Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/140 oldal   Bejegyzések száma: 1396 
Molnos Lajos: Kolozsvári képeslap
  2017-12-01 00:52:58, péntek
 
  (Csoóri Sándornak, levél helyett)

Mit is írhatnék most,
tisztelt Barátom!
Éppen zuhog az eső Kolozsváron:
füstöl a por, az asztal csattog,
mint mikor kukorica pattog
a forró plattenen -
Nincs ebben semmi rendhagyó.

A Béke téren béke van.
E békének is foga van:
az a december felejtett rég-idő.
Az első sortűz ahol elcsattant,
ma víg kufárok valutáznak.
Koldusok lepik az utcát.
Mátyást, a régvolt igazságost,
galambok lepik s galambpiszok -
Nincs ebben semmi rendhagyó.

Mindenki marja. S van, aki bírja is.
És van, aki öngyilkos lesz,
ha már a golyó akkor nem ölte meg.
És van, aki egyszerűen csak meghal,
ahogy szokás -
Nincs ebben semmi rendhagyó.

A Szamos szennyes, szürke s lagymatag.
A Sétatéren kidöndül minduntalan
egy-egy százados gesztenyefa -
Nincs ebben semmi rendhagyó.

Egyébként:

Az Szent Mihály-templom még a helyén.
A Mátyás-szobor még a helyén.
A Szamos, a Házsongárdi temető
és a Farkas utca is még a helyén.
Lám, a nyár is még nyárára esik,
és Kolozsvár is még kolozsváron található.
Akik maradtunk még, itthoni magyarok,
még mindig magyarok vagyunk,
s kibírjuk ezt is -
Gondolom, ebben sincs semmi rendhagyó.






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Arany János: VISSZATEKINTÉS
  2017-11-06 22:46:13, hétfő
 
  Én is éltem... vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól-rosszul leküzdeni?
Én is éltem... az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.

Első nap is oly borultan
Hajola reám az ég!
S hogy nevetni megtanultam,
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe'
Örömeim poharát;
Az ifjuság szép kertébe
Vas korláton néztem át.

Félve nyúltam egyszer-máskor
Egy rózsát szakasztani:
Késő volt - a rázkodáskor
Mind lehulltak szirmai.
Keresém a boldogságot,
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot -
S kerülém ha megjelent.

Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat,
Nehogy a küzdés elvégre
Súlyosbitsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti.

Álmaim is voltak, voltak...
Óh, én ifju álmaim!
Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain.
Az az ábránd - elenyészett;
Az a légvár - füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol! -

Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
Ki veszi le vállaimról...
De megálljunk, ne, - ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég.

Szende fényü szép szövetnek, -
Mely egyetlen-egy vigasz, -
Szerelemnek, szeretetnek
Holdvilága! te vagy az.
Elkisérsz-e? oh, kisérj el -
Nincs az messze - síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik!

(1852)





 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Ramon Cué Romano: Magadra hagytunk Tégedet
  2017-11-04 19:50:16, szombat
 
  Ramon Cué Romano (1914-2001) spanyol jezsuita pap 1957-ben kiadott egy verseskötetet "Sangre de Hungaria" (Magyarország vére) címmel. Ebből a kötetből való az alábbi megrázó költemény:

Ramon Cué Romano: Magadra hagytunk Tégedet

Kicsi húgunk, te drága!
Magadra hagytunk Tégedet.
Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva,
S Európa szívéről letéptek rőt kezek.
Keresztútján a művelt világnak
Magadra hagytunk Tégedet.

Hogy körülálltuk földre tiprott tested,
A hulló jaj és forró vér felett,
Melynek árjával bepermetezted
Ruháinkat, - mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk,
De senki előre egy lépést se tett,
Csak kezeinket emeltük az égnek,
S magadra hagytunk Tégedet.

Szemünk láttára tapostak a sárba,
Nem távoli őserdők megett,
De Európa szívében, hol drága
Múltunk őre a Fórum és a Parthenon meredt
A dómokra, mely visszhangként hordta
A vádat, amit Dante emelt érted,
Hogy bölcsesség, jog széthullt darabokra
S Beethoven dala kilencszer zokogja:
Az életünk új barbár korba tévedt.
S bár vállainkon húsz évszázad súlya,
Elárultuk múltunkat és újra
Vak félelembe fúlt a tett,
S magadra hagytunk Tégedet.

Bűvölten néztük mozdulatlan
Hogy gázol át törvényen az ellen,
S a szörnyetegnek végső pillanatban
Hogy étvágya beteljen
Áldozatként a szörnyű lakomára
Kis húgunkat dobtuk oda s holnap
Új áldozatra vajon kit sorolnak?
Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot
Kívántad, mint a kék magas
Büszke királya a sas.
És annyi volt hős fiadnak vétke,
Hogy hitvesüket úgy hívták "enyém",
Hogy anyjukat is úgy hívták "enyém",
Hogy lányukat is úgy akarták hívni,
S a földbe, melybe búzát s vért vetettek,
"enyém"-nek hívták a hazát, történelmet.
Óh Isten mondd hát vétek ez?
Ezért tiportak le, s mi szabadok
Magadra hagytunk Tégedet!

Kicsiny húgunk, te drága Magyarország!
A lelkünk mélye és a városok
Jazz-hangos éje, karikás-szemű hajnalok
A vádat hordják,
Hogy letiportak s friss véred kiált
A szabad ember foltatlan ruháján
A munkások olajos öltönyén
S a vasárnapi vasalt nadrágokon...
Nincs, ki lemossa véredet,
Mit vád-piros ajakkal égetett
A homlokunkra húszezer halott:
- "Világ porondján fényes nappalon
Megint magunkra hagytatok!" -

És üldözni fog majd e bűnnek árnya:
A béke szavát elfojtja a jaj,
A szabadság új árulást takar.
S ha ajkunk olykor igazságot hirdet
Saját vétkünkkel hazudtol meg minket,
Mert lelkük mélyén érzik már a népek,
Hogy bűneiknek súlyos agyaglába
Megindult és sár tapad nyomába
És árulásuk, árulásba hal,
És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg
Rajtunk ég, - és homlokunk az égnek
Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar.
Mert Európa szívében előttünk
Fényes nappalon megtörténhetett,
Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk,
S mi magadra hagytunk Tégedet.

Fordította: TOLLAS TIBOR!


(A magyarság, a bukott forradalmak és szabadságharcok népe ezer esztendőn át egyedül s magára hagyottan nemcsak hazáját védte testével és életével, hanem Európát is. Í956 után a világ lelkiismeretének hangján a fegyvertelen költők hajtottak fejet az elnyomottak, a bebörtönözöttek, a halottak előtt s mondták: Gloria Victis, dicsőség a legyőzötteknek, kik győzhetetlenek.)



 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Szentmihályi Szabó Péter: Késik még a jel
  2017-11-04 19:36:47, szombat
 
  Szentmihályi Szabó Péter: Késik még a jel

(Pongrátz Gergely halálára)


Apró, fáradt öregember
szívéhez kap az udvaron,
hát ennyi volt csak? És ezzel
szemben nincs semmi oltalom.

Körül a kiskun pusztaság.
elárvult, dohos múzeum,
egy tank, zászlók, relikviák,
évszám, amit mindenki un.

Falon márványba vésve ott
kivégzett sok magyar neve,
vele elhagyta már e hont
ötvenhat kormos szelleme.

Corvin-köz? Körben lakópark,
omló házak, mocskos beszéd -
agyon is vernék, ki sóhajt:
itt vált egykor hőssé e nép.

S a nép szemlesütve hallgat,
tovább reménykedik vakon,
apró, fáradt öregember
szívéhez kap az udvaron,

MOST TEMETJÜK PONGRÁTZ GERGELYT,
SÍRBA SZÁLL A FORRADALOM.

De nem! Az mégsem lehet úgy,
egy forradalom nem tűnhet el!
Pongrátz Gergely! El ne aludj!
Eljön, csak késik még a jel.

Bíborszínű az ég alja,
talán már lőnek valahol.
Lyukas zászlód kezébe kapja,
s egy pesti srác Himnuszt dalol.








 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Alföldi Géza: A Vezér!
  2017-10-25 00:08:51, szerda
 
  Vezér? Van itt, aki annak nevezi magát, annyi,
mint nyári melegben öreg istállókban a légy.
Donganak, mint éber darazsak, hirdetnek új hitet,
mint megszállt táltosok, mutatnak új utat, mint útszéli jel...
van, aki mindent örömmel elszível,
van itt megszállott, van itt kótyagos,
van, aki reggeltő1 estig ordít, beszél,
csak éppen nem ő a: Vezér!

Mert a vezért imádni kell,
S nem, nem az a vezér, akit önmaga emel
százak és ezrek fölé úrnak, akit hólyaggá minden reggel újra fújnak,
akiben meglátjuk, a vétket, a tévedéseket,
akinél, úgy érezzük mi is jobban tudnánk
fűzni a szókat, tenni a tettet,
s nem az a vezér, aki hordja a keresztet,
vagy tűri a rúgást, a ,,népemért"!
...Az Isten küldi a: Vezért!

Jön, honnan, nem kérdi senki,
nem érdekel, múltjában mi van,
meg az sem izgat, gyári munkás-e,
iparos-e, vagy paraszt ember!

Csak jön! Talán még furcsán is nézünk,
ahogy először előlép s beszélni kezd,
talán fakó a hangja, az arca bíbor,
s nem sztárok arca, ha kémleli a messzeséget,
de valami mégis odafigyelni késztet!

S ahogy egymáshoz hordja az igéket,
ahogy a mondatokat kiszórja szívvel,
ahogy megremegtet fel-felcsukló hangja,
ahogy lehunyt szemeit is egyre szebbnek látom,
ahogy elragad magával könnyedén és csaláson,
ahogy megmutat rútat és szépet,
ahogy valóra váltja tettel a meséket,
ahogy odaáll, küzd és vérzik,
ahogy kezet fog, ha nézik, vagy nem nézik,
ahogy megáll és azt zúgja: utánam!
ahogy gondolkodás nélkül elindulsz utána, s ha fejjel vezet
a falnak, fejjel a legmagasabb hegynek,
nem keresed, mit és miért akarhat,
csak úgy érzed, nincs más, aki
jobban tudjon bármit, mint ahogy ő tud,
s szentül hiszed beváltja, amit ígér,
s esküdni kezdel rá, mint Istenre, szentre,
nevével ébredsz, nevével alszol este,
nélküle nem látod a jövőt szépnek,
benne látsz Hitet, Hazát, Törvényt,
s úgy érzed, meghalni érte
a legszebb álommal felér!
Akkor, Testvér, tudd meg, Ő a: Vezér!


A Nép, 1944. augusztus 17.





 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Föglerné Kolozs Marcella: 1956 hőseinek
  2017-10-22 22:04:28, vasárnap
 
  Gyászos, sötét kornak fekete éjjelén
új fények születtek Magyarország egén.
Idelent ők voltak Hazánk hős fiai,
odafent most ők a jövőnk csillagai.
Imát mondva értünk poraikat áldjuk,
legyen szent előttünk ragyogó példájuk.
Fényük ragyogja be az egész világot,
hirdetve egy örök magyar szabadságot!







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán
  2017-10-22 21:33:59, vasárnap
 
 
Megyünk s valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.

Nincs más teendő: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél
valami szent lobogás készül.

Zászlóink föl, ujjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!

Ismét mienk a bátor ének
parancsolatlan, tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?

Piros a vér a pesti utcán,
munkások-ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?

Kire lövettek összebújva,
ti megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.

S a nép nevében aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz!?

...Piros a vér a pesti utcán,
eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utcák kövei.

Piros a vér a pesti utcán,
munkások-ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.

A háromszín-lobogók mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból, egynek, tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
mert úgy született a szabadság,
hogy hullt a könny és hullt a vér.


Budapest,1956. okt. 26-27.








A megtagadott vers

Az Irodalmi Újság ama nevezetes, ma bibliofil csemegének számító, 1956. november 2-i számában nyolc vers jelent meg. Egy régi: Petőfi Sándor Ismét magyar lett a magyar... című és kezdetű verse az első oldalon, mintegy vezércikként. A második kolumnán egymás alatt sorakozott három Lajosnak a verse: Kassák Lajos: A diktátor, Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán, Kónya Lajos: A magyarokhoz. Legalul Fodor Józsefé: Viharban. A harmadik oldal jobb fölső sarkában Benjámin László Elesettek című költeménye olvasható, alul, tárcatördelésben Illyés Gyuláé: Egy mondat a zsarnokságról. A mindössze négyoldalas lap utolsó kolumnáján pedig Jobbágy Károly A rádió mellett című verse.

Illyés Gyuláén kívül főként Tamási Lajosé rázta meg az olvasókat, s lett - a rendszerváltozás után - antológiák, ünnepségek hatásos, ezért kedvelt darabja.

Hogyne, mikor ilyen strófák borzongatták meg a forradalmas kedélyeket:

Zászlóink föl, ujjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyemszínei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!
Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel

s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?
Piros a vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?

Aztán megszólítja a megbukott minisztereket, a véreskezű Gerő Ernőt, s még kétszer megismétli a döbbenetes, címbeli megállapítást:

Piros a vér a pesti utcán,
munkások - ifjak vére folyt,
a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet
s a zsarnokság gyűlöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.
Senki sem kételkedett benne, hogy Tamási Lajosból őszintén szakadtak ki ezek a megrázó sorok. Később - a Magyar Nemzet 1990. október 21-i számában - elmondta, hogy október 25-én a 28-as buszon hazafelé, Zugligetbe menet született meg fejében a vers. ,,Ott fogalmazódott meg a versnek egyik alapgondolata, hogy kire lövetsz, belügyminiszter?" A gondolattársításhoz hozzájárult, hogy a belügyminisztert Piros Lászlónak hívták. Otthon ezt s még pár sort papírra vetett. 26-án már megvolt a vers, bevitte az írószövetségbe. ,,Én ezt teljes hittel és szívvel írtam meg" - állította 1990-ben.

Ebben nem is kételkedünk. A baj azonban az, hogy utóbb, nem is sokára, megtagadta ezt a versét. Nem kellett hozzá két év sem, az Élet és Irodalom 1958. szeptember 26-i számában A csepeli gyorsvasúton című versében a vele egy fogantyút markoló, pisztolytáskás, pufajkás munkásőr borostás arcában saját apjáét vélte fölismerni.

Hőség, sietség, karok zsibbadt
ringásán a sebesség döccen,
ezrek tódulnak ki a gyárból,
magam meg a könyvtárból jöttem.
Ketten szorítunk egy fogantyút,
így is dobál előre-hátra
a villamos - öreg a társam,
s az oldalán revolvertáska.
Nézem közelről ősz-borostás
arcán a szögletes soványság
barázdáit, s mintha csak látnám
apám mindennap-esti mását.
S míg a szelíd Kis-Duna-parton
zakatolva robogunk végig,
beszélgetünk, s a világ sorsát
rendezzük a Boráros térig.
- Bizony, apám, én sok vitában,
botlásban vergődtem nemegyszer,
azt hiszem mégis, az a lényeg,
hogy jó helyen van ez a fegyver.
Mikor botlott nagyobbat Tamási Lajos? 1956-ban vagy 1958-ban?

Péter László



*



Kis Pintér Imre úrnak,

a Kortárs főszerkesztőjének

Budapest



Kedves Barátom,

a ma reggeli postával kaptam meg a Tekintet 2001. évi 2-3. számát. Belelapozva a tartalomjegyzékben megláttam Alföldy Jenő kritikáját Benke László Sértők és sérültek című könyvéről, s mivel a címben láttam, hogy ,,Tamási Lajos alakját is megidézve" szól a regényről, rögtön, még a mai napilapok előtt, el is olvastam. Innen idézem az előttem ismeretlen regényből, hogy Tamási a forradalom leverése után a rendszerváltozásig azért nem foglalhatta el méltó helyét a magyar költészetben, mert ,,a hazai irodalom igen tiszteletre méltó képviselői, egészen Németh Lászlóig, egytől egyig kiegyeztek a hatalommal". Meglep, hogy Benke László úgy ír Tamási Lajosról mint regényhősről (!), hogy nem vesz tudomást a hatalommal expressis verbis kiegyező, A csepeli gyorsvasúton című verséről.

Kérlek, légy szíves e levelemet A megtagadott vers című írásom alatt, lapalji jegyzetként pótlólag közölni.

Köszönettel

Szőreg, 2001. április 26-án

Péter László


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Ady Endre: OKTÓBER 6.
  2017-10-06 02:10:56, péntek
 
  Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny e szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsú-csókja;
Bánat sir a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tüzz reá a fényes égre,
Bus szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet?
Sugáridon szellem járjon.
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Zsabka Kálmán: Október hat
  2017-10-06 01:46:50, péntek
 
  Dicsőséges idők visszajáró lelke
Újra mit kísértsz?
Mért nem térsz már örök pihenőre,
Mért jössz vissza üszkös, holt mezőkre?...
Gyáva, hitvány fattyak, csontot-leső szolgák
Dalához nem értsz.

Aranytollú szárnyad, melyen hős vér csillog
S melyet gyász övez,
Fordítsd vissza, gyorsan, nehogy rája
Sár tapadjon! - Fuss az éjszakába!
Menj, fuss, rohanj innen, mert ellopják tollad
S szolgák éke lesz!

Menj innen s borulj le tizenhárom sírra
És mondd el nekik,
Hogy az a föld, melyre vérük hullott
És az a nép, melyet lángra gyújtott
Egykor a szabadság - azt a földet s népet
Varjak temetik.

Dicsőséges idők visszájáró lelke,
Már senki sem ért.
Nem értik már a szabadság szóját...
Rongy ivadék húzza most a nótát...
Menj csak innen s költözz boldogabb hazába,
Már senki sem ért...
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
A harc véget ért!...??...




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Radó Antal: A pesti Szabadság-téren
  2017-10-06 01:44:06, péntek
 
  Az óriási, sárga ház,
Hol hajdanában annyi gyász
Meg annyi jaj fakadt,
Ahonnan annyi szörnyű vész
És kő-lágyító szenvedés
Veré az eltiportakat;

Hol csúf odú meg pincebolt
Hősök siralomháza volt
S gaztettek színhelye,
Amelyről ha csak olvasnánk,
Káromkodásra nyílt a szánk,
S undorral lett szívünk tele:

Eltűnt hát az Újépület!
És ím, hatalmas szép teret
Alkottak a romok helyén,
S egymásután kerül oda
Palota mellé palota
S szenny helyébe fény.

És - óh öröm! - az ifjú tér,
Hol annyi könny foly s annyi vér,
Szabadság-tér leve,
S - óh diadal! - ahány az út,
Mely mint sugár a térre fut,
Mindannyin egy mártír neve.

S a téren, azt rebesgetik,
Majd egy szobor emelkedik,
Fenségben és dicsőn:
Szabadság-hirdető szobor,
Nagy és csodás, mint az a kor,
Melynek jelképe lőn.

S azt mondják, hogy mártírjaink
Fel lesznek rája írva mind
Márvány- vagy érclapon,
És évről-évre ifjú, agg
Elébe zarándoklanak
Egy szent emléknapon.

Járok-kelek az utakon
S a hősök nevét suttogom,
És áldom hamvaik porát,
S boldog vagyok köröskörül
Hogy ama ház köveibűl
Szeme már mit se lát.

De csakhamar lelkem borul
S elémbe egy kérdés tolul:
,,Tán jobb volt ezelőtt...
Tán kár, hogy aki erre jár,
Nem látja többé a sivár
Nagy emlékeztetőt..."

S lassan leszáll az éj csönd
És hallom, hogy a légbe' fönt
Halk sóhajtás repül.
Tán vértanúink lengnek itt,
Talán aggódó lelkeik
Beszélnek a jövő felűl.

A felhőben, mely ott suhan,
Talán Batthyány árnya van,
S lenéz, magyar! reád,
S mutatván azt a rém-helyet,
Azt súgja halkan: ,,Ne feledd
Október hatodikát!

S mikor megéred a napot,
Min annyi jó hős elbukott
S min összeestem én:
Gondold át azt a szörnyű gyászt -
És tégy egy csöndes fogadást
A Szabadság-terén!"

1900 körül





([Jegyzet: Az Újépület (Neugebäude) II. József rendeletére épült, 1786-tól váltakozva volt börtön, kaszárnya és katonai akadémia. A szabadságharc után a hazafiak tömlöce, kínzó- és kivégzőhelye lett, 1849. október 6-án itt végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. 1897-ben lebontották, helyén létesült a Szabadság tér, körülvéve nagyszabású palotákkal: a tőzsde /egy ideig a Magyar Televízió székháza/, az Osztrák-Magyar Bank /ma Nemzeti Bank/, az Országos Takarékpénztár stb.; Alpár Ignác, Lechner Ödön és mások alkotásai 1905-re készültek el. Szabadság-szobor a mártírok névsorával nem került a térre, ellenben az I. világháború után a tér négy sarkába az elveszített országrészeket szimbolizáló négy szobrot állítottak, és a jelenlegi szovjet emlékmű helyére a trianoni országzászló alapzatát; a II. világháború után ezeket eltávolították, mint irredenta emlékműveket.)
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
     1/140 oldal   Bejegyzések száma: 1396 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 70 db bejegyzés
e év: 1403 db bejegyzés
Összes: 22851 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1235
  • e Hét: 29986
  • e Hónap: 97233
  • e Év: 2226761
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.