Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 469 
Walter Margit: Tavaszi tétovázás
  2018-05-23 07:36:12, szerda
 
  Walter Margit:

Tavaszi tétovázás


Valamit mégis tenni kellene.
Nem így megállni tétován, ijedve
s nézni: madár, meg tarka lepke
a dús virágú zöld mezők felett
csapongó szárnnyal hogy keres eget,
utat, célt: - ismeretlen rétek
illat-igéretét a légben. Vétek
megállni ilyen mozdulatlan,
ebben a forró tavasz-forgatagban.

Valamit mégis tenni kellene.

Talán rohanni - hagy ziláljon széjjel ! -
versenyt, süvöltő, vig tavaszi széllel;
virágba bódult, dús mezők felett
kitárt karokkal ! És a szívemet,
mint lángralobbant, égig égő fáklyát
- nem baj, ha látják, vagy ha bánják-
felgyújtva vinni. Vad tavaszi szélben
gyújtson, lobogjon, sisteregjen, égjen !
Semmit se bánva, csak rohanva menni
és ismeretlen szókból énekelni
a dús virágú, zöld mezők felett
új, ismeretlen, szilaj éneket !

Jaj, talán mégse. Hisz vigyázva, óva
kellene lépni a fűtakaróra !
Tenyérnyi földön annyi új csoda
születik, lendül. Gázolnék oda ?
Gyilkost kiáltva, lépteim alatt
vergődve, jaj, ne haldokoljanak
hangyák, bogárkák - igyekvők s oly parányok ! -
s ábrándos arcú kis fehér virágok.
Nem, nem. Ne indulj rohanni lábam !

S mégis, tán erre kellene, - lágyan
suhanva menni. És a szívemet
fáklyára gyúló lobogás helyett,
mint piros szárnyú Kata bogarat,
félőn és óvón, - nagy titok alatt, -
lopva, vigyázva, - senki se lássa, -
becsempészni egy virágbugába.

S kiszökve hozzá néha éjjelente
- Kata bogárka, álmodj, tente, tente, -
szordinós hangon elmesélni néki
sok-sok bohókás, régi, régi, régi,
ezerszer hallott kis gyermekmesét.

Esztergom 1928. május 27.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Tóth Erzsike: Tavaszszal.
  2018-05-23 07:27:48, szerda
 
  Tóth Erzsike:

Tavaszszal.


Mindenki örül a tavasznak
Midőn madarak fészket raknak,
Ragyog a napnak hő sugára,
Ontván az áldást e világra.

És száll a szellő messze tájról
Hervadt szirom hull a virágról.
Örül az ember és az állat .
A szép természet nyílásának.

Oh! örüljünk hát, mig nem késő,
Míg eljön a nap az a végső.
A számolásban az utolsó,
És mindent elföd a koporsó.

Nagykároly és Vidéke, 1903. május. 7.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Radnóthy Dénes: Van egy leány . . .
  2018-05-22 08:18:37, kedd
 
  Radnóthy Dénes:

Van egy leány . . .


Van egy leány; ezer nap ragyogását
Sugározza két mosolygó szeme,
Csudás meséknek eleven világát
Látod és nem bírsz betelni vele.

A szava: zene, mosolya : virágok,
Boldogságot fakaszt, hol megjelen.
S nem tudja, hogy a legragyogóbb álmot
Róla álmodják minden éjjelen.

Nem tudja, hogy a legszebb lány a földön .
S a legszomorubb ifjú én vagyok,
Nem tudja, hogy fájdalmasan zokogva
Róla szállnak a legbúsabb dalok.

Nem tudja, hogy ködterhes éjszakákon
Én ottan állok ablaka alatt,
Mig puha párnán tán másról álmodja
A legragyogóbb, legszebb álmokat.

Nagybányai Hírlap, 1911. június 18.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Walter Margit: Valaki halkan erre jár
  2018-05-21 08:01:41, hétfő
 
  Walter Margit:

Valaki halkan erre jár


Szegény szivem ma felfigyel
Valami furcsa neszre.
Mintha galambpár szállna fel,
Vagy mintha harmat esne.
Minthogyha bimbó bomlana
- pattanva nyílna szirma, -
óra homokja omlana
vagy ég borulna pírba.
Mintha lágyfüvü réteken
vadmacska menne lesre; s
zegény szivem ma felfigyel
valami furcsa neszre.

Valaki halkan erre jár
- szivablak lopva koppan, -
Valaki hívó szóra vár
tavaszi alkonyokban.
Szivem, ne szólj, ne hívj, ne ints !
Ó, hallgató igézet !
Vágyak várása: drága kincs
Addig, mig szent igéret.
Szivem, ne szólj: csak felfigyelj
e drága, furcsa neszre:
mintha galambpár szállna fel
vagy mintha harmat esne . . . !

Gyoma, 1927. április.

Esztergom 1927. ápr. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kósa Ede: Pünkösdben.
  2018-05-21 08:00:51, hétfő
 
  Kósa Ede:

Pünkösdben.


Oh Szentlélek, hívek holes tanítója !
Tedd buzgóvá s szenteld meg ünnepünk,
Hogy minden nyelv csudás erődet szólja
S teljes szivünkből zengjen énekünk.
Taníts minket jól megismerni Téged,
S Jézust, a ki Atyánk által miénk lett,
Váltságunkért meghalt s feltámadott,
E világnak idvességet adott.

Jövel mi hozzánk ! töltsd bé sziveinket
Szent buzgósággal e nagy ünnepen,
Ha csüggedünk s felénk a sírok intnek,
Beszélj mi hozzánk tüzes nyelveken.
Erősíts minket vész közt csüggedöket,
Világosítsd a sötétben ülőket,
Hitünk általad éljen, hasson itt,
Mind a "velőknek megoszlásokig !"

Nem kérünk mi szólást sok nyelveken,
Nem kérjük, hogy tégy ma velünk csodát;
Csak ihlesd meg lelkünk ez ünnepen,
Hogy érthessük az Isten szózatát.
Lakozzál bennünk és adj reménységet,
Békességet, hitet, idvességet,
Mit templomként köztünk építél fel,
Leszállt a közénk égi tűz jelével.

Lakozzál bennünk a meddig csak élünk
S legyünk mi néked "élő templomod".
Míg Téged bírunk, a mig csak remélünk,
Szivünk oltárán hit lángja lobog.
Ránk szórja lángját, ránk szikráit égve
Mennyből jövő szélnek lebbenése,
Megszenteltetvén Általad az élet . . .
Alleluját zengünk mi Tenéked !

(Mező-Túr)
Nagykároly és Vidéke, 1903. május 28.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kiss Ferenc: Melancholia.
  2018-05-20 07:13:21, vasárnap
 
  Kiss Ferenc:

Melancholia.


Szeretek tar mezőkön járni,
Hol nap tüzétől kiégett a fű,
Hol nincsen színe a virágnak,
Hol minden sápadt, bús, álomszerű.
Szeretek meg megállni
Besüppedt sírhantok között,
S beszélni arról, kinek
A lelke rég elköltözött,
Órákig el tudom hallgatni
Könnyes szemmel odahaza,
Mikor megcsendül aratáskor
Valami bús melódia . . .

Békésmegyei közlöny, 1908. febr. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Walter Margit: Úgy érkeztem halkan
  2018-05-20 07:08:41, vasárnap
 
  Walter Margit:

Úgy érkeztem halkan


Nem hoztam magammal forró, uj csodákat.
Mintha alkonyati, könnyű szellő támad,
kél és elül; - és levelet se tép le
fáról, bokorról, - csak vigyázva, félve
simogat embert, virágot; - és aranyló felhö-
bodrokkal együtt eltűnik, mikor az esti csillag feljö,
Úgy érkeztem halkan
sok-sok kis zizzenő, halkveretű dallal.

Hűs szellő-életem csodákat ha áhit,
nézem más életek szép, forró csodáit.
S mondom: hogy szeretem az élni merőket
s a napfényben úszó, vidám ragyogású öreg temetőket.
A kedvesnek mondom: kedvesem, szeretlek.
S pár hiába hulló harmatkönnyet ejtek,
Mig tovasuhanva kis aranyló felhő-
bodrokkal együtt eltűnök, - mikor az esti csillag feljő.

Esztergom 1927. december 25.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Walthier Eliz: Új ember ! . . .
  2018-05-19 06:51:50, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
J. Draskóczy Ilma: Meddő nyár.
  2018-05-19 06:44:59, szombat
 
  J. Draskóczy Ilma:

Meddő nyár.

- Részlet egy lírai regényből. -


Vajjon-vajjon a nyár is
Úgy lobban el felettem,
Mint lebágyadt a tavasz
Nyomtalanul, vetetlen.

Mások kikelt búzája
Kalászba súlyosult már
És boldogterhü érést
Őrizget a nyugodt nyár.

A dió tejesedik
Áldott ölü burokban
És féltve rejti titkát,
Mig éretten kikoppan.

Boskadó almafákon
A teli holdak nőnek
S örül a körte ága
A sok aranycsengőnek.

Tüzerű szőlőhegynek
Bogyósodik a fürtje
S a korai mézringló
Hasadva hull a fűre.

A fészek pihés alja
Csipogva nyüzsög, mozdul,
És soha ki nem fogynak
A legédesebb gondbul
Etető apa-madár,
Csititó anya-madár.

- Csak én nem érlelek - hajh -
Az érlelő melegben !
Maghintő tavaszomban
Nem okosan vetettem.

Csak erőtelen hagytam,
Félénken, megriadtan,
Tétlenül, hogy a sorsom
Minden áldást kifosszon
Nyílt puha tenyeremből,
Kincses, meleg szivemből !

- - Aztán, azóta nyárban
Egy nagy csodára vártam.
. . . De jaj - hiába vártam . . !

Nagybánya, 1910. szept. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Walter Margit: Évszakok rohanása
  2018-05-19 06:37:29, szombat
 
  Walter Margit:

Évszakok rohanása


Bár hömpölygő tavaszvizek sodrától duzzad meg minden árok
- még várok.
Bár új termés ígéretétől szöknek kalászba a vetések
- még kések.
Bár ősznek dússáéreti gyümölcsein dőzsölnek kósza méhek
- még félek.
Míg riadt remegéssel és összeziláltan elébe lépek
a télnek.
Jaj ! Hová iramodnak el tőlem az évszakok és az évek ?
Még kérek
egy tavaszt ! amelynek áradó vizei a lelkem tehozzád
sodorják.
Egy nyarat ! melyen vágyaim éried szöknek - ért maggá alázva -
kalászba.
Egy őszt ! Hogy karjaim dús ízekkel terhelten elédbe öntsék
gyümölcsét.
Aztán eljöhet értem a tél, - a már csak jót tehető,
temető, -
hogy szemem tovatűnt színek szépségét lassan fehér havasra
sirassa.

1928. március.

Esztergom 1928. április 8.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 469 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 230 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 31330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 8292
  • e Hét: 32350
  • e Hónap: 201037
  • e Év: 1035958
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.