Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 430 
Virágoskert a költő szíve...
  2017-05-22 11:15:38, hétfő
 
 
Petőfi Sándor
...... ........Virágoskert a költő szíve...

Virágoskert a költő szíve,
De másnak termi a virágokat;
Míg ezeket szétosztogatja,
Önnön magának csak tövis marad.

És pillangó a költő lelke;
Szegény pillangó! neki megesett:
Addig bolyong a puszta kertben,
Míg összetépik őt a tövisek.

S a puszta kert s tépett pillangó
Eszébe sem jut senkinek talán,
Midőn élvezettel mereng a
Szegény költő mártirkoszoruján.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mi a haza?
  2017-02-03 09:52:18, péntek
 
 

Pósa Lajos
Mi a haza?

Tudjátok-e, mi a haza?
Az a hajlék, hol születtünk,
Hol a dajka altatóan
Dúdolgatott dalt felettünk,
Hol az akác lombja borul
Ablak alatt az ereszre
S eresz alján csicsereg a
Villásfarku vidám fecske.
- Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Az az udvar, hol tipegtünk
S gyönge kézzel a homokból
Aranyvárat építettünk.
Az a kis kert, hol virágot
Kötözgettünk bokrétába
S bokrétásan szenderegtünk
Rózsabokor árnyékába.
- Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek.

Tudjátok-e, mi a haza?
Az a templom, Isten háza,
Hol az ének szárnyain szállt
Lelkünk föl a mennyországba,
Ahol együtt imádkoztunk,
Szüle, gyermek, testvér, rokon,
Hallgattuk a pap beszédét
S hit ragyogott az arcokon.
- Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Az a játszóhely a dombon,
Hol labdáztunk, kergetőztünk...
A haza az édes otthon.
Az a falu, az a város,
Ahol vesszőn lovagoltunk.
Az a határ, hol kalappal
Tarkaszárnyu lepkét fogtunk.
- Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Kéklő hegyek koszorúja,
Hol a pásztor furulyáját
Édes-búsan fújja, fújja,
Hol a tölgyek mohos alján
Kék ibolyák illatoznak,
Gyöngyöket szór kristályvize
A zuhogó patakoknak.
- Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Délibábos arany róna,
Hol a szellő messze síkon
Sárga kalász ringatója,
Hol a népnek veritékét
Iszsza be a föld göröngye,
Kenyeret ad, áldást terem
Munkájának hulló gyöngye.
- Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce,
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi kis rögöcske,
Árpád vére hullott rája.
- Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Mindnyájunknak szent bölcsője,
Őseinknek pihentető
Szép virágos temetője.
Mindnyájunknak édes anyja,
Híven ölel kebelére...
Érte éljünk, ha kell, haljunk!
Áldás minden porszemére!
- Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hirtelen jött vers!
  2016-09-17 10:29:38, szombat
 
 
Botos Anita:
Hirtelen jött vers!


Olykor túl gyorsan múlnak el az évek.
Észre sem vesszük, és elillan egy élet.
Mire feleszmélünk, nincs többé velünk.
Csak a puszta emléke kíséri életünk.

Hiányát pótolni hogyan kell? És feledni?
Kérdések, mikre tán senki nem tud felelni.
Néha csak úgy bevillan, és észreveszed.
Lehet bármi, hiánya végigkíséri az életed.

Hmm... Apa? Anya? Szerelem és ezernyi dolog lehet,
Minek hiánya nélkül életed tán boldogabb lehet.
Viszont kinek mindez megvan? Értékeli talán?
Elmondja, mennyire szereti? Minden nap, éjszakán?
Megbecsüli azt, amiért más ezer hálát adna?
Boldog, hogy mellette van szerető családja?

Az élet rövid, az idő túl gyorsan telik.
Szeressünk addig, míg az égiek engedik.
Mutassuk ki! Éreztessük, hogy szeretünk!
Addig, míg lehet, csak ne késlekedjünk.
Olykor túl gyorsan múlnak el az évek.
Észre sem vesszük, és elillan egy élet.
Mire feleszmélünk, nincs többé velünk.
Csak a puszta emléke kíséri életünk.

Hiányát pótolni hogyan kell? És feledni?
Kérdések, mikre tán senki nem tud felelni.
Néha csak úgy bevillan, és észreveszed.
Lehet bármi, hiánya végigkíséri az életed.

Hmm... Apa? Anya? Szerelem és ezernyi dolog lehet,
Minek hiánya nélkül életed tán boldogabb lehet.
Viszont kinek mindez megvan? Értékeli talán?
Elmondja, mennyire szereti? Minden nap, éjszakán?
Megbecsüli azt, amiért más ezer hálát adna?
Boldog, hogy mellette van szerető családja?

Az élet rövid, az idő túl gyorsan telik.
Szeressünk addig, míg az égiek engedik.
Mutassuk ki! Éreztessük, hogy szeretünk!
Addig, míg lehet, csak ne késlekedjünk.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
kép
  2016-09-15 18:03:35, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kelet fia.
  2016-09-09 11:08:37, péntek
 
  Szalay Mihály:

Kelet fia.


Én is Keletről szakadtam ide;
Kelet nekem is jó ismerősöm:
Keleti pusztán, vad vizek mentén,
Szabad sátorban lakott az ősöm.

Hajszolta, törte apró, gyors lovát
Szilaj hajtással, nyersen, kevélyen.
Gázolt mocsárban; s gyilkos csatákban
Hidegen gázolt a meleg vérben.

Nézett az égre.. . Elnézte hosszan:
Hogy bujdosik ott társ nélkül a hold.
S maga bujdosó, árva sorsáról
Zokogó nótát zokogva dalolt.

Szerette, védte a gyepes pusztát,
Hol éhes lova szabadon legelt.
De nem gondozta. Félt a dologtól.
A kopár réten nagyokat hevert.

- Én is elvágytam művelt Nyugatra,
Mint annyi régi s új magyar vitéz.
Nem megrabolni, csak megcsodálni,
Amit teremtett az emberi kéz.

Láttam, bejártam sok büszke várost,
Londont, a nagyot: a modern Sidont;
Párizst, a szépet, az élni vágyót:
Új paloták közt az ó Babiloni

- Bennem is harcol Nyugat és Kelet;
Nekem is sokszor lázad a vérem.
Kelet vadságát, munkátlanságát
Fajomban én is pirulva nézem.

Sok kopár réten sok csorda lelket,
Amely koplalva, aléltan boldog,
Sok félrelökött, zajtalan munkást,
Sok égbe emelt szájas bolondot.

Sok üres gőgöt, sok léha virtust,
Úrban parasztot, úgy fáj, ha látok!
S keserűn kérdem: Mi lesz már velünk?
Meddig nyom minket még ez az átok?

És ezt a földet és ezt a népet
Mégis makacsúl védem, szeretem.
Az árvasága, dacos, nagy lelke,
Síró nótája drága kincs nekem.

Tudom, nevelni, orvosolni kell:
Hagyja el végre a régi átok.
De jaj, nem úgy, nem, ahogy ti tesztek,
Új nagy próféták, modern pogányok!

Hozzuk Nyugatnak csak igaz gyöngyét;
Ejtsen rabjául a szép meg a jó.
De ne hirdessük aranynak, szentnek,
Ami ott is csak szégyellni való.

A tisztításhoz ne vegyünk szennyet;
Ne mondjuk bölcsnek, ami balgaság.
Romlás mérgével, mocsár levével
Ne orvosoljuk holttá a hazát!

kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lazíts ! ... a TERMÉSZETBEN *...
  2016-08-24 11:43:35, szerda
 
  Lazíts ! ... a TERMÉSZETBEN * Az Erdő, a Hegy és a Vizek fohásza *
Videó:
Link





Az erdő fohásza


Vándor, ki elhaladsz mellettem
hallgasd a kérésem.
Én vagyok tűzhelyed melege
Hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap
elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája,
koporsód fedele.
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Ne bánts!

J. B. Bavier -Fekete István fordítása




A hegy fohásza


Vándor, ki átkelsz énrajtam, tekints reám!
Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed,
szobraidat faragod.
Én vagyok az út vándorlépteid alatt.
Napsütötte lankáimon megpihenve
hegy-völgyeim látványa nyugtat,
bérceimre hágván feltárul a szemhatár. Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat,
Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak Rengetegeim vadak tanyája
Szurdokaim titkait előtted felfedem
ellenségeidtől ormaimon védelmet találsz. Hozzám menekülsz,
ha a viharban barlangjaim oltalmára vágyol.
Mélységeim kincseket rejtenek,
Szenem fűti kohóidat,
érceimből fémeket olvaszthatsz.
Én vagyok, aki a csillagok közelébe hívlak
derült nyáréjszakákon
eltűnődve messze tekinteni szirtjeimről.
Vándor, ki átkelsz énrajtam, ne félj!
Megóvlak, ha méltó vagy reá!






A vizek fohásza



Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!

Lehoczky János
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Óda a gyermeki szívhez
  2016-07-24 21:33:42, vasárnap
 
 
Fülöp Gitta
Óda a gyermeki szívhez

Megszülettél...
Jöveteled új fényt hozott életembe.
Minden egyes mosolyod,
Kacagásod üdítő csengése
Új erőt lehelt szívembe.
Óvtam, vigyáztam
Minden lépésed,
Mint gyenge kicsi virágot
A hajnali harmat éltető ereje.
Szabadon s büszkén
Úsztál az élet tengerében,
Lelked s tested szépsége
Az Adria kékségét
Megigézte.
Gyönyörű táncot lejtettél
Szomorú életem
Zord tengerében.
Vérző szívem egyik gyémántja,
Éltető ambróziám... életem fonala.
De sötét felhő
Ezer gonoszsággal
Lelked helyére
Hideg követ ültetett,
S lettél életem rideg boszorkánya.
Homályos, szürke tekintetem
A végtelen sötétébe mered,
Anyai szívem ezer darabra esett.

2015. április 16. (lányomhoz)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fiaimhoz
  2016-07-24 21:26:27, vasárnap
 
 
Fülöp Gitta
Fiaimhoz

Nem tudom, miért e félelem,
Mely lelkem mélyéből szakad szüntelen.
Féltem a múlttól,
Félek a jövőtől.
A pillanatnyi gyönyörűség él bennem,
Hogy itt vagytok nekem.
Kicsi gyermekként én vigyáztam Rátok,
Óvón figyeltem minden lépésetek,
Fogtam kezetek akkor is,
Ha rossz döntés kerülgette szívetek.
Néha gyermeki szemetekben mély szomorúság ült,
Ilyenkor Anyátok mesélő ajka szomorúan elcsendesült.
Fülembe cseng derűs, önfeledt kacajotok,
Ezek voltak életemben a legszebb pillanatok.
Veletek szivárványt varázsolt az élet,
Minden gyötrő gondom feledtette Vélem.
Most már érett fejjel Ti vigyáztok Rám,
Fogjátok remegő kezem, ha az élet fáj.
Minden boldogságom, derűm
Ketten vagytok Nekem,
Együtt küzdöttünk a kegyetlen nehézségek ellen,
S a kétkedés a szeretetben soha nem volt jelen.
Már nem félek, nincs miért,
Mert a vér szava nagyobb mindennél.
Vigyázzatok egymásra mindenek felett,
A szeretet mindennél többet jelent.
S ha majd nem leszek már köztetek,
Az égből akkor is szeretettel, óvón figyellek Titeket...
Anya.

2015. december 14.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A legszebb dalom Édesanyámnak
  2016-05-01 22:40:59, vasárnap
 
 
Dsida Jenő
...... ......A legszebb dalom Édesanyámnak


Fogok dalolni édes szerelemről
Jövő napoknak bíbor hajnalán.
Füvek, virágok mind reám figyelnek
Bűvölten hallgat minden csalogány.
A föld mámoros, mély álomba szédül
S a dal csak zeng, csak zeng az ajkamon
Kezem a lantnak aranyhurjain jár
De mégsem ez lesz a legszebb dalom.

Behatolok a titkos műterembe,
Hol a nagy Mester vésője alatt
A jövendőnek márványszobra készül
S ihletve zengek Isten-titkokat:
Elzengem végig önfeledt ajakkal:
Kinek jut bukás, kinek hatalom,
Nagyobb leszek a régi prófétáknál: -
De mégsem ez lesz a legszebb dalom.

Elzengem halkan, fátyolos kobozzal
Fájdalmaimnak zordon énekét
Elpanaszlom, hogy hányszor is csalódtam
Hogy vesztettem el mindent, ami szép;
És akkor, aki tündérvarázslatban
Úgy élt bánattól, bútól szabadon
Szívéhez kap és forró könnye csordul
És mégsem ez lesz a legszebb dalom.

Ott leszek majd a szörnyű harcmezőkön
Hol bosszút állhat, aki sokat tűrt,
Hol vért gőzölgő paripák robognak
S az én ajkamon harsog majd a kürt
S e kürtnek hangja elnyel ágyudörgést,
Halálkiáltást véres rohamon,
Arcokon ég a lelkesülés lángja!...
De mégsem ez lesz a legszebb dalom.

Hanem amikor csendes alkonyatkor
Úgy ülsz borongón, édes jó Anyám -
Megtámadva az élet fájdalmától,
S könnyes szemekkel tekintesz reám;
Én egy ujjongó, édes dalba kezdek,
Szívem derüjét mind Neked adom...
Te átölelsz és némán összecsókolsz...
És ez lesz nékem a legszebb dalom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Úgy vágyom...
  2016-03-26 20:48:08, szombat
 
  ...... ............


Tamás Ágnes
...... .........Úgy vágyom...


Úgy vágyom a tiszta szóra,
a csendre a suttogóra.
A furfangot a kapzsit elvetem,
a szívtelen hazugot megvetem!
Úgy vágyom a tiszta szóra.
mint tél a bársony hóra,
mint tavasz a madárdalra,
mint hívő ember, az isteni hívó szóra.
Úgy vágyom a tiszta szóra,
mint ritmust táncközben, a combok csókja,
mint piruló pipacs a határba,
ki a napfény ízét megkívánta.
Úgy vágyom a tiszta szóra
a csendre a suttogóra,
mint feleség a hitvesi csókra,
mikor a végtelent is átkarolja.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 430 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 170 db bejegyzés
Összes: 4912 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2401
  • e Hét: 9066
  • e Hónap: 36188
  • e Év: 181971
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.