Regisztráció  Belépés
migova.blog.xfree.hu
" Aki sosem követ el hibát, általában semmit sem csinál " Spevi Éva/migova
1953.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 147 
...előbb voltál nő, mint ....
  2008-03-08 19:49:45, szombat
 
 



...előbb voltál nő, mint ahogy tudatára ébredtél...

Az emberi faj maga is megtestesíti az Univerzum kettős természetének törvényszerűségeit: nevezetesen, hogy az ember vagy férfiként, vagy nőként születik. S mivel az egyén egyszerre mindig csak az egyik pólus tendenciáját képviseli, állandó vágyakozás hajtja az ellentett felé - hiszen stabilitásra törekedvén, azt csak az ellentétek szintézisében nyerheti el. A pólusok egymáshoz közeledése azonban nem mehet végbe külső és belső nehézségek, akadályok, konfliktusok felismerése és megoldása nélkül. Az ember abban az előnyös - és néha gyötrelmes - helyzetben van, hogy megadott számára a tudat: az öntudat, az önfelismerés és önreflexió képessége, amellyel akaratlagosan, s bizonyos belső szabadsággal kezelheti a férfi és női létből adódó problémákat.

Az ember biológiai léte zárt genetikai meghatározottságban telik. Ezért az emberi élet vagy férfi vagy női lét. A két nem kölcsönös egymásrautaltsága, egymást kiegészítő meghatározottsága teszi teljessé az életet. A történelmi-kulturális módosulások természetesen kisebb-nagyobb mértékben módosítják a férfias, illetve nőies viselkedés- és magatartásformákat, azonban ez mit sem változtat a biológiai determináción, s így másodlagosan azokon a pszichológiai szükségleteken, amely lényegében a két nem igenelt függőségén alapul.

Tény, hogy az ember vagy Nőnek, vagy Férfinak születik, de az, hogy valóban Nőként vagy Férfiként éli-e le az életét, beteljesíti-e hozott küldetését az érzelmi tapasztalat, a szándék és az igenelt függés gyakorlatba emelésének függvényébe alakul.

Más a férfi élet és más a női élet. A teljesség a két nem konfliktusokon átívelő harmóniája, amely nem csak két felnőtt ember, hanem az anyai-apai szerepkörben való együttműködés révén meghatározza gyermekük első éveit, sőt évtizedeit.
Életre szóló muníciót teremt és alapvetően befolyásolja akár több generáció életérzését és léttel kapcsolatos alapélményét.




 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
Látogatóban Istennél
  2008-01-16 17:04:52, szerda
 
 



Látogatóban Istennél

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt

- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.
Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna. - Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük.
 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
Ami elmaradt - Január 2.
  2008-01-03 14:34:04, csütörtök
 
 



Január 2.

Jézus nevenapja, más liturgikus hagyomány szerint az újév és vízkereszt közé eső vasárnap* A magyar református egyház újév napján ünnepli.

Ismeretes, hogy a régimódi katolikus magyar nép legkedvesebb archaikus köszönési módja: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké amen. Figyelemre méltó, hogy ez a köszönési formula nyugati és déli katolikus országokban nem általános, inkább csak Közép-Európában.

Régi katolikus parasztok, ha munkába fogtak, útra indultak, Jézus nevével fohászkodtak.

Jézus nevének tisztelete Szent Pál intelmében gyökerezik: Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké (Fil 2, 10). Ennek az apostoli tanácsnak csökevénye, hogy sok jámbor katolikus Jézus nevének hallatára még a fejét is meghajtja.

A középkorban kezd a szentnév liturgikus tisztelete bontakozni. Igazában a franciskanizmus virágoztatja föl. Szent Ferenc végrendeletében meghagyja, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, amelyeken Jézus neve olvasható. Ennek a mágikus-misztikus névtiszteletnek új lendületet ad a XV. században megújuló obszerváns mozgalom, amelynek egyik vezéralakja, Sienai Szent Bernardin a tiszteletnek új formáját találja ki. Prédikációi végén táblát mutat föl, amelyen Jézus nevének görögbetűs rövidítését lehetett látni: YHS. Ebből később a Yhesus Hominum Salvator (= Jézus az emberek Megváltója) jelentést olvasták ki.

A tisztelet legkorábbi, XIV. századbeli hazai nyoma a Gyulafehérvári Glosszák első, emlékeztető versezete, amely Jézus nevét magasztaló beszédnek szolgál vázlatul:

J: Jocunditas moerentium.
E: Eternitas viventium.
S: Sanitas languentium.
U: Ubertas egentium.
S: Satietas esurientium.

Magyar áttétele:

Háborságban valáknak kegyössége,
Élőknek öröksége,
Kórságban valáknak egéssége,
Szükségben valáknak hévsége,
Éhezőnek elégsége.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
Míg sokáig nem voltam.........
  2008-01-03 12:36:01, csütörtök
 
 



...... .......kaptam ezt a szeretet szivet ha jól emlékszem Rózsától, és ezúton továbbítom minden kedves látogatómnak!!!!!! :))))

A Szeretet himnusza

Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.






Gabriel García Márquez 13 gondolata

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.

Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.

A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.

Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!

Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.

 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
A gyertya meditációja
  2007-12-12 14:40:59, szerda
 
 



A gyertya meditációja

Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet.

Talán egy kis örömöt nyújtok nektek?

Én mindenképpen örülök, hogy égek!

Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék.

Feladatom akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok- a feladatomat teljesítem.

Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad.

Két lehetőségem van:

1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok, - akkor nem fogyok el. De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem.

2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak, -akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt! Tehát fel kell magamat áldoznom? Ez szebb és nemesebb, mint céltalanul a dobozban lenni! Így van ez nálatok embereknél is?


Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek.


Vagy a saját odútokban maradtok, mint én, a gyertya a dobozban- vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem.


Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek. hogy ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek!

Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA!

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok, adni. De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képviseltek.
A FÉNY így terjed


 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
Mi is a szeretet?
  2007-11-15 18:20:38, csütörtök
 
 



... Mi is a szeretet? Érzelem...?

De valóban érzelem? Ennél több...

A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.
Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...
A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés.
A szeretet törődő és felelősségteljes.
Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete.
Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével.

Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne.
Ehhez pedig ismernem kell őt.
Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek.

A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől.
A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni.
Megváltoztatni csak önmagunkat lehet.
Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül.
Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk."

 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
Egy bölcs asszony
  2007-11-14 14:28:33, szerda
 
 



"Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki.
A nő habozás nélkül neki adta a követ.
A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. ,,Gondolkoztam..." - szólalt meg.
,,Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."

 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
Anthony de Mello: Ne ítélj!
  2007-11-13 14:07:18, kedd
 
 



Anthony de Mello: Ne ítélj!

Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Máté 7,1

Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz.
Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül.
Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.
Azután gondolj olyan emberekre, akiket nem szeretsz. Először is figyeld meg, hogy mi az, amit nem szeretsz bennük, részlehajlás nélkül tanulmányozd hibáikat. Vagyis nem használhatsz olyan címkéket, mint például büszke, lusta, önző és gőgös. A címkézés a szellemi lustaság jele, mert sokkal egyszerűbb valakire egy címkét ragasztani, mint egyediségében nézni és látni azt a személyt.
A hibákat klinikailag kell elemezned, más szóval meg kell győződnöd tárgyilagosságodról. Fontold meg azt a lehetőséget, hogy esetleg, amit te hibának látsz, az egyáltalán nem az, hanem valami olyasmi, amit te neveltetésed, programozottságod miatt nem szeretsz. Ha a hiba még ezután is ott van, akkor értsd meg, hogy a hiba eredete gyermekkori élmények, múltbéli programozottság, hibás gondolkodás és észlelés, és leginkább a tudatosság hiányának következménye, s nem a rossz akaraté. Ahogy erre ráébredsz, hozzáállásod szeretetté és megbocsátássá alakul, mert tanulmányozni, megfigyelni és megérteni annyi, mint megbocsátani. Miután a hibákat így végigtanulmányoztad, most keresd meg azokat a kincseket, amelyek ebben a személyben rejtőznek, s amelyeket idegenkedésed miatt eddig nem láttál meg. S miközben ezt teszed, figyeld meg a hozzáállásodban vagy érzésedben bekövetkező változást.
Idegenkedésed ugyanis, eddig elhomályosította látásodat, akadályozott téged. Most aztán sorba vehetsz minden egyes személyt, akivel csak élsz és dolgozol, és figyeld meg, ahogy szemedben mindegyikük átalakul, ha így nézel rájuk. Ha így nézed őket, akkor a szeretetnek sokkal határtalanabb ajándékát ajánlod nekik, mint amit a szolgálat bármely cselekedete tudna adni. Mert így átalakítod őket, megteremtetted őket a szívedben, s ha van valamelyest kapcsolat köztetek, akkor a valóságban az is átalakul.
Most pedig add ugyanezt az ajándékot önmagadnak. Ha mással képes voltál ezt megtenni, akkor igazán nem lesz nehéz. Kövesd a már említett lépéseket: egyetlen hibát és egyetlen idegbetegséget se ítélj meg, s főleg ne ítélj el. Nem ítéltél meg másokat, s meglepődsz, hogy te sem vagy megítélve. A hibákat vizsgáld meg, tanulmányozd és elemezd őket a jobb megértés végett, ez szeretethez és megbocsátáshoz vezet, s örömmel fedezed fel, hogy téged is átalakított ez a furcsán szerető beállítottság, hozzáállás, amit magadban érzel saját magad iránt. Ez a beállítottság belőled ered, belőled jön és árad minden más élőlény felé.
 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
Én jelen vagyok
  2007-10-25 19:03:11, csütörtök
 
 



ÉN JELEN VAGYOK

Én jelen vagyok, amikor egyedül vagy.
Én jelen vagyok, amikor elveszettnek érzed magad.
Én jelen vagyok, amikor elhagynak téged.
Én jelen vagyok, amikor úgy gondolod, valami nem megy tovább.
Én jelen vagyok, amikor kétségbeesett és szomorú vagy.
Én jelen vagyok, amikor félelem és szorongás tör rád.
Én jelen vagyok, amikor senki sem akar téged.
Én jelen vagyok, amikor falak választják el tőled barátaidat.
Én jelen vagyok, amikor gondjaid miatt már aludni sem tudsz.
Én jelen vagyok, amikor valaki szenvedést okoz neked.
Én jelen vagyok, amikor nagy veszélyben forogsz.
Én jelen vagyok, amikor beteg vagy és segítségre szorulsz.
Én jelen vagyok, amikor képtelen vagy egyedül megoldani a problémáidat.
Én jelen vagyok, amikor világodat darabokra törik.
Én jelen vagyok, amikor egy kicsit több szeretetre van szükséged.
Én jelen vagyok, amikor nagy fájdalmakat érzel.
Én jelen vagyok, amikor senki sem tartozik hozzád.
Én jelen vagyok, amikor elveszett számodra az egész teremtés.
Én jelen vagyok, amikor rossz a lelkiismereted.
Én jelen vagyok, amikor hozzám kiáltasz.
Én jelen vagyok, amikor megtérsz hozzám.

Jelen vagyok Én, mint a Nap, amely meleget és vidámságot ad neked.
Jelen vagyok Én, mint a ki nem alvó láng.
Jelen vagyok Én, mint szívedet megörvendeztető virág.
Jelen vagyok Én, mint szeretettel beburkoló felhő.
Jelen vagyok Én, mint utadat megvilágító fény.
Jelen vagyok Én, mint olyan szem, amely szeretettel néz rád.
Jelen vagyok Én, mint olyan kéz, amely gondoskodva fogja a kezed.
Jelen vagyok Én,mint olyan szív, amely mindig érted dobog.

Én úgy vagyok jelen, mint őrangyalod, aki vezet és óv téged.
Én úgy vagyok jelen, mint barátod, aki soha nem hagy cserben.
Én úgy vagyok jelen, mint nővéred, aki gondoskodásával körülvesz.
Én úgy vagyok jelen, mint bátyád, aki örömödben és bánatodban melléd áll.
Én úgy vagyok jelen, mint édesanyád, aki együttérez veled és egészen megért.
Én úgy vagyok jelen, mint édesapád, aki örök életet ad neked.

Én mindig érted vagyok jelen, végtelenül szerető Istened.
 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
Ember, Szeretlek
  2007-10-18 16:25:29, csütörtök
 
 



Ember! Szeretlek!

Isten mondja: Ember, Szeretlek

Képmásomra, ezért tökéletesnek teremtlek
Vagyok, de mégsem látsz
Hiszel, mégis kétkedésben jársz
Teremtem számodra naponta a csodát
Te pedig csak keresed mindennek az okát
Vakon nézel, ezért semmit nem látsz
Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást
Erősen megragadsz mindent
Ezért tartod kezeidben a nincsent
Ízleled, minek már Ősök óta hordozod zamatát
De nem mered megkóstolni a manna igazát
Orrod mélyet szippant, mi már ismerősen kedves neki
Hogy mi az, ami élteti, az nem érdekli
Ó EMBER, Ébredj álmot, Álmodd az ébert
Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt
Én Te vagyok és Ti mindannyian én
Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt
Tökéletes vagy, hidd el, más nem is lehetsz
Ne zárd börtönbe magad, szabadon cselekedhetsz
Ne keress engem a semmiben, ott
Ne építs, mennyországot, tisztítótüzet, poklot
Találj meg önmagadban
Hiszen minden sejtedben ott vagyok
Ne félj, ne szégyellj bármit is érzel
Nem képzelhetsz, mit nem alkottam tanító kézzel
Ördögnek, Sátánnak, Lucifert fested
Hogy kísértésnek hihesd, mit bűnnek nevezel
Fényhozó nélkül nem láthatod semminek árnyoldalát
Földi léted célja megismerni az érem valamennyi oldalát
Fogadd el Magadat! Ez a legnehezebb
Hisz magad elől elbújnod, lehetetlen
Örülj, ha valaki nem kedves szemednek
Segít tartani magadról a tükröt, lankadó kezednek
Ne ítélj, még ha oly jól is esik
Mert az utolsó földi pillanat, furcsa képet vetít
Rádöbbensz a sok felesleges útra
Egyenlő eséllyel indultok a tiszta vizű kútra
Cselekszel, majd bírálod tanult kódjaid alapján
Gyártasz félelmet, lelkiismeret furdalást, aggódást
Ó Drága Isten voltomból származó Gyermekem
Szeretlek, nagyon szeretlek
Van gyűlölet és imádat, gyönyör és fájdalom
Itt és most egyik nélkül a másikat, meg nem tapasztalhatod
Csillagporos földi utadon meg kell a párokat találnod
Felemelve egyesíteni a boldogságot, s a vele karöltve járó bánatot
Lásd majd csodatevő kezed művét
Hogy teszi varázslatod szeretetté a vak gyűlölet dühét
Szabad és tökéletes vagy, még ha nem is így érzed
Csak félelmed szüli újra és újra a kételyt
Porboli választásoddal egyedül Te rendelkezel
Utad mindig újra kezded, míg rá nem döbbensz, nincs vég, se kezdet
Amikor már mindennek megtalálta párját, gyöngyöző tested
A kagylóba került porszemből az igazgyöngy megszületett
Ne haragudj arra, ami gátol
Hogy hasznodra van, takarja előled még fátyol
Nézd a fenyőfát a zord télen hótól roskadni
Nézd a nap tüzében sebeiből gyantát olvadni
Nem irigyli a víz partján álló fűzfát
Sem pedig a lakásokban dédelgetett rokonát
Tanulj a legkisebb élőlénytől is elfogadni életet
Tanuld Merlintől, elhordott gúnyának látni, a varjú tetemet
Intő szavaimat ne tekintsd tilalomfának
Szabadságodat élvezni, az úton nem emelek gátat
Akarom, amit Te akarsz
Teremtésemről képet nekem így adhatsz
Bennem lélegzel, és én Benned Fényként élek
Így vagyunk teljessége és része is az egésznek
Fáj az örömöd, mert azt hiszed vége lesz
Nem tanultad még együtt érezni a volt-van-és leszt
Azt mondod végtelen a fájdalom
De örömöd átszalad a pillanaton
Játszik Veled a képzelet szertelen
De tudd, életedben semmi sem véletlen
Nap, mint nap építed kacskaringóssá utadat
A célt igen, de hozzá térképet nem mutattam
Megtapasztaltad már sok-sok életen át
Hogy Benned, s magad előtt Isten áll
Amikor már ott vagy a célegyenesben
Isten mivoltod számodra is kétségtelen
Szerelmetes EMBER gyermekem
Az út végén magadhoz magadat felemeled
Ami addig számodra volt érthetetlen
A Benned felébredő Isten, megvilágít kegyelemmel
Légy szomorú, amikor boldog vagy
Örülj, amikor szomorúnak hatsz
Amikor majd e kettősségeket már egynek éled
Magyarázatát már semminek nem kéred
Amikor szemedről lehull a fátyol
Egyszerre vagy itt, mindenütt és máshol
Amikor a határtalan a határ
A végtelen a véges
Az életet és a halált
Megérteni akkor leszel képes
Elérsz, ahová, álmaiban titkon mindenki jár
Ahol az igaz szeretet vár

/Szerzője ismeretlen/

 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek, bölcseletek  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 147 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 5249 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 394
  • e Hét: 394
  • e Hónap: 19698
  • e Év: 82072
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.