Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/117 oldal   Bejegyzések száma: 1165 
Látogatóimnak!
  2017-12-13 23:38:59, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Maradj velem
  2017-12-07 22:18:54, csütörtök
 
  Maradj velem

Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni a ruhád

Mellém is fekhetsz Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
Csönddel bélelem Boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap

És hallgatok mert jól esik
Hallgatom szívveréseid
Mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz

S már nem is kéne mondani
csak hallani és hallani
Dobol az eső Hogy dobog
Benned zuhog Bennem zuhog

Bella István


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fehér pillanat
  2017-12-01 21:31:08, péntek
 
  Fehér pillanat

Ködfal mögött vacog a város,
alig szuszog, neszel az élet.
Lucskos út fetreng alattam, sáros,
csak dermedt faágak zenélnek.

Havas eső áztatja a parkot.
Pár pillanat, és mindent betemet
a halódó hajnal, míg fölötte hajlong
a puha, vatta-fehér döbbenet.

Harcos Katalin
2016. január 10.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Üdv: December!
  2017-12-01 21:30:07, péntek
 
 






















 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csendes éj...
  2017-11-08 23:07:15, szerda
 
  Csendes éj...

Rebegő pillámra most ül a nyugalom,
szivárványfürtben, színes léleklugason.
Ne űzd, ne zaklasd a reszkető erényem!
Mezítelenül kucorgok én - szerényen.

Lágy pókhálócsipkén megremeg a vágyam,
időtlen, jó érzés - hozzád ér a vállam,
csillagokat vet a nem szűnő izgalom,
ördögszekéren már nyargalok. - Irgalom!

Boldogság nem riad - kacéran tétováz,
gyengéden vállamhoz hajol, ajkán fohász,
nyár szakad szívemben - Tejúton szaladok,
incseleg a remény, kokettál - maradok.

Bíborpalástú csend - muskotályos nyárban,
könnyedén, nesztelen szökdécsel egy lázban,
azúrselyembe hunyó, méla csillagok -
kormot fújt rám az éj - szívedbe illanok.

Horváth Piroska


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Emelt fővel
  2017-11-08 22:43:01, szerda
 
  Emelt fővel

Mikor még az évek nem nyomták a vállam,
égre szegett fejjel, egyenesen jártam.
Enyém volt a világ, enyém volt a minden!
Szép mesék szavában tiszta szívből hittem.

Számolatlan kincsem száz marokkal szórtam -
igazából boldog két karodban voltam...
Sorsom napsugára beragyogta létem,
bőven kaptam mindig, sose kellett kérnem!

S ahogyan az évek gyűltek szépen, sorba,
s telt a kincseskamrám feneketlen gyomra,
úgy lett büszkeségem, csorbafülű bögre,
s nem vágytam már olcsó, talmi örömökre!

Többet ért a szent szó, többet ért egy könnycsepp -
bár a terhem attól, nem lett sokkal könnyebb,
mégis mássá lettem, s igaz szeretetben,
Isten templomában szívem melengettem.

Ma már lassan járok, fejemet lehajtva -
mindent amit kaptam, fáradt vállam tartja,
de a sors szemébe bátran belenézek,
barátaim lettek már a súlyos évek!

Szűk marokkal kérek, bő marékkal adok -
hiszen amit adok, mindent visszakapok!
Ezért vagyok gazdag, nem a kincsek miatt!
Emelt fővel megyek, ha az Úr majd hívat.

H.Gábor Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
virág
  2017-10-22 22:43:24, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
...homokszemek...
  2017-10-12 23:49:57, csütörtök
 
  Amikor homokszemenként csorog az idő.
Vársz. Mást nem tehetsz. Közben játszik
veled a képzelet. Kérdések, érzések,
melyekre a választ elképzeled. Vajon milyen lehet?
De jó tudni, hogy gondolnak rád. S gondolsz rá te is.
Mert valami összeköt, mint víz a partot, a gyökér a virágot.
Szavak nélküli álommámor. Vágy, az ismeretlen felé.
Homokszemenként fested le lassan a képet, azt,
ahogy magadban látod, úgy, ahogy érzed, és úgy,
ahogy szeretnéd. S még semmit nem tudsz.
Pedig mennyire jó lenne. Érezni, magadhoz ölelni,
vagy csak látni, és szemében elmerülni, mint tengerben
a csillogó habok. De lassan peregnek a pillanatok. Vársz.
Mást nem tehetsz. Úgy hiszed megállt körülötted minden.
Az óra is visszafelé ketyeg. A távolság gyötör. A hiány,
hogy nem lehet veled. S gyorsítanád az időt. Űzöd, kergeted.
De minden hiába. Vársz. Mást nem tehetsz. S csak belül,
nagyon belül, ahol a szív dobog, mégis ott van veled.
Ó, lassan lehulló homokszemek.

Forrás: Internet.....Eredetileg megosztotta: Éva Kutus


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Üdv...október!
  2017-10-01 23:27:04, vasárnap
 
 













 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Köszöntelek!
  2017-09-01 00:58:03, péntek
 
  Szeptember......... 1














 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/117 oldal   Bejegyzések száma: 1165 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 89 db bejegyzés
e év: 89 db bejegyzés
Összes: 12934 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2259
  • e Hét: 18538
  • e Hónap: 58716
  • e Év: 58716
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.