Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/130 oldal   Bejegyzések száma: 1297 
Az adventi koszorú jelentése
  2017-12-06 00:17:04, szerda
 
 



Advent időszaka a várakozás jegyében telik. Várjuk a fény megszületését, a világosság növekedését. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik.

Az adventi koszorú

Az első adventi koszorút Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el. A lelkész 23 gyertyát helyezett el egy felfüggesztett szekérkeréken, mely körül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. A hagyományos adventi koszorú elkészítésének folyamatát Molnár V. József néplélekkutató szavai alapján írja le a csillagművészet.blogspot oldal. A valódi adventi koszorúnak igen mély mondanivalója van. Eredendően minden adventi koszorút egy kör és egy kereszt alkot.

Kör: Boldogasszony ölelését szimbolizálja, a fény óhajtásának és őrzésének megjelenítése.
Kereszt: Ige, a Teremtő kiáradó fénye
Kereszt közepe: Isten helye






A kör és a kereszt az Öl, az Ige, és Isten hármasa.
A mai kor embere már csak a koszorú ölét használja, ami nem elég, mivel Isten hiányzik belőle. Azzal, hogy belehelyezzük Istent is, újra éltetjük a születését a lelkünk közepén.

A koszorút otthon kell készíteni fűzfavesszőből, hagyományosan 4 vagy 8 vessző adja a keresztet. A vesszők közé szorították be a méhviaszgyertyákat, a körbe pedig fenyőágakat tűzdeltek be az óramutató járásának megfelelő irányban.

A méhviaszból készült gyertya szimbolizálja a szorgalmas szűzbogarat, Jézus bogarát. A méz jelképezi Jézus jóságát. A kereszt közepére csipkebogyók kerültek. A csipkebogyó jelenítette meg az istenfát. (Isten a csipkebokorban szólt Mózesnek.) A lényeg a csipkebogyó piros színén van, a piros az örök élet színe. A gyertya derekát fontos volt kék szalaggal átfogni, mert a kék Mária színe, maga a kék ég, amiben az Ő szent fia, a Nap van. (Az elkészült koszorút mindig a mestergerendára illesztették.)

A gyertyák tájolásának és meggyújtásának is meghatározott sorrendje van:
1. Kelet - 2. Dél - 3. Nyugat - 4. Észak

Az idő és a tér kerek, a születés időben és térben történik. Észak az időnek és a térnek is a rendje.

A négy gyertya négy napfordulat megjelenítője.





Az adventi koszorú elsősorban nem dekoráció! Adventkor az ember lelke megszelídül, a koszorú ott van benne a lelkében.

Asztrozófiai értelemben a négy gyertya négy fényes csillagot, a világ négy tartópillérét idézi. Az első csillag az Aldebaran, a Bika csillagkép szeme, ami az isteni minőségek látása. A második a Regulus, az Oroszlán szíve, a királyi (apai) szeretet lángja. A harmadik az Antares, a Skorpió szíve, ami már az isteni szeretet üzenetét hordozza. A negyedik gyertyaláng a Fomalhaut, a Vízöntő vizet elnyelő csillaga, a megtisztulás és a bőség befogadása.

Advent és az erények

Advent idejében növekednek a sötétség erői, egyre kevesebbet érzékeljük a Nap mindent bevilágító fényét. Az időszak hatalmas lehetőség a fejlődésre. Az emberi lélek megkísértése, amikor meg kell erősíteni bizonyos erkölcsi- szellemi erőket.

Advent első hete: igazságosság erénye

Az ember fizikai testét környékezik meg. Az érzékelés megtévesztése, aminek elhárítására alkalmas az igazságosság erénye.

Advent második hete: mértékletesség erénye

Az ember éteri testét környékezik meg. A vágyak mértéktelen megnövekedését a mértékletesség erénye hárítja el.

Advent harmadik hete: bátorság erénye

Az ember asztrális testét környékezik meg. A lelki egyensúly elvesztését a bátorság erénye akadályozza meg. Nem veszítjük el önmagunkat.

Advent negyedik hete: bölcsesség erénye

A szellemi világ küszöbe. Az ellenerők próbálják meggátolni az új szellemi bölcsességek felvételét. Ekkor a szellemi bölcsesség megszerzése és megtartása a legfontosabb.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Törőcsik Attila: Adventi elmélkedések a hitről
  2017-12-04 20:39:06, hétfő
 
  ,,A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom,
és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."

(Pál apostol)[1]



Ez év során két alkalommal ért az a megtisztelő feladat, hogy Olvasóinkhoz szóló levelekben megoszthattam gondolataimat számomra fontos bölcseleti kérdésekről. Az első írás az erkölcs problematikáját boncolgatta­*, melyben a társadalmi moralitás tükrében kísérletet tettem a közösségi kapcsolatok törvényszerűségeinek, összefüggéseinek bemutatására. Ezt követte a szeretet kérdésköre**, mely már a szűkebb közösségi létet érintette, amelyben az egyén szerepe, belső attitűdjei is hangsúlyosabban jelentek meg. Jelen írásom tovább szűkíti azt a hatókört, mely még hangsúlyosabban az individuum intimebb szféráját érinti, szemben az eddig tárgyalt közösségi és az közvetlen emberi kapcsolatokat érintő kérdésekkel. Az adventi lelki felkészülés, majd a beteljesedő Születés misztériuma szinte megköveteli, hogy olyan témáról értekezzünk, mely a hitben teljesül ki.

A fent idézett Pál apostolnak a hitről vallott gondolata valójában teljesen lefedi a hitről alkotott elképzelésünket, mely definícióként is megállja helyét. A hit kérdése azonban az idézett írás keltezésénél jóval régebbre nyúlik vissza, ezért a teljesség kedvéért hasznos, ha a kezdetekhez nyúlunk vissza, továbbá tisztázzuk azokat a fogalmakat, értelmezési kereteket, melyek a hit kérdését illetően sok esetben téves elképzeléseknek lehetnek melegágyai.

Az antropológia továbbá a humánetológia mélységeiben foglalkozik az emberré válás olyan kérdéseivel is, mint a koraember és az őt körülvevő külvilág viszonya, ezt a kapcsolatot a hiedelemvilág köré építik. Mi is a hiedelem? A kutatók elképzelése azon feltételezésen alapul, hogy őseink a számukra megmagyarázhatatlan dolgokra - legyenek azok természeti jelenségek, betegségek stb. - nem találtak adekvát választ, így azok eredetét egy náluk nagyobb hatalomnak, erőnek tulajdonítottak. A hiedelem a bizonytalanság ellenszere, mely ,,határozott lelki állapotban, kétkedést nem ismerő meggyőződésben" [2] ölt testet, mely nem igényel bizonyítást vagy megkérdőjelezhetetlen igazolást tárgya létéről, előfordulási formáiról, motivációiról. Ha elfogadjuk ezt a magyarázatot, világossá válik, hogy a hiedelem lefedi az élet olyan területeit, mely határai nem írhatók körül, vagyis igen széles skálán mozognak a hiedelmek tárgyai, a hozzájuk fűződő kapcsolatok és vélekedések. A hiedelmek rugalmasak, ezért a később kialakuló kollektív meggyőződések primitív formáknak tekintették azokat, melyek mára a babona keretei közé szorultak.

Hol ér véget a hiedelem és hol kezdődnek a hit határai? A válasz bonyolultságát mutatja, hogy egyrészt nincs éles elválasztó vonal a hit és a hiedelem között, másrészt a két viselkedési forma függ az egyén percepcióitól, kulturális, kognitív, szellemi és mentális állapotától, így a ,,mettől-meddig" kérdésre nincs megnyugtató válasz. A nyelv azonban mankó lehet a hit megközelítő értelmezéséhez, hiszen egyazon evolúciós pályán indult el a hittel-hiedelemmel. Ha a hinni szónak a mindennapi használatából indulunk ki, talán érthetőbb kontextusba tudjuk helyezni a hit problematikáját. ,,A hit mindenekelőtt vélekedés. Aki így szól: azt hiszem, ezen azt érti, hogy noha nem tud biztosan valamit, de vélekedik felőle.[...] Ha valaki olyasvalamit mesél el nekem, ami egyébként hihetetlennek tűnne a számomra, végül azt válaszolom: elhiszem neked. Ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy tudomásom van az elmesélt tényről, hanem feltételezem az elmesélő őszinteségét. Megint csak nem tudok semmiről - különben nem lenne szükségem arra, hogy higgyek neki - de elfogadom a másik ember igazságát." [3] A hiszek neked, hiszek benne, elhiszem amit mondasz, hitet teszek mellette, sőt a hitel szavunk mind arról árulkodnak, hogy a bizalom is megjelenik a kifejezések mögött. Közös bennük, hogy a hit tárgya megfoghatatlan, anyagtalan, nem a tapasztalatokra és az érzéki benyomásukra épül, inkább túlnövi azokat, mondhatjuk, metapercepcióként működik. A hit tehát nem szorul bizonyításra, bár sokszor súrolja az irracionalitás határát, a hiedelemtől eltérően mégis szilárd alapokon nyugszik, mely leginkább a bizalomra épül.

Másik megközelítése az ember igazság iránti vágya, melyhez a hit ad erőt. Az igazság keresése és annak megtalálása, alkalmazása az emberiség legősibb vágya, mely a bizonytalanságot hivatott feloldani. ,,Az ember nem kezdené el annak keresését, amiről semmit sem tud, vagy teljesen elérhetetlennek tudja. Csak a válasz reménye tudja elindítani első lépéseit" - írja II. János Pál pápa enciklikájában [4]. A Szentatya a remény szót emeli be írásába, ami újabb adalékul szolgál a hit magyarázatához, hiszen a remény bizakodás egy távoli cél eléréséhez. Nem véletlen tehát, hogy a hitetlen ember egyben reményvesztett, mely állapot inkább tükrözi az emberi lét mélységeit, mint a harmonikus, bizonyosságokkal megerősített életet. Ez a mentális zavar jellemzi a ma emberét, aki paradox módon a ,,hiszem, ha látom" materialista, a tapinthatóra és láthatóra fókuszáló tapasztalására szűkíti le a hit lényegét, megfosztva azt misztériumától, vagyis ,,hite" a jelenre és csakis a földi dolgokra korlátozódik. Aki csak abban képes hinni, ami bizonyítást is nyer, magáról a hitről mond le, mert számára az igazsághoz vezető utat a bizalmatlanság, a türelmetlenség és a reménytelenség kövezi, kielégülést csak akkor érez, ha megcáfolhatatlan bizonyítékra lel kérdésére. A modernitás így megfosztotta az embert a több évezredes lelki cselekvésétől, leválasztotta a tudományról is a hitet, ezzel szemben új vallást alapított, melynek alappillére immár nem a bizalom, hanem a bizonyítás, az igazságnak pedig akkor van létjogosultsága, ha az egyben megfelel a valóságnak is, a valóság meghatározása azonban kevesek kezében koncentrálódik.

Nem lenne teljes a hitről történő eszmefuttatásunk, ha nem ejtenénk szót annak valláshoz fűződő viszonyáról. A vallást sokan a hittel azonosítják, ami nem fedi le e két fogalom ilyen szoros kapcsolatát. Míg a hit az egyén meggyőződésére korlátozódik, addig a vallás kollektív élmény, melynek alapja egy közösen elfogadott, elismert transzcendens létezéséről való meggyőződés, mely a hívő közösség magatartását, normáit, rítusait is szabályozza. ,,A vallás szent, vagyis elkülönített és tiltott dolgokra vonatkozó hiedelmek és gyakorlatok összefüggő rendszere, amely a híveket az egyháznak nevezett morális közösségbe egyesíti". [5] A keresztény vallás alapja az Atya mindenhatóságába vetett hit, Jézus létének, tanításainak feltétel nélküli elfogadása, mely által megváltozik a hívő attitűdje, életének, benne döntéseinek, a közösséghez és önmagához valóviszonyának alapját a hite tárgyának való alárendeltség jelenti. Kálvin szerint a hit ,,az, amellyel nem csak hisszük, hogy van Isten és Krisztus, hanem hiszünk Istenben és Krisztusban; Istent valósággal a mi Istenünknek és Krisztust Megváltónknak ismerjük el. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csak igaznak tartjuk mindazt, amit Istenről és Krisztusról olvasunk vagy hallunk, hanem minden reménységünket és bizodalmunkat az egy Istenbe és Krisztusba vetjük és ebben a tudatban úgy megerősödünk, hogy az Istennek irántunk való jóakarata felől semmit nem kételkedünk.[...] Eszerint az igaz hit, mely egyedül érdemli meg a keresztyén hit nevét, nem is más, mint a léleknek erős meggyőződése arról,, hogy az Isten igazsága (veritas), olyan kétségtelen, hogy lehetetlen be nem váltania mindazt, amiről Igéjében megmondotta, hogy meg fogja cselekedni".[6]

A vallásos hit a hívő embertől is megköveteli a külső aktivitást, erről szólnak Jakab apostol intelmei, miszerint ,,a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában[7]".

Bár a hívő ember számára a hit mindennapjainak szerves részét kell, hogy képezze, Advent még inkább arra késztet, hogy adjuk át magunkat a reménynek, hogy átérezhessük a Születés misztériumát és szilárd meggyőződésünkké váljon: ha hiszünk, a Megváltás részesei lehetünk.

2017. december 3.



Források:

*Levél az Olvasóhoz, 2017. február (http://szozat.org/index.php/level-az-olvasohoz/10472-level-az-olvasohoz-2017-2-h o)

**Levél az Olvasóhoz, 2017. május (http://szozat.org/index.php/level-az-olvasohoz/11376-level-az-olvasohoz-2017-5-h o)

- 1.Pál apostol levele a zsidókhoz (11:1)
- 2.Katolikus Lexikon
- 3.Gerardus Van Der Leeuw: A vallás fenomenológiája (Osiris Kiadó, Budapest, 2001)
4.
- 5.Emile Durkheim: A vallási élet elemi formái (L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2004, 53.o)
- 6.Kálvin János Institutiója 1536 (Stichting Hulp Ooost Europa, Budapest, 1995, 64. o)
- 7.Jakab apostol levele (2:17)


Forrás: Link


A SZÓZAT IRODALMI HAVILAP AKTUÁLIS SZÁMA: Link
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Zsoltárparafrázis Dr. Békefy Lajostól
  2017-10-31 21:33:53, kedd
 
  URAM, SZÍVEMET HOZOM ELÉD, MÍG LEPEREG LASSAN AZ ÜNNEPES ÉV
Zsoltárparafrázis Dr. Békefy Lajostól.

Őszi reformációs zsoltár helyett
Uram, nem tudom, mennyit énekeltél,
néped zsoltárait, s más dalokat.
De ismerem panaszló, szelíden vádló szavad:
,,Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok;
siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok".
Hány furulyaszós éjszakád és zsinagógás,
hegyoldalas énekes órád volt?
Nem tudom. De nagyon jó lenne tudni,
hisz' éneked és furulyaszód
mindig messzebbre szólt önmagadnál -
EZREDÉVEN ÁT,
ÖTSZÁZ ÉVEN ÁT,
s nem volt némító téridő határ...
Én most Neked szeretnék énekelni azokkal,
akik lelküket zendítették meg nagy neved dicséretére.
Uram, nem tudom, mennyi képet őrizett szíved
a gyönyörű Tibériás tengerről,
mielőtt az ég azúrja befogadta távozó lelked,
s a mezők liliomairól,
az égi madarakról,
amikor hunyó szemed búcsúpillantásaival beölelted lelkedbe
azt a másik földet, és másik eget,
ami soha nem vetett ki magából.
Láttad-e keresztedről a hegynek sziluettjét,
ahol ragyogó fényruhát öltöttél magadra
kiválasztott tanítványaid előtt,
s beszívtad fáradt tüdődbe
a vándorlás pusztája felől Feléd fúvó forró szelet.
Észrevetted-e ott is az ég gondtalan madarait,
s visszaízlelted-e a vándorút mannás zamatát?
Engedd meg, most Uram,
hogy Eléd vigyek színeket,
őszi múló fényeket,
hulltukban is pazar színű sárgákat,
vérvörös, halványzöld kontrasztokat,
elmúlásba tiport szürkéket,
s azok hódolását,
akik ecsetjükkel énekeltek Neked, siratták meg fájdalmaidat,
énekelték mennyfényű sorsodat.
Uram, én velük, az ecsetjükkel és zenéjükkel,
verseikkel és imáikkal
Téged áldók,
imádók
látomás-kincseivel hódolok most Néked,
mások kincseivel,
mivel tudom, Te nem veted meg nincstelenségem.
Passiós és oratóriumos,
és leheletté halkuló pianissiókban
térdre hulló dallamokkal jövök Hozzád,
s égi vággyal
vágyom látni a napokat, színeket,
évelőn át újra, meg újra,
s hallani a zenéket,
melyek örökre lelkedben maradtak.
Ezért e reformációs, hitújításos őszi hónapban,
szent évünkben,
500 esztendő Via Dolorosás
és feltámadásos esztendőszázakat
tömlődbe gyűjtve,
hadd énekeljük Néked,
egyedül Néked
a hitvallók győzelmi ódáját,
imákat, hitvallásos szókat,
zsoltáros panaszokat és indulókat,
s a harmadnapra Feltámadottat
magasztalók
ősi zsoltárokat éneklő millióival kérem,
szépséged és igazságod, Igéid pásztorbotja
terelgesse lelkem és szavam,
lelkünk és szavunk
ezen az ünnepes héten,
éven,
s a földi végig
mindig Hozzád,
hogy mindig Veled
lenni legyen kenyerem,
halam és égi kincsem.
Uram,
hódolással, imával jövök Hozzád
e reformációs évben,
s mitől az idő teljessé lesz bennem:
Úr Jézus, szívemet hozom Eléd,
köszönöm, hogy nem túl késő még...
Szívemet hozom Eléd
nevedben keresztyén
magyar testvéreimmel,
akikre felkéklik még a kárpát-medencei ég,
s kiknek még nem puszta rohanás,
hont,
otthont
hagyó menekülés,
hanem ünnep,
boldog ünneplés,
újjászületés
az, hogy Te élsz.
Áldassál ég és föld
Feltámadt Vándora, Jézus,
ki magad vagy az Út és a Cél,
s őrizz erre minket,
míg elpereg kezedből-kezedbe
az újabb ötszáz év...

Írta Dr. Békefy Lajos
az Úr református íródeákja




 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Bulányi atya: Az Ószövetség nem Isten igéje
  2017-09-20 21:41:21, szerda
 
  (Bulányi Györgyöt 1943-ban szentelték pappá a piarista rend tagjaként)

Bulányi Görgy a kommunista rendszer ismert katolikus ellenállója 60 éve titkon hordozott gondolatait adja közre: Az Ószövetség nem Isten igéje.

Bulányi György 1919. január 9-én született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakos diplomát szerzett, 1943-ban szentelték pappá a piarista rend tagjaként. Piarista gimnáziumokban tanított, '45-ben Debrecenben fogott hozzá a Bokor nevű kisközösség szervezéséhez, amelyet a korabeli hatóságok illegális, államellenes szervezkedésnek minősítettek. '52-ben az elvtársak - bár az ügyész halált kért a fejére - végül csak életfogytiglanra ítélték. '60-ban szabadult amnesztiával, ezután
szállítómunkásként kereste kenyerét.

Miután a Bokor bázisközösség tagjai az Állami Egyházügyi Hivatal Bulányinak küldött üzenete ellenére sem hagytak fel a katonai szolgálat megtagadásával, 1982 márciusában a Lékai-inkvizíció állami nyomásra eltiltotta a pátert a nyilvános misézéstől, megint csak életfogytiglan. Kifogásolt tanításait a püspöki kar a Hittani Kongregációhoz terjesztette fel. Ennek prefektusa, Joseph
Ratzinger bíboros (ma XVI. Benedek pápa) egy kompromisszum után
mentesítette az eretnekség vádja alól 1997-ben. Azóta ismét misézhet, ha akad olyan merész plébános, aki meg meri hívni templomába.

Már Jézus működése után mindössze száz évvel felmerült a pogányokból lett keresztényekben az a gondolat, hogy meg kellene szabadulniuk az Ószövetség terhes örökségétől. Markionnak hívják azt a kisázsiai s Fekete-tenger melléki, Szinopé nevű városban született és pogány görögből lett keresztényt, aki elvetette az Ószövetség haragvó és igazságot tevő Istenét már a második század
első felében. Az akkori keresztény közgondolkodás azonban más volt, mint Markioné. Saját apja, Szinopé püspöke közösítette ki őt.
Magam nagyvonalúan átlépem a szentmise első olvasmányát, mely rendre az Ószövetséget hozza. Még a másodikat is, és csak az evangéliumokról beszélek. Ezzel máris kései utódja volnék a 21. században a 2. századbeli Markionnak. Vállalom ezt a helyzetemet, és újra felvetem, hogy nem volna-e jobb, ha egyszer s mindenkorra megszabadulnánk attól, hogy az Ószövetség is az Isten igéje. Azzal vetem fel, hogy bizonyos vagyok abban, hogy ezt a műveletet a
keresztény vallások aligha fogják valaha is elvégezni. Aligha, mert kétezer esztendő hagyományát nemigen lehet kiiktatni a történelemből.

Mégis fel kell vetnem a kérdést, mert e hagyomány hatására rendre úgy gondolkodunk, ahogyan Jézus Istene nem gondolkodik. Nem rosszabb ez a hagyomány, mint más népek hagyománya. De mégis, az Ószövetség egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti kultúrája, Jézus előtti kultúrája. S Jézus azt mondta magáról, hogy mindazok, akik őelőtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem hallgattak rájuk a juhok. Ő az ajtó. Aki ezen, rajta keresztül megy be, az üdvözül és talál legelőre (Jn 10,8-9). Hogyan tehetjük ezek után meg, hogy
mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jézus előtti nép és kultúra szöveggyűjteménye után ugyanúgy odatesszük a liturgia szavát, mint Jézus szavai után: Ez az Isten igéje.

Kispap koromban volt egy társam, aki öt évvel járt fölöttem. Már növendékként bölcseleti és teológiai doktorátust szerzett. Nem volt akárki. Meg is örökíteném nevét: Gerencsér Pistának hívták.
Nem szerzett szaktanári diplomát magának, gimnáziumainkban hittant tanított. Ha tán nem is gondolta, de Markion tanítványa volt ő már előttem. Egyszer mondta is nekem: Nem tanítom tovább az Ószövetséget, Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágát fogom tanítani az iskolában. Megtette-e? Nem tudom. Hamar elsodorta előlem az élet. Már '48-ban kiment Amerikába, s ott folytatta
piarista életét, '90 nyarán még találkoztam vele Buffalóban.
Értitek a lázadását? Azt gondolta, hogy a magyar kultúra eredetmonda-világa is ér annyit, mint a zsidó kultúráé. Lehet, hogy nem ér annyit, de valamennyit ér azért. Minden nép eredetmondája ér valamit. Mennyit? Hát annyit, amennyit érhet az, ami Jézus előtti. Tolvajok és rablók írták.

Egyik Bokor-beli testvérem - szintén tanár, biológia szakos -, Dőry Pista mondta, hogy teljesen értelmetlen dolog a gyerekeknek történelmet tanítani az iskolában. A történelem arról számol be, hogy miként változtak a határok. Például a Kárpát-medencében határt húztak az utolsó másfélezer esztendőben az avarok. Messze Nyugatig, és túl Bécs táján is. Aztán leverte őket a német-római császár, s határát Keleten a Duna vonalánál húzta meg. Aztán
következett honfoglalásunk, s a határt ismét Nyugatra toltuk a Lajta és a Fischa folyók közé. Aztán jöttek a törökök, és Mohács után háromfelé szakították határokkal az országot: hódoltságra, erdélyi fejedelemségre és a király országrészére. A felszabadító háborúk visszarendezték a határt a szentistvánira. S végül Trianonban tíz felé vagdosták hazánkat. A nyertesek mindig hősökről beszéltek, saját magukról. A vesztesek mindig adót fizettek, mint háborús bűnösök. A nyertesek mindig pusztították a földet és népeiket. Ami Budán dicsőség volt, az Sztambulban, Moszkvában, Bécsben gyalázatnak minősült. Ami Sztambulban, Moszkvában, Bécsben dicsőség volt, az Budán minősült gyalázatnak.
Más és más dicsőséget tanultak Buda meg a többi város iskoláiban a gyerekek. Ami azonos volt, az csak a föld és a népek pusztulása, akármi is számított dicsőségnek vagy gyalázatnak itt vagy amott.
Kérdem ezek után, hogy értitek-e már, amit Jézus mondott: Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók.

Tessék egy palesztin, azaz filiszteus szemével olvasni az Ószövetséget, s benne Dávid dicsőséges harcait a filiszteusok ellen. Az ő szemükben az a gyalázat, maga. S ha magyar szemmel olvasom, akkor micsoda? Egy szomorú tény: ezt csinálják a királyok, az urak. Mit? Pusztítják a földet és a népeket. De hát csak ez van az Ószövetségben? Nemcsak ez. Még sokkal rosszabb is.
Hálazsoltárok, melyekben megköszönik Istennek, hogy az ő segítségével tudták pusztítani a filiszteusokat meg az egyiptomiakat, mert tudvalevően Isten fojtotta bele őket a Vörös tengerbe, és mert megint csak tudvalevően örök szeretettel szerette népét, a zsidót. Akik Jézus előtt jöttek, mind tolvajok és rablók.

És igazán nincs más az Ószövetségben, csak Isten segítségével végrehajtott tömeggyilkosságok? De van, hiszen az Ószövetséget is Isten képére teremtett emberek írták, akik tudták Isten igéjét, hogy jókisfiúknak, jókislányoknak kell lennünk. Van benne ének a szerelemről (Énekek éneke), van benne Tízparancsolat, van benne templomépítés, van benne istendicséret (Az Úr az én pásztorom, nem kell félnem). Van benne az a jó is, ami az emberben és annak
bármilyen vallásában is megtalálható: az, hogy jóknak kell lennünk.
De az egészet elborítja a határkiigazítás, a tömeggyilkosság és az ehhez adott isteni segítség. Értitek-e Markiont és engem, akik azt mondjuk, hogy mindenképpen meg kell szabadulnunk az Ószövetségtől?
És értetek-e engem, amikor mondom, hogy alighanem sohasem fogunk
megszabadulni tőle? Miért? Mert hiába tudjuk, hogy jóknak kell lennünk, azért a hazánkat csak meg kell védenünk, és vissza kell szereznünk, amit elraboltak tőlünk. Mert a románok a Tiszáig akarnak jönni, mi pedig nem hagyhatjuk, hogy Moldovában kipusztuljanak a csángók... Mert a spanyol és a francia földnek sértetlenek kell maradnia, s a baszkok sohasem nyugodhatnak bele,
hogy spanyolok és franciák tiporják a megszentelt baszk földet... És mert a spanyol és a francia és a baszk Isten azonosul az ő népével, miként a zsidók Istene is azonosul a zsidókkal. Még ha az egyházak vezetősége azonosulna is Markionnal, mi akkor is ragaszkodnánk a magunk magyar, román, spanyol, francia, baszk Istenéhez. Mindahány nemzet van a földkerekségen, mind azonosul a maga Istenével, amely azt mondja ellenségeinkre, hogy üsd, vágd, nem apád.

Mert nemcsak azok a tolvajok és rablók, akik Jézus előtt jöttek, hanem azok is tolvajok és rablók, akik Jézus után jöttek. A Jézus után nem más, mint a Jézus előtt. Nincs különbség előtt és után között. S ha van, az legfeljebb annyi, hogy a Jézus utániak már sokkal fejlettebb tolvajok és rablók. A multik ma már úgy veszik el a nemzeti vagyont, hogy határt sem kell módosítaniok, anélkül is ki tudnak fosztani minket.

S mivel így van, ezért én vállalom, hogy Markion nyomába lépek, s azt mondom, hogy amíg van Ószövetség Jézus táborában, addig naponta tanuljuk az Írásból nemcsak azt, hogy légy jó, hanem azt is, hogy légy tolvaj és rabló és légy tömeggyilkos. Olyan kereszténységről álmodom, amelynek szentmiséiben van változatlanul három olvasmány. A harmadik az evangélium. Az első a világirodalom, s benne mindaz, ami rárímel Jézus tanítására. Meg is van már az
ideiglenes olvasókönyve. Hamvas Béla Anthológia humana című gyűjteménye, vagy pedig Sík Sándor és Juhász Vilmos könyve: A Szeretet breviáriuma című. Megtalálhatók benne a Jézus előtti és Jézus utáni világ jézusi hangjai. Azoké, akikre figyelnünk kell.
Mondjak neveket, akinek írásait találom e két kötetben? Mondok: Hermész Triszmegiszthosz, Buddha, Lao-ce, Konfu-cse, Hérakleitosz, Platón, Szókratész, Marcus Auréliusz s a Jézus utáni világ énekesei: Benedek és Ferenc, Erazmus és Mórusz Tamás, Pascal és Angelusz Sziléziusz, Tolsztoj és Dosztojevszkij, Böll és Grass...
Vég nélkül sorolhatnám. Nagyon figyelnénk a templomokban mise alatt, ha ezeknek az írásait hallhatnánk első olvasmányként.

S mi lenne a második olvasmány? Hát részletek Wass Albert A funtineli boszorkány című regényéből, Szabó Lőrinc Vang-An-Si-ja, Sinka Virág balladája s mindaz, amit az évek hosszú során hallhattatok idézni tőlem. S ez lenne az egész világon? A magyar irodalom? Dehogy is ez lenne. Minden nép tudja, hogy jónak kell lenni. Minden népnek vannak avatott tollú írói, akik nem csak ószövetségi gyilkos Istent tudnak dicsérni, hanem tudják Jézus Istenét is magasztalni, a jézusi szeretet Istenét is. Csodálatos kórus lenne ez. Lopkodnánk más népek harmadik olvasmányaiból, s betennénk a mi második olvasmányaink kötetébe.

S akármennyire is lehetetlennek gondolom, hogy leváltjuk az Ószövetséget, s a második olvasmányt, mégis elmondom és leírom ezt, mielőtt meghalok. Talán majd ha fejre áll a multik világa, elkövetkezik egy jobb kor, amely tudni fogja, hogy bizony nem készítjük az Úr útját addig, amíg hangozhat a szentmisében az is, ami Jézus előtti, a tolvajok, a rablók és a tömeggyilkosok hangja.
Amen.

Bulányi György

Forrás: Link

KSM megjegyzése:

http://biblia.biblia.hu/ Varga Csaba a ,,Jel, jel, jel" című könyvében felsorolta azokat az ősi magyar neveket, amelyek már a Bibliában is benne vannak, köztük a Szalkát.

(Ipolyszalka, Tiszaszalka, Mátészalka településünk a Kárpát-medencében is van.)

A saját családi nevemet keresve ezen a honlapon (www.biblia.biblia.hu), az alábbiakat találtam:

Mózes V. könyve 3. rész


1. És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve előnkbe Óg, Básánnak királya, ő és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben.

2. De az Úr monda nékem: Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt és minden ő népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, a mint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok királyával, a ki Hesbonban lakik vala.

3. És kezünkbe adá az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básánnak királyát és minden ő népét, és úgy megvertük őt, hogy menekülni való sem maradt belőle.

4.És abban az időben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, a melyet el nem vettünk volna tőlök: hatvan várost, Argóbnak egész vidékét, a Básenbeli Ógnak országát.

5. Ezek a városok mind meg valának erősítve magas kőfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost.

6. És fegyverre hánytuk azokat, a mint cselekedtünk vala Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is.

7.De a barmokat és a városokból való ragadományokat mind magunk közt vetettük prédára.

8. És elvettük abban az időben az Emoreusok két királyának kezéből azt a földet, a mely a Jordánon túl vala, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig.

9. (A Sidoniak a Hermont Szirjonnak, az Emoreusok pedig Szenirnek hívják.)

10. A síkságnak minden városát, és az egész Gileádot, meg az egész Básánt Szalkáig és Edreig, a melyek a Básánbeli Óg országának városai voltak.

11. Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Ímé az ő ágya vas-ágy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é? Kilencz sing a hosszasága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint.

12. Ezt a földet pedig, a melyet abban az időben örökségünkké tettünk, Aróertől fogva, a mely az Arnon patak mellett van, és a Gileád hegyének felét, és annak városait odaadtam a Rúbenitáknak és Gáditáknak.

13. A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az Óg országát odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földének hívták.

14. Jair, Manassénak fia, kapta Argóbnak egész vidékét, a Gessuriták és Maakátiták határáig; és azokat a Básánnal együtt az ő nevéről Jair faluinak hívják mind e mai napig.

15. Mákirnak pedig adtam Gileádot.

16. A Rúbenitáknak és a Gáditáknak pedig adtam Gileádtól fogva Arnonnak patakáig (a határ pedig a patak közepe) és a Jabbók patakáig, a mely az Ammon fiainak határa;

17. És a síkságot és határul a Jordánt, a Kinnerettől a Síkság tengeréig, a Sóstengerig, a mely a Piszga-hegy lába alatt van napkelet felől.

18. És parancsolék abban az időben néktek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek adta néktek ezt a földet, hogy bírjátok azt; felfegyverkezvén, menjetek át a ti atyátok fiai, Izráel fiai előtt mind, a kik hadakozásra valók vagytok.

19. Csak feleségeitek, kicsinyeitek és barmaitok (mert tudom, hogy sok barmotok van) maradjanak a ti városaitokban, a melyeket én adtam néktek.

20. Mindaddig, a míg nyugodalmat ád az Úr a ti atyátokfiainak, mint néktek, és azok is bírhatják a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, kiki az ő örökségébe, a melyet adtam néktek.

21. Józsuénak is parancsolék abban az időben, mondván: Szemeiddel láttad mindazt, a mit cselekedett az Úr, a ti Istenetek ama két királylyal; így cselekszik az Úr minden országgal, a melyen átmégy.

22. Ne féljetek tőlök, mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti érettetek!

Józsué könyve 13. rész


1. Mikor Józsué megvénhedett és igen megidősödött vala, monda az Úr néki: Te megvénhedtél, igen megidősödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalni való.

2. Ez az a föld, a mi fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur.

6. A hegységnek minden lakosát a Libanontól Miszrefóth-Majimig, a Sídoniakat mind, magam űzöm ki őket Izráel fiai elől, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, a mint megparancsoltam néked.

7. Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilencz nemzetségnek, és a Manassé nemzetség felének.

8. Ő vele együtt a Rúben és Gád nemzetségek elvették örökségöket, a melyet adott vala nékik Mózes, túl a Jordánon, napkelet felé, a miképen adta vala nékik Mózes, az Úrnak szolgája.

11. És Gileádot és Gesurnak és Maakátnak határát, az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szalkáig.

12. Básánban Ógnak egész országát, a ki uralkodik vala Astarótban és Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közül, de leveré és kiűzé őket Mózes.

22.A jövendőmondó Bálámot is, Beórnak fiát, megölék Izráel fiai fegyverrel, azokkal együtt, a kiket levágtak vala.

Krónika I. könyve 5. rész

9. Napkelet felé is lakik vala a pusztában való bemenetelig, az Eufrátes folyóvíztől fogva; mert az ő barmai Gileád földén igen elszaporodtak.

10. Saul királynak idejében pedig támasztának hadat a Hágárénusok ellen, és elhullának azok az ő kezeik által, és lakának azoknak sátoraikban, Gileádnak napkelet felé való egész részében.

11. A Gád fiai pedig velök szemben a Básán földén laktak Szalkáig.

18. A Rúben fiai közül és a Gáditák közül és a Manasse félnemzetsége közül erős paizs- és fegyverhordozó férfiak, kézívesek és a hadakozásban jártasok, negyvennégyezerhétszázhatvanan harczra kész férfiak;

19. Hadakozának a Hágárénusok ellen, Jétúr, Náfis és Nódáb ellen.

20. És győzedelmesek levének azokon, és kezekbe adatának a Hágárénusok és mindazok, a kik ezekkel valának; mert az Istenhez kiáltának harcz közben, és ő meghallgatá őket, mert ő benne bíztak.

21. És elvivék az ő barmaikat, ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer embert.

22. A seb miatt pedig sokan elhullának; mert Istentől vala az a harcz; és azok helyén lakának a fogságig.


KSM írja:

Szerintem ez az első népirtás lehetett, amelyről írott történelem megemlékezik. (Lehet, hogy tévedek, nem az első, de nem történész vagyok, csak érdeklődő.)

Az biztos, hogy a népének föld- és barom-szerző ember-mészárlásokat parancsoló Mózes Istene nem lehet azonos Jézus Krisztus Istenével, aki szeretetre tanított MINDENKIT.

Viszont Mózes követői lehettek az Új Világ meghódítói és belakói, hiába vittek magukkal - már Kolumbuszék is - pálos szerzeteseket a tengeren túlra, keresztény missziók létesítése céljából: a székely-magyar rovásírást (ők balról jobbra vésve vagy írva) használó pálosok a krisztusi tanítás jegyében a kiirtásra szánt bennszülöttek mellé álltak, és maguk is áldozatul eshettek a hódítók vérengzésének...

Ezek után merül fel a kérdés: nem antagonisztikus ellentmondás-e a keresztény vallást ,,zsidó-keresztény" vallásnak nevezni? (Antagonizmus = kibékíthetetlen ellentét)

KSM
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Nyílt levél Beer Miklósnak
  2017-08-26 23:21:40, szombat
 
 


A szomorú szereplés...

.
Excellenciás Püspök Úr!

Nem felháborodott és pallérozatlan nyelvezetű levelet ültem le írni Excellenciádnak, hanem nagyon is fajsúlyos ügyről mondanám el a véleményemet mind egyházunk, mind az Ön méltósága védelmében.
Drámai ugyanis az, ami az utóbbi napokban az Ön megnyilatkozása(i) miatt, még keresztény testvéreinkből is kikívánkozik. Sajnos e reakciókat Ön indította el, amikor a hírhedt, magyarellenessé aljasult Hírtv-ben, a magyarellenességéről hírhedt műsorvezető hölgy társaságában, és vele egyetértve(!) Ön kétségbe vonta Európa szándékos és erőszakos iszlamizációjának tényét, a megszállást, amely már máig is keresztény európai emberek sokaságának halálát okozta a pogány terrorizmus által, s amikor Ön a keresztény magyar kormányt és annak intézkedéseit ostorozta, csaknem hazugnak nevezve a kormányfőt. Ön, e megnyilatkozásokkal a Jézus által is súlyos bűnnek ítélt megbotránkoztatást követte el nem először. S ez, Öntől sokszoros bűnnek számít, mert Ön a krisztusi törvények alapos ismeretében vétkezik a magyar nemzet és a keresztény Európa ellen, saját lelkiismeretére hivatkozva.

A jelen megnyilatkozások annál is inkább fájók, sértők és megalázók a magyar katolikusság számára, mert Ön vagy nem akarja érteni a valóságot és szándékosan félremagyarázza a Szentírást is(!), vagy valóban nem érti, mi folyik Európában... (ez utóbbi eset nem nyílt levél témája volna, hanem orvosi probléma. S ez utóbbiban nem hiszek.) Mert Ön is látja, láthatta az elmúlt néhány nap terror-eseményeit, amelyekben csaknem húszan meghaltak, és száznál több sérültet jegyeznek eddig a hírcsatornák.

Az Ön püspökelődei bizonyára nem a legjobb püspökként jellemeznék Önt, aki a kereszténységet kiirtani szándékozók pártján van, s a liberális politika ócska és hazug lózungjait ismételgeti, némi keresztényinek nevezett hamis mázzal leöntve.

Súlyos felelőtlenség ez Öntől, mert világos és egyértelmű tények bizonyítják, hogy az üldözött keresztény testvérek nem jöttek el, vagy csak nagyon kevesen onnan, ahol üldözik őket. A Szentírás szerint nekünk azokat kell segítenünk és támogatnunk, akik hozzánk tartoznak, akik Krisztust követik. Akik mást vallanak és másban hiszen, mint mi, azoknak a köszönését sem szabad fogadnunk, s a lábunkról a náluk felszedett port is le kell vernünk... - ha rémlenek eme idézet-célzásaim.

Veszélyes az, amit Ön űz Excelleniás Püspök Úr! Mert Ön az Egyház megítélését is rombolja, hiszen nem Jézus parancsainak tesz eleget, hanem Jézus parancsait kiforgatva szolgál egy olyan eszmét és szellemiséget, amely elpusztít mindent, ami európai és keresztény! Nem félelemkeltés az, amit a magyar kormány tesz, hanem olyan önvédelem, amelyet az Ön püspökelődei is megtettek, s amelyben számos egyházi személyiség életét adta az egyházért és a hazáért, fájdalmasan szép történelmünk során.

A katolikus ember számára alapvetés, hogy a rászorultakon segíteni kell, hisz ez parancs. Ám a katolikus ember nem hülye, de nem is félrevezethető! Excellenciád hülyének nézi a katolikus embert, és megpróbálja elmagyarázni a nevezett TV csatornán, hogy ki a rászorult, a menekült... Higgye el Püspök úr, mi tudjuk! A barcelonai esemény pedig újból felelevenítette azt, amit mi tudunk e ,,menekültekről", szemben Önnel, akinek látszólag fogalma sincs minderről. Pedig van... nagyon is van!


Kérem tehát Önt, ne akarja katolikus híveit az orruknál fogva, ostoba magyarázatokkal és nap, mint nap cáfolt botor mellébeszélésekkel félrevezetni.
Ön a tűzzel játszik saját megítélését illetően is, és mint mondtam, egyházunk hitelét súlyosan csorbítva, mert az a látszatot kelti, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar Önnel egy követ fúj a katolikus (keresztény) magyar nemzet ellenében. Ez pedig sátáni játék Monsignore! Sátáni akkor is, ha van Önnél magasabb rangú is, aki hasonlóképpen vélekedik és megnyilvánulásai is hasonlók az Önéihez. Önt ez sem menti fel, mert Ön a kormányt, és az arra szavazó katolikus és keresztény milliókat taposta sárba egy magyar-, és keresztényellenes televíziós csatornán keresztül, a barcelonai tömeggyilkosság előtti, de számos tömeggyilkosság utáni napokban, amely tömeggyilkosságok ismét Önt - Önöket - cáfolják, ám Barcelonát, Németországot és Finnországot követően sem Ön sem magasabb rangú főnöke nem szólaltak, szólalnak meg, még egy elhaló kondoleálás erejéig sem. Ez sem keresztényi viselkedés Monsignore... ami sokat elárul az Önök európát veszélyeztető, megosztó és keresztényellenes szándékairól.

Excellenciás Püspök úr! Nem kérem, hogy kérjen bocsánatot, mert Ön azt adja, ami a valója, így a bocsánatkérés értelmetlen és hazug volna Öntől. Csupán azt kérem, gondolja át: - megéri-e a katolikus egyházat és a magyar katolikus társadalmat fenekestül kifordítani, megosztani és szétzülleszteni a hazug liberális politikai elvárások mentén? Nem volna-e jobb bűnbánatba merülve, korábban kérnie a nyugdíjazását? Hátha, a ma Önre nehezedő gondoktól való elszakadás megvilágosodást hozna az Ön szemléletében, s nem követne egy a kereszténységre halálos veszélyt jelentő ostoba és végzetes ideológiát, Isten-ellenességet... Mert az, amit ma Ön tesz, nem különbözik attól, amit a keresztényüldözések előtt és alatt tettek és tesznek az üldözők, az árulók.

Isten irgalmát kérem mindnyájunkra!

L. J. Ch.!


Stoffán György


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Egy agyrákból gyógyult beteg bizonyságtétele
  2017-08-09 22:55:31, szerda
 
  Tatabánya - Személyes beszámoló Deme János bizonyságtételéről.





Ez év februárjában részt vettem egy ifjúsági táborban, ahol megismerhettem Deme Jánost, akiről kiderült, hogy rákbetegségen esett át, és a nehéz próbatétel idején is megőrizte hitét, lelki békességét. Ráadásul Isten csodálatos kegyelme által visszanyerte egészségi állapotát is, ma már teljesen tünetmentes. Egy szünetben feltették neki a kérdést: ,,Hogy is volt ez a betegséged?" Majd egy bizonyságtétel keretében elmesélte a vele történteket, milyen munkát végzett az Úr az életében. Annyira hiteles, életszerű, aktuális és hitépítő volt, hogy emellett nem tudtam csak úgy szó nélkül elmenni. Már akkor azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám ezen gondolatokat megosztani keresztény testvéreimmel. Így született meg az ötlet: meghívtuk a tatabányai gyülekezetbe Jánost július 8-ra, felkértük bizonyságtételre, aki örömmel tett eleget a felkérésnek.

Jöttek testvérek sok helyről: Celldömölkről, Ceglédről, Budapestről, Zánkáról, Ászárról, Fótról és Győrből. Mivel a tatabányai gyülekezet nyitott más felekezetek fele is, így részt vettek lelkészek, hívők a tatabányai Reménység gyülekezetből, a Kiáltó Szó gyülekezetből és a baptista gyülekezetből is.





Ez a nap bográcsgulyás készítésével indult. A közös munka öröme összekovácsolta a testvéreket és családias hangulatot teremtett: volt, aki épp fát fűrészelt, volt, aki húst vágott fel, vagy épp burgonyát, volt, aki csipetkét sodort, János pedig Bibliával a kezében készült a bizonyságtételre.

Miután meggyújtottuk a tüzet és feltettük a bográcsba főni a gulyást, mindenki a templomban hallgatta János bizonyságtételét, aminek a hangfelvétele elérhető itt: http://tatabanya.lutheran.hu/magvetok

János elmesélte élete történetét, az Úrhoz térését, majd hogyan derült ki a betegség. Mindeközben végtelen békét munkált az Úr a szívében. János kihangsúlyozta, hogy nem is elsősorban az egészségre van szükség, hanem Jézus Krisztushoz való odaforduláshoz, megtérésre és akkor rendben lesz minden. Ennek következménye a lelki béke, erre van szüksége sok-sok embernek. Olyannyira volt értékes a bizonyságtétel, hogy már a helyszínen felkérték Jánost bizonyságot tenni más gyülekezetekben is, amit ő örömmel elvállalt.





Mindenki kapott útravalóul egy igés kártyát, amelyen ez állt: ,,Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn.14:27)

A bizonyságtétel végére megérkezett a vihar, a templomkertben vizes volt minden, így maradtunk a templomban, ott állítottuk fel a sörpadokat, ott ebédeltünk. Jó volt a templomba behúzódni az eső elől, a templom védett minket a külvilág hatásaitól. Boldogan elmondhatom, hogy igazán otthon éreztem magam a templomban, hálás vagyok a meghitt pillanatokért.

Forrás: Link


HANGFELVÉTELEK DEME JÁNOSSAL AZ ALÁBBI LINKEN:

Deme János bizonyságtétele 1.rész
Link

Isten békessége még a rákbetegség ideje alatt is minden értelmet meghaladó módon őrizte meg Deme János szívét és gondolatait a Krisztus Jézusban, aki ráadásul Isten csodálatos kegyelme által visszanyerte egészségi állapotát is. 2017.07.08-ára meghívtuk a gyülekezetbe, mondja el, hogyan élte át Isten megtartó kegyelmét és szeretetét a nehéz próbatétel idején is. Isten iránti hálára késztet bennünket, ahogyan cselekszik Krisztus által Dicsőség az Úrnak! :)


Deme János bizonyságtétele 2.rész Link


Isten békessége még a rákbetegség ideje alatt is minden értelmet meghaladó módon őrizte meg Deme János szívét és gondolatait a Krisztus Jézusban, aki ráadásul Isten csodálatos kegyelme által visszanyerte egészségi állapotát is. 2017.07.08-ára meghívtuk a gyülekezetbe, mondja el, hogyan élte át Isten megtartó kegyelmét és szeretetét a nehéz próbatétel idején is. Isten iránti hálára késztet bennünket, ahogyan cselekszik Krisztus által Dicsőség az Úrnak! :)
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Könyvajánló- Lukácsiné Kádár Éva : Isten igent mond ránk
  2017-06-23 22:45:49, péntek
 
  Lukácsiné Kádár Éva, a jövőre megjelenő Wass Albert Hagyaték könyv egyik szerkesztőjének új könyvét ajánlom mindenki szíves figyelmébe. A könyv nemcsak reformátusoknak, protestánsoknak, szól, hanem mindenkinek, akit érdekel a teológia, a biblia igazságainak új megközelítése, és érdekes, drámai fordulatos történeteket szeretne olvasni.





A könyvet a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója adta ki.
Interneten az alábbi linken lehet megvásárolni:


Link
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Beavató szertartások is folytak az ősi magyar templomokban
  2017-04-24 22:33:04, hétfő
 
  A Dunántúl és a Csallóköz különleges alaprajzi és építészeti sajátosságokat mutató ősi templomai után új könyvében a Felvidék nyugati részének Árpád-kori templomait vizsgálja Németh Zsolt fizikus. A tipikustól eltérő alaprajzzal rendelkezező kilenc felvidéki - köztük a bényi, apátkolosi, dévényi, ducói, dejtei -, valamint a dunántúli Hidegség községben található templomépület vizsgálata kapott helyett - mondta el az MTI-nek a szerző.





Németh Zsolt hozzáfűzte: a régészeti és művészettörténeti kutatásokból hiányzó szempontokat vesz figyelembe könyvei megírásakor, így például vizsgálja a templomok akusztikáját, tájolását, fényviszonyait is.

"A régészet és a művészettörténet meglehetősen materialista módon kezeli a templomokat, tehát nem szakrális építményként tekint rájuk. Nem veszik figyelembe, hogy ezekben a templomokban bizonyos szakrális tevékenységek zajlottak, az egész épületkialakítás ennek a szolgálatában állt" - fogalmazott a fizikus.

A szerző szerint több ezer tipikus alaprajzúnak tekinthető, hosszházas elrendezésű Árpád-kori templom található Kárpát-medencében, ahol emellett mintegy 150 kerek alaprajzú templom is áll. Mint fogalmazott, a hosszházas alaprajz pontosan azért lett kitalálva, mert ez szolgálta legjobban a római rítusú liturgia térrendezési igényeit. A kerek alaprajzú templomok építésekor viszont másfajta szertartások igényeit helyezhették előtérbe.

Jó példa erre az Esztergomtól 19 kilométerre északra található bényi templom. Az osztatlan terű kerek épületnek eredetileg nem volt szentélye, a falába pedig 12 ülőfülkét építettek. Németh Zsolt úgy fogalmazott: nem vonja kétségbe, hogy itt hagyományos misék is zajlottak, de másfajta szertartásoknak is helyet kellett adjon a különleges elrendezésű templom.

"Úgy gondolom, hogy templomot nem kizárólag azért építenek, hogy abban misét lehessen mondani, hanem egy templom eleve erővel rendelkező hely, és képes a gyógyításra. Aki oda betér, annak megnyugszik a lelke, lecsillapodik az elméje, és a rendeződő tudat és lélek automatikusan visszahat a fizikai testre, ezt a folyamatot nevezzük gyógyulásnak" - vélte a szerző.

Németh Zsolt szerint sok mindent nem tudunk a 10-11. századi Kárpát-medencei kereszténységről, elvesztek az írott források, de a különleges alaprajzú épületek egyértelműen mutatják, hogy a misék mellett gyógyító, beavató szertartások is folytak ezekben a templomokban.


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Rákóczi Ferenc bús éneke
  2017-04-15 21:44:15, szombat
 
  Rákóczi Ferenc bús éneke

1. Győzhetetlen én kőszálom,
Védelmezőm és kővárom,
A keresztfán drága árom,
Oltalmamat tőled várom!

2. Sebeidnek nagy voltáért,
Engedj kedves áldozatért,
Drága szép piros véredért,
Kit kiöntél ez világért.

3. Irigyimet zabolázd meg,
Szándékokban tartóztasd meg,
Szegény fejem koronázd meg,
Mennyen, földön boldogítsd meg!

4. Életemet ostromolják:
Feszítsd, feszítsd! - azt kiáltják,
Mint gyilkosom, azt kívánják,
És véremet szomjúhozzák.

5. Reád bíztam ez ügyemet,
Én Jézusom én lelkemet,
Megepedett bú szívemet
És szegény árva fejemet.

6. Irgalmazz meg én lelkemnek,
Ki vagy ura mennynek-földnek;
Könyörgök csak felségednek,
Mint kegyes idvezítőmnek.

7. Ím, elmégyek országomból,
Drága, kedves, jó hazámból,
Eddigvaló hajlékomból,
Költöznöm kell jószágomból.

8. Mutass, Jézus, kies földet,
Lakásomra adj jó helyet,
Ez életben csendességet,
Jövendőben idvességet!







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat
  2017-04-14 22:34:44, péntek
 
  A katolikusok húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezik. A keresztény hívők ekkor emlékeznek a megváltásra. A 4. században élt alexandriai Atanáz, valamint a 367-ben Constantia egyházi elöljárójának megválasztott Epiphanosz püspökök nevezték először szent hétnek ezt az időszakot, igaz eredetileg csak két szent napra, a péntekre és szombatra gondoltak. A niceai zsinat (325) előtt a keresztény egyház a húsvétot, a szombatról vasárnapra virradó éjszakán tartotta meg. A 4. század végére azonban az ünnepi megemlékezések már egymástól elkülönítve, a hét más-más napjára is kiterjedtek. Nagycsütörtökön Jézus Krisztus utolsó vacsorájára, nagypénteken Krisztus szenvedésére és halálára, nagyszombaton sírbatételére, húsvét vasárnapján pedig feltámadására emlékeznek.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja. A keresztény hagyományban Jézus a Getsemáne-kertben e napon vett búcsút tanítványaitól, majd felkészült az áldozatra. Tanítványait ekkor hívta meg a (feltehetően) Széder esti vacsorára (ez lett az utolsó vacsora), amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére rendezett. Hogy szeretetét kimutassa, megmosta tanítványai lábát. Ennek emlékére, Krisztus példáját követve honosodott meg a lábmosás szertartása, amikor a főpapok - pápa, püspökök, apátok - jelképesen megmossák 12 szegény ember lábát. Angliában ilyenkor a brit uralkodó mindig más-más templomban oszt alamizsnát a rászorultaknak.

Nagycsütörtök az Oltáriszentség, vagyis az Eucharisztia alapításának ünnepe. Ilyenkor minden templomban csak egy misét tartanak, az esti órákban. A pap fehér ruhában celebrálja, e színnel utal az ünneplésre, az örvendezésre. Ilyenkor a feszületeket takaró lila lepleket is fehérekkel váltják fel. Az orgona hangjára felcsendül a ,,Dicsőség a magasságban Istennek" kezdetű himnusz, s közben megkondulnak a harangok, megszólalnak a csengők, hogy utána nagyszombatig, húsvét vigíliáig némák maradjanak. Ahogy mondják, a harangok Rómába mentek. Ez a néma csend fejezi ki azt, hogy senki sem állt ki Jézus mellett. A prédikációt a már említett lábmosás követi.

A szentmise befejeztével, csendben, mellőzve minden ceremóniát, megtörténik az ún. oltárfosztás, aminek során a templom oltáráról leveszik a kereszteket, gyertyatartókat, terítőket. E sajátos halotti szertartással jelképezik, hogy Jézust megfosztották ruháitól, de egyben utalnak a gyászra is. A középkor folyamán számos szerzetesrendben megszokott volt az oltármosás. Miután eltávolítottak mindent az oltárról, megmosták, megkenték, letörölgették. A Krisztus oldalából kifolyt vérre és vízre emlékeztetve, az oltárokat borral és vízzel mosták meg. Az oltármosás miatt sok helyen e napot tiszta csütörtöknek is hívják. E foglalatosságokat minden évben egyszer végzik el, emlékezve az oltáriszentség megalapítására, az oltár szeretetére és tiszteletére. Ugyanis az oltárt elsősorban Jézus testének megtestesítőjeként tartják számon, az oltár megfosztása a gyász jele, annak megmosása, megkenése pedig azt kívánja kifejezni, hogy Jézus halála nemcsak halál, hanem szentség, ,,benne van a mi üdvösségünk és feltámadásunk".

A templomokkal ellentétben, a székesegyházakban délelőtt tartanak misét. Ezen az adott egyházmegye valamennyi papjának kötelező részt venni, ahol megújítják, megerősítik papi fogadalmukat. Ekkor végzik el a krizmaszentelést (balzsammal kevert faolaj). A püspök megszenteli és megáldja a következő évben használt szent olajokat - a keresztelendők olaját és a betegek olaját - valamint a krizmát. Megszentelik a nagypénteki áldozás ostyáit. Valamikor e napon fogadta vissza az egyház a megtért bűnösöket. Németországban e napot zöldcsütörtöknek nevezik, mert a bűnbánók zöld ágat kapnak, jelezve, hogy eleget tettek nagyböjti kötelezettségüknek.




Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

Nagypénteken a keresztény világ Krisztus keresztre feszítésére emlékezik. Nagypéntek a protestáns egyház legnagyobb ünnepe, náluk nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is. Tőlük vette át a római katolikus egyház a Krisztus szenvedései útvonalának bejárását, a kálváriát vagy keresztutat, valamint a háromórás liturgiát, amit nagypéntek napján déltől, délután 3 óráig tartanak. Az anglikánok ugyancsak háromórás istentiszteleten vesznek részt. A keleti ortodoxok már nagycsütörtök este elvégzik Krisztus sírba tételének szertartását. Az evangélikusok felolvassák Jézus szenvedéseinek és halálának evangéliumi történetét. A reformátusoknál szigorú bűnbánó nap, számos gyülekezetben kiosztják az úrvacsorát. Sokfelé közös ökumenikus istentiszteletet végeznek a keresztény egyház egységének, összefogásának kifejezésére, s a közép-európai országokban szokás a szent sír elkészítése.

Nagypénteken a gyertyák és virágok nélküli templomokban nem tartanak misét, mert úgy vélik, ezen a napon a legfőbb pap, maga Jézus Krisztus mutat be áldozatot. A mise helyett igeliturgia van, áldoztatással. A pap, a vértanúság színében, piros öltözékben végzi a szertartást. Mind a papok, mind segítőik teljes csendben vonulnak be a templomba, s a lecsupaszított oltár előtt letérdelve arcra borulnak. Ezután felolvassák János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét, a haláláról szóló részt, a passiót. A körmenetbe hozott kereszt előtt a hívők kifejezik Krisztus iránti imádatukat és hálájukat. Ezt követi az áldozás, a nagycsütörtökön megszentelt ostyával, vagyis Isten testével. A liturgiát könyörgéssel fejezik be, áldásosztás és elbocsátás ezúttal nincs.

A böjtölés az ókor óta világszerte ismert, elsősorban vallási elhívatottságból böjtöltek vallásalapítók és híveik, s böjtölnek ma is az elkötelezettek, papok, papnők, beavatásra várók. Arra vonatkozóan, hogy ezen a napon a keresztények a bűnbánat mellett böjtöltek is, először a 2. századból találtak utalásokat, a szigorú böjttel kapcsolatos szokások azonban csak a katolikusokra vonatkoztak. Hosszú időn keresztül a keresztények, különösen a római katolikusok és a keleti keresztények, egy-egy negyven napos böjtöt tartottak, a nagyböjt tavaszi bűnbánati időszakában és a karácsony előtti bűnbánat, az advent idején. A II. vatikáni zsinat (1962-65) óta azonban már csak a hamvazószerda és a nagypéntek a kötelező böjtnap. A protestánsoknál a böjt nincs egységesen szabályozva, a hívők lelkiismeretére bízzák a betartását. A ,,szent negyven napja" néven ismert nagyböjt a húsvét ünnepére való felkészülés - hamvazószerdától nagycsütörtökig tartó - ideje.




Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emléknapja. A nagyszombat elnevezés a nagyhétre utal, mivel ez a nap is része a ,,három szent napnak". A Fülöp-szigetiek fekete szombatnak, a csehek pedig fehér szombatnak hívják e napot. Ekkor ér véget a böjti időszak, a böjt örömteli befejezését követően sok keresztelési szertartást tartottak, azonban a nagyszombati istentisztelet egy időben nem volt része az egyházi liturgiának. A tűzszentelés, a templomba vonulás, a húsvéti gyertyaszentelés, a keresztvízszentelés pedig már a későbbi idők jellemző szertartásai. Régen húsvét vigíliáján megkeresztelték a jelölteket, megáldották a keresztutakat és a szentelt vizet.

A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. A misén felhangzó Alleluját harangzúgás, csengőszó és az orgona hangjai kísérik, majd felcsendül a Glória. Ezt követi a keresztvízszentelés, majd az éjszakai virrasztó mise, a vigília is a feltámadást ünnepli. Noha a körmenet nem része a vigíliának, a mise végén a 11. század óta az esti órákban elindul a feltámadási körmenet. Ezzel hirdetik a világnak, hogy feltámadott Krisztus. 1955-től a római katolikusok és a keleti ortodoxok húsvét előtt ismét virrasztanak.




Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

Szuhanics Albert : Nagyszombat

Hol van az Úr Nagyszombaton,
megtört teste sírban vagyon,
s az ő lelke tőlünk messze,
távozott a végtelenbe...?

Talán leszállt a pokolba,
s felszabadult a pokol ma!
Az ősi bűn eltörölve,
bátran néznek ott tükörbe...

Kárhozatnak helye néma,
távozik a sok rab még ma,
tárva van a menny kapuja,
rájuk vár az Egek Ura!

Vacsorára vannak hívva
élet könyvébe beírva,
holnap lesz a feltámadás,
él a Krisztus, halott Júdás!

Ott a sírnak mélye zárva,
Jézus nélkül népe árva,
nyitva a sír, s üres marad
majd ha reggel felkel a Nap...!
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
     1/130 oldal   Bejegyzések száma: 1297 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 22840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3204
  • e Hét: 9312
  • e Hónap: 76559
  • e Év: 2206087
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.