Belépés
luiggi.blog.xfree.hu
"Minden pénznél többet ér, valakinek megérinteni a lelkét !" Petik Lajos
2015.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/36 oldal   Bejegyzések száma: 355 
Tudsz-e sírni a csöndben
  2018-10-02 07:04:59, kedd
 
  "Tudsz-e sírni a csöndben
befelé nyelve könnyeid?
Tudod-e
mosolyogva nézni
a felhők nélküli eget
és megtölteni nevetéssel,
hogy az elmúlás
ne fájjon
a sárguló faleveleknek?

És tudod-e
kezedben tartani
az éjbe zuhanó csillagokat?
Markodban szorítani fényüket,
pedig jól tudod,
hogy már félúton elvéreznek?!
Tudod?
És tiszta arccal üvölteni Istennek,
hogy Te 'csakazértis' életre kelted!?

Mondd!
Tudsz- e még hinni,
simogató fűszálak közt ülő pár
halk szerelmében?
Egy apró érintésben?
Szemek tisztaságában?
Égboltra lehelt álmokban?
És az alázattal tűrt forróságban?
Egy apró kavics csillanásában,
sírásában? Hinni tudsz-e még?"

Kovács Erika.
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Őszi nap csókja
  2018-10-01 17:32:56, hétfő
 
  Őszi nap csókja

Csókolj meg jobbról,
csókolj meg balról,
még utoljára, vén őszi nap;
mint egyszer rég, haldokló nagyanyámnak,
feléd tartom sápadt orcáimat.

Csak fényed csókol,
csak sejtem a csókod;
hová enyészett tüzes meleged?
De így is ajándék, mennybeli jóság:
szerelemből finomult szeretet.

JÉKELY ZOLTÁN
1941
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
N.Horváth Péter: Reményünk
  2018-09-28 14:53:05, péntek
 
  N.Horváth Péter: Reményünk

Mondd, mi lehet a köd mögött,
mely vágyainkra öltözött ?
Lekopasztott fák alatt a gondolat,
ég fölött a csillagok,
te látod még, bár nem vagyok,
lassan árnyék íze lesz,
ha csend a nesz.
Egy apró jelet ! legalább,
hogy én bírjam ki legtovább
a kiválasztottak közül
egyedül.
És kopogjon az a nap
egy múló pillanat alatt,
sírni ne legyen miért,
mert van, ki ért .
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Lobogjál bennem, ahogy a csend ég,
  2018-09-25 12:03:33, kedd
 
  Legyél

Lobogjál bennem, ahogy a csend ég,
ne légy szokatlan, váratlan vendég!
Ne hass csodának!

Legyél rám nyíló ablak tavasszal,
fák alatt zölddel terített asztal,
Siess, ha várnak!

Ne hozzál hosszan elnyúló kételyt,
szerelmes inget, mit a bűn szétfejt,
s átszab magának

Vigasztalj meg sok elborult estért!
Tudd, hogy a lélek, és nem a test kért
tőled bizalmat.

Ne sejtsél szikrát, sziklát se bennem!
Nem vagyok mentsvár, megőrző szellem,
kit az ég adhat.

Itt ülök aggból, s gyermekből gyúrtam
Félek, az álmom álmokon túl van,
és el nem altat.

N. Horváth Péter


N. Horváth Péter (Budapest, 1955. december 17. - Budapest, 2012. november 11.) magyar költő.
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Kaffka Margit: A te színed előtt
  2018-09-25 11:49:46, kedd
 
  Kaffka Margit: A te színed előtt

Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad:
Terajtad ösmerte meg.
- Köszönöm neked a két kezemet!

Szemem, a bágyadt, bús tükröző
(Áldott csoda ez!) sorsodba nézett;
S megtanulta, hogy tiszta szövétnek,
Betlehemcsillag, égi vezér...
- Áldjon meg az Isten a két szememér'!

Mindig azt hittem: rút vagyok,
Csak durva vágyra hangoló,
Szivet bájolni nem tudó.
- Te megszerettél, - s rámigézted
Ezt a halk, esteli szépséget.

Oly csúnya volt, mit eddig éltem;
Kevert, pocsékló, fél, törött!...
- Most a multam is rendbejött,
Ahogy tenéked elmeséltem. -
Mert láttad sorsom: megszerettem.

Nemes, szent csordultig-hited
Aranykelyhét felém kináltad,
Szerelmed grál-borát ajánltad:
Most már, míg élek, szent leszek;
Felmagasztaltál; fennt leszek;
Végig "te színed előtt" járva...
Ó hála, hála, hála, hála!
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Kedves, nézd!
  2018-09-01 13:11:12, szombat
 
  Kedves, nézd!..

Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind alá-pereg...
Elsárgultak a mezők, mint
A haldokló emberek.

De ne félj a hervadástól,
Mosolyogva nézd velem;
Nézhetjük, mert szívünk mélyén
Nem hervad a szerelem!

Lelkem könnyű és derűlt, bár
Mindent hullni, halni lát;
Temetőben játszó gyermek
Igy ugrál a síron át.

Ősz van most s nekem tavasz nyit
A kipusztult föld felett...
Mosolyodban minden percben
Visszatér a kikelet!...

Ábrányi Emil
1881

Ifjabb Ábrányi Emil (Pest, 1851. január 1.- Szentendre, 1920. május 20.) költő, műfordító, újságíró;
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
A lelkek piacán jártam
  2018-08-30 12:15:20, csütörtök
 
  Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam

Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.

Szépen összeszedtem, amit gyűjtögettem,
apró sérelmeket, miket őrzött lelkem.
Némi nehézséget, cseppnyi bosszankodást,
bántó rossz szavakat, csúnya káromkodást.

Sok-sok félreértést és megbántottságot,
amely eltakarta tőlem a világot,
minden gúnyt és sértést, vagy megaláztatást,
ami elcsúfítja lelkemben a lakást.

Vittem csomagomat, az oly nehéz terhet,
amilyet - gondoltam - mások is cipelnek.
Túladok most rajtuk - fillérekért - másnak,
- a lélekbúvárok ezért mélyre ásnak.

A piacon aztán kipakoltam szépen,
hogy másoknál mi van, én is körülnéztem.
Megrémült a lelkem, amiket ott láttam,
mások rút terheit mikor megtaláltam.

Hisz nekem alig volt, s mégis hogy cipeltem,
folyton siránkoztam, megnyugvást nem leltem.
De most szembesültem, mások terhe nagyobb,
összecsomagoltam, s most már boldog vagyok.

Nem kell őrizgetnem, szemétre dobhatom,
ezek a terhek már nem nyomhatnak agyon!
Elengedem őket, nincsen szükség rájuk,
nem akarok lenni tovább a gazdájuk.

Mától másképp nézek körül a világban,
hisz a lelkem tiszta, nyugtom megtaláltam.
Minden sérelmemet szélnek eresztettem,
ne tehessenek kárt - itt bent - többé bennem!

Kitakarítottam, fénnyel feltöltöttem,
szeretet és jóság ragyogjon köröttem!
Mától elengedem minden dühöm, gondom,
s nem lesz sértegetés nálam már porondon.

Hiszem, ha mindenki önmagába nézne,
egyre többen vennék a nyilvánvalót észre,
hogy a sérelmeink mind minket mérgeznek,
lelket nyomorítanak és beteggé tesznek!

Meg kéne csak állni, s önmagunkba nézni,
hagyni a lelkünket széptől megigézni!
A világ jobb felét naponta csodálni,
sötétből kilépve jó oldalra állni!

A lélek terheit nagy máglyára vetni,
a megtévedt lelket is jobbá szeretni!
Szeretet fényénél mind-mind jobban látnánk!
Mi lenne ha végre ezt is kipróbálnánk?

Segítsünk egymásnak letenni a rosszat,
jóra törekedni, s tenni is naphosszat!
Szebbé varázsolni a megfáradt világot,
hogy a szép lelkekről múljon el az átok!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Úgy írj, ahogy mások imádkoznak
  2018-08-28 17:32:11, kedd
 
  Úgy írj, ahogy mások imádkoznak


Hol van a kéz, mely teremteni tud,
kérdezed hosszú utunk végén
a csukott szemű templom hűvösében.
Mint két, hangszerétől megfosztott
utcazenész, lehajtott fejjel ülünk
az oldalhajó kövezetén.
Ne számíts elragadtatásomra.
Sosem tudhatod, kire mikor
kezdenek el hatni a szavaid.
Akár egy időzített bomba,
megfeszül agyadban, kattog,
míg fel nem robban.
Ők, a haláltudók, bölcsebbek nálunk.
Ha lecsukom a szemem, látom őket,
ahogy egymás mellett fekszenek,
s mint a füvek, belélegzik
a föld alatti fényt.
Minden hit és kétségbeesés alapja
az, ami megváltoztathatatlan.
Esteledik, és ez így lesz holnap is.
Miközben a vers konokul fut tovább
az elíziumi papírmezőkön,
,,Úgy írj, ahogy mások imádkoznak."
,,Úgy élj, ahogy mások meghalnak."
,,Úgy halj, fenséggel, ahogy a nap lemegy."
Sosem tudhatod, kire mikor
kezdenek el hatni a szavaid.
Önzésünket szemünkre hiába hányják
felnőtt fiaink, láva-szemű lányaink.
Könnyezünk majd, mert hiányoznak,
könnyezünk majd, mert tudjuk, mi is nekik.
Azután fejet hajtunk, megpihenünk
a katedrális hűvösében,
és az eggyévált árnyék résein áttörő
lassú, lisztes ragyogásban
gyűjtünk egy marék reményt.

TURCZI ISTVÁN
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Egyszer majd minden összeköt
  2018-08-28 10:12:53, kedd
 
  Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt


Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.

Mi hát - mi egybetart - lánc?
Talán szeretsz. Tán csak kivánsz.

Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény - a vér, a köd.
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Ragyogj
  2018-08-27 19:41:23, hétfő
 
 

Ragyogj

Légy te a fény mások útján,
világíts ha ők még nem látnak,
mutasd meg nekik az irányt,
van akik már csak erre várnak.

Lehetsz te pislákoló gyertya,
vagy hevesen izzó lobogó fáklya,
a lényeg abban rejlik mindössze,
hozzuk el a fényt, a haldokló világra.

Ragyogj, mutasd meg a reményt,
ne félj, a te fényed nem lesz kevesebb,
tápláld az embereket őszinte hittel,
de egye erősebb lesz benned a szeretet.

Dóró Sándor Hajdúszoboszló 2018. augusztus 27.
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
     1/36 oldal   Bejegyzések száma: 355 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 417 db bejegyzés
Összes: 927 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 101
  • e Hét: 228
  • e Hónap: 3631
  • e Év: 39028
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.