Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/42 oldal   Bejegyzések száma: 412 
Derzsi Sándor: Kóbor kutya.
  2017-07-25 08:23:29, kedd
 
  Derzsi Sándor:

Kóbor kutya.


Jöjj, vacsorámat megosztjuk mi ketten,
te némán esdeklő kóbor kutyus.
Úgy kaptam én is, hogy csak kértem csendben
s nem ugattam, hogy ennem ősi juss.

Borzongat a hideg, mint a szemedből
rámárnyolódó fojtó fájdalom;
szó, hogyha indul, aléltan remeg föl
kérésre csüggedt koldus ajkakon.

De jön tavasz még, büszke léptű, bátor,
serkentő trombitával jön ide,
ujjongtató víg induló szavától
kacajos lesz a koldusok szive.

S ha mégis síró részvétből fakadva
ér majd füledhez elcsukló szavam,
kutyám, akkor hadd lássalak ugatva
dacosan, hősen, diadalmasan!

Erdélyi Helikon 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Bíró András: Rám találtál
  2017-07-25 08:19:39, kedd
 
  Bíró András:

Rám találtál


Kallódtam éppen eleget -
szél fútt, mint őszi levelet,
veszendőbb voltam törékeny nádnál
s te mégis, mégis
rám találtál.

Kergetett vadként futottam,
megbújtam sötét zugokban,
vesztemet tudva, halálom várván
s te mégis, mégis
rám találtál.

Magányos cédrus, egyedül,
amin az orkán hegedül,
nem állt magában, mint én, oly árván
s tán éppen ezért
rám találtál?
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Unger Ilona/ Alba Nevis/: Hálás utókor.
  2017-07-25 08:09:24, kedd
 
  Unger Ilona/ Alba Nevis/:

Hálás utókor.

Irta s az A Jövendő f. hó 10-iki hangversenyén felolvasta : Alba Nevis.


A körut sarkán volt egy kis cipős bolt
És abban egy szegény cipész lakott,
Rossz talpbőrből vetett magának ágyat,
Auszlagnak használta az ablakot.
Tisztát két hétben tán egyszer, ha váltott,
Ruháit kűnn vette a zsibvásáron.
Űnnepnap volt, ha megcsörrent zsebében
Egy-két hatos, esetleg három.
E szegény pára, lázas éjszakákon
- De nevetséges, egyűgyű dolog !
A .szemétből rótt, durva, redves ágyon
Gyönyörű szép álmokat álmodott.
És szól : nagy ember lesz még énbelőlem !
Hétországban se lelitek a párom.
Nem is kell hozzá sok idő, talán csak
Egy-két év, de legfeljebb három.
Ha egyedűl rnaradt kis űzletében
Esténkint, hogy az inas haza ment,
Elővett egy pár elrejtett cipőcskét
S dolgozott rajt' egy percig sem pihent.
Uristen ! Soha remekebb jószágot.
Lélek volt abban, ragyogás, szin, álom,
El is készűlt, éjfél után alig egy
Két óra mult, legfeljebb három.
Elhelyezte a kirakatban másnap
És azután leste, várta a csudát.
De az emberek fásultan, kegyetlen,
Oda se nézve, jöttek-mentek át.
S elbámulva a merész cipőpáron,
Kacagott egyet, - biz itt nagy hiány van
Egy-két kerék, esetleg három . . .
A koplalásnak az volt oszt a vége,
Hogy a mester beteg lett, nagy beteg.
A piroscsikos vászonfűggöny mögött
Utolsó, nagy tusáját vivta meg.
Jött a doktor s az űterét tapintva,
Igy szól: Sebaj, meggyógyul majd a nyáron.
De az inasnak intett a kezével:
- Egy-két óra. Legfeljebb három . . .
S amig a mester hörögve, zihálva
Vivta a rémmel bus űtközetét,
Egy selyemruhás dáma jött be halkan,
Ibolyaillat áradt szerteszét:
- Azt a cipőt. . . a champagnet . . . jobbfelől van.
Ha rendelés is, kérem mindenáron !
Csengett a pénz, a mester számolgatta
Haldokolva: - Egy . . . kettő . . . három.
Az árvánmaradt boltba, tarka zajban
Tódultak finom, gazdag urinők.
S elmondták szóval, félig meg sóhajban,
Hogy láttak egy pár pompás kis cipőt.
Elmondták, hogy a parányi jószágon
Hangulat volt, meg művészet, meg álom . . .
Nem is készit más olyat Budapesten
Egy-két ember, esetleg három.
Egy-két bolond, legfeljebb három.

A Jövendő 1910. julius 15.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Antal Adrienn: Mindent vagy semmit . . .
  2017-07-24 08:06:31, hétfő
 
  Antal Adrienn:

Mindent vagy semmit . . .


Véresre dörzsölte hiányod a lelkem,
bilincsemért, ó mennyit küzdöttem veled,
talán azt akartad mindörökké fájjon,
kínok közt szenvedjek, ha elveszítelek.

Bűnhődtem eleget, ne büntesd már tovább,
esztelen óhajom szédült kapzsiságát,
a mindent vagy semmit én már nem akarom,
elég lesz ha érzem szíved forróságát.

Évszakok kajánul néztek végig rajtam,
remegve kutattam melyikben jössz felém,
de eltűntél mint nyom a homokviharban,
és csak porral fújta tele szemem a szél.

Itass meg ajkadból, végre adj egy kortyot,
ostobaságomért ne vond meg kegyelmed,
te sem hihetted, hogy útjaink szétválnak,
s eltudod dobni majd végleg e szerelemet.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Salamon Ernő: Sötétedik
  2017-07-23 06:44:06, vasárnap
 
  Salamon Ernő:

Sötétedik


Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti ködét,
köhögtetéssel ver, üzen
a vizes, tornyos sűrűség,

világosság fényes fején
az öreg szín már vetkezik,
elhagynak szabad éveim,
vidámságom sötétedik,

csak egyedül fúlok, falok,
se takaróm, se szeretőm,
ha elaluszom meghalok.
Félek az idegen időn.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Keleti Arfhur: A kámzsás festő strófái . . .
  2017-07-22 07:13:17, szombat
 
  Keleti Arfhur:

A kámzsás festő strófái . . .


"A vágyaim fehéringes papok ;
halvány kezükben felém mulatnak Téged,
mint egy drágaköves, dús, aranyszentséget
. . . a füstölők ezüstje csak szépségedet zengi
. . . s a felszálló füst emléked belengi . . . "

I.

Én nem vagyok csak nagyon szomorú,
se titán, se poéta nem vagyok,
csak műkedvelője a karcsú vonalaknak
s megihlettek távoli angyalok,
szivemben csendes chorálok fakadnak,
ajkaim némaságukkal dalolnak . . .
sok ecsetem ügyetlenül dadog,
s miket hártyára vetek mind a képek
csak elmosódó, halovány másai
a képeknek, mik a lelkemben élnek . . .

II.

Bús mécsvilágos boltives cellámban
álmatlanul ó codexekben járok,
s keresem a beszélő szineket,
hogy méltón dicsérjelek tégedet;
mert képpel teli kastély most a lelkem,
és te vagy a dús királykisasszony,
és neked irom éjjel könyvemet . . .

III.

Téged festelek, csak téged énekellek
aranyalapra harsogó szinekkel
, . . mint szőllőlombot, hasadó virágot,
mint szűzanyát az újszülött gyermekkel
és neked adtam vérző szivemet,
préselt virágom egy pántos imakönyvbe

most oly szomorú és szegény vagyok

tarka tussaim, az ókékek, a carminok
mind kifogytak a drága üvegekbe,
s a glóriákba s a virágkelyhekbe
elírtam utolsó csepp aranyam . . .

mint kámzsá s piktor epedő szerelmem
piros betűk szük pitvarába zártam;
a lelkem irtam a cifra cirádákban

s most nincs több szinem és nincs több szavam,
koldus vagyok, kifosztottam magam.

IV.

Ha szomorú leszel, mint egy megvert asszony,
és elhervadsz és sirni fogsz sokat,
esténkint gondolj a bánatos barátra,
ki néked irta e tarka sorokat . . .
. . . s mint búvár, szive távol fenekén
bús könyvéhez képeket keresett,
s mezitlen lelkét fázósan eltakarta
és elrejtette sötét szinek megett . . .
. . . esténkint gondolj a bánatos barátra,
hogy céltalan bolyong most a világba
. . . mert téged oh örökre szeretett;
és érted sirta mindig minden könnyét
és néked irta szines képeskönyvét . . .
anno ezerkilencszáztizenegy.

kultúra 1912. március 25.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Unger Ilona/ Alba Nevis/: Kávéházban
  2017-07-22 07:09:19, szombat
 
  Unger Ilona/ Alba Nevis/:

Kávéházban


Rajta, nó fiuk, szaporán,
Koccintsatok velem
Látjátok, mily árva vagyok,
S a bitang, szemtelen
Élet mögöttem hogy kacag
Elszedte minden javamat,
Azután itt hagyott.
Kacaghat is, fiuk;
Mert én egy kifacsart rongy vagyok!

Most aztán minden odavan,
Nem várok semmi jót.
Gyerekek, láttatok-e már
Elsüllyedni hajót?
Hatalmas látvány, mondhatom:
Alig van szebb s nagyobb,
Higgyétek el, fiuk;
Én is ilyen hajó vagyok!

De azért mégse szánjatok,
Meg nem érdemelném.
Sekély tó poshadt felszínén
Sohase jártam én.
Tajtékos tenger zöld vize
Hol vert, hol ringatott.
Férfi voltam, fiuk.
Ma már csak puszta váz vagyok.

Asszony, élettárs, miegyéb
Nem kellett énnekem.
Haljak meg, mint kivert kutya,
Hanem az életem
Legyen büszke, legyen szabad,
Ha bús is, s elhagyott.
Rab lehetek, fiuk,
Hanem rabszolga nem vagyok!

Száz parányi, lantos legény
Aratott hírt, babért.
Engem csak szidás, bántalom,
Ostorok szíjjá ért;
Mert harsog, szárnyal a szavam,
S nem lágyan andalog.
De hiába, fiuk;
Én kis trubadúr nem vagyok

Hadd űzzenek, hadd bujtsanak;
Hajrá! Mit bánom én,
S ha kifosztanak, mégis egy
Egész világ enyém.
Enyém a sár, a vér, nyomor,
A bukott angyalok.
Mert hitemre, fiuk,
Én egy elzüllött Isten vagyok!

Vasárnapi Ujság 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Gróh István: Sötétedés.
  2017-07-20 08:05:52, csütörtök
 
  Gróh István:

Sötétedés.


Estére a lelkem
Fáradt madaraknak
Elülő tanyája.

Estére nehéz sár,
Talpamhoz tapadó,
Megállít, leültet.

Este megöregszem,
Ki ifjan ébredtem,
Meggörbed a vállam.

Pillámra aranypénzt
Tesz a lemenő nap,
Holt szemet lecsukót.

Rejtőző zugokban
Fakad a sötétség,
Elönt mindent lassan.

Valami nagy tenyér
Kuszálja a felhőt,
Szellő sírása kél.

Suhanó kisértet
Az én lelkem fáját
Meg-megrázza lopva.

Györgyös hideg harmat,
Halálos verejték
Szállja meg a lombot.

Álmodnak az alvók
Lobogó hajnalról,
Veres virradatról.

De im jön az éjfél,
Tüzeket megoltó
S fekete hamvat szór.

Vasárnapi Ujság 1911. február 26
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Csávolszky Lajos: Ne bántsd a múltat . . .
  2017-07-20 08:00:33, csütörtök
 
  Csávolszky Lajos:

Ne bántsd a múltat . . .


Ne bántsd a múltat édesem ,
Hadd a történteket.
Sohse merengj - - mind hasztalan
Kétes jövőnk felett:
A múlt sok fájdalmat takar ,
A jövő ? oh az meglehet,
Mielőtt élnénk eltemet.

A jelent éljük kedvesem !
Csak ez most a miénk :
Nézd, mily mosolygós, szép eget
Varázsol ez fölénk.
Karolj át . . . igy ni édesem !
Ajkunk, ha forró csókba nőtt:
Feledünk múltat és jövőt!

Holgyfutar 1861. március 2.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kondor Regős László: Búcsúztató.
  2017-07-19 06:58:12, szerda
 
  Kondor Regős László:

Búcsúztató.


Elszöktél tőlem asszonyom, szívem,
mint elszökik a hegyről a patak
és elszökik a forrástól az ér,
ha szivárgása folyammá dagad -
kis csurgó voltál, lettél az enyém
s ím' zuhataggá érett a sorod:
elszöktél, mert a magasság, szívem,
hideg, miként az északi sarok.

Elszöktél tőlem, asszonyom, szívem,
mert betellett a lelked már velem:
a szépség vágyát ültettem beléd,
hogy szépséged és örömed legyen,
én adtam neked hitet és erőt,
de nem adhattam neked magamat,
mert jaj ám a pataknak, ha a hegy
egyszer megindul és rájaszakad.

Elszökhetsz tőlem asszonyom, szívem:
én állok egymagamban, én, a hegy:
bármerre mégy, az én sugár szemem
már mindenüvé biztosan követ:
Szeretlek, mert a lelkemet viszed
és szórod el a szomjas réteken
s csak te leszel, te szegény árva lány,
akit nem ér el az én melegem.

A hegy aranyját elviszi a víz:
lelkem patakja, asszonyom, mehetsz,
az én lelkemnek lehellete vagy
s az én ölemnek forrása meneszt,
az én erőmnek csordulása űz,
hogy fűnek, fának öröme lehess
s szegény szerelmem, asszonyom, szívem,
fűben, fában is csak engem szeress.

a_het_1920.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/42 oldal   Bejegyzések száma: 412 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 248 db bejegyzés
e év: 1914 db bejegyzés
Összes: 28347 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4220
  • e Hét: 18702
  • e Hónap: 157434
  • e Év: 1009977
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.