Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/95 oldal   Bejegyzések száma: 946 
Nincs Cím
  2018-08-01 15:52:39, szerda
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vers felejthetetlen nyarakról
  2018-07-22 06:50:12, vasárnap
 
 


Kassák Lajos: Vers felejthetetlen nyarakról

Már hullanak a barackfa virágai
s íme a nyári kertben, ahol a szerelmesek
andalognak egyik világtájról a másikra
rózsaszín, halott szirmokon lépegetek
s távolabb ép most nyitotta ki szemeit
a város, hol elhagyott kedvesem virraszt.

Hallom lépteim zörejét a hajnalban
és hullanak elém a barackfa virágai.
Óh, felhős és gyümölcstelen nyaraim dallama
miként az üldözött, őrzöm még életem
amely gyönge asszonyi hajszálon lebeg
s árnyékkal hinti be mögöttem a tájat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2018-07-17 14:00:25, kedd
 
 


BALATONFÖLDVÁR-TIHANYRÉV-TIHANY

BALATONFÖLDVÁR i 10:00 11:45 13:45 17:15
TIHANYRÉV é 10:15 12:00 14:00 17:30
TIHANYRÉV i 10:20 12:05 14:05 17:35
TIHANY é 10:35 12:20 14:20 17:50

TIHANY-TIHANYRÉV-BALATONFÖLDVÁR

TIHANY i 11:00 12:50 16:20 18:10
TIHANYRÉV é 11:15 13:05 16:35 18:25
TIHANYRÉV i 11:20 13:10 16:40 18:30
BALATONFÖLDVÁR é 11:35 13:25 16:55 18:45
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sugár
  2018-07-12 14:50:16, csütörtök
 
  Sugár
Kisné Ady Éva

Fényesen, vidáman indul
Még hajnalok hajnalán
Vagy-hogy nem is alszik talán?
Ez könnyen meglehet.
Ő tudja igazán
Hogy merre van nyugat
És merre van kelet.
Fodros felhők hátán
Meg-megpihen, aztán,
Nyargal szélsebesen
Kicsit kacsint madarak tollára,
Bekukucskál erdők tisztására,
S hogy egy virág se ne legyen árva
Csókot lehel mindnek a szírmára.
Száz nap csillog a tenger vizében
Amikor az fodrozódik éppen.
Ha lát egy harmattal teli határt
Ezer felé osztogatja magát.
S, ha meglát kicsiny templomablakot
Szét szórja rajta a fényes napot.
Fázós aggastyánnak meleget ad,
Gyerekfejet selymesen simogat
Ott ül sötét szomorú szemekben
Őt látod kibuggyanó könnycseppben.
Uram! Én sugarad vágyok lenni
Hideg szívekbe beleragyogni.
Fényedet mind, mind szerteosztani!
Alázatban nálad megmaradni
Kis fények gyúljanak körűltem
Így tudhatom, hiába nem éltem!
2018 06 05 Békés




Link






Tavaszi hajnal
Az éjszaka behúzta sötét ernyőjét
Elbujt, mert a fény bántotta a szemét
Lábujjhegyen léptem a hűvös hajnalba
Lelkem csendjére féltően vigyázva.
Szelíd, lágy szellő mozgatta a lombot
Akácfa virága illatot ontott
A nap nyitogatta fényes szemhéját
S kacagott amit maga körül látott
Tükröt tartott néki minden kis fűszál
Hűvös harmatban fürdött már a határ
Ám egyszer a csend csilingelni kezdett
Csicsergő madárhad kezdett éneket.
Már minden felébredt, minden feléledt
Pezsdült, zendült, és zöldült, tündökölt
Indult az élet mint zengő zúgó ár
Kék ég alatt Isten új napja rám vár
A fény, hang, az illat, a szín, az élet
Rigók a fenyőn Róla énekelnek
Tavaszi himnusz tölti be lelkemet
Hangosan zengek én is új éneket.
Hála, dicséret, dicsőség Istennek!
Kisné Ady Éva 2018
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Adventi hópelyhek
  2018-07-12 14:45:38, csütörtök
 
 

Kisné Ady Éva
Adventi hópelyhek

Csillogó hópelyhek födik be a földet
Fehéren, selymesen hagyják el az eget
Simán suhannak alá a föld peremére
Csodásan csillogva az adventi csendben.

Ma este hozzám szólt a szálló hópehely
Fülembe azt súgta: -lelkeddel most figyelj!
Tisztaságom látva, jól vigyázzál arra,
Lelki ruhád legyen hófehérre mosva!

Finom susogással biztatott az estben
Értékeljem nagyra, enyém a kegyelem.
S, a sűrű hóesésben mesélni kezdett.
Csendben magyarázta: Isten a szeretet.

Elmesélte nékem Jézus születését
Betlehemet, és az angyalok énekét.
Majd a Golgotára vitt fel gondolatban
Hogy értem szenvedett, feledni ne tudjam.

- De Jézus feltámadt, és tudod, most is él!
A kis pehely már a mennyországról beszél.
Magával ragadott e csodás képzelet
Magam előtt láttam feltűnni a mennyet.

Fehér fák ágain hideg hó remegett
De, valahol mégis lobogó tűz égett.
Áldott égi szikra gyúlt ki a szívemben
S, Jézust láttam ott, a fehér hóesésben.

Eljön hamar! -ezt suttogták a hópelyhek
Eljön hamar!- így süvítettek a szelek
Eljön Ő-hallottam az angyalok hangját
Égi hang töltötte be a fehér éjszakát.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2018-07-05 07:09:09, csütörtök
 
 

Horváth M. Zsuzsanna
Pipitér

Egyszerű, de álomszép,
léleksimogató gyöngyszemkép.
Apró fehér sziromruha,
aranysárga a porzója.
Rétek, mezők vadvirága,
cirógató szellő társa.
Kis pipitér hajlongó,
borz fejecskéd ragyogó.
A Nap, sugarat szór reád,
harmatcseppes kis virág.
Új nap virrad, virítsál,
zöld fű között hajlongjál.




Horváth M. Zsuzsanna
Emberi sorsok

Kilátástalan, szomorú emberi sorsok,
jajkiáltásuk, a szívükben fájdalom mardos.
Felnőttek, gyerekek minden nap éheznek,
fűtetlen házakban, melegséget szebb éltet remélnek.
Csontjaikig hatol a metsző jeges szél,
kitört ablaküvegek nyoma a földön szerteszét.
Ártatlan, könnytől homályos gyermekszemek,
gondtalan éltet, emberibb jövőt szeretnének.
Cirógató kezek, bújós ölelések, végtelen
szeretetünk morzsái, célba kell, hogy érjen.
Lélekmelegség, a sors fonalára,
könnygyöngyszemből,
szeretetforrást, mosolyvarázst,
csaljon a maszatos arcocskákra.
Kiáltásuk messzire szálljon, összefogás célba találjon,
békés, boldogabb jövő virradjon az új nap hajnalán reájuk.



Horváth M. Zsuzsanna

Kicsi virág

Avarba hulló rozsdás álmok,
szirmot bontó, útszéli virágok.
Léleksimogató, hívogató látvány,
üde színfolt, kövek közt árván.
- Ne siess! - Szépsége megbabonáz,
gyenge száron erős az élni akarás.
Fagyokig virító apró virágszirmok,
dércsillámos, kristályos, jégbimbók.
Észrevétlen, szerény kicsi álma,
dércsípte levélkék, kis virág múlása.
Zord tél után, tavaszi ébredés,
hosszú álomból fakadó életremény.
Szirmot bont ismét, szerényen hívogat,
mosolyt csal arcomra a hajnali pirkadat.




Horváth M. Zsuzsanna
Esőcseppek

Esőcseppek játéka,
falevélen ágon.
Aláhullnak, kergetőzve
gömbgyöngyökké válva.
Simogató hűs cseppjei,
az égbolt hulló azúrkönnyei.
Áttörő fény, cirógató szellő,
fátyoltakaróként óvó, védő.



Horváth M. Zsuzsanna
Újra itthon

Madártrilla lombok alatt,
édes otthon rég láttalak.
Léleksimogató emlékképek,
a gyermekkor varázsát,
gondolatban felidézem...
Erdőn-mezőn völgyben járok,
kis falumnál szebbet nem találok.
Rába folyó, fák közt rohan,
örvénylő, kanyargó sebes folyam.
Utam a régi, kitaposott
vadvirágokkal körülölelt,
ismerős ösvényen halad.
A szülőföld varázsa
örökre velem marad.
Újra itthon, hazaértem,
házak között magasló templom
tornyát, könnyezve nézem.
Tornácos ház, meszelt fala,
a kutyám farkát csóválva,
játékosan, elém szalad.
A szeretetkincs, az otthon melege,
míg élek a szívem féltett érzése.
2016. április 24.


Horváth M. Zsuzsanna
Sárga virágtenger

Sárga színvarázs
a repce virágszirma,
langyos szellő simítja, ringatja.
A Napnak fénye öleli körbe,
azúrkék égbolton játszi
könnyedséggel.
A messzeségben
tengernyi sárga pont,
ringó virágtenger szirmai közt,
méhecske dong.
Ragyogó színfoltok
tovatűnő álmok,
lágy szellővel táncolva
a szirmok tovaszállnak.
2016. április 23.



Horváth M. Zsuzsanna
Szivárványhíd

Esőcseppek, azúrkék felhők táncában,
léleksimogató színes ívek varázsában.
Az égbolt fényében fürdőző szivárvány,
káprázatosan csodás, e távoli látvány.
Szaladunk kacagva a zivatar nem múlik,
szivárványhíd alá szeretnénk jutni.
Ámulva nézzük a színek kavalkádját,
tova úszó fodros felhők pajkos táncát.
Vágyaknak utat tör, ábrándokat szőve,
a felhők alól lassan kiérünk a fényre.
Gonoszság helyett a szívekben
szivárvány-virág, jó lenne ha nyílna,
emberek arcán a mosolyrózsája virulna.
2016. április 15.


Horváth M. Zsuzsanna
A mosoly...

A mosoly tovább él a virágnál...
A szeretet a kimondatlan szónál.
Az évek múlásával néha halványul az érzés.
A múlt erőt adó, a jelen a való.
Gondolatok tettek, emlékmorzsát szőnek.
A lélekvirága boldogságszirmokat teremhet.
A mosoly, a szeretet, szívedben lakozzon!
Gyöngyszemkönnyed messzire guruljon!
Élted virágát, szeretet, megértés táplálja!
Kívánom, hogy a boldogságpillangó,
része legyen e földi varázsnak!



Horváth M. Zsuzsanna
Lomboknak árnyában...

Természet varázsa,
szívemnek vágyálma,
megpihenek lomboknak
hűsítő árnyában.
Hatalmas kövek között,
rohanó kis patak,
alant a völgyben,
éltet adó forrás fakad.
Madártrilla a szívemig ér,
ágas-bogas csalitot,
a szellő becéz.
Fodros felhők között,
átszűrődik a Nap fénye,
sugara cirógat,
meleget ad s éltet.
2013. augusztus 06.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Újra otthon
  2018-04-24 17:32:39, kedd
 
 

Horváth M. Zsuzsanna
Újra otthon

Madártrilla lombok alatt,
édes otthon rég láttalak.
Léleksimogató emlékképek,
a gyermekkor varázsát,
gondolatban felidézem...
Erdőn-mezőn völgyben járok,
kis falumnál szebbet nem találok.
Rába folyó, fák közt rohan,
örvénylő, kanyargó sebes folyam.
Utam a régi, kitaposott
vadvirágokkal körülölelt
ismerős ösvényen halad.
A szülőföld varázsa
örökre velem marad.
Újra otthon, hazaértem,
házak között magasló templom
tornyát, könnyezve nézem.
Tornácos ház, meszelt fala,
a kutyám farkát csóválva,
játékosan, elém szalad.
A szeretetkincs, az otthon melege,
míg élek a szívem féltett érzése.
2016. április 24.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2018-04-22 13:24:29, vasárnap
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Isten könnyei
  2018-04-04 17:24:40, szerda
 
 
Isten könnyei

Az Isten odafent nem mérlegel,
Csak írja a sorsot, ahogy azt kell,
Szívéből ered, minden mit ad,
Tisztán, őszintén, belőle fakad,

Kék ég alatt a zöld fű is rejtély,
Egymástól ily távol mindkettő elfér,
S ki tudja mi mért van úgy ahogy,
A legtöbb dolgot már készen kapod,

Szomorú, szép, néha érthetetlen,
Minden mi ott rejlik a szívedben,
Szeretsz, gyűlölsz, féltesz és félsz,
Néha mindent feladnál semmiért,

Élj inkább ezzel, ne kérdezd mért,
Hogy érzed ezt, legyen annyi elég,
S talán néha, majd elered az eső,
Ami által az égnek a föld is elérhető!
ILLC G3C

Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Köszönöm…
  2018-03-11 11:51:46, vasárnap
 
 

Köszönöm...

Furcsa világ ez...
én már fölülről nézzem?
Emberek báván vonulnak -
teli tárcával, üres szívvel
lelketlen krőzusok; nincstelen-
koldusszegényen.

Itthagynám ugyan néha, maradni
ugyan minek? Lábtörlőül
néhány rongy-kis senkinek?
Mennék, de valami itt maraszt:
néhány tiszta lelkű ember,
s hogy remélve várok tavaszt.
Tavaszt: a lelkek új tavaszát
mikor a nyomorultat az,
ki duskodik, nem lépi át,

Lehajolni a nyomorulthoz
néha minden, bár szinte semmi
Teljesített kötelesség: embernek lenni!
Vers volna ez... vagy csak
valamiféle köszönöm?
Boldogság, ha véletlen néha
EMBERBE ütközöm..."
(Ismeretlen)

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
     1/95 oldal   Bejegyzések száma: 946 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 537 db bejegyzés
Összes: 9657 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 500
  • e Hét: 2296
  • e Hónap: 14039
  • e Év: 434169
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.