Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
Irótól-79/868
  2018-02-15 16:55:42, csütörtök
 
  Georges Bernanos: Az imádságról

Általában nagyon is ellentmondásos elképzeléseink vannak az
imádságról. Hogy beszélhetnek róla könnyelműen olyan emberek, akik alig vagy egyáltalán nem ismerik?
Egy trappista vagy karthauzi szerzetes éveken át azért kínlódik,
hogy az imádság emberévé legyen, s az elsô jöttment, meggondolatlan ember ítéletet akar mondani egy egész élet törekvésérôl! Ha az imádság valóban az volna, aminek az ilyen emberek gondolják -- valamiféle fecsegés, egy ôrült beszélgetése a saját árnyékával vagy még ennél is kevesebb: hiú és babonás kérés, amely el akarja nyerni a világ javait --, lehetséges volna akkor, hogy ezrek és tízezrek találnak benne életük utolsó napjáig talán nem annyira édességet, mert nem bíznak az érzelmi vigasztalásban, hanem kemény, erôs és tökéletes örömöt? A
tudósok persze szuggesztiót emlegetnek. Bizonyára még soha nem
találkoztak szemtôl szembe olyan bölcs öreg szerzetessel, akinek
hajlíthatatlan az ítélete, s mégis telve van megértéssel,
együttérzéssel és emberiességgel. Milyen csoda révén tudnának ezek a félbolondok, ezek az álom-rabok, ezek az alvajárók napról napra mindjobban behatolni embertársaik nyomorúságának a megértésébe?

BERNANOS, Georges (Párizs, 1888 -- Neuilly, 1948) francia regényíró és filozófus. A mai, közönybe fulladt civilizáció számára új, szabad embereszményt kívánt kialakítani, katolikus perspektívából. Fô művei:A Sátán árnyékában, Egy falusi plébános naplója.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Irótól-78/866
  2018-02-09 11:39:28, péntek
 
  Jules Superville: Imádság az ismeretlenhez

Lám, azon kapom magamat, hogy hozzád intézem szavam
én Istenem, aki azt sem tudom még, hogy vagy-e,és suttogó templomaid nyelvét nem értem,nézem az oltárokat, házad boltíveit,mint aki egyszerűn: ,,Íme fa -- mondja -- íme kô,
ezek itt román oszlopok, annak a szentnek hiányzik az orra,
s idebent is, mint odakint, csupa emberi nyomorúság.''
Mise alatt lesütöm a szemem, de letérdelni nem tudok.
Mintha hagynám, hogy a vihar elhúzzon a fejem fölött,
s hogy másra ne gondoljak, meg nem állom.Bár úgy töltöttem volna életem, hogy mindig másra gondolok,ez a más, ez is én vagyok, talán ez az igazi lényem.Ide menekülök, s itt vagy talán Te is,mindig e vonzó messzeségben vágytam élni,a jelen pillanat ajándék s hasznomra fordítani sose tudtam,nyitját nem ismerem, forgatom erre-arra,bonyolult szerkezetét járásra bírnom sose sikerült.Nem hiszek benned, Istenem, mégis szeretnék beszélni veled;a csillagokkal is beszéltem, pedig tudom, hogy élettelenek,
s a legszerényebb állatokkal is, pedig tudtam, hogy nem felelnek
s a fákkal is, bár ha nem járna szél, némák volnának, mint a sír.
Magammal is beszéltem, pedig nem tudom biztosan, hogy vagyok-e.Nem tudom, hogy meghallod-e imánkat, a miénket, emberekét,
és hogy szívesen hallod-e, ha hallod,hogy van-e, mint nekünk, szíved, mely mindig retteg, mindig résen áll,s van-e éber füled a különféle híreket figyelni.Nem tudom, szeretsz-e ide lenézni,
mégis szeretném eszedbe idézni ezt a bolygót, a Földet,virágaival, kavicsaival, kertjeivel, házaival Mind a többiekkel s velünk, akik tudjuk, hogy szenvedünk.Szeretnék késedelem nélkül szólni hozzád alázatos emberi szavaimmal,mert most mindegyikünk meg kell hogy kísértse a teljes lehetetlent,még ha egyéb se vagy, tízezer év elôtti fuvalom csak,sodró kezdôsebesség, vagy maradandó szomorúság,mely a szférákat dallamukra máig forgatja még.
Szeretném, orca nélkül létezô és talán reménytelen Istenem,
figyelmed, annyi kóbor ég között, az emberekre vonni,kiknek nincs már nyugalmuk e planétán.Figyelj rám, sürgôs a dolog, elcsüggednek lassan mindannyian,s a vének közt az ifjakat már nem ismerni meg maholnap.Minden reggel azt kérdezik szorongva, nem az öldöklés kezdetére keltek-e,a vérnek, a kínnak, a könnynek
furcsa osztogatóit készítik mindenütt,azt kérdezik, nem rejtenek-e már fegyvereket a búzatáblák.Elmúlott volna az az idô, mikor még törôdtél az emberekkel,más világokba hívnak talán, tanácskozásra orvost,ki azt se tudja, hova kapjon, s betegei sorra kihalnak?
Figyelj rám, egy ember vagyok a többi sok közt,testünkben jól érzi magát a lélek, nem akar megszökni belôle valami bombarobbanásban,szelíd cirógatás, titkos hízelkedés nekünk ô.
Engedj még úgy lélegzenünk, hogy ne kelljen új mérgeken tűnôdnünk,engedd úgy néznünk a gyermekeinket, hogy ne gondoljunk folyton a halálra.A mi szívünk nem a csatáké és nem a tábornokoké.Hadd kóboroljunk erre-arra, mint kolompszavával a nyáj,és nyomában a tej szaga a kövér fű szagával elvegyül.
Ó ha vagy, Istenem, tekints le ránk,pihenj meg köztünk, jöjj, a Föld olyan szép fáival,folyóival, tavaival, hogy azt hinné az ember,
hogy egy kicsit sajnálod is.Uram, ne engedd el füled mellett továbbra is szavunkat,s ne haragudj reám, amiért így tegezôdöm veled s ily kurtán-furcsán egyszerűn beszélek,
de semmiben sem hinnék oly kevéssé, mint egy olyan Istenben, aki
zsarnok;s jobban ki tudod fejezni magad villámodnál a hajlékony füvekkel,patakok tárt szemével s a kisgyerekek játékaival,
amitôl bízvást téged vallanak még a tengerek és a hegyláncok is.
Nem haragudhatsz meg reám, mert ami a szívemen, az a számon,
és eltűnôdöm, ahogy telik tôlem, az emberen és létén,oly nyíltan, mint amilyen nyílt a Föld s a forgó évszakok. (Rónay György fordítása)


SUPERVIELLE, Jules (1884--1960) francia költô. Melodikus verseiben az embert Istenhez : és a kozmosz örökkévalóságához fűzô kötelékek szólalnak meg.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Irótól-27/864
  2018-02-02 15:05:29, péntek
 
  Thomas Stearns Eliot: Simeon éneke
Uram, a római jácintok virulnak a cserepekben,
Téli nap kúszik havas hegyeken:
A konok évad visszaretten.
Súlytalan életem halálos szélre vár,
Mint kezem fején pihe rebben.
Por a sugárban és emlék a zugban:
A holt vidékre húz a szél felettem.

Te békédet add meg nekünk, Uram.
Jártam e városban sok éven át,
Betartottam a böjtöt, senki sem éhezett miattam,
Senki se zörgetett kapumon hasztalan.
Becsületet és vigaszt kaptam, adtam.
Ki emlékszik majd házamra, hol laknak gyermekeim gyermekei,

Ha majd a bánat kora eljövend?
A zerge ösvényére bújnak s a róka otthonába lent
S idegen arcoktól, idegen kardoktól menekülnek.

Jön kora a kötélnek, az ostornak, a könnynek --
A Te békédet most add meg, Uram.
A csüggedés hegyének stációi jönnek
S az anyai kin biztos percei,
Most még az elmúlás korai évszaka van --
Engedd, hogy a Gyermek, a még néma s ki nem mondott Ige
Most adja meg Izráel vigaszát
Annak, ki nyolcvanéves és holnapnélküli.

Ígéreted szerint.
Majd dicsôítenek gúnyoltatással s glóriával
S szenvednek minden nemzedéken át.
Fel a szentek lépcsején fény fény után lobog.
Ne énnekem a rajongó imát s gondolatot,
Ne énnekem a végsô látomást s a kínhalált:
A Te békédet add meg most nekem.
(S kard döfi át a szívedet,
A tiédet is.)
A saját életemtôl s az utánamjövôk életétôl fáradt vagyok.
A saját halálomba s az utánamjövôk halálába belehalok.
Bocsásd el szolgádat,
Mert látta üdvösségedet.
(Vas István fordítása)

ELIOT, Thomas Stearns (1888--1985) angol költô; Nobel-díjas. Az
Egyesült Államokban született, de 1914-tôl haláláig Londonban élt.
írásaiban a keresztény hagyomány új formákkal szervesült. Költészetén kívül drámaírói, kritikusi és esszéírói munkássága is jelentôs.Versei, drámái és esszéi egy-egy kötetben magyarul is megjelentek.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Irótól-26/862
  2018-01-26 11:52:15, péntek
 
  Antoine de Saint Exupéry: (Uram, idônként jeges a magányom...)

Uram, idônként jeges a magányom.
És valami jelre vágyom elhagyatottságom pusztájában.
De álmomban kioktattál.
Felfogtam, hogy minden jel hiábavaló,
mert ha Te az én szintemhez tartoznál,
nem kényszerítenél a növekedésre.
És mit tudok én kezdeni magammal,
Uram, amilyen vagyok?

SAINT EXUPÉRY, Antoine de (1900--1944) francia író és szenvedélyes repülô. A második világháborúban felderítô repülô volt, egy bevetésrôl nem tért többé vissza. Regényeiben a repülés csodálatos és megrázó élményeirôl és a szeretet mindenekfölött-valóságáról vall.Legismertebb az Éjszakai repülés és a Kis herceg című regénye.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lelkésztől-65/854
  2017-12-29 11:30:35, péntek
 
  Mennyei Atyám!
A jóságos XXIII. János pápa így imádkozott:
,,Add, hogy legyen bennem szikrányi humor, mert erre oly nagyon
szükség van ebben a szomorú világban!''
Humorérzékért, mosolygó jókedvért imádkozom most hozzád, Uram.Egyszeű szavakkal akarlak kérni. Add, hogy mosolyogni tudjak az üres frázisokon, amelyekkel imáinkat oly sokszor fölcicomázzuk. Hiszen Jézus is figyelmeztetett: ne tegyünk úgy, mint azok, akik azt hiszik, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást.
Add, Uram, hogy mosolyogni tudjak elsôsorban önmagamon.
Beképzeltségemen, nagyravágyásomon. Hiszen amim van, tôled kaptam.Kinek ezt a képességet adtad, kinek azt. Szívbôl köszönöm mindazt, amit másoknak adtál, hogy értékeikkel, tehetségükkel embertársaikat szolgálhassák. Sík Sándorral szeretném mondani:
Ha futva hagy el bárki, meg ne nézd, -- Csak el ne vétsd a csilingelést!
Adj, Uram, humorérzéket, hogy mosolyogni tudjak saját végességemen,gyöngeségeimen!
Add, Uram, hogy mosolyogni tudjak bajaimban, csalódásaimban is, és ne vegyek tragikusan semmit, ami engem ér! Hol vannak ezek a bajok négymilliárd másik ember gondja-bajához képest? Vállalni akarom a közös embersorsot, ahogy te is vállaltad, Jézusom.
Adj humorérzéket, Uram, hogy nevetni tudjak a bohócokon! Nem a cirkuszi bohócokon -- bár rájuk is szükség van --, de azokon is, akik átvitt értelemben teszik föl magukra a csörgôsipkát, ugyanakkor azt hiszik, hogy ôk a világ közepe, akiket a világ nem nélkülözhet. A világ mindenkit nélkülözhet. Legkevésbé azonban azokat, akik csöndben,feltűnés nélkül szolgálják az embereket. Nem ok nélkül mondja Pál apostol: ,,A világ szemében oktalanokat választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; a gyöngéket választotta ki, hogy megszégyenítse az erôseket; a föltűnés nélkül élôket, hogy megszégyenítse a kérkedôket.''
Adj humorérzéket, Uram, hogy mosolyogni tudjak a zsinat utáni egyház tragikusnak kikiáltott, úgynevezett ,,válságain''! Óvj meg korunk legnagyobb kísértésétôl: az elkeseredéstôl és a csüggedéstôl!
Adj humorérzéket, Uram, hogy az evangéliumot, az ,,örömhírt'' józanul és derűsen tudjam tolmácsolni a rámbízottak számára, fôleg a gyermekeknek és fiatal szüleiknek. Add, hogy csillogó, tiszta gyermekszemekben az ô daloló, vidám szívükben mindig meglássam a jövôt,amelyet te készítesz elô egyházadnak! Add, hogy elôbb ismerjék meg az evangélium boldogító szépségét, mint az élet sötét oldalait, és a szépség ereje segítsen majd legyôzni minden rosszat!
Add, hogy a legnagyobb kitüntetésnek tekintsem, ha tovább tudom adni a fiataloknak a hitet, ami minden boldogság és derű forrása.
Így elmondhatom majd egykor én is -- remélem mosolyogva -- az öreg Simeonnal együtt a keresztény derű szívbôl jövô szavait: ,,Most bocsásd el, Uram, szolgádat békességben, mert megláthattam üdvösségedet...''
Waigand József
/Waigand József a hittudományi akadémia tanára+1993.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bibliából és szerzetestől66/850
  2017-12-17 14:06:51, vasárnap
 
  Elmélkedés
,,Te vagy-e az?'' Az evangélium nemcsak isteni, hanem emberi
kinyilatkoztatás is. Megmutatja, hogy mi lakik bennünk (vö. Lk 2,35),a hívôben és abban, aki bosszankodik, megbotránkozik Ôrajta, megbotlik Ôbenne. Az Írás nemcsak azt mondja meg, mi volt, hanem azt is, hogy mi van és lesz!
János kérdésével: ,,Te vagy-e az?'' -- máig sem végeztünk. János
tanítványainak, talán magának a Keresztelônek sem volt még Jézus föllépése egyértelműen világos. Másképp képzelték a Messiást. Hát mi?Minket kielégít-e? Mit végzett Ô, mi lett a világból mióta Ô közénk jött? De miért ne tennôk föl másképp e kérdést: Mi, keresztények kielégítjük-e Ôt azzal, amit az Ô világából építettünk, az Ô üzenetébôl megvalósítottunk? Például: miféle ,,jóhírt'' viszünk mi a szegényeknek, bűnösöknek, tévelygôknek ma? Izgat-e minket, hogy az emberiség kétharmada éhezik testileg, s még nagyobb része (s ez még fájdalmasabb) -- lelkileg? (Schott)

/Schott, Anzelm, 1843--1896, bajor bencés, a ,,Schott nép-misekönyv'' elsô szerzôje, a máig folytatott liturgikus apostolság elindítója./

,
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szerzetestől-70/848
  2017-12-10 13:20:31, vasárnap
 
  Rotterdami Erasmus: Amit Isten azoknak készített...
Mármost amennyivel tökéletesebb a szeretet, annál erôsebb az
elragadtatás, de annál boldogabb is. Milyen hát az a boldogságos élet,amelyre oly forrón vágyakoznak a jámbor lelkek?
A szellem úrrá lesz a test fölött, mert erôsebb, s annál is
könnyebben teszi ezt, mert szinte a saját birodalmában van itt, és
mert a testet már az életben elôkészítette és kifinomította ehhez az átváltozáshoz: S aztán a szellemet is magához veszi a végtelen
Szellem; végül az egész ember teljesen magán kívülre kerül, és
boldogsága abban fog állni, hogy része lesz valami kimondhatatlanban,amit a legfôbb jó ad neki, amely mindent magához és magába vonz...,amint elôre megmondatott: ,,Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szívekbe be nem hatol, amit Isten azoknak készített, akik ôt szeretik.''

/Rotterdami Erasmus ágostonrendi szerzetes +1536 Bázel/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Irótól-25/846
  2017-12-03 11:06:11, vasárnap
 
  Hála az éltető adományokért.
Virágok lélegzésével, kalászok könnyével, madarak reggeli énekével,fölszálló füst ezüstfátyolával én is fölemelem hozzád lelkem szavát, én Uram, én Istenem..., akinek keze betölt mindeneket az ô áldásával, akit köszönt a búzavirágok lélegzése, a föld párája, a pitypalattyok.Akit illet itt minden dicséret és dicsôség. Akinek láthatatlan keze igazgatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kizöldellt a mag a föld meleg szívén. Aki vigyázott rá, hogy kôsziklára ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék, hogy a mezôk vad füvei el ne egyék-igyák elôle a
nap világát és az egek harmatát...
Egész esztendôn keresztül szüntelen magasztal Téged az emberi szív Kelettôl Nyugatig, naptámadattól napáldozatáig, mert mikor egyik szögletében aratnak, a másikban vetnek a földnek, s egyszerre készítesz magadnak dicséretet az ekevas nyikorgásából és a kasza pengésébôl, a magvetô verejtékébôl, akitôl fogant a föld méhe, és az anya örömkönnyébôl, amely ráperdült az új kenyérre, mikor az elsô karajt szegi belôle gyermekének.

Móra Ferenc

/Móra Ferenc iró,múzeológus +1934.Szeged/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Zeneszerzőtől-2/838
  2017-11-05 13:50:01, vasárnap
 
  Anton Bruckner: A tiszteletrôl
Tegnap ismét végiggondoltam édesanyám sírjánál: tulajdonképpen mindazt, amit a barátaim ,,nagynak'' mondanak, csak azért vihettem végbe, mert gyermekkoromtól kezdve tiszteltem minden igazat és szentet. Valahányszor tisztelettel néztem föl apámra, anyámra,valamelyik mesteremre vagy éppen Istenre, akkor kitágult és megnôtt a szívem. Ilyen lelkiállapotban alkottam legjobb dolgaimat.

/Anton Bruckner osztrák zeneszerző +1896.Bécs./
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lelkésztől-62/835
  2017-10-27 15:19:42, péntek
 
  George Fox: Újjászületve Isten képmására

Egy napon, miután kint jártam, majd hazatértem, fölemeltettem Isten szeretetébe, úgy, hogy csak csodálkozni tudtam szeretetének nagyságán.Ebben a lelkiállapotomban megnyilatkozott nekem az Örökkévaló világossága és hatalma, úgy, hogy világosan láttam, hogy mi minden történt Krisztusban és Krisztus által, s hogy mi mindennek kell még történnie s hogy hogyan gyôzte le és semmisítette meg a Kísértôt, a Sátánt és annak minden művét, s hogy miként áll fölötte. Fölismertem,hogy ezek a nyugtalanságok javamra voltak, hasonlóképpen a Krisztustól kapott hitem próbatételét szolgáló kísértések is. Ha néha el is fátyolozódott a lelkem, rejtett hitem mégis szilárd maradt; és lelkem mélyén megtartott a remény, mint a horgony a tenger mélyén és lehorgonyozta halhatatlan lelkemet püspökéhez, s rávette, hogy ússzon a világ tengerén, a tomboló hullámok, a viharok és a kísértések között. De ó! Egyszerre csak jobban láttam, mint valaha félelmeimet,próbatételeimet és kísértéseimet. Amikor kiáradt a fény, mindaz, ami a fényen kívül volt, sötétségnek, halálnak, kísértésnek tűnt; az istentelen, bűnös dolgok mind nyilvánvalóvá és láthatóvá váltak a fényben. Ezután tiszta tűz támadt bennem, s akkor láttam, hogy miként járt át , tisztító tűzhöz hasonlóan . . . akkor rám szállt a megkülönböztetés lelke, amelyben élesen láttam a saját gondolkodásomat, nyögésemet és sóhajtásomat, s hogy mi volt az, ami megvilágosított engem.
Lélekben ekkor eljutottam a lángoló kardon át Isten paradicsomába.Minden megújult, és az egész teremtés másként illatozott, mint azelôtt; valóban teljességgel leírhatatlanul. Most már csak tisztaságot; ártatlanságot és igazságot ismertem; mert Jézus Krisztus által újjászülettem Isten képmásává, Ádámnak a bűnbeesés elôtti állapotába. A teremtés nyilatkoztatott ki nekem, és megmutattatott,hogy minden dolog természetének és gyógyítóerejének megfelelôen kapta a nevét. Az a gondolatom támadt, hogy talán orvosként kellene tevékenykednem az emberiség javára, mivel az Úr kinyilatkoztatta nekem
a teremtmények mivoltát és gyógyítóerejét. A Lélek azonban rögtön tovább vezetett, s egy másik állapotba láttam bele, amely maradandóbb volt, mint Ádám ártatlansága, egy olyan állapotba tudniillik, mint Jézus Krisztusé, ami sohasem bukik el... Az Úr nagy titkokba vezetett be, leírhatatlan mélységek tárultak föl elôttem. Aki átadja magát a Szentléleknek, és felnövekszik a Mindenható képmásává, befogadhatja a bölcsesség Igéjét; .aki kinyilatkoztat minden dolgot, és képes fölismerni az örökkévalóban rejlô egységet.

/George Fox prédikátor,+1691 London./
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 14 db bejegyzés
Összes: 869 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 46
  • e Hét: 874
  • e Hónap: 3315
  • e Év: 11104
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.