Regisztráció  Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/87 oldal   Bejegyzések száma: 867 
A családom és az olvasás
  2018-07-15 11:33:56, vasárnap
 
  Megint raporton voltam, vagyis zajlott a telefonon történő napi beszámoló anyukámnak, vagy ahogy apám nevezte, a Kapitánynak. A beszélgetés a csótánykérdés megvitatásával indult, ahogy sajnos jó pár napja megy már. Itt most szokásomtól eltérően teszek egy rövid kitérőt témánktól.
Amikor nagyapám hazatért a közel három éves orosz hadifogságból, pár évre rá, emlékeim szerint 1950-ben (az adásvételi szerződést megőriztem, sok jót s rosszat megőrzök) vettek egy kicsi parasztházat, valójában nem parasztház volt, hanem valami cigány asszonytól vették meg, de kicsinek kicsi volt. Na, a lényeg, hogy a házba először csak nagyapám költözött be, mama apámmal valamivel később. Este fekszik nagyapám az ágyban, amikor neszezésre figyel fel, majd lavórból a vizet a poloskák hadára zúdította, úgy fektében. No, az unokája továbbfejlesztette a "férgek" kényelmes pozícióból történő irtását. Pontban éjfélkor a szellemek, vagy egyéb mágikus lények a hasamon kezdtek el táncot lejteni, ennek következtében emésztésem igen felgyorsult. A tettek mezején gyorsan átszaladva az izgága varázslatos lények elől egy csendes zugban trónomra kuporodtam. A trónbeszédem elmondására készültem, amikor egy cseppnyi, de cseppnyire sem varázslatos lény mászott ki egy láthatatlan hajszál repedésből. Puff, egy élettel kevesebb, majd még másik három puff követte az elsőt - nagyapám büszke lenne rám. Bár nekem abban a pillanatban nem ő, hanem az alsó szomszédom jutott az eszembe, de a harcom a "migránsokkal" más lapra tartozik. A rövid kitérő után térjünk hát rá eredeti témánkra és a telefonbeszélgetésre.
- Mit csinálsz - a kérdést olyan hangsúllyal tette fel szülőm a telefonban mint aki úgyis tudja, hogy semmit, de azért ad egy esélyt.
- Olvasok - válaszoltam örömmel, hiszen nem az emésztés különböző fázisaiban érkezett a telefonhívás, anyukám mestere a legalkalmatlanabb pillanatokban kezdeményezett hívásoknak.
- Értem én, hogy szeretsz olvasni, okos is vagy - itt éreztem, hogy jön egy de -, de csak olvasással nem mész semmire.
- Jó, mert anyuka nem olvas ...
- Én igenis, hogy olvasok, minden délután elolvasom a Borsot - valóban több országos hírt anyukámtól tudok meg, ő pedig a nevezetes lapból értesül az eseményekről. De nem lennék a szemtelen kicsi fia, ha nem kekeckednék tovább:
- Én könyvekre gondoltam - fölényeskedtem.
- Gyerekkoromban sokat olvastam - jött a megsemmisítő válasz.
- Mikor olvasott könyvet legutóbb? - persze én tudtam a választ, de hagytam, hogy besétáljon a kelepcébe.
- Monte Cristo grófját olvastam, amikor veled terhes voltam.
- Na, de anyukám, az lassan már fél évszázada volt, tudom, hogy igen vaskos könyv, hiszen szegény Edmond Dantes oly sok éven át raboskodott If várában, de akkor is.
- Nincs nekem időm olvasni - fakadt ki édesanyám. Én pedig mentőövet nyújtottam neki:
- Olvasott anyukám később is könyvet, hiszem öcsém helyett elolvasta a kötelező olvasmányokat (és írta meg a fogalmazásokat).
- Jé, tényleg - derült fel.
Öcsém egyébként egyszer majdnem elolvasott egy könyvet, a Robin Hoodot, illetve majdnem elkezdte az olvasását. Leheletnyit különbség van köztünk. Ő nem olvas, de mondjuk sínen van az élete, én pedig olvasok a nagy semmibe robogó vonaton. Persze vannak köztes megoldások, a vonat egyébként is idejétmúlt "küzdlekedési" eszköz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A szabad akarat illúzió
  2018-07-11 15:12:59, szerda
 
  Valójában előre meghatározott válaszok közül választhatunk, amiket az ABC betűivel jelölünk. A Földön a legszabadabb nép a kambodzsai, mert a kambodzsai ABC 74 betűt tartalmaz.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Okostojás: a szőrös láb és társai
  2018-07-11 15:02:35, szerda
 
  Állítólag a szőrös láb anyai ágról örökölhető. Így lehet, hiszen annyi nő borotválja a lábát, a többiek meg a természetes szépségre törekednek.
A bajszos nők léte nem genetikai, hanem vallási okra vezethető vissza. Isten saját képmására teremtette az embert, amikor a nőre került sor, eszébe jutott, hogy előtte megborotválkozik - érezte, hogy nagyszerűt fog alkotni, s ennek tiszteletére -, azonban elpepecselt a szakállával, így a bajsza megmaradt. Ezért bajszosok a nők, és ezért is késnek szinte mindig.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A nyocker nem akar etnikai átrendeződést
  2018-07-09 11:47:35, hétfő
 
  Hurrá, a nyocker zöme a FIDESZ-re szavazott! Az új polgármester szerint a lakosok nem kérnek a hajléktalanokból és a migránsokból. Még szép, két dudás, akarom mondani, két prímás nem fér meg egy minaretben.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Anyukám és az orvosok
  2018-07-07 12:52:00, szombat
 
  Anyukám nem vágja rá, hogy jól van, amikor hogyléte felől érdeklődöm a telefonban:
- Fáj a kislábujjam - bukik ki végül belőle, ritkán panaszkodik.
- Mondtam már, hogy menjen el az orvoshoz - hasztalanul persze, nála már csak az egyetlen elsőszülött fia makacsabb.
- Nem is tudom mikor láttam a házi orvost.
- Ami nem csoda, ha nem rendelési időben látogatja a rendelőt - mutatok rá a problémára.
- Az orvosságot reggel is fel tudja írni az asszisztens - jön a magyarázat.
- 10 után az orvos is láthatná - ütöm a vasat tovább.
- Minek?
- Esetleg megvizsgálja?
- Hagyjuk az orvosokat, azok nem csinálnak semmit. Aki nem megy ki külföldre, az elvan, mint a befőtt. Legutóbb is mi volt az ortopéd orvosnál? Vegyük le a zokninkat ...
- Az orvos is levette a zokniját? - nem tudtam megállni a kérdést.
- Nem, csak én vettem le - folytatta zavartalanul -, majd fel kellett állnom, és megállapította, hogy kalapácsujjaim vannak. Na, ezt eddig is tudtam. Mondom, hogy semmit sem érnek az orvosok, csak panaszkodni tudnak, hogy keveset keresnek.
Ekkora anyu már egészen bemelegedett és folytatta:
- Meg tudom én magamat gyógyítani, ha megfázom, akkor elrágcsálok egy fej vöröshagymát, a slejm jól felszakadozik.
- De büdös lesz a szája - ez részemről már csak egy gyenge próbálkozás volt, tudtam, hogy megint veszítettem.
- Meg lehet azt mosni - jött az újabb logikus válasz.
A beszélgetés innentől átment monológba, én nagyokat hallgattam, néha egy-egy ühümöt benyögtem, amiből édesanyám tudta már, hogy a napi telefonbeszélgetésünk a végéhez ért.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pokolraszállás II.
  2018-07-06 11:23:36, péntek
 
  Manó azt mondta, hogy gyorsan fogok végezni, ehelyett cirka két órát töltöttem el a humán pokolban. Mikor vádlón közöltem vele, hogy nem lett igaza, pimaszul csak annyit közölt, hogy naiv vagyok. A testi fenyítést megígértem neki. Elfenekelésre gondoltam, oktatóanyagot majd keresek a neten. De jól mondta, naiv vagyok. A fekete gazdaság mára már fénylően kifehéredett, olyannyira, hogy az illetékes elvtársak bele is vakultak. Csak ez lehet az oka, hogy nem látják a magyar valóságot. A munkaügyi központok látogatói persze nem fedik le a teljes magyar társadalmat, de különböző rétegek, osztályok (bizony, ma már nem osztálynélküli társadalomban élünk, hű de jó lett nekünk) tagjai képviseltetik magukat. A mocsárba menthetetlenül lesüllyedők, vagy éppen már a mocsár legalján sétálgatók, illetve a mocsár tetején ügyesen ellavírozók. Vegyük az utóbbiakat, mert például mekkora pofátlan nemtörődömség kell ahhoz, hogy valaki a munkaügyi központban intézze nyilvánosan az éppen folyamatban lévő melóját, s közben azon bosszankodjék, hogy órákat kell várakoznia. Na ja, az idő pénz. Persze lehetséges, hogy ő nem is munkanélküli, hanem épp munkaerőt szervez. Naivitásom határtalan. A kedvenc beszélgetés foszlányom pedig:
- Főnök, ott olyan kevés a hely, hogy még a kezünk sem fér be, nem hogy a szerszám - mentegetőzik a papíron munkanélküli "szaki".
Az irodák előtti várótér tömve a közmunkából kirakott emberekkel. Mikor a kapott időpontomhoz képest több mint egy órával sorra kerülök az ügyintéző hölgy elnézést kér a várakozás miatt, majd megkérdezi:
- Lincshangulat van kint?
- Főleg az etnikum lázong - ez kicsit igazságtalan volt, mert bőrszíntől függetlenül mindenki morgolódott, de tény, "Európa rejtett munkaerő tartaléka" most is hangosan a jogait hangoztatta. Kötelességről most sem esett szó. Ebben az országban mindenkinek jogai vannak, kötelessége senkinek. Kivételt képeznek a politikusok. Nekik több joguk van, de legalább még annyi kötelességük sem.
Akik végetek az emeleten máris mennek le a földszintre intézni a segélyt, vagyis a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, ami összegszerűen 22800 pengőforint. Oszt az mire elég kedves illetékes polgártársak? Ez az összeg egyébként az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a. Az pedig 28500. Mennyi is a Magyarországon megállapított létminimum? Nem a minimálbér, hanem a létminimum. Humán pokol.
Kell a francnak a segély. Mivel azonban Magyarországon az egészségügyi ellátás ingyenes (az ingyenesség ára 2018-ban 7320 forintocska), ezért felajánlottam az önkormányzatnak ezt az ingyenesség átvállalását. Vagyonnyilatkozatot kell kitölteni. Boldog voltam, van vagyonom. Mondjam meg, hogy mennyit ér az ingatlanom, megmondtam. Később az ügyintéző azért rákérdezett, hogy van-e kocsim. Á, már a kerékpárom is elajándékoztam. Nem azért, mert féltem, hogy súlyadót vezetnek be a drótszamárra is, hanem mert nem akartam a negyedikre fel-le cipelni. Így az apostolok lován közlekedem.
A humán pokol mélységeibe a vagyonnyilatkozat kitöltése közben kerültem. Velem szembe az asztalhoz egy idősebbnek tűnő, ősz hajú nő ült le. Előzőleg kéréssel fordult a mindenható biztonsági őrhöz:
- Letehetem ide a csúnya szatyraimat? - csíkos bevásárló szatyraira mutatott.
A biztonsági őr csak intett, de nyugalma nem lett, mert a nő újabb kérdést intézett hozzá:
- Beteg vagyok, tudna adni nekem egy darab kenyeret? - hangja esdeklő volt - kifizettem - tette hozzá.
A biztonsági őr bement saját kis odujába és kihozott egy tenyérnyi, vékony kenyérszeletet, felmutatta:
- Ajándék - nem volt vége a nagylelkűségi rohamának - vizet is kap - fogott egy műanyag poharat és hozott a nőnek.
Nem tudom, hogy a nő megköszönte-e, mert közben bőszen kalkuláltam, hogy mennyit is érhet a lakásom, de a nő újabb kérdést tett fel:
- Van itt a közelben pékség? Mennyibe kerülhet egy kifli?
- 10-20 forint - jött a bizonytalan válasz.
- Van 15 forintom.
- Azért biztosan kap valamit - válaszolt flegmán a biztonsági őr.
- Tudna adni még egy szelet kenyeret?
A biztonságiőr szó nélkül hozott neki még egy darabka kenyeret, amit a nő gyorsan befalt. Én pedig még gyorsabban zártam le a vagyonnyilatkozatomat, hogy végre szabaduljak már innen. Kilépve a kapun megláttam a nőt szatyraival. Rám nézett, én gyorsan elindultam a másik irányba, de azután visszafordultam, és abban a pillanatban beugrott, hogy ismerem ezt a nőt. A Kórház téren szokott boldog boldogtalantól 200 forintot kérni kávéra. Annyiért én kenyeret veszek. Na igen, a koldus és a nőgyógyász megmondja előre, hogy mennyit kér. Teljesen korrekt, dönthetsz, hogy adsz alamizsnát, illetve, hogy megszülöd-e a gyerekedet annyiért.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Visszafogott megállapítás
  2018-07-05 18:33:11, csütörtök
 
  "A házasság árt a kapcsolatoknak."
Az Ifjú Sheldon című sorozatból
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pokolraszállás I.
  2018-07-03 15:36:32, kedd
 
  A pokol, vagy legalábbis annak kapuja július másodikán, hétfőn a pécsi munkaügyi központban materializálódott, bár gyanítom az ország többi hasonló intézményében is ez történt. Időponton volt, 12:50-13:00 óra között kellett megjelennem. Háromnegyedkor lihegve estem be, de hamarosan rájöttem, hogy kár volt sietni. Tömve volt emberekkel az intézmény. Egyből leesett, június végével országosan lezárult az épp aktuális közfoglalkoztatási program. A tömegből ítélve nagyon úgy tűnik, hogy a létszámcsökkentés meg is indult. Szerencsére végtelen mennyiségű munkahely van ma már Magyarországon, a gazdaság már nem is dübörög, hanem láthatatlan sebességgel szárnyal. Én is gondolkozom, hogy elmegyek Győrbe aluminiumöntödébe, mert oda most keresnek embereket. A tüzes pokol helyett azonban most még csak ebben a humanpokolban voltam. Kerestem magamnak a hátsó sorban egy szabad széket, leültem és figyeltem. Gondoltam gyorsan behívnak, hiszen időpontom van, tévedtem. Nem bántam, legalább egy kicsit szokhattam a poklot. Az ügyfelek nem fogytak, egyre többen jöttek, az ülőhelyek elfogytak, sokan álldogáltak már. Mindenki képessége szerint múlatta az időt. Egy középkorú hölgy épp több kilós könyvét csapta össze és süllyesztette feneketlen kofferébe. Antiszociális viselkedése - egy könyv olvasása - kirívó volt. A többség okoskáját nyomkodta. Tőlem balra egy ficsúr segélykérő üzeneteket írt. A balomon üldögélő negyven feletti nő szakadt farmerjában játszott telefonján. A monotonitást hírtelen egy hajókűrt tülkölése törte meg. Mindenki a hang irányába fordult. A tehénbőgés és a macska nyivákolás volt eddig a lehülyébb telefoncsengő hang amit hallottam, ezeket most verte a hajókűrt. A telefonon játszó hölgyemény párja volt. Tarkopasz, mindkét karján végig színes tetoválások. Előttem balra megszólalt még egy telefon, tulajdonosa egy fiatal srác dühödten szólt bele:
- Három órája várok már bassza meg, nagyon ideges vagyok, ráadásul a hívószámok össze-vissza jönnek, nem lehet tudni, hogy ki következik.
Igen, ez többeknek probléma volt, hogy nem szép sorban jelennek meg a számok. Szép is lett volna, az én hívószámom az 1054-es volt. Az előttem ülő fiatal pár viszont jól szórakozott, nem bánták, hogy várakozniuk kell. A pár hölgy tagja telefonján lakásbelsőket mutogatott a folyton vigyorgó keskeny vállú szakállas társának.Tőlük jobbra egy talpig feketébe öltözött, fekete hajú, nagy, bizsu karika fülbevalókkal felszerelkezett nő leplezetlenül bámulta telefonjukat egészen addig, amíg az ő telefonja is megszólalt:
- Itt vagyok a munkanélküliben, nem, Jani otthon van a gyerekekkel. Két órája várok már. Egy ember 40 percig van bent. Nem értem a számokat, nem sorban jönnek. Ha 30 perc múlva nem hívnak be, akkor muszáj leszek bemenni.
A muszáj leszek be is következett. Nem várta meg a maga által kijelölt időlimitet sem.. Nagy lendülettel, remegő hájával becsattogott az egyik irodába, úgy találomra. Nem sokkal később kijött, és az ajtó mellett kezdett el várakozni. Közben egy másik ajtón egy ötvenes, zilált hajzatú hölgy lépett ki. Őt megállította egy nagy hasú negyvenes nő, rövid, zsíros haját gumival fogta össze. Feltette az egymillió forintos kérdést az ügyét elintézett nőnek:
- Hányas volt a száma?
- Miért fontos ez? - kérdezett vissza az nyugodt kíváncsisággal.
- Hányas volt a száma? - követelte újból a választ a nagyhasú nő.
- Miért fontos ez? - kérdezett vissza rendületlenül a másik.
- Nem fontos, visszont látásra - majd duzzogva elfordította a fejét..
A kíváncsiskodó nő mellett egy alacsony, vékony fickó ült, nem lehetett több harmincnál. Nehéz sportáskáját érkezésekor a fal melletti pult alá tette - minden vagyona abban a táskában volt. A lelkét is nyomhatta valami, mert nyugtalanul tekingetett körbe, majd felpattant, amikor meglátta az egyik irodából kilépő biztonságiőrt (a pokol főördöge), és kérdést intézett hozzá. A válasz:
- Figyelje a monitort, ott fog megjelenni a száma.
A madárcsontú figurát ez nem nyugtatta meg. Helyére visszaülve a nagy hasú nőhöz fordult:
- Hányas a száma? - kérdezte nyugtalanul.
- Miért fontos ez? - a nő kamatoztatta az előző beszélgetéséből szerzett tudást.
A fickó szó nélkül fordult el és bámulta tovább meredten a hívószámokat jelző monitort.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Angyalok az ajtóm előtt (halleluja)
  2018-07-02 17:52:15, hétfő
 
  Meccset néztem. Nem élőben, mert a televíziós szennycsatornáért én nem fizetek 30 ezüstöt sem. Így mindent a legnagyobb kloákából, az internetről szedek le. Az Uruguay-Portugália meccsben gyönyörködtem. Naná, hogy nem a bájgúnár Ronaldónak szurkoltam, de Suárez most nem harapott meg senkit. Annyira azért nem rajongok a fociért, de meg kell felelni a követelményeknek, mely szerint a férfiakat a foci, a politika és a nők érdeklik csak. A sorrend már szabadon választott. A magyar férfiak tuti elalélnának a gyönyörűségtől, ha a kormányfőt Orbán Viktóriának hívnák - csak kicsin múlott. Hm, ugyan belefér-e a kereszténydemokráciába egy férfiból nővé operált miniszterelnök? No, ne álmodozzunk. Illetve dehogynem, mert az álmok valóra válhatnak, csak előbb meg is kell álmodni őket. Tehát nézem a meccset, amikor dörömbölést hallok. Ej, valaki kopogtat az ajtómon? Meccsnek pause. Megyek és elbontom az ajtó elől a barikádot, nyílnak sorra a reteszek, majd kitárom az ajtót és ...
Dicsőség az Úrnak! Imáim meghallgatást nyertek. Isten nem is egy, hanem rögtön két nőt küldött nekem. Kedvesen mosolyogtak rám, mondjuk itt már gyanakodnom kellett volna, de pár pillanatig szólni sem tudtam, csak néztem az egyik angyalról a másikra. Végül a nekem baloldalit választottam, aki latinos rasszjegyeket viselt magán, társa kaukázusi volt. Isten ennyire ügyel a részletekre? A két tünemény részéről a folyamatos mosolygás komoly teljesítmény volt, főleg az a pillanat volt számukra kritikus, amikor feltártam az ajtóm és megjelentem gyakorlatilag egy ágyékkötőben. A vésztartalék sortom volt rajtam, aminek a hátsó része valójában már csak a varrás mentén létezett. Én roppant praktikusnak találom a szellőzés és a fenék vakarás hatékonyabbá válása miatt. Persze a végig kedvesen mosolygó hölgyek csak a domborodó mellkasom és hasam láthatták, jelentős növényzettel megspékelve. Azt azért láttam, hogy újra és újra odatévedt a tekintetük. Gondolom erre nem képezték ki őket.
Hurrá!! A csótányok után megérkeztek hozzám a mormonok is! Micsoda buli! Az angyalok szárnyai meglebbentek, a csótányok pedig, nos, azok horkoltak tovább, mert éjszaka megint kirúgtak a hámból. Amikor bemutatkoztak, hogy kik is ők, és kérdezték, hogy hallottam-e már róluk rögtön mondtam:
- Használom az oldalukat, a familysearch-öt. Ennek nagyon megörültek és még szívélyesebben folyt a beszélgetés. Én a hithű ateista (pontosabban aposztata) azért nem bonyolódtam velük dogmatikai vitákba, csak közöltem velük, hogy nem hiszek egy istenben sem. Ők azonban végig kedvesek voltak, mosolyogtak rám. A kis barna kedvéért még mormonná is váltam volna, akinek ráadásul szívdöglesztő akcentusa is volt. De férfi maradtam, és ellenálltam a csábításnak. A jutalom nem is maradt el, kaptam egy dedikált Jézus képet. De nem is a kép a fontos, hanem a hátoldalán látható szöveg. Megvan a nővérek telefonszáma. Ha a kis barna veszi fel, akkor ..... akkor nem lesz semmi, de álmodozni csak lehet. Ronaldo csomagol. A csótányok pusztulnak. Minden tökéletes volt, szinte paradicsomi, de másnap leszálltam a földi pokolba, mely munkaügyi központként anyagiasult gyarló világunkba.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Anyukám és az időjárás
  2018-07-02 10:09:23, hétfő
 
  - Fiam, reggel felkeltem, de olyan hideg volt, hogy inkább visszafeküdtem.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/87 oldal   Bejegyzések száma: 867 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 111 db bejegyzés
Összes: 867 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 53
  • e Hét: 238
  • e Hónap: 1507
  • e Év: 31392
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.