|
 5/9 oldal 
|
Bejegyzések száma: 84
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 23:21:20, kedd
|
| |
| |
Kamarás Klára:
Leszünk-e...?
Leszünk- e még, mint gyemekek, fehérek,
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár ?
Most minden árnyék, végtelen mocsár,
határa nincs a földnek és az égnek.
Leszünk-e még, mint a gyermekek, fehérek?
Ha majd a vágy emléke is csak emlék,
és csendben tovaszáll a szerelem,
mondd, néha mégis megfogod kezem?
Lesz szép szavad ... virág, mit vízbe tennék,
ha majd a vágy emléke is csak emlék ...?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kamarás Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 23:04:31, kedd
|
| |
| |
Benedek Elek:
Most állj meg itt, és nézd a láthatárt.
Remeg a föld, eltörpülnek a fák.
Felhők fölrázott vánkosán a nap
lomha vért csorgat már, nem aranyat.
Fejed fölött megfordul egy madár,
a láthatár felé suhanva száll.
Szétszórja a megnyúlt árnyékokat
az úton végig-söprő alkonyat.
Magad állsz a mai nap peremén,
nincs szívedben se bánat, se remény.
Nem is sejted, mit ígér a holnapod,
de elébe kell állnod, azt tudod.
És túl kell élned; amíg csak lehet,
ugyanazt kell itt újra-kezdened,
téglánként rakva egyre a falat
a részvéttelen ég boltja alatt,
mintha létezne beteljesedés,
s nem rész lenne maga is, az egész,
mintha az időt hagynád örökül
mi átfolyt rajtad, s nélküled röpül
tovább) az utódokra, mintha csak
az lenne lényeged, mi megmaradt
kezed nyomán, s mások javára vált...
Nos, állj meg itt, és nézd a láthatárt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 22:23:55, kedd
|
| |
| |
Benedek Elek és Fischer Mária
A 23 éves Benedek Elek, a Budapesti Hírlap újságírója volt, amikor 1882 egy őszi délutánján főnökével, Rákosi Jenővel betértek szivarért egy Rókus kórház melletti trafikba. Egy aznapi újságcikkről beszélgettek, amikor a trafikosné sarokban ülő lánya beleszólt a társalgásba. Vitába szállt a nagy hírű főszerkesztővel, amihez talán Eleknek sem lett volna mersze. A magas, jóképű fiatalember annyira rácsodálkozott az éles eszű lányra, hogy elfelejtett fizetni a szivarokért. Másnap egy ibolyacsokor kíséretében vitte el a tartozást, s innentől kezdve mindennap visszajárt a boltba, hogy találkozzon a 19 éves Fischer Máriával. Az elszegényedett székely nemesi család fia és a félárva, vallásos zsidó lány szerelmét sokan értetlenkedve nézték. Ők nem értették, mi lenne a baj. Elek másfél év udvarlás után belépett a trafikba és a lány elé állt: ,,kisasszony, gyönyörű álmot láttam.
Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre... Igazat jelent-e az álmom?" ,,Igazat" - hangzott a felelet. 1884-ben összeházasodtak, és 45 évig el sem váltak egymástól.
Bár Elek elismert újságíró lett, s egy ciklus erejéig országgyűlési képviselő is, szerényen éltek Reáltanoda utcai lakásukban. Elek nem becsülte sokra a pénzt, így megtartani sem tudta.
A család motorja Mária volt, a hat gyerek mellett férje ügyeit is kézben tartotta. Elek sokat dolgozott, ma már csak meseíróként tartják számon, pedig kemény hangú közéleti publicista és a szociális igazságtalanságra érzékeny regényíró is volt. Regényeiből kitűnik, hogy egyszerre hitt a nők egyenjogúságában és az életen át tartó szerelemben.
Szülőföldjén, Kisbaconban felépítette álmai házát, a tornác felett ma is ott a felirat: Mari. Neki építette. Nem szerettek külön lenni. Ha Eleknek mégis utaznia kellett, minden nap levelet írt feleségének, Mária pedig minden nap válaszolt. Elek tudatosan fordult a gyermekirodalom felé, ezt politikai állásfoglalásnak is tekintette. A századfordulón már Elek apónak hívta mindenki, egyik gyerekújságot adta ki a másik után. A világháború alatt János fiuk megbetegedett, így Mária Kisbaconba költözött Pestről, hogy ápolhassa.
A pesti zsidó lányból igazi székely asszony lett, a falu befogadta. Amikor 1920-ban János meghalt, Elek is döntött: végleg hazatért.
A fiatal erdélyi írók kérésére újra visszatért az irodalmi közéletbe is, lapokat szerkesztett. 1929. augusztus 17-én éppen az írók feladatáról írt, amikor agyvérzést kapott.
Utolsó három leírt szava ez volt: ,,fő, hogy dolgozzanak." Leesett a székről, többé nem tért magához. A család tudta, hogy hamarosan vége.
Mária megfogta a férje kezét, majd hirtelen felállt és kiment a házból. Néhány perc múlva visszatért, leült az ágy mellé.
,,Édeseim" - mondta nyugodtan a gyermekeinek - ,,azt hiszem, most kifogytok belőlünk". Rátámadtak. ,,Te valamit bevettél! Gyorsan hánytatót!".
Összeszorította a fogait, nem vett be semmit a 9 Veronál után. Megértették végül, hogy így akarták, s fordítva Elek is így tett volna.
Elbúcsúzott a gyerekeitől, nem sokkal ezután elveszítette az eszméletét, és egy nappal később ő is meghalt. Egyszerre temették őket, ott volt az egész falu és sok író-barát.
Benedek Eleket a halálba is követte a felesége: együtt temették el őket. Elek apó sírfelirata az Újszövetséget idézi: ,, Jézus tanítványa voltam, / Gyermekekhez lehajoltam, / A szívemhez felemeltem, / Szeretetre úgy neveltem." Felesége, Fischer Mária zsidó származású asszony, akit életre szóló szerelem kötött férjéhez.
Beváltotta ígéretét: ,,Sem élve, sem halva nem hagyjuk el egymást".
Az ő sírfelirata az Ószövetségből, Ruth könyvéből való: ,,Oda megyek, ahová te mégy."
Szép, paraszti temetése volt az egykori nemesúrfinak és a zsidó polgárlánynak, akik nem tudtak elválni egymástól.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 21:35:18, kedd
|
| |
| |
HELTAI JENŐ
149 éve született Heltai Jenő, eredeti nevén Herzl Eugen író, költő, újságíró.
Róla jutott eszembe egy szuper előadás, amit 2018-ban láttam, a Radnóti Színházban, Heltai ,,Naplójából" készült, Bálint András előadásában láthattuk. Megrázóan életszerűen adta elő Heltai naplójegyzetét. Beszámol a hétköznapi borzalmakról, és bár megjárta a csillagos házakat és a Gestapo börtönét, mégis bájos humorral és öniróniával írta meg történetét, amit Balint András bravúrosan adott elő. Felidézi ifjúságát, a boldog békeidők Budapestjét, elhangzottak korabeli sanzonok és a János vitéz dalaiból is néhány. Szuper előadás volt, szívesen emlékezem vissza rá!
A Magvető Kiadó, Négy fal között címen pár éve publikálta, Heltai kéziratban maradt kiadatlan háborús naplóját. Több mint hetven év után látott napvilágot, amikor a történetnek már valamennyi szereplője elhunyt. Heltai így kezdi ostromnaplóját:
,,Ezerkilencszáznegyvennégybe volt,
Förtelmes év! Az ország haldokolt,
Jöttek reá vad, égető keservek."
- majd így folytatja: ,,Ezek a kusza följegyzések napról-napra íródtak lakásokban és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben."
Ír a keletkezés körülményeiről is: ...a német bevonulás napján határoztam el, hogy napról napra pontosan följegyzem, mi történik körülöttem és velem. 1944. március 19-én fogtam bele a naplóírásba. Körülbelül egy esztendeig, 1945 márciusáig írtam ezt a naplót. Följegyzéseimet, alig tizenkét keserves hónap keserű gyümölcsét aktatáskámban mindenféle viharokon keresztül rendületlenül magammal cipeltem. Emlékezni kell és nem szabad felejteni, állapítja meg, a napló végén, hozzáteszi, hogy ezt a kort valószínűleg ,,unokáink nem fogják megérteni"!
Heltai Jenő: Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom...
(részlet)
forr:, net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heltai Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-09 21:56:07, vasárnap
|
| |
| |
Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember.
Szepes Mária
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-09 21:47:02, vasárnap
|
| |
| |
Mihail eminescu
Ó jössz-e már?
Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szeliden, szép szeliden.
Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken!
s fölemeltelek, drága társ,
hogy messze láss, hogy messze láss.
Vannak e földön mindenütt
szép nők: szikrákat szór szemük,
de mint te, oly kedves, komoly
nincsen sehol, nincsen sehol.
Te vagy a lelkem, életem:
tündökölsz tisztán, fényesen:
hol is találnék csillagot,
mely így ragyog, mely így ragyog?
Késő ősz van, csillan a dér,
halkan csörren a holt levél,
didereg a puszta határ -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Képes Géza fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-09 20:33:34, vasárnap
|
| |
| |
A politikát és az emberek sorsát olyan emberek alakítják, akiknek nincsenek eszményeik és nincs bennük nagyság. Akikben nagyság van, nem foglalkozik politikával. Ez áll mindenre. De most új embert kell teremtenünk önmagunkban. Most az kell, hogy a cselekvés emberei eszményekben hívő emberek is legyenek.
Albert Camus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Camus |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-09 18:34:40, vasárnap
|
| |
| |
Minden hónapnak, minden évszaknak megvan a maga szépsége, de a nyáré a legélettelibb, legragyogóbb, legbüszkébb, legdrámaibb.
Cecelia Ahern
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Cecelia Ahern |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-09 18:18:29, vasárnap
|
| |
| |
A mosógép hangját hallgatta
elképzelte hogy tengerpart
hogy ruha helyett
a hullámok csapkodnak
így élte túl
hogy nem nyaral.
Tisza Kata
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
5/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 84
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
84 db bejegyzés |
| e év: |
835 db bejegyzés |
| Összes: |
3572 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 75
- e Hét: 75
- e Hónap: 14436
- e Év: 141216
|
|
|
Offline
