Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 233 
Ady Endre: A Sion-hegy alatt
  2017-12-09 20:47:03, szombat
 
 
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
,,Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem."

,,Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát."
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

,,Csak nagyszerű nevedet tudnám."
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bieber Mária :Adventi várakozás
  2017-12-05 08:13:14, kedd
 
 

Most, hogy az idő ünnepre fordul lassan
ebben a furcsa, adventi hangulatban
valahogy úgy érzem itt, legbelül titkon,
ahogy el-eltűnődöm csöndeskén itthon
a várakozás gyertyalángjai mellett,
hogy éppenséggel még ez az este kellett,

ez a hullongó hó, a zúzmarás ágak,
ez a mesébe illő tündérvarázslat,
ez a sziporkázva ámulatba ejtő,
minden szutykot hótisztaság alá rejtő,
karácsonyra váró, decemberi tájék
ahhoz, hogy felismerjem végre: ajándék

itt minden: a csillámporos patyolathó,
a távolról szívbe hangzó halk bimbamszó,
a jégcsipkés bokrok szép törékenysége,
a gyapjas fehérség ünnepélyessége,
és a rezzenetlen, havas ragyogásból
a fák sötét kontúrja köré szőtt fátyol.

Mintha láthatatlan angyalnép sürögne,
és kezük nyomán csöppet visszatükrözne
ez a gyönyörűség: a sok koldusforma
fácska helyén feltündöklő karácsonyfa
abból a szépségből, melyet csak a Mennynek
már örökkön boldog lakói ismernek.

Mert az Atyaisten az Ő egy Fiának,
és Fia kedvéért az egész világnak
szent karácsonyára személyesen gondol:
a legeslegszebből, a legeslegjobból
készít elő kincset, pazar ajándékot,
hisz a magáéból adja, amit szétoszt.

És bár meglehet, hogy karácsony napjára
lekopik az adventi táj csillogása,
és csak sár, csak locspocs marad a szépségből,
mégis-mégis áldás harmatoz az égből.
Ha a sárt csizmámról le is kell törülni,
de azért a szívem mégis fog örülni.

Mert e tünékenységében is szép este
és benne a csöndnek békességes perce
bennem folytatódik, mint egy zsoltárdallam,
amit dúdolgatva mindegyre magamban
várom szent karácsonyt, s vágyom, hogy szívemben
a kisded-Jézuska végre megszülessen.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Erdélyi József:Fogadd el...
  2017-12-01 21:14:46, péntek
 
 
Megfáradt testtel és lélekkel
egy túlzsúfolt hajszolt nap után
Hadd mondjak néma áldást Néked
szerető, Teremtő Atyám ...

Hadd mondjak áldást szívemből,
hisz szavakhoz oly gyönge a szám...
De oly csekély a szó ereje...
Félek, nem ér fel hozzád imám.

Hadd mondjak áldást mindenért,
mi utamon ért, s még mi vár,
s hadd köszönjem meg halkan az erőt
mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.

Hadd mondjak áldást a könnyért,
és hadd áldjalak minden mosolyért...
De tudom: az Áldás is kevés...
Fogadd el hát szívem, s életem...
Fogadd el, Atyám, mindenért...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pál Mária/POET/: Írásjelek
  2017-11-26 07:57:47, vasárnap
 
 
Mennyi szó és mennyi jel,
Mit használj, hogy megfelelj?
Vesszőt, pontot, kérdőjelet,
Netán felkiáltójelet?
Vesszőt, hogyha felsorolsz,
Vagy gondolatokat tagolsz.
Hová kerüljön kötőjel?
Egybe, vagy ezzel a jellel kell?
S ha nem egy mondat, hanem kettő,
Arra ott a pontosvessző.
Ha nem te, hanem más mondta,
Idézőjel való oda.
Nem egyszerű, tudom én,
Megtanulható rejtvény.
Ha szeretnéd, kéred, mondod,
Felkiáltójelet, pontot?
Mennyi betű, mennyi jel,
Megszokod majd idővel.
Elé, közé, a végére,
Utasításra, kérésre...
Amennyiben és feltéve...
Pontot tégy, ha tényleg vége.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lupsánné Kovács Eta /POET/:Csendesen múlik
  2017-11-25 19:42:36, szombat
 
 
Hittük, a miénk más történet,
mások vagyunk, mint az átlag,
bíztunk, hogy velünk nem történnek
dolgok, amik átformálnak.

A tűz, amely úgy lángolt régen,
halvány lett, fénye megkopott,
csendesen hunyt ki, észrevétlen,
mára a csend lett megszokott.

Foszladoznak a régi szálak,
és mi hagyjuk veszni mindet,
barátaink már ritkán látnak
társaságban együtt minket.

Kihűlt a vágy, és messze szökött,
az érzelem már rég halott,
homályban járunk csendünk fölött,
ott lett sötét, hol fény lakott.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Horváth Ilon: Jó tanácsok
  2017-11-17 21:45:16, péntek
 
  Jó tanácsok
/népi bölcsességeink szerint/

Ez van,ezt kell szeretni,
de jobb félni,mint megijedni.

Amit főztél,edd is meg,
de gyáva népnek nincs hazája.

Három a magyar igazság,
de ahány ház,annyi szokás.

Ki tudja,mit hoz a holnap,
de az idő eljár,senkire nem vár.

Minden úgy van jól,ahogy van,
de üres kamrának bolond a gazdasszonya.

Amelyik kutya ugat,az nem harap,
de egyik kutya,másik eb.

Éhes disznó makkal álmodik,
de köti az ebet a karóhoz.

Lyukat beszél a hasába,
de ma nekem,holnap neked.

Meghalt Mátyás,oda az igazság,
de ami nem megy,nem kell erőltetni.

Jó munkához idő kell,
de munka után édes a pihenés.

Ami elmúlt,elmúlt,
de az ellenségemnek sem kívánom.

Nem tudja az ember,mire virrad,
de többet ésszel,mint erővel!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Papp Viola/POET/: Szavak
  2017-11-16 20:48:10, csütörtök
 
 

Nemcsak az bánt,
aki megver.
Amit mondasz,
az is fegyver.

Egyik csillog
ezer éve,
másik meg a
szíved éke.

Olyan is van,
ami halkan
téged emel
fel, ha baj van,

vagy ha nem, hát
porig éget,
túllépve a
messzeséget.

Csak a szó vak,
nem az ember,
amit mondasz,
az is fegyver.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pilinszky János: Tilos csillagon születtem
  2017-11-16 17:08:35, csütörtök
 
 
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csitítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, ítélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyönge vállam,
magam már nem bírom tovább!

Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az elhagyott.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Arany János: Epilógus
  2017-11-10 22:10:44, péntek
 
 
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon`...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se` irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy` áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe`-szerbe`
S hány reményem hagyott cserbe`!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy` szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ádám Istvánné/POET/:Este
  2017-11-06 19:48:55, hétfő
 
 
Virraszt a szívem, mindig hozzád vágyom.
Fáradt éjszakákon, ha elkerül az álom.
Lehunyt szemem mögött felsejlik egy képen,
az a fényes szempár, úgy ragyog, mint régen.
Hangod finom selyme csak nekem muzsikált,
érintésed édes volt, mesebeli varázs.

Gondolkodom rólad - ha itt lehetnél,
kezeidbe gyöngyöket szórnék, egy-egy
gyöngyszem, egy-egy könnycsepp, mert nélküled
élnem kellett. Elvitt a sors tőlem
messze, vándor felhőkkel üzenve,
hiányod kísér, ameddig élek.
A szívemben élsz, édes az emléked.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 233 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 731 db bejegyzés
Összes: 2032 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 199
  • e Hét: 2241
  • e Hónap: 6255
  • e Év: 148788
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.