Regisztráció  Belépés
alia.blog.xfree.hu
Nincs mottó alia

Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Beavatás
  2007-06-10 13:04:17, vasárnap
 
  Beavatás Richard Wagner világába - interjú Rockenbauer Zoltánnal

Rockenbauer Zoltánnal annak kapcsán beszélgettünk, hogy a Művészetek Palotájában június 7. és 10 közt rendezik meg a Budapesti Wagner Napokat. Az interjúban szó esik a Wagner-játszás legfontosabb magyar és külföldi helyszíneiről, színpadi és zenei hagyományairól. Sikerek és botrányok az izgatott várakozás jegyében, hiszen "a legtöbbet kell várni" a Budapesti Wagner Napok előadásaitól.

A Magyarországi Wilhelm Furtwängler Társaság és a Magyar Richard Wagner Társaság tagja sodró lendülettel beszél valami olyasmiről, ami a nemzetközi és a hazai művészeti élet krémje számára egyértelműen fontos, de itthon legtöbben csak szőrmentén hallottak mind a botrányokról, mind a művészeti értékekről.

B. E.: Hol játszanak mostanában színvonalasan Wagnert a világon?

A Bayreuthi Ünnepi Játékokon túl a világ nagy színházaiban, valamint általában véve a német nyelvterületen szinte mindenütt. Nyilván az olasz kisszínházakban kevésbé. Hosszú időn át Prágában sem igen játszották, de mostanra ott is megváltozott a helyzet. A legszínvonalasabb produkciók azonban Bécsben, a New Yorki Metropolitanban, a londoni Covent Gardenben, és hát a nagy német operákban, például Berlinben, Münchenben születnek.

A fesztiválok közt Bayreuth az első, de tudunk az osztrák Welsben évente megrendezett fesztiválról is. Egy kastélyban tartják, egy-egy művet tűznek műsorra. Ha jól tudom, Seattle-ben is működik fesztivál, ahol a Wagner-előadásoknak ma már hagyományai vannak.

Bayreuth viszont egyedülálló és utánozhatatlan - ezt talán érdemes leszögezni. 1876 óta áll a Festspielhaus azért, hogy kizárólag Wagner műveket adjanak itt elő. Számomra az idei lesz a 12. év, hogy részt vehetek valamelyik produkciójukon, így van némi rálátásom az ottani színvonalra. Az azt megelőző időszakról pedig lényegében mindent gyűjtök, ami a hangrögzítés kezdete óta történt. És hát elég sok mindent olvastam is a Fesztiválról, úgyhogy szinte úgy érzem, száz évre visszamenőleg minden produkciót láttam.

És most már Budapesten is van Wagner Fesztivál! Büszkén mondhatjuk, ez a program nem minden hagyomány nélkül indulhatott el tavaly a Művészetek Palotájában. Az egyik legelső Wagner Egylet Magyarországon alakult, még 1872-ben, kifejezetten annak segítésére, hogy Wagner Bayreuthban felépíthesse a Festspielhaust. Nem kisebb személyiség volt az egyik alapító, mint gróf Apponyi Albert, a későbbi kultuszminiszter. Az idők folyamán olyan karmesterek dirigáltak Magyarországon és Bayreuthban, mint Richter János, aki 1876-tól 1914-ig lényegében a Ring felelőse volt, az ő pálcájának intésére hangzott fel először Wagner muzsikája az Ünnepi Játékokon. Érdemes megemlíteni a kiváló, magyar származású karmestert, Seidl Antalt, ő is vezényelt Bayreuthban, később Melles Károly és Solti György is. 2000-től pedig Fischer Ádám - egy évadot leszámítva - minden esztendőben fellép a Zöld Dombon. Emlékezzünk meg Nikisch Artúrról is, aki bár dirigensként nem járt Bayreuthban, korának legnagyobb karmestereként Wagner egyik fő propagátorának számított, és nem felejthetjük el Gustav Mahlert sem, aki ugyancsak fenomenális Wagner-karmester volt, és két éven át a magyar Királyi Operának volt a zeneigazgatója.

B. E.: Bayreuthba én még nem jutottam el, de - részben az Ön cikkeiből - tudom, hogy a karmester tehetsége mellett fontos Wagner esetében a zenei előadásmód és a színpadi előadás koncepciója, a színpadkép, színpadi játék.

A Wagner-színrevitelek szempontjából három nagy szakaszt érdemes elkülöníteni. Az első periódust - lényegében a kezdetektől a második világháború végéig - Wagner rendezői elvei határozták meg. A szerző vezetésével - 1883-ban bekövetkezett haláláig - ugyan mindössze két évadra kerülhetett sor: 1876-ban és 1882-ben, mivel nem volt többre elegendő pénz. Első alkalommal a Ringet mutatták be, a másodikon pedig a Parsifalt - ez utóbbi mű már eleve a színház egyedülálló akusztikájára készült. Majd az özvegy, Cosima Wagner vette át a fesztivált, és tulajdonképpen ő alakította ki a tradíciókat. Nagyon sokáig, 1930-ig élt, de már jóval korábban átadta a vezetést fiának, Siegfried Wagnernek. Siegfried, aki egyazon esztendőben hunyt el édesanyjával, utódja felesége, Winifred Wagner lett, és 1944-ig az ő irányításával zajlott a fesztivál. Nos, ebben az első, majdnem 70 évig tartó periódusban nagyon fontos volt, hogy Wagner színpadi utasításait betartsák. Wagner maga írta zenedrámái szövegét, ő komponálta a zenét, és aprólékosan előírta, miként kell a darabokat előadni. Így hozta létre a látványból, a zenei hangzásból és a filozófiai textusból azt az egységet, amit Gesamtkunstwerknek, ,,összművészet"-nek nevezett. 1944-ig Bayreuthben ezt senki nem merte megkérdőjelezni. A legkisebb módosítás is vihart váltott ki.

Ezzel a szemlélettel szakítottak a színház 1951-ben való újranyitásakor a Wagner-unokák, Wieland és Wolfgang. Részben politikai, részben talán egyéb okokból is, elvetették a germán, romantikus színpadi hagyományt, és ezzel a nagyapa szigorú előírásait is. A művek többségéhez minimalista, stilizált, már-már absztrakt színpadképet dolgoztak ki, a jelmezek is leegyszerűsödtek. Ám nem értelmezték át a darabokat. Ezek a módosítások mégis rendkívüli vihart váltottak ki, mind a közönség, mind a zenészek körében. Az Új Bayreuthnak nevezett érában azonban az igazán radikális változtatásra csak huszonöt évvel később, 1976-ban, a centenáriumi Ring-előadással került sor, és én innen számítanám a harmadik periódust. Patrice Chéreau rendezésében, és Pierre Boulez vezényletével Bayreuthban ekkor történt meg először, hogy nem pusztán leegyszerűsítették Wagner elképzeléseit, de a rendezői színház elveinek megfelelően át is értelmezték a darabokat. A rendezők azóta feljogosítva érzik magukat arra, hogy ne Wagner koncepcióját, hanem a sajátjukat valósítsák meg a színpadon. Ezt a közönség döntő többsége nem szereti, és ezért van a botrány. Aki ide zarándokol, és esetenként 10 évet is vár egy jegyre, általában ,,autentikus", ,,romlatlan" Wagnert akar látni, a genius locit szeretné, és ha nem ezt kapja, mérgelődik. E tekintetben magam nem volnék ennyire ortodox, szívesen nézek ezt is, azt is. De engem is zavar, ha paródiává züllesztik, vagy kifejezetten szembe mennek azzal, amit Wagner ránk hagyott. Egy-egy rendező láthatóan nincs tudatában annak, hogy amit ő a színpadra álmodott, annak Wagner zenéje éppen ellent mond!

V. D.: Érdemes felidézni, hogy néhány éve az Erkel Színházban Katharina Wagner rendezett Lohengrint. Ezt az előadást jobbára a közönség és a kritika is elutasította.

Katharina Wagner egy NDK-s rendszerváltoztatás-történetet, a kelet-európai diktatúrákkal szembeni kritikát fogalmazta meg, és ezt akarta a magyaroknak ajándékként adni.

V. D.: És ezt pont az Erkelben!

Épp azért választotta az Erkelt, mert a szocreál feelinget sokkal jobban meg tudta teremteni a színház belső építészeti adottságai miatt, mint az Operában. Én annyira nem akadtam ki emiatt. A probléma inkább az volt, hogy ez voluntarista koncepció, ami lehet, hogy izgalmas ötleten alapszik, de nagyon nehéz végigvinni az egész darabon. Ebbe gyakran beleütköznek a rendezők. Kitalálnak valamit, majd nem tudják az egész művet beleerőszakolni. A Fischer Ádám által Bayreuthban vezényelt Ring, nem a most futó előadás, hanem az ezt megelőző, tehát a Flimm-féle koncepció az volt, hogy a Walhalla építése egyfajta huszadik századvégi amerikai nagy vállalkozás legyen. Wotan olyan volt, mint Jockey Ewing. Erre a koncepcióra húzták rá az egészet. Vállalat, menedzsement, ügyvédek, számítógép, mobiltelefon. Ez egy ideig jópofa, de állandóan szembetalálkoztak megoldhatatlan problémákkal. Hiába néz ki jól a bőrszerkós, kamaszosan az apja ellen lázadó Brünhilde, ha közben a vállalatvezető, öltönyös Wotan egy marha nagy lándzsával a kezében rohangál az irodaházban. Ez kínos. Nem lehet ugyanis kivenni a lándzsát a kezéből, mert, ugye, ott az állandóan felhangzó zenei motívum, a lándzsának amúgy is fontos szerepe van a darabban. Katharina Wagner esetében is hasonló volt a helyzet.

V. D.: A hattyú a pártértekezleten...

Igen, hattyú volt a pártjelvény, hattyúk mentek a politikai propagandafilmeken, és Gottfried herceg hajléktalan volt benne. Átgondolt ötletek ezek, de rendkívül nehéz egy ilyen bonyolultságú darabot egy az egyben egy másik történelmi síkba helyezni, anélkül, hogy néha ne legyen szánalmasan nevetséges az egész.

B. E.: A rendezés minden alkalommal arról szól, ugye, hogy a rendező megpróbálja kitalálni, hogy a jelen nézője számára mitől lesz a darab befogadható. Ebből a szempontból természetes folyamat zajlik 1976 óta.

Elsülhet azért nagyon jól is. Rengeteg kitűnő előadást láttam.

B. E. Ki tudna emelni közülük egyet-kettőt?

A legutóbbi időkig játszott Bolygó hollandi, például nagyon tetszett. Sok köze nem volt ahhoz, amit Wagner akart, és mégis. Claus Guth rendezése egy jól fejlett Oidiposz-komplexusnak láttatta a történetet. Dalandot - a főszereplőnő, Senta édesapját -, illetve a ,,vőlegényt", Hollandit, teljesen egyformára maszkírozták. Párhuzamosan mozogtak egy kettéosztott színpadon, s ezáltal skizofrén helyzetet teremtett a rendező. Szellemes ötlet, remek színpadi megvalósítás. Talán azért sikerülhetett, mert nem egy koherens történetet akart ráhúzni egy másikra, hanem az adott történetet értelmezte egyfajta pszichologizálással. Érdekes, jól végiggondolt koncepció volt. A rendezőnek van tehát lehetősége kitalálni valami jót, újat, ötleteset.

Viszont valóban sok a rossz, az erőltetett, exhibicionista rendezés, és emiatt gyakori a feszültség. Fischer Ádám például azért jött el Mannheimből, mert nem értett egyet az ottani rendezői gyakorlattal. De tudja ő is, hogy ma hagyományos előadásra nehéz bevinni a fiatalokat, hiszen a vizuális gondolkodásuk nem csak Wagneréhez képest, de már az övéhez, az ő fiatalkorához képest is radikálisan más. Ezért toleráns az új képi megoldásokkal kapcsolatban. A mai fiatal generáció az internetes felületek vizualitásában gondolkodik, ami rendkívül sok hatást láttat párhuzamosan, és számukra esetleg fárasztó vagy unalmas a linearitás, ami a hagyományból, az epikus megoldásokból következne.

V. D.: Ami a mostani előadások körüli titkolózáson átjött, arra enged következtetni, hogy a kevéssé megrendezett énekesi gárda mögött szinte az énekléstől, a zenétől független vizuális élményben lesz részünk, amit a legkülönbözőbb multimédiás alkalmazásokkal, a klasszikus balettból átvett tánc- és bábjelenetekkel érnek el. Ez az előadás nem a rendezésben értelmez újra.

Én is körülbelül ennyit tudok, de ez kevés ahhoz, hogy véleményt mondhassak. Viszont egy másik pozitív példát mondanék az általam ismert rendezések közül. Néhány éve Párizsban láttam azt a Trisztán és Izoldát, amit Peter Sellars rendezett Bill Viola videóművésszel koprodukcióban. Az énekesek egyszerű jelmezben voltak, lényegében díszletek nélkül, a valódi látványelemet az óriási videófal jelentette, ahol Viola félelmetesen jó filmje pergett.

V. D.: Akkor ez a rendezés sem a történetre tett rá egy másik történetet.

Így van, nem a történetet vetítették ki, teljesen mást. Bill Viola líraian, és nem epikusan - azaz nem egy másik epikával - viszonyult a darabhoz. Minden, amit láttunk, összhangban volt a zenével. Látszott, hogy a videóművész pontosan tudja, mi történik a partitúrában: a film igazodott a zene ritmusához, hangulatához.

B. E.: A mostani Budapesti Wagner Napokon két előadás megy egy-egy nap. Elég kétszer játszani?

Nem, ez nagyon kevés. Ám ez még csak a fesztivál kezdete. De már most is jobban állunk, mint tavaly, amikor csak két előadás volt. Fél éve azt mondta Fischer Ádám, hogy a 2008-as jegyrendelések jobban mennek, mint az ideiek, mert külföldről egész sorozatra akarnak idejönni, és a Ring csak jövőre lesz teljes.

B. E.: Mennyire változott az idők során a Wagner-operák éneklési stílusa?

Szokták mondani, hogy Wagnert ordítják, meg nem elég melodikus, de kétségtelen, hogy fizikailag megterhelő, és másért, mint egy Donizetti-koloratúra. Wotan A walkürben például két hosszú felvonáson keresztül rendkívül sokat énekel. Az egész Ringet tekintve pedig négy estéből három estén át szerepel. A Nürnbergi mesterdalnokokban Hans Sachs például, aki mindhárom felvonásban játszik, az utolsó, több mint kétórás felvonásban folyamatosan a színpadon van, és óriási volumenű dolgot kell elénekelnie. Mindez különleges hangképzést és különleges pihenési technikákat igényel. Nyilvánvaló, hogy semmi köze a Wagner-énekesek hangképzésének a bel cantóéhoz, ez más világ. De ez az előadási stílus is folyamatosan változik, fejlődik, ez a régi felvételekkel összevetve nagyon jól nyomon követhető. Persze Wagnernél nem mindig szükséges ,,szépen" énekelni, de sok mindent azért igen. A Trisztán harmadik felvonásában a másfél órás haláltusát nem kell szépen előadni. A második felvonás liebesduettjét viszont gyalázat, ha elspórolják.

B. E.: Mit lehet várni a mostani budapesti előadóművészektől?

A legtöbbet kell várni. Azt, hogy ez az előadás versenyképes legyen Bayreuthtal, Béccsel, Berlinnel. Már tavaly is az történt, hogy a Fischer Ádám által vezényelt, és Szemerédy Alexandra, valamint Parditka Magdolna látványával és koncepciójával felállított Parsifal ötvenszer jobb volt, mint Bayreuthban, amit pedig Pierre Boulez vezényelt, de egy Christoph Schlingensief nevű pasas rendezett. Schlingensief rémálma idő előtt kerül le az Ünnepi Játékok programjáról, mert jószerével mindenki utálja. És most ennek sem örülhetünk felhőtlenül, mert időközben a darabot Fischer Ádám vette át Bouleztől, és így végső soron az ő Parsifalja megy veszendőbe.

A mostani bayreuth-i Ring szerintem remek,Tankred Dorst elfogadható rendezésével és Christian Thielemann szenzációs vezénylésével, tehát Ádámnak most erős konkurrencája van. De ahogy nézem, a budapesti énekesgárda is erős, többnyire Bayreuth-ból is ismert külföldi és magyar énekesek szerepelnek. A szcenírozáson múlik, mennyire lesz nemzetközileg versenyképes, de, azt hiszem, mindenki nagyon sokat vár a Budapesti Wagner Napok előadásaitól.

Balogh Endre és Végh Dániel interjúja Rockenbauer Zoltánnal prae.hu


 
 
0 komment , kategória:  riportok  
Csillagpor üzenet
  2007-06-09 16:50:27, szombat
 
  Beszélgetés Szepes Máriával

,,Utas vagy Te is,
mint szárnyas napkorong.
Tudatod fénye a titkos
lélekéjből bukkant elő."

Azt mondják, a materialista alig tud valamit az anyagról, a spiritiszta pedig alig tud valamit a szellemről. Kívül rekedt hallgatózóként feszül neki egyik is, másik is a számukra makacsul zárt ajtót mutató dimenzióknak. A szellemi ember nem harcol, nem dönget bezárt kapukat. Egész lényét, létét kínálja fel az égnek, magasságoknak, s így az üzenetek tisztán átcsorognak a létdimenziókból a várakozó világ felé. S amit úgy adni tud, az valóban Iható Arany. Aurum Potabile, amire az embernek ebben a
zaklatott időben szüksége van.

Szepes Mária forrás, aki árasztja felénk ezt az elixírt írásaival, személyes varázsával, egész létével. Erőre kap az ember, amikor vele beszélget. Már sokadszor ülök nála és győzi csodákkal.

- Maholnap száz éves leszek - mondja mosolyogva. A testem nem beteg, csak gyenge, fáradékony vagyok. Nem szedek semmi gyógyszert. A látásom megromlott, ezért már nem megyek ki a lakásból. Hozzám jönnek nagyon sokan - ebben sincs nagy változás -, persze szívesen látok minden kedves vendéget, ismersz. Itt élek több mint ötven éve ebben a lakásban, ez az én templomom. Írok és diktálok. Kimeríthetetlen a lélek, az ember. Örök. Tudod, az élet olyan, mint egy színház, szerepeket játszunk ,hol jól s néha rosszul, de ezek csak szerepek.
Mi átutazók vagyunk a földön, az élet örökkévalóság, csak az ember hiszi a halált. Én nem félek az elmúlástól! Nagy bajban van az emberfia, aki az anyagba bezárta önmagát. Talán a könyveim segítenek, vezetnek az égi létrát megtalálni. Nem is tudom igazán, hány könyvet írtam, hány nyelvre fordították. Most fordítják a Vörös Oroszlánt oroszra. Diktálom a következő könyvemet. Amióta írok, két kiadóval dolgozom, tudod, már több mint hatvan éve - és cinkosan mosolyog. - Írtam verseket, meséket, regényeket, könyveket titkos tételekről, tanításokról. A háború utáni időkben nem lehetett a szellemről beszélni, ezért a Pöttyös Pannákba rejtettem az üzenetet a fiataloknak.

- Emlékszem, amikor olvastuk, az egész óvoda bárányhimlős szeretett volna lenni, irigyeltük Pöttyös Pannit, aki beteg lehetett.

- Látod, milyen érdekes - sokan nem tudják, hogy a szavak varázserővel bírnak, mert mögöttük van egy titkos tartalom. Talán azért akart az óvoda beteg lenni, mert Panni óriási törődést és szeretet kapott, - lehet, hogy többet, mint ti akkor.

Mária néni tovább mesél.

- A művész minden művében önmaga szélesebb dimenziójú portréját formálja meg. Azok a múltba tűnt alkotók, akik a Földön először alkottak, ismerték az analógiák, lényegi azonosságok törvényét.
Tudták, hogy ábrázolni, kifejezni annyi, mint teremteni. Életet adni, sajátos töltésű erőket rögzíteni. Ezek a formák, ha egyszer megszülettek, élnek, hatnak és tartalmuk szerint kötnek, vagy oldanak. Azzal is tisztában voltak, hogy szellemi és lelki energiájuk egy részét hozzákötötték az alkotásukhoz, ,,az energiavonalak kompozíciójához". Az alkotásban egy ésszel felfoghatatlan, a tudattalanban zajló, misztikus tevékenység rejlik, amelyben az alkotó lelkisége és szelleme is kifejeződik. Az anyagi világ három dimenziójába szorított mondanivaló a szellemi és lelki síkon megdöbbentően széttágul, átmetszi az idő dimenzióját, de nem csak múltat és jövőt mutat, hanem még titokzatosabb távlatokat is felvillant. Még dolgom van itt, hiszen még itt vagyok veletek, testben.

- Amikor a kisfiam megszületett és meglátogattunk, emlékszel, Dávidnak azt magyaráztad, a cicák a fülükkel beszélnek. A gyerek évekig hasalt a macskák előtt a füvön, a járdán, ahol csak megjelent egy macska, és beszélgetek velük. Anya, a cicák a fülükkel beszélnek, te nem tudod? Pedig már nagy lett a fiam, hetedikbe jár...

- A végtelenben nincs kicsi és nagy - mondja kedvesen Mária néni.

- Mi emberek, a tiszavirág, a szelíd őz az erdőben, egy gondtalan, csapongó madár, mindnyájan egyformán, személytelenül fontosak vagyunk az egyetemes törekvésben.

Csodálatos lény az ember: bár zuhan a világ, a lélek mégis képes emelkedni. Az igazi hazánk birodalma varázslatos.. Végtelen utak, végtelen lehetőségek várnak az örökkévalóságban. Ha visszaemlékszem, legalább tízféle dologról hittem eddig teljes bizonyossággal, hogy életcélom lehetne, de mindegyik elenyészett bennem. Leggyakoribb motívum a dicsőség és a ragyogás utáni vágy volt. Hányszor elfogott gyermekkorom nyomasztó éveiben az a gondolat ,,nekem nem itt van a helyem, rám egészen más dolgok várnak". Fények, ízek, gazdagság sejtelme lobogott lényemben, s ezek nélkül fáztam. Majd jött a művészetek utáni vágy, de ez is a hiúság szolgálatában. Tánc, színészet, rajz, majd ismét a tánc. Tizennégy évesen egy kövér amerikai impresszáriónak táncoltam. Õ ki akart vinni Párizsba, majd később Amerikába. Elkábított ennek lehetősége, álmodoztam sikerről, ruhákról, ékszerekről, úgy gondoltam, ha nem engednek, megszököm.
Azután egyik napról a másikra kialudt bennem az egész, mintha gyertyakoppantó borult volna lelkesedés lángjára, felhagytam a tánccal. Persze nem örökre - nevet -, akár hiszed, akár nem, közel a százhoz, itt a lakásban gyakran táncolok. Felüdít. A testem gyenge, tehát csak keveset lépegetek - vallja be vidáman nevetve.

- Iszom az elixírt, a Tokaji Aszút, persze mértékkel, vagyis kupicával. Az őserő a nedűbe zárt naparany - régen felírhatták az orvosok.

S utazunk ismét vissza a múltba.

- Aztán színésznőnek készültem. Tanultam, szavaltam izgultam. Nagy jövőt jósoltak, a színpadon én voltam az első gyerekszínész.

Ám egyik napról a másikra ugyanaz a csömör fogott el. Megéreztem, hogy ez sem az én utam. Aztán jött az írás. S ekkor átértékelődött bennem minden. Befelé kezdtem a gazdagság után kutatni, és már nem fáztam-irtóztam a lármában, a mesterséges fényben. Az emberi lelket többre becsültem a ruhájánál. Ez az út sem volt egyenes és könnyű. Az első könyvem magyarul ,,A Vörös Oroszlán" itthon csak ezerkilencszásznegyvenhatban jelent meg. Vérzivataros idők! Az ember küzdi az akadályokat, de leginkább önmagát. Ma már a csend a legfontosabb az életemben. Tudod, minden olyan írásom, versem, amelyről érzem, hogy tolmácsol valamit a messzeségből, hogy valami sejtelmet, megfoghatatlant érzékeltet, különös, távoli síkok hangulatát tükrözi, engem is ámulatba ejt. Milyen húrok szólaltak és szólalnak meg bennem? Honnan vettem vajon ezeket a engetőket...?...Siker? Vagy szolgálat? ... - A siker, édesem, nagyon veszélyes, nagy kísértő. Csak aki ismeri, az tudja uralni, s az már túl van az örökön. Pénz nélkül teszem a dolgom, tanácsért, igasztalásért, beszélgetésért nem lehet kérni semmit. Lélek szól lélekhez. Mint a mag, kikel, s bokrossá válik, zöldell és növekszik. Hidd el, a jövőben ott van már, létezik az új ember!

Ne higgyen senki a sikerben - amiért törik magukat az emberek. A siker csak az öröklét lehet, mert nincs halál. Soha sincs vége az életnek, éjszaka a szellem és a lélek más dimenziókban jár. Néha az igazság láthatatlan az ember előtt -, de lelkünk és szellemünk emelkedik, ismeri és tudja a titkot. Gondolataim, kitermelt művészi értékeim egyek a madár énekével, a virág szabad illatával. Minden létező keletkezett, és igyekszik valahová. Ami keletkezett, az el nem múlhat, csak formát változtat szüntelen. Én itt leszek örökre. Tudod, mindenki fölfelé törekszik. Nevetni és kinevetni mindent, ami fáj - így kell tenni -akkor sok lesz az erőt adó, boldog pillanat. A jelenben kell léteznünk, az itt és a most a fontos.

Változik a fény az ablakon túl, megfürdik benne a szoba.

- Szerintem a következő életemben is írni fogok! - mondja nevetve.
Szeretném, ha minden szavamban benne volna Isten várakozó csendessége, kifürkészhetetlen nyugalma, örök mondanivalója. Hiszem, hogy boldog az, aki méltónak találtatott arra, hogy szerény legyen, és ezáltal felfedezze az igazi értékeket. Ismerje a szeretet hatalmát, a világmindenség összetartó erejét. S a sorsát ily módon élő ember otthon van minden úton, munkája nem lehet más, csak az embertársaiért végzett szolgálat. Talán sikerült egy töredékét megvalósítani... ...Még itt vagyok, dolgozom. Van mit mondanom...

- Mária néni, jó hogy vagy nekünk! Ígérted, a századik
születésnapodon, majd nagyot táncolunk...
Déri Zsuzsánna

 
 
0 komment , kategória:  riportok  
Domján László
  2007-06-09 00:02:50, szombat
 
  Mestereink: Domján László

Belgyógyász, reumatológus, ma is részt vesz tudományos kutatásban, számtalan sikerkönyv fordítója, az orvostudomány kandidátusa. És nem mellesleg, eleddig 160 ezer ember tanulhatta meg az agykontrolltechnikát, nagyobbrészt általa, az elmúlt 15 évben.
Sok-sok évvel ezelőtt végeztem el a tanfolyamot. Akkoriban mindent kipróbáltam, amit csak a módszer kínált, és hihetetlen sikerrel. Igazi, mély hálát éreztem az oktató iránt, akivel még csak nem is beszéltem személyesen, de valahogy mindig is szerettem volna megköszönni, hogy megmutatott valamit a nem látható világból, és alkalmazható technikát tanított. Azóta beszélgettünk néhányszor, és mindig elkápráztat a tudása, de annál még jobban az el nem múló kíváncsisága, tanulni vágyása. Olyan ritka, ha valaki ennyi sikerrel a háta mögött nem érzi magát késznek, s ezt be is vallja!
*
- Ez már olyan ,,mesteres", nem?
- Annyiban tartom magamat mesternek, amennyire a házmester mester volt a bérházban, ahol fölnőttem. Ha becsöngettünk, fölvitt minket lifttel egy magasabb szintre. Én is ezt csinálom, a tudatosság magasabb szintjére viszem az agykontroll-tanfolyamon részt vevőket. Hitem szerint a legfontosabb feladatunk, hogy lelkileg fejlődjünk. Aki ebben valamilyen hasznos tanítással segít, azt nevezhetjük tanítónak. Mesternek azonban szerintem csak az nevezhető, aki nem a saját tanítását adja, hanem egomentes csatornaként a Forrás bölcsességét közvetíti. Én egyetlen ilyen embert ismerek, Eckhart Tollét. A vele történt találkozásom életem eddigi talán legnagyobb élménye.

- Kissé menjünk vissza a múltba! Gyerekkorodnak is nyilván volt néhány nagyon erőteljes, meghatározó pillanata.
- Egyéves voltam, a hatodik gyerek a hétből, s engem rábíztak a szomszéd idős házaspárra, mert a szüleim beutalót kaptak egy nyári üdülésre, és engem nem vihettek magukkal. Na attól kezdve nagyon sokáig egy pillanatra se lehetett engem egyedül hagyni, annyira féltem.

- Mitől?
- Attól, hogy elhagynak. De még négyéves se voltam, amikor a forradalom alatt láttam, ahogy lövik az embereket, napokat töltöttünk a pincében, és láttam hullákat, vértócsákat az utcán.

- Vallásos nevelést kaptál?
- De mennyire! Minden vasárnap misére kellett menni, még akkor is, ha hőemelkedésem volt...

- Istenfélő voltál, vagy istenhívő?
- Katolikus család gyermekeként azt tanultam, s ezért így is hittem, egyszer élünk csupán. Ha jók vagyunk, vagy legalább a vég előtt meggyónjuk bűneinket, örökre a mennyországba kerülünk. Ha rosszak vagyunk, vagy a vég előtt meggyónatlanul hagyjuk valamely ,,halálos bűnünket", akkor örökre a pokol tüzére. Ez a tanítás alapvetően félelemre épül. Jó tanuló voltam, mert minden erőmmel azon voltam, hogy megfeleljek a szüleimnek. Sokat kellett bocsánatot kérni... Kérdésedre válaszolva, inkább istenfélő: elalvás előtt sokszor a létezésen gondolkodtam, azon, hogy mi lesz, ha meghalok. Annyira tudtam rettegni... Később, 20 éves koromban csomókat találtam a testemen, és majd' egy évig abban a hitben voltam, hogy rákos lehetek. A halál szemüvegén keresztül néztem akkor az életet, és csak a sebészi beavatkozásnál derült ki, hogy nincs ok aggodalomra, de addig egészen mást láttam a világból, mint mások.

- Azt hitted, tanultad, hogy csak egyszer élünk földi testben, most hogyan látod?
- Harminchét éves koromban részt vettem egy elmefejlesztő módszer bemutatóján. Ennek kapcsán, egy páros gyakorlatban, kissé módosult tudatállapotban, behunyt szemmel, tisztán láttam néhány korábbi életbeli önmagamat. A tudás tudásával tudtam, hogy azok az emberek mind én voltam. Nyelvtanilag helytelennek tűnhet ez a mondat, tartalmilag azonban igaz. Többek közt francia szerzetesként is éltem. Lelki szemeimmel tisztán láttam önmagamat, s kétség sem férhetett hozzá, hogy ő is én voltam. Úgy három évvel később, 1993-ban, az agykontrolltanfolyam szünetében, egy kedves hölgy lépett hozzám: ,,Laci! Szeretnék valami nagyon furcsát kérdezni, de kizárólag négyszemközt." ,,Hallgatlak. Járok egy pszichiáterhez, aki legutóbb, hipnózisban, visszavitt az időben. Tisztán láttam magamat Franciaországban, apácaként. Azt is láttam, hogy mindig ugyanahhoz a szerzeteshez megyek gyónni. Amikor hipnózisban megpillantottam ezt a szerzetest, felismerés hasított belém: »De hiszen ő most a Domján Laci!« Mit szólsz ehhez? ,,Érdekes. Nagyon érdekes..." Megjegyzem, furcsa tapasztalásomról csak egy-két barátomnak meséltem. A hölgy tehát nem tudhatott róla. Azt is hozzáteszem, hogy az agykontroll egyáltalán nem foglalkozik a reinkarnáció kérdésével. Az ,,csupán" gyakorlatias, egyszerű és működő problémamegoldó módszer.

- A bölcsek, a mesterek, a guruk a megvilágosodás eszméjét, élményét, megtapasztalását tartják a legfőbb célnak. Számodra melyik az odavezető út?
- 2001 nyarán részt vettem Jálics Ferenc jezsuita szerzetes egyhetes tréningjén, pontosabban lelkigyakorlatán. Először az volt a feladatunk, hogy úgy járkáljunk a természetben, hogy ne minősítsünk és értelmezzünk semmit. Tehát csak fogadjuk be a látványt, a hangokat, az illatokat, intellektuális tevékenység nélkül. Eleinte nem ment könnyen, mert megszoktam, hogy gondolkozom, véleményt, ítéletet alkotok mindenről és mindenkiről. Reggeltől estig néma csöndben, 30 perces ciklusokban meditáltunk. Oly módon, hogy ha közben gondolat vagy érzés felbukkanását észleljük - hangzott az instrukció -, akkor ne bonyolódjunk beléjük, csupán föléjük emelkedve figyeljük, és hagyjuk őket elúszni! Egy hétig egyáltalán nem szólhattunk egymáshoz. Körülbelül a negyedik napon iszonyú intenzív érzések törtek rám. Legszívesebben kirohantam volna a kertbe, és üvöltöttem volna, de mégis az érzés fölé emelkedve szemléltem a bennem dúló vihart. Megnyugodtam. És aztán fokozatosan olyan mély békeérzés járt át, amit nehéz szavakkal leírni. Hihetetlen mély nyugalom, ,,minden rendben van" érzés. Ma is fel tudom idézni, bár már nem annyira intenzív, mint amilyen akkor és utána még néhány hónapig volt.

- Mi volt életed nagy csalódása?
- 1987-ben a volt feleségem szenvedélyesen beleszeretett egy férfiba. Tizenegy évig azt hittem, hogy a világ egyik legjobb házasságában élek, rajongtam érte, de ő úgy érezte, hogy most találta meg az igazi párját, és ezért elhagyott, annak ellenére, hogy két csodálatos - 7 és 10 éves - gyerekünk volt. ők szerencsére ma is vannak...

- Megbocsátottál?
- Sok évig nem ment, hisz ő volt a mindenem, és a gyerekek. A válás után begyulladtak az ízületeim, alig tudtam vánszorogni, évekig kínlódtam. Iszonyú lelki fájdalmat éltem át. Teljesen padlóra kerültem. Egyik reggel munkába mentem, a kórházba, ahol akkor dolgoztam. Szemerkélt az eső. Egyfolytában az zakatolt az agyamban: ,,Borzasztó, hogy nem tudom az imádott gyerekeimet megmenteni a családom széthullásából származó fájdalomtól!". Szinte elviselhetetlennek éreztem a lelki szenvedést. Egyszer csak hihetetlen eufória járt át! Hirtelen azt éreztem, hogy életemben először valóban érintenek az esőcseppek. Úgy éreztem, hogy eddig csak egy üvegburán keresztül láttam magamat, ahogy esik rám az eső. Váratlanul úgy éreztem, hogy életemben először valóban látom a fákat. Teljesen abszurd jelenet volt! Ott lépdeltem az esőben, átszellemült arccal, eufórikus hangulatban, miközben életem eddigi legnehezebb időszakát éltem át.
Csak évekkel később jöttem rá, hogy mi is történt ekkor bennem. Leállt az elmém, amivel addig azonosultam, s Eckhart Tolle szavaival : ,,Ami helyette ott maradt, az valódi természetem, az örökké jelen lévő »én vagyok« volt: a tudat, tiszta formájában, a formával való azonosulás előtti állapotában." Az én esetemben ez sajnos csak rövid ideig, tán negyedóráig tartott, aztán az elme visszakapcsolt. De az a néhány perc egy totálisan más létélmény volt, mint a szokványos. Léteztem, és értelmezés nélkül, primer módon érzékeltem a körülöttem lévő világot. Később az agykontroll mély tudatállapota segített a valódi megbocsátásban.
*
Laci remek előadó, s ha a közelében van az ember, legalábbis én így érzem, akaratlanul is kap az életszeretetéből, kitartásából, figyelméből, s abból a képességéből, hogy mindig ott van, ahol... ha értik, mire gondolok!
Barkó Judit (elixir)

Domján László könyvajánlata:
Eckhart Tolle: Az Örökkévaló megérintése (DVD-sorozat)
Michael Newton: Lelkünk útja
Brandon Bays: Belső utazás
Mi az agykontroll, és mire jó? (DVD)


 
 
0 komment , kategória:  riportok  
Popper Péter
  2007-06-08 23:56:04, péntek
 
  Mestereink: Popper Péter
A bizonytalanság guruja


...és amikor telefonon elmondtam, hogy miért mennék, azt felelte: ,,Jézus óta nem volt Mester a földön!"...Na, gondoltam, jól kezdődik! Aki ismeri Popper Péter írásait, hallgatta előadásait, pontosan tudja, hogy két lábon járó lexikon, aki a művelődéstörténet, a vallástörténet, a pszichológia és még számtalan tudomány elképesztő ismeretanyagát őrzi a fejében, bármikor idéz, mesél, részletez, összefoglal, és bármikor bárkit arra késztet, hogy legyen szíves gondolkodni, kételkedni. Igen, bevallom, zavarban voltam, amikor beléptem a házba, és csak fokozódott a zavarom, amikor lehajoltam a kutyákat megsimogatni, és rám dörrent, hogy ne nyúljak hozzájuk. Még ez is... - gondoltam, és csak sokkal később derült ki, hogy mennyire igaza volt.
*
- Azért mondtam, hogy Jézus óta nem volt Mester a földön, mert én nagy szellemi tanítót értek a Mester szó alatt. Nagyon nagyot, és nem osztogatnám úton-útfélen a címet. A Mesternek az volt a feladata, hogy ne jusson valaki idő előtti tudáshoz, de kapja meg azt a tudást, ami szellemi szintje alapján megilleti őt. Jézus idején olyan pontra jutott el fejlődésében az emberiség, hogy utána már nincs szükség közvetítőre, gurura, beavató mesterre. Senkire nincs már szükség ember és Isten között. A transzcendenciához, az istenséghez való viszony mindenkinek a legintimebb magánügye. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szükség szellemi vezetőkre, útmutatókra, de már nem a közvetítés értelmében. Én nem szeretem, hogy emberek kiszolgáltatottá válnak magukat mestereknek, guruknak, beavatottaknak kinevező, igencsak esendő lelkeknek, akik lila szövegeket nyomnak. Mégis egy csomó embernek az ad érzelmi biztonságot, hogy csatlakozik valahová tanítványnak. Hát ilyen szempontból nem szeretem ezt a szót. Nekem nincsenek tanítványaim. Nincs Popper-iskola a lélektanban. Én egy olyan pasas vagyok, aki nagyon szívesen elmondja, amit tud, és ebben kimerült a mesterségem, én tanár vagyok.

- Mekkora súlya van ennek?
- Bíznak bennem, s ez egyfajta teher. Felelősség. Nagy kérdés, hogy a tanár voltát hogy fogja fel valaki... hm... korábban volt egy előadás-sorozatom, és a kurzus végén néhány egyetemista elárulta, hogyan neveztek engem a hátam mögött: ,,Maga a bizonytalanság guruja." A legnagyobb dicséret, amit életemben kaptam. Hiszen a legtöbb tanár az egy és oszthatatlan igazságot tanítja, amit persze meggyőződésnek nevez. Nekik tetszett, hogy én azt mondom: talán, lehetséges, van olyan nézet is...

- Van tanári hitvallása?
- Pedagógiai meggyőződésem, hogy az én dolgom mint tanárnak az, hogy zűrzavart keltsek a fejekben. Szellemileg veszélyesnek tartom a túl korai bezárkózást egy eszmerendszerbe vagy tudományos iskolába. Ez szellemi halálhoz vezet. Az a jófajta élet, ha az ember bár felépít magában nézeteket, közben nyitott marad arra, hogy befogadja az újat. Így a kész sémák összeomlanak, s az ember kénytelen újraépíteni magát belülről... és újra és újra. Én gonosz mókusként mindig az ördög ügyvédje voltam, és igyekeztem kétségeket támasztani a lelkekben. Gyakran kérdezem: tényleg így van ez.?! Ebben a destruktivitásban van az én konstruktivitásom, ha szabad ilyen paradoxonnal élnem.

- Egy helyütt azt írja saját magáról: ,,Lehet, hogy én nem is tudok szeretni."
- Igen.

- Holott a legtöbb könyvében fontos szerepet játszik a szeretet.
- Igen.

- Akkor... hogyan definiálná a szót: szeretet?
- Valakit szeretni igazán, az annyit jelent számomra, hogy az illető fontosabb, mint én magam. Az érdekei, a jóléte, a bánata, az öröme előbbre való.

- Ezek csak pillanatok... nem?
- Na igen, az ilyen fogalmak, mint szeretet, boldogság, nem állandóak reggeltől estig. Én fontosnak tartom a szeretetben az önzetlenséget, a lemondani tudást. Valamiről lemondok, ami nekem fontos, hogy a másik örüljön... ez nagyon összetett képesség: empátia, részvét és emellett nagyon sok irracionalitás van benne. Emlékszem, pszicho-drámán beszélgettem a gyerekekkel, és mondtam, sose kérdezzétek a szerelmetektől, hogy miért szeret, vagy mit szeret benned, mert egyetlen használható válasz létezik: ,,csak". Az ember nem logikai alapon szeret. Sokan vagyunk, akiknek ez az összetett érzelem, a szeretet, nem mindig megy spontán. Annyi indulat, érzés, racionális meggondolás gátolhatja a kifejlődését! Azt tapasztaltam, hogy sokan észreveszik magukon, hogy nem igazán szeretetképesek. Így születik a ,,segítő foglalkozásúak" jó része... lelkiismeret-furdalásból. Most gonoszat mondtam?

- Nem hinném, talán csak az érzi így, akit eltalál. Amúgy a szeretetképtelenség veszélyes is lehet.
- Leginkább önveszélyes. Sokszor tapasztaltam, hogy emberek, akik nem akartak élni, ,,mert nem kapnak elég szeretetet", a valóságban nem voltak képesek szeretni másokat.

- Mitől van rosszkedve... eltekintve az újságíróktól?
- Amikor beleütközöm a züllöttségbe.

- Mit ért a szó alatt?
- Azt, amikor pofátlanul hazudnak, tömegesen, de sohasincs semminek következménye. Rosszkedvű leszek, ha feltámadnak farkaslelkű ideológiák, ki tudja, hogy miféle barlangokból. Lehangol az úton-útfélen tapasztalható gyávaság és meghunyászkodás, és felkavar az igaz ügyeket képviselő emberek értelmetlen visszavonulása. A napi bosszúságokat könnyedén veszem, de az álszentség köpönyegében bujkáló züllöttséget nehezen viselem el.

- Van ebben félelem is?
- Manapság már nincs. Egy életen át tanítottam, írtam és gyógyítottam, ha tudtam... ennyi. Már nem rendít meg a gyűlölködés sem. Végül is akinek van jelleme, annak ellenségei is vannak. Ma már inkább szórakoztat, ha valaki azt állítja, hogy tudománytalan, karrierista, ronda disznó vagyok...

- Mitől fél?
- Nagyon nem szeretnék szellemileg leépülni... ettől félek, és még valamitől: a kiszolgáltatottságtól... a másokra való ráutaltságtól... például bénaság esetén. Tudja, 23 évesen olyan szembetegségem volt, amikor három évre majdnem teljesen megvakultam. Mindvégig bíztam abban, hogy visszatér a látásom, a betegséget alvilági kalandnak próbáltam felfogni, hittem, hogy a sötétség birodalmából igenis visszajutok majd a fénybe. Ám úgy gondoltam, ha nem sikerül a műtét, öngyilkos leszek.

- Miért?
- Vakon is nagyon sok örömmel lehet élni a világban, csakhogy egy vak ember rászorul bizonyos elemi kiszolgálásra... például nem tudja a húsit összevágni a tányérján... és bár volt körülöttem néhány olyan ember, aki ezt szívesen és véglegesen vállalta volna, rájöttem, hogy én nem szeretek senkit annyira, hogy ezt jó szívvel elfogadjam. Ez a fölismerés nagyon nagy változást hozott az életembe.

- Azt mondják, amitől félünk, az megjelenik... hm?
- Igen, a félelem lehet hívás is. Van bénító félelem, ami legátol, s van az aktivizáló... s az jó. A bénító félelem ellen egyet lehet tenni: közel kell menni hozzá. A régi sztoikusok mondták, hogy nem a dolgok gyötörnek meg bennünket, hanem a dolgok képzetei.

- Kik a legfontosabbak az életében?
- Most?

- Igen.
- Kati, az élettársam, aki nem szereti, ha így szólítjuk, helyette lett Rongymacska a neve. Nagyon szorosan összetartozom vele.. És az anyámmal is, aki régen meghalt, de most is beszélgetek vele... egyszerűen a jelenlévők közé sorolom... A fiam, Gábor, Rongymacska lánya, Víta - igen, Víta a neve. Élet - s ott élnek a belső köreimben. Aztán nehézveretű érzelmek fűznek a kutyáimhoz, Asához, Lurkóhoz és Moflihoz, a macskához. ők a legfontosabbak az életemben. Persze vannak még tágabb körök... családtagok, barátok, bár nagyon sok igazi jó barátom meghalt már.

- Nem születnek új barátságok?
- Nem.

- Miért?
- A szemtanúság nagyon fontos... mert hát hogy meséljek el sok-sok évet, történést, amelyek engem formáltak... mennyi minden kellene ahhoz, hogy a másik értse, miért vagyok olyan, amilyen? Mégis, most vagyok a legboldogabb egész eddigi életemben. Párkapcsolatilag még ilyen jól sose voltam, ilyen jó helyen se laktam még, mint most, még azt is megadta az élet, hogy egy parasztházam is van, ahol tudok írni... persze néha fáj itt-ott... 72 éves vagyok... de nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki. Most, hogy belegondolok: nagyon-nagyon jól vagyok... de igazán!
*
Hatszor ültem neki, hogy az utolsó sorokat megírjam, de rájöttem, miért nem megy: Talán hiányzik a lényeg... Popper lénye! Sziporkázó történetek, vallástörténeti kiselőadás, őszinte vélemény a világról, hitről, bizalomról, útkeresésről... mennyi minden szóba került az őszi délutánon! Egyébként Lurkó, miután jól összebarátkoztunk, kifele menet kissé beleharapott a lábamba... csak hogy el ne felejtsek kételkedni!
Barkó Judit (elixir)

Popper Péter hamarosan megjelenő könyvei:
- Holdidő (Bővített kiadás, Saxum Kiadó)
- Egy illúzió halála (Saxum Kiadó)
- Várj, amíg eljön az órád (Rekviem Indiáért) (Saxum Kiadó)
- Az élhető élet (Az Ajurvédáról és néha vitatkozva vele) (Jonathan Miller Kiadó)

 
 
0 komment , kategória:  riportok  
Dilemmák
  2007-06-08 14:15:08, péntek
 
  Mit tegyünk az internetre feltett szeméttel?

Meleghegyi Tamás a nagy amerikai komputercég, a szoftverek előállítására specializálódott óriáscég, a CA (azelőtt: Computer Associates) magyarországi irodájának vezetője. Mindig is információs technológiákkal foglalkozott, jól ismeri az internetes megjelenések műszaki hátterét. Őt kérdeztük, miként lehetne megszabadulni a gyűlöletbeszédet terjesztő, uszító, időnként fegyveres harcra buzdító, a demokrácia alapintézményeit támadó portáloktól?

hvg.hu: Magyarországon is bárki rákattinthat titokzatos hátterű portálokra ahol a közösség elleni izgatás, a pedofília, vagy az antiszemita uszítás törvényi kritériumait bőven kimerítő cikkek, fotók jelennek meg, mégsem tesz ellenük semmit a hazai bűnüldözés és az igazságszolgáltatás.

Meleghegyi Tamás: Tény, hogy Magyarországon is sokan igyekeznek különböző uszító és rágalmazó tartalmakkal befolyásolni a közéletet, de a szervereket, ahonnan ezeket az eltorzított híreket forgalomba hozzák, elég nehéz behatárolni. Tudjuk, hogy nemzetközi vizeken horgonyzó hajókra is telepítenek szervereket, melyekről műholdak közvetítésével szolgáltatnak tartalmat. Vagyis az információkat közvetlenül a forrásnál szinte lehetetlen ellenőrizni. Ezeket a szervereket olyan cégek működtetik, melyek földrajzilag valahol egészen másutt, nehezen felderíthető helyeken vannak bejegyezve, szinte lehetetlen utolérni őket.

Számos cég, köztük a miénk is, ugyanakkor nagy tapasztalatot szerzett az informatikai biztonsági rendszerek kiépítésében, ezzel együtt a kommunikációs útvonalak felderítésében. Bizonyos programok segítségével különböző szavakra, szóösszefüggésekre lehet keresni a világhálón. Ez a módszer meglehetősen tökéletlennek bizonyult a nyelvi komplexitás miatt, és az egyre bővülő szótár, melyre a keresés épült, megterhelte a hálózatokat. Ma már vannak olyan algoritmusokra épülő security programok - a miénk is ilyen - melyek nem szavakat elemeznek, hanem a szövegek bizonyos belső összefüggéseit. A tartalmakat azokkal az algoritmusokkal vizsgálják, melyek a szövegek titkosításában is jelentős szerepet játszanak, és a korszerű szoftverekben "beépített motorokként" működnek. Így nemcsak a veszélyesnek ítélt tartalmakat lehet azonosítani, de a kommunikációs útvonalakat is lehet követni, fel lehet térképezni, hogy az információ honnan ered, milyen sebességgel terjed. Minden eszköznek, minden számítógépnek van a világhálón egyedi azonosítója, IP (Internet Protocol) címe. A monitorozás során ezeket figyeljük, illetve azt, hogy hol és miképp kapcsolódnak össze a látszólag összefüggéstelen adatsorok. Ezt a módszert a nemzetközi terroristák kapcsolattartásának felderítésére és a pénzmosások útjának rekonstruálására is alkalmazzák.

hvg.hu. Még ha azonosítják is az útvonalakat, ezzel még nem akadályozzák meg az uszító tartalmak megjelenését...

M.T. A közre veszélyes információk terjedését nem lehet megakadályozni a világhálón, de nagyon sok múlik a reagáláson. A proaktív eljárásokkal idejekorán cáfolatot lehet közzétenni, fel lehet hívni más terjesztők figyelmét, hogy ne vegyék át a rágalmakat. Magyarországon előfordul, hogy hetekig olvashatók a világhálón gyűlöletbeszédek, anélkül, hogy bárki reagálna rájuk. Márpedig minél tovább terjeszti valaki a hazugságokat, annál nagyobb az esélye, hogy mások igazságként fogadják el és továbbadják az állításokat. Ezért fontos a gyors, hiteles cáfolat.

hvg.hu: Van az éremnek persze egy másik oldala: Kínában, Kubában, és számos más országban a hatóságok cenzúrázzák a számukra kellemetlen politikai tartalmakat hordozó oldalakat.

M.T. : Tudatosan nem nevezek nevükön országokat, a cégünk nem politizál.

hvg.hu: Számos radikális civil szervezet, a személységi jogok védelmében azt veti a nagy szoftver cégek szemére, hogy az egész világra kiterjedő szellemi diktatúra és globális cenzúra szálláscsinálói lehetnek.

M.T.: Ez képtelenség. Kétségtelen, hogy meg kell teremteni a világos törvényi alapot ahhoz, hogy a hatóságok hatékonyan léphessenek fel a világhálón megjelenő, közveszélyes tartalmak terjesztői ellen. A jogi szabályozásnak figyelembe kell venni a személyiségéhez fűződő jogokat, az adatok védelmét, stb. A cégeknél sem olvashatják el az elküldött dolgozó számítógépben hagyott e-mail-jait. Csak akkor lehet megsérteni jogát a privacy-hoz, magánélete háborítatlanságához, ha alapos a gyanú, hogy illegális tevékenységet végzett, például vállalati titkokat adott el egy másik cégnek, s megvan a nyomozáshoz szükséges felhatalmazás is.

Pelle János



 
 
0 komment , kategória:  riportok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 268 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 63
  • e Hónap: 974
  • e Év: 4850
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.