|
 3/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
|
|
2021-04-05 13:52:27, hétfő
|
| |
| |
Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz,
s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.
Ernest Hemingway
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tükröződések 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-04-04 08:48:59, vasárnap
|
| |
| |
Harcos Katalin
Amikor a csend köréd szővi a fátylát
és nem súgja senki, hogy őrülten várt rád,
amikor minden mozdulat bénán suta,
tudnod kell, hogy ez a magány virtusa.
Rád telepszik, és nem hagy el soha.
Sorsod ily kegyetlen, ostoba.
És akkor megnyílnak a lélek bugyrai.
Tán még hiszed: fontos vagy, valaki,
akiért lelkesedni, égni lehet...
s odadobnád koncnak utolsó leheleted,
de már tátong a tér, kongva nevet,
senkit nem érdekel, hogy mi lesz veled.
Mikor magányod magadra zártad
és nagy súlya alatt roskad a vállad
csak csalókán csörgedez a csönd.
Kezedben magánnyal teli bőrönd,
és azt sem tudod már hol a lent és fönt.
Dermedt világod jegével nyakon önt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-04-04 06:42:33, vasárnap
|
| |
| |
Csendes lett az otthon,
nincs már gyermeklárma,
mely felvidít'na akkor,
ha szívem bánat fájja,
s ha úgy érzem az életnek
is lassan-lassan vége,
hisz egyre kevesebb már
a nagy egésznek része.
Tudom, hogy a gyermekek
mind-mind kirepülnek,
abból a fészekből,
mely egykor otthonuk lett,
olyan otthon ahol a s
zeretetnek mindig volt helye,
akármerre fordult is
a sorsnak kereke.
Azt is tudom, hogy ugyan
úgy haza-haza járnak,
s akkor majd újra boldog
nevetés tölti be a házat,
de ez az örömteli nevetés
már könnycseppekbe fullad,
mikor tőlem és az otthonuktól
messze távolodnak.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-04-02 09:18:32, péntek
|
| |
| |
Hányszor kérlek, hogy torpanj meg, hogy egy percet elmerenghessek
miként is volt? Oly jó lenne csendben leülni, beledermedve a pillanatba
és csak nézni, ahogy tovasuhan mellettem minden érezni a semmi
nyugalmát, a lélek megtorpanását. Körbenéznék önmagamban, a múltban
sétálnék, megízlelném a régvolt érzések halvány lenyomatát, a fájdalmat,
örömet békét. Elmerengnék régi beszélgetések mélységén, egy szem
csillanásának jelentésén egy leírt szó visszhangján lelkemben, és közben
összevetném a mostani énemmel, miként láttam, akkor. Milyen voltam,
hogyan változtam azzá, aki most vagyok és miért? Miért lettem az aki?
Miért gondolom, hogy elvesztettem valamit, valami apró szikrát magamból,
ami régen emberibbé tett? Úgy érzem kifakult belőlem néhány jó az
érzékenység, a törődés, a kedvesség. Hideget érzek szívem mélyén,
ürességet és félek, hogy többé nem melegszik fel, soha többé. Miért
vesztettem el ezt a szikrát? Mit tettem, hogy így alakult? Kérdések mindig
újabbak szövődnek és félek, hogy csak úgy találhatom meg a válaszokat,
ha kitárom a bezárt kapukat, és elmerülök abban az örvényben, amiben
a lélek rejtegeti a magyarázatokat. Talán nem sodródom el. Hiszen, oly jó
lenne újra magamra találni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tükröződések 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
2021. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
37 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1282
- e Hét: 11524
- e Hónap: 20908
- e Év: 153462
|
|
|
Online
