|
 49/61 oldal 
|
Bejegyzések száma: 601
|
|
|
|
|
|
2012-07-25 08:35:35, szerda
|
| |
| |
HALOTTAK NAPJÁN
Sárga levél hull a földre
Sétálok a temetőbe.
Édesapám, édesanyám
Nem gondoltok ti már énrám.
Lelkem súgja szívem zuga
Menjek hozzád újra, újra.
Kavarognak az emlékek
Nem rakhatok én rá féket.
Előjönnek minden évben
Szívem vérzik azt is érzem.
Apám, anyám nem láthatom
Megszoktam már a bánatom.
Gyertyát gyújtok minden évben
Vágyam száll a messzeségben.
Csillag gyúl a temetőben,
Szívem hisz a teremtőben.
Aki adta el is vette,
A szívemnek azt üzente.
Minden életnek van vége
Nyugodjak meg, legyen béke.
Nyugodt vagyok, mégis úgy fáj
Szívem körül az a kis táj.
Gyertyafénnyel emlékezem,
Ellenük én nem vétkezem.
Temetőben hull a levél
Földet érve már az nem él.
Szél viszi a fától messze
Emléke is elfeledve.
Halott levél temetőben
A sírdombon heverőben.
Emberélet, mint a levél
Soha többé az már nem él.
Gyertyafényes éjszakában
Hallom, hogy a lelkek szállnak.
Múltat idéz minden lélek
Előjönnek az emlékek.
Dugasz István
(2010. október 13.)
Akik már nincsenek - Halottak napja 2012.
Az ősz minden levélkönnyét elhullatta,
kopáran állnak már a büszke fák,
sírok közt ködöt görget a hajnal,
de egyre több hanton fehérlik virág.
Október vége búsongó, könnyes évad,
ilyenkor itt érezzük kedves holtjainkat,
idézve mindent, mi már a múlt
- szerelmet mi csúful sírba hullt,
szülőt, ki megtett mindent értünk,
gyermeket, kiért megszakadt szívünk,
nagynénit, testvért, és barátot
- mindenkiért egy-egy szál virágot
most képzeletben én elültetek
(jó lenne itt a földön együtt lenni
- újra Veletek)
Ősz dereka fájdalommal teljes,
elsiratunk mindenkit, ki kedves
s már az égi mezőket tapossa
- az emlékezet mégis visszahozza:
egy pillanatra itt érezzük újra
- míg gyertyáinkat a jeges szél fújja...
Havas Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-20 21:39:28, péntek
|
| |
| |
Tudom, hogy nem jössz Mama,
mégis-mégis várlak,
mint puha meleg kincset fogom a ruhádat,
és hozzásimítom arcom, hadd érezzem át,
édes parfümödnek virágillatát.
Tudom, hogy nem érlek el, bárhová is mennék,
hisz a távolságot nem győzheti néhány kicsi lépés,
de mikor este van, és csillagszemed látom,
átlátok Mama a fényes mennyországon.
Látom, hogy ott ülsz, és könnyed hullatod,
hiába ölelnek gyöngyhajú angyalok,
neked, csak értem fáj annyira a szíved,
értem, ki visszasírja gyermekmeséidet.
Üres a ház Mama, üres nélküled,
a bútorok, az álmaim mind-mind eltűntek,
csak egy tőlem kapott rajz maradt a hófehér falon,
mely neked készült egy ünnepi napon.
Próbálom a hiányt ki nem mutatni,
de nem tudom Mama, mert itt bennem valami,
újra és újra feltépi a sebem,
azt, ami forratlan, mi nem gyógyul be sosem.
Tudod Mama, amíg emlékemben élsz,
olyan, mintha kettőnk között nem szűnne a lég,
s e lég újra hallatná hangod bársonyát,
melyben eggyé válik majd
a föld és ég-világ.
Kun Magdolna
Aranyosi Ervin:
Anyám emlékére...
Elmentél hát anyám? Végül csak elmentél.
Te a magad módján, tudom, hogy szerettél.
Értem, mikor kellett minden jót megtettél,
ahogy tellett tőled, szépen felneveltél.
Amit tőled kaptam, mind köszönöm néked,
s tudom fiatalon megbántott az élet.
Tőled kaptam lelket, mit belém leheltél,
és a magad módján tudom, hogy szerettél.
Ha néha bántottalak, arról nem tehettem.
Köszönöm, hogy egyik gyermeked lehettem.
S arról sem tehettem, nem voltam a jobbik,
mert a másik gyengébb, s gyakrabban megbotlik.
Lábad elé hordtam szívem minden kincsét,
hogy kik felneveltek, büszkén megtekintsék.
De neked nem kellett, csak a rosszat láttad,
a világ fájdalma görbítette hátad.
Végleg megnyugodtál, s én csak azt kívánom,
boldog élet várjon ott a túlvilágon.
És ha visszagondolsz a fiadra néha,
tudd sose volt komisz, sohase volt léha.
Bármi rossz is érte, mindent megbocsátott.
szeretve gondolt rád, örült, hogyha látott.
Most pedig búcsúzom. elengedlek végre,
tudom újra látlak, ha felnézek az égre
Halottak napjára...
Emlékezz ma mindenkire, kiket szerettél, s már nincsenek,
De azokra is gondolj, kik itt vannak még veled.
Gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt,
Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng.
Lobogjon a gyertya, a harcban elhunyt lelkekért,
Kik meghaltak az én s te létedért,
Kik családjukat vesztették el, kik egyedül maradtak,
Kik értem, érted s értünk mindent feladtak.
Végül emlékezz azokra, kik nem lehetnek már veled,
S egy perc erejéig, csendben hajtsd le a fejed,
Majd gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt,
Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng.
Bojtor Zsuzsanna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-27 16:58:19, hétfő
|
| |
| |
Ady Endre: HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1
Áldott, békés megemlékezést kívánok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 18:24:57, vasárnap
|
| |
| |
Novemberben...
Fenyő illatozik
gyertya ég
sok ember
útra kel
menetel,
s mennek
egymás után
szótlanul, sorban,
vagy egymással
szemben,
az út keskeny.
Sokan vannak,
virágokat hoznak,
nem lökdösődnek
ma ők is fájnak,
emlékeznek,
és szeretteiknél
novemberben
szívükkel szalutálnak.
Jönnek, mennek,
egymásra néznek
a sötétben fény ragyog
itt él a hit,
a remény, a szeretet,
s a temetőben
a lelkek a szívekkel
összeérnek.
Mezei Marianna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-31 09:07:26, kedd
|
| |
| |
Babits Mihály: Sírvers...!
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam
a hosszú szenvedés után.
Keserű lelkemet kiadtam
s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.
Keserű lelkemet kiadtam,
mint fájó gennyet a beteg:
magamtól is védve maradtam:
akarva sem szenvedhetek.
Nincs jobb világ a másvilágnál,
a másvilágon nincs világ,
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
Nincs jobb világ a nincs-világnál,
hol féreg van csak, nincs virág,
hol féreg nem kár, hogyha rágcsál,
hol féreg nem fáj, hogyha rág.
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
és nem emel, és nem aláz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
koporsó kerít, néma ház.
Keserű lelkemet kiadtam
és nem boszant a léha gyász.
Nincs jobb világ a másvilágnál,
mely halkan létlen létre bont,
mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
s hol semmi érzés, semmi gond.
Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
és jobb a száraz, puszta csont
ez ideges, husos világnál,
mely oly keserves és bolond
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-11-22 12:14:33, kedd
|
| |
| |
Valahol az égen, van egy fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.
Hogy merre is van, azt senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,
Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,
S sírunkra egy-egy virágot letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-11-10 16:28:24, csütörtök
|
| |
| |
Ülök egy nagy világos szobában,
ismerős, mégis idegen házban.
Néma arcok, de hangokat hallok,
halottak már, mellettem áll anyám.
Gyermekkori kép, elveszett emlék,
halott kedves, elhantolt szerelem.
Megfagyott csók, halálos ölelés,
álmos éjszaka sötétség mélyén.
Ülök egy nagy világos szobában,
keresnek valamit, kiabálok.
Szekrényekből színes ruhák szállnak,
engem hamarosan betakarnak.
Elfogy a fény sötétség borul rám,
hangokat hallok, üvöltök némán.
Ti, mit kerestek, tudjátok-e már?
Én hagytam el azt, mi itt benn úgy fáj!
Eltűnnek a sötét éjszakából,
csak egy kicsiny villanyfény pislákol.
Ma már félek eltévedt álmoktól,
mert elvisznek, e földi világból.
Nagy Erzsébet
Szarvas
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
49/61 oldal
|
Bejegyzések száma: 601
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
459 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1032
- e Hét: 17780
- e Hónap: 36753
- e Év: 265690
|
|
|
Offline
