Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     65/301 oldal   Bejegyzések száma: 3006 
Esti ima
  2014-05-10 23:39:06, szombat
 
  Lakatos István - Esti ima


Légy ma párnám és takaróm. Didergek.
Bárgyú volt a nap, hideg, émelyítő.
Fedj be, védj meg, hadd bújok úgy szívedre,
mintha fiad, nem
kedvesed lennék. Koszorúzz karoddal,
fojts, folyondárom, levegőt se kapjak;
légy komoly mégis: ne gyönyört, ne vágyat -
adj nyugodalmat.
Úgy csavargattak sunyi kóklerok, mint
rádiógombot, gonoszul, egész nap.
Hol találjak mást, aki tudja hullám-
hosszamat, édes?
Elvadítottak. Szelídíts meg, oldj fel
kínzatásomból. De szavam ne kívánd,
jobb, ha nem faggatsz. Remegek, csikorgok,
fájna beszélni.
Bár lehetnék - tedd, legyek - én a gyengébb,
fáj a gyötrelmes tudat, őröl, éget,
oltsd ki! Hagyd, haljon meg a férfi bennem
erre az estre.
Nézd, gyerek lettem, kit ijeszt az árny is:
képzelődik, fél az üres szobában,
ámde csontrácsán a fogaknak egy hang,
annyi se tör ki.
Gyújts világot, szítsd a szenet, melengess,
szép szemed gyújtsd fel, szelíd éji lámpám,
szörnyeim hitvány seregét derűddel
- dermedek - űzd szét.
Csak te menthetsz meg. Melegíts, borítsd rám
testedet, lepj el puha csókjaiddal,
s óva ringass át az időtlen álmok
szürke vizére.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Csillagot láttam
  2014-05-10 23:36:24, szombat
 
  Simon István - Csillagot láttam


Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz;
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
ám benne fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne ítéld azt, akit szeretni
akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy oly kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsi hegyi forrást
óceánokkal összeköthet.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Férfiének a rózsaláncról
  2014-05-10 23:35:34, szombat
 
  Kassák Lajos - Férfiének a rózsaláncról

Elindultam tőled,
S mennél messzebb megyek
annál közelebb jutok hozzád.
Sajognak csókjaid s kezemben felejtettem kilincsed.

Óh, balga szívem, amint egyedül ballagó
olyan vagyok, akár az állat, ha riadtan menekül
olyan vagyok akár a gyermek, ki szájában
az édes tej izével jajong anyja után.

Miért is mentem el, mért nem maradtam nálad?
Kilenc tövis került azóta talpamba
szívemre kilenc abroncsot vert az emlékezés
s ki tudja mi lesz velem, ha egyszer
szél kerekedik s vad tölcsérében magával ragad.

Óh, fivéreim mind, kik e földön bolyongtok
segítő jobbot hiába nyújtunk egymás felé.
Harcban vagy szerelemben vérzünk el egyedül
miközben sután és reménytelenül dadogjuk
irgalom az ember fiának, ki bennünk lakozik.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Te alkottál végtelennek
  2014-05-10 23:34:32, szombat
 
  Rabindranath Tagore - Te alkottál végtelennek


Te alkottál végtelennek,
Mert úgy tetszett a szívednek --
Lelkem törékeny edénye,
Mert akartad, testet öltött,
Újra, újra kiüríted,
S friss élettel újratöltöd.

Ezt a kicsiny nád tilinkót
Mindenütt hordod magaddal
És betöltöd a világot
Örökké új dallamokkal.

Kezed halk érintésére
Szívem bilincse lepattan,
S ujjongó szavak születnek
Arra, ami mondhatatlan.

Amit adsz, oly véghetetlen,
Hogy nem fér el két kezemben --
Évek tűnnek, korok múlnak,
Folyton töltesz dús kezekkel,
De az edény nem telik meg,
S ahova tölts, mindig lesz hely.

(Fordította:Zoltán Vilmos)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Pacsirta
  2014-05-10 23:33:51, szombat
 
  Váci Mihály - Pacsirta





Tetszik lentről a vergődő, merész,
örökké hajszolt felemelkedés;
a mindig magasabb, az örökös,
az egyre feljebb feszített körök,
a fel! csak fel! az elkápráztató,
szívet robbantó vad kapaszkodó.
Tetszik a fojtogató szívverés.


Ki tudja: e meredek mily nehéz!
Mit kell legyűrni, milyen terheket,
mily súlyos a szív a világ felett,
mikor lehúzza minden oda, hol
igazán boldog volt valamikor.


Körözni csak fenn, mindig afelett,
amit bevallatlanul szeret,
és távolodni mindattól, ami
szárnyra bocsátotta: - a hajdani
mezők, a föld meleg lehelete,
az ismerős táj áldó tenyere;
a fészek lenn a porban, fű között
már rég nem látszik, de csak afölött
száll, csak az a föld pólusa neki,
- szívét bénítják hű mágnesei.


De lentről egyre űzik hangosan;
Csak feljebb szállhat, - mérik pontosan!
Madárnak addig tartják csak, amíg
Az égre írja haldoklásait.
Addig pacsirta csak a nyomorult,
amíg sikolt, vergődik, s lángra gyúlt
röpte veszélyes szép csóváival
ön hullásán nyer újult diadalt,
amíg könyörgése spiráljain
parittyaként csavarja fel a kín,
s mi átszegezi: a lelkesedés
dárdája magasra tartja szívét,
oda, ahol, ha szól, kiált, dalol,
a szív vére a torkon át kiforr.


És ő csak száll, lobogva egyre fel.
Már nem hallani -- sír vagy énekel?
Már nem is látni - hol van, merre tart?
Csak magasabbról hallani a dalt.
A láthatárra, égre száll, s tovább;
- csillagok közt zengi a föld dalát.

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A mások bánata
  2014-05-10 23:30:04, szombat
 
  William Blake - A mások bánata


Láthatok búsulni mást
S ne érezném bánatát?
Láthatok-e szenvedőt,
Hogy ne vigasztaljam őt?

Látva könnyet más szemén,
Bánatát ne osszam én?
Apa síró kisfiát
Nézze, s bú ne járja át?

Ülhet némán egy anya,
Míg szorong, sír magzata?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg.

S ki mosolyt hint, merre jár,
Hallva, hogy egy csöpp madár
Bútól, gondtól sújtva zeng,
S egy kisded kínban mint eseng:

Nem ül fészkéhez talán,
S enyhít szíve bánatán?
Vagy a kis bölcső felett
Nem sír gyermek-könnyeket?

S ülve éjt-napot vele,
Könnyeit nem törli le?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ilyet soha nem tehet.

Örömét szétosztva mind
Szinte kisded lesz megint,
A bú ismerőjeként
Hordja bánatunk felét.

S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.

Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Zene
  2014-05-10 23:28:36, szombat
 
  Juhász Gyula - Zene


Az ember, amíg fiatal, erős,
Úgy véli, hogy egész nagy zenekar
Van a szívében, kürtök és dobok,
Hegedűk, hárfák, csellók, fuvolák
És mind az élet örömét, a szépség,
A jóság és igazság himnuszát
Ujjongják viharozva és vidáman.
Nem veszi észre, hogy a jó zenészek
Lassacskán szépen elhallgatnak és
Elszöknek egyenkint egy más vidékre.
Nem veszi észre, hogy fekete posztó
Jön a dobokra és hogy elrekednek
A trombiták s a száguldó ütem
Mindegyre lassúbb. Mígnem egy napon
Magában áll az utolsó zenész
S tört hangszerén egy hang sír elhalón
Mintegy segítségért kiáltva égre,
Majd csak susog és elnémul örökre
A bánat.

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nem tiéd az akarat...
  2014-05-10 23:24:18, szombat
 
  Lányi Sarolta - Nem tiéd az akarat...


Kedves! ha gondolsz rám, ha rám feledkezel,
ha írsz, vagy szemed betű soron cikázik
éber gondok közt, ásító unalomban,
asszony szemekből, férfi beszédben,
nevetve, sírva, alva és ébren
körülölel és rád ragyog
egy emlék, ami én vagyok.


Kedves! fogadj el, haraggal el ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld a lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajlít, se az emlék,
mely arany köddel felhőzi be kerted,
hol vágy virágok fájva fakadnak...


Én akarom ezt. Én akarlak.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szép a világ
  2014-05-10 23:19:01, szombat
 
  Sillye Jenő - Szép a világ



Gyakran van jó és gyakran rossz napunk,
néha ijesztő híreket kapunk.
Időnként félelmesen borul ránk az ég,
bár csak foghatnám kezed, hogy semmitől se félj...


Előtted áll és hosszú még az út,
ismeretlen messzeségbe fut.
Aggódó szívvel kísérnélek én,
de csak a dal maradt nekem, semmitől se félj,
ne félj...


Csillagok fénye vár, hát indulj el bátran az éjbe,
angyalok vigyáznak rád, nem kell már semmitől félned!
Hidd el, hogy szép a világ,
csak észre kell venned a szépet!
Kérlek higgy nekem, szép az élet!


Elszállt sok évünk, sok szép napunk,
bizony már egyre jobban fáradunk.
Szívemben ott ég még az égi fény,
azért élek és szól a dal, semmitől se félj, ne félj...



Csillagok fénye vár, hát indulj el bátran az éjbe,
angyalok vigyáznak rád, nem kell már semmitől félned!
Hidd el hogy szép a világ,
csak észre kell venned a szépet!
Kérlek higgy nekem, szép az élet!



Előtted áll és hosszú még az út,
ismeretlen messzeségbe fut.
Aggódó szívvel kísérnélek én,
de csak a dal maradt nekem, semmitől se félj, ne félj...


Csillagok fénye vár, hát indulj el bátran az éjbe,
angyalok vigyáznak rád, nem kell már semmitől félned!
Hidd el hogy szép a világ,
csak észre kell venned a szépet!
Kérlek higgy nekem, szép az élet!


Csillagok fénye vár, hát indulj el bátran az éjbe!
angyalok vigyáznak rád, nem kell már semmitől félned!
Hidd el hogy szép a világ,
csak észre kell venned a szépet!
Kérlek higgy nekem,
kérlek higgy nekem, kérlek higgy nekem, szép az élet!

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Dal a jó emberekről
  2014-05-10 23:06:07, szombat
 
  Bertolt Brecht - Dal a jó emberekről


1
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel
s ha mondanak is néki valamit.


2
De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek.
S nem azáltal, hogy betevő falathoz
Vagy a fényre segítik, inkább
Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot
Megváltoztatva használnak nekünk.


3
Ha fölkeressük, otthon leljük őket.
Nem felejtik, tulajdon régi arcuk
Milyen volt az utolsó találkozáskor.
Bármennyire megváltoztak is
- Mert éppen ők oly változandók -
Legföljebb fölismerhetőbbek lettek.


4
Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk
Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk
S néhanap meg sem engedik.
Bármikor elmehetünk hozzájuk
nagyságunk legszerényebb öltözetében
Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal.


5
Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni:
Már eldobták, - most meglelték, s nevetnek.
De abban is hagyatkozhatsz reájuk,
Hogy ha önmagad elhagyod
Elhagyod őket is.


6
Ők, ha hibáznak, csak nevetünk:
Mert ha rossz helyre tettek egy követ le
Rájuk tekintve látjuk
Hol lesz jobb helye a kőnek.
Lessük mindennap keresetlen figyelemmel
Hogy keresik meg mindennapi kenyerük.
Valami rajtuk kívül álló
Ügyben érdekeltek ők.


7
A jó emberek dolgot adnak nekünk.
Magukban, úgy látszik, sehogy sem boldogulnak.
Minden megoldásukban új feladat feszül.
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó
Meglátjuk hirtelen,
hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen.
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk
Ők velünk tartanak mégis, velünk.


(Fordította:Garai Gábor) 		 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     65/301 oldal   Bejegyzések száma: 3006 
2016.06 2016. Július 2016.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 220 db bejegyzés
e év: 2929 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1005
  • e Hét: 5586
  • e Hónap: 19491
  • e Év: 149198
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.