Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/117 oldal   Bejegyzések száma: 1162 
Mielőtt bármit mondasz..
  2017-11-12 18:49:30, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A cirkusz
  2017-11-11 23:19:27, szombat
 
 

Egyszer, még kamasz koromban apámmal cirkuszjegyért álltunk sorba. Végül már csak egyetlen család volt köztünk és a pénztárablak között. Az a család mély benyomást tett rám.

Nyolc gyerek szorongott a sorban, egyik sem látszott többnek tizenkét évesnél. Lerítt róluk, hogy nem dúskálnak anyagi javakban. A ruhájuk olcsó, de tiszta. Jól nevelten vártak a sorukra, kettesével kézen fogva álltak a szüleik mögött. Izgatottan suttogtak a bohócokról, elefántok és más, aznap este műsorra kerülő látványosságokról. Érezhetően soha nem jártak még cirkuszban. Ez az este fiatal életük fénypontjának ígérkezett. Az apa meg az anya vezette a kis csapatott, keblük kidagadt a büszkeségtől. Az asszony fogta férje kezét, felnézve rá, mintha azt mondaná: ,,Te vagy az én ezüstpáncélos lovagom." A férfi mosolyogva sütkérezett a dicsfényben, a tekintete visszatükrözte felesége néma lelkesedését. A pénztárosnő megkérdezte, hány jegyet kérnek:

- Nyolc gyerek és két felnőtt jegyet legyen szíves -húzta ki magát peckesen az apa -, hogy elvihessem cirkuszba az egész családomat!

A jegyár hallatán az asszony eleresztette a férje kezét, lesütötte tekintetét, a férfi ajka remegni kezdett.

-Mennyit mondott? - hajlott kissé közelebb. A pénztárosnő megismételte az összeget. Nem volt náluk annyi. Hogyan közölhette volna az apa nyolc csemetéjével, hogy nincs elég pénze a cirkuszra? A körülmények láttán apám a zsebébe nyúlt, előhúzott egy húszdollárost, és leejtette a földre. Tudni kell, hogy semmiféle értelemben sem számítottunk tehetősnek! Lehajolt, felvette a bankjegyet, és megkocogtatta a férfi vállát:

- Elnézést, uram, ez a zsebéből esett ki. A férfi pontosan tudta, mi történt. Eszébe se jutott volna kérni, az önkéntes segítséget mégis elfogadta kétségbeejtően szorult helyzetében. Mélyen apám szemébe nézet, két kezébe fogta apám jobbját, megmarkolta a húszast, s egy könnycsepp gördült le az arcán:

- Köszönöm, kedves uram. Ez rengeteget jelent nekünk.

Visszaballagtunk az autónkhoz és hazahajtottunk. Aznap este számunkra elmaradt a cirkusz, mégsem éreztük úgy, hogy lemaradtunk volna valamiről.
Tanuljon meg az ember a maradandóra nézni a változóban, és mulandóban, tanulja meg, hogy nem azért van, hogy fizikait alkosson, hanem, hogy lelkileg alakuljon.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy bölcs indián asszony
  2017-11-07 21:29:04, kedd
 
 

"Egy bölcs indián asszony, amikor a hegyekben járt, egy folyóban
talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy vándorral,
aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját,
és megosztotta ennivalóját az ismeretlennel.

Az éhes ember meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt,
hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ.

A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő
olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget
szenvednie.


Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és
visszaadta neki a követ. ,,Gondolkodtam..."- szólalt meg.

,,Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben,
hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kéklő tengernek partján
  2017-09-23 00:04:43, szombat
 
 
1. Kéklő tengernek partján, ott, hol mosolyg az ég.
Ott, hol illattal, fénnyel van tele a lég;
Ott, hol zeng a madárdal fény árad szerteszét,
Ott kérdezte meg Jézus: "Mondd, szeretsz-e még?"

- "Uram, tudod jól, szeretlek én!
A Tiéd lettem, Te az enyém.
Tiéd a szívem, az életem!
Én Uram Jézus, hű Mesterem!"

2. Jézus megkérdi újra: "Péter, szeretsz-e még?
Érted jöttem e Földre, mert szeretlek rég.

Érted ontottam vérem ott fenn a keresztfán;
Mondd hát, szeretsz még engem, mondd meg igazán !"

- "Mit mondjak Néked, Úr Jézusom?
Szeretlek Téged szívből, nagyon.
Nem vágyom másra, nem, sohasem,
csak Veled lenni, hű Mesterem!"

3. Harmadízben is kérdem: Mondd hát, szeretsz-e még?
Nem tagadsz-e meg újra, mint tetted elébb?
Mondod-e még majd egyszer: Nem, nem ismerem Őt!
Nyílik átokra ajkad egy szolgáló előtt?"

- "Ó, Uram, kérlek könnyeken át:
Bocsásd meg nékem, vétkem, hibám!
Ismered jól Te az én szívem;
Tudod, szeretlek, hű Mesterem !"

Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Három legnehezebb dolog
  2017-09-11 19:01:40, hétfő
 
  Emberileg,- Istennel együtt minden lehetséges - Biblia



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Magunkon ítélkezni
  2017-09-11 18:58:23, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az őszinteség előnye
  2017-08-29 21:45:41, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Meg kell találnunk a bűnöst
  2017-07-21 22:12:06, péntek
 
  Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket: tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.

A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös és az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.

- Meg kell találnunk a bűnöst - javasolták, és túl kell adni rajta. - Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.

Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott és visszatekintett: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A “pokol” témája a bibliai történetekben
  2017-07-06 23:00:43, csütörtök
 
  A “pokol" témája a bibliai történetekben

Korábban a “pokol" témája sok népies üzenethirdetőnek kedvenc témája volt. Számunkra ma szinte érthetetlen, hogy a pokollal való fenyegetéssel, és annak minden részletében kiszínezett ijedelmével, milyen félelmet öntöttek az emberekbe. Voltak szónokok, akiknél néha egy “sikeres" pokol-prédikáció után a bolondok házába kellett vinni a hallgatókat. Mindemellett még az áhítatkönyvekben is az “örök gyötrelem" témája igen terjedelmesen volt bemutatva. Richard Baxter1 áhítatkönyvében, amelyhez az előszót egy német prelátus és alapító prédikátor írta, többek között a következőket olvassuk: “A pokolbüntetés szerzője maga Isten... A legfélelmetesebb azonban abban a kínban az, hogy örökké tart. Örökké! Ó elviselhetetlen gondolat! Ha az évek milliói tovatűnnek, azok a kínok újra és újrakezdődnek, úgy mint az első napon. Az ő halhatatlan lelkük volt az, ami vétkezett; épp ezért az ő férgük meg nem ha!."

Ugyanabban a fejezetben mégis ez áll: “Azonban így az élő Isten kezébe estek, akinek örök haragja megemészti őket... Mert micsoda egy megemésztő tűz az ő haragja!"

Nyilvánvalóan a legtöbb embernek nem tűnt fel ez az ellentmondás az örök kín és a megemésztő tűz között. A pokol témája sok hivőt foglalkoztat, már csak azért is, mert a bibliafordításokban gyakran olyan helyeken is a pokol szó áll, ahol egyáltalán semmi köze sincs hozzá. Valójaban csupán egy kis-tucatra való hely van, amely a pokolról, mint az istentelenek jövőbeli büntetőhelyéről beszél.

Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy úgy Károli, mint más fordítók által az “alvilág" vagy “pokol" szóval visszaadott “seol" (héber) és “hádes" (görög) kifejezéseknek semmi köze sincsen az istentelenek büntetőhelyével. A “seol" és “hádes" szavaknál egyetlen gondolat sem kapcsolódik tűzhöz vagy kínhoz. Ez pl. abból a tapasztalatból is kitűnik, amit Jónás szerzett, amikor egy hal elnyelte őt. “És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából, és mondta: nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem; a seol torkából sikoltottam, és meghallottad az én szómat." (Jónás 2,2-3.) Az ökuménikus fordítás így adja ezt vissza: “A halál torkából kiáltottam".

A “seol" egyszerűen sírt jelent, a halottak helyét, holtak hazáját, vagyis a temetőt. Az igazak és a gonoszok egyaránt a “seolba" lesznek eltemetve. “Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától (seol)?" (Zsolt. 89,49. öf.) Az istenfélő Jób elmagyarázta: “Ha -reménykedem is, a sír (seol) már az én hazám." (Jób 17,12.) A türelmes Anna így imádkozott: “Az Úr sírba (seol) visz és visszahoz." (I.Sám. 2,6.) Az általánosan elterjedt felfogás szerint, senki sem jön vissza a pokolból. Ha tehát a Biblia azt írja, hogy az Úr a seolba visz, és visszahoz, akkor a seol alatt nem lehet pokolra gondolni, hanem csak a sírra.

A görög “hádes" szónak ugyanaz a jelentése, mint a héber “seol" szónak. Ez kitűnik a Zsolt. 16,10. és az Apostolok cselekedetei 2,27. öszszehasonlításából. Károli pl. az ő fordításában megtartja a seol szót, a hádest pedig sírral fordítja. Így világos lesz, hogy a két szónak ugyanaz a jelentése: “Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogya te Szented rothadást lásson." (Zsolt. 16,10.) “Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban (hádes), és nem engeded, hogya te Szented rothadást lásson." (Apcs. 2,27.) Az Apcs. 2,29-31. verseiből egész világossá válik, hogy seol és hádes egyszerűen sírt jelentenek: “Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván szólanom tielőttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székébe. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ö lelke nem hagyatott a sírban, (hádes), sem az ő teste rothadást nem látott." Krisztus, akire ez a messiási jövendölés vonatkozik, nem egy földalatti pokolba lett eltemetve, hanem egy kriptába, sírkamrába lett helyezve, ahol a feltámadásig maradt.

Moulton és Milligan2, két kiváló görög nyelvész szerint a “hádes szót Kisázsiában gyakran találjuk sírköveken". F.D. Nichol, akinek ezt az utalást köszönhetjük, ezt mondja hozzá: “Nincs kétség afelől, hogy az elhunytak hozzátartozói Kisázsiában biztosan nem íratnák fel a hádes szót a sírkövekre, ha a hádes szó azt jelentené, amit sok keresztény a 'pokol' szó alatt ért."

Ez a pokol

Nyomozzunk hát a szó után, aminek valóban az istentelenek jövőbeli büntetőhelyével van dolga, és amit emiatt pokollal lehet fordítani, mindemellett ezt a szót is helyesen kell értenünk. A szó “gyehenna" (Ge-Hinnom, azaz Hinnom-Völgye) az Új-Testamentumban 12-szer fordul elő, éspedig Máté 5,22. 29. 30.é 10,28. 18,9. 23,15. 33. Márk 9,43. 45. 47. Luk. 12,5. és Jakab 3,6-ban.

A “gyehenna" szónak egy nagyon érdekes története van, ami messze visszanyúlik az ó-szövetségbe. Hinnom, egy völgykatlan Jeruzsálem déli peremén. Az istentelen Akház király volt az, aki ebben a völgyben a legfertelmesebb bálványistentiszteletet bevezette, ami valaha is létezett. Ez van megírva róla: “Az Izráel királyainak útján járt, és öntött bálványokat is csináltatott a Baál tiszteletére. Annakfelette tömjénezett a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégette tűzben, a pogányok útálatosságai szerint, akiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött." (II. Krón. 28,2-3.) A 33. fejezetben ez van írva Manassé királyra vonatkozóan: “És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében; jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngősöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságokat cselekedett az Úr szemei előtt, hogy Őt haragra ingerelje." (II. Krón. 33,6.)

A későbbi király, Jósiás volt az, aki az Istenhez ragaszkodott és a pogány útálatosságok ellen újra harcot indított. A Jeruzsálem körül felállított bálványoltárokat romhalmazzá változtatta. Hogy mi történt Hinnom-Völgyével, azt megtudjuk II. Kir. 23,5. 10.-ből: “És kiirtotta a bálványpapokat is, akiket júda királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, akik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei seregnek tömjéneztek... Megfertőztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát vagy leányát át ne vihesse a tűzön a Moloknak."

Már az Ó-Testamentum idejében a Hinnom Völgye Isten ítéletének kifejezésére volt kiválasztva. Így vesszük ki Jeremiás próféta szavaiból: “Azért íme, eljönnek a napok, ezt mondja az Úr, mikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom-Völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég. És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelükké, és nem lesz, aki elriassza azokat! És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek szavát és a vigasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, mert elpusztul a föld!" (Jer. 7,32-34.)

A Hinnom-Völgyében hosszú évszázadokon keresztül Jeruzsálem szemétjét égették: el, sőt a gonosztevők holttesteit is ott adták át a tűznek, és a füst éjjel és nappal szállt fel az égre, Jeruzsálemből jól láthatóan. És végül ez a völgy adta a kárhozat helyének a nevet: “gyehenna". Ez a szó fordul elő tehát az előbbiekben említett 12 új-testamentumi szövegben. Maga az a tény, hogy kifejezetten ez a Jeruzsálemen kívül fekvő Hinnom Völgye lett szimbólumként választva a jövőbeli büntetőhelyre, érthetően mutatja, hogy a Biblia nem földalatti poklot ért alatta.

Ésaiás próféta a gyehennának a képét használta az istentelenek utolsó ítéletére. Miután az új égről és az új földről beszélt, jövendölt az új Jeruzsálem lakosairól: “És kimenvén, látni fogják azoknak holttestét, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek." (Ésa. 66, 22-24.) Ezek szerint az adatok szerint világos lesz, hogy ma még egyáltalán nem létezik pokol, hanem csak az ezer év végén áll elő, amely ezer év alatt Sátán meg lesz kötözve (Lásd Függelék III.). A Jelenések könyve ezekkel a szavakkal teszi érthetővé Ésaiás utalását:

“És feljöttek a föld szélességére" (az éppen akkor feltámadott istentelenek, Jel. 20,5.) “és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szállt alá, és megemésztette azokat. És az ördög, aki elhitette őket, a tűz és kénkő tavába vettetett, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké... És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetett." (Jel. 20,9. 10. 15.) A 14. vers a tűznek tavát kifejezetten “második halál"-nak nevezi. Ezzel pedig a 9. vers van bizonyítva, miszerint az égből hulló tűz megemészti az istenteleneket.

Mint az előző fejezetben láttuk, az “örökkön örökké" kifejezés ebben az összefüggésben nem jelenthet végtelenséget, hiszen itt az istentelenekről van szó, akiknek nincs örökéletük. A gyehenna eseményei képezik az átmenetet az egyik időszakból a másikba: a végítéletet felváltja az új ég és az új föld. Egy szószerinti örökkévalóságot nem válthat fel egy másik!

Márk 9,44. 46. 48. versei Ésaiás 66,24-ből vannak véve, és csak azt mondják, hogy “férgük meg nem hal" és “tüzük el nem alszik" - azaz mindaddig, ameddig a férgeknek és a tűznek tápláléka van. A Hinnom-Völgyével szintén így volt: amikor Jeruzsálem leromboltatott, és nem dobtak ki a völgybe több szemetet és szennyet, akkor az “aionikus" vagyis a “mindígtartó" tűz is kialudt.

Pontosan így kell érteni a “gyehenna"-szövegeket is. Egyébként ez a mondat: “férgük meg nem hal" és “tüzük el nem alszik", Márk 9. fejezetének csak a 48. versében fordul elő, mert a legrégebbi bibliai kéziratokból hiányoznak a 44. és 46. versek. Sodoma és Gomora városai szintén az “örök tűz" büntetésére való példa gyanánt adattak (Júdás 7.). És mégis, II. Pét. 2,6-ban az áll, hogy Isten ezeket a városokat elhamvasztotta. Tehát azok nem égnek tovább!

Máté 5,29. és 30. szerint az “egész test", a bűnét meg nem bánó egész bűnös lesz a gyehennára vetve, és nem egy halhatatlan lélek! És Máté 10,28. szerint úgy a test, mint a lélek elpusztul a gyehennán. Jézus és a Biblia prófétáinak szavaiból világosan kitűnik, hogy az istentelenek nem szenvednek vég nélkül, hanem el fognak pusztulni. Mint ahogy a konkolyt kigyomlálják és elégetik, úgy lesz a bűneiket meg nem bánó emberekkel az utolsó napon (Máté 13,40-42. 49. 50.).

Érthető lesz ez Keresztelő János egyik kijelentéséből is: “A polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzze!." (Máté 3,12.) Senki sem állhat ellent e tűz hatalmának, csak ha az egész munkáját megtette, akkor alszik ki. Ugyanilyen félreérthetetlenséggel jövendöl Malakiás próféta is: “Mert íme, eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat... És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek." (Mal. 4,1-3. egyes Bibliákban 3,19-21.)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Milyenek e város lakói ?
  2017-07-04 22:37:56, kedd
 
  Erőleves" reggelre:

,,Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói ?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:
- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.
- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg.
Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:
- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?
- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni."

Legyen olyan a napod, amilyennek szeretnéd!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/117 oldal   Bejegyzések száma: 1162 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 68 db bejegyzés
Összes: 1824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 323
  • e Hét: 3181
  • e Hónap: 8053
  • e Év: 122293
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.