Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/50 oldal   Bejegyzések száma: 496 
Ma 20 éve hunyt el Wass Albert írófejedelem
  2018-02-17 15:55:34, szombat
 
  Ma 20 éve hunyt el Wass Albert írófejedelem.
Készítettem néhány idézetes képet az írásaiból.
Nyugodjon békében! Emléke és írásai örökre megmaradnak
a magyarság szívében.







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Wass Albert: A MAGYAR ÖRÖKSÉG
  2018-02-17 15:39:42, szombat
 
  A ,,Nyolcadik Törzs" egyik legfontosabb célja az, hogy megőrizze és továbbadja azt a különleges magyar örökséget, melynek csodálatos gazdagságával az Isten bennünket, magyarokat megáldott. Ez a pazar kincsestár mindannyiunk tulajdona, és a mi kötelességünk, hogy azt továbbadjuk a fiataloknak, bárhol születtek is és növekedtek emberré. Istentől való jussuk van hozzá. Ez az az örökség, mely összeköt egymással, mely öntudatot ad és helyet biztosít számunkra az emberi világban.

Mi is hát ez a magyar örökség?

Ha felnézünk a csillagos égboltra, ott látjuk a Hadak Útját. Mások Tejútnak ismerik, de mi tudjuk, hogy hun lovasok patkója szikrázik ott a csillagok magasságában. Ez a mi örökségünknek egy kicsike gyöngyszeme.

Attila birodalma, Csaba királyfi, honfoglaló Árpád, Lehel, Vérbulcsú: mindez a mi örökségünkhöz tartozik. A Zrínyiek, a Dobó Katicák, a bátor harcosok és szabadsághősök végtelen sora: a mi örökségünk. A vallásszabadság első törvénybe iktatása az emberi világban: a mi örökségünk.

De mindez csupán a történelmünk kincsestára, egy hosszú dicsőséges, tragikus történelemé, melynek során elvérzett nemzetünk a Nyugat védelmében és az idegen elnyomást lerázni igyekvő szabadságharcosokban. A magyar lelkiség, a magyar szellem kincsei még ennél is gazdagabbak. Mondáink, népmeséink páratlanul állnak a világban, és nem csupán évszázadokra, de évezredekre nyúlnak vissza. Szépséges dalaink, daliás táncaink a magyar lélek, a magyar szív és a magyar érzelemvilág pompás megnyilatkozásai.

Madách Az ember tragédiája, Petőfi, Arany költészete, Liszt Ferenc zenéje és a magyar művészek, írók, alkotók végtelen sorának örök értékű szellemi terméke mind a mi örökségünk. Ismerjük, őrizzük és adjuk tovább ezeket a kincseket a fiataloknak, hogy ők is büszkén vallhassák magukat magyaroknak. Kevés nemzetett áldott meg a Úr ilyen gyönyörű örökséggel. Gazdagok vagyunk. Ne fosszuk meg hát fiainkat, unokáinkat ettől a gazdagságtól, csupán azért, mert idegen földre vetett a sorsunk.

Amikor az angolok, skótok, írek, spanyolok és más nemzetbeliek átjöttek az amerikai földrészre, magukkal hozták kultúrájukat, és beépítették azt új hazájukba. Így lett ez a földrész olyan színes és változatos. Osszuk meg hát velük mi is a magunk kincseit, hogy még gazdagabb és színesebb legyen.

A mi örökségünk egyiknél sem alábbvaló.

Azonban van egy kincsünk, ami kizárólagosan a miénk, magyaroké, bárhol is éljünk ezen a földön. Ez a mi legfontosabb örökségünk: a Nagy Titok tudása.

Valamikor nagyon-nagyon régen egy vándorló szent ember hozta magával a Nagy Titkot őseink közé, akik akkor még a szittya pusztákon éltek, valahol a Bajkál-tó környékén. Ez a vándorló szent ember pedig magának Pál apostolnak volt a tanítványa.

Ékírással kőtáblába vésték őseink a Nagy Titkot, amit a szent embertől tanultak volt, és táltosaik, sámánjaik féltve őrizték azt, s annak szellemében tanították a népet. Ennek a Nagy Titoknak a birtokában növekedtek gazdaggá és hatalmassá a hunok, ennek a Nagy Titoknak a tudásában kötött vérszerződést a hét vezér, foglalt hazát Árpád a Kárpátok medencéjében, és alapított ezeréves országot a magyarok nemzete.

Valahol azonban, évszázadok során, a kőtábla elveszett és feledésbe ment a Nagy Titok. Ma már csak nagyon-nagyon kevesen emlékeznek arra, hogy mit is mondott az ékírás azon a régi kőtáblán. Nekem egy öreg havasi székely súgta meg, éjnek idején a pásztortűz mellett. Én pedig most továbbadom, hogy mindenki tudjon róla, Így szól a Nagy Titok:

,,Kardnál, kopjánál erősebb fegyver...
Pajzsnál, bástyánál biztosabb védelem...
Aranynál, ezüstnél értékesebb kincs...
Az egymás iránt való hűséges szeretet."

Ez az elveszett kőtábla a mi legnagyobb és legfontosabb örökségünk.





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Száztíz esztendeje született Wass Albert írófejedelem
  2018-01-08 14:59:55, hétfő
 
 



Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

,,Hiszek a jóban, igazban, szépben!" - 110 éve született Wass Albert

Kiállt és küzdött a magyar érdekért, nyíltan elmondta a véleményét minden érdekcsoportról és mindenféle hatalomról, ugyanakkor képes volt a felülemelkedésre is.

Szombaton Bonyhádon rendezték meg az erdélyi író születésének 110. évfordulóját ünneplő megemlékezést. A Fejér megyei városban 2005. januárjában állították fel a világ első köztéri Wass Albert-szobrát, amit Kolozsy Sándor alkotott. Potápi Árpád János államtitkár az ünnepségen azt hangsúlyozta, a bonyhádiak élen járnak abban, hogy a magyar irodalom nagy alakja elfoglalhassa helyét a nemzet emlékezetében.

A bonyhádi Wass Albert Törzsasztal és a Vörösmarty Mihály Művelődési Központ által rendezett megemlékezés résztvevőit levélben köszöntötte az író öt fia, Wass Endre, Vid, Huba, Géza és Miklós. A levélben úgy fogalmaztak, édesapjuk

"leírta a jót és a rosszat, de mindig a szívéből írt, szeretettel, és nem bosszúval vagy haraggal".


Halála után egyre nőtt a népszerűsége

Wass Albert 1908-ban született Erdélyben a mezőségi Válaszúton. Miután koholt vádak alapján Romániában háborús bűnösnek nyilvánították, a második világháború végén kényszerűségből emigrált. 1952-ig Németországban, majd haláláig, 1998 februárjáig az Egyesült Államokban élt.

Művei alapvetően a halála után kezdtek el terjedni Magyarországon, és fokozatosan egyre nagyobb népszerűségre tettek szert. A természet szépségeiről és titkairól, az erdélyi népek sorsáról és lelkivilágáról, a történelmi viharokról vagy akár az emberi értékekről írva számos örökérvényű iránymutatást és üzenetet hagyott hátra. Talán ennek köszönheti rendkívüli olvasottságát, és a művei köré szervezett rengeteg irodalmi rendezvényt.


Nem véletlenül törtek az életére

Erdélyben és aztán az emigráns szerepben is nyíltan felvállalta a magyar érdekek képviseletét, és hatékony munkásságával a legkülönfélébb eszközökkel az erdélyi magyarok beolvasztására törekvő román hatalom egyik legfőbb ellenségévé vált. Nem véletlen, hogy ügynökök révén a Ceaucescu rezsim az Egyesült Államokban kétszer is megpróbálta meggyilkolni.

Bár nyíltan és őszintén elmondta a véleményét minden érdekcsoportról és mindenféle hatalomról, képes volt felülről is megnézni a folyamatokat, nem pusztán az erdélyi magyar szemszögéből. Erre legjobb példa az Elvész a nyom című nagysikerű regénye, ahol egy-egy nemzet fiának a sorsán keresztül adott betekintést a 20. századi Kárpát-medencébe.


Ember és magyar

MIndezek ellenére a mai napig sokak szemében szálka Magyarországon is, nem egyszer antiszemitának is titulálták. Közel az összes művét elolvasva ki tudjuk zárni, hogy bárki ellen is uszított volna, hogy bármelyik népet is gyűlölte volna, netán antiszemita lett volna. Az ebben kétkedőknek elég felidézni az egyik legszebb gondolatát.

,,Hiszek a jóban, igazban, szépben. Minden vallásban, és minden népben. És Istenben, kié a diadal... És maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel, ember és magyar."


Amikor a világ az ördögök útjára lép

Legalább ilyen fontos támpont Wass Albertnél a kevesek által ismert Összetört esernyő című novella. Ebben egy kisfiú szemszögéből láttatja az örökké ajándékokat és szeretetet osztogató Őszapót, a gyerek családjához a faluból feljáró zsidó fakereskedőt. Őszapó élete a falubéliekben is erős kötődést alakít ki, mert amikor a ,,világ az ördögök útjára lép", minden eszközzel segítik, és menekítik a deportálás elől, de ő inkább vállalja a halált: ,,Hát hogy hagyhatnám itt ezeket a hegyeket?! Ez az ország a hazám." Az esernyő, amivel az utolsó pillanatig védte az igazságot a támadói ellen, felkerült a falu templomának a falára...

Tegyük hozzá, a mezőségi Válaszúton született író ,,románellenes háborús bűnösként" eredetien jelenítette meg a román pásztorok lelkületét is,

hisz emiatt jelenhetett meg románul is a Funtineli boszorkány című regénye.


"Az igaz drágakő egyre fényesebben ragyog a mester próbái alatt"

Talán azért van olyan vegyes megítélése Wass Albertnek, mert emellett az ,,esernyős igazság" mellett rendre kiállt, még akkor is, ha közben keményen meg kellett mondania a magáét románnak, szovjetnek, zsidónak vagy kommunistának. Olykor súlyos ítéleteket mondott ki, de sohasem faji alapon.

Ráadásul Wass Albert megmondta a véleményét a magyaroknak is, például abban a novellájában, melyben a magyar szentek az Úristen elé igyekeznek, hogy oldja fel a nemzetünket a csapások alól. Végül Úr Jézusig jutnak, aki azt mondja Szent Lászlónak: ,,Nagy benned a szeretet, de nagy benned az indulat is..." És azt az üzenetet kapják, hogy ,,a magyar harcok által lett hatalmas, harcok által kell megkisebbíttessék és megpuhíttassék", továbbá ,,az igaz drágakő egyre fényesebben ragyog a mester próbái alatt".

Márpedig lássuk be, indulat az valóban van bennünk jócskán... Ez az üzenet, amit észre kellene vennie jobbnak és balnak egyaránt ebben az országban. Amíg indulatból, valami ellen dolgozunk, nem igazán lesz eredménye, el kell kezdeni a valamiért való ténykedést. Ezt a fajta gondolkodásmódot számtalanszor elénk tárja a Hagyaték című könyvében, akárcsak a Te és világ című gyűjteményében.

Isteni törvény: Isten=törvény

Az élet egyik legfontosabb alapigazságához, a természettel, természeti/isteni törvényekkel (kinek hogy tetszik jobban az ő hite szerint) így jutott el az erdélyi író:

,,Isten törvény. A szeretet és jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem. Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval. S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem győzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket."



Forrás: Link






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

,,... a történelem kontárjai nemzetemet belevitték az utolsó kalandba...Mi örökre elveszünk!"

/ részlet Wass Albert tábori postájából 1944. augusztus 29-én/

Wass Albert, a magyar szó és írás fejedelme 1908 január 8.-án született. Ma lenne 110 esztendős. Emlékezzünk rá egy kicsit másként. Az írófejedelemre, a magyar nemzet örökös, hű szolgájára emberként. Aki egyszer kézbe vette írásait, nem tudott elszakadni tőlük. A lelkét ismerjük, töretlen bizodalmát, alázatát nemzete iránt, összetéveszthetetlen stílusát, az egyszerű szavakba öntött bölcsességet.

Rendhagyó módon születésének évfordulóján nézzünk vissza életének rögös útjára. Ismerjük meg életének kevésbé ismert részét. Zetényi Csukás Ferenc hadtörténeti kutató segít megismerni Wass Albertet, a katonát.

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert 1908-ban született Erdélyországban, a kies Válaszúton. Boldog gyermekkor és korán ébredő nemzeti öntudat. Majd, a döbbenet...

1920. A Trianoni gyalázat.

A 12 esztendős fiúcska lelkében az első fájdalom. A ,,békeszerződés" elszakította hazánk testéből Erdélyt, a Kárpátok egész kincses hegyvidékét, az Alföld déli részét és a magyarsággal együtt feloszlatta a nemzetiségek között. És, ami a legjobban fájt: oláh bocskor taposta szeretett Erdélye havasait.

1932-ben az ifjú kertész és erdőmérnök Wass Albert behívót kap -kötelező katonai szolgálatra- az egyik román lovasezredhez, ahol fájó szívvel, de egy évet leszolgált.

Mikor a nemzet könnyei felszáradtak, Horthy Miklós kormányzó urunk fehér lovára szállt. Szilárd volt döntése: ha kell, akkor karddal, fegyverrel szerez érvényt a magyarok igazságának. Majd megcselekedte azt.

A karpaszományos honvéd

Felvidékünk 1938-ban, Észak-Erdély 1940-ben ismét hazatért. Büszke Wass grófunk 1942 májusában Kolozsvárott, karpaszományos honvédként vonult be a Magyar Királyi Honvédség helyőrségébe, ahol 1943. január 1-én tartalékos híradós zászlósi rangot szerzett.

1943. február 10-én ismét ,,angyalbőrben" találjuk Wass Albertet, Veress Lajos altábornagy, a kolozsvári IX. hadtest parancsnokának segédtisztjeként. 1943. július 10-én csapatával a keleti frontra tartott, mint csapattiszt. A Pripjathy- mocsarak mellett egy orosz partizáncsoport semlegesítéséért- ezzel egy német uszályhajót mentett meg- kapta meg a Vaskereszt II. osztályát 1943. december 29-én, majd egy közel százötven fővel bíró német - magyar kontingenst mentett meg az élete kockáztatásával. (A német vaskereszt hadikitüntetés -1813-ban alapította Frigyes Vilmos porosz király- a németek és szövetséges katonáik kaphatták hősies katonai magatartásukért.)

Derekán kötéllel a mocsaras területről vezeti ki társait-mindent egy lapra téve- a veszélyből, ezért felterjesztés után a Vaskereszt I. osztálya is az övé. (1944. január 20.).

Tűzkereszt

A partizán tevékenységek egyre inkább felerősödtek, erről így ír Wass Albert a naplójában:

,, ...ember, aki harcolni akar, mert azért van itt, mert a harcot a vérében örökölte. De aki becsületesebb formáját szeretné a harcnak, nem ezt a bújkálósdit, amit itt láthatatlan emberek vele művelnek."

1943. szeptember 7-én megkapta a hosszú frontszolgálatért kiérdemelt I. fokozatú Tűzkeresztet. (A Tűzkereszt a Sebesültek Érmét is hívatott volt helyettesíteni, mivel a sebesülések számát a kitüntetés szalagjára illesztett pántokkal rendelték jelezni.)

Wass Albert kitüntetésére több ,,sebesülési pánt" is rákerült. Volt úgy, hogy autója aknára futott, máskor haslövést kapott és homlokát súrolta egy lövedék.

Öt havi frontszolgálat után- jutalmul- a karácsonyi ünnepekre szabadságot kapott, amelyet otthon-családja körében tölthetett el.

Még a keleti fronton terjesztették fel a bronz Signum Laudis nevű hadikitüntetésre, melyet 1944 szeptemberében tűzhetett a zubbonyára.( ,,A Dicséret Jele"- 1939 májusában újraélesztette a Signum Laudis-t. A hadikitüntetésként való adományozást, a hadiszalagon illetve a kardokkal történő adományozás lehetőségét teremtették meg újra.)

1944. január 21-én újra mundérban, a Német-Olasz Tiszti Bizottság egyik összekötő tisztjeként.

Szerencsés május






Ez egy nagyon érzékeny része Wass Albert katonai pályafutásának. Feladata a magyar-román békés együttélés betartatásának eszközlése és ellenőrzései. Felállítási helye Sepsiszentgyörgyön volt, elöljárójának Szent- Miklósy István vk. őrnagyot nevezték ki.

1944. március. 19-én a németek megszállták Magyarországot. Wass Kolozsváron kapott új feladatot egy magyar műszaki alakulat vezetőjeként - német alárendeltetésben. Lehallgató készülékeket szereltetett és telefonvonalakat épített a Gestapo kényszerítésére.

A május Wass Albertnek mindig szerencsét hozott. Veress Lajos altábornagy, a IX. (kolozsvári) hadtest parancsnoka a kiváló képességekkel bíró tisztet visszavette segédtisztjének.

Oláh árulás

Az 1944. augusztus 23-án bekövetkező román kiugrás és átállás váratlanul érte a magyar hadvezetést, az elvetemült oláh árulásra senki sem számított. A IX. hadtestből 1944. augusztus 28-án megalakult a 2. hadsereg, ahol a zászlós propaganda főnöki beosztást nyert.

,,1944. szeptember végén világossá vált, hogy az ideiglenesen visszafoglalt Tordát a magyar csapatok nem tudják tovább tartani és nyitva állt az út Kolozsvár felé. Már tüzérséggel lövették a várost, mikor harmincnyolc erdélyi tiszt - köztük Wass Albert- jelentkezett Veressnél a hadtest-parancsnokságon, kérve a leszerelésüket, hiszen a családjuknak szüksége van rájuk, a közelgő - akkorra már nyilvánvalóan elkerülhetetlen- második román uralom idején. Veress tábornok érveiket elfogadva harminchéttel sorba kezet fogott: leszerelte őket. Wass zászlóshoz viszont atyai dörgedelmet intézett, mely szerint neki íróként kötelessége nyugatra menni és elmondani nekik mi történt a magyarsággal, ahelyett, hogy felelőtlenül Erdélyben maradva a közeledő román-kommunista világ néma mártírja legyen. Wass így a Szamos-híd felrobbantása előtt, az utolsók között hagyta el a szeretett Kolozsvárt." (Virágh Ajtony- Wass Albert c. dolgozatából)

1944. október 15-én kerül sor a kormányzó sikertelen kiugrási kísérletére- Veresst ekkor letartóztatták és Wasst, mint segédtisztjét is kihallgatta a Gestapo. Mivel nem vallott semmit és bizonyítékot sem találtak ellene, rövidesen elengedték. ,,Mi itt csak zavaros hallomásokból tudunk valamit." (Wass Albert leveléből, 1944. október 25.)

Érdemrend és leszerelés






IX. híradós zászlóaljhoz került át a 20. gyaloghadosztályhoz. Veress utódjának, Kovács Gyula tábornoknak lett a segédtisztje, majd az ő távozása után Fónagy János vezérkari ezredes és Tilger Ferenc tábornok mellett is megmaradt e pozícióban. 1945. január 1-jével előléptették hadnaggyá, január végén megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal .( 1922. június 14-én alapította Horthy Miklós kormányzó. Nagyon komoly elismerés tisztek részére, hadnagyként óriási elismerés lehetett.)

Márciusban már visszavonulás közben Sopronban találjuk, ahol megbízták egy Németországba tartó, állami iratokat szállító katonai szerelvény parancsnoklásával. A vasútvonalak fokozott bombázása miatt veszélyes vállalkozás sikerrel végződött, Wass és családja épségben hagyta el Magyarországot. 1945. november 15-én a regensburgi hadifogolytáborban szerelték le.

"...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."

Mondták őt fasisztának, antiszemitának, német bérencnek, az igazság az, hogy csak a hazáját védte, és egyáltalán nem volt sem fasiszta sem antiszemita, csupán derék katona. Wass Albert a Magyar Királyi Honvédség tisztjeként hős volt. Hős a hősök között.

A dicséretet mindig elhárította, a hízelgést soha nem szerette. Magáról így vallott, ha megkérdezték: "...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."(Wass Albert)

1998-ban távozott a hadak útjára a messzi Egyesült Államokban Albert Wass de Czege, azaz Wass Albert, úgy, hogy soha nem térhetett vissza hazájába.

Hadnagy úr! Ön előtt most főtiszteken és tábornokokon kívül, lassan egy egész nemzet tiszteleg...

Wass Albert üzenete soha aktuálisabb nem volt talán, mint napjainkban: "Ébredjetek fel magyarok, és legyetek újra nemzet!"



Forrás: Link






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Wass Albert: A magyarságtudat gyakorlata
  2018-01-08 14:28:32, hétfő
 
  Magyarságtudat - összefoglaló meghatározásban: a magyar ember nemzeti öntudata. Az a bizonyos szellemi gyökér, ami a múltból táplálkozva kijelöli az ember helyét a jelenben. A magyar kultúra kincseivel ez az örökség gazdagítja mindannyiunk lelkét, s akárcsak egy szellemi mentőöv, gondoskodik arról, hogy el ne merüljünk a népek tengerében.
Több mint a nyelv, mert a nyelv csak addig tartja meg magyarnak az egyént, amíg népi csoportján belül él.

Több mint ismeret, tudás, kultúra, mert mindezek haszontalanokká válnak a nagy megpróbáltatások idején s lefoszlanak az emberről, akár a festék.

Több mint politikai helytállás, amit egy puskagolyó egyetlen szempillantás alatt érvényteleníthet.
A magyarságtudat lelkünk mélyébe beültetett vallás, mely az Istenbe és önmagunkba vetett hiten alapszik s annak ren-díthetetlen tudatán, hogy magyari voltunknál fogva csak mint magyaroknak van helyünk ezen a Földön s csak mint magyarok teljesíthetjük hivatásunkat, melyre rendeltettünk. Egyedül a magyarságtudat teszi magyarrá a magyart és nemzetté a magyarul beszélő népet. Az utóbbi évtizedek során egy nagy nemzetközi áramlat igyekszik fokozatosan átváltoztatni a ,,nemzet" fogalmát s olyan irányba sodorni, mely az ,,egy világ, egy kormány, egy kultúra" madáchi ijesztő látomásának, lidércnyomásának megvalósítása felé halad. Az ,,American College Dictionary" már így magyarázza a ,,nemzet" szó értelmét: ,,Egy meghatározott földrajzi területen létező emberi közösség, mely egységének tudatában kitermelte vagy kitermelni kívánja a maga sajátos életformáját és kormányzati rendszerét."

Az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Dél-Amerika országaiban, valamint a Szovjetunióban ma már a nemzet fogalma egy olyan vegyes származású lakosságot takar, melynek közös gazdasági érdekhálózata és közös politikai kormányzata (akár szükségszerűségből, akár kényelemből) elnyelte a különböző nyelvi kultúrákból eredő különbségeket, és ez az összepréselődés kitermelt egy új, felszínes földrajzi kultúrát a többség nyelvén, mely eléggé sekélyes ahhoz, hogy bárki magáénak vallhassa azt anélkül, hogy idegennek érezné magát az államkeretben. Ahol ez még nem valósult meg teljesen, ott ilyen kifejezéseket hallunk, mint ,,spanyolul beszélő amerikai", ,,németül beszélő venezuelai", vagy - a mi történelmi jogaink cáfolatára kitalált, bukaresti fogalmazású, de Erdélyre vonatkoztatott, hamis etnográfiai meghatározás: ,,magyarajkú román".

Úgy tűnik, hogy a kisebb nemzetek, elszakadt vagy elszakított és politikailag leigázott népcsoportok felszívódásának korszakába léptünk. Ha nem ébredünk magunkra idejében, vagy nem jön valami újabb nagy világfelfordulás, hogy helyrebillentse mindazt, ami két világháború során félrebillent, akkor bizony könnyen meglehet, hogy mához száz esztendőre már csak néhány eldugott rezervációban beszélnek és dalolnak magyarul, s kultúránk megmenthető maradványait beleltározzák a letűnt népek kultúrái közé.

Ahol békésen halad majd a beolvadás menete, ott gyorsabban tűnik el a magyar szó és a magyar öntudat. Ahol durva erőszakot alkalmaz a beolvasztó hatalom, ott még hosszú évtizedek ellenállása tölti majd meg hőskölteményekkel a magyar történelem utolsó lapjait. A nyelvében még megmaradt népi Magyarországon az idegen szellemű politikai hatalom - az orosz-bolsevista hegemónia dermesztő nyomása alatt - már két nemzedék öntudatos vezetőrétegét gyilkolta ki s hideg kiszámítottsággal öli ki napról-napra az élve maradottak lelkéből az ősi gyökérzetű nemzeti öntudatot. Célja: a magyar népi tömb lassú és engedelmes beolvasztása egy szláv többségű, közép-európai új államtestbe.

A szabad világon szétszórt magyarok az egyetlenek ma, akik a nemzet véráztatta lobogóit magasra emelve hordozhatják még, s őrizői és letéteményesei lehetnek annak a magyar nemzeti örökségnek, amit kimentettünk a vörös pokolból s magunkkal hoztunk önkéntes száműzetésünk lelki magányába. Ha holtunk után elvész ez az örökség, ki tudja, lesz-e még, aki valamikor, egy szebb és igazabb világban megleli azt, s e csipetnyi leletét kovásznak használva, föléleszti vele odahaza, vagy a Föld bármely részén, a kihamvadt tüzeket?

Nagyon is időszerű tehát a Rákóczi Alapítvány kezdeményezése, mely pályázat formájában jelentkező véleménykutatást indított el a magyarságtudat fogalmának meghatározására, értékének felmérésére és a megőrzés lehetőségeinek kivizsgálására.

Sokan kérdezik ma szerte a nagyvilágban, fiatalok, vének egyaránt: érdemes-e? Érdemes-e megőrizni azt, aminek egzisztenciális értéke szemlátomást fogyóban van? Dédelgetni egy gyökeret, mely csak fájdalmas emlékeket hoz föl a messzi múltból - anélkül, hogy új hajtásba szökkenni, rügyet bontani lehetősége lenne? Őrizgetni, tisztogatni, védelmezni egy ösvényt, amelyről a kishitűség ,,reálpolitikusai" már többször kijelentették, hogy - szerintük - nem vezet többé sehova?
Álmatlan éjszakák hosszú során magam is gyötrődtem ezzel a kérdéssel, míg végül is megleltem a választ. Lelkem, értelmem, tapasztalataim alapján hiszem és vallom, hogy a világmindenséget nem szeszélyes és kiismerhetetlen fizikai erők dobálják ide-oda, hanem egy isteni rendszer kormányoz benne mindent, a fűszáltól a naprendszerekig. Miután önmagától való rendszer nem létezhet s emberi rendszert emberi elme hozhat létre csupán, az isteni rendszer is egy isteni elme alkotása kell legyen s mint ilyen, isteni célt szolgál. Az ember tehát Isten művének megnyilvánulása. Létének van célja és értelme. S mint ahogyan egy emberi elme által megszerkesztett gép minden egyes alkatrészének az értelmét és célját az alkatrész megszabott formája és kijelölt helye határozza meg, ugyanúgy az egyes ember célját és értelmét a Nagy Tervező által reá ruházott tulajdonságok, képességek és helyzeti adottságok határozzák meg.

Mivel engem magyarnak teremtett az Isten, szerepem, mint az emberiség egy kis alkatrészének, a magyar nemzeti egységen belül lehet csupán. Ez kézenfekvő. Magyarságom tehát egy Isten-készítette sajátos tulajdonság, mely, mint minden más alkatrész, csak oda illeszthető be hasznosan, ahová készült. Más helyen, más szerepben, értéktelen lomtári kellék.Magyarságtudatom elmélete ez.

Gyakorlata már sokkal nehezebb és bonyolultabb, hiszen jelen helyzetemben, mint bújdosó magyar, hasonlatosnak érzem magam egy porrá zúzott óramű aprócska, messzire elgurult részecskéjéhez, amit csak egy órásmester lenne képes illő helyére visszailleszteni, ha meglelhetné. De mivel hiszek abban, hogy ennek az óraműnek Isten a mestere, úgy bele kell nyugodnom abba is, hogy bármennyire haszontalannak is érzem magam ebben az idegen keretben, Ő helyezett ide, tehát itt a helyem. Itt kell beleilleszkednem valami szerkezetbe, aminek értelmét és lényegét agyam nehezen fogja föl. De ittlétem célja semmiképpen sem lehet mindössze az, hogy a kétszáztízmillió amerikai polgár létszámát eggyel emeljem, mert ebben az esetben bölcs és gyakorlatias Teremtőm egyenesen ide teremtett volna s nem a Kárpátok alá. Létezésem értelmének titka tehát magyar voltomban rejlik, bárhova is vezessen elrendelt utam. Magyarnak formált alkatrésze vagyok ennek a nagy, bonyolult világ-gépezetnek s ezért csak mint magyar szolgálhatom a célt, melyre készíttettem.
Első feladatom tehát az, hogy megmaradjak magyarnak.

Második, hogy magyar voltomat megismertessem a környezetemmel s ezen keresztül megismertessem velük nemzetemet és barátokat szerezzek elnyomott népemnek. S végül, hogy jelen helyzetemben mindenkor hűséggel őrizzem nemzetem múltját, szolgáljam jövendőjét, s nemzeti örökségemet csorbítatlanul adjam tovább annak, aki majd a nyomomba lép. Mely örökségnek idekint az ősi anyanyelv csupán az egyik, s nem is minden esetben átmenthető része. Azt megőrzi a nép odahaza, az elnyomó hatalom csizmája alatt is. Amit ők nem őrizhetnek meg, azt kell nekem megőriznem számukra. Amit ők nem mondhatnak ki, azt kell nekem kimondanom helyettük is. Amit ők nem sírhatnak világgá, azt kell nekem világgá kiáltanom.

Más feladatom, más végeznivalóm nincsen.
Magyarságtudatom gyakorlata ezt kívánja tőlem. Sem többet, sem kevesebbet.

(Krónika, 1980. május. Utánközlés: Wass Albert: Voltam, és más önéletrajzi írások című kötetben, Kráter Műhely Egyesület, 2005. Pomáz)







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
A helység kalapácsa
  2018-01-01 01:44:36, hétfő
 
  Asszonyom, köszönöm a kedves meghívást, köszönöm, hogy barátai között én is eszébe jutottam, és meginvitált Szilveszter estére úri házához. Önök bizonyára pompásan fognak mulatni, malac jár körbe-körbe, ropogósra sülve, citrommal a szájában ..., pont tizenkét órakor sötétség támad és nagyot durran a pezsgős flaskó dugója, és önök mosolyogva, boldogan kívánnak boldog új esztendőt egymásnak.

Én is, boldog új évet kívánok kedves mindnyájuknak. Kívánom, hogy az elkövetkező év boldogabb legyen, mint ez volt.

És kívánom, főleg azt kívánom, hogy az önök kedves otthona, az önök vidám gondtalansága ne legyen csak izolált jelenség, ne legyen csupán egy boldog kis sziget a boldogtalanság nagy tengerében, legyen körülötte sok, igen sok ilyen boldog fészek, ilyen szerető otthon, mint az önöké.

Önök, asszonyom, jó magyar emberek és tudom, hogy nem kívánhatok önöknek szebbet és jobbat, mint hazánk javát, mint testvéreink boldogulását.

Minden jót kívánok önöknek, de csak levél útján. Én a magam részéről nem lehetek jelen szilveszteri vacsorájukon, másfelé vezet az utam.

Ha talán érdekli, megmondom, hova megyek. Kiskőrösre. Asszonyom, szinte látom az ön csodálkozó arcát. Szinte hallom ámuló kérdését: mit keresek én Szilveszter éjszakáján Kiskőrösön? Én, aki régi pesti ember vagyok, társaságbeli ember, miért megyek pont az év utolsó napján, amikor egész Pest talpon van, miért megyek a Kiskunság legdélibb zugába?

Szinte látom, hogy hitetlenkedve rázza meg szép bubifejét. Pedig úgy van. Én valóban oda megyek. Oda megyek pár barátommal, írókkal, a Petőfi Társaság tagjaival. Oda megyünk minden esztendőben. Ott ugyanis van egy kis nádfedelű ház. Alacsony, ósdi kis parasztház, így áll már száz és egynéhány évek óta.

Egyetlen ablaka szinte félénken néz az utcára. Három szoba van benne, azaz hogy csak kettő, mert a középcső szobácska a konyha, ahogyan ez régi parasztházakban divatos. A házikóban ma nem lakik senki, nincs is benne más, csak egy öreg asztal, és nagyon sok koszorúszalag.

A legtöbb szalag nemzeti szín, piros-fehér-zöld, mert ez a szín illik legjobban ide. Van itt koszorúszalag messze Ausztriából, messze Oroszországból, a tengeren túlról, Afrikából, Amerikából. Halottaknak szoktak koszorút hozni, de itt másképpen van.

Mert az, akinek ezt a sok koszorút hozták, él ma is, sőt élni fog akkor is, amikor mi már régen nem leszünk, mert egy ifjúnak hozták ezt a koszorúerdőt, egy ifjúnak, aki itt született százhat évvel ezelőtt, aki vándorkomédiás volt, pápai diák volt, szabadsághős volt, ember volt, félisten volt és akit örökre elvesztettünk földi szemünk elől a fehéregyházi síkon, huszonhat éves korában. Neve e földön: Petőfi Sándor.

Szilveszter éjszakáján, tíz perccel tizenkét óra előtt, megszólalnak Kis-Kúnság harangjai. Nem zengő, bongó harangszó ez. Vékony csilingelés, kedves csengettyűszó, ez ünnepeli Petőfi születését.

Aztán lampionok sorakoznak a zsúptetős házikó körül, ünneplő közönség tódul be az udvarra, pár ünnepi szó és azután megszólal a kiskőrösi dalárda, amely a maga nemé-ben páratlan. És fölzendülnek az örök nóták: Ez a világ amilyen nagy, Ereszkedik le a felhő, Fürdik a holdvilág az éj tengeré-ben, meg az, hogy ,,Visszahoztam a keszkenőt / Van már néked más szeretőd / A gyűrűt is visszaadom / Magamnak csak búmat hagyom".

Én ilyenkor, Asszonyom, elmerengve hallgatom a Petőfi-dalokat. Szinte kísértetiesen hat az ének, itt a kis házikó előtti kertben, ahol megszállott egy éjszakára Petrovics mészáros és felesége Hrúz Mária, Kúnszentmiklósra igyekezvén, és ahol megszületett az apróság, a Szeptember végén és az Apostol lantosa, a János vitéz és a Talpra magyar költője, minden idők legnagyobb poétája.

És hódolok lelkemben a magyar versnek, a magyar dalnak. Kegyeletes kézzel megérintem az első szoba falán egyszerű rámában ékeskedő keresztlevelet, bizonyságát annak, hogy Petőfi Sándor valóban Kiskőrösön született, végiglapozgatom a vaskos, öreg albumot, amelybe beírták nevüket sorra azok, akik itt jártak.

Stratford: Shakespeare szülővárosa ma is abból él, hogy ott dalolt falai között az avoni hattyú. Kiskőrösön pedig nem emlékeztet Petőfire más, mint e zsúpfedeles ház, a kifakult szalagok és ezek a dalok, amelyek Szilveszterkor fölcsendülnek az ablak alatt, amely mögött született.

Azután egy sír a temetőben, Kurucz Zsuzsánnának a sírja, akiről így énekelt: ,,Haza megyek, ölébe vesz dajkám / Az altató nóta hallik ajkán. / Hallgatom s félálomban vagyok már: / Cserebogár, sárga cserebogár."

De ne legyünk igazságtalanok. Minden rá emlékeztet.

A hepehupás utca, mely mintha Barabás rajza volna, a békés alföldi este, amikor: ,,szellő űzött felhők mögött merengve jár a holdsugár".

Távolabb a nagy rónaság, ,,hova szíve-lelke mindig, minduntalan vissza-vissza vágyott", a csöndes éj, amikor ,,rég elhúzták az estéli harangot", az égboltozat, ahol a ,,vándordaruk v betűje száll", minden-minden őrá emlékeztet, aki eltűnt a földi szemek elől, a fehéregyházi síkon, az Úr 1849-ik esztendejében, de aki azért mégis él és élni fog, mikor mi már régen nem leszünk.

Asszonyom, ön, a lelkes magyar asszony, családja, barátai körében gondoljon egy pillanatra Szilveszter éjszakáján a költőre.

És nemcsak ön, minden magyar szív dobbanjon meg egy pillanatra és minden magyar szem nézzen hálás szemmel az ég felé és adjon hálát a Teremtőnek, aki Szilveszter éjszakáján ideadta nekünk legfényesebb csillagát: Petőfi Sándort. (Vén Diák)

(Uj Idők, 1931. újév. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)



Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Wass Albert : Újévi üzenet
  2018-01-01 01:03:56, hétfő
 
 


Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

Bár jól tudjuk, hogy Újév napja mint kezdet, kiindulási pont, mindössze ember csinálta illúzió az idő végtelenségében, mégis emberöltők óta ez a nap, amikor az ember számadást készít a múltról, és terveket sző, fogadalmakat tesz a jövendőre nézve.
Szükséges is, jó is, hasznos is úgy a tetteinkkel való elszámolás, mint időnként az újrakezdés józan kitervelése ennek az elszámolásnak az árnyékában. Emberek vagyunk, s ezáltal hibákat követünk el, úgy egyénenként, mint közösségként avagy nemzetként, mely elkövetett hibák következményei alatt szenvednünk kell. Ha fölismerjük ezeket a hibákat, és igyekszünk levetkőzni, akkor elmondhatjuk, hogy szenvedésünk haszonnal járt. Ha azonban elmulasztjuk akár a felismerést, akár az orvoslást, szenvedéseink értelmetlenek és hiábavalók maradnak, és egyre újabb, egyre keserűbb és súlyosabb szenvedéseket vonnak maguk után. Aki verembe esett, az csak fölfelé menekülhet ki onnan. Ha lefele próbál menekülni, egyre mélyebbre ássa önmagát.

Mi, magyarok, Trianon óta a lefelé való meneküléssel próbálkoztunk. Legnagyobb hibánkat, a széthúzást, mely Mohács óta egyik nyomorúságból a másikba vitt, az utolsó fél évszázad során odáig tökéletesítettük, hogy ma már alig található két magyar ezen a földön, aki huzamosabb ideig képes, minden erejét összetéve, egy közös cél érdekében dolgozni. Ez az oka annak, hogy sem az orosz gyarmattá vált Magyarországon, sem idekint a szabad földön egy lépést sem haladunk előre, sőt egyre mélyebbre ássuk magunk alatt a vermet. Szomszédaink, a románok, csehek, szerbek, horvátok araszonként dolgozzák magukat fölfelé. Isten szabad napfénye felé, s mennél melegebben süt reájuk a nap, annál hidegebbé válik rajtuk a sötétség.
Tudatosan vagy öntudatlanul, de valamennyien tudjuk, hogy sorsunk nem is fordulhat jóra mindaddig, amíg meg nem szabadulunk lelki hibánktól, mely újra és újra vesztünket okozta. Amíg föl nem ismerjük, hogy erőt csupán egymásból meríthetünk. Amíg meg nem tanuljuk, hogy a magyar ember első kötelessége Istenével szemben a többi magyarral való megbékélés a testvéri szeretet jegyében, az egyetértés és együttműködés megteremtése, és ezen keresztül a nemzeti egység újjáépítése.

Egyénileg mindegyikünk lelkében ott pislákol a vágy, hogy valóban testvérek legyünk. Egyénileg minden egyes magyar érzi és tudja, hogy szeretnünk és segítenünk kellene egymást, mint ahogy azt más, szerencsésebb nemzetek fiai teszik. Irigység, hiúság, önzés és egyéb kicsinyes gyöngeségeink azonban megakadályoznak abban, hogy valóban testvérekké válhassunk. Nem vagyunk képesek felülemelkedni a gyöngeségeinken, és összefogás helyett viszálykodunk, egymás segítése helyett aláássuk egymást, és közben panaszkodunk, hogy egyre mélyebbre süllyedünk a világ népei között. Önmagunkat süllyesztjük alá. Ellenségeink csupán a magyar földet darabolták szét alattunk. Amit ők nem voltak képesek megtenni ellenünk, azt elvégeztük mi magunk: földaraboltuk a magyar lelkiséget.

Ez az újévi magyar számadás őszinte és becsületes képe. Behunyhatjuk a szemünket, hogy ne lássuk, de a kép nem változik meg ettől. Meg is feledkeztünk róla, mint ahogy a leégett, lerombolt családi hajlékról megfeledkezhet az ember, ha mentődni kíván a fájdalomtól, és talán okosan is tennénk, ha megfeledkeznénk magyar voltunkról és az ezzel járó felelősségről, ha már képtelenek lettünk arra, hogy mint magyarok hibáinkat levetkőzve új jövendőt építsünk magunknak. Ha azonban van valami kis értelme is annak, hogy újévi számadást tegyünk magunkkal és magunkban, ez csak az lehet, hogy a számadáson okulva megpróbáljuk kitervelni az újrakezdést, a jóvátétel lehetőségét. Fogadalmat teszünk, hogy az új esztendőben minden erőnket az egymás közötti békesség megteremtésére fordítjuk. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy kiküszöböljük a félreértéseket, melyek elválasztanak egymástól, és megkeressük azt a lelki alapot, melyre fölépíthetjük az egyetértést és az egységet.

Kétségtelen, hogy véleménykülönbségeink mindig lesznek, és erre szükség is van, mert enélkül nincs fejlődés, haladás, szellemi tisztulás. Azonban nem lenne szabad, hogy elvi vita gyűlölködéssé fajuljon. Kétségtelen az is, hogy hazaárulók és nemzetárulók mindég lesznek közöttünk, s a testvéri szeretet nem jelentheti azt, hogy ezeket az egyéneket meg kell tűrnünk magunk között. Ellenkezőleg. Időtálló egységet, mint időtálló acélt is csak salakmentes, tiszta anyagból lehet önteni. Akik magyar nyelven megírt orosz propagandakönyvekkel próbálják ma megrontani gyermekeinket, unokáink lelkét, azokkal még csak szóba állnunk sem illik. Akik azonban megegyeztünk abban, hogy elsősorban magyarok vagyunk, s hogy magyarságunkat minden idegen világnézettől mentesen kívánjuk átmenteni unokáink számára, a magyar jövendő számára, akik hiszünk abban, hogy a magyar népnek jussa van igazi, önkormányzatot és szellemi függetlenséget jelentő szabadsághoz, azok egymásra kell találjunk végre ebben az emberi vadonban.

Ha van még jelentősége az Újesztendőnek mint ember állította mérföldkőnek, mely célszerűség okából földarabolja az időt, s lehetőséget nyújt a kezdés illúziójának arra, hogy lezárhasson egy elrontott múltat, és újjá- tervezze a jövendőt, akkor ez a jelentőség módot kell nyújtson számunkra ahhoz, hogy komoly, becsületes és lelkiismeretes önrevízió után valóban ráismerjünk hibáinkra, s azokat kiküszöbölve testvérekhez méltó módon éljünk és dolgozzunk, egymás mellett és együtt, nemzetünk érdekében.
Nem elég, ha csak ráköszönünk egymásra a megszokott szavakkal: "Adjon Isten boldog új esztendőt!" Mert Isten szándéka üres szavakból nem változik javunkra. Ha valóban "boldog új esztendőt" várunk, akkor teljesítenünk kell előbb az isteni parancsot: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s szeresd nemzetedet önmagadnál is jobban!"
Adjon az Úristen erőt, egészséget minden derék magyarnak, és a magyar szívekben egymás iránt való hűséges szeretetet!

(Kanadai magyarság, 1970. december 15.)





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Botz Domonkos: Gyöngy a sárban
  2017-09-20 21:58:08, szerda
 
  - Apa, apa, kincset találtam! - lelkendezett a hét éves Zolika és csenevész lábacskái már vitték volna az éjjeliszekrényéhez, hogy kicsomagolja azt a féltve őrzött, rongyba rejtett titkot, ám kezdeti lelkesedését apja szavai lehűtötték.

- Jó, majd ha hazaértem elmondod, vagy megmutatod - mondta, és azzal hátat fordítva mindennek, elindult a kocsmába a szokásos esti fröccsét meginni, mert csak ott esett jól neki.

A söntésbe belépve egyenesen a pulthoz ment, két nagyfröccsöt rendelt és már onnan harsogta barátjának a jó hírt, talán csak hogy mások is meghallják. - Lalika, ... Lalika, kincset talált a fiam!

Lalika arcára ekkorra már kiült a sokadik fröccs utáni köd, réveteg tekintettel bámult bele a semmibe. Az ötvenes évekből származó kék svájci sapkáját szokása szerint mélyen a homlokába húzta, ettől kicsit vitorlába álltak a fülei és komikus külsőt kölcsönöztek neki.

- Hallottam ám, amit mondtál, már a kincsről. Aztán miféle dolog az, sokat ér-e, vagy csak valami kacat? - kérdezte kíváncsi tekintettel, miközben tágra meredt, vérágas szemei felett megsokasodtak a ráncok, mozgásba lendültek a mitesszerek, a szénportól eltömődött pórusok.

- Ki tudja, még magam sem láttam.

- Nem is láttad? Akkor meg honnan tudod, hogy kincs? - dünnyögte.

- A fiam mondta. Mindig is kincsek után kutatott. Azt hiszem, most tényleg talált valamit, mert nagyon fel volt villanyozva.

- Lehet hogy egy korsónyi aranypénzt, esetleg valami drágakövekkel kirakott ékszert talált? Vagy mi más lehetne? És ha így lenne, akkor máris gazdagok vagyunk! - kiáltott fel Lalika.

A királyi többes nem kerülte el Jóska figyelmét. - Mi az, hogy vagyunk? Az a fiamé, ő találta.

A hallottak felkeltették a szomszédos asztalnál ülők érdeklődését is.

- Te Jóska, csak komolyabban kellene ezt venni, ki tudja, mit találhatott a fiad - fordult hozzá falubélije, a hentes. - Mert még az is lehet, hogy be kellene szolgáltatni azt a valamit.

Az elhangzott mondat nem volt Jóska ínyére való, bosszantotta is, és már megbánta a közlékenységét, de már nem volt visszaút. Ezek után a korábbi érdektelenség helyét kezdte átvenni a kíváncsiság.

- Már igazán nem akarok tolakodni, de mi lenne, ha megnéznénk azt a valamit, aztán eldöntjük, mit lehetne kezdeni vele - folytatta eszmefuttatását a hentes.

- Rendben - vágta rá Jóska megadóan, bár nem igazán értette, miért ők akarják eldönteni, hogy mi legyen a kinccsel. - Menjünk, nézzük meg. A vendégeim vagytok egy páleszre.

Aztán szedelőzködni kezdtek a népek, és lassan megindult az asztaltársaság a szakadó esőben. A falu főutcája melletti vízelvezetőben sötéten hömpölygött a víz, melynek felszínén időnként meg-megcsillant a betonoszlopokra szerelt lámpák sárgás fénye.

A házra ekkorra már rátelepedett a csend, a kihűlt, fatüzeléses konyhai sparhelten még ott volt az ebéd maradékát tartalmazó lábos.

- Na, Zolika, hozd ide azt a ,,kincset" - mondta az apja, de hanghordozása és arckifejezése semmi érzelmet nem tükrözött és ez nem kerülte el a gyerek figyelmét.

Közben a kocsma törzsközönsége már ott szorongott a parányi konyhában a viaszosvászonnal borított ebédlőasztal körül, melyet átlengett az ivó teljes italkészletének bűzös kipárolgása.

Zolika visszatért kezében egy fehér vászonba csomagolt valamivel. Elhalt a zsongás és minden szempár a kis tasakra szegeződött. A gyerek óvatos mozdulattal, izgalomtól kipirosodott arccal bontotta ki a csomagot, melynek közepén egy kissé lapos, gyermektenyér méretű, időnként szivárványszínekben játszó kagyló mutatta meg magát, közepén egy félborsónyi kitüremkedéssel.

- Igazgyöngy - mondta Zolika komoly arccal és korosztályára jellemző áhítattal, miközben megpróbálta leolvasni az emberek arcáról a hatást.

- Bolond vagy te gyerek, ez nem igazgyöngy, csak egy ócska kagylódarab. Nem szégyelled magad? Ezért bolondítottál ide minket? Aztán hol találtad? - dörrent rá az apja.

- A folyó sodorta a partra.

- A folyó. Elment az eszed! Hülyét csináltál mindenkiből.

Az asztal körül álló emberek arca láthatóan csalódást tükrözött.

Apja tenyerébe vette a ,,kincset", egy darabig szenvtelen közönnyel nézte, aztán ki tudja miért, egy indulatos mozdulattal a konyhaablakon át kihajította az udvarra.

- Menj, szólj anyádnak, hozzon egy üveg pálinkát, te meg menj, feküdj le, ma már nem akarlak látni!

Zolika némán figyelte a számára durva és semmivel sem magyarázható mozdulatot, miközben apja szavai nem jutottak el a füléhez. Sápadt arcocskája nem árult el érzelmeket. Az ablakhoz lépett és csak nézte, amint a még mindig szakadó esőtől egyre jobban dagadó sárban lassan kezd alámerülni féltve őrzött kincse, a gyöngye és vele együtt talán, ím már visszavonhatatlanul valami más is.



Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Felhívás! Wass Albert Örökségkönyv
  2017-09-18 22:26:44, hétfő
 
  Szeretettel továbbítom ezt a felhívást!

Kedves Wass Albert Tisztelők!

Miami - Budapest, 2017. szeptember 18.

MIT ÉR WASS ALBERT AZ ŐT TISZTELŐ MAGYAR KÖZÖSSÉGEK ÉS EGYÉNEK SZÁMÁRA?
Ez a kérdés most azt is jelenti, hogy megjelenhet-e tiszteletére a Wass Albert Örökségkönyv, mellyel az író születése 110. (1908. január 8.) és halála 20. évfordulója (1998. február 17. alkalmából rendezendő Emlékév keretében tisztelgünk szellemi nagysága előtt. Ez csak úgy lehetséges, ha összefognak az őt tisztelő közösségek és egyének - munkásságával Ő egész életében az összefogásra buzdított, most rajtunk a sor... A Czegei Wass Alapítvány és a Panoráma Világklub is felajánlotta támogatását, de a könyv megjelenéséhez kérjük mások szíves anyagi közreműködését is, kinek-kinek saját lehetőségei szerint.
A kiadvány a Kárpát-medencében és a világon élő magyarság Wass Albert iránti tiszteletét, életműve és sorsa iránti vonzalmát mutatja be; az emlékezés szellemi és tárgyi bizonyságait. A jeles évforduló alkalmából színes képet ad a Wass Albert hagyatékát őrző személyekről, szervezetekről, azok irodalmi rendezvényeiről, az emlékműsorokról és egyéb kulturális programokról; sok személyes vallomást és visszaemlékezést is olvashatunk majd az íróról és a vele kapcsolatos eseményekről. Továbbá emlékhelyek, szobrok képei is megtalálhatók lesznek a könyvben. A beszámolók folyamatosan érkeznek szerte a nagyvilágból, s továbbra is várjuk azoktól, akik fontosnak tartják az íróval, a műveivel kapcsolatos élményeket megírni és beküldeni a könyv szerkesztőinek!
Egy egyedülálló könyvről van szó, amely az emlékév alkalmából jelenik meg, várhatóan több ezer példányban, s tartalmazza az emlékév eseménysorozatának fontosabb programjait is.
Tisztelettel felhívjuk az író munkásságát tisztelő és szerető nemzettársainkat a könyv költség-hozzájárulásának védnöki támogatására: nyújtsanak anyagi segítséget e történelmi jelentőségű munka megvalósításához. A támogatók nevének felsorolását a könyv is tartalmazza majd, valamint a kiadó Emléklappal köszöni meg a támogatásokat!
A támogatási összeg személyesen átadható a Világklub-rendezvényeken, valamint csekken vagy az OTP Banknál vezetett bankszámlára történő utalással is lehet fizetni. A Magyarságszolgálati Alapítvány számlaszáma: 117 86001- 20171993-00000000 (IBAN: HU75 117 86001- 20171993-00000000, BIC (swift) kód: OTPVHUHB). (a befizetésről az alapítvány igazolást ad a befizető részére). A külföldi fizetés a MIXMEDIA INC (JPMorgan Chase Manhattan Bank NY, account number: 000239500308965, swift code: CHASUS33) számlaszámra is lehetséges.

Postacím: Panoráma Világklub - 1581 Budapest, Pf. 100. További információért az alábbi elérhetőségeken lehet érdeklődni: vilagklub@vilagklub.hu Telefon: 1-20 928 0088.


Tájékoztatásul közöljük, hogy az Emlékkönyv kiadása mellett még számos egyéb kezdeményezésre is sor kerül:
- Január 7-én, Budapesten, a Duna Palotában Díszünnepséget rendezünk, amelyen neves előadók, egy gálaműsor keretében - versekkel, dalokkal, előadásokkal- emlékezünk az íróra;
- Átadásra kerülnek a Wass Albert Örökség Díjak, amelyeket azoknak ítélünk oda, akik méltó módon őrzik és ápolják Wass Albert szellemi örökségét;
- Megalakul a Wass Albert Tisztelőinek Társasága, a WATT, amely az író művei iránt érdeklődőket és a szellemi örökségét tovább vivőket fogja majd össze - a Panoráma Világklub öt kontinens 95 országát átölelő 230 társklub kereteiben;
- Wass Albert emlékszobrot állitunk fel Szegeden - László Levente székely faragóművész alkotása- a VIII. Magyar Világtalálkozó emlékműveként kerül felállításra, 2018. május 21-én.

Tisztelettel és köszönettel a Czegei Wass Alapítvány nevében Wass Albert fiai; Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre
A könyv szerkesztői: Bartha Kata, Bodó Julianna és dr. Lukácsi Éva
Főszerkesztő: dr. Tanka László, a Panoráma Világklub alapító elnöke
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
TELEFONHÍVÁS A 21. SZÁZADBAN
  2017-07-04 22:50:15, kedd
 
  TELEFONHÍVÁS A 21. SZÁZADBAN

- Halló! Sarki Pizza?
- Nem uram, ez Google Pizza!
- Óh, bocsánat, akkor rossz számot hívtam...
- Nem uram, jó számot hívott! Csak a Google megvásárolta az üzletet.
- Oké. Akkor szeretnék rendelni...
- Rendben uram. A szokásosat?
- Hogyhogy a szokásosat? Ön ismer engem?
- Az adatbázisunk szerint a legutóbbi 12 alkalommal Ön vastag tésztájú
pizzát rendelt sajttal, kolbásszal és szalonnával.
- Igen, pontosan. Most is azt szeretnék...
- Uram, javasolhatnék most valami mást? Egy finom salátatálat?
Jégsalátát sárgarépával, ruccolával és paradicsommal?
- Micsoda? Utálom a zöldségeket!
- Elnézést uram, de hadd hívjam fel a figyelmét, hogy túl magas a
koleszterin szintje!
- Micsoda? Ezt meg honnan veszi?
- A telefonszáma alapján be tudtuk azonosítani, és így hozzá tudunk
férni az Ön orvosi laboratóriumi eredményeihez az utóbbi 7 évből.
- Oké, de akkor sem akarom a zöldségeket. Egyébként pedig ne
féltsenek, mert szedek gyógyszert a koleszterin szintemre!
- Bocsánat uram, de nem rendszeresen szedi azt a gyógyszert! A
kereskedelmi adatbázisunk szerint az utóbbi 4 hónapban mindössze
egyszer vásárolt egy 30 tablettás csomagot az Ön utcája végén
található gyógyszertárban.
- Ugyan már, ez semmit sem bizonyít... Egy másik gyógyszertárból
vásároltam a többit.
- Ne haragudjon uram, de ez sem lehet, hiszen nem látjuk ezt a kiadást
az Ön bankkártya adatbázisán.
- Készpénzzel vásároltam, nem bankkártyával.
- No de a banki elszámolásán sem látszik, hogy ennyi készpénzt felvett volna!
- Vannak más készpénzes forrásaim is!
- Na de uram! Az adóbevallásában ez nem szerepel. Reméljük, hogy nem
tagadott le valami bevételi forrást az Adóhatóság elől!?
- HAGYJON ENGEM BÉKÉN, MENJEN A FENÉBE!
- Sajnálom uram, de remélem megérti, hogy ezeket az információkat mi
kizárólag az Ön érdekében gyűjtjük és használjuk!
- ELÉG! Elegem van a Google-ból, facebook-ból, twitter-ből, a
whatsapp-ból és a többiből. Ki akarok szállni! Elmegyek egy lakatlan
szigetre, ahol nincs Internet, kábel TV, és senki aki folyamatosan
figyelne és kémkedne utánam!
- Megértem uram, de fel kell hívjam a figyelmét, hogy ehhez előbb meg
kell újítania az útlevelét, mivel az 6 héttel ezelőtt lejárt..




 
 
1 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Wass Albert műveinek hatása az olvasókra
  2017-07-03 22:31:51, hétfő
 
  A Panoráma Világklub Iroda levele:

A levél továbbítását köszönettel vesszük!

Wass Albert műveinek hatása az olvasókra

Írja meg Ön is az élményét!

,,Örökségkönyv
- Wass Albert szellemi hagyatéka a Kárpát-medencében és a nagyvilágban" címmel készül az az emlékkönyv, amely a Kárpát-medencében és a nagyvilágban szétszóratott magyarságnak az író iránti tiszteletét és műveinek hatását mutatja be.

A képes kiadvány a szellemi hagyatékot őrző és tovább vivő szervezetek, emlékhelyek, a róla elnevezett utcák, terek, közösségek, irodalmi, iskolai rendezvények, s egyéb kezdeményezések, például kiadványok, könyvek, emléktúrák, táborok, versenyek, felolvasások, stb. bemutatása mellett összegyűjti azokat a személyes vallomásokat, élményeket is, amelyek az íróhoz és műveihez kötődnek.

A könyv szerkesztői várják azon személyek tájékoztató jellegű beszámolóját (1-2 oldal terjedelemben), akikre Wass Albert művei, gondolatai jelentős hatással voltak, "szellemi útravalóval" szolgáltak. A legérdekesebb írásokból a könyv egy önálló fejezetet tartalmaz.

Az írások beküldésének határideje: 2017. augusztus 30. az alábbi email címre: mail@vilagklub.com

 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
     1/50 oldal   Bejegyzések száma: 496 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 232 db bejegyzés
Összes: 23173 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2419
  • e Hét: 51096
  • e Hónap: 176319
  • e Év: 398153
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.