|
 6/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 98
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 19:29:15, kedd
|
| |
| |
Azoknak, akik nem értik, mi történik a Színművészeti körül - Székely Csaba írása
2020. augusztus 11., kedd 14:14
Székely Csaba egy Facebook bejegyzésben próbálja szemléltetni, mi zajlik most a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül. Az engedélyével közöljük sorait.
Ezt azoknak írom, akik nem értik, mi történik a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül, vagy azt gondolják, hogy ami történik, az teljesen rendben van.
Képzeljük el, hogy Ralf Schumacher bemegy a stuttgarti Daimler-központba, és azt mondja az igazgatótanács elnökének fejcsóválva: nagy bajok vannak az általatok gyártott Mercedesekkel. Nagyon nagy bajok.
- Mi a gond? - kérdezi aggódva Ola Källenius, az igazgatótanács elnöke. - Mi itt igyekszünk a legjobb minőségű...
- Hagyjuk a minőséget! - vág közbe Schumacher - Én az értékrendről beszélek!
- Attól tartok, nem értem - mondja Källenius, és tényleg nem érti.
- Nos, van a gyáratokban egy fő politikai-ideológiai irány, ami...
- Nálunk? Nincs ilyen.
- Mondom, VAN egy fő politikai-ideológiai irányotok, ami mostanáig egyeduralkodó volt, és én azért jöttem, hogy ezt a téves vezetői hozzáállást helyreigazítsam.
- De nálunk nincs semmiféle ideológiai...
- Nem akarjuk kiszorítani a ti ideológiátokat, azt az ocsmány, fertőző, gennyedző, bűnös liberalizmust - mondja kedvesen Ralf Schumacher -, csak teret adunk a mi szent és tiszta, fennkölt eszméinknek is. Legyenek ezentúl, hasamra ütök, nemzeti és keresztény Mercedesek is! Nyugi, nem akarunk mindent átalakítani, csak pár kisebb dolgot. Például ezentúl minden Mercedes dudálás helyett játszhatná a Deutschlandliedet. Zavarna ez valakit? Ugye nem. És mostantól a csillag helyett egy kereszt lesz a Mercedes jele. Ezek végül is apróságok, de nekünk fontosak. A többi változtatást majd menet közben, például, hogy kiket fogunk lecserélni, ilyesmik. Hova akartam kilyukadni: én most egy kántorral, egy fogtechnikussal és egy kisállatkereskedővel együtt ezennel átveszem a vállalat vezetését.
- Kántor? Mi? Nem értek semmit.
- Mondom: ősztől én leszek itt a főnök!
- Álljon meg a menet! - emeli fel a hangját Källenius. - Ehhez nekünk is lesz egy-két szavunk!
- Nem lesz - nyugtatja meg barátságosan Källeniust Ralf Schumacher. - Az erre vonatkozó törvényt már elfogadták, a baráti sajtó máris tele van azzal, hogy az eddigi undorító irányotok helyett most végre jön a helyes irány, a közvélemény velünk ért egyet, aki pedig bármit megkérdőjelez az egészből, az az én szakértelmemet kérdőjelezi meg. Meri-e valaki azt állítani, hogy én, egy Schumacher, nem értek az autókhoz? Van-e, aki azt gondolja, hogy én, aki annyi versenyautót vezettem, nem tudnék elvezetni egy vállalatot is? Mármint, még egyet, az öt másik mellett.
Källenius-szal forog a világ:
- De... de... de...
Mire Schumacherben felmegy a pumpa:
- Mi ez a gyűlölködés?! Baráti jobbot nyújtok, próbálom megtalálni a közös nevezőt, mit kapok érte? Ajvékoló-sivalkodó fröcsögést!!!
- De...
- Szörnyű, hogy aki nem ért egyet veletek, arra azonnal ráokádjátok ezt a borzasztó gyűlöletet!!!
Ralf Schumacher sértetten elviharzik, hogy majd újult erővel térhessen vissza, és ősszel végre átvehesse a Mercedes-gyártás vezetését egy kántorral, egy fogtechnikussal és egy kisállatkereskedővel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 18:03:01, kedd
|
| |
| |
Buda Ferenc - Szürkeszemű
Szürkeszemű szelid este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű szelid éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgysem bánod,
úgysem voltam, csak barátod.
S egyszer úgyis el kell menni.
Szerettelek és szeretlek.
Akarom, hát elfeledlek.
Elfeledlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt;
de szíveden fehér hó volt.
Fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen.
Nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 17:54:45, kedd
|
| |
| |
Szabó Lőrinc: Különbéke
Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,
nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.
Régen, mint az álamok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,
azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.
Minden szörnyübb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,
egyre jobban bírom az évek
förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.
Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:
látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,
látom milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,
s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,
s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, -
s mert mindez mégcsak nemis aljas,
nem szomorú,
a minden dolog apja valóban
a háború:
úgy nézzem elszát nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.
Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztossan felkötöttem
volna magam.
De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmessen:
különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,
ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok
s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 17:41:50, kedd
|
| |
| |
Pataki Edit - Kacifánt
Aki kapál, az rúgkapál?
Szerszám-e a rúgkapa?
Ki rúgkapál, az kalimpál?
Hol terem a kalimpa?
Medve, róka tán nem fark-as?
Malacon is van farok!
A nyakigláb hórihorgas.
No de mi a hórihorg?
Óláb, ikszláb,lőcsláb, tébláb
Vajon hogyan téblábol?
Meddig terjed a netovább?
Páha ugyan kit páhol?
Lóhalála, kutyafutta -
ebben szalad, ki siet.
Nem oda, de hova Buda?
Van-e, aki tudja ezt?
Tengerészben tenger ész van?
vadak ásza a vadász?
Stika cselekszik stikában?
S csak a magyar magyaráz?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 17:26:55, kedd
|
| |
| |
Dragomán György írása
Finnországban történt idén tavasszal. Három tudóssal ültem egy kocsiban, egy román szociológus, egy flamand antropológus és egy izraeli filozófus ült mellettem, mentünk épp valahova. Esőre állt, az alacsonyan lógó felhőkről eszembe jutott egy vers, és ahogy erről beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy egyikük sem olvas verseket. Ez annyira meglepett, hogy szinte meg sem tudtam szólalni, aztán persze gyorsan megtaláltam a hangom.
Mi a franc van veletek, kérdeztem, tudósok vagytok, mindenetek a gondolkodás, az agyatokból éltek, mi az, hogy nem olvastok verseket, hát ki, ha ti nem? Mi az, hogy nincs időtök, egy vers az két perc, három perc, ennyi ideje mindenkinek kell hogy legyen, és amúgy semmi a világon úgy meg nem éri a ráfordított időt, mint a vers, mert ez alatt a két perc alatt megváltozhat az életed, ha hagyod, hogy a szöveg megérintsen, ha megfelelő pillanatban és lelkiállapotban talál el, valósággal átprogramozza az agyad, jobban, mint bármilyen drog vagy bármilyen gyógyszer, kiránt a valóságból, felráz, magadhoz térít, egy pillanatra átröppent valaki másnak az agyába, egy villanásnyira másként fogsz gondolkozni, olyat látsz és érzel, amit egyénként sosem láttál és éreztél volna, és utána ez az élmény is veled marad, úgy fogsz emlékezni a pillanatra, ahogy egyébként nem emlékeznél rá. Gazdagabb leszel, mert a vers a mindennapi megvilágosodás eszköze, sokszor olyasmire ismersz rá általa, amit mindig is éreztél, csak éppen nem tudtál soha rendesen megfogalmazni. Ne mondjátok, hogy nem értitek, elég, ha elolvassátok, nem elemezni kell, elégodafigyelni rá, hagyni, hogy működjön, hogy hasson. A vers olyan, mint a káromkodás, vagy az imádság, vagy az átok, vagy a jó zene, akkor is veled van, amikor meztelenül állsz és szembe kell nézned a halállal, a születéssel, a bánattal, az örömmel, a szerelemmel. A vers az önreflexió legjobb eszköze, segít abban, hogy megértsd a saját érzelmeidet, segít abban, hogy megtudd, hogy ki vagy. A vers a legjobb meditációs tárgy, mondtam felhevülten, ha kell, megtölti, ha kell, kiüríti az agyat. És nem kell megijedni, nemcsak a nagy dolgokról lehet verset írni, hanem olyan apróságokról is, hogy mit érez az ember, amikor, mondjuk, egy hosszú utazás végén csomagolja befele a bőröndjét, egy pillanatra elkapja a honvágy, menne már, de még maradna is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-10 15:01:48, hétfő
|
| |
| |
Lackfi János - A széthúzás himnusza
Isten, áldd meg a magyart
Belső széthúzással,
Nem kell ágyú, puska, kard,
Végez enmagával.
Összetart, mint folyós pép,
Megtölti a bendőt,
A múlt megvolt, most meg épp
Elbaltáz jövendőt!
Nem nézi, hogy honfitárs,
Hátbadöfi menten,
Ellenségnek, nem vitás,
Van hely a cementben.
Három pártot alapít,
Pedig nincs, csak ketten,
Okosban leboltol itt
Bármit, csak hadd menjen.
Egyik szerint áruló,
Ki nem kormánypárti,
Itthon minden ragyogó,
Megnézheti bárki!
Másik szerint gyáva szenny,
Ki nem ellenzéki,
Ez mindig lop, az sosem,
Vesszen, ki nem érti.
Mind, ki emerre szavaz,
Csupa agysebészek,
Aki más jelöltre, az
Félkegyelmű féreg.
Az egyik ezen rugóz:
Fuj, ti mocskos nácik,
A másik bőszen zsidóz,
Élvezi is, látszik.
Egyik szidja Trianont,
Gázkamrát tagadja,
A másik meg nekiront:
Te büdös parasztja!
Itt egy kicsi komcsizás,
Ott kis bőgatyázás,
Ami régi, mind csodás,
Ami régi, csámpás!
Itt: a magyar mind gyökér,
Faluszéli prosztó,
Szerencse, hogy erre él
Néhány fő-észosztó!
Amott: vesszen jövevény,
Csak a magyar éljen,
A tiszta vér szép igény,
Elleszünk majd négyen.
Vár állott, most köpködés,
Marakodás, dúlás,
Pár jelszót bedobnak és
Rajta, kötélhúzás!
Gondolkodni bonyolult
Egynél több nézetből.
Vagy a jövő vagy a múlt!
Vagy euró vagy pengő!
Isten áldd meg a magyart,
Ki-ki túr magának,
Örökké semmi se tart,
Csak a magyar bánat.
A belharc nem hagy alább,
A múltunk már eldőlt,
Ne baltázzuk legalább
El még a jövendőt!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lackfi János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-10 14:11:57, hétfő
|
| |
| |
Duba Gyula - Judózik a szerelmem
A szerelmem olyan szép, hogy Salamon király nyugodtan róla írhatta volna meg az Énekek énekét. Miután azonban a szerelmes király másról írta az említett tirádákat, én próbáltam helyettesíteni őt, Elvirát foszlós ünnepi kalácsnak és gyenge liliomnak nevezvén. Huzamosabb ideig tartott ez az idillikus állapot. Séták, csókok mindaddig , amíg egyszer Elvirám kijelentette:
- Lajos , én judózni fogok!
- S mi légyen az a judo, kincsem, tubicám, gyöngyös kalárisom?
Megmagyarázta, hogy a judó egy japán birkózósport, és újabban nők is gyakorolják Megtanít támadni , sőt védekezni is ugyanezen támadásokkal szemben. Ő, az én Elvirám judózni fog? Megtanul judózni, megtanul támadni és védekezni! Na, szervusz Salamon király, mi lesz ebből?!
Talán két hete judózhatott, mikor egy ízben kint sétáltunk a városszéli erdő alatt.
- Mutatok valamit, Lajosom !
- Mutass, Elvira!
Vajon mit mutat nekem ez a bájos, törékeny liliomszál? Ő pedig hirtelen elkapta a karomat , csavart egyet rajta , és szép lassan kihúzta a helyéből , mint ahogy a mákosrétest nyújtják . Szememből bőven permeteztek a könnyek , és panaszosan sírtam a fájdalomtól .
- Mi volt ez Elvira, drágám ?
- Ez judó-fogás volt, Lajoskám, úgy hívják, hogy curi-comi-gosi. Akkor használjuk, ha késsel támadnak az emberre .
- Elvirám, édes, de hiszen nálam nem volt kés ! Miért kellett ezért kificamítanod a vállamat?
- Hát kificamítottam? Szegénykém, légy férfi, te butus !
Megembereltem hát magam, abbahagytam a sírást, de egész este bánat felhőzte arcomat. Három hétig hordtam gipszben a karomat. Becsületére legyen mondva, az alatt az idő alatt gyengéd volt hozzám, és nem bántott.
Elérkezett az ideje, hogy Elvirával rendezzem a dolgokat. Felvittem őt a lakásomra, és megkérdeztem tőle , hogy lenne-e kedve ott élni. Velem. Boldog , békés családi kettesben. Nefelejcsszemét lesütötte, elpirult a gyönyörű, úgy suttogta, igen, élne !
Ó, egek ! Kitártam két karom, és megindultam feléje rohanva, hogy átöleljem, magamahoz szorítsam, és ezer forró, remegő szerelmes csókot nyomjak bársonyos arcára .
- Milyen klasszikus helyzet! - sikoltott fel erre , és ő is megindult rohanva felém, miközben kinyújtotta kezét, feldobott a hátára , és úgy bevágott a családi ágy alá, hogy csak úgy nyekkentem .
- Nagyszerű. Nagyszerűen sikerült ! Valódi haraigusi volt, a tanárnőnk sem tudná különbül !
Amikor meglátott, nagyon elkedvetlenedett .
- Mi az, már megint sírsz? Micsoda nyámnyila gyerek vagy! Istenem, ilyen puhányhoz kössem én az életemet? Mi lesz veled akkor, ha majd a berri-berri-gosit is megtanulom?
Hát nem, Elvira, mert én szeretlek, és nem hagyon annyiban a dolgot . Én beiratkozom, és megtanulok judózni .
Három hónap alatt megtanultam. No , Elvira, most gyere randevúra! Jött is, és meg akarta mutatni a berri-berri-gosit , amit azóta tanult, mondom, meg akarta mutatni , de én azt mondtam, nem Elvira , most én jövök ... És megszorítottam a nyakát, hogy a szeme kidomborodott , mint az öreg templomok falán látható freskókon, aztán csomót kötöttem a két kezére, majd a két lábára, és beejtettem a sifonér mögé .
- Lajos, te megférfiasodtál! Hős vagy Lajoskám, titán vagy , édesem!
Hüppögve sírt, de amikor kivettem a sifonér mögül, a nyakamba omlott , és csókolt, ahogy nőnek csókolnia kell .
Egyszóval rövidesen megesküdtünk, és a családi életünk csak egy szabályosan végrehajtott meki-maki-gosi fogáshoz hasonlítható.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-10 00:49:45, hétfő
|
| |
| |
Turczi István Tandori Dezsőnek - Hétfőellenes vers
Le a hétfővel. Töröltessék.
Felkel mindig, és lehull megint.
Árnyképe annak, amit az az egy,
az eredendő lehetőség önmagába zár.
Koravén eső. Valahol hegedűt nyúznak.
Csönget a postás, talpára levél ragadt.
Déli hírek; az űr tartalommal telik.
Az sincs, hogy elegem van a nincsből.
Mi jöhet még? Akar-e jönni,
vagy épp most fordít hátat?
A legtöbb elvermelt gondolat
szétszórja magát a decemberi szélben.
Mondom, le a hétfővel. Reménytelen.
A keddel így-úgy szolidáris vagyok,
amióta nincsenek gyakorlati célok.
Célok sincsenek, de legalább az.
A fájdalom izzó hangyái a testben.
Az egyéltűek mindennapi keservei.
Élet az, ha csak élünk?!
Befagyott tócsák repedt tükreiből
nem néz vissza senki ránk.
Elütjük az időt. Karambolozgatunk.
Te a nyolcvanat, én a hatvanat.
Összegyűltek páran a két nagy csattanásra.
Tessék? Nem kell, hogy mindenki lássa,
mikor egyszerre fogdos bába és halottkém.
A kezek mozgását azért érzékeled.
A távol nem hallgat senkire,
de a közel sem jól hat ránk.
A legközelebb hozzád te vagy.
A legközelebb hozzám meg én.
Marad a posta, ritkábban a telefon.
Mi múlt el? Csak a múlt.
Utólag minden előzmény, hallom,
a ránk fagyott füstben a szavak
kezdőpontjukra visszahullanak.
Le a hétfővel. Töröltessék.
Felkel mindig, és lehull megint.
Árnyképe annak, ami mozgat,
amit kezdettől hiába mozgatunk.
Akik most vagyunk, jóvátehetetlenül,
majd megszűnünk egy pillanatra,
hogy elsőként a holtakat érje a fény,
és ne kelljen többet, ne kelljen többet
magunkról beszélni. Jöjjön hát a kedd!
Hang és visszhang közt a csend legyen a másnapé.
Ne kelljen semmit, csak feloldódni végül
az önmagánál súlyosabb anyagban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
6/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 98
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
98 db bejegyzés |
| e év: |
988 db bejegyzés |
| Összes: |
2289 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 33
- e Hét: 33
- e Hónap: 14692
- e Év: 119094
|
|
|
Offline
