Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 479 
Buchnerné Nyárasdy Ilona:
  2018-07-17 07:43:39, kedd
 
  Buchnerné Nyárasdy Ilona:

Japán vers


A bútorok nem szólnak hozzám,
A fájó csendben hallgatok.
Valaki megáll kunyhóm előtt,
Megzörgeti az ablakot.

Kinézek, vajjon mit hoz nékem,
Mitől a keblem feldobog
Virágba borult cseresznyefám:
S szívemen is tavasz kopog . . .


Esztergom és Vidéke, 1937-03-28
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Walthier Eliz: Állok Hidon . . .
  2018-07-17 07:36:22, kedd
 
  Walthier Eliz:

Állok Hidon . . .


Ijedt les-állásban.

Most fönn állok az
esszekötő Hídon,
termedt ijedten,
halk vigyázban,
valaki súgja
(nem tudom, hogy
vajjon ki beszél ?)
vár a Tavasz a Nyár,
a csőókos Dél . . .
(és hízelkedve simogat
a Szél.)
. . . Valaki megráz,
kemény markolással,
én nem tudom
ki ön ?
Csak elmenék
Suttogják félő halkan,
a kegyetlen, a rohanó
Idő. -
. . . Aztán elnézek
felhő magasságban,
és valami édes
titkot siratok,
és állok tovább
ijedt les-állásban,
(messziről ködlik
egy nagy temető )
. . . alattam. zúgnak
szennyes nagy habok
én - csak állok !
pedig a lelkem mondja,
panaszolja hogy
menni akarok !


Új Élet, 1934. június
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Marencsin Mária: illúzió
  2018-07-17 07:33:43, kedd
 
  Marencsin Mária:

illúzió


Szemeimből
a beszéd folyója árad;
gondolatokat formálok belőle,
hogy hasonlítsanak
a fényhez.

Valamint azon beszéd is,
amely szememben marad halálom után,
költészetté válik,
a valóság törvénye szerint.


Irodalmi Szemle, 1967.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Szirmay Lajos: Dalaimból.
  2018-07-16 11:12:55, hétfő
 
  Szirmay Lajos:

Dalaimból.


I.

Nem az fáj, hogy hűtlen lettél,
Nem az fáj az én szivemnek,
Tudtam én, hogy kebeledben
Igaz érzés nem terem meg.
Azt se bánom, hogy oly forrón
Oly igazán szerettelek.
Csak az kínoz szünet nélkül,
Hogy még most sem feledhetlek !

II.

Mikor suttog künn a szellő,
S lágyan hangzik a madárdal,
Szomorú fűz hervadt lombja
Megrezzen a szellő által.
Holdvilágos csöndes éjen,
Lelkem elmereng egy képen,
S túl világi csöndes hangzat
Édes ábrándokba altat.

Elém tűnik az ő arcza
Haloványan. égi fényben,
S újra megdobban a szivem,
Épen úgy, mint akkor, régen
Ámde őt ölelni vágyva
Szétfoszlik mint gyönge pára,
S felleg borulván a holdra -
Visszatérek a valóba !


Esztergom és Vidéke, 1883. jan. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Szirmay Gerő Lajos: Soha többé. . .
  2018-07-15 09:08:57, vasárnap
 
  Szirmay Gerő Lajos:

Soha többé. . .


Hazajöttem újra ide ti közétek,
Hazajöttem ismét, talán el se hagylak,
Oh milyen jól esik ez a régi fészek !
Szebben ragyognak itt sugári a napnak.
Édesebb a gyümölcs, szebbek a virágok.
Oh a távolban is gondoltam reájok !

Messziről piroslott teteje a háznak
A kéménynek füstje fel az égbe szállott,
Mintha hálát adna az édes atyának,
Ahogy engem újra közeledni látott.
Hasztalan kerestem egy imádott képet. . .
Miért olyan csöndes, kihalt itt az élet ? !

Lenn az udvar végén egy aggastyán lépdel,
Alig ismerem meg drága jó atyámat,
Átölel ezerszer reszkető kezével,
Reám néz és aztán szeme könybe lábad.
Szegény árva gyermek ! - suttogja az ajka,
S rároskadt a korhadt, megfeketült padra.

Nem kérdezem többé ő se szólít engem,
Néma szavaiból világosan értem,
Meg van irva minden leomló köny cseppben,
Milyen pótolhatlan az én veszteségem.
Az anyaszeretet édes melegével,
E világnak minden öröme se ér fel.

El el a vidékről messze megyek újra,
Nem találtam itt sem azt amit kerestem,
Csak egy percznyi üdvöt végnélküli búmra,
Oh de itt nem lehet, nem szabad pihennem.
Ami még biztatott a viharban, vészben,
Eltűnt az, elveszett, örökre, egészen.

Sok fájdalom tépett, oh de ilyen egy sem,
Sokat elvesztettem, oh de nem ily kincset,
Sok emésztő bánat, csalódás ért engem,
Utamra a végzet töviseket hintett,
S szivem mindezt olyan könnyen elviselte,
Oh de hol van balzsam erre a sok sebre !

Barátság szerelem ! múló ábrándképek,
Tünde délibábok a lét sivatagján,
- Régente, egykoron futottam feléjök,
A valót a gyönge fényért odahagyván,
Bennetek kerestem vigaszom a harcban,
Istenem teremtőm, oh ne hagyj el engem !

Küldd el őrangyalod arra a sirhantra,
Hints mennyei áldást, nyugalmat föléje,
Mig én a világban egyedül, magamra
Bolyongok, az üdvöt soha el nem érve !
Mi nekem a földnek minden kincse éke ?
A mulandóságnak, a halálnak képe.


Esztergom és Vidéke, 1886. jan. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Marencsin Mária: experimentum
  2018-07-14 07:39:16, szombat
 
  Marencsin Mária:

experimentum


A lélek láboratóriumában
kísérletezem
nap mint nap.
S a gondolatesszenciát
a szenvedés próbacsövéből
a boldogság próbacsövébe
ömlesztem
át -
mint a Nap
az időt:
éljelből - hajnalba,
s az Idő a történelmet:
háborúból - békességbe.

Aztán félreállok.
A tudat mélyében
az Én szempontjából
(a Nap szempontjából, Idő szempontjából)
elvész a
különbség.


Irodalmi Szemle, 1967.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Torkos László: Ismert vidéken.
  2018-07-12 09:51:02, csütörtök
 
  Torkos László:

Ismert vidéken.


Bejárom ismét a völgyet, a bérczet,
Hol ifjan szőttem az ábrándokat,
Lelkemen elárad ünnepi érzet,
Lábam a tájon mig tova halad.
S epedő vágy fog el, gyermeki szívvel
Vigadni gondtalan, mint egykoron ; -
Oh, a táj varázsa csodát ha mivel,
S visszatér rég letűnt ifjúkorom !

Mély fűben, virágok közt heverészek,
Gyönyörrel szívom be illatukat,
Rejtve, mint madár, kit föd enyhe fészek,
Nyugszom a rám hajló ernyő alatt.
Dalával rigónak s fülemilének
Versengve csattognak énekeim,
S hosszan az erdőn mig átrezg az ének,
Száz visszhang felel rá rejtekein.

Mint csikó hentergek puha gyepágyon,
Meredek hegylankán legurulok,
Majd a kis patakhoz von kandi vágyam,
Regéket súgnak-e még a habok ?
Gyöngyöző vizében lágy loccsanással
Látok-e forogni kis kereket ?
Ott csillog, kanyargó iramodással
Erdőből a mint a rétre siet !

Lepkeraj karikáz körül a réten,
Víz felett czikáz száz szitakötő,
S hogy űzöm, kergetem, mint egykor régen,
Sűrűből süldőnyul rugtat elő.
Hajrá haj ! - követem kalandozásit,
Lihegve ügetek nyomaiba, -
S lankadtan, megtörve rogyok a pázsit
Könnyemtől harmatos párnáira !


Vasárnapi Ujság 1905. október 22.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Gerzsenyi Sándor: Harc hitért
  2018-07-06 09:26:17, péntek
 
  Gerzsenyi Sándor: 

Harc hitért


Krisztus! Uram!
Megdöbbentenek szent szavaid...
Ha annyi hitünk volna...
Ha annyi hitem volna.
Ha volna...
Ha volna
Mustármagnyi legalább!
Hegyek hőkölnének a tengermélybe.

Híthősök példájára figyelek.
Évezredek távolában
Választott néped útja tündököl.
Tengerszoros...
Sós vízből szakadék-falak...
Kiszikkadt föveny...
Üldözők félelmes rohama...
Menekülő ezrek sikolya...
Szabadság!
Maroknyi nép diadala
Százszoros túlerő ellen is.

Ha hitünk volna!
Ha hitem volna...
Uram!
Dobhártyámon dübörög kemény beszéded.
Hitvallóid sorakoznak,
Végtelen sorokba tömörülnek.
Hittek.
Szóltak.
S győztek!

Mártírvér hullott, ha kellett, nem léptek soha hátra!
Előrementek mindig -
Céltudatosan, keményen,
Feltartóztathatatlanul! 

Koronás, tiarás, babérkoszorús,
Gőgös fejek előtt is emelt fejűek,
Szigorú tekintetű bátrak,
Hitük által szárnyaló nagyok,
Roppanthatatlan gerincűek,
A mélyből égig érő tiszták.
Halászok, vámosok, kézművesek,
Evangélisták, apostolok,
Megnyílt szemű fáklyahordozók,
Szívünkig is tüzet hozók.
Hit.
Hitük.
Hitszilárdságuk.

Krisztus! Uram!
Látod, milyen szegény vagyok...
Hitért esedező koldus.
Üres cserépedény az életem.
Ha annyi hitünk volna...
Ha annyi hitem volna,
Mint egy szem apró mustármag...
Ha volna!
Ha volna...
De én olyan szegény vagyok!
Letepernek a gondok,
A bűn szíven sebez.
Gyávaság árnyai lappangnak lelkemben.
Szándékaim fagyott rügyek.
Segítőkészségem hervadtan elalél.
Számban kihűl a szó, míg kimondom.
Rideg rácsok között vacog
Szabadság-szomjas énem.

Uram! Adj hitet!
Szórj szívembe élet-magot!
Taníts hinni!
Növeld hitemet!
Emelj azok sorába,
Akiknek volt az életében
Egy mustármagnyi drága kincs!
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kállai Emil: Könnyek
  2018-07-05 08:27:06, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Nagy Barna: Hangok a magányból
  2018-07-05 08:22:18, csütörtök
 
  Nagy Barna:

Hangok a magányból


Kolostori csendben, zárdai magányba'
Rá-rá gondolok a múló ifjúságra,
Muló ifjúságra, baráti szivekre,
Kikre a sors súlyos gondokat ereszte
Próbáltatásképpen.

Elvonul fölöttünk az idők viharja
S körülöttünk a port mélyen fölkavarja
És mi nem is sejtjük ebben a homályba',
Mi vár még e sokat szenvedett hazára,
Sok derék fiára.

Kolostori csendben, zárdai magányba'
Rágondolok néhány régi jóbaráira:
Ez a vérét ontja, azt sújtja az élet.. .
Hej ! mikor jutnak már révbe a szegények,
Csendes vizű révbe?

Balatonvidék, 1916. április 17.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 479 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 173 db bejegyzés
e év: 1985 db bejegyzés
Összes: 31882 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2989
  • e Hét: 10959
  • e Hónap: 60795
  • e Év: 1285744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.