Regisztráció  Belépés
anyu65.blog.xfree.hu
Félig él, az aki nem mer Kné N. Magdolna
1962.09.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/296 oldal   Bejegyzések száma: 2950 
Olginak
  2017-07-27 10:33:26, csütörtök
 
  Boldog Névnapot!




Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ossz szeretetet..-.
  2017-07-24 16:34:15, hétfő
 
  Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban... ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban."
Teréz anya)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
elmélkedés...
  2017-07-24 09:46:17, hétfő
 
  Amikor az ember úgy érzi, túl van már a világi hívságokon. hogy nem érdekli már ki mit gondol vagy mond, mert minden amit rólunk mondanak vagy gondolnak nem arról szól hogy mi milyenek vagyunk, hanem azt minősíti aki mondja, vagy gondolja....
amikor az ember lánya nem akar fontosnak tűnni és nem várhatja el mások figyelmét... és igen az esze azt mondja: "mindenkinek van elég problémája" valami ott belül mégis fáj.
,,,,mert hiába kaptam nagyon sok figyelmet (hát persze, a facebook szólt hogy névnapom van, és nincs is ezzel semmi baj. Magam is szoktam küldeni névnapi jókívánságot másoknak. lehet hogy személytelen, de próbálok mindig adott személyre szabott képet, verset , dalt választani....)
Szóval innen is köszönöm mindenkinek aki rászánt egy percet hogy felköszöntsön. Még nagyobb élmény, hogy néhányan telefonon, mások személyesen jöttek el hozzám. Nem tudom elmondani mekkora öröm, hogy a család egyik legifjabb tagját is elhozták nekem. Többet ért a legdrágább ajándéknál.
...és mégis...
....odabent valahol nagyon fáj, hogy akitől legjobban vártam, attól nem egy szál virág, de egy üzenet sem jött.
Mondom én: értem hogy ezer a dolga, meg hogy mindenki elfelejtheti....
csak .
rossz hogy mégsem vagyok fontos.De ezt már az ego mondja. Tehát van még min dolgoznom, hogy szabaduljak tőle.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Névnapomra
  2017-07-21 22:25:25, péntek
 
  mert ezt még most sem sikerült megunnom.
Mester Tamás - Szabadítsd fel Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-01-19 11:48:51
feltöltő: anyu65
nézettség: 389
szavazatok: 1
kommentek: 0
kulcs: hungarian, music,
kategória: hírek/bulvár
leírás: Music video

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
R I P Chester Bennington
  2017-07-20 22:42:42, csütörtök
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma 32 éve...
  2017-07-20 14:59:53, csütörtök
 
  Ma 32 éve volt az esküvőnk.
ennek emlékére szóljon az a dal ami anno a mi dalunk volt, és amit azóta is nagyon szeretek.





Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az élet tisztelete
  2017-07-19 12:53:15, szerda
 
  Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni."
(Popper Péter)




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Can't Help Falling In Love
  2017-07-16 22:55:42, vasárnap
 
  Link

Can't Help Falling In Love
Angol dalszöveg
Elvis Presley

Can't Help Falling In Love


Wise men say, only fools rush in
But I can't help falling in love with you
Shall I stay
Would it be a sin
If I can't help falling in love with you.

Like a river flows surely to the sea
Darling so it goes
Some things are meant to be
Take my hand, take my whole life, too
For I can't help falling in love with you

Like a river flows surely to the sea
Darling so it goes
Some things are meant to be
Take my hand, take my whole life, too
For I can't help falling in love with you
For I can't help falling in love with you

magyarul


Can't Help Falling In Love

szíven talált a szerelem

azt mondják, bolond ki siet
de hiába, ha szíven talál, a szeretet
ha maradok,
talán ez nem bűn.
nem tehetek róla, rabul ejtett a szerelem

mint ahogy a folyót, öleli a tenger
úgy ám, szívem
néha, oly egyszerű
fogd a kezem, tiéd az életem.
nem én akartam így, de rabul ejtett a szerelem

mint ahogy a folyót, öleli a tenger
úgy ám, szívem
néha, oly egyszerű
fogd a kezem, tiéd az életem.
hiába, ha szíven talál, a szerelem
nem én akartam így, de rabul ejtett a szerelem

fordította Gaál György István
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kitaszítva
  2017-07-15 11:15:35, szombat
 
  Link



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Rettenet
  2017-07-14 09:56:52, péntek
 
 


Felnőtt vagyok. Most egy irodában dolgozom, itt ülök a bal hátsó sarokban.

Nem volt más választásom, felnőtté kiáltott ki az Élet már régen, pedig én még jó sokáig - talán örökre - szerettem volna gyerek maradni nagyapám sült alma illatú füstös kályhája mellett.

Amolyan átlagosnak gondolnál, ha látnál. Visszahúzódónak, messzibe bámulósnak, magamba fordulósnak vagy épp álmodozónak. Talán még egy kicsit túl érzékenynek is. Gondolhatsz olyannak, ahogy az neked tetszik, de valóban is ilyen vagyok. Így lett a lelkem huzalozva. Vékony selyemszálakból. Olyanokból, amellyel érezni lehet a világ megannyi rezdülését. Érezni vele a virágba boruló rügyek erejét, a szirmok szuszogását, a lelkek sokféle színét... de szakad... az ilyesfajta lélek könnyen szakad.

Apám lelke, na az erős vászonból volt szőve. Az Övé is érez, de nyersebb, és sosem szakad. Talán ezért is találtam több megértésre nagyapám szelíd tekintetében.

Mindig, mai napig sem értem hogyan, de tisztán érezte a lelkem. Pont olyan tisztán mint azt, ha jön a eső, vagy azt, hogy éppen kiért szól a harang a faluban.

Gyerekként sok mindentől féltem. Tudtam hogy nem eshet bántódásom, de mindig ott ólálkodott a félelem a nyomomban. Azon az estén is üldözött. Sötétben feküdtem és vártam. Akkor imádkoztam először gyerekként egymagam, úgy ahogy tudtam, nem úgy ahogy édesanyám vagy a pap tanította. Ennek ellenére mégis megérkezett a Rettenet a lelkembe. Fütyörészve elkapott, s én csak tehetetlenül sírtam. Azon az estén belém fészkelt és ott maradt úgy, mint ahogy a kakukk fészkel pofátlanul más madár fészkébe.

Másnap reggel sápadt arccal és megtörten ébredtem. Kinéztem a kert végébe és többé semmi nem volt élettel teli, erőtlenné vált a rügy, színtelenné a világ és szürkévé az utcán járó emberek lelke.Nem lehettem több mint 7-8 éves. Épp elég idős ahhoz, hogy tudjam, hogy amit érzek az nem gyereknek való. Nem cipelhetem én ezt a félelmet magammal.

Rohantam nagyapám mentsvárába. Az öreg már ott ált. Bozontos szemöldöke alól apró kék tekintete ragyogott. Amint megláttam tudtam hogy van remény. Zilálva öleltem át a nyakát.

Nagyapa félek! - zokogtam

Ő csak rám mosolygott. Semmit nem szólt de mégis értettem minden szavát. Tudtam hogy elvisz valahova.

A közeli domboldal alig fél órányira volt a házától. Volt ott egy szikla. Valami legenda és titok járta körül azt a helyet, de nem emlékszem rá. Hiába akarom. Újra meg újra csak nagyapám jut eszembe, amint fogja egyik kezével apró kis kacsóm, másikban meg a varázsdobját és egy gyantaillatú fenyőkérget. Ne kételkedj, tényleg volt neki varázsdobja, legalábbis én hittem benne. Most is hiszem. Tudom, hiszem, hogy az nélkül nem sikerült volna a varázslat igazán!

Megérkeztünk. Soha nem volt bőbeszédű, most is csak ennyit mondott:

“Egyetlen kisunokám ne félj! Tűzzel és vízzel, földön, és az égben, ami lelkedet nyomja mindig engedd el!"

Kezébe vette a fakérget és apró tenyerembe adott egy kisebb szöget. Karcold bele, vésd bele most ebbe mindazt, ami a lelkedben az a nagy Rettenet!

Nem tudtam mit rajzolok, de lázas hévvel szorítottam apró ujjaim közé a szöget és csak róttam a korhadó fenyőfakérget.

Kész! - Mondtam büszkén és megkönnyebbülten.

Nagyapám ránézett és szeme megtelt könnyel. - Ennek mennie kell. Ezt nem viselheti a te gyermeklelked! Leültetett egy nagy mohás kőre. Mélyen szemembe nézett és azt mondta: Nem a félelem kapaszkodik beléd, hanem te a félelembe.

A gallyakból kis tűzhelyet rakott, amit Ő népiesen csak “pucoknak" nevezett. Begyújtotta. A füst keletnek szállt a Havasok fele.

Ez jó jel - mondta biztatóan, aztán amikor már izzott a tűz kezébe vette varázsdobját. Halkan kezdte aztán egyre hangosabban dobolt. Éreztem ami történni fog végigkísér egy életen át. Nem kellett semmit mondania bedobtam a fenyőkérget a lángokba.

Izzott, úgy ahogy előző éjjel izzott lelkemben a Rettenet.

Pillanatok alatt porig égett.

Most jön a varázslat, mondta. A tűz megégette a Rettenetet, de még mindig ott van a kis lelkedben.

El kell onnan engedned. Mennie kell, de hamar még mielőtt lemegy a nap! A pucok szélén maradt egy két fekete kormos széndarab, sok hamu és por.

Ott egy gödör! - és a szikla tövében egy nagy vakondtúrás mellé mutatott.

Pont jó hely lesz. Oda temetjük el a Rettenet egy részét - mondta.

Kezébe vett egy fekete kihűlt széndarabot és bedobta a gödörbe. Apró kezeimet nem kímélve gyorsan behantoltam.

Édes kisunokám, mindenki lelkébe beköltözik néha a Rettenet, de ne feledd ha lelked mélyébe temeted el, akkor az egy életen át kísérteni fog. Inkább a földbe temesd, az anyaföldbe mert az mindig befogadja.

Egy maréknyi finom hamut adott aztán két kezembe. Emeld magasra és kérd a szelet hogy vigye el jó messzire. Ahogy fölemeltem a kezem egy határozott fuvallat kikapta a szürke hamut markomból és a mogyoróbokrok felett kanyarogva szétszórta a horizonton.

Már esteledett. Vörösen izzott az ég alja. Holnap még erősebb lesz a szél - dörmögte bajsza alatt. Na de igyekezzünk, még van egy kis dolgunk - mondta nagyapám.

Útban hazafele utunkba esett a faluvégi patak. Mindig ott gázoltunk át rajta, ahol a tehéncsorda utat vágott magának a sok partmenti hajtás között.

Megálltunk és a folyóra mutatott. A víz majd mindent elvisz. Mindig mindent... itt elakadt a hangja... akkor még nem tudtam, hogy arra az árvízre gondolt, amiben minden jószága odavesztett. Mindent elvisz... ismételte... a maradék Rettenetet is a kis lelkedből. Markában ott szorongatta égett fenyőkéreg és a gallyak maradék hamvát amelyet indulás előtt összegyűjtött.

Ez lesz a végső búcsúd a Rettenettől. Tudod semmit sem lehet csak úgy félig elengedni, csak tiszta szívből, csak úgy Istenigazából, na úgy, úgy Igen - mondta határozottan.

Bedobtam a folyóba a maradék hamut.

Elengedlek, elengedlek - kiáltottam hangosan és közben patakokban folyt a könnyem. Lelkem egyre könnyebb lett, miközben Nagyapám tarkómra tette sorsnyírbálta vaskos tenyerét és oltalmazón megsimogatott.

Abban a pillanatban, Isten bizony felnőtté lettem!

Most itt ülök egy irodaházban, a bal hátsó sarokban egy szobában. Magamba fordulok, messzibe bámulok, vissza a múltba és hosszan a jövőbe, de a Rettenetnek lelkemben többé sem híre, sem hamva, sem helye!

Szeretettel, hálával és köszönettel Nagyapáimnak!

Szerző: Ilyés Zsolt - 2017
Cím: A Rettenet

forrás:Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/296 oldal   Bejegyzések száma: 2950 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 204 db bejegyzés
Összes: 6290 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 271
  • e Hét: 6043
  • e Hónap: 31307
  • e Év: 186190
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.