Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/141 oldal   Bejegyzések száma: 1409 
Turcsány Péter: Örökség
  2018-02-17 15:49:52, szombat
 
  Turcsány Péter: Örökség

Wass Albert emléke

Egy vonítás, mely zengett
Erdély fölött,
a magányos farkasé,
de hangja széttörött;

hallgatás és némaság
vermébe vettetett,
de himnuszként csendül föl,
ébresztve nemzetet.

Albi, Mezőség gyermeke,
ajkán a lélek magyar,
s hogy felnőtt, szívén a szó:
gyász és diadal.

Jaj, mesze elszakadtál,
de irtva - gyökered
itt maradt, s emléked
itt szökik föl védve tiéidet!








Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Ady Endre: Sorsunk
  2018-01-27 22:50:15, szombat
 
  Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.



Videó - Ady Endre : SORSUNK Link







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

Ma 99 éve halt meg Ady Endre.

 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Reményik Sándor: Mindent felírunk!
  2018-01-15 21:51:42, hétfő
 
  Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot,
És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot.

Mindent felírunk: az elorzott kincset,
A szöget, tövist, a börtönt, bilincset.

Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit,
A szégyen bélyegét, mely rajt' vereslik.

Mindent felírunk: a keservek kelyhét
És lobogóink tiprott, tépett selymét.

Mindent felírunk: a nekünk fent baltát
És álmunk megbolygatott nyugodalmát.

Mindent felírunk: a megfojtott szót
És egyenként a sok-sok bujdosót.

Mindent felírunk: féltett asszonynépünk,
Könnyünk és mindennapos rettegésünk.

Mindent felírunk: mindent, ami érték:
Gazdag aranyát és szegény fillérjét.

Egy jó szót tőlük megtanulunk végre,
S majd: "Cine mintye" - megfizetünk érte!


( "Cine mintye" = "Jegyezd meg" )






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Wass Albert: Egy öreg ember imája
  2018-01-08 14:24:37, hétfő
 
  Atyám,
tudom, hogy egy nap menni kell,
az ember sorsa ez.
Nem panaszként, Uram
jó életem volt, tettekben is gazdag,
csak egy dolog aggaszt, Uram...
Országodban, tudom,
hogy vannak paloták,
de vannak-e erdők, tavak, patakok?
Álomtisztások, őzek esti nyugta,
árnyas berek, hol forrás csörgedez?
Csendes függőágy, hová a fejőgép
behallik holdas éjszakákon
és a homoki darvak zsivaja
ködös reggeleken?
Atyám,
nem kell palota,
aranyköves utca...
Csak egy kis kunyhót
adj erdőben valahol, melyben
családom s jóbarát meglátogathat néha...
melyben kutyáim lábamnál hevernek
a kandalló melegjéhez közel,
csaholásukkal futni fák között
legédesebb zene, mit ember áhít.
Ez minden, amit kérek, Uram,
a Te örökkévaló...
Túl nagy kérelmem?
Szokatlan Különleges? Szemérmetlen?
Szentségtörő tán?
Atyám, szívembe látsz,
csak szeretet van ott, csak szeretet...
Szívem ne sajtold égi palotákba,
a fal csak fal, még színaranyból is.
Te teremtettél sóvárogni nyílt tért,
ahol szelek rohannak szabadon,
fákat ráznak, mezőket símogatnak,
süvöltenek, dalolnak és susognak
Isten-teremtményű természetünkre.
Uram, Nagy Úr, világunk mozgatója,
virágra, ki nem lépsz s hangyára sem.
szolgádnak adj kegyelmet, nagy Teremtő:
lelkem, mit adtál, szabadságra vágyik,
szoros kriptába, kérlek, be ne zárj,
hogy sorvadozzak, mint a tört üveg,
mely életnedvét veszti el örökre.
Hadd illanjon a lelkem csendben el
a fák közé örök szabadban élni,
hová emlék köt láthatatlanul
erdődhöz, hol kutyáim megtalálhatom,
a függőágyban, halk fenyők között,
hol fejőgép hallatszik balzsamos
éjjelen s homoki darvak ébresztgetik
a ködös reggelt.
Bánat s megingás nélkül mondhatom
majd akkor: Ó, Uram akaratod,
mennyországod: megérdemelt örökség.

Ámen, ámen, ámen.





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Wass Albert: Sóhaj
  2018-01-08 14:19:40, hétfő
 
  Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.

Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.

Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik
a jövendőt és a hazámat.

Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.

Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.

Bajorerdő, 1946.






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Tóth Árpád Ferenc: Kívánok hát...
  2018-01-01 01:09:53, hétfő
 
  A kályhába meleget,
körétek sok gyereket!
Megérdemelt kenyeret,
pénzzel rakott szekeret!

Eljövendő években
megértést az útra!
Bú s a bánat ugorjon
a legmélyebb kútba!

Egészséget, nyugalmat,
örömre sok alkalmat!
Házatoknak a béke
legyen mindig vendége!






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Sík Sándor: Újévi reménykedés
  2018-01-01 01:00:22, hétfő
 
  Hóval jöttél, fiatal esztendő,
Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő.
Napos és fehér, - ó ha az is volnál,
Naposabb, fehérebb a fekete ónál!

Szép hó, fényes, hűvös és metsző,
(Az üdvös értelem rokonának tetsző)
Jó melegítő, tiszta fehérség,
Borítsd be a rossz föld keserű kérgét!

Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg,
Holt-eleven szíve hátha fölenged.
Kripta-ürén a kifagyott mélynek
Hátha még pihegő magok is élnek.

Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is!
Vérben és mocsokban ha százszor vetél is,
Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő.
Hátha te lennél az, fiatal esztendő?

Hátha te lennél az, aki elbontod
Fejünk felől a fekete boltot,
Butaság fekete fellegei gátját,
S eget érhet újra az igaz imádság.

Kiálts, ne hallgass, igazak imája,
Hallja az Isten, hallja, kívánja!
Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre,
Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke!

Nektek is, népek gyilkosai, balgák,
Kiérzi az Isten szívetek hangját.
Amit kimondani magatok se mertek,
A szegény nyomorult, vacogó lelket.

Bélpoklos hazugság üvöltésén által
A pőre szív az, mit az Isten áthall:
"Ments meg, ó ments meg magunktól minket,
S átkozott magunktól szegény mieinket!"

Ó hallom, hallom az ember hangját,
Élők és hullák sírják, sikongják:
"Kit ember-okosság beteg ördöggé tett,
Mentsd meg önmagától az emberiséget!"

Fekete földön újévi fehérség:
Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység.
Isten, éveket, szíveket teremtő,
Teremtsen újjá ez az újesztendő!





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég – karácsony
  2017-12-23 18:27:06, szombat
 
  Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég - karácsony a költészetben

Amint vannak karácsonyi filmek, amelyeket ilyentájt kötelezően körbe-körbe sugároznak a tévéadók, úgy léteznek kifejezetten karácsonyi versek és novellák is. Sok közülük a giccs határt súrolja, mert nem könnyű a szeretet ünnepéről érzelgősség és pátosz nélkül szólni. Ehhez ízlés, mérték, tehetség kell, és szerencsére, a magyar és a világirodalomban jócskán akadtak olyan szerzők, akik ezeknek nem voltak híján. Nem közhelyeket ismételtek, hanem a lélek mélyére látva szóltak az ünnep lényegéről.





A legelső költő, aki versben megénekelte a karácsony misztériumát, Szent Ambrus püspök és egyháztanító volt. Trierben született 339 körül, becsületes ember és tehetséges, jó hivatalnok volt, azonban harmincéves koráig meg sem keresztelkedett. Egy gyermek felkiáltására 374 decemberében mégis Milánó püspökévé választották. Ambrus ugyan erélyesen tiltakozott ellene, de minden hiába volt, meg kellett hajolnia a nép kívánsága előtt. Ezért hamarosan megkeresztelkedett, vagyonát szétosztotta, és napjait munkával, imádsággal, tanulással és írással töltötte.

,,Már fénylik Jézus jászola,
Új fényt lehel az éjszaka.
Ezt immár meg ne rontsa éj,
Nem-szűnő láng legyen a hit."

- írta Ádventi himnusz című imájában. A püspök már meggyengült egészséggel diktálta le a 44. zsoltár magyarázatát. A 24. vershez ezt fűzte: ,,Nehéz dolog ily sokáig hordozni ezt a testet, amelyre már ráveti árnyékát a halál! Serkenj föl, Uram! Még mindig vissza akarsz utasítani engem?" Ezek voltak utolsó sorai. Tanúskodnak arról, hogy Milánó püspökének élete nem volt más, mint várakozás az Úrra és Mesterre.

A költészetben sokan követték példáját, és valamennyien a jobbra fordulás, a remény és a mindent legyőző szeretet jegyében írtak a karácsonyról. Kivétel Hans Christian Andersen A kis gyufaárus lány című meséje, amely azokra figyelmeztet, akiknek nem jut az ünnep fényéből és melegéből. A kis gyufaárus lány igyekszik túladni a portékáján, máskülönben utoléri mostohaapja haragja. Egymás után lobbantja fel a gyufákat, és mindegyik lángban megelevenedik egy látomás. Az utolsó gyufa után a kislány holtan esik össze, és a nagymamája felviszi a lelkét az égbe.

,,Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét."

Ugyanilyen kihagyhatatlan klasszikus Charles Dickens Karácsonyi ének című meséje. A zsugori Ebenezer Scrooge története egyszerre félelmetes kísértethistória és elragadó tanmese a karácsony és azon keresztül a jóság, a szeretet mindent legyőző erejéről. A karácsonyt minden ízében gyűlölő Scrooge-ot három szellem keresi fel szenteste. Az elmúlt, a jelen, és a jövő karácsony kísértetei. Látogatásaik hatására a fösvény mizantróp rádöbben, milyen gonosz és könyörtelen módon élte addig az életét, és karácsony reggelén már egy új Ebenezer Scrooge ébred fel, aki elhalmozza szeretetével a környezetét.

,,Scrooge még különb volt, mint amilyennek látszott. Állt a szavának, de ennél sokkal, sokkal többet is tett; s ami Pici Timet illeti, aki nem halt meg, hát annak második apja lett. Olyan jó barát, olyan jó gazda, olyan jó ember vált belőle, hogy különbet nem látott még ez a régi jó város, de egyetlen jó öreg város, falu, tanya sem az egész öreg világban. Akadtak, akik nevettek változása láttán, de nem bánta; hadd nevessenek, ügyet sem vetett rájuk; mert volt benne annyi bölcsesség, hogy tudja: soha semmi jó nem történhetik ezen a földtekén úgy, hogy némely ember torkaszakadtából ne nevetne rajta, és mert tudta, hogy az ilyenek mindenképpen vakok maradnak, kellemesebbnek találta, ha vigyorogva hunyorgatják a szemüket, mintha kevésbé vonzó alakban jelentkezik a betegségük. A tulajdon szíve nevetett: s ez éppen elég volt neki. Több találkozása nem volt szellemekkel: de mindvégig tartózkodott az effajta ,,szellemeskedéstől"; és mindig azt mondták róla, hogy ha van élő ember, aki igazán tudja, hogyan kell a karácsonyt megülni, hát ő az. Kívánom, hogy igaz lélekkel mondhassák ezt rólunk is, valamennyiünkről. Most pedig, ahogyan Pici Tim mondotta: Isten áldjon meg mindnyájunkat!"

A karácsony lényegét: meglátni és továbbadni, az Istengyermek megszületésével felgyulladó lángot tökéletesen látták évszázadokkal később a magyar költők is: nem véletlen, hogy a szeretetre éhező József Attila, a búskomor Juhász Gyula, az egzaltált, mégis nyugalomra vágyó Ady írta a magyar irodalom legszebb karácsonyi verseit.

A karácsonyi fagyból kibontakozó melegséget szebben és tömörebben nem is lehet megfogni, mint ahogy József Attila tette Karácsony című költeményében.

,,Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak,
de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol
nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn,
tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé."

A gyermekversek hangján szól és meseszerű elemeket vonultat fel a pásztorjátékokat idéző Betlehemi királyok című verse:

,,Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!"

Juhász Gyula költészetében is fontos téma a karácsony. Több vallási témájú verse is van, de Jézus életének eseményei közül a születésével foglalkozik a legtöbbet. Karácsony felé című versében a saját érzelmeit is felfedi:

,,Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben."

Babits Mihály a gyermekkor mesés világát idézi fel Emlékezés gyermeteg telekre című költeményében.

,,Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák,
deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagú éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bagyulált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég."

... és ugyanez a gyermeki hang, a régi, meghitt karácsonyok utáni vágyódás érződik Ady Kis, karácsonyi énekében:

,,Szeretném az Istent
Nagyosan dícsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dícséretre
Mégis csak kiállok,
De boldogak a pásztorok
S a három királyok.
Vagy Juhász Gyula Rorate című versében is:
,,Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!"

Ady Endre szomorúan szép Karácsonyi regéjében minden benne van, amit ettől az ünneptől várunk és remélünk:

,,Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot
szokott hozni."

Mert a karácsony a remény és a vágyakozás ünnepe. A hívőknek megadatott csoda, amelyre a nem hívők is vágyakoznak. Kosztolányi Dezső ifjú korában elvesztette hitét, és csak élete végén lett ismét vallásos. De nem hívő korában is közelállónak érezte magához a katolicizmust, azt mondta, hogy ez a vallás szép. Egy alkalommal így nyilatkozott pap költő barátjának, Harsányi Lajosnak: ,,Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet...Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet... Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben, amely olyan, mint a szilva hamva, süveges, lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az »Ó, fényességes szép hajnal« kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok, nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget, és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási kedv. Titokban vásároljátok szeretteiteknek az emléktárgyakat, hogy szeretettel ünnepeljétek együtt azt a hallatlan és páratlan tűzijátékot, amelynek sziporkái New Yorktól Tokióig látszanak. Akkora az öröm, hogy a világ táncra perdül."

Márai Sándor már visszafogottabban, az érett férfi bölcsességével emlékezik vissza a régi idők karácsonyaira. Leírja, gyermekkorában hogyan rajzoltak december elején egy papírra karácsonyfát, hogy aztán karácsonyig minden nap megjelöljék, jelképesen ,,letörjék" a fa egyik ágát, ezzel is jelezve, hány nap van még hátra az ünnepig. Elmeséli azt is, mi mindent szeretett volna kapni karácsonyra (gőzvasutat, jegylyukasztót, kabátkát, igazi színházat). Utána pedig megjegyzi: ,,Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire... Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna beváltani; s még mindig várok valamire. Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni akarja."

Befejezésül pedig egy ösztönző és a migránsválság révén is igencsak aktuális gondolat az idén elhunyt Esterházy Pétertől: ,,Már többször többen leírták, hogy a szabadság-egyenlőség-testvériségből hol a szabadság működött az egyenlőség rovására, hol az egyenlőség a szabadságéra, a testvériségről pedig mindig mindenütt viharosan megfeledkeztünk. Nem rossz házi feladat karácsonyra arról gondolkodni (mélázni), hogy ki is volna az én testvérem, kit tekintek testvéremnek."


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés
  2017-12-22 23:29:02, péntek
 
  A Makón pihenő katonáknak

Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak.

Harcos katonák is
Fölnéznek az égre
S rágondolnak álmodozva
A testvériségre.
Bujdosó raboknak
Idegen párnákon
Kedveseik szelíd arcát
Ringatja az álom.

Fáradt katonák ti,
Pihenjetek szépen
Karácsonyfák lángja körül
A mi szent esténken.
Gondoljatok hittel
Zsolozsmát dalolva
Eljövendő boldogságos
Szent karácsonyokra!

Csukaszürke köntös
Kopott, tépett szárnya
Megváltó nagy békességet
Hoz most a világra.
Győzelmes örömmé
Válik majd a bánat,
Lesz még otthon víg karácsony
Magyar katonáknak!

1916







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Dr. Padányi Viktor: KARÁCSONY
  2017-12-22 23:26:11, péntek
 
  Áhítatos csendben halkan hull a hó,
Mint lanyha lebbenésű
Angyal szárnyalás,
A Szentkarácsonyéji által surranó
Varázs . . .
Bethlehem regéje leng a Föld felett,
Felénk vágyakat borít a hólepel,
Apám, Anyám a két szegény öreg
Otthon most - ünnepel.

A kántálók csizmája ma már nem topog
A hóban . . . s kis kapunk többé már nem rian:
S anyám, szegény, tán épp most felzokog:
,,Merre vagy fiam?"
Csengettyű hang csendül valahol az éjben.
. . . S szívemnek keserűen csurran le a vére,
Amint legörnyedek megalázva, mélyen
Egy idegen oltár idegen kövére. . .






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
     1/141 oldal   Bejegyzések száma: 1409 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 232 db bejegyzés
Összes: 23173 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2914
  • e Hét: 2914
  • e Hónap: 185398
  • e Év: 407232
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.