|
 9/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 98
|
|
|
|
|
|
2020-08-05 17:47:27, szerda
|
| |
| |
Előítéletesen.
Nem jók ezek az előítéletek. Piszok ragad hozzájuk és koszosnak érzi az ember magát tőle. Olyan gúnya, ami rád kéredzkedik és aztán nem tudsz kibújni belőle, és jön veled bármerre mész, csak kísér és nyomasztóan fojtogat.
Az előítélet gyilkos. Megölhet létező, vagy kezdődő kapcsolatokat. Feltesz az orrodra egy olyan szemüveget, melyen át torzított valóságot látsz.
Szemtelen az előítélet. Kérés nélkül lép be a gondolataidba, kitessékelni meg nehéz, mert menni nem akar ha jó talajt észlel a befogadóban.
Rég történt, azóta is nyomaszt s egyben felszabadít egy velem megesett dolog.Történt, hogy ellenszenvet éreztem egy munkatársam iránt. Bármit tett, sehogy sem találtam rajta elfogadható fogást. Ha megpillantottam, elöntötte agyamat, mellkasomat s gyomromat valami értelmezhetetlen, dühvel vegyülő undor. Meggyőződésem szerint, felépült bennem egyfajta mély elutasítás, melyből képtelen voltam kizökkenteni magam s tartok tőle, nem is igen akartam.
Nem mondom, innen nézve akkori szememmel s eszemmel, valamint akkori tapasztalásaim szerint valóban kellemetlen jelenség volt és azt hiszem, tízből tíz gondolta volna róla ugyan ezt. Egész habitusa, testalkata, arcberendezése, hangja és modora masszív ellenállást váltott ki belőlem.
Szakmai kérdésben sem árultunk egy gyékényen, de még csak egy tálból sem cseresznyéztünk. Erre mondják, hogy mint ég meg a föld, vagy mint Makó Jeruzsálemtől. Ha beszélt, annak tartalmával nem voltam képes azonosulni egy névelő erejéig sem, nem még közölnivalójának magvával.
Egy nap - olyan rekkenő hőség volt, mint mostanság - befordultam munkahelyem udvarára, ahol se szó, se beszéd, elvágódtam a hőségtől, mint a fél tégla. Világomat nem tudtam, csak arra eszméltem, hogy fekszem a kanapén. Fejem alatt puha párnácska, lábam alatt szintén, s nyakam alatt karol valaki és itatni próbál. Kinyitottam a szemeimet és ki hajol fölöttem? Hát, igen, Miss. Kellemetlenség.
Én nem tudom, az ájulásból kifelé jövők mikre gondolnak, mit észlelnek, érzékelnek először, hisz nem vagyok rutinos ájuló, de ez a meleg által okozott alélt állapot éppen időben jött hogy végre leállítson és befogja a pofámat. Ahogy mondom.
Mert ennek a kellemetlen embernek a hangját ájulásomból eszmélve könnyűnek, bátorítónak és barátinak éreztem, aki, noha jól tudta, milyen érzelmekkel viseltetek irányába, mégis maga fölé tudott nőni és átváltani egy másik hullámhosszra, s cselekedni ha tettekre van szükség.
Azóta is eszembe jut ez az egész. Nem vagyok magamra büszke a történtek miatt, de állom a tükröt amit azóta is arcom elé tart, és ha nem történt volna meg, talán azóta is egy undok kis piszok volnék, mint vélem: az voltam addig. Legalább is ővele minden bizonnyal.
Hogy mit tanultam belőle? Szinte az egész emberi viselkedés és magatartás átfogó szabályzatát. Hogy ne hagyd beindulni magadban a rossz érzelmeket, mert azok, mire észbe kapsz, átszövik egész személyiségedet és akkor ott állsz majd, mint egy undort keltő torzszülött, akire nézni sem mernek az emberek.
Azt tanultam, hogy mindig adj esélyt megmutatkoznia a jónak. Hogy nem tudhatod, igazad van-e, vagy csak az érzelmeid játszanak veled.
Hogy mindent úgy kell elfogadnunk, ahogy van és hogy a békesség halála, ha másokat örökké meg akarunk változtatni a magunk képére ami pedig úgy jó - ha nem is tökéletes - ahogyan van.
Hogy az elfogadás az egyik legerősebb erénye egy embernek, mert ezzel azt mutatja meg, hogy együtt tud élni olyannal is, akivel első látásra lehetetlennek tűnik.
Nem utolsó sorban leesett még valami nagyon fontos, ami úgy vágott fejbe, mint egy erőszakos ébredés. Mégpedig hogy magamat ugyan hová soroltam eddig? Mert minden bizonnyal meg voltam magam nagyságáról és jóságáról győződve, miközben honnan tudjam, hogy nem voltak-e tőlem is rosszul egyesek?
Hát igen. A tükör. A tükör és a bölcs csöndben maradás, míg nem tudok biztosat valamiről, valakiről. S még aztán se! Mert mi jogon határozok meg bárkit?
Miért írom most le ezt? Mert roppant meleg van és fogytán a türelmünk. Azt mondja a zöldséges barátom, hogy " ne tudd meg, az emberek lökdösik, fellökik, bántják egymást ebben a melegben és annyi türelmük sincs, mint egy légykaki."
Ahogy mondani szoktam: nagy a világ, mind elférünk benne.
(Juli Juhász után kissé átírva)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-05 17:43:34, szerda
|
| |
| |
Ez mekkora tanítás!!!
Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végig ment rajta. Sikerről ne fogadj el tanácsot attól, aki sikertelen, belsőről és tartalomról pedig nem hallgathatod olyan ember útmutatásait, akinek mindössze külsőségei vannak. Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj. Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva.
Mert mindenki csak abból adhat, amije van. Te gazdag vagy. Annak születtél, annak neveltünk. Rád felelősséget róttak. De ne adj magadból túl sokat és vigyázz, kitől mit fogadsz el. Emlékezz a szavaimra: üres kútból nem lehet vizet húzni."
Náray Tamás édesanyja írta ezt a fiának születésnapjára.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-03 10:09:36, hétfő
|
| |
| |
Most, hogy felébredtél legyen szép reggeled, kellemes napod, küldök egy kávét, egészségedre.
Gyere máskor is, mindig szivesen látlak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kellemes napot, hetet,stb. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-02 23:54:13, vasárnap
|
| |
| |
Gárdonyi Géza : Ének a Holdhoz
Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
köszöntelek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
tiéd az árny, a csöndesség, az álom.
Mikor az égnek kéklő magasságán
leomlik finom, ezüst fátyolod,
tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, erdők milliárd virága
feléd fordítja illatos fejét;
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.
A tó tenéked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod - reá jósággal nevetve -,
sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle hársfa-lombra száll,
s elkezdi hozzád édes énekét.
Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
mindenki csupán mosolyogni lát.
Békeangyalként jársz a föld felett,
fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Miért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
az én szívem is tükröd, Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
...Mikor belépsz a felhő-palotádba,
az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
a fűbe hajtja harmatos fejét.
Kingyesi emlék...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-02 23:45:20, vasárnap
|
| |
| |
Válság - az iskolákban is
írta: Hildaságok
Még mindig sokan gondolják, hogy a pedagógusok folyton panaszkodnak, természetesen alig dolgoznak, hazasétálnak délben. A többit nem is részletezem.
De most már mindennap csattan az ostor a gyerekeken, pedagógusokon egyaránt. Fizikát, matekot, kémiát tanítót már lasszóval kell fogni. Mi lesz a felvételizőkkel?
Szép lassan egyre több alsós tanító mond búcsút a munkahelyének, mert valóban nem ezt vállalta. Nem is hitte, hogy bekövetkezhet a mostani állapot. Nem tud fejleszteni, nem tud megbirkózni a csomó ADHD-s gyerekkel, a magaviseleti problémákkal. Ha valaki részese az iskolai mindennapoknak, ha egy pillanatra betekint, döbbenten tapasztalhatja meg a változásokat. A megváltozott társadalmi körülmények azt eredményezik, hogy a szülők folyton beszólnak mindenért. Kéretlen tanácsokat osztogatnak a tanítónak a gyerekeikkel kapcsolatban.
Számon kérik az ültetést az osztályban, a tanmenet alkalmazásának sebességét, a fejlesztés hiányát, megkérdőjelezik a pedagógus hozzáállását. Mindezek mellett folyamatosan jelzik messengeren, a viberen és egyéb fórumokon, ha valamivel nem egyeznek. Egyre kevesebben érzik, hogy jó helyen van a gyerekük, és a szakmáját érti a tanár vagy tanító. Nagyon rossz vért szül, mert újabb tiszteletlenséget juttat felszínre. Ez valamiféle betegség lehet nálunk, mert hazánkban mindenki mindenkinek meg akarja mondani, mit hogyan kellene csinálni, szerinte. Vajon mikor változott meg annyira a társadalom, hogy hirtelen mindenki érteni kezdjen a mások munkájához? Egyre kevesebb elismerést tudnak kicsikarni magukból az emberek és itt nemcsak a tanításra gondolok. Nálunk, Magyarországon egyre gyakrabban válik szokássá, hogy a jót elfogadjuk, átugrunk rajta, mert természetes, de az általunk rossznak tartott tevékenységet, életformát ízekre szedve becsméreljük.
A fizetés, amelynek összegét kimondani is tilos lett, nem ösztönöz senkit arra, hogy iskolában dolgozzon. Sokszor máshol sem. A helyettesítés olyan méreteket ölt, amelynek jeleznie kellene a problémát. Mégsem történik meg, mert elhazudjuk a túlórát. Mert így kell. Egy nagyobb iskolában, amikor egy tanító idegen csoporthoz kerül délutánra, amit sok esetben váratlanul, aznap tud meg, nincs tisztában azzal, kik tartoznak hozzá. Nem látja át, hogy ki mikor mehet haza egyedül, szakkörre, úszni, a zeneiskolába. Közben meg összetett kézzel azért imádkozik, hogy minden gyerek meglegyen, ha bemennek az udvarról. Félelmetes érzés ez.
Az e-naplós munka, az adminisztráció, a felkészülés napi szinten óriási otthoni terheket ró az emberekre. A család biztosan háttérbe kerül, ha jól akarja végezni a munkáját. Pedig a család ebben az országban szent. Még sincs idő a közös játékra, a főzésre, takarításra, ha valaki szívvel-lélekkel tanítani akarna. Hiába a projektor, hiába számítógépes felszereltség, már ha lenne is, egyszerűen az időt nem kapja vissza senki.
A szülő áll tehetetlenül, nem érti, miért szenved a gyereke az iskolai körülmények között. A válasz annyi, hogy egyre kevesebb már az olyan ember, aki le tudja pergetni magáról a sok támadást. Az elvárás, a bírálat hatalmas. És az emberek váltanak. Nem elköltöznek, ahogy a sajtó írja, hanem elhagyják a pályát.
Természetesen máshol sem rózsás a helyzet, valószínűleg a buszsofőrök, orvosok, ápolónők, pékek, fuvarozók is tudnának bőségesen mesélni arról, miért is állnak fel és keresnek új lehetőségeket. De egy társadalom alappillérét mindig is két ágazat tartotta szilárdan. Az oktatás és az egészségügy. Nem kell magyaráznom, miért. Ott, ahol nincs becsülete a tudásnak, a műveltségnek, és annak az embernek sem, aki kézen fogja a mi gyerekünket és szíve minden szeretetével vezeti be a tanulás világába, ott vajon mi vár a jövő társadalmára?
Magyarország lassan ébred. Még mindig megy az egymásra mutogatás, még mindig nem értik meg sokan, hogy a család után az óvoda és az iskola adja a legtöbbet a felnövekvő generációnak. Hagyjuk, hogy felnőjön egy elpuhult, tesze-tosza nemzedék, amely nem tud önnön fontosságán túllátni.
Ez ország, amely rengeteg tehetséges, különleges embert adott a világnak, ahol annyi Nobel-díjas született és kapott jó alapokat a fejlődéshez, hallgat. Csendben nézi, ahogy meghal a tudás, a tanulás iránti vágy. Csak morog, veszekszik, szitkozódik, közben meg hagyja, hogy elsikkadjon a lényeg: ne csak merjünk nagyot álmodni. Változtassunk is azon, amin már a 24. órában végtelenül nehéz. Együtt: szülők, pedagógusok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
9/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 98
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
98 db bejegyzés |
| e év: |
988 db bejegyzés |
| Összes: |
2289 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 33
- e Hét: 33
- e Hónap: 14692
- e Év: 119094
|
|
|
Offline
