Regisztráció  Belépés
szabomihalyf.blog.xfree.hu
"Minden ember élete egy regény, de erre csak akkor döbbenünk rá, amikor életünk eseményei már múlttá, emlékké váltak. S ezek a regények mindig tanulságosa... Szabó Mihály
1928.12.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
F Szabó Mihály: BAGLYOK...
  2018-01-09 18:35:40, kedd
 
  F Szabó Mihály:
BAGLYOK...

A baglyokról kevés az emlékem:
Eddig, nem sok szerepük volt életemben.
Eleinte róluk, bár sokat hallottam,
Élő baglyokkal csak később találkoztam.
Most kedves ismeretlen ismerőseim,
Akik éjjeli-bagolyként olvassák verseim.

Kisgyermekkoromban, még a Nagymamámtól
Hallottam a Kuvikról, a Halálmadárról.
Aki, ha valahol kuvikolni kezdett,
Ott előbb-utóbb a halál is megjelent.
Persze, nagyon vártam, hogy a hangját halljam,
De örültem, hogy csak messziről hallottam.

Egészen más volt a helyzet, az Uhu-val.
Hetekig kerestük kis barátaimmal.
Ha végre meghallottuk, és meg is találtuk,
Lakóhelyét hosszan, gyakran látogattuk.
Olyankor, soha nem mentünk oda üres kézzel,
Hanem a fiókáknak is szánt húsfélékkel.

Felnőttként láttam először Erdei-baglyot,
Aki egészen a közelbe bátorkodott.
Nem félt tőlem, mert soha nem ijesztgettem,
Ismerősként is csak messziről figyeltem.
Nagyon sajnáltam mikor a helye üres lett,
S bennem is egyfajta hiány keletkezett.

Baglyokkal kapcsolatos új élményeimnek,
Semmi köze nincs a természethez.
Ezek a baglyok nem egy faj madarai.
Hanem verseim éjszakai olvasói.
Az élmények mégis kettős örömet hoznak:
Nekik, hogy olykor valami újat olvasnak,
Nekem, hogy nem hiába írom azokat.

Kedve Barátaim, Éjszakai Baglyok,
Köszönöm, hogy oly hű olvasóim vagytok!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: VALÓSÁG ÉS VARÁZSLAT…
  2018-01-08 18:11:24, hétfő
 
 
F Szabó Mihály:
VALÓSÁG ÉS VARÁZSLAT...

Valóság és Varázslat, ...Varázslat és Valóság.
Nem tudom, melyiket soroljam előre,
Mindkettő beletartozik az életünkbe.
A Valóság jobban, - meghatározóbban,
A Varázslat viszont, - nagyon is vonzóan.
A Valóság, sokszor gonddal-bajjal terhel,
Amit csak nehezen, kényszerből viselünk el.
Jó, ha ilyenkor jön a Varázslat,
És egy kicsit segít a Valóságnak.
Valósnak mutatja az álmokat,
Melyben a vágyak, mind valóra válnak.
Ettől, sokat javul a közérzetünk,
Jókedvvel, és örömmel is feltöltődünk.
Ami, egy ideig bennünk marad
Azután is, amikor elszáll a Varázslat.
Sokkal ritkábban, de az is megtörténhet,
Hogy a Varázslat kap egy kis segítséget.
Épp, kevés a gondunk, sok szépnek-jónak örülhetünk,
S akkor úgy érezzük: Varázslatosan szép az életünk.

Bp. 2017 jan. 08
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: SZÜLETÉSNAPOMON...
  2017-12-27 11:05:56, szerda
 
  F Szabó Mihály:
SZÜLETÉSNAPOMON...

Sokszor végiggondoltam már életemet,
Sokszor számoltam már elmúlt éveimet.
De, most kicsit másként, szívesebben teszem,
Mert a kilencvenedik évemhez értem,
Nyolcvankilenc év, már múlt idő számomra,
S nem tudom, mennyi van a jövőmbe írva.

Nyolcvankilenc,... - semmi az Örök Időben,
De nagyon hosszú, - egy ember életében.
Az Örökhöz képest, - semmi. Csak egy villanásnyi.
Ám, - az én számomra, minden ez a semmi.
Ez a villanás, - a teljes eddigi életem,
Ami, bármilyen volt, - végig kellett élnem,

Aki nem Volt, Lesz, hanem Örökre Van, Isten,
- Kinek nincs Múlt, kinek nincs Jövő, csak Jelen, -
Külön ajándékot adott az embernek:
Érzését a múltnak, jelennek, s jövőnek,
Hogy elégedettebb legyen életével,
S játszadozhasson a kevés idejével,

Ezt teszem most én is! Játszom az Idővel,
A Múlttal, a Jelennel, és a Jövővel.
Felidézem a múlt nagyon sok emlékét,
Szeretem a Jelen sok apró örömét.
Él bennem a Jövő csillogó reménye,
És nagyon sok szépet, jót várok m ég tőle.

Visszaforgatnám most az idő kerekét,
Hogy átélhessem a múlt minden emlékét.
A sok szép emlékért vállalnám még azt is,
Hogy átéljem annak sok gondját-baját is.
De a múltat nem lehet visszaforgatni,
Ami elmúlt, azt nem lehet visszahozni.

S ha az időt nem lehet visszaforgatni,
Hát, szeretném legalább megállítani,
Hogy lassabban múljon el mindennap,
Hogy sokáig örüljek minden ajándéknak,
Amivel a Sorsom még megajándékoz,
S öreg napjaimba sok-sok örömet hoz.

De az időt megállítani sem tudom,
Az egyetlen, miben még igazán bízom:
Ha bölcs határt szabok már a vágyaimnak,
Akkor még Jövőm is sok örömet hozhat.
Kilencven évesen legyek már szerényebb!
Bármennyit is kapok, - legyek elégedett.

Ezért a Sorsot most csak arra kérem,
Mozdítson egy kicsit az idő keréken.
Furcsa módon a kép akkor sem változik,
Csak a mai Jelenem is , Múlttá válik.
De, mikor jelen lesz a most még jövőmből,
Kapjak helyette a Végtelen Időből.

Kérhetnék-e annál többet, szebbet, jobbat,
Minthogy még sokáig így játszadozhassak?...


Bp. 2017-12-27

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: MENNYBŐL AZ ANGYAL...
  2017-12-17 21:32:35, vasárnap
 
  F Szabó Mihály:
MENNYBŐL AZ ANGYAL...

Újra lejött hozzánk a Mennyből az Angyal,
Hogy figyelmeztessen, Égi Szép Szavakkal.
Rohanó Emberek! Kicsit álljatok meg!
Közeledik a legszebb, a legnagyobb ünnep.
Jön a Karácsony, a Szeretet Ünnepe.
Gondoljatok most annak eredetére.

Isten, annyira szerette a világot,
Hogy elküldte a legnagyobb ajándékot.
Megszületett egykor az Isteni-Gyermek,
Megváltója minden teremtett léleknek.
Létezhet-e ennél szebb és nagyobb ünnep,
Amelyet az ember ünnepelhet?

Első Karácsonykor a Mennyből szállt Angyal
Nyájaikat legeltető pásztorokkal
Közölte a Gyermek születési hírét,
És annak egy Csillag által jelölt helyét.
A Pásztorok örültek, nem is késlekedtek,
És még aznap éjjel Betlehembe mentek.

Örüljünk mi is, hogy szólt hozzánk az Angyal,
Siessünk mi is a jámbor Pásztorokkal
Megkeresni, s megtalálni a Gyermeket,
Aki most is itt van, s most is szeret minket.
Feledjük el életünk sok gondját-, baját,
De köszönjük meg annak végső ajándékát.

Úgy, ahogy a Három Keleti Bölcs tette,
Aki az Isten-Gyermeket akkor megkereste.
Fejezzük ki mi is a hódolatunkat,
És adjuk át neki ajándékainkat:
A Hitünk tömjénjét, a Hálánk Mirrháját,
És a Szeretetünk minden Aranyát.

Bp. 2017 12 17




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szabó Mihály VELED VAGYOK...
  2017-12-11 19:49:16, hétfő
 
  Szabó Mihály
VELED VAGYOK...


Veled vagyok mindig!

Veled vagyok, ha Rád nézek.

Veled vagyok, ha rád mosolygok.

Veled vagyok, ha szólok Hozzád.

Veled vagyok, ha megfogom a kezed.

Veled vagyok, ha megsimogatlak.

Veled vagyok, mikor megcsókolom az arcod.

Veled vagyok, mikor becézlek.

Veled vagyok, mikor csak várlak.

Veled vagyok, mikor csak távolról gondolok Rád.



Veled vagyok,

Veled maradok.

Velem vagy,

Velem maradsz.

Együtt vagyunk, és

Együtt maradunk örökre.



Bp. 2017-12-11

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: CSODA...
  2017-12-06 12:07:28, szerda
 
  F Szabó Mihály:
CSODA..

Csoda történt velem, valamelyik éjjel.
Miért is titkolnám, mért hallgatnám el?
Nem tudom, aludtam-e már, vagy még ébren,
Éreztem, valaki megfogja a kezem.
Hallottam, hogy csendes bíztató szavakkal,
Kezemet szorítva csendesen megszólal:

-Ne félj, ameddig így fogom a kezed!
Bízzál bennem! Ha kell, én mindig segítek.
Sokáig szép lehet sok-sok alkonyod,
Sokszor láthatod még felkelni a napot.
Sokszor jön még éltető tavasz a télre,
Sokszor kimehetsz még a virágos rétre.

Segítséged érzem: kezem, a kezedben.
És ez, elég reményt ébreszt a szívemben,
Ahhoz, hogy ne féljek veled továbbmenni.
Sok tél után, még több tavaszt megélni.
Szavaidnak engedve, megyek hát tovább,
Hogy keressek sok-sok átélhető csodát.

Hallucináció csak az éji történet.
Bár, csak képzelet, de véletlen nem lehet.
Veled, valahonnan üzenetet kaptam,
Hogy ameddig bírom, abba ne hagyjam.
Bízzak még magamban! Bízzak az erőmben!
Bízzak a Sorsomtól kapott segítségben.

Bp. 2017-12-06
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: GONDOLATOK AZ ÉLETRŐL...
  2017-12-02 10:00:31, szombat
 
  F Szabó Mihály:
GONDOLATOK AZ ÉLETRŐL...

Egyformán születtünk erre a világra,
Szegény hajlékba, vagy gazdag palotába,
Tudat, akarat és minden erő nélkül,
Kicsiny, gyenge lényként, vérben, meztelenül,
Tehetetlenül, és sírva, elesetten,
Nem tudhattuk, hogy mi vár ránk az életben.

Azt sem tudtuk, hogy mi is az élet,
Hogy életünk útja hosszú, vagy rövid lesz,
Hogy ezen az úton nem lehet megállni,
Ha hosszú, ha nehéz, végig kell járni.
A bátor, szembeszáll veszéllyel és bajjal,
Kemény küzdelmet és nehéz harcot vállal.

Igaz küzdelmet, csak igaz szív segíthet,
Csak az igaz szív szül mindig békességet.
Csak igaz szív keres jót, még a rosszban is,
S tudja elviselni még a bántó szót is.
Hogy békében élhess, arra vigyázz nagyon,
Hogy a szíved mindig igaz maradhasson,

Amikor bántanak, ne lobbanj haragra,
Megbocsátással nézz a bántalmazódra.
És, hogy meg is bocsáss, mindig arra gondolj,
A szeretet épít, a harag meg rombol.
Szereteted szülje azt a békességet,
Amiben magad is nyugodtabban élhetsz.

Ha úgy érzed, másnak többet ad az élet,
Ne csak az előtted haladókat nézzed.
Nézz, néha hátra is, a mögötted jövőkre,
Akik már rád néznek kicsit irigykedve.
És, ha őszinte vagy, akkor belátod majd,
Nincs igazad, mikor elégedetlen vagy.

Tudd, hogy nagy ellenség a gyáva félelem,
Amiből legtöbbször vereség terem,
Ám, a vakmerőség is végzetes lehet,
Mert ha nem fékezzük, pusztuláshoz vezet.
Nem kell az élettől mindig sokat vármi,
Néha a keveset is el kell fogadni.

Ha nem is dúskálsz nagyon a javakban,
Adj jó szívvel annak, kinek kevesebb van.
Juttass neki nyíltan, vagy észrevétlenül,
Meglátod, hogy az mindig megtérül.
Amennyit adsz, annyit vissza is kapsz,
Mert a Sorsod, soha adósod nem marad.

Egyformán távozunk ebből a világból,
Szegény hajlékból, vagy gazdag palotából;
Mindenünket hagyva, és tehetetlenül,
Úgy, ahogy érkeztünk, újra meztelenül.
Ha erre gondolunk egész életünkben,
Békesség, megnyugvás lesz majd a szívünkben.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: CSENDES PIHENŐ...
  2017-11-30 11:11:53, csütörtök
 
  F Szabó Mihály:
CSENDES PIHENŐ...

Zárd el a rádiót, kapcsold ki a TV-t,
És hajtsd le az okos telefon fedelét.
Laptopodat is rakd gondosan félre,
Oltsd el a villanyt, és ülj le egy székre.
Semmit ne csinálj, csak pihenj a nagy csendben,
Még ne is gondolkozz pihenésed közben!

Ha mégis azt tennéd, hát ne gondolj másra,
Csak arra az egyre: hogy milyen jó lenne,
Ha ennek a csendnek sosem lenne vége.
Vagy, legalább többször megismétlődne,
Hogy magad körül ilyen nagy csend legyen
És ebben a csendben gyakrabban megpihenj.

Ez, csak tőled függ. Bármikor megteheted,
Hogy a csendes-pihenőt megismételed.
Jelölj ki magadnak egy-egy olyan napot,
Melyen a zaj csinálókat kikapcsolod.
A villanyt, bármikor el tudod oltani,
Egy széket, sötétben is tudsz majd találni.

Bp. 2017-11-30

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: Gondolatok...
  2017-11-26 18:22:11, vasárnap
 
  F Szabó Mihály:
Gondolatok...
( az életről, a munkáról...)

Mások akaratából lettem, Én vagyok.
Egyetlen kérdés voltam, vagyok, s maradok:
Miért itt, és most? És egyáltalán, MIÉRT?..
Lennék bárhol, bármikor, - az is én volnék.
Egy ember, egy csoda, aki test és lélek.
Lettem!! Vagyok! Miért? Csak azért, hogy éljek.

Éljek és dolgozzak! De nem mindegy, hogyan!
És nincs rá leírás, kidolgozott program.
Talán segíthetnek olyan gondolatok,
Melyeket maga az élet fogalmazott.
Találhat majd bennük bárki, aki keres,
Néhány jó útjelzőt, saját életéhez.

Az ember maga a csoda, test és lélek.
A Munka, szolgálója mindkettőnek.
Az ember dolgozik, hogy testét táplálja,
Külön csoda, ha jó és szép is a munkája.
Mert a jól elvégzett, szép munka öröme,
Egészséges léleknek is építője.

Munkádat sohase csak a pénzért végezd,
Hanem mindig annak a tudatában kezdd,
Hogy a fáradtságod legszebb fizetsége,
A jól végzett munka igazi öröme.
Hogy ezt mindannyiszor meg is élhesd,
Munkádat mindig jól és pontosan végezd.

Bármit csinálsz, arra nagyon ügyelj mindig:
Csak azt illeszd össze, ami összeillik.
Amikor úgy érzed, nem bírod egyedül,
Hidd: kapsz segítséget, és minden sikerül.
Ha a segítséget mástól nem is kapod,
Még mindig az lehet, erős akaratod.

Ne dicsekedj azzal, amit ingyen kaptál,
De légy büszke arra, miért megdolgoztál.
Földet szántasz, az elültetendő magnak?
Vagy tudósként szolgálsz a világnak?
Bármit csinálsz, az egyformán hasznos lehet,
Ha nemcsak magadért, másokért is teszed.

És, vajon mit csinálsz, ha rádöbbensz arra,
Mennyi terved nem váltottad még valóra?
S noha a cselekvés vágya még sürgetne,
De gátol már az évek nehezéke.
Hozzáfogsz-e ahhoz, ami még várna rád,
Vagy nem vállalod már az alkotó munkát?

Lehet, hogy a mának sem tudsz már örülni,
De amíg élsz, addig előre kell nézni.
Ne csak a már elmúlt időkre gondoljál,
És ne csak azt bámuld, amit már alkottál.
Nézz még a jövőbe! Keress feladatot,
Aminek teljesítését még vállalhatod!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: NE ADD FEL!!...
  2017-11-20 22:03:20, hétfő
 
  F. Szabó Mihály:
NE ADD FEL!!...

Néha úgy gondolom, elég volt már ennyi,
Nem is kellene még mindig továbbmenni.
Roskadozó lábbal, egyre gyengébb szívvel,
Gyorsan fogyó, egyre kevesebb erővel.
Ráadásul, mostmár az ösvény is szűkebb,
S a már megtett résznél sokkal göröngyösebb.

De ilyenkor, megszólal mellettem egy hang,
Szelíden vígasztal, és makacsul bíztat:
,,Szedd össze erődet, menj tovább, ne állj meg,
Ne add fel! Látod, itt vagyok melletted.
Van még értelme és célja életednek,
Amiért élni szép, küzdeni érdemes."

Szívből jön és szívemig ér ez a vigasztalás,
Őszinte, és lelkemig ér a makacs biztatás.
Ez a kettő együtt nem lehet véletlen.
S éppen most van rájuk igazán szükségem.
Az Őrangyalom szólt, a földi Angyalnak,
Aki ráhallgatva, vígasztal és bíztat.

Most a Sorsom engem valamiért büntet,
De szeretném hinni, hogy csak figyelmeztet:
Ne ijedjek meg, ha kicsit több a gondom,
Hiszen segítséggel biztosan megoldom.
Csak kérjem meg a legnagyobb segítségem,
Aki mindent megtesz értem, vagy helyettem.

De figyelmeztethet a Sorsom arra is,
Hogy gondoljak olykor másokra is.
Hiszen vigasztalást jelenthet számomra,
Mások mosolya, és mások kedves szava,
S én is szerezhetek örömet másoknak,
Ha megosztom velük gondolataimat.

Mindezt látva és mindezt érezve,
Hogy gondolhatnám, hogy már mindennek vége?
Inkább hallgatok hát Kedvesen szavára:
,,Ne add fel!!...Menj tovább! Mindig gondolj arra,
Van még értelme és célja életednek,
Amiért élni szép, és küzdeni érdemes."

Megyek hát tovább, s a küzdelmet vállalom,
Tudom, hogy az élet nem marad adósom.
Számomra az lesz a legnagyobb fizetség,
Mikor láthatom majd Kedvesem örömét.
Hogy nem hiába biztatott és segített,
Nekünk, s másoknak is sok örömet szerzett.

Kérem a Sorsomat, tovább is segítsen,
Hogy ez még sokáig, valóban így legyen!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2 db bejegyzés
Összes: 310 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 11
  • e Hét: 279
  • e Hónap: 1011
  • e Év: 1011
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.