Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     10/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
Hogy élsz
  2020-08-02 17:58:33, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
Thom Gunn : Amit a testek tudnak
  2020-08-02 17:53:50, vasárnap
 
 


Thom Gunn : Amit a testek tudnak

Ágyban is pózolok. Bár még lobog:
Vágyam mindegyre körülményesebb,
S egy okos lány látná is, úgylehet,
Hogy elmém nem, csak testem meztelen.
Sejted te is? És bánt, hogyha igen? -
Tudod, hogy én tudom, hogy te tudod.

Akinek vélsz, tudd meg: nem az vagyok;
A nagylelkű látszat-pogány helyett
Kétágú átlag-lény a partnered.
Ám a sötétben, ha csendes a ház,
Te hozzáértő pózolóra vágysz,
Kiből elég, ha látszatát tudod.

Megböklek, visszaböksz. Testünk forog,
Hogy előadja tragikus mesénk
Egyazon komikus jelenetét. -
Vagy netalántán szimplább e darab,
Fércmű, mely csak a könnyzacskókra hat,
Hol nincs rejtett motívum, nem-tudott?

Feküdj csak vissza. Szád zárja be csók,
Most még nincs kedvem, hogy öleljelek.
"Szívtől ajakig hosszú út vezet." És fejtől combig olyan hosszú visz,
Hogy lehetnénk az ágyon kívül is,
Hisz' mit itt tanulunk, tudott dolog.

Már nem hittem, hogy álmodozhatok,
Mégis álmodtam egy szép éjjelen,
Hogy nem vetlek meg s nem vetsz meg te sem.
S túladván pillám álom-garasán
Láttam: megront a szeretet-hiány.
S tudod, hogy én tudom, hogy te tudod.

Menj hát, hagyj békén engem, dadogót...
Vidd, ha van, sírd el másutt könnyedet,
Nincs érzés, mit megoszthatnék veled.
Unatkozom ellenérveiden,
s még ez is póz csupán, menj hát, hiszen
tudom: tudod.

Fordította : Tellér Gyula
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus versek   
Ha az idő
  2020-08-02 17:34:43, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
John Donne : Elégia a vetkőzésről
  2020-08-02 17:32:46, vasárnap
 
 


John Donne : Elégia a vetkőzésről

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,

vagy nem elég egy férfi takarónak?

Faludy György fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus versek   
Hello Augusztus !
  2020-08-01 10:11:24, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  NYÁR  
Őrni: Augusztusi ének
  2020-08-01 10:09:36, szombat
 
 


Őrni: Augusztusi ének

Kertkapumon kopogott Augusztus reggele,
postaládámban kis méhecskék döngicséltek,
befészkeltek a nyáron, megtehették, nem vártak
számlákat, leveleket, éltek vidámságban,
s én is megörültem, olvastam az üzenetet:
Megérkeztem! Kedvenc hónapom, születésem,
csodálatos utazásaim időpontja,
tengerparti nyaralások, barangolások a
kultúrák kincsesbányáiban, művészetek
szentélyeiben, melyeknek mostan lehetek
hírnöke az írásaimban - végre itt vagy!
Tükörbe nézve figyeltem tetteimet, magam
mögött hagyott gondolataimat, egy évemet,
mely szenvedélyes érzelmekkel volt telis-tele,
jó és rossz jött-ment... így megfogtam tarisznyámat,
kezembe vettem a vándorbotom - mogyorófa
szülötte -, Hektor barátomnak füttyentettem:
- Nosza gyerünk, kirándulásra hív a Természet!
Szép idő kacsintott sétánkon, napsugarak
érkeztek enyhe szellőszárnyon, megsimogatva
a fáradókat, bárányfelhők legelésztek
délkeletre bandukolva uzsonnaidőben:
így köszöntött a kilátóhelyen álló pad,
melyre leültem, kutyám mellett helyet foglalva.
Nézelődtünk, én tátott szájjal, ő lógó nyelvvel,
gyönyörködve utazgatott a tekintetem
végig a vidéken, sárkányrepülő pilóta
integetett boldogan vitorlázva, szabadnak
képzelve magát, ám ott körözött a fenyves
felett a vércsepár: - Oly magasságokba, Ember
nem kerülhet! Hallottam a vidám gyermekkacajt
a tó felől - fürdőztek -, s gólyacsalád felszállva
a nádas mentén repkedett, már készülődtek:
- Igen, vár a nagyvilág, sok-sok szépséges hely!
Erdőn-mezőn át, szőlőfürtöket látogatva,
árkon-bokron keresztüllépve ballagott a
férfi - vándorszerzet kinézet, oly magamféle -,
s a levegő megtelt távoli almaszüretek
illatával... Ő volt Augusztus - ruhájának
vörös színét megismertem -, asszonyok daloltak
búcsúnapokon nyomában, Szent István ünnepének,
az Új kenyér havának népszerű képviselője.
Napnyugta varázsolta festőire a tájat,
amikor hazafelé indultunk, róka koma
bújt előlünk odújába... s lám, vártak telkemen
trombitavirágaim kinyílva, üzenettel
feldíszítve: - Írj tovább szépen, énekelj soraidban!



 
 
0 komment , kategória:  NYÁR  
Augusztusi reggel
  2020-08-01 10:06:47, szombat
 
 


Kosztolányi Dezső - Augusztusi reggel

Kékül az ég, az éjjel haldokol,
pihennek a házak még csendben alva,
de már lángtól vörös az égnek alja
és égni kezd az óriás pokol.

Az ember ébred - a láng sustorog -
fájdalmasan liheg, kikél az ágyból,
beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol,
fejét paskolják a lángostorok.

És nő a fényár, zúg a virradat,
a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,
az árva ember fetreng benne főve.

Véres sarokkal, bőszen ront előre
és este elnyúlik az ugaron,
mint egy agyonhajszolt, véres barom.


 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Üdvözöllek Augustus
  2020-08-01 10:03:48, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  NYÁR  
     10/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 98 db bejegyzés
e év: 988 db bejegyzés
Összes: 2289 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 33
  • e Hét: 33
  • e Hónap: 14692
  • e Év: 119094
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.