utálok, s mi az mit szeretek?
Világi dolgokat ajkam nem dicsér.
Én a csöndé vagyok - csönd, mely égig ér










ÉVSZAKOK


Úgy szeretném össze szedni
szép szavakba septiben,
mit nem mondott az életről el
soha eddig senki sem.

Gyönyörű az élet hidd el,
ha vezérli a SZERETET!
Reménykedve élni s hinni,
hogy tél után jön kikelet!

Oly sok panasz van a földön!
Az élet nemcsak rózsás kert!
De, a végén minden ember,
azt arassa, amit vet!

Csodálatos minden évszak,
de sorra elszáll, mint a füst.
S ha szépségeit felfedezed,
Isten reád áldást küld.

Szívből vallja minden ember,
hogy a tavasz gyönyörű!
Csupa illat, csupa öröm,
- Vidáman nő fel a fű.

Aztán jön a nyárnak tüze,
s a munkának ideje:
Napkelettől, napnyugatig
fáradsággal van tele.

Amikor az ősz is beáll,
mint ezüsthajú meseszép,
áldásait önzetlenül,
szeretettel osztja szét!



Áldás hát az időskor, de,
nem épp könnyű nagykabát!
Súlya alatt görnyedeznek;
szülők, mamák, nagytaták...

Mintha minden ősz más lenne
egy-egy lomb hull lassúan..
De, lelkedben a fény örökre
ott csillog, hisz benne van.

Tél váltja fel majd az őszt is,
de követi a kikelet!
Isten az Úr mindeneken,
és az életünk felett!

Ha jól figyelsz az égiekre,
s Isten hangja szól hozzád;
megérted, hogy több az élet,
mint zarándokként amit jársz.

Osszál mosolyt, tegyél hát jót,
mert számot adsz a legvégén;
mire szántad életedet,
mit tettél e Földtekén?!

A jó Istent én arra kérem,
Hallgassa meg hő imám:
Legyen boldog minden ember,
az őszbe fordult évszakán!

Adjon áldást mindenkire,
s meghallgatást imánknak,
hogy még soká örülhessünk
szeretetben egymásnak!







FEHÉR HÓVIRÁG


Üdvözöllek, kicsiny hírnök, - fehér hóvirág!
Magaddal hoztad a tavasz illatát!
Kicsalt mély álmodból a fényes kikelet,
S kidugtad a hó alól kíváncsi fejedet.

Milyen volt az álmod, a hosszú, fagyos téli?
Olyan mint a mesében; szépséges, tündéri?
Vagy már te is vártad a mosolygó tavaszt,
A melengető napsugarat, mely rügyeket fakaszt?!

De, feledjük végre a fagyos, puszta telet!
Fáztunk már eddiglen éppen eleget!
Nem süvít már a szél, a kopasz fák felett,
Mosolyog a napsugár s a nyájas kikelet!










FOHÁSZ A KORONAVIRUS LEGYŐZÉSÉÉRT


Mennyei jó Atyánk, Mindenható Istenünk,
Nagy veszélyben van az ember, s a mi kicsi nemzetünk!
Benned bízva, könyörögve, színed elé járulunk,
hisz segítséget kinél másnál, mint Tenálad találunk!
Már nem szabadságharcot vívunk,- ez élet-halál küzdelme!
Olyan, mint, amikor Dávid, Góliáttal küzköde.
Legyőzte a kicsi Dávid, a hatalmas óriást,
mert Te Urunk vele voltál, s elűzted a szorongást,
győzelemre vezetve, mert hitt a Te Nevedben,
Benned bízva, nem pedig a saját erejében.
Mi is áldott, jó Atyánk, hittel állunk harcra;
kérve- kérünk, ne ítélj, minket se kudarcra!
Minden bizodalmunk csak Tebenned van Urunk,
porba hullva, szépen kérünk, hallgasd meg a szavunk!
Mindenféle betegségek, járvány, koronavírus,
fenyegetve lesel reánk, mint vicsorgó cinikus.
Szentlelkednek erejével, segíts minket jó Atyánk;
mentsél ki e nagy veszélyből, vigyázz kérlek mireánk!
A betegeket erősítsd meg, áraszd rájuk keneted,
hogy felépülve, egészségben szolgáljanak Teneked!
Köszönjük, hogy meghallgatod a mi esdeklésünket,
Mennyben lakó jó Istenünk dicsértessék szent Neved!
Ámen.







GAZDI URAM, HOVÁ LETTÉL?... (Képes vers)


Tegnap óta ki se jöttél,
Gazdi uram, hová lettél?
Nem szól reggel csergő vekker,
Hová tűnt el a sok ember?
Nézegélünk utcán, kertben,
Olyan csend van, mint a Mennyben.
Gazdi uram benn a házban,
Nem jön ki csak néhatájban.
Ennünk ad, s kinéz a kerten,
Nem társalog senkivel sem.
Mikor kimegy az utcára,
Maszkot tesz az orcájára.
Az emberek mintha félnek,
Egymás között nem beszélnek.
Minden embert házba zártak,
Az állatok az utcán járnak.
Csendes lett a táj, az utcák,
Megfordult az egész világ.
Megtudhatja most mindenki,
Mit jelent szabadnak lenni!...










GÖRDÜLŐ ESŐCSEPPEK


Hallgatom az esőcseppek ahogyan kopognak;
úgy tűnik, minthogyha egy régi dalt dúdolnak.
Elmélázva csodálom e ritmikus dallamot,
észrevétlen körülvesznek őriző angyalok.

A fülembe dúdolják: "Sosem vagy egyedül!"
Ha nyitva van a szíved, az élet is felderül.
Nézem, amint legördül az esőcsepp az üvegen,
olyan, mint az emberi sors, mely átkísér az életen...







HALLGATTAD-E MÁR A CSENDET?


Hallgattad-e már az éjszakát?
A csendben rejtőzködő dallamot, csodát?
Észlelted-e a csillagok neszét,
a szél muzsikáját, s mint hordja szét
az avarszőnyeget, s táncol a porral,
összeölelkezve záporral, hóval...
Figyelted a felhők vándorlását,
miképp a szél tereli, mint pásztor a nyáját?
Vagy az égen cikázó villámnak haragját,
ahogyan átvilágítja a sötét éjszakát?
Majd, mint égi lámpás, a hold feltűnik;
vigyázva a földet egészen reggelig.
Milliónyi csillag, mint megannyi mécses
világit, s az ég oly csodás, oly ékes.
A mindenben elrejtőző élet titkait
látod, mily csodás, és minden hogy tanít...







HAZAJÖTTEM IMÁDKOZNI


Szülőfalum templomába jöttem imádkozni:
A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.
Megköszönni életemet, s mindent amit adott;
Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

Harangszónál tanított meg engem jó anyám:
Térden állva, alázattal mondjam el imám.
Hitet vésett a szívembe kicsinykorún, régen
Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.

Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,
Kongása a vén harangnak szivemben megmaradt.
Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,
Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.

Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;
Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.
Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szívemhez tapadsz-
Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hívogatsz!

Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;
Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,
Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,
Szent e templom, s e falú, mely keblén ringatott!







HÁLA URAM


Hála Uram, az elmúlt évért,
hálát adok minden percért.
A mosolyért, a könnyekért,
minden megnyert küzdelemért.

Szüntelen Te velem voltál,
betegségben gyógyítottál.
Szereteted éreztem,
köszönöm, hogy élhettem.

A jövő, rejtély még előttem,
de az Úrral, nem kell félnem!
Te vezérelj Jézusom,
hogy Veled járjak a szűk úton.







HÉTVÉGE... 1.


Eltelt a hét fáradsággal - Hétvége van újra!
Elbúcsúzik Február is, hóbundába bújva.
Isten veled téli hónap, nem voltál rossz velünk,
találkozunk majd jövőben, ha megadatik nekünk.
Vidd a fagyot, hideg telet, most csak arra kérünk,
Kikeletre, új tavaszra vágyódik a lelkünk!


***

HÉTVÉGE 2.

Eljött ismét a péntek délután!
Oly jó megpihenni egy dolgos hét után.
A következő két napon nem kell korán kelni;
lehet szórakozni, táncolni, pihenni.

Mikor szombat reggel vidám kedvre ébredünk;
- hogy tölthetnénk hasznosabban az időnket? - Kérdezzük.
Kirándulni, szórakozni, pihenni is kellene,
ám összehozni mind a hármat, hogy lehetne egyszerre?

Hogy lehetne békességet, vidámságot teremteni,
s a hétköznapok gondját, baját, fáradságát elfeledni?
Csak az Úrral lehet mindent megtenni, ha Ő vezet,
S feltöltődve, vidám szívvel kezdhessük az új hetet!







HISZEM ÉS VALLOM!


Szívből hiszem,
számmal vallom,
Jézus Krisztus
a Megváltóm!

Nem hallgatok,
hitet vallok;
Jézus az Úr,
Övé vagyok!




Megfizette
minden vétkem;
a kereszten
meghalt értem!

Minden igaz,
amit mondott!
Harmadnapra
Feltámadott!







HOL LAKIK A SZERETET?



Ha az emberek szÍvébe belátni lehetne,
Vajon mennyi szeretet találtatnék benne?
Vagy elszáradt legbelül minden szép virág,
s elfoglalta helyét a kapzsiság?

Senki ne higgye, hogy különb a másiknál,
csak azért, mert több jutott neki a szokottnál.


Hisz mindenki fölött az élet elhalad
s utána nem más, csak ködfátyol marad.

Elgondolkodhatna nem egyszer azon,
hogy bármikor ő ülhet a képen látott padon.
Mert senki sem úr az idő s maga felett,
s úgy lesz megitélve, ahogyan szeretett!







HÓESÉSBEN


Oly csodás megállni
a szép hóesésben,
tisztulásra vágyva
egy álomtiszta térben.

Hulljál szép, fehér hó,
a kopár téli tájra.
Borits puha köpönyeget
a megdermedt világra.

Hófehér, szép világ
mesebeli álom,
végy körül, ölelj át,
tisztulásra vágyom...







HULLÁMZÓ TENGER AZ ÉLET


Hullámzó tenger az élet...
Rejtélyes dolgokra képes.
Hullámai olykor simogatnak,
máskor fejünk fölött összecsapnak.

Küzdelemre, harcra születik az ember;
kisebb, nagyobb hullámokkal küzdenie kell.
Próbatétel útja, ez a földi út,
de küzdésünkben Isten segítséget nyújt.

Lehetsz fáradt, lankadt, mert sorsod mostoha,
de reménytelen, elhagyott nem lehetsz ám soha!
Szánni való, akinek nincs bizalma, hite,
mert, Krisztus nélkül keresztjét egyedül kell vigye!

Félelem csak ott lehet, ahol nincsen hit!
Sötétség van ott, ahol Krisztus nem világít.
De, boldog az az ember, ki hívőnek bizonyul,
mert annak a reménye egyedül az Úr!







ILDIKÓNAK S LUJZIKÁNAK, A BARÁTOK MIT KÍVÁNNAK?


Beköszönt a szép tavasz - Szórja illatát;
Igy köszöntjük mi is ma Ildikót és Lujzikát!
Ünnepel a természet - Itt a kikelet!
Feledünk haragot, bánatot, hideget.
Szülinapra jöttünk örömmel, boldogan,
szivből köszönteni, szeretve, ahogyan
csak barátok szoktak, kik egymást megbecsülve
jól érzik magukat igy szépen egybegyűlve.
Én is kedves barátom, felállok szerényen,
köszöntőt mondani mindnyájunk nevében:
Adjon Isten hosszú, szép életet Nektek,
százszor annyi termést, mint amennyit vettek.
Mint Isten gyermekei, minél jobbá váljunk;
Külön, külön nektek is ugyanezt kivánjuk!
Minden jótettedért kapj jutalmat négyszer,
a mosoly legyen ajkadon a leggyönyörűbb ékszer.
Boldogságod, örömed érjen fel az égig!
A Hit, Remény és Szeretet kisérjen el végig!
Egészségből, vidámságból soha ki ne foggyál,
-Maradj mindig ugyanaz, aki eddig voltál.
Ildikónak külön mindnyájunk kiván;
boldog házasságot, mig csak tart e világ.
Legyen részük egészségben mindvégig e földön,
neveljenek sok unokát, akiknek örüljön.
Lujzikának pedig egy csodaszép vőlegényt;
daliást, gazdagot, s munkában kőkeményt.
Hogy jövendő évei boldogan teljenek,
s örülni tudjon minden boldog percnek.
Mindezek után még csak áldást kérek
Istentől, annyit, ami rátok férhet!
Köszöntőm végén szivemből kivánom:
" Legyetek boldogok széles e világon!"







IMÁDKOZTAM ÉRTED ...


Imádkoztam érted, hogy legyél nagyon boldog!
Ne érjenek téged, csalódások, gondok.
Sorsodnak az útja bármerre is vezet,
A jó Isten áldása legyen mindig veled!

Imádkoztam érted, hogy legyen egészséged!
Ne epesszen bánat, keserűség téged.
Áldjon meg az élet minden jóval, széppel,
Vidámságban, örömökben legyen mindig részed.

Imádkoztam érted, hogy legyen békességed,
S arcodon a mosoly, a legszebb ékességed.
Ne halványítsa el jó kedvedet semmi,
Tudjál tiszta szivvel, derűs arcú lenni.

Imádkoztam érted, hogy legyen erős hited!
Erőd a kereszthez, mit neked is kell vinned.
Járjál a szűk úton, hol Jézus fogja kezed,
Hisz Ő az egyedüli, Ki győzelemre vezet!







ISTENEM, KÉRLEK, ÁLD MEG A VILÁGOT!


Istenem, kérlek, áld meg a világot,
áldj meg minden embert, áld meg a családot!
Űzz ki a szívekből aggódást, félelmet,
mit a jó mag mellé a gonosz elültet.

Áld meg a szülőt és áld meg a gyermeket,
hogy legyen az életük, mint szép virágos kert,
melyet lágyan ringat lenge déli szellő,
s illata messze száll, mint a vándor felhő.

Adj erőt a szenvedőnek fájdalmai fölött,
ha csapások alatt a lelke összetört,


s az élet hullámai ha földre lesúlytották,
segítsd meg Istenem, hogy fényed megtalálják.

Áld meg két Kezeddel, áld meg az öreget,
az imára kulcsolt, remegő kezeket;
kinek fáradt lelke immár az út végén
megnyugvását várja Istennek kebelén.

Mert Te vagy a Csend és Te vagy a Nyugalom,
Tied az ország és Tied a hatalom!
Égi jó Atyánk vagy, Urunk és Királyunk!
Szabadító Istenünk, - áldunk és imádunk!







ITT A TÉL


Hipp - hopp, itt a tél!
Csillagporos szakállán
csilingel a szél.
Megrázza a bundáját,
s köszön - HALIHÓ!
Amúgy kereng, szállingózik
a puha, fehér, selymes hó.
Bunda nőtt a házakon,
fehér lett a táj.
Nagykabátba bújok,
nyakamban a sál.
Hópaplan alatt
szunnyadoz az ág,
mély álomba szenderül
tavaszig a világ.







KEDVES KIS HÓVIRÁG


Tavasz szép hírnöke,
- kedves kis hóvirág,
hófehérben tündökölsz -
csodálva nézek rád.

A földön repedezik,
roppan a hópaplan,
mely alól kidugod
fejecskéd álmosan.

Még el sem tűnt a jég, a hó,
a téli fehér takaró,
szunnyadoznak még a fák,
s te virulsz már kis hóvirág.

A legszebb tavaszhírnök vagy,
bár dajkád a hó és a fagy.
A nap oly szemérmetesen
kis fejedre csókot csen.

Felébredsz a hó szőnyeg alatt,
mint fehér, piciny hajnalharang.
Csodálatba ejted ámuló szememet,
zsenge léted hirdeti: Közel a kikelet!







KÉSZÜLŐDNEK MÁR A GÓLYÁK


Őszi ruhát ölt a határ,
készül már a gólyamadár
messzi útra, déli tájra,
vándorútját Isten áldja!

A gólyanép im összegyűlve;
magasba száll kelepelve.
Kísérik a kósza felhők,
áramlatok, égi szellők...

Gólyamadár, gólyamadár,


ki tudja, rád hány veszély vár?
Hová rejtőzöl el gyorsan,
ha vihar csap le haragosan?

Elmélázva, utánatok szomorúan nézek...
Nélkületek üres marad a rét s a gólyafészek.
Visszajöttöd gólyamadár tavasszal úgy várom!
Jó utat most neked, drága, jó barátom!







KIS IBOLYA, ESTI ÁLMOM...


Egy kis ibolyát haza vittem,
az imakönyvbe bepréseltem.
Könnyét a lap mind beitta,
de elrejtőzött szép illata,
itt legbelül a lelkembe,
hol öntözgetem reggelte.
Kis arcának bársony hamva
visszaszállt a mennyországba.
Ő felé vonz esti álmom,
tündérképű szép világom..







KÖLTÉSZET


A legszebb érzelem, ha versben mondod el
azt, ami a szíved mélyéből tőr fel.
Akárcsak egy festmény, akárcsak a zene,
kedvesen hívogat, hisz lélekkel van tele.
Úgy érzed a lelked sasszárnyakra kél,
s elröpít messzire, mint a forgószél.
Egy szebb és jobb világba, ahol álmodni mersz,
ahol örök béke s boldogság a perc.
Ahová egyedül csak a szív vezet,
s uralni ésszel soha nem lehet.
Ott, hol a fény a teljes súlyegyen,
s a gondolat, mely átkarol az örök végtelen.
Hisz felülről a mélybe érkezik a tudat,
s ölébe kisdedként kicseréled magad.
A szeretet forrásba meríted a szíved,
s ami megszületik, úgy hívják "költészet."







KÜSZÖBÖN


Küszöbön az Új év, s az Ó már búcsút int,
Szívünkbe a remény új álmokat hint.
Az égre hangolódva jó Atyám én Neked
megköszönöm szívből, elmúlt éveimet.
Köszönöm a mosolyt, a jó szót, az örömet,
olykor a szememből kicsordult könnyeket,
melyek után mindig feljön a szivárvány,
s lelkünk megtisztulva, felszáll angyal szárnyán.


Köszönöm azt is, hogy fogtad a kezemet,
gondosan őrizted, óvtad a léptemet,
meghagytál erőben, s adtál még napokat;
vetés - aratásra; - mindenre alkalmat.
Hogy mit hoz az Új év, azt senki nem tudhatja,
de, aki az Úrnak életét átadja,
öröm jön, vagy bánat - szívében él a hit,
hogy mindent az Úr Isten a javára fordit!







A LEGSZEBB ÖRÖM


Megérteni egymást örömben, bánatban,
szívet melengetni egy kihűlő világban,
segíteni egymást, ha csak szóval is,
támasza lenni jóban és rosszban is,
mosolyt csalni ajkára, ha orcáján bánat ül,
nem hagyni gondokban társadat egyedül,
felemelni, amikor az élet földre súlyt,
letörölni könnyeit ha lelkére baj zúdult,
szeretni úgy is ha megviselt a kor,
nem feledni sose, hogy tested földi por.
Kézen fogva járni itt a szűk úton,
hogy szívünkbe egymástól égi fény gyúljon.
Imádni az Urat és egymást szeretni,
így lehet csakis Istennek tetszeni.
Nagyobb művészet ennél nem lehet,
mit két ember egymásért mindig megtehet.
Több mint barangolni s űzni a fényt,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
A jóság lelkünk kincse, amit Istentől kapunk,
és a legszebb öröm, mit egymásnak adhatunk.







LELKE VAN


Lelke van a földnek, lelke van a létnek,
lelke van a földön minden teremtménynek.
Lelke van a fának, a fűnek, a virágnak,
lelke van az embernek, s az egész világnak.

Lelke van a víznek, mert forrása éltet,
simogat fúvása, - lelke van a szélnek.
Lelke van a Napnak, mert életet ad fénye,
lelke van a Holdnak, mert világít az éjben.

Ősi múltunk őrzi csillagoknak léte,
érzelmeket gyújt föl lelkünkben a fénye.
Lelke van madárnak, szöcskének, bogárnak,
lelke van bizony az egész világnak.

Bennem is lélek van elrejtőzve csendben,
s lélek a szavakban, mit összefonok versben.
Lélekből származik a szív élő lángja,
s szívünkben a nyíló szeretet virága.







LÉLEGZETÁLLÍTÓ ÉLMÉNYEK


Barátom, ha látni kívánsz; bámulatos tájat,
hol a képzeletnek a valóság vet árnyat,
szédítő sziklákat, a meseszép Gyilkos-tót,
- érdemes megjárnod a Békási-szorost!

Rohanó patakok, méregzöld legelők,
zöldellő hegycsúcsok, óriási fenyők,
meredek sziklákban rejtelmes barlangszáj,
meseszép környék e magashegyi táj.

Délkelet felé az Olt forrásvidéke,
lenyűgöző látvány - körbetekintve.
a Gyilkos-tó szürkezöld szeme tükröz fentről -
Nehéz elszakadni e csodálatos helytől.

Nyugalom, békesség, misztikus hangulat.
Kristálytiszta levegő - amit e táj adhat.
Körben sziklacsúcsok - csodálatos szépség
A tó tükrén békésen úszó tőkésrécék.

A Gyilkos-tótól elbúcsúzva, a Békás patak képpel,
feltűnik a Tündérkert egy sziklaképződménnyel.
Az Oltárkő ez óriás, a tetején kereszttel:
Imára hívja lelkedet, hogy találkozz Istennel.

E mészkőbe vájt hasadékot elfeledni nem tudod-
Ritka szépség, sziklaszírtek, zúgó hegyi patakok...
A világot bejárhatod, a sok idegen tájat,
ennél szebbet úgy gondolom, szemed nem is láthat!







MÁJUS VAN




Napfény van, virág van, zöld fű van, Május van.
Hadd legyen titok, ma mögöttem hány év van!
Évszámot cserélek, telnek az esztendők,
Hogy e kort megértem, szívemmel örülök!

Milliónyi virág, madárdal, kéklő ég,
Amit csak kaphattam ingyen jött ajándék.
Hogy örülni tudok a tavasznak, virágnak,
Megköszönöm százszor Teremtő Atyámnak!

Ablakomon táncot jár a napsugár fényesen,
Az orgonafa felém bólintgat kedvesen.
Szívemhez szorítom gyönyörű virágját,
Lelkem mohón issza bódító illatát.

Őszbe borult fejjel nézek vissza máma,
Arra, ami elmúlt, a tavaszra s a nyárra.
Mi vált valósággá miből álmot szőttem,
Mennyi jó és rossz volt, s csalódás is bőven.

Köszönöm Istenem a jó és rossz napokat,
Hogy születésem napjára Májust választottad!
Előmbe szórtál millió virágot,
Szívembe hoztad a szép Mennyországot!

Napfény van, virág van, illatos Május van.
Minden mi körülvesz úgy érzem értem van.
Kismadár énekel lombok közt vidáman,
Szívemben megnyugvás, béke és áldás van!







MÁSFÉLE KARÁCSONY


A karácsonyi csillag fenn ragyog az égen...
De, ez a Karácsony nem olyan, mint régen.
Hódolattal körül álljuk Jézus jászolát,
ám, maszkok alatt nem látjuk már egymás mosolyát.

Megsokasodott a bűn, nőtt a vétkek árja,
s egy pusztító járvány sulytott a világra.
Elszigetelt egymástól, mosolyunk halványult,
a szívekben gyötrelem háborúja dúlt.

Ám, Isten szeret minket, nem kell elcsüggednünk!
Szeretetből küldte el szent Fiát érettünk!
Jézus eljött hozzánk, s még mindig arra vár,
hogy Neki adjuk végre szívünk otthonát.

Jöjj, ó drága Jézus, az ajtó nyitva áll;
térj be otthonunkba, hisz szívünk várva, vár!
Nézd mennyi a szenvedés, egy maszkos, bús világ
kegyelmedért, megváltásért, hozzád felkiált!

Jöjj Megváltónk szívünkbe, nem kérünk mi mást;
hozz békét e világnak, hozz szabadulást!
Segíts a bűnt kerülni, térjünk helyes útra,
add, hogy egymást szeressük, s ölelhessük újra!







MESESZÉP VIRÁGOK




Pirkadó hajnalon ébredez a rét,
fölötte kitágul derűsen az ég.
Milliónyi virág kinyitja kis szemét;
illatba borul a végtelen messzeség.

Vadvirágok fonják útszélét, réteket,
a gyönyörtől cserben hagy minden képzelet.
Színes ruhácskájuk csalogatva vonz,
hogyha a szabadba, vadonba kiosonsz.

Liliomok, rózsák, meseszép virágok,
lengedezve köszöntik az egész világot.
Szíveknek regélnek, haláltól nem félnek,
illatukat osztják szanaszét a szélnek.

Bólintgatnak egymásnak, olyan kedvesek,
megsimogatják selymesen szerető kezemet.
Beszélek hozzájuk, - nevetnek a fényben,
táncot járnak némán a kalandos szélben.

Illatos, szép virág bizony ha nem volna,
tavasz sem lenne, talán nyár sem volna.
Méhecske sem zümmögne, lepke sem csapongna,
álmokat sem szőnénk, madár sem dalolna...







MINDENHATÓ JÓ ISTENEM


Mindenható jó Istenem,
csak Te tudod mi lesz velem;
Tudom, ha Rád bízom magam,
akkor minden javamra van.
Te vagy az én égi Atyám,
mindig gondot viselsz reám.
Reád bízom én gondomat,
mind éltemet, mind holtomat.
Te vagy estém s jó reggelem,
tudom, mindig Te vagy velem.
Mi kell nekem, azt Te tudod,
s ha javamra van, meg is adod.
Oly sokat adsz, s keveset kérsz,
velem vagy; - a szívemben élsz.
Óvod, őrzöd a szívemet,
elcsüggedni nem engeded.
Hogyha hívlak, elmémbe szállsz,
égi eledellel táplálsz.
Lelkembe térsz s felragyogsz,
szemeimmel mosolyogsz....
Tudom, Te vagy mindig velem,
legyél áldott jó Istenem!







MOSOLYOG AZ ŐSZ


Mily szépen mosolyog az Ősz,
kertben, dombon elidőz...
Lelkünk hála járja át
mindenért, mit elénk tárt.

Mint divatos öreg hölgy,
az ősz is színes ruhát ölt.
Csupa illat, csupa fény,
örül minden teremtmény.

Oly pompás vagy és olyan szép,
ne siess el, - maradj még!
Ajándékod megáldjuk,
a hideg telet nem várjuk!







MOST VAN TAVASZ,MOST VAN TÉL...


Előbújt egy hideg szél,
Most van tavasz, most van tél!
Márciusnak eleje,
A napnak nincs még ereje.

Nagy pelyhekben hull a hó,
Napsütésről nincs is szó!
Lipa, lipa, libuskák,
Nincs még fű, csak hóvirág!










A NÉMA IMÁK


Csodálatosak, mélyek a néma imák -
Így beszél Istennel minden virág.
Magában suttogja a Miatyánkot,
S illatával betölti a világot.

Nem keseríti el sem zápor, sem szél
Ha jön a vihar, attól sem fél.
Boldogan megy az elmúlásba;
Tudja, hogy halál után, új élet várja.

Illata még szebben, erősebben árad,
Ha kerék zúzza össze, vagy széttapossa lábad,
Mert az ártatlant, a csendben szenvedőt
Átkarolja Isten, áldássá teszi őt.

Ha réten, virágok közt lépdesel;
Tekints te is velük az égre fel!
Mondj el velük egy néma, mély imát,
S higgy, hogy örök élet vár reád!







NÉZZ LE RÁNK ISTENEM


Nézz le ránk Istenem, mennyi a fájdalom,
Oly sok a szenvedés, alig van szánalom.
Nincsen már ölelés, ritka a jó barát
Látni sem lehet az emberek mosolyát.

Szemekben holt remény, könnyek és csüggedés
Tegnap mi szép volt, mindaz most ködbe vész.
Tudjuk, hogy sok a bűn, Uram, ne kérj számot,
Szánd meg ó jó Atyám, szánd meg a világot!

Nézd mennyi szenvedés, hányan sírnak gyászban,
Hullnak az emberek úgy, mint a csatában.
Segíts Uram Jézus, mert a vész fenyeget,
Tedd rá a népedre megmentő kezedet.

Bocsásd meg vétkeink, tedd jobbá szívünket,
Szánjuk és bánjuk tömérdek vétkünket!
Adjál még időt, az embernek megtérést,
Űzd el a nagy veszélyt, űzd el a szenvedést!







NOVEMBERI ŐSZ


Színes levelekkel táncol az őszi szél,
felemeli s elengedi, mint egy kis kacér.
Pompás, szép ruháját letépte a fáknak,
s szégyenlősen bólintgatnak mesztelen az ágak.

Felhők közt a napsugár pajkosan mosolyog,
verőfényes sugara a fák közt átragyog.
Érdekes ez az év, bár vége fele robog,
mint eltévedt idős úr, az ősz még bódorog.

Szállnak, peregnek az őszi levelek
erdők, rétek lakóinak puha ágyat vetnek.
Melenget a napsugár messze elnyúlott az ősz,
erdei tisztáson még legelész az őz.

A hegyek mögül szórja most a Nap sugarát,
kicsalta ágyából az álmos ibolyát.
Ám hajnalban felébredt egy háborgó hideg szél,
keresi, kutatja, hová rejtőzött a tél...







NŐK A NŐKRŐL (Tréfás vers)


Nők napja a nőkről beszél, s kilépve a körből,
elmondanék én is most egy néhány szót a nőkről:
Az asszonyoknak, világ óta, mindig sok a dolguk;
takarítás, főzés, mosás, ezerféle gondjuk.
Gyermekszülés, gondozásuk, mind az asszony dolga;
asszony nélkül ez az élet nem létezett volna.
Na, de vannak jó férjek, kik megosszák a munkát,
így mutatnak másoknak is követendő példát!
Hiszen tudja minden férfi, hogy bármennyire serény,
úgy sem tudna megélni az asszony nélkül szegény!
Mert az asszony gondoskodó, várja jó falattal,
mondom én, az asszony előtt le a kalapokkal!
Egész nap csak sürög, forog, nem áll meg egy percig,


nincs ideje megpihenni egész késő estig.
Szerencse, a tudománynak volt a nőre gondja,
kitalált egy tucat gépet, így könnyebb lett a dolga.
Nem fáradoz már oly sokat, a gépet villany hajtja,
porszívóval takarít, s a seprűt azért tartja,
hogy majd kellő képen megillesse férjét,
ha felcsavarja idegeit, s ki kell főzze mérgét,
amikor a munkából csak éjfélkor jön haza,
mert hosszan tartó gyűlésben volt - e képp panaszolja.

Erről eszembe jut egy jópofa történet,
amely bárkivel is bizony megtörténhet.
Olvastam valahol, hogy Székelyföld táján
történt, hogy a hű férj úgy fél három táján
eregélt haza, kicsit szédelgősen,
bizonyára elfáradott egy jó hosszú gyűlésen.
Mindenki már aludt bölcsőben, vagy ágyban,
amikor lábujjhegyen beillant a házba.
Egyből felpattant az asszony szempillája,
s mérgesen mutatott a fél meleg kályhára,
hogy ott van az étel, ha korrog a gyomra,
s azzal mérgesen a fal felé fordula.
Gondolá a férfi: Jól megúsztam eddig,
biztos, nem tárgyalunk, úgy a jövő keddig.
Hisz megtörténhet bárkin, hogy nem bír önmagával,
s a gyűlésen benyakal egy jó néhány kupával.
Azzal a sötétben a kályha fele lépdelt,
s pont a macskájuknak a farkára lépett.
Az elkezdett visítni, s olyan csúful morgott,
mint egy porszivattyú, olyan vadul forgott.
Közben a fogával a lábához kapott,
s egy jó nagy darab foltot arról lehasított.
Ijedten csitítá: Hallgass, rusnya állat!
S azzal a kályháról megfoga egy lábast,
félig volt az valami ízetlen, híg lével,
s benne egy jó darab rágós húsfélével.
A leve még elment, de már a nagy mócsing,
mire megevődött, megizzadt a gyócsing.
Reggel megébrede holtig csömörölve,
s mondá az asszonynak, hogy jobban megfőzhette
volna azt a vén húst, hisz majd kitört a foga,
s nem emészti meg azt, holnap sem a gyomra.
Mit beszélsz te ember, elment tán az eszed?
Hisz én túrós csuszát hagytam volt ki neked!
Megzsibbadt az eszed a sok pálinkától!
Azzal nagy hirtelen leszökék az ágyból,
rikót egyet olyat, mint aki megvadult,
s az üres mosogatótállal hirtelen megfordult.
S mondá, na, te híres, éghet most a gyomrod,
megetted az egész mosogatórongyot.
Na, de akkor nem volt mosogatógépje,
s azért pirul most is a szégyentől a képe.
Vannak azért helyek, igaz, hogy ez ritka,
hol a mosogatást elvégzi a cica.
Nem kell azért menni mindenki szavára,
- Akinek nem inge, ne vegye magára! -
Azért, én azt mondom, jobb kinek van gondja,
hogy nehogy gépek nélkül maradjon a konyha.
Mert, ha bekap a férj egy jó liter pálinkát,
haza megy, s részegen megeszi a macskát.







NYÁRI EST


Pihentető csendet szitál az est,
A szél is elrejtőzött, meglebbenni rest.
Oson az éj észrevétlen, fátylat húz a tájra,
A csillagok még nem gyúltak ki, a Hold olyan árva.

A házak üvegszemén kigyúlnak a fények,
megpihen a fáradt test és megpihen a lélek.
Tova a nádasból hallszik békaszerenád,
tóvízében megmártózik egy szomjas fűzfaág.

A Hold is belemártja keskeny sarlóját,
lemossa a hosszú út szürke csillagporát.
A fénylő tó vízében megcsodálja magát,
majd szelíd mosolyával kíván jó éjszakát!







NYÁRI ÉGBOLT


Nézd, mily gyönyörű az égbolt,
s mily csodálatos a nyári éj;
Mintha feltárul a régmúlt,
s a Tejút régi dőkről mesél.

Lásd, mennyi lélek most rád figyel;
- meséld a teret, az időt...
Mondd el a Göncöl mit cipel,
s az életről mondd el ki dönt?

Miről szól a szférák zenéje?
Vagy elmesélni nincs arra szó?
Honnan van a csillagok fénye?
S az égbolt hogy olyan ragyogó?...

Ámen.







NYÁRI HÉTVÉGE


Elérkezett újra egy szép nyári hétvége!
Gondot, fáradságot félretenni kéne.
Oly jó gyönyörködni a szép, meleg nyárban;
meglátni az áldásokat minden kis csodában.

Hisz teérted van minden, hogy Te boldog legyél.
Csak figyelned kell reá, hiszen hozzád beszél.
De csak akkor láthatsz körötted csodákat,
ha nemcsak a szemed, a szíved is kitártad.








AZ OSTOBÁK SZILVESZTERE



Ha véget ér az Óév, s eljön a Szilveszter,
még a kevés eszét is elveszti sok ember.
Eszik, iszik s durran a tömérdek petárda;
hogy kinek, mit árt ezzel, azt kevésbé bánja.

Mert csak ilyen szinten lézeng az elméje,
a szeretet pedig nem lakik szívében.
Érzése elfásult; bánt embert, állatot,
ez a "szokás";- mondja, s ez is egy állapot.

Úgy tűnik kiborul az ember önmagából,
s őrültek világa lenne igazából.
Utcára tódul, mint őrjöngő állat,
dobja a petárdát s nagyokat piálgat.

Kutyák és macskák félve menekülnek,
nem tudják, mi oka e nagy őrületnek?!
Mindezeknek pedig véget vetni kéne,
mert sok pogány szokás törvénnyé lett téve.

Inkább örvendezne szívében az ember!
Az igazi örömhöz, tűzijáték nem kell!
Ne mulasson csatazajon, ne szóljon petárda;
az Új esztendőt békés szívvel, örvendezve várja!







ÖRÜLJ A MÁNAK ...


Örülj a mának, hisz nem tudod mit hoz a holnap.
Soha ne hidd, hogy másnak a sorsa nem rosszabb.
Mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Ne aggódj hát, az élet kerekei tovább forognak.

Akár ha magány is lenne a te sorsod,
nem vagy egyedüli, ki e terhet hordod.
Erőt ad az Isten meglátni a szépet
minden kis dologban, mit eléd tár az élet.

Hisz Ő az, Aki kötözi a szívek fájó sebét.
Felállítja az elesettet, s megfogja a kezét.
Menj hát tovább bátran, mert elcsügged ki fél!
Isten utat mutat s változik a cél.

Köszönd meg az Úrnak, hogy mi - mindent átéltél,
hogy oltalmazott Keze, s össze mégsem törtél.
Ami elmúlt, - elmúlt, s visszahozni nem lehet.
Fogadd el a jelent, s élj emberhez méltó derűs életet.







ŐRIZD URAM ÉJSZAKÁNKAT...


Elköszön a fényes nappal,
sötét ruhát ölt az éj.
Elpihen a fáradt lélek,
drága Jézus Kebelén.

Az éj lámpása kisér csendben
mindent, mi a földön él.
Angyalkarok zenéjétől;
nyugodt, áldásos az éj.

Édes Jézus, óvj meg minket

kísértéstől, rossz léttől.
Minden, ami árthat nekünk;
űzd messzire lelkünktől.

Őrizd meg az éjszakánkat,
védj meg Isteni Barát;
engemet és enyéimet,
s adj nekünk jó éjszakát!










AZ ŐSZ TÁNCA


Hull a sok szép színes levél
lebegve a fákról.
Forgatja az őszi szellő,
s velük vígan táncol.

Bokrok között, fák aljában
hegedül a szél.
Elhúzza az ősz nótáját,
s máris kopogtat a tél.

Mi lesz veled kicsiny levél,
hogyha hóval jön a szél?
- Betakar a hópaplan majd,
s az ág is új tavaszt remél!







REGGELI IMÁM


Atyánk, a nap ránk köszöntött,
felnyitottad szememet,
én is köszöntelek, s áldlak,
mint szerető gyermeked.
Köszönöm, hogy velem voltál,
s átvittél az éjszakán,
új erővel, megpihenve
áldlak Téged jó Atyám!
A mai nap is arra kérlek,
segítsél meg engemet,
hogy elvégezzem feladatom,
s kerüljem a bűnöket.
Tegyek mindent szent Nevedben,
Veled kezdjem munkámat,
Tied legyen szívem, akár
öröm ér vagy bánat.
Tudom, minden javamra van,
mert szeretlek Téged,
azt is tudom, hogy mindenekért
Tiéd a dicséret!
Áld meg Uram szeretteim,
vigyázz kérlek rájuk,
hogy semmi bajba, ártalomba
ne ütközzön lábuk.
Szeretetben éljünk ma is,
úgy, ahogyan te szeretsz.
Járjuk csak a keskeny utat,
amelyiken Te vezetsz.







ROHAN AZ IDŐ


Ismét ősz van, most volt nyár,
kopogtat a tél is már.
Tavasz jön, ha múl a tél,
az idő röpül, mint a szél.

Robog az év szekere,
meggyorsult a kereke.
Az idő minél rövidebb,
egyre megsokasodik a seb!

Az imént még zöld tavasz volt,
s már a fák levele holt.
Az élet; kaland, utazás,
míg jön a végső állomás.

Tavasz után jön a nyár,
az őszt is tél követi már.
Az idő rohan fölöttünk,
s véget ér az életünk...







A SORS KEREKE
. . .




Amikor a madár él... hangyákat eszik.
Ám amikor elpusztul, a hangyák megeszik.
Az idő és a környezet bármikor változhat...
Aki öntelt máma, holnap lehet áldozat...
Ne bánts és ne értékelj le soha másokat!
A sors kereke forog, senkit nem válogat.
Lehet ma erős vagy, de azt ne feledd,
Az idő náladnál is sokkal erősebb!
Egy fából több millió gyufaszál készülhet...
De egy gyufaszáltól egy erdő is eléghet!
Gondolkodj el hát mélyen az életen...
Legyél alázatos s cselekedj helyesen... !







A SZERETET ÖRÖK


A szeretet örök, ha lélekből származik;
egy szívben nyíló virág, mely mindig illatozik.
Hiszen mennyből való, Istentől árad,
s ha szívedben hont talál, soha ki nem szárad.

A szeretet táplálja e szépséges virágot,
érzed az illatát, de rejtélyes; - nem látod.
Csak akkor tűnik elő, ha szemed mosolyog,
s fénylik, mint szirmok közt a harmatcsillagok.







URAM JÉZUS...


Uram Jézus, járj velem,
szenteld meg az életem.
Mindenemet Neked adom,
Tied minden akaratom.

Utamon, mit kijelöltél,
kérlek Uram, Te vezessél.
Tudom, Tőled erőt kapok,
ha égi fényed reám ragyog.

Adj erőt, hogy megbocsássak,
segítséget Tőled várjak!
Legyen hitem, békességem,
add meg Uram, mindezt nékem!

Fogjad kezem, ne engedd el,
ha ingadozok, segítsél fel.
Oly jó lenni mindig Veled,
Legyen áldott a Te Neved!







URAM, NE FELEDD EL ŐKET!


Ki őrködsz a világ felett
Istenem, hallgass meg engemet;
A csillagoknak távolában,
ahol nincs csak szeretet
Pihentesd a mennyországban
elhunyt szeretteinket.
Emlékezz meg őseinkről,
szüleinkről, testvérünkről;
akik sok szép álmot szőttek..,
Óh Uram, ne feledd el őket.


Azt sem, aki keresztjét
türelmesen vitte,
azt sem, aki sok kin alatt
türelmét vesztette.
Emlékezz meg, kinek élte
csak parancsodra mutat,
arról is, ki elvesztette
a feléd tartó Utat.
Te tudod, hogy vérzik szívünk,
azokért, kit elvesztettünk;
Hittárs, szülő, barát, testvér,
Mindannyiuk szívünkben él.
Te bevésted oda a szeretet törvényét,
mely a síron túl sem
veszíti el fényét.
Majd, azon a napon,
mit Te rendelsz el nékünk,
a Szeretet Forrással
egybe olvad fényünk.







AZ URAT KERESVE...


Borongós utakon az Urat keresve..,
Fényével rám talált végtelen szerelme.
Kerestem virágban, fában, emberekben,
Bár mellettem volt mindig jósággal, szeliden.

Útait szívemben vágyódva fürkésztem,-
Hisz az élet útján sokszor eltévedtem.
Csodáit látni, érteni kívántam,
S feltárta előttem, mit régebb nem láttam.

Mert megnyíltak szemeim, eloszlott a homály,
S nem vagyok megláncolt, a világ rabja már,
Átadtam szívemet s megfogta a kezem,
Nem hagyott elveszni - Övé az életem.

Kétely s félelemtől örökre megmentett-
Ajándékba adta az örök életet!
Szerelmét imádom, mert jóság és hűség-
Benne van az élet, és Benne van üdvösség!

A keresztfán szerzett vérével megváltást;
A halál fogságából örök szabadulást.
Megbékélte velünk a Teremtő Atyát,
S megnyitotta nekünk a mennyek kapúját.

Hirdetem hát, hogy útja számtalan
minden szívhez e kerek nagy világban,
Csak keresni kell és megtalálni Őt;
a Kegyelmest, a Jóságost, az Üdvözítőt!

S szívedbe fogadni, míg nem késő, még ma;
Szívbe, melynek Ő a vágya, minden álma-
Mert akinek batyuja az a keserű "nincsen,"
Ha a mélységből kiált is - rátalál az Isten!










A VÁGYAKOZÁS TENGERÉN


A vágyakozás tengerén hajózgatok én,
Midőn az ősz is búcsút int, november elején.
Halottaimra emlékezve, szívem fájón ég
értük, kik a túlsó partról intenek felénk.

Szeretteim sírjánál csendben elmélázok...
Emlékeik tiszták, édesek és fájók-
Imát mondok értük, már csak ezt tehetem
Sírukon a virágok jelzik szeretetem.

Gyertyalángja mellett, míg elmondom imámat,
Szívemből lassan eltűnik a bánat.


Fülembe suttogja a virág, s fenyőágak;
Hogy ne higgyek a télnek, s az örök elmúlásnak.

Hisz a tél csak átmenő egy csodás kikeletre-
Mindaz, ami fáj még, válhat örömünkre;
Csak hinnünk kell Jézusban; - Ő a "Feltámadás!"
Általa lesz számunkra boldog találkozás.

Addig is hordozom őket a szívemen -
Hogy enyéim lehettek, köszönöm Istenem!
Általuk oly szépek most az emlékeim -
Béke, s áldás rátok Drága szeretteim!







VISSZAJÖTT A GÓLYAMADÁR...


Ó, te kedves gólyamadár,
visszajöttél, - úgy vártunk már!
Nem jön tavasz, csak te vélled,
lásd, most minden újjá éled...

Tó hívogat, nádas zörren;
béka, kígyó van ott bőven.
egér, szöcske, lent a réten,
lakodalom lesz a héten.

Kísérik a gólya vőt
megkérni a gólya nőt.
S mire lesz majd kicsi gólya,
mohából már készül pólya.

Így van mindig tavasz - nyáron,
gólya lagzi, dínom - dánom.
Kinek tetszik s kedve volna,
meghívják egy békacombra.

< Ne féljetek jó emberek,
szeretünk ám benneteket!
Nem hoztunk mi járványt, virust,
tavaszt hoztunk, nem bacilust!

Mégis sok helyt nincs már fészkünk,
mért verik le, sose értjük...
Pedig szívünk vágyódva vár,
míg vándorútról haza talál...







VOLT EGYSZER EGY FIÚ...


Volt egyszer egy fiú - nem volt édesanyja
Szíve nagy szerelmét egy szép leánynak adta.
Nem telt el sok idő, elvitték bakának;
Epedt is a szívük a szép ifjú párnak.

Két év katonaság, nem is rövid idő!
Nem tudhatjuk sose, mit hoz az esztendő?
Mert, hogyha a sorsod másképp van megírva;
Követed az utad, lehet néha sírva...

Így történt ez itt is, ebben a mesében;
Ahogy lenni szokott minden szép regényben:
Más ifjú lopta el a szép leánynak szívét -
A mi kis bakánknak egyetlen szerelmét.

De, minthogy a szerelmet nem dézsával mérik,
Búsult is ő szegény egy jó darab ideig...
Mert Aki sorsunkat egyszersmind megírta;
Hogy miért kell így legyen - azt egyedül Ő tudja!!










 
 
0 komment , kategória:  Posztós Lenke  
Kosztolányi Dezső - Idézetek
  2021-02-05 22:30:15, péntek
 
 







KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - IDÉZETEK




Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén: Kosztolányi Dezső István Izabella (Szabadka, 1885. március 29. - Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja. Csáth Géza unokatestvére.

Vannak versolvasó emberek, akik a magyar költészet gazdag egészéből Kosztolányi Dezsőt szeretik legjobban; még olyan is akad, aki azt állítja, hogy ő a legnagyobb magyar költő. Vannak azután mások, akik azt mondják, hogy Kosztolányi költészete csupán egy szín a Nyugat-nemzedék pompás skáláján, de Kosztolányi prózája a magyar regény- és novellairodalomnak legalábbis az egyik csúcsa. Ismét mások elámulnak a nagy szorgalmú műfordítón, aki a világirodalom évezredeiből százszámra és kötetszámra ontotta a bravúros, óriás nyelvtechnikájú - bár nem túlságosan hűséges - magyar változatokat. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy kitűnő és mindig érdekes esszéíró, lebilincselően csevegő újságíró - akkor mindenképpen meg kell állapítani, hogy ha rajongói olykor túloznak is, egy igen jelentékeny és nagyon vonzó irodalmi nagy alakkal állunk szemben, aki nagyon is alkalmas arra, hogy bizonyos pillanatokban kedvenc költője vagy írója legyen az olvasó embernek



Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei

Link











Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

(Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani)







Aki ellenkezik, azt még meg lehet valahogy győzni.
A hallgatással szemben mindenki tehetetlen.

(Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)




-


Alig akad olyan árnyalat, melyet hajlékony, rugalmas, gazdag nyelvünkön
ma nem fejezhetnénk ki.

(Kosztolányi Dezső)







Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.

(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)







Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra.
Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.

(Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai)







"Csalódni csak az tud, aki valaha hitt."

(Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)










De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

(Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal)







Egy-két lépés, elfogy az aszfalt
és a mező
terít a földre gazdag asztalt.

Itt csönd van. E diófa bólong
s halkan regél
az avar és a sárguló lomb.

Az mondja, mély, mély, mély, a bánat,
örök-igaz,
mint a hegyek és mint az árnyak.

A rózsa váltja koszorúját, -
de egy marad:
az élet és a szomorúság.

(Kosztolányi Dezső: Séta a városon kívül)







"Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével."

(Kosztolányi Dezső: Édes Anna)







Az embereket úgy lehet megmenteni és boldoggá tenni, ha szeretjük őket.

(Kosztolányi Dezső: Gyémántgöröngyök)







Az erősebb fölfalja a gyengébbet, mint a halak. Az ügyes gladiátor átszúrja az ügyetlent, a jó költő elnémítja a rosszat. Nincs kegyelem. És mindig így lesz, talán évezredek múlva is. Hogy haladunk-e, mint egyes bölcselők állítják, azt nem hiszem. Az ősember négykézláb mászott, én kocsin repülök, nagy gyorsasággal, mert már ismerem a tengelyt és a kereket. De ez nem haladás. Mind a ketten egyet teszünk: megyünk. Az lenne a haladás, hogyha legyőzhetnénk önmagunkat, itt belül, belátás által, hogyha két édestestvér, ki az örökségen osztozkodik, nem gyűlölné meg egymást halálosan azért, amiért az egyik száz sestertiusszal többet kap a másiknál. Erre nem tartom az embert képesnek soha.

(Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő)









Estente meghalunk az ágyba,
s reggelre már mások vagyunk.
Mind változunk zokogva, vágyva
és nem találjuk - önmagunk.

(Kosztolányi Dezső: Plato olvasása közben)







Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sürű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

(Kosztolányi Dezső: Karácsony)







Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)










Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

(Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák)







Éjféltől hajnalig imádtam.
A szánkon vacogott a csók.
Köd hullt. A nedves éjszakában
lassan dalolva ballagott.
És sírt. És sírtam én is, én is,
és sírtak fönn a csillagok.

(Vers egy leányról, akivel éjfél után találkoztam )







Az én édesanyám nagyon jó asszony - többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó?

(idézi: Kosztolányi Dezsőné - Kosztolányi Dezső: Életrajzi regény)







Én, ki tavaly még könnyű szívvel jártam,
forró sugárban,
most járok itt a sápadt, bús fagyok
fenyérein
és fölordítok: hol vagyok?

(Kosztolányi Dezső: Szentbeszéd)







Én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvizet és döghalált. Rég levettem én a kezem az úgynevezett társadalomról.

(Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)







Hajoljatok meg a végtelen sors előtt!
Mert az ő hatalma zabolátlan, örök.
Ha nem hajolsz, kidönt, mint vihar a tölgyet,
s kárörvendőn tombol ravatalod fölött.
Ha eljön az órád, dacos küzdelemmel
ledönt nagykegyetlen a fekete sírba:
a temető minden fájára az ember
kudarca s a sorsnak győzelme van írva.

(Kosztolányi Dezső: Sors c vers)







"A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza."

(Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai)







Ha meghalok majd, mélyre ássatok
gyarló valómban meg ne lássatok.

(Kosztolányi Dezső: Könyörgés az ittmaradókhoz)










A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.

(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)







A húgomat a bánat eljegyezte
és most csak ül, szelíden, csöndben ül
virágai közt, mindig egyedül.
Ő is virág. Hervadt virág a lelke.
A húgomat a bánat eljegyezte.

(Kosztolányi: A húgomat a bánat eljegyezte9










Az igazi szeretet szerény. Az igazi szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendő önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulajdonunk, sem mások teste, sem mások lelke, még saját gyermekeink lelke sem.

(Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó: Ali c. elbeszélés )







Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)







A játszótársam mondd, akarsz-e lenni
akarsz-e mindig, mindig játszani

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?







Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

(Kosztolányi Dezső: Karácsony)





/Fotó: Zhuyka Dzhul/





"A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos."

(Kosztolányi Dezső: Az olvasás jövőjéről)







"A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa."

(Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek)







Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

(Kosztolányi Dezső: HALOTTI BESZÉD)







Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk.

(Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek)







Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.

(Kosztolányi Dezső: Már megtanultam)










Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,
És nagyapám, a régi katona
hallgatja mosolyogva, boldogan,
sebforradástól lángol homloka
s én térde közt, hadarva szavalok,
hogy győznek mindenütt a magyarok.

(Kosztolányi Dezső: Büszkén vallom, hogy magyar vagyok)







Még hozzád vágyik egyre a beteg szív,
és úgy követlek mint sötét detektív,
a pesti utcán, a budai lankán,
kedves Ilonkám.

De egyre jobban szállnak már az évek,
fáradt szemünk a semmiségbe réved,
és ami jön, az oly hűs és komorló,
mint a koporsó.

(Kosztolányi Dezső: Hitves)







Nem dobog már a szív, mely a jóság tükre volt,
Ajka nem szól többé, mert bezárt, néma, holt.
Megállott a két kéz, mely mindig csak adott,
Soha semmit nem kért és el nem fogadott.

(Az idézet gyászjelentéseken, gyászértesítéseken terjedt el az utóbbi időben, és mindenhol Kosztolányi Dezsőnek tulajdonítják. A fenti sorok természetesen semmilyen változatban nem találhatók meg egyetlen Kosztolányi verseit összegyűjtő kötetben sem. A legtöbb gyászhírben, ahol előfordulnak a sorok Kosztolányira hivatkoznak a szövegezők. Ahogy sok más esetben, úgy jó eséllyel itt sem fogjuk megtudni soha, hogy ki lehetett az igazi szerző.)







Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)







Nincs nála nagyobb jó,
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs.

(Kosztolányi Dezső: Fejtörő felnőtteknek)







Ó, hogy gyűlölném én a nőket,
mert ellenem cselt cselre szőttek,
de él egy nő, kitől baj, átok
nem szállt reám, akit szerettem,
aki szeret most is szünetlen:
érette mindnek megbocsájtok
s a vétkezőt is áldanám;
e nő: anyám.

(Kosztolányi Dezső: Epigramma)







Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndbe lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

(Kosztolányi Dezső: Októberi táj)







Sötét, nehéz tavaszi ég,
viharba járó, tintakék,

és neked viszek koszorút,
te mindeneknél szomorúbb

bús gerjedés, bús temetés,
oly fullatag, olyan nehéz,

hogy lehull érett koponyám
a gyászod lila vánkosán,

(Kosztolányi Dezső: Sötét, nehéz tavaszi ég)










Szájtátva álltam
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)







Szerelmessé tettél,
Nem én tehettem róla,
Vágyat ébresztettél,
S végig tudtál róla.

(Kosztolányi Dezső: Édes Anna)










"Szeret-e?" Kérdezi a lány
S hang nem felel a bércfalán
Csak csönd, csak néma csönd.

(Kosztolányi Dezső: A visszhang románca)







Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.

(Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat )







A Természet azokba, akiket nagyra szán, többnyire egy hiányt, egy
elégtelenséget olt, hogy azzal viaskodva fejlődjenek. Ez a rugója
kitűnőségüknek. Az igazi nagyság nem adottság, hanem egy
nyugtalan emberfölötti vágy.

(Kosztolányi Dezső: Múzsa)







Te vagy az éjjel és az örvény,
a kárhozat és a mennyország,
mostan lesújtasz, porba lökvén,
majd felemelsz újból tehozzád.

(Kosztolányi Dezső: A fekete asszonyhoz)











 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső   
Legtöbbet díjazott városfejlesztés lett a Liget Budapest Pro
  2021-02-05 19:00:29, péntek
 
 







LEGTÖBBET DÍJAZOTT VÁROSFEJLESZTÉS LETT A LIGET PROJECT - ÚJABB NEMZETKÖZI ELISMERÉSSEL MÉLTATTÁK


Az ,,Európa legjobb középület fejlesztése" díjat nyerte el az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) épületegyüttese
2021.02.05. 15:35 Bors


Az ,,Európa legjobb középület fejlesztése" díjat nyerte el a Liget Budapest Projekt részeként megvalósult Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) a világ egyik legrangosabb nemzetközi ingatlanszakmai versenyén, az International Property Awardson (IPA) - jelentette be Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa. ,,Ezzel a Liget Budapest Projekt egyedülálló fejlesztéssé vált az elismerés történetében, ugyanis ez az első olyan kulturális városfejlesztés, amelynek elemei három rangos díjat is elnyertek: az OMRRK-t megelőzően 2018-ban a Néprajzi Múzeum új épülete a világ legjobb középülete lett, míg a Magyar Zene Háza 2019-ben nyerte el az Európa legjobb középületének járó elismerést." - hangsúlyozta Gyorgyevics Benedek, a Liget Budapest Projekt megvalósításával megbízott Városliget Zrt. vezérigazgatója. A Liget projektnek köszönhetően megvalósult, a Néprajzi Múzeum és a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének otthont adó központ a kontinens egyik legnagyobb és legkorszerűbb múzeumi háttérintézménye. A Városliget szomszédságában, a Szabolcs utcában található központ az elmúlt évben kezdte meg működését, lezárult a korszerű restaurátor műhelyek kialakítása és zajlik az utóbbi évtizedek legnagyobb léptékű műtárgy-költöztetése is.







A rangos díjat nyolcvan nemzetközi szakemberből álló zsűri ítél oda tíz különböző kategóriában, lefedve Afrika, Ázsia és Óceánia, az arab országok, Kanada, a Karib-térség, Közép- és Dél-Amerika, az Egyesült Államok, Európa és az Egyesült Királyság területét. A testület minden esetben vizsgálja a projekttervezést, a minőséget, az innovációt, az egyediséget és a fenntarthatóság iránti elkötelezettséget. Az OMRRK épülete a nemzeti szinten befutó győztes projektek között bizonyult Európa legjobb középület fejlesztésének.

,,A zsűri döntése is azt tükrözi, hogy az OMRRK felépítésével nem csupán egy sok évtizedes hátrányt ledolgozva sikerült méltó körülményeket biztosítani a nagy közgyűjteményeink számára, hanem a fejlesztéssel Európa legjobbjaihoz zárkóztunk fel, hiszen hasonlóan komplex kiszolgáló létesítménnyel még a kontinens nagy múzeumjai is csak elvétve rendelkeznek. A londoni British Museum és a szentpétervári Ermitázs frissen elkészült, illetve a párizsi Louvre kivitelezés alatt álló szakmai intézményeivel összevetésben - képességeiben, felszereltségében és kapacitásában - is állja a versenyt a hazai fejlesztés." - mondta a Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa.


Nem először díjazzák a Liget Budapest Projektet

A rangos elismerés nem az első siker, amely a Városliget megújítása kapcsán született, a nemzetközi szakma figyelme már az elmúlt években is Európa legnagyobb kulturális beruházására irányult. A Magyar Zene Háza 2019-ben a nyerte el ,,A legjobb nemzetközi középület" elismerést az ,,Európa legjobb középülete" díj után International Property Awards-on, idén pedig a Music Cities Awardson választották a világ legjobb zenei témájú ingatlanfejlesztésnek. 2018-ban az új Néprajzi Múzeum nemcsak Európa legjobbja, hanem a világ legjobb középülete lett az International Property Awards-on, sőt a World's Best Architecture különdíjat is megkapta. 2017-ben Cannes-ban, a MIPIM ingatlanszakmai kiállításon és vásáron a Liget Budapest Projekt a legnagyobb és legátfogóbb fejlesztéseket bemutató Best Futura Mega Project kategóriában pedig Európa legjobb városfejlesztési nagyprojektje lett. Idén nyáron pedig a Szépművészeti Múzeum történetének legnagyobb léptékű, a Liget Budapest projekt keretében megvalósult felújítása nyerte el az Europa Nostra Díjat, mely az egyik legrangosabb örökségvédelmi elismerés.


Liget Budapest - elkészült a világszínvonalú múzeumszakmai központ

Link



,,Az egészen egyedülálló parkfejlesztés, kulturális beruházás és örökségvédelem, mely méltán arat hatalmas elismeréseket, s nyer díjakat Münchenben, Londonban, Cannes-ban. Ezek a városfejlesztés Oscar- és Nobel-díjai, s ezek az elismerések, ez a kitűntetett figyelem jól mutatja, hogy tőlünk nyugatabbra is ritka az ekkora volumenű, átgondolt koncepciójú fejlesztés. Büszkék vagyunk rá, hogy immáron a Liget Budapest Projekt három fejlesztését is ilyen rangos elismerésben részesítette az International Property Awards nemzetközi zsűrije, ráadásul zsinórban, három egymást követő évben. Ezzel egyúttal történelmet is írtunk, hiszen az IPA fennállása óta példátlan, hogy egy városfejlesztés ilyen kiemelkedő eredményeket érjen el." - mondta Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt vezérigazgatója.


A világszínvonalú háttérintézményről

A Liget Budapest Projekt keretében 2019-ben készült el az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ épülete a Városliget melletti Szabolcs utcában, az egykori kórház területén. A 37 ezer négyzetméteres épületegyüttesben világszínvonalú múzeumi raktárak, restaurátor-műhelyek, laborok és kutatószobák mellett itt működik a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet és helyet kapott egy látogatóközpont is. A csaknem 30.000 négyzetméteres központi épület a Néprajzi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria több mint háromszázezer műtárgyának megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához biztosít kiemelkedő minőségű infrastruktúrát. A beruházás ezen nemzeti közgyűjtemények sok évtizedes gyűjteményi és raktározási problémáira jelent hosszú távú, megnyugtató megoldást.







Az OMRRK épületkomplexumának legnagyobb létesítménye a múzeumi raktáraknak és restaurátor-műhelyeknek otthont adó épület, mely a térszint alatt négy, a felett pedig háromszintes területen biztosít korszerű és biztonságos körülményeket. Az itt található műhelyek, irodák, műtermek és laborok a legmagasabb színvonalú tudományos és technikai hátteret biztosítják az ott dolgozó múzeumi szakemberek számára.

Az egykori kórház izraelita imaházának, majd a felvételi épületének rekonstruált létesítményében kapott helyet egy több mint ezer négyzetméteres látogatóközpont, ahol az örökségvédelmi szempontok figyelembevételével történő rekonstrukció során többek között egy konferenciatermet is kialakítottak. Az épületegyüttesben több mint 3000 négyzetméteren kap otthont a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet is, ahol könyv- és iratarchívum is segíti majd a kutatók munkáját.

,,Az Ybl-díjas Vasáros Zsolt vezette Narmer Építészeti Stúdió tervei alapján készült fejlesztés a régi és új épületek összhangjára törekedett. A telek két értékes, Freund Vilmos által tervezett, régi épületét az örökségvédelmi szempontok figyelembe vételével újították fel. Az új épület tagoltságával és anyaghasználatával illeszkedik a 19. századi, kisebb volumenű kórházi pavilon-épületekhez, egyszerű szerkesztésével, klasszikus arányaival pedig az időtlenség, a stabilitás karakterét hivatott megidézni. Az európai viszonylatban is egyedülálló intézménykomplexum területén Bókay kert néven egy új, nyitvatartási időben szabadon használható 13.000 négyzetméteres park is kialakításra került." - tette hozzá Sághi Attila, a Városliget Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese.


Sosem találnád ki, miért kapott újabb rangos elismerést a Liget Budapest Projekt

Link









Szép estét Budapest, szép estét Magyarország!





 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Városi legenda-Hét tündér kedvese építette a Boldogkő várát
  2021-02-04 21:00:04, csütörtök
 
 







VÁROSI LEGENDA
HÉT TÜNDÉR KEDVESE ÉPÍTETTE A BOLDOGKŐ VÁRAT




Dicső múltról regélnek a kövek,
Boldogkő várának emlékére,
És ha vándor erre járnál,
Látogasd meg a hegy álmát!

/Boldogkő vár emlékére/



A boldogkői vár a Zemplén csodás hegyei között őrzi a középkor emlékét. És hogy mitől boldog Boldogkő? A menekülő IV: Béla királlyal és egy bátor aszalómester tettével kezdődik az izgalmas történet.

Boldogkőváralja felé tartva az úton hamar észre lehet venni a magasban "lebegő" várat, amely Miskolctól csupán 54 kilométerre, egy hegy tetejéről néz le a környező településekre. Története a tatárjárás idejéig nyúlik vissza, 1282-ben már említik oklevélben, de pontos építési idejét nem tudni.

Van valami a levegőben... Valami, ami megfoghatatlan és láthatatlan, de mindenki érzi, ahogy átlépi Boldogkőváralja határát. Magyarország legromantikusabb lovagvárában mintha megállna az idő és az ember fia úgy érzi, e pillanatban nem számít semmi más, csupán a barack illatát szállító szellő simogatása, őseink kőfalakba zárt rejtélyes történetei, a romantika megannyi darabkája egy várba zárva, s az este felé lenyugvó nap mediterrán tájakat idéző színei. A Zempléni hegység ékszerdoboza ez, melyet lassan felnyitni, s felfedezni érdemes: minden ékkövét egyenként megcsodálni.


Süketnek tetette magát a király

A legenda szerint hét tündér, hét kérője, kerek hét esztendeig építette Boldogkő várát IV. Béla magyar király uralkodásának idején. A legenda szerint élt a közeli Aszaló nevű településen egy Bodó nevű öreg aszalómester. IV. Béla király éppen a tatárok elől menekült, amikor a Hernád felé vette az irányt és menedéket kért Bodótól. Az öreg jobbágyruhába öltöztette a királyt, elrejtette a pincéjében, majd az érkező tatárok faggatózására süketnek és bolondnak tettette magát. A tatárok egy idő után elunták a hasztalan kihallgatást, és továbbálltak.

Mikor a tatárok elhagyták Magyarországot, s a király visszatért, Bodó hét szekér aszalt gyümölcsöt vitt fel az éhínséggel küszködő Budára, a szekerek bakjára pedig hét tündérszép lányát ültette. A király nem maradt hálátlan: Bodónak adományozta Aszaló és Bodolló községeket, valamint a környéküket, fel egészen a Zempléni hegyekig. Az uralkodó azonban azt is kikötötte, hogy cserébe egy erős várat kell építenie.

Bodó nem tudta, hogyan építsen fel ekkora várat, ám a hét lánya közül a legkisebb, Mári okos ötlettel áll elő. Azt javasolta, hogy mind a heten nemes urakhoz mennek férjül, és majd ők fogják megépíttetni a várat. Így is lett, lányai hogy segítsenek apjukon, csak olyan kérőkhöz mentek feleségül, akik hajlandók voltak egy-egy évig építeni Bodó erősségét. Hét év alatt fel is épült a vár, amelyet kezdetben Bodókőnek hívtak.


Felrobbantotta a császári haderő

A vár fel is épült hét év alatt, a legenda szerint pedig IV. Béla így szólt az esküvőn:

,,E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!"

A lányok egyébként állítólag annyira szépek voltak, hogy Bodó tündéreinek is nevezték őket.

A boldogkői vár több család tulajdonában állt és szinte állandóan harcok dúltak itt. A pusztulás 1701-1702 között következett be, amikor is a kiküldött császári különítmény puskaporral részben felrobbantotta a védőműveket és lakhatatlanná tette. A Csonka-torony a nevét az 1701-ben bekövetkezett robbantások után kapta, eredetileg azonban sokkal nagyobb volt, több lakóhelyiséggel. Mély pincéjében rövid ideig még egy puskaport őrlő szárazmalom is működött, ezért a korabeli forrásokban Malom-bástya néven szerepelt.


Börtön és kínzókamra is van a palotában

A várat utoljára a Zichyek birtokolták 1945-ig. A vár szépen felújított, több helyen is megerősítették az elmúlt években. Az épület alsó és felső várból áll, a falak alatt jól járható gyalogút vezet körbe. A Palota-részben címer- és zászlókiállítás, börtön- és kínzókamra, illetve ólomkatona-gyüjtemény látható, sőt egy középkori étterem is helyet kapott a vár falai között. A régészeti feltárása 1963-ban indult meg. A helyreállítás, állagmegóvás után az egykori palotarészben 47 férőhelyes turistaszállót alakítottak ki, amely az 1990-es évek közepéig működött. 2002-ben újabb nagy rekonstrukciós munkálatok és ásatások kezdődtek a várban. A Kaputorony és a Déli torony védőtetőt kapott, az Alsó udvar falán körben körülbelül száz méter hosszú gyilokjáró épült, amelyről nagyszerű kilátás nyílik a lőréseken át a nyugati. illetve az északi irányba.

A vár leglátványosabb része az Oroszlánszikla és annak végén, a 20 méter magasan álló őrbódé, amely egy fapallón át közelíthető meg.

A vár jelenleg az Önkormányzat kezelésében van és múzeumként működik.


Boldogkő, a Hét tündér vára

Link



A Zemplén csodái - 2. rész, Boldogkő vára

Link








Mese egy boldog várról


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Ezt az öreg királyt egyszer úgy megkergették a rusnya Tatárok, hogy el kellett bújnia. Találkozott egy szegény aszalómesterrel, aki befogadta. Adott a királynak egy kopott gúnyát, leküldte a pincébe. Megkérte a hét lányát, hogy üljenek a pince elé kukoricát morzsolni. Napokig bujkált ott a király, míg odaértek a Tatárok, akik mindenhol keresték. Amikor a szegény mesterhez értek, őt is megkérdezték. Ő azt felelte, hogy látott pár napja egy gazdag embert lovon menekülni, de pont az ellenkező irányba ment. Erre a Tatárok megfordultak és indultak is arra, amerről jöttek. Feljött a király a pincéből, és nagyon hálás lett, amiért megmentette az életét a szegény mester. Jutalmul gazdaggá tette a mestert és a hét lányát. A lányok ezután mind férjhez mentek, és együtt felépítettek egy várat. A várba mikor elkészült beköltöztek, és boldogan éltek ott. Ezért a király elnevezte a várat Boldogkő-nek, amire még a szikla is elmosolyogta magát.





Kilátás a várból




 
 
0 komment , kategória:  Világjárók  
Akár egy feltámadás - Felépültem, csak egy koncert hiányzik
  2021-02-04 19:15:25, csütörtök
 
 








AKÁR EGY FELTÁMADÁS




Demjén Ferenc: FELÉPÜLTEM, CSAK EGY KONCERT HIÁNYZIK


Az ország Rózsija megtörte a csendet, exkluzív interjút adott a Borsnak. Az énekeslegenda jól van, és arról beszélt: várja, hogy újra színpadra lépjen.

Visszatérése óriási sikert hozott 2019-ben, a Papp László Budapest Sportarénában. A hatalmas csarnokban egy gombostűt nem lehetett leejteni, óriási üdvrivalgás fogadta Rózsit. Tavaly a járvány berobbanása előtt adott két koncertet, valamint nyáron néhány szabadtéri fellépésen, köztük a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lépett közönsége elé. S amint lehetőség lesz rá, újra koncertezni fog, ami az idén a születésnapja okán a 75-ös szám körül forog majd. Ez az év végén az Arénában csúcsosodik ki.


Rózsi 2019 decemberében adott hatalmas Aréna- koncertet, már alig várja a következőt &#169; MTI





- Több mint egy éve volt ez az arénás koncert, s bár én nagyon jól elvagyok idehaza a birtokon, azért egy jó koncert már hiányzik.

"De addig is zenélek, sorra születnek az új dalok, és türelmesen kivárom az időt, amikor újra lehetőség lesz a fellépésekre"

Rózsi elárulta, teljesen elszigetelten él dióspusztai birtokán, hogy a vírust elkerülje.

Bevásárolni is csupán egy héten egyszer járnak, nemigen lépnek ki a tízhektáros farmról, ahol az ősfák, a halastó, s a megannyi állat közelsége igazi idillt biztosít számukra. Nem véletlen, hogy a két évvel ezelőtti csípőműtétje utáni rehabilitációját is otthon töltötte az énekes, amiből mára teljesen felépült, pedig járni is újra kellett tanulnia.


Sokat zenél a szabadidejében &#169; MTI





- Már el is felejtettem, hogy volt egy ilyen műtétem. Nagyon jól vagyok, mondhatni újra a régi.

"Csak a vakcinát várom és azt, hogy mindenki, így én is be legyek oltva, és visszatérjen az élet a régi kerékvágásba. Addig pedig sokat sétálok, zenélek, olvasok."

Naprakész vagyok mindenből, legyen szó az országról, zenéről, bármiről. S persze a szomorú dolgok, tragédiák híre is utolért - utalva szeretett pályatársai, Bergendy István, Balázs Fecó, Mihály Tamás és Benkő László halálára.


A karantén időszakában diósputasztai birtokán igyekszik megóvni magát a vírustól &#169; MTI





- Sajnos nem lehettem ott a temetésükön, a vírus óta egyáltalán nem utazunk fel a fővárosba.

"Odafönn elkerülhetetlen lenne egy-egy kézfogás, ölelés."

Mélyen megrázott a barátaim távozása, és rengeteget gondolok rájuk. Évtizedek kötöttek minket össze, s a haláluk jó ideig feldolgozhatatlan még...

Bár a zenészt lesújtották a történtek, igyekszik pozitívan látni a jövőt. La­punknak azt is el­mondta, milyen tervei vannak.

- Sok mindent elértem, de egy nagy vágyam van, hogy ne legyen áskálódás, csatározás, s hogy szabad élet és alkotási időszak következhessen még az elkövetkezendő évtizedekben. Azt hiszem, ezt a fajta szabadságot, boldogságot és jólétet szeretném még megélni.







Demjén Ferenc - Hogyan tudnék élni nélküled

Link



Demjén Ferenc: Szerelemvonat

Link



Demjén Ferenc: Honfoglalás

Link



Demjén 65. Születésnapi Koncert

Link



Több mint három évtizede él boldog házasságban Rebeccával MTI







 
 
0 komment , kategória:  Bulvár  
Arthur Rimbaud versei
  2021-02-03 21:00:57, szerda
 
 







ARTHUR RIMBAUD VERSEI




Arthur Rimbaud (Charleville, 1854. október 20. - Marseille, 1891. november 10.), francia szimbolista költő, felfedező.

A szimbolizmus úttörőjének számít. Munkássága java részét a Paul Verlaine-nel folytatott viszonya alatti néhány évben alkotta. Viharos kapcsolatuk 1875-ben ért végleg véget. Rimbaud életének ezután nincs irodalmi vonatkozása, lezárult a 19 éves ifjú irodalmi pályafutása. Kalandor életmódjának halála vetett véget.

Már egészen fiatalon is kicsapongó életet élt, egyes anekdoták szerint, 17 éves korára két gyermeke volt, és állítólag csaknem hússzoros édesapa volt, amikor elhunyt. Verlaine és Rimbaud kapcsolata, szerelmi libikókái még az elfogadó párizsi művészvilágból is megbotránkozást váltott ki.

Rimbaud és Verlaine kapcsolatát, valamint a költő nagyságok életét dolgozza fel a Teljes napfogyatkozás című, 1995-ös angol-francia-belga filmdráma Leonardo DiCaprióval a főszerepben.



Baudelaire - Verlaine - Rimbaud: A romlás virágai (antológia)

Link



Arthur Rimbaud: Napfény és hús

Link









ÁLOM, TÉLIRE . . .





Télen egy rózsaszín és kékpárnás vagonban
utazni jössz velem.
Jó lesz. Őrült öröm. S minden puha sarokban
csókok fészke pihen.

Szemed majd behunyod, hogy ne lásd esti békéd
megrontva az ablakon át
fintorgó démonok fekete söpredékét
s fekete farkasok hadát.

S egyszer csak valami az arcodat kaparja...
Egy pici csók lesz az, bolond pókként nyakadra
aláiramodó.
Hozzám fordulsz: "Keresd!", s a fejedet lehajtod.
S üldözni lesz időnk soká a kis bitangot,
aki - nagy utazó!

(Szabó Lőrinc fordítása)










AZ ELSŐ ESTE


A fotelben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
egész közel a szemüket.

Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a kezét.
Kis lába fázós élvezettel
nyúlt a földre, s szép volt, de szép.

Néztem, hogy röpdös a hajában
egy kis sárga sugár vidám
pillangóként s a mosolyában
s a keblén: légy a rózsafán.

Megcsókoltam finom bokáit.
Ő fölényesen kacagott;
hangja úgy trillázott, sokáig,
mint eltört üvegdarabok.

A kis láb ijedten húzódott
az ing alá: "No, ne bomolj!"
Ha megbocsátotta a csókot,
a gúnykacaj se volt komoly.

Szeme hogy dobogott szegényke,
amikor lezárta a szám!
Ő kényeskedve húzta félre
a fejét: "Ez sok, igazán!

Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..."
De csók következett megint,
s ő nem bírt többé haragudni
s nevetett, most már szív szerint...

Fotelemben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
közelre sóvár szemüket.

Szabó Lőrinc fordítása







ESTI IMÁDSÁG


Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje
maszatol, ajkamon a megivott sörök
habja még, szivar a fogam közt, úgy ülök:
lelkemben vitorlák láthatatlan menetje ...

S mint vén galambdúcok forró pettyes szemetje,
száz szennyes álom ég bennem és füstölög,
s fájó lelkemben úgy gyűrűznek bús körök,
hogy olyan, mint az ős fák évgyűrűs szövetje.

De majd, bús álmaim lenyelve, megrogyott
szívvel, s leöntve már egy kisebbfajta hordót,
kertjébe megyek át a korcsmának, hogy ott

szelíden, mint az Úr, pisáljak egy nagyot,
a barna ég felé ívelőt, messze csorgót ...
helyeslést intenek a délceg napraforgók.

Babits Mihály







A KIS HAMIS


A barna bútorú ebédlő teli volt
a firnisz és gyümölcs szagával, összeszedtem
egy tányér nem tudom, miféle belga jót,
békén elnyúltam egy öreg karszékbe, s ettem,

s hallgattam derűsen: a toronyban ütött.
Ekkor egy hirtelen roham, kinyílt a konyha,
s már nem tudom, miért, a szolgáló bejött,
pruszlikja nyitva volt, és félre állt a kontya.

Jött, s a kisujja ott kapirgált tétován
arca őszibarack, tej-vér-szín bársonyán,
gyerekes fintor ült az ajka szögletében,

pár tányért kedvesen mellettem lerakott,
s mint aki tudja, hogy dukál neki a csók,
suttogva odaszólt: "Ni, itt bibis a képem..."

Kardos László fordítása







MA BOHÉME


Mentem, két öklöm ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!

Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.
Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem
s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.

Hallgattam züm-zümük s egy árok volt az ágyam
szeptember estjein s a homlokomra lágyan,
mint frissitő ital, estharmat csöppje hullt;

rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!

Fordította: Radnóti Miklós







MAGÁNHANGZÓK


Szurok Á! hó É:! rőt I! zöld U! kék O! - csak egyszer
Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á! - szőrös öv, mely a setét legyek faráról
Csillog, ha némi vad bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
Halk hóvirág, királyi hermelín, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
Vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ú! - az isteni tenger nyugodt, gyűrűző tánca,
Nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca
A békés homlokon, mit alchimia tép föl, -

Ó!: - szörnyű harsonák, mik ítéletre zengnek,
És Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!

Tóth Árpád







A MEGHÖKKENTEK


Feketéllőn hóban, homályban,
a pince fénylő ablakában,
faruk kerek,

öt kicsi térden leskelődve
nézi, hogy készít a Pék szőke,
nagy kenyeret.

Látják nagy, fehér karját, éppen
szakít egyet a szürke pépen
s láng-lukba tol.

Hallják, hogy sül a jó kenyér ki.
A kövér mosolyú Pék régi
nótát dúdol.

Az öl meleg, piros luk mellett
kuporognak, hol száll a szellet,
egy se mozog.

Majd mikor lakomára készen
a cipót kiveszik a résen
s a füst fogott

gerendák alatt a befröcskölt
a cipók fölzengenek s a prücskök
a padlaton,

hogy életet lehel e langy luk -
lelküket elbűvölik rongyuk
alatt nagyon.

Úgy érzik, igen-igen élnek,
a zúzos Jézuskák, szegények,
mind, amikor

bedörmögnek a résen s rózsás
állat-orrocskájuk a vasrács
rúdjára forr,

midőn úgy sírnak, mint a barmok
s úgy görnyednek a megnyílt csarnok
fényeinél,

hogy mindnek szétreped nadrágja
s kilógó ingüket babrálja
a téli szél.

József Attila







A RÉSZEG HAJÓ


Hogy jöttem lefelé egykedvű, vén vizeknek
Folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:
Lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyilazva meztelen.

De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,
S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, -
Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc,
Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyű zaj közt s engem, kiben siket
Csend hallgatott tunyán, mint a gyermekagyakban,
Felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget,
Nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve
Tíz éjen át lebegtem vidám parafaként
A mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője,
S nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-dúcos begyembe zöld víz lágy íze folyt,
Mint almák hűvös húsa csúszik a gyermek-torkon;
S hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt
Letisztult rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek
Költészetében, melybe csillog csorog és béke
S nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek
Lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

Mert kékes színüket átfesti drága mámor
S ringatja enyhe rengés a réz-szín nap alatt,
S nincs alkohol, csitítóbb, se dal, mely ily puhán szól,
A rőt s rossz ízű vágyak ettől megalszanak!

S villám tépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt,
S a mélységek hintáit s kanyargó áramát
Láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt,
S olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam süllyedt napot, vad titkokkal befolyva,
Míg alvadt messzeségek violája ragyog
S hallottam, mintha antik tragédiát dalolna,
Messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hó-csúcsokról álmodtam zöld szín éjen,
Míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt
Az óceánok csókja: ízes áram a mélyben
S mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt.

És át sok hónapon, mint ha dagály robog
A sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda,
Rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok
Ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alul a horizonton
Párduc-szem fényű és virágos szigetek
Kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón
A pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyű hálón
A sás közé akadt Rém poklos teste reng,
És vizeket rohadni örök szélcsendben állón,
S örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs
Eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak,
Hol szörny kigyókat kínoz az élősdi marás
S enyhülni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék
Halat, minőt találtam, aranyból s énekelt,
S züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték
S olykor hizelkedőmül édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak unottja, pólusok
Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón,
Beszórt árnyék-virággal, mely kén-szájjal susog
S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
Szőke szemű sirályok, csetepatés család,
Ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg,
Majd elhagyott süllyedve: aludni még alább...

Ime, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar előtlen etherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,

Im, bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékül,
Utam kaput az ég izzó falába fúrt,
S zsákmányul téptem onnan, finom poéta-étkül,
Izes nap-cafatot s szakadt, nyúlós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza,
S nyaranta apró szörnyek tintás raja lapult
Reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva
A reszkető bíbor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából
Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt,
S kit újra s újra vár a kék és merev távol,
Megvetlek Európa, unt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget,
Hol már a mámoros menny örök kapuja nyitva,
S hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg
Alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

- De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte,
S kegyetlen volt a hold és keserű a nap,
Már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe:
Bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Oh ha van Európában öböl még, melyre halkan
Vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg,
Hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban
S papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...

Mert kit megfürdetett minden vizeknek búja,
Nem szállhat révbe többé kalmárhajók után,
S jelzászlók és tüzek hívalgó gőgjét unja,
S hogy hidak vad szeme bámuljon rá bután...

Tóth Árpád







A VÖLGY ALVÓJA


Zöld, keskeny szakadék, mélyén patak dorombol,
És eszelősen minden fűszálat teletűz
Ezüst rongydarabokkal, míg a kevély oromról
A nap süt: a kis völgyben pezseg az enyhe tűz.

Egy ifjú katona, nyílt szájjal és fedetlen
Fővel, míg nyaka fürdik kék vadparaj hüsén,
Alszik, hanyatt a fűben, s arany felhő lebeg fenn,
S ő zöld ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!

Lába a sásszirom közt, alszik, s derűs az ajka,
Mint beteg gyermeké, s álom mosolyog rajta -
Óh, Természet, melengesd szegény fázó fiút!

És száll az édes illat, s cimpája fel nem érez,
Süt rá a nap, s keze csöndben hajol szívéhez,
Alszik. - S jobb oldalán két kármin szélű lyuk...

Tóth Árpád








A ZÖLD HORDÓBAN


Nyolc nap nyűttem cipőm az országút kövében,
Charleroi-ba így érkeztem végre meg.
A Zöld Hordóban egy vajas kenyeret kértem
és félig hidegen egy sonkaszeletet.

A zöld asztal alatt kinyújtottam a lábam
jókedvűn. Néztem a tapéta gyermeteg
ábráit. És egész nagyszerűnek találtam,
hogy egy lány - szeme víg, a melle rengeteg

- ez aztán, ez bizony a csóktól nem ijed meg! -
nevetve hozta be a vajas kenyeret meg
a sonkát, langyosan, kezében tarka tál;

a rózsás és fehér, szagos foghagyma kente
sonkát - és sört csapolt óriás serlegembe,
mit megaranyozott egy késett napsugár.



Rónay György fordítása







 
 
0 komment , kategória:  Világirodalom  
Élni akar, de temetését tervezi Kóbor János
  2021-02-02 19:15:41, kedd
 
 





ÉLNI AKAR, DE TEMETÉSÉT TERVEZI KÓBOR JÁNOS


Kóbor János: A HAMVAIMAT HELIKOPTERBŐL SZÓRJÁK A BALATONBA!


Zenésztársai halála akarva-akaratlanul arra késztette az énekest, hogy elgondolkozzon az elmúláson. Bár Kóbor János nem készül a halálra, már most kikötötte, hogyan búcsúzzanak majd tőle a szerettei. Erről a ma megjelent Ripost7-nek mesélt.

Rövid időn belül tragédiák sora érte a legendás Omega együttest. Két hónapon belül a billentyűsüket, Benkő Lászlót, a basszusgitárosukat, Mihály Tamást és technikusukat, Nemes Lacit is eltemették. Kóbor Jánost teljesen összetörte barátai halála.

- "A sorsunk megpecsételődött, az Omegát végleg megölte a koronavírus " - mondta tavaly novemberben a Ripostnak Kóbor, aki ezután temetésről temetésre járt, és nagyon maga alatt volt.


Élni akar, de megtervezte a temetését





Az új év beköszöntével azonban mintha ő is új erőre kapott volna, januárban a Borsnak már a visszatérésről beszélt, s hogy folyton a Benkő Lacival váltott szavai csengenek a fülébe: hogy történjen bármelyikükkel bármi, az Omegának tovább kell élnie. Az énekes szavaiból tehát újra az együttes mottója, az ,,életfogytig rock'n'roll" hallatszott ki.

Az elhunyt barátai veszteségén azonban máig nincs túl. Emiatt furcsa dolgok jutottak eszébe.

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes megrázó interjút adott a ma megjelent Ripost7-nek, és elárulta: bármennyire is nagy benne az életigenlés, látva társai tragédiáját az elmúlás gondolata 78 évesen az ő tudatába is beférkőzött már. Éppen emiatt már megtervezte miként akar majd búcsút venni a földi léttől.







- A temetésekről úgy jöttem el, hogy óhatatlanul már az elkerülhetetlenről, a sajátomról gondolkodtam. Hamvasztás lesz, ez nem kétséges. Helikopter, Balaton közepe, szórás. Igen, engem szórjanak a Balatonba, és kész! És hogy egy kicsit morbidok le­gyünk, nyáron kell meghalni. Persze nem a most következőn, majd valamikor, mert nem lenne jó, ha a jégre szórnának - rántotta le a leplet a zenész talán kissé idejekorán a majdani temetésének részleteiről, majd elárulta: már bőven túlélte saját reményeit.

- Magamban úgy gondoltam, ha választhatnék, éljek 50 éves korig, de 30-nál ne legyek fizikai­lag öregebb. Képzelheti, amikor eljött az 50. születésnapom... Gondoltam, eljön az ördög, hisz szerződést kötöttünk, mint Faust. Azt gondoltam, hogy jön a sorompó, a mezleadás a szertárba. Szerencsére nem így történt, 60 éves koromban meg már nem is érdekelt. Ma épp a 78. ­­­­évemet taposom... - tette hozzá Kóbor, aki mióta kicsit visszavett a sportos életmódból, s nem terheli annyira túl magát, kutya baja.







Kóbor János képtelen volt végignézni Benkő temetését

Link



Szűk körben vettek végső búcsút az Omega basszusgitárosától

Link


A világ számos helyén megjelenik az új Omega album

Link



Omega - Gyöngyhajú lány

Link

Link


Kóbor János képtelen volt végignézni Benkő temetését






 
 
0 komment , kategória:  Bulvár  
Hírmorzsák - 2021 február
  2021-02-01 21:15:51, hétfő
 
 














HÍRMORZSÁK - 2021 FEBRUÁR







Mottó


"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

(Márai Sándor, Füveskert


"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."

(Burke)








Minden szó





Link



Számok - az álhírek ellenszere





Link



Magyar Hang





Link



Hirkereső





Link








A magyarok elítélik az oltási rendet megszegőket
Főként a helyzetükkel visszaélő politikusokat és közszereplőket

Link



Hova tűnt Gyurcsány Ferenc vagyona?

Link



Balos tempó - A főpolgármester embere 22'-ben kommunista politikai bíróságot hozna létre és börtönbe záratná Varga Judit igazságügyminisztert!

Link



És akkor az MSZP elnöke (Tóth Bertalan) felvette a 10 milliós CSOK-ot

Link



Hogyan ölik meg a gyógyszertárak a gyenge potenciájú férfiakat eltitkolva az igazságot

Link



Beismerte Brüsszel, hogy büntetni akarták a nemzeti érdekek képviseletét

Link



Gyurcsány Ferenc, és ami mögötte van (1. rész)

Link



Gyurcsány Ferenc, és ami mögötte van (2. rész)

Link



10Gyurcsány Ferenc, és ami mögötte van (3. rész)

Link



Gyurcsány Ferenc, és ami mögötte van (4. rész)

Link



Gyurcsány Ferenc, és ami mögötte van (5. rész)

Link



Gyurcsány Ferenc, és ami mögötte van (6. Befejező rész)

Link



Ki kicsoda? - Elítélt politikusok az elmúlt évekből

Link



Orbán Viktor nagyon kemény írása

Link



23Zsarolásért ült börtönben az expornós tornásznő, aki a pikáns fotóiból él

Link



Deutsch: Nyugat-Európából irigykedve nézik a magyar médiahelyzetet

Link



26A béremelés ellenére sem elégedettek a debreceni traumatológusok - ennyit kereshetnek majd

Link



Magyarország is belépett a járvány harmadik szakaszába

Link



Nyílt levél Dr. Kincses Gyulának, a Magyar Orvosi Kamara elnökének

Link



Kilép a Fidesz a néppárti frakcióból, ha elfogadják a tervezett alapszabály-módosítást

Link



Kovács Zoltán: A baloldal tudatosan félrevezeti a közvéleményt

Link



A tiltás ellenére hirdetett tüntetést a vírustagadó álorvos

Link























 
 
0 komment , kategória:  Média  
     3/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2021.02 2021. Február 2021.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1322
  • e Hét: 9559
  • e Hónap: 36182
  • e Év: 173554
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.