Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/119 oldal   Bejegyzések száma: 1180 
A nagy dolgok álruhában érkeznek
  2018-04-13 18:55:58, péntek
 
 



A nagy dolgok álruhában érkeznek

Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.

Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. Egy pillanat - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.
Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.
Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben. Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. Semmiség - feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út. - vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom. - mondta. Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: Most már mehetünk. Elfáradtam. Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.
Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.
Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel. - feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből. - mondta.
- 'Vannak más utasaim is. - szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. - mondta végül: Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeretni anélkül
  2018-03-31 16:32:32, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az ember szava
  2018-03-31 16:28:10, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A ravasz beszéd
  2018-03-31 16:23:53, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ha van valamid ami jó
  2018-03-31 16:21:48, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mindenki azt hallja s látja meg ahol
  2018-02-18 20:42:01, vasárnap
 
 



"Egyszer egy öreg indián úgy döntött, hogy meglátogatja a New Yorkban élő barátját. Mikor odaért hozzá, a barát elvitte őt sétálni , hogy bemutassa néki a számára oly szokatlan nagyvárosi életet. Sétálgatás közben megtárgyalták egymás kisebb nagyobb dolgait, hiszen már rég nem találkoztak. A kölcsönösen örvendetes beszélgetés közepette egyszer csak az öreg megállt s emigyen szólt.... Pszz... hallod....?......Mit? Kérdezte kíváncsian a New Yorki, bár kicsit meglepődve, hiszen a reggeli zajos város hangja mindent apró hangot elnyomott... Hát a tücsök ciripelést! Válaszolt szelíden. A barát kérdő tekintettel figyelt, s gondolta magában... millió ember s rohanó kocsik sokaságának zajában milyen tücsök hangot hallhat? Ám az indián csak kitartóan fülelt, s a járda és az út rengetegében megbúvó bokrocska felé indult. Oda érve, mosollyal az arcán mutatta, a kis levélkén pihenő bogaracskát. A barát csak bámult, s meglepetten kérdezte... hogy hogy csak te hallottad meg őt s más nem? Az öreg válasz helyett, kért egy kis apró pénzt tőle, melyet készséggel adott sebtiben a barát, hiszen kíváncsisága ott izzott minden porcikájában. Aztán feldobta a levegőbe őket... Csörömpölve földet értek a maroknyi apró pénzek, s szerte szét gurultak az emberek lábától hemzsegő járdán. A körülöttük rohanó emberek hirtelen mind megálltak, s a szétguruló aprópénzeket figyelték. Az öreg ezek után a barátja szemébe nézett kedvesen, s így szólt... látod testvérem? Mindenki azt hallja s látja meg ahol a tudatát s figyelmét tartja.."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Levél a tárcában
  2018-01-28 16:04:54, vasárnap
 
  LEVÉL A TÁRCÁBAN

Pár éve, egy hideg napon az utcán találtam egy tárcát. Nem volt benne semmi, ami a tulajdonosát azonosította volna. Csupán három dollár és egy gyűrött levél, amelyet évek óta hurcolhatott magával.

A szakadt borítékon egyedül a feladó címét lehetett kisilabizálni. Felnyitottam, és megláttam, hogy a levél 1924-ben - csaknem hatvan éve - íródott. Figyelmesen végigolvastam, remélve, hogy találok benne valami utalást a tárca tulajdonosára.

Jellegzetes szakítólevél volt. Írója gyöngybetűkkel tudatta a címzettel, Michaellel, hogy az édesanyja megtiltotta, hogy továbbra is találkozzanak. De ő mindig szeretni fogja a férfit. Aláírás: Hannah.

Gyönyörű levél volt. De a tárca gazdájáról semmi sem derült ki azon túl, hogy a neve Michael. Felhívtam a telefonközpontot, hátha tudnak segíteni. - Egészen szokatlan kérésem volna. Találtam egy tárcát, és a tulajdonosát próbálom felkutatni. Volna rá mód, hogy megadják nekem annak a címnek a telefonszámát, amit a tárcában lévő levélen találtam?

A központos a feletteséhez kapcsolt, aki elmondta, hogy a címhez tartozik ugyan telefonszám, de ő azt nem adhatja ki nekem. Viszont feltárcsázhatja a számot, és elmagyarázhatja a szituációt. Amennyiben a hívott fél óhajt beszélni velem, összekapcsol minket. Egy perc várakozás után ismét a tudakozó diszpécsere jelentkezett. - Van itt egy hölgy, aki hajlandó beszélni önnel.

Megkérdeztem az illetőt, hogy ismer-e egy Hannah nevű személyt. - Hát persze! Hannah családjától vettük meg a lakást.

- És meg tudná esetleg mondani a jelenlegi címüket? - kérdeztem.

- Évekkel ezelőtt Hannah kénytelen volt az édesanyját egy idősek otthonában elhelyezni. Talán ők tudnak valami felvilágosítást adni.

A hölgy megadta az idősek otthona nevét. Felhívtam őket, és megtudtam, hogy a mama már meghalt. Viszont adtak egy címet, amelyen valószínűleg elérhetem Hannah-t.

Odatelefonáltam. Egy nő fogadta a hívásomat, aki elmesélte, hogy azóta már Hannah is beköltözött egy másik idősek otthonába. Megadta a számukat. Felhívtam, és kiderült: - Igen, Hannah nálunk lakik.

Megkérdeztem, hogy beugorhatnék-e hozzá. Már majdnem este tíz óra volt. Az igazgató közölte, lehet, hogy Hannah már alszik. - De azért megpróbálhatja, talán még tévét néz a társalgóban.

Az otthon bejáratánál az igazgató és egy őr fogadott. Fölmentünk a második emeletre, ahol egy ápolónőtől megtudtuk, hogy Hannah tényleg még televíziót néz.

Beléptünk a társalgóba. Hannah bájos, ezüst hajú, barátságos tekintetű idős hölgy volt, aki kedvesen ránk mosolygott. Beszéltem neki a tárcáról, és megmutattam a levelét. Amint meglátta, vett egy mély lélegzetet.

- Fiatalember - mondta -, ez a levél volt az utolsó kapcsolatom Michaellel. - Elfordította az arcát, aztán tűnődve hozzátette. - Nagyon szerettem. De csak 16 esztendős voltam, az anyám szerint túl fiatal. Olyan jóképű volt, mint egy filmsztár, mint Sean Connery.

Mindketten felnevettünk. Az igazgató magunkra hagyott minket. - Igen, Michael Goldsteinnek hívták. Ha rátalál, mondja meg neki, hogy még mindig gyakran gondolok rá. Soha nem mentem férjhez - vallotta be, és a szemét elborító könnyeken keresztül elmosolyodott. - Azt hiszem, soha senki nem ért fel Michaellel.

Megköszöntem Hannah-nak, elbúcsúztam, és lementem a földszintre. Az ajtónál az őr megkérdezte: - Tudott Hannah segíteni?

Elmondtam, hogy kaptam némi fogódzót, amivel továbbléphetek. - Legalább már tudok egy vezetéknevet. De azt hiszem, egy időre abbahagyom a kutatást.

Elmagyaráztam, hogy majdnem a teljes napom ráment arra, hogy megtaláljam a tárca gazdáját. Beszélgetés közben előhúztam a piros zsinórral beszegett barna bőrtárcát, és megmutattam az őrnek. - Nahát, ezt aztán bárhol felismerném. Mr. Goldsteiné. Folyton elhagyja.

- Ki az a Mr. Goldstein? - kérdeztem.

- Az egyik öregúr a hetedikről. Ez egész biztosan Mike Goldstein tárcája. Elég gyakran eljár sétálni.

Megköszöntem az őrnek az információt, és visszaszaladtam az igazgatói irodába, hogy elmondjam neki, mit hallottam. Az igazgató fölkísért a hetedik emeletre. Magamban fohászkodtam, hogy Mr. Goldstein még ébren legyen. - Azt hiszem, még a társalgóban van - mondta az ügyeletes nővér. - Szeret este olvasni.

Bementünk az egyetlen helyiségbe, ahol még égett a villany. A férfi egy könyvet olvasott. Az igazgató megkérdezte tőle, nem veszítette-e el a tárcáját.

Michael Goldstein felnézett, majd megtapogatta a farzsebét, és így szólt: - Jaj, nincs meg!

Amint megpillantotta a tárcát, megkönnyebbülten elmosolyodott. - Igen, ez az - mondta. - Biztos elejtettem ma délután. Szeretném megjutalmazni.

- Ó, köszönöm, de szó sem lehet róla - feleltem. - De el kell mondanom önnek valamit. Elolvastam a levelet, mert azt reméltem, a tulajdonos nyomára vezet.

A mosoly eltűnt az arcáról. - Olvasta a levelet?

- Nemcsak olvastam, de azt hiszem, tudom, hol van Hannah.

Elsápadt. - Hannah? Maga tudja, hol lakik? És azt is, hogy van? Még most is olyan szép, mint annak idején?

Kicsit tétováztam. - Kérem, mondja el! - nógatott Michael.

- Remekül van, és ugyanolyan szép, mint amikor ön megismerte.

- Meg tudná mondani, hol találom? Fel akarom hívni holnap - megragadta a kezem. - Tudja, aznap, amikor megkaptam azt a levelet, vége lett az életemnek. Soha nem nősültem meg. Azt hiszem, mindig is őt szerettem.

- Michael - mondtam -, jöjjön velem!

Mindhárman beszálltunk a liftbe, és lementünk a második emeletre, a társalgóhoz, ahol Hannah még mindig a tévét nézte. Az igazgató odalépett mellé. - Hannah - szólította meg halkan. - Tudja, ki ez az ember?

Michael és én az ajtóban várakoztunk. Hannah feltette a szemüvegét, egy pillanatig csak nézett, de egy szót sem szólt.

- Hannah, ő Michael. Michael Goldstein. Emlékszik?

- Michael? Michael? Te vagy az?!

A férfi lassan odalépett hozzá. Hannah felállt, átölelték egymást. Aztán kéz a kézben leültek a kerevetre, és beszélgetni kezdtek. Az igazgató és én könnyekkel a szemünkben távoztunk.

- Látja, így rendez el mindent a jóisten - mondtam filozofikusan. - Aminek meg kell történnie, megtörténik.

Három héttel később telefonon keresett az igazgató, és megkérdezte: - Ráér vasárnap, hogy részt vegyen egy esküvőn?

Meg se várta a válasz. - Bizony! Michael és Hannah végre kimondja a boldogító igent!

Szívderítő esküvő volt, az idősek otthonának valamennyi lakója megjelent a szertartáson. Hannah bézs ruhát viselt, és ragyogóan nézett ki. Michael sötétkék öltönyben feszített az oldalán. Az otthon közös szobát biztosított számukra, és aki még nem látott tinédzserként viselkedő 76 éves menyasszonyt és 78 éves vőlegényt, sajnálhatja, hogy nem látta az ifjú párt.

1Mózes 29:20.
,,csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szegény - gazdag ember
  2018-01-28 16:00:34, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hogyan bánunk embertársankkal ?
  2018-01-28 15:55:45, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden ember két dolog közt
  2018-01-27 21:46:40, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/119 oldal   Bejegyzések száma: 1180 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 17 db bejegyzés
Összes: 1848 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 467
  • e Hét: 1763
  • e Hónap: 10494
  • e Év: 47302
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.