Belépés
yoz69.blog.xfree.hu
Gyors vagyok és megeszlek... Pedigree Pál
1981.10.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
Ravaszság
  2010-02-21 19:43:02, vasárnap
 
  Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira.
Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre,
hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat,
egyszercsak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy
megegye.

Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán szarban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan
elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd
igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást,
rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról,
arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami
védelmet a leopárdtól.
Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a
leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom
utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere, majom, ugorj a
hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és
nyugtalankodik: "Na, most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra
leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna
őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon
egy másik leopárdot!" Tanulság:

- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A
szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.

Ha ezt nem küldöd tovább öt régi iskolatársadnak, öttel kevesebben
fognak nevetni a Földön. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg
vagy, csak mások fiatalabbak.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Így kell hitelt felvenni...
  2010-01-26 19:33:46, kedd
 
  Így kell hitelt felvenni más 100 milliós házára! Íme a trükk!

Meglehetősen sajátosan értelmezte munkáját egy ingatlanközvetítéssel foglalkozó asszony, akit segítőjével együtt különösen nagy értékre elkövetett csalással gyanúsít a rendőrség. Sz. Zsoltné és Sz. Sándor tagadja bűnösségét és szabadlábon védekezhet, pedig csúnyán átverték egy több mint 100 millió forintot érő balatonfüredi családi ház tulajdonosát.

A magát ingatlanközvetítőnek kiadó nő a leendő vevőként mutatta be társát a tulajdonosnak, akinek beadták, hogy az (ál)ügyfél csak akkor veszi meg a házat, ha előbb átírják a nevére a tulajdonjogot, mivel csak így tud hitelt felvenni. A szokatlan szerződésben kikötötték, hogy kizárólag a ház vételárának kiegyenlítésére lehet banki hitelt felvenni, valamint, ha a vevő 2,5 hónapon belül nem tud fizetni, akkor semmissé válik a szerződés.

Az így megkötött adásvételi szerződés alapján a helyi földhivatal bejegyezte a vevő tulajdonjogát, az eladó azonban rövidesen megtudta, hogy egy cég 16 millió forintos jelzálogjogot jegyzett be az ingatlanra. Az eladó rosszat sejtett, ezért felhívta az asszonyt, aki folyamatosan hitegette és azt ígérte, hogy nemsokára előteremtik a százmilliós vételárat.

Az eladó megunta a várakozást, felbontotta a szerződést és a rendőrség segítségét kérte. A nyomozás során derült ki, hogy ekkorra már folyamatban volt egy újabb, ezúttal 45 millió forintos hitelfelvétel is. A nyomozás kiderítette, hogy a 16 millió forintot egy debreceni cégtől kapták, amely úgy tudta, hogy éttermet alakítanak ki a házban, ahol a kölcsönadó majd elhelyezheti a játékgépeit.

A rendőrség szerint az asszony nem először sértett törvényt, korábban már kétszer is elítéltek hasonló jellegű csalásokért. A különösen nagy értékre elkövetett csalás ügyében folytatott nyomozás lezárult, az akta - vádemelési javaslattal - átkerül a megyei főügyészségre.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
SzopatOTP
  2008-07-07 08:52:57, hétfő
 
  Sokat elmond a hazai lakosság bankolási szokásairól, hogy a legtöbb diákszámlát nem a legolcsóbb, vagy a legjobb szolgáltatást nyújtó banknál nyitották. Lapunk becslése szerint a hazai pénzintézeteknél vezetett több mint 400 ezer darab diákszámla mintegy háromnegyede ugyanis a legnagyobb szereplőhöz kapcsolódik: az OTP Bank fölénye annak ellenére kimagasló, hogy a diákok által legtöbbször használt szolgáltatást tekintve az egyik legdrágábbnak számít.

Úgy tűnik, a fiatalok pénzügyi tájékozottsága jottányit sem javult a Magyar Nemzeti Bank (MNB) másfél évvel ezelőtti, ijesztően hiányos ismeretekről és érdektelenségről tanúskodó felmérése óta.

Az OTP választásának másik oka, hogy a bankárok tapasztalatai szerint azok a gyerekek, illetve kamaszok, akik már felsőfokú tanulmányaik megkezdése előtt rendelkeznek bankszámlával, elsősorban a családi mintát követik a bankválasztáskor. Márpedig a legtöbb család az OTP-nél vezeti számláját - szintén annak ellenére, hogy a bankok között már akadnak olcsóbb szolgáltatást nyújtók is.

Elsőnek eszmélt

A bankok számára akkor lettek érdekesek a fiatalabb korosztályok, amikor a lakossági piacon is élesedni kezdett a verseny. Az OTP annak is köszönheti jelenlegi vezető helyét, hogy elsőnek eszmélt, s már 1998-ban bevezette Junior elnevezésű számlacsaládját. Ezt követően a K&H Bank 2000-ben lépett színre a fiatalok számára kifejlesztett Trambulinnal. A lakossági piaci térnyerésre nagy energiákat és jelentékeny forrásokat fordító bankok közül többen csak évekkel később - a Raiffeisen például csak 2006 nyarán - jöttek ki diákszámlával.

A két legteljesebb, az összes fiatal korosztályt lefedő kollekciót a két úttörő, az OTP és a K&H Bank alakította ki. A Junior számlacsalád 24, a Trambulin 26 éves korig vehető igénybe, s már a leendő ügyfél születésének pillanatában, a startszámla megnyitásával indulhat a banki kapcsolat. Szintén generációkon átívelő program jelei láthatók az erre a piacra 2005-ben belépő CIB-nél is; a Szia Szimba Program egyértelműen azt mutatja, hogy e bank is felismerte a felnövekvő korosztályok mielőbbi becserkészésében rejlő lehetőségeket.

A megkérdezett pénzintézetek arról számoltak be, hogy a fiatalkori bankkapcsolat többnyire megmarad: ha valaki kisgyerekként, kamaszként válik ügyféllé, az többnyire ott is ragad. A K&H-nál azonban úgy tapasztalják: bár a cél az, hogy minden ifjú számlás megmaradjon a banknál, munkába lépéskor sokan váltanak. A pénzintézetek ugyanis gyakran egyedi szerződéseken alapuló, kedvezményes számlacsomagok nyitásáról állapodnak meg a munkáltatókkal, így az új belépő azzal szembesül, hogy a ,,céges bank" kedvezőbb feltételeket kínál. Ha a különbség számottevő, a korábbi diákügyfél borítékolhatóan átpártol munkáltatója bankjához.

Vízválasztó

Vagyis ha a fiatal szembesül a jobb kondíciókkal, akkor hajlandó váltani. Amennyiben ez igaz, akkor az OTP-hez történő ragaszkodásban nagy szerepet játszhat, hogy nem tudnak a jobb ajánlatokról és eszükbe sem jut utánanézni a lehetőségeknek.

A fiatalok bankváltása szempontjából vízválasztó még a lakáshitel-felvétel időszaka, mely általában már a korai 30-as korosztályokra jellemző. Mivel ez esetben súlyos összegekről van szó, itt már jellemző az ajánlatok összehasonlítása. A bankok pedig jellemzően úgy alakítják ki a kondícióikat, hogy a hitelfelvevőnek kötelező legyen, vagy legalábbis nagyon megérje bankot váltani.

,,A felnövő új generációk beléptetése ma már szinte az egyetlen módja annak, hogy szaporodjék a lakossági folyószámlák, s ezen keresztül az új bankkapcsolatok száma" - véli Orosz András, a K&H Bank lakossági üzletágért felelős ügyvezető igazgatója. Így érthető, hogy a piaci verseny erre a területre is begyűrűzött. A K&H Bank kutatásai szerint ugyanakkor a fiatalok nagyon nem szeretnek fizetni a pénzintézeti szolgáltatásokért, azt lényegében kidobott pénznek tekintik.

Hasonló tapasztalatokról számoltak be a többi szereplőnél is. Emiatt a piacon lényegében egységesen nem alkalmaznak számlanyitási és -vezetési díjat, s minimumösszeghez sem kötik a nyitást. Ugyanígy, a bankok egy ingyenes betéti kártyát is adnak a számlához, vagy legrosszabb esetben is csak a második évtől számolnak fel éves kártyadíjat. De egység mutatkozik abban is, hogy a bankok kissé bizalmatlanok ezzel a korosztállyal szemben: a kártya sehol sem dombornyomott, azaz a rendszer minden használatkor ellenőrzi a fedezet meglétét.

Kivételes különbségek


A bankok kutatásai szerint a juniorok leginkább készpénzt vesznek fel a kártyával, esetleg mobiltelefont töltenek fel a segítségével, s csak a legutóbbi időkben mutatnak jelek arra, hogy felismerték az ingyenes bankkártyás vásárlásban rejlő lehetőségeket is.

Markáns különbség viszont a felnőtt bankolók átlagával szemben, hogy a fiatalok sokkal gyakrabban használják az internetet egy-egy átutalás lebonyolítására. Ezt elősegíti, hogy a pénzintézetek egyike sem számol fel díjat a netes bankolásért. A számlák kondícióban a legnagyobb különbség az ATM-ből történő pénzkivételnél van.

A ,,leggálánsabb" ajánlat az MKB Banké, amely havi két készpénzfelvétet ingyen ad mind a saját, mind az idegen automatából. Két készpénzfelvétel esetén a K&H Banknál sem kell fizetni; a CIB két saját és egy idegen automatás tranzakciót ad ingyen, de az első egy-egy kivétért a Raiffeisennél sem számolnak fel semmit.

A messze piacvezető OTP és a harmadik helyezett Erste viszont semmit sem ad ingyen. Már a havi első pénzhez jutásnál és saját ATM használatánál is számláznak, aki pedig idegen automatára vetemedik, mélyen a zsebébe nyúlhat: az OTP 500 forintot, az Erste pedig a felvett összeg 1,1 százaléka mellett 300 forintot von le a számláról. Persze amíg ez nem zavarja ügyfélkörüket, nincs is értelme annak, hogy csökkentsék áraikat.

A Figyelő által megkérdezett bankok mindegyike arról számol be, hogy ha a ,,junior" kinövi a számlát - betölti a 24-26. életévét -, számlavezető bankja automatikusan átrakja egy ,,normál" számlára. Amelyet ugyan kedvezményes kondíciókkal hirdettek meg, de az addigi ingyenes szolgáltatásoknak mindenképpen búcsút inthet a korábbi ,,junior" ügyfél.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szenvedélybetegségek II.
  2008-07-03 20:24:34, csütörtök
 
 
Szex- és pornófüggőség: hogyan uraljuk vágyainkat?

2008. július 01. 13:00 | Utolsó módosítás:2008. július 01. 21:53


* küldés
* Nyomtatható verziónyomtatás
* betűméret

Kölcsönös intimitás, biztonságérzet vagy félelem és kizsákmányolás? Hol a határ az egészséges és az addiktív szex között? Mit tegyünk, ha a szexuális függőség életünk meghatározó része lett? Szexuálpszichológust, klinikai pszichológust és addiktológust faggattunk.

Házasságon kívüli szexuális kapcsolatok, több, ismeretlen személlyel folytatott viszony, egyéjszakás kalandok, megrögzött maszturbáció, a pornográfia rendszeres élvezete, telefonos vagy számítógépes szex, szexuális zaklatás, erőszakoskodás - valamennyi viselkedésforma a szexuális függőségről (addikcióról) árulkodhat. "Míg az egészséges szexualitás az önbizalom növekedésével, kölcsönös intimitással, biztonságérzettel jár, az izgalmi állapot gyengédségen alapul, örömteli és játékos, addig az addiktív szexualitás sokszor pont ellentétes jellemzőkkel írható le. A félelem átélése szükséges az izgalomhoz, kizsákmányoló, miközben tökéletességre törekszik, de szégyenérzettel, másokra való veszélyességgel, illetve kettős élettel jár együtt" - érzékelteti a határokat Demetrovics Zsolt pszichológus, az Addiktológia alapjai címmel nemrég megjelent könyvében.

"Olyan szexuális viselkedésről van szó, amely eredetileg teljesen normális magatartásnak minősült, ám valamilyen módon elveszítette a kontrolját, s ugyanolyan kényszeres függőségi mechanizmussá válik, mint a drog- vagy alkoholfüggőség, a játékszenvedély vagy a kényszeres vásárlás" - magyarázta a hvg.hu-nak Hoyer Mária klinikai szakpszichológus, hogyan lesz az egészséges szexből szenvedélybetegség. (A kilencvenes években ismerték fel, hogy a kóros szexuális viselkedésformák lefolyása kísértetiesen hasonlít a kémiai, illetve a viselkedési függőségekéhez. Így korábban a perverziók közé sorolt, s a szexuálpatológia tárgykörébe tartózó szexuális addikciók ma már a szenvedélybetegségek között kapnak helyet, s ennek megfelelően kezelik is őket.)

Szilágyi Vilmos szexuálpszichológus szerint nincsenek megbízható adatok a szexfüggőség előfordulási gyakoriságáról, ami részben azzal magyarázható, hogy nehéz diagnoztizálni a betegséget, hiányoznak az olyan látványos jelek, mint a drog- vagy alkoholfüggőségnél. A szakember szerint e függőség főleg a férfiakat érinti, náluk ugyanis erőteljesebben jelentkeznek a szexuális igények, ám nincs olyan társadalmi csoport, amelyre különösen jellemző lenne a kóros szenvedély, a társadalom bármely szintjén előfordulhat. Ezt a klinikai szakpszichológus is megerősíti. "Nincs különbség a társadalmi hovatartozás szempontjából, tévhit, hogy ez a betegség csak azoknál fordulhat elő, akik valamilyen módon kilógnak a sorból" - szögezi le Hoyer, aki szerint sokan úgy gondolják, drogos például az csak lehet, aki eleve deviáns; ezek csak általános hiedelmek, nincs túl sok közük a valósághoz.

Hoyer szerint a szexaddikció valamiféle vágytörekvés, intimitásprobléma; látszólag minden rendben van a kapcsolatban, ám mégis hiányzik valami. A játékfüggő a nyeréstől várja a megnyugvást, a szexfüggő az alkalmi partnerektől remél kielégülést. Prakszisában több olyan esettel is találkozott - általában a feleség fordul elkeseredésében szakemberehez -, ahol kiderült, hogy magasan pozicionált, társadalmilag elismert, békés családban élő férfi lett pornó- és cyberszexfüggő, illetve olyan egyéjszakás kalandokba bocsátkozott, amire nem volt racionális magyarázat. Rabja lett az egyszer használatos kapcsolatoknak, az alkalmi partnereket kollégák, de olykor teljesen ismeretlen emberek közül "toborozta", csupán egyszeri alkalomra, vállalva ennek egészségügyi és társadalmi kockázatát. A terápia során kiderült, félt ugyan a lebukás veszélyétől, mégis képtelen volt lemondani új szenvedélyéről - mesél eseteiről a klinikai szakpszichológus. A probléma megoldásához azt kellett megérteni, mi az a vágy, amiért kész volt egyre nagyobb kockázatot vállalni a függő.

Szilágyi Vilmos szerint különböző stádiumai, súlyossági fokozatai ismertek a szexuális addikciónak, s elég viszonylagos, hogy mikortól nevezhetjük betegesen függőnek a pácienst. Nem a gyakoriság számít: ha valaki sűrűn kívánja a szexet, de ez nem megy a kapcsolat rovására, akkor nincs szó függőségről. Ha kényszerűen történik, s ezt részesíti előnyben az illető, akkor is, ha tudja, hogy káros - ilyenkor már baj van. A szexuálpszichológus tapasztalatai szerint személyiségfejlődési - főleg pszichoszexuális fejlődési - zavarok esetén a szexuális igények könnyen válnak kényszeressé, az egyén nem képes sem korlátozni, sem kontrollálni vágyait. Ez leginkább a kényszeres maszturbálásban nyilvánul meg, amely feleslegessé teszi és megnehezíti a szexuális kapcsolatlétesítést, így a függő a pornográfiához s a prostituáltak szolgáltatásaihoz nyúl. Eleinte mindezt élvezi is, ugyanúgy, ahogy az alkoholt vagy a különböző drogokat élvezik a még nem teljesen függők.

A szex habzsolása azonban előbb-utóbb megszokáshoz, s ezáltal az élvezet csökkenéséhez vezet, ami az ingerek erősítésére és mindenáron való biztosítására ösztönzi a szenvedélybeteget. Ez már a szexfüggőség második szakasza; ekkor kerülhet sor például exhibicionista jelenetekre (csoportszex) vagy mások szexuális viselkedésének megfigyelésére (voyeurizmus). Az addikció harmadik és legsúlyosabb szakaszában a függőség már olyan erős, hogy az érintettek a törvénysértéstől sem riadnak vissza. A szexfüggő ilyenkor agresszivebbé válik, a feszültség csökkentése érdekében akár erőszakra is hajlamos; ez irányulhat a partnerére, de kiskorúakra is (pedofília).

Mocskos vágyak, okok, pszichoterápia


De mi késztet valakit arra, hogy a normális, tolerálható szexuális viselkedéstől eljusson akár az illegális, büntetendő magatartásig? A szakemberek szerint a háttérben számos ok, motiváció húzódhat meg.

A házasságon belül semmi nem minősül perverziónak, ami kölcsönös; egy párkapcsolatban tabuk nélkül lehet szexuális életet élni - fogalmaz Hoyer Mária, hozzátéve: a gond azzal van, ha nincsenek szinkronban a nő és a férfi vágyai, s ez különösen a középkorúaknál igaz. Olyan vágyai támadnak a férfinak, amit a társ nem tud kielégíteni, mert piszkosnak, elfogadhatatlannak tartja. "Több negyvenes nő is fodult már hozzám azzal a problémával, hogy férje olyan dolgot kér tőle, amitől ő undorodik. Teljesen érthető, hogy óriási dillema a feleségnek, vagy társnak, teljesítse-e a kérést, vagy inkább vállalja a következményeket."

A széttartó partnerigények pedig arra ösztönzik a férfit, hogy másfelé nézzen. A férfiaknál teljesen természetes igényként jelenik meg, hogy különböző testhelyzetekben, különböző módokon, helyszíneken, s nemcsak a genitális szexualitást preferálva éljenek nemi életet. Ám a nők többsége neveltetéséből vagy erkölcsi felfogásából adódóan mindezt elutasítja; tele vannak tilalmakkal - függetlenül attól, hogy 25 éves lányról vagy 55 éves családanyáról van szó. A tabuk, a tiltások pedig a legharmonikusabb kapcsolatban is feszültségeket szülnek.

Szintén baj forrása lehet, ha egy párkapcsolat nem a meghittségen, őszinteségen, szereteten alapul, mert ilyen esetekben könnyen érvényesülnek a dominancia-viszonyok. Úgyneveztt addiktív párkapcsolat jön létre, amelyben a társ csak a szenvedély tárgya, s a szex úgy működik, mint egy stimuláns drog. S ha a másik fél mindezt nem tolerálja, könnyen lecserélik vagy alkalmi partnerrel helyettesítik.

A férfi és a nő kapcsolatában rejtetten benne van az, hogy a nő kicsit anyja a férfinak, a férfi pedig apja a nőnek - ezek a szerepek változhatnak, alakulhatnak át egy kis jövevény érkezésekor. A pár már nem egymásra, sokkal inkább a gyerekre koncentrál, s ilyenkor érezheti elhagyatottnak magát a férfi, ami újabb késztetés arra, hogy máshol keressen kielégülést.

A tapasztalatok szerint a legtöbb érintett tagadja, hogy függőségben szenvedne, s ez igencsak megnehezíti a kezelés lehetőségét. Sokszor valami komolyabb eseménynek kell történnie ahhoz, hogy megváltozzon az illető hozzáállása: van, akit csak munkájának elvesztése, házasságának felbomlása, egészségének megromlása, esetleg a letartóztatása ébreszti rá arra, hogy tényleg beteg. A gyógyulást a pszichoterápia, illetve a tanácsadás segítheti. A kezelés során arra helyezik a hangsúlyt, hogy az érintett személy kontrollálni tudja viselkedését, és kialakíthassa az egészséges szexualitást.

Célszerű a párral együttműködni, s először azt kell megértenünk, hogy mi tartja fenn ezt az addikciós formát - magyarázza a klinikai szakpszichológus, aki szerint a tüneti kezelés belátáson alapul. Fontos kiindulópont a kezelés szempontjából, hogy a kliens elfogadja, hogy szexuális addikcióban szenved. Ki kell deríteni, hogyan gondolkodik a páciens, hogyan látja magát és a világot. A gondolkodásban viszonylag hamar lehet olyan torzításokat találni, ami elvezet a problémához. Remek példa erre az az eset, amikor a férj olyannyira idealizálta a feleségét, hogy kizártnak tartotta, a "mocskos vágyait" rajta élje ki, ezért volt szükség az alkalmi, "profán" partnerre.

Hoyer Mária szerint van, aki arra esküszik, hogy a tünetet kell kezelni, s nem kell foglalkozni az okokkal. Ő úgy véli, előbb a tüneteket kell kezelni, hogy enyhüljön a helyzet, s utána az okokat is érdemes feltárni, hiszen ellenkező esetben nagy az esélye a visszaesésnek. Ugyanakkor nem minden esetben van szükség terápiára, néhány konzultáció is elindíthat egy olyan viselkedésváltozást, amivel kölcsönösen elégedett a pár. Ha a tünetek mögött korábbi elhanyagolt problémák, például személyiségzavar, érzelmi gondok, hangulati zavarok állnak, hosszabb időt vesz igénybe a "gyógyulás". S olykor azt is tudomásul kell venni, hogy bizonyos esetekben már a szakember sem tud segíteni, olyannyira elvadult a helyzet, hogy egyetlen megoldás marad, a válás.


Kulcsár Hajnal
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hogyan szokás áfát csalni?
  2008-06-02 14:07:31, hétfő
 
  Hogyan szokás áfát csalni? Az átverés magasiskolája...
2008.05.30. 05:40


Milliárdokról van szó!

A módszerek szerteágazóak, próbálkozók mindig vannak, sokszor nem kevés sikerrel. Az adócsalás egyes vállalkozóknál, cégeknél szinte már életforma, mindig újabb és újabb ötleteket eszelnek ki, vajon hogyan lehetne még kevesebb adót befizetni az államnak a keservesen megkeresett forintokból. Erre természetesen mindig vannak próbálkozások, de a standard, bejáratott módszerek valahogy az esetek nagy többségében "megbízhatóbbnak" bizonyulnak. Lássuk, hogyan is kell adót csalni...


Mennyi kárt okoznak évente az államnak?

Az áfacsalások ugyan sokaknak azt jelentik, hogy rengeteg pénzt spórolnak meg maguknak, a másik oldalt tekintve viszont azok az adózók, akik egyébként rendesen fizetnek, egyre nagyobb terheket kénytelenek elviselni, hogy az állami kiadások fedezete meglegyen. Az évente milliárdos összegeket elérő adócsalás ellen az állam is próbál intézkedéseket tenni. Ez mind országos, mind uniós szinten komoly feladat, viszont egyre hatékonyabbak a fellépés eszközei is.

Újra vadásznak az adócsalókra: létrejött a globális adóhatóság!

Az ellenőrzések nagy részt képviselnek az adóhatóság munkájában. Ebbe beletartozik a cégek adóellenőrzése, és a vagyonosodási vizsgálatok is. Korábban az adózók csak céges szinten rettegtek attól, hogy a postaládát kinyitva egy levél várja őket, amelyben egy adóvizsgálatra vonatkozó értesítés lapul. Manapság viszont már magánszemélyként is sokan tartanak attól, hogy vajon kopogtat-e a revizor, vagy sem. A 2007-es ellenőrzések jó pár milliárd forint adóhiányt tártak fel, amelyeknek 80-82 százaléka az áfával volt kapcsolatos.


2007-es ellenőrzések száma és a kapcsolódó megállapítások összege

A 2007-es rekordok közé tartozik, hogy a legnagyobb adóhiány, amit egy vizsgálat során az APEH talált, 6,5 milliárd forint volt áfatartozásból. Az összes ellenőrzési megállapítás évről évre emelkedik a végzett vizsgálatok számával arányban. 2007-ben az összes feltárt nettó adókülönbözet elérte a 350 milliárd forintot, amihez még közel 200 milliárd forint szankció is párosult.

A feltárt csalások és büntetések ellenére nem csökken azoknak a száma, akik valamilyen adócsalási módszerrel próbálkoznak. Van aki kicsiben, van aki nagyban csal áfát, de egy biztos, a nagyrészük lebukik...

Az ellenőrzések súlyponti kérdése, hogy vajon teljes körűen van-e elszámolva a bevétel, illetve az, hogy vannak-e fiktív számlák a könyvelésben. Amikor egy adóellenőr próbavásárlást végez, és nem kap számlát, abból automatikusan következik, hogy nem teljes körű a könyvelése. Szintén erre utal, ha kiderül, hogy az adózó nem tudja igazolni például az alapanyagként felhasznált áruk eredetét.


Jöjjenek a módszerek...

Az áfacsalás a leggyakrabban a nyereség eltüntetésére, az áfa visszaigénylésére, vagy az illegális pénz legálissá tételére irányul. A módszerek közé tartozik többek között a nyereség eltitkolása, a fiktív számlázás, a körbeszámlázás és láncértékesítés is.

A számla nélküli értékesítés az egyik leggyakoribb eset, ezt az adóhatóság munkatársai gyakran ellenőrzik is. Számos esetben buknak le adózók az ellenőrök előtt, mert éppen elfelejtettek számlát adni a vásárlásról. Ezzel a módszerrel próbálkoznak a leggyakrabban eltüntetni a nyereséget. A bevételek egy része így nem szerepel a nyilvántartásban, nem adnak ki róla számlát, nyugtát, vagyis csökkentik a fizetendő általános forgalmi adójukat. Ennek egy sokkal rosszabb változata, amikor az adózó egyáltalán nem vall be bevételt, nem nyújt be bevallást.

A mezőgazdasági őstermelők esetében ezért is vezették be 2008-tól, hogy mindenkinek kötelező adószámot kérnie, januártól ugyanis nem értékesíthetnek számla nélkül, a számlatömb megvételéhez viszont adószámra van szükség.

A fiktív számlázás ugyanígy a bevett szokások közé tartozik, erről akkor beszélünk, ha az aki a számlát kiadja nem adóalany, a számlán szereplő esemény valójában nem történt meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem a számlán szereplő felek között történt meg. Nem számít adóalanynak egy olyan cég, amelyik a cégbíróságon nincs jegyezve vagy nem rendelkezik adószámmal. Ennek köszönhetően fiktív a számla, ha ezt egy ilyen "cég" nevében adják ki.

Fiktívnek minősül akkor is, ha a számlán szereplő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás nem történt meg, a felek közötti szerződés jogszabályba ütközik vagy színlelt, illetve abban az esetben is, ha a tényleges teljesítés nem egyezik a számlán szereplővel. Az is előfordulhat, hogy a számlán szereplő felek az adott időpontban nem álltak üzleti kapcsolatban, vagy olyan cég nevében adtak ki számlát, aki erről nem tud, vagyis hiányzik az adóalanyiság egyik feltétele, a saját nevében folytatott gazdasági tevékenység. Vagyis egy létező cég nevével élnek vissza, állítanak ki a nevében számlát.

De mivel hosszú távon nem biztos, hogy tartható a más nevében történő számlázás, ezért külön alakulnak olyan cégek, amik a saját számláik értékesítésével foglalkoznak, ezek az úgynevezett számlagyárak. Ezeknek a cégeknek a tulajdonosait nem lehet megtalálni, sokszor ugyanis papíron hajléktalanok vagy külföldiek tulajdonában van a vállalkozás. Nem vezetnek könyvelést, nem nyújtanak be bevallást, nem adnak be mérleget a cégbíróságra. Ezek általában úgy érhetők tetten, hogy ha a lánc lebukik, vagy ha az adóhatóság egyénileg rendeli el az adott cég ellenőrzését.

A számlabefogadók ezzel szemben általában rendesen vezetik a nyilvántartásaikat, eleget tesznek a bevallási és befizetési kötelezettségeiknek. Ők amellett, hogy eleget tesznek a kötelezettségeiknek, megkapják az ügyletből származó nyereség egy részét.

A láncértékesítések a fiktív ügyletek egy magasabb szintű megvalósításai. Az összejátszó szereplők komoly nyereségre is szert tehetnek az adó be nem fizetése vagy annak jogtalan visszaigénylésének következtében. Ezek az ügyletek legalább három szereplőből állnak, de nem ritka, hogy ettől jóval több résztvevő van benne, és több lánc összekapcsolása sincs kizárva.

A lánc első szeme egy fiktív, valós gazdasági tevékenységet nem folytató vállalkozás, így az első értékesítéskor az adót nem vallja be, nem fizeti ki, viszont a több cégen keresztülszámlázott termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás adóját a lánc végén szereplő vállalat levonásba helyezi, visszaigényli. Bonyolultabb esetekben a láncban külföldi vállalkozások is részt vesznek, akik számonkérése nem könnyű feladat. A más országoktól történő információ beszerzése ugyanis még az uniós és államközi egyezmények ellenére is megnehezíti a helyzetet.

A külföldi szereplőkkel tarkított ügyletekben a kiindulásnál az első értékesítő általában levonásba helyezi az áfát import vagy Közösségen belüli beszerzés címén, miközben az utolsó láncszem adómentes értékesítést dokumentál például export címen. Az ilyen módszerrel elkövetett csalásokért felelős személyeket szinte nem lehet megtalálni, a háttérből irányítják a dolgokat, sokszor fantomcégek felhasználásával. Ezek leggyakrabban a könnyen mozdítható, viszont magasabb értékű cikkekkel fordulnak elő, amiket nehéz beazonosítani, mint például a mobiltelefonok, autóalkatrészek, ékszerek, luxusórák, vagy akár maga az autó.

A nem törvényes úton zajló gazdasági események ráadásul versenyelőnyhöz is juttatják a szóban forgó cégeket, ugyanis az "adómentesség" lehetővé teszi a versenytársaknál lényegesen alacsonyabb áron való értékesítést.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
10 ok, amiért nem tudja eladni
  2008-06-02 14:04:50, hétfő
 
  10 ok, amiért nem tudja eladni lakását
2008-05-29 | | olvasva: 1228Jó ideje nem tud megszabadulni az ingatlanától? Talán azért, mert a lakásásban egy vagy több vevőtaszító jelenség is tapasztalható. Most összegyűjtöttük Önnek, hogy mely az a 10 nyomos ok, ami miatt senki nem veszi meg a lakását.


1.Indiai étterem a földszinten
Mi ez a bűz?"- kérdezi a lelkesnek hitt érdeklődő. - Curry! A földszinti indiai étteremből jön." Sajnos az utcafronti szuterénokat előszeretettel rendezik be éttermeknek, főleg, ha a város forgalmas részén helyezkedik el a lakásunk. A vásárlók általában nem szeretik a házban berendezkedett vendéglátó-ipari egységeket, nem csak felfelé áradó ételszag miatt, az állandó zaj sem kedvez a nyugodt családi életnek.

2.Egymásba nyíló szobák
Ha eladni, ha kiadni szeretnénk lakásunkat, egyik esetben sem szerencsés, ha a szobák egybe nyílnak. Ha másra nem is, a két szoba egymástól elválasztására érdemes költeni. Ne várjuk a vevőtől, hogy majd ő meglátja az ingatlanban a fantáziát, mert senki sem szeret falakat tologatni.


3.A falak beitták a dohányfüstöt
A legszebb lakást is elrontják a sárga falak és az émelyítő dohányszag, amitől már szellőztetéssel sem lehet megszabadulni. Sajnos nem elég egy tisztasági festés, ugyanis egy erős bagós lakásában a cigaretta otthagyta nyomát az ablakkereteken, a beépített szekrényeken, a konyhabútoron és az elektromos berendezéseken. Ha meg akarunk szabadulni lakásunktól, akkor jobb, ha megoldjuk ezt a problémát.

4.Nincs parkoló a környéken
A problémás parkolás abszolút vásárló riasztó. Persze erről a lakástulajdonos nem tehet, de mindenképp érdemes valamilyen alternatívát kitalálni és felajánlani az érdeklődőnek. Nézzünk körbe a környéken, hátha van egy nagy parkoló, esetleg egy irodaépület vagy egy szálloda, ahol bérelhet magának egy állandó helyet az új lakó.


5. Nem szabályszerű a kémény
A cirkófűtésnek általában örülnek. De ha kiderül, hogy nem a megfelelő kéménybe kötötték be, akkor csak a baj lesz vele. Ha minket nem zavart, de szeretnénk eladni a laksát, akkor érdemes átalakítani, mert ellenkező esetben könnyen elveszítjük a vevőket. A szabálytalan kéményt eltitkolni sem szabad, mert ha az új tulajdonos utólagosan rájön a dologra, pert akaszthat a nyakunkba.

6.Engedély nélkül építettünk
Hiába építettünk még egy szintet a házunkra, ha építési engedély nélkül tettük azt. De ugyanez érvényes a beépített erkélyekre is, amiből egyre többet látni városszerte. Nem találunk olyan vevőt, aki vállalja a lebukáskor kiszabott esetleges büntetést.

7.Most újítják a házat
Mindenki szereti a rendezett lépcsőházat, a gyönyörűen felújított homlokzatot, csak ne neki kelljen átélni a munkálatokat. A leendő vásárló szeret beülni a készbe, mert az ilyen felújítások általában rengeteg pénzzel járnak, amit a lakóknak kell összeadni, és nem mellesleg nagyon nagy zaj is kíséri.


8.Műemlékházról van szó
Múlt héten arról írtunk, hogy a műemlék védelem alatt álló lakások nagyon szépek, de rendkívül macerásak. Minden átalakításhoz engedélyt kell kérni a megfelelő hivataltól, és egyáltalán nem biztos, hogy megkapja az ember.

9.Láthatóan rossz szomszédság
Vannak olyan kerületek, ahol még lasszóval sem lehet befogni a vásárlókat, de a jobb környékeken is riasztóan hat egy-egy ,,sötét" park, hangos szomszédok, késdobáló kocsmák és egyéb, közbiztonságot és nyugalmat fokozottan veszélyeztető tényezők.

10.Állatszőr, kétes foltok, furcsa szag
Mi szerethetjük az állatokat, de nem biztos, hogy a leendő vevő is kedveli őket. Általában nehezen tolerálják a szőnyegpadlón hagyott foltokat, a lekapart tapétát, és minden egyéb állati nyomot, amit csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehet eltűntetni a lakásból.

Előfordulhat, hogy kiküszöbölte lakásában az összes vevőtaszító hibát, mégsem tudja értékesíteni ingatlanát. Van még egy megoldás. Hirdesse hatékonyabban lakását!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
EKF 2010
  2008-06-02 13:11:38, hétfő
 
 
Valamit nagyon elszúrnak Pécsett
2008. május 21. 06:30 | Utolsó módosítás:2008. május 21. 12:09
küldés
nyomtatás
betűméret

A hazai olimpia-, foci-Eb- és világkiállítás-rendezési tervek sorra buktak el. Sokan ezeket ma is fájlalják. Pedig elég a jóval kisebb szabású 2006-os Margit-szigeti úszó Európa-bajnokság blamázsközeli rendezését felidéznünk ahhoz, hogy kétségeink támadjanak a magyar istenadta szervezőkészsége felől. Az unió vállalt némi kockázatot, amikor Essen és Isztambul mellett elfogadta a magyar kormány által kiválasztott Pécs európai kulturális főváros (EKF) pályázatát. A bukás rizikója 2006 óta csak nagyobb lett.


,,Az EKF-program, Deák Ferenc egykori szavait használva, valószínűleg a magyar demokrácia orvosi lova. A pécsi történeten minden olyan betegség fölfedezhető, ami a magyar társadalmat, mentalitást, a mai magyar politikai elitet, mentalitását jellemzi; ami a demokrácia működésmódját jellemzi" - nyilatkozta a pécsi projekt ötletgazdája és első tartalmi irányítója, Takáts József eszmetörténész az áprilisi Mozgó Világnak, amely terjedelmes összeállításban számol be a pácban lévő vállalkozásról. (Kulturális) decentralizáció, regionalitás és kultúrára (kulturális iparra) alapozódó városrehabilitáció - ezt ígérte A határtalan város néven futó pécsi pályázat 2005-ben. Ehhez képest az időzavarral küszködő óriásprojekt most a dezorientáltság, a parlagiasság és az urbanisztikai tervszerűtlenség jeleit mutatja - legalábbis ilyen a folyóirat cikkeinek és egy múlt heti urbanisztikai műhelytanácskozás összhatása.

Aki járt Pécsett, személyesen is tapasztalhatta, hogy a többség lemondó mosollyal kommentálja a városvezetés és az EKF-menedzsment csetlését-botlását. A projekt irányítóinak kincstári optimizmusa tragikomikusan hat látva azt, hogy az eredetileg öt nagy kulcsprojektből - amiből mostanra négy maradt - egyelőre szinte semmit sem látni. A nagy kiállítótér nem fog megépülni; a Zsolnay Kulturális Negyed nem tudni, hogy pontosan mit foglal majd magába; a koncert- és konferenciaközpontnak tegnap jutott el az engedélyezési terve átadásáig; illetve a tudásközpont és könyvtár építése sem indult még el. A közterek rehabilitációja az egyetlen olyan infrastrukturális fejlesztés, amelynek már szemmel látható jelei mutatkoznak. A projekt felelősei legalább egy éve türelemre intik az aggodalmaskodókat, mondják, ekkora építkezéseknél legalább annyi idő az előkészítés, mint magukat a házakat felhúzni. Legutóbb áprilisban Szili Katalin házelnökkel megerősítve ígérték, hogy 2010 márciusára az összes beruházás elkészül, és még az M6-os autópálya is eljut Pécsig. És az is igaz, hogy egyelőre az Európai Bizottság is elégedett az előkészületekkel. Lehet persze, hogy futnak a pénzük után, a kármentés része az is, hogy nem fokozzák azt a zűrvart, ami - igaz, ami igaz - már több EKF-nál is előfordult. A legnagyobb blama Patraszé volt, ahol semmi sem készült el időre, és a programok nívója is alig múlta felül egy falusi búcsúét.

Vannak, akik a pécsi projekt vesszőfutását éppen a túlvállalással magyarázzák. Minek kellett ekkora fejlesztést vállalni, miért kell ennyit építeni egy olyan településnek, amelynek így is jelentős, nehezen finanszírozható kulturális intézményhálózata van? És az sem mellékes, hogy a város teljes évi költségvetése jóval negyven milliárd forint alatt van, míg az EKF büdzséje jelentősen felette lesz, nem beszélve a már meglévő 18 milliárdos adósságállományról és a 6 milliárdosra tervezett kötvénykibocsátásról. Takács szerint ezért elsősorban a kormány pályázati kiírása a ludas: ,,ha a pályázat[i kiírás] nem kívánta volna a pályázó városoktól, hogy nagyszabású városalakító tervvel álljanak elő, akkor nem álltunk volna elő ilyen tervvel."

A másik, sokak szerint még ennél is fontosabb probléma, hogy nem tudni, milyen programokkal szolgálja majd ki a ,,fesztivál" a várost és környékét, illetve az ide látogató - remények szerint - egymillió embert. A pécsi EKF zivataros történetét jól ismerő, azt több írásban is dokumentáló Somlyódy Dóra szerint a ,,felvezető programok" nem sok jót ígérnek. Gonoszkodva idézi fel, hogy a Nyitott Ház kiállításorozatban a pécsi egyetemisták, majd a helyi unitárius alkotóközösség munkáit mutatták be. Mások azon élcelődnek, hogy Placido Domingo már jó előre beharangozott idei augusztusi fellépésének kísérő programja az ,,esztelen költekezés" miatt talán csak a lekváros lepényevő staféta lehet.

Az eredeti pályázat a legtöbb döntési folyamatot társadalmasítani akarta, a civil világot valódi alakítóként kívánta bevonni. Ehhez képest az elemi dolgokat is sok esetben titkolózás övezi. A megvalósíthatósági tanulmány üzleti érdekekre hivatkozva elvileg máig titkosítva van. Igaz, Magyarországon vagyunk, így hát mégiscsak kiszivárgott, de alig lett valamivel kevesebb kérdőjel. A civilek folyamatosan koptak ki a döntéshozatalból és az irányításból, sőt a sokasodó zűrök nyomán a helyi döntéshozók egyfajta szükséges vészmegoldásként értékelik, hogy teret nyert ,,a profi menedzserszemlélet". Az új időknek új dalosa Mészáros András, aki lényegében a projekt teljhatalmú vezetője, és Somlyódy szerint biztos politikai (elsősorban szocialista, és részben fideszes) hátországa van. Többen egyenesen Szili Katalin emberének tekintik.


Mindennek ára van


Elég nyilvánvaló, hogy a kívánatosnál nagyobb szerepe van a politikának, illetve a politikusoknak a vállalkozás sorsának alakulásában. Bár a pécsi pályázatot a nemzetközi szakmai zsűri a legmagasabbra értékelte, nem lehet kizárni: már a kormány döntésében erős szerepet kapott, hogy a város fontos MSZP-s bázisnak számít, ráadásul számos szocialista vezető (Gyurcsány, Szili és a később súlyos balesetet szenvedő Toller László polgármester) erősen kötődik Pécshez, bázisának tekinti, és érdekelt a sikeres óriásprojektben. Deák állatorvosi lova persze itt nyerít a leghangosabban. A Hiller István kultusztárca, illetve a pécsi menedzsment, a Fidesz uralta megyei önkormányzat, illetve az MSZP-s városvezetés folytonos viszálya további akadályokat gördít az EKF elé.

A sorozatos személyi változások, a behozhatatlannak látszó csúszás, a napfényre kerülő intrikák, korrupciós találgatások, a közpénz pancser felhasználása mellett azonban alig esik szó az EKF urbanisztikai következményeiről. Pedig mint az múlt héten egy műhelybeszélgetésen kiderült, várhatóan jelentősek lesznek, és alaposan átszabják majd a város arculatát, illetve fenekestül felforgatják Pécs társadalmát.

A három nagy beruházás (a kulturális negyed, a koncertterem, illetve a tudásközpont) Pécsnek egy viszonylag kis területén, egymáshoz közel épülhet meg. Eredetileg nem így tervezték, de leginkább az időhiány ezt a szükségmegoldást kínálta, és még így sem ment az építési terület megszerzése zökkenők nélkül. Mint azt a HVG nemrég megírta, ,,sürgősségi felárral" felhizlalt 800 milliót kellett az egykori tulajdonosoknak kifizetni, hogy birtokon belülre kerülhessen az önkormányzat. A beruházások területét nagyjából félkörívben leromlott, komfort nélküli vagy teljesen lelakott lakásokból álló lakóövezet szegélyezi. Itt (is) élnek a város szegényei, akiknek többsége cigány. Mint urbanisták, szociológusok kifejtették, nagy a veszélye annak, hogy nekik itt rövid időn belül nem lesz maradásuk, mert spontán folyamatok, de akár a város vezetőinek a befektetők szándékait és a pécsi szavazók akaratát kiszolgáló döntései következtében menniük kell majd vagy a környező településekre vagy Pécs más lepukkant telepszerű részeire.

Guttmann Szabolcs, aki a tavalyi EKF, a romániai Nagyszeben (Sibiu) főépítésze elmondta, hogy náluk is rehabilitálták a történeti belvárost, de ez nem vezetett tömeges lakosságcseréhez. A múlt heti rendezvényen többen, köztük Zolnay János szociológus is éppen a városrehabilitáció komplexitását hiányolta a projektből, mondván, ha egyedül csak az építkezés - az ő szempontjukból bontás - van, akkor a helyiek semmit sem kapnak, és előbb-utóbb földönfutókká válnak. Gonda Tibor alpolgármester elismerte, hogy van ilyen veszély, de szerinte a körüllakók is nyernek a változásokkal. Nem is szólva arról, hogy a közterek felújítása során jut majd az ő környezetük rendbetételére is, és a kiállítótér meghiúsulása révén felszabadult milliárdokból újabb másfél jut városrehabilitációra.

Pécsett mintegy 14-16 ezer zömében kolompár és beás cigány él, ők adják a lakosság úgy tíz százalékát. Nekik aligha kínál lehetőséget a városrészek kulturális vagy befektetési célú megújítása, esetükben csakis a szociális városrehabilitáció lehet a megoldás, amelynek óvatos elveit a fenntartható európai városokról szóló ún. lipcsei charta nevesíti. Ez a helyi közösségek bevonását és a társadalmi kohéziót erősítő programokat kulcsfontosságának tekinti, akárcsak Pécs eredeti pályázati anyaga.

A baranyai megyeszékhelyt eddig lényegében elkerülte a dzsentrifikáció. Ez az az urbanisztikai folyamat, amelynek során az egykori elslumosodott, leromlott városrészekből a középosztály a perifériára szorítja a szegényeket. Magyarországon több példa is van rá, amikor befektetési célú ingatlanfejlesztés vagy városrehabilitáció nyomán/címén szüntetik meg a szegények, leginkább a cigányok lakóhelyeit, egyben teremtenek új középosztályos otthonokat. Ez történt durva módon Kaposváron, elhúzódva Miskolcon, finomabb módszerekkel a Ferencvárosban és a Józsefvárosban. Zolnayék úgy látják, komoly kockázata van, hogy hasonló történik a közeljövőben Pécsett is. Az urbanisták azt állítják, hogy a társadalmi tér ennyire durva változásának, a szegregációnak az árát nem csak a szegények fizetik meg, hanem a látszólag haszonélvező középosztály is. Előbbi előbb, utóbbi később.

(Mozgó Világ, 2008/4)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Utasbiztosítás m. találmány
  2008-05-06 10:10:10, kedd
 
  Sokan nem is gondolnák, hogy az utasbiztosítás hamisítatlan magyar találmány. A történet több mint 100 évre nyúlik vissza. Egy pécsi fakereskedő, Cserkúti Engel Miksa éppen Svájcban járt üzleti úton, amikor a luzerni pályaudvaron egy gőzmozdony kipattanó szikrájától lángra kapott a peronon várakozó kofferok egyike. A magyar üzletember kártérítést követelt a svájciaktól, de azok először elutasították, majd hosszas huzavona után egy jelképes összeggel enyhítették a veszteségét. Több se kellett hazánk fiának, körbeutazta Európa vasúttársaságait, és megkérdezte, ők mit tesznek hasonló helyzetben. A helyzet mindenhol hasonló volt, egy társaság sem volt felkészülve utasai veszteségeinek megtérítésére.




Így a mozdony szikrája után, Cserkúti Engel Miksa fejéből az "isteni szikra" pattant ki, és 1907. május 9-én Budapesten megalapította a világ első, kifejezetten utazások biztosítására hivatott társaságát, az Európai Útipodgyászbiztosító Rt.-t. Még abban az évben leányvállalatot alapított Bécsben, Münchenben és Prágában, és egy évtizeddel később már 17 leányvállalat működött szerte Európában.

Egy igazi "sikersztori", amelyre az akkori "multik" is ráharaptak, és kifejlesztették a saját termékeiket. Az 1954-ben történt államosítást azonban ez az üzlet sem kerülhette el, és ezzel véget is ért egy korszak. A ma ismert utasbiztosítások csak 1989-ben tértek vissza a hazai piacra.

Hol, mit, mennyiért?

Míg Angliában a kiutazók 90 százaléka köt biztosítást, addig ez az arány Németországban 80, hazánkban pedig 30 százalék. Mivel magyarázható ez a jelentős eltérés? A termék árával, a biztosítás ismeretlenségével, vagy a nehezen beszerezhető konstrukciókkal? Sajnos egyikkel sem.


További részletek a Net Média Zrt. gondozásában megjelent Pénzügyi Útmutató 2008-ban. Egy kiadvány, amelyből szinte mindent megtudhat a hazai piacon található pénzügyi konstrukciókról.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Arany a kukában
  2008-05-05 15:14:15, hétfő
 
  A japánban egyre inkább elterjedő jelenséget városi bányászatnak hívják. A régi elektronikai eszközök roncsait kutatják át olyan kincseket keresve, mint például az irídium vagy az arany. Ahogy a fémárak gyorsuló ütemben emelkednek, világszerte egyre többen választják a pénzszerzés e módját.

A kibányászott anyagok egy részét újra felhasználják elektronikai eszközök gyártásánál, az aranyat és más nemesfémeket pedig beolvasztják, és rúdban adják el ékszerészeknek, befektetőknek vagy akár vissza a gyártóknak, akik az aranyat a mobiltelefonok nyomtatott áramköreiben azért tudják kiválóan felhasználni, mert még a réznél is jobban vezeti az áramot.

Hogy a városi bányászat jóval több, mint egyszerű guberálás vagy szemét-újrafelhasználás, egyértelműen kiolvasható a számokból. Egy tonna érc, melyet egy ,,klasszikus" aranybányából hoztak felszínre, átlagosan 5 gramm aranyat tartalmaz. Egy tonna használt mobiltelefonból viszont akár 150 gramm arany is kinyerhető - olvasható aYokohama Metal közleményében. Ráadásul ugyanez a mobiltelefon-tömeg tartalmaz még körülbelül 100 kilogramm rezet és 3 kiló ezüstöt is, más hasznos fémekkel egyetemben.

A fémek újrafelhasználása egyre nagyobb teret nyer, ahogy a világpiaci árak az egekbe törnek. Különösen igaz ez Japánra, ahol a sokmilliárd dolláros elektronikai ipar étvágyának kielégítésére nagyon kevés hazai nyersanyagforrás áll rendelkezésre. Van viszont évente több tízmillió tonna kidobott mobiltelefonjuk és más háztartási elektronikai eszközük.

A környezetvédelem és az újrafelhasználás iránti érdeklődés növekedése ellenére az iparág legnagyobb nehézsége az elegendő mennyiségű használt mobiltelefon begyűjtése. Pedig ez nem lenne szükségszerű: a japánok átlagosan 2 év 8 hónapig használnak egy mobiltelefont. Mivel 128 millióan vannak, ez minden évben rengeteg lecserélt telefont jelent, melyeknek azonban mindössze 10-20 százaléka jut el a feldolgozóüzemekhez. A leváltott eszközök ugyanis általában egy szekrényben vagy egy elfeledett fiókban végzik, mivel az emberek attól félnek, hogy a mobiljaikon tárolt személyes adatok esetleg illetéktelen kezekbe kerülnek.

A fémárak emelkedésének köszönhetően azonban nem csak Japánban figyeltek fel a használt elektronikai eszközökben rejlő pénzekre: egyre jelentősebb a kínai konkurencia is. Válaszul Japán Szingapúrból és Indonéziából importál használt áramköröket, melyek olyan értékes, nem nemes fémeket tartalmaznak, melyekre Japánnak égető szüksége van. Ilyen az indium, amely a lapostévék és az LCD-monitorok gyártásánál fontos, valamint az antimon vagy a bizmut is. Ezek beszerzése egyre nehezebb (és drágább), amióta Kína szigorította kiviteli szabályait - a városi bányászokra tehát nagy szüksége van a szigetországnak.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Autóvásár félpénzből
  2008-04-22 13:28:00, kedd
 
  Autóvásár félpénzből - Felejtsd el az adókat!

Cégalapítás és autóvásárlás, ez az a két dolog amiért már megérheti szlovák szomszédainkhoz járkálni. Ráadásul gombamód szaporodnak az olyan cégek, akik a teljes körű ügyintézést vállalják. Szerintük a termékek- és szolgáltatások szabad áramlásáról van szó, a hazai hatóságok (APEH, VPOP) pedig inkább adóelkerülésnek vélik a dolgot. A lehetőség jelenleg még adott, hogy valaki megspórolja a regisztrációs adót és az áfá-t, azonban már gyűlnek a sötét felhők. Nézzük tehát, hogyan arassunk a vihar előtt!

A szlovákiai cégalapítás rejtélyeit, lehetőségeit és módszereit már bemutattuk egy előző cikkünkben. Most inkább térjünk rá az autóvásárlás és az adómegtakarítás szinte már végtelennek tűnő tárházára. Ebben segítségünkre volt, dr. Kovács Géza a www.szlovakrendszam.hu szakértője.

Magánszemélyként alapvetően azoknak éri meg autót vásárolniuk, akik nagy értékű járgányban gondolkodnak, illetve amely típusnak a hazai regisztrációs adó tartama magas. Egy megfelelő típusválasztással (melynek természetesen a kedvezmények mellett a pénztárcánk is határt szabhat) akár 3 millió forint regisztrációt is megspórolhatunk. Azonban mielőtt a kedves Olvasó elrohanna befizetni egy szlovák rendszámú kocsira, nem árt néhány dologgal tisztában lenni.

Először is kell egy tartózkodási engedély és egy lakcímigazolás. Ezek beszerzését is készséggel magukra vállalják az ügyintéző cégek, ez körülbelül 180 ezer forintba kerül.

Miután beszereztük ezt az engedélyt, már indulhatunk is az autószalonok irányába és szemügyre vehetjük a kínálatot. Sőt mivel már van engedélyünk hitelért is folyamodhatunk, ugyanis a lízingcégek elfogadják a hazai munkáltatói igazolást, bankszámlakivonatot és közüzemi számlát is.

A gépkocsi vételárán felül még egy 2000 koronás ( kb. 15 000 Ft) költségünk merül fel, ami a rendszám illetéke. Ezen kívül egy éves úthasználati díjat is meg kell fizetni, melynek értékét az alábbi táblázat tartalmazza.

Kovács Géza elmondása szerint, lehetőség van arra is, hogy Németországban vásároljuk meg a kiszemelt gépjárművet és azt Szlovákián keresztül hozzuk be az országba. Ebben az esetben is megspóroljuk a regisztrációs adót, azonban a költségeink némiképp módosulnak.

Valójában magánszemélyként akkor érdemes Szlovákiában autót vásárolnunk, ha nagy értékű gépkocsi beszerzésében gondolkozunk. Igazán akkor tudjuk az előnyöket kihasználni, ha egy ott alapított cégen keresztül vásárolunk autót. Ugyanis abban az esetben már az áfát is visszaigényelhetjük és az üzembenntartás költségein is faraghatunk. Ráadásul szomszédainknál a biztosítási díjak is kedvezőbbek mint nálunk.

A teljes előnyök több autó vásárlása esetében jelentkeznek igazán. Bevett gyakorlat, hogy egy baráti társaság több tagja közösen összefogva vásárol 3-4 autót, ezáltal a vételár kedvezőbb alakítása mellett, a költségeiken is tudnak faragni.

Egy másik apró trükk, hogy kombi autó, illetve terepjáró vásárlása esetén az utasteret egy ráccsal leválasztják a csomagtértől, ezáltal már a jármű haszonjárműnek minősül és visszaigényelhetővé válik az áfa (cégek számára).

Kovács Géza lapunk kérdésére elmondta, hogy az egy éve működő cégük már több száz ügyletet bonyolított le és az utóbbi hónapokban az ügyfelek száma még dinamikusabban növekszik.

Egy új piac van tehát kialakulóban, melyet azonban nem mindenki nézz jó szemmel. A gépkocsikereskedők a magas hazai regisztrációs adót okolják, a hatóságok pedig vizsgálják, hogy az ilyen ügyletek mennyire minősülnek legálisnak. Elindult tehát az újabb autósbiznisz, melynek keretében ismét sokan megpróbálnak olcsón újautóhoz jutni. A kérdés csak az, hogy újabb lufit fúj a hazai vállalkozó szellemű autóstársadalom, vagy tényleg rátaláltak az olcsó autóhoz vezető útra?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 88 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3
  • e Hét: 3
  • e Hónap: 168
  • e Év: 5810
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.