Regisztráció  Belépés
zsuzso3.blog.xfree.hu
Itt egy kicsit máshogy én: www.zsuzso3.freeblog.hu pappzsuzsi .
1978.12.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Bukfenc és diszlexia
  2010-02-06 10:51:59, szombat
 
  A csúszó-mászó, később futkározó és labdázó kisgyerek ezekkel a mozgásokkal nem csupán a testét ügyesíti, hanem az agyát is csiszolja. Az élet első éveiben elsajátított fizikai készségek, kihatnak a későbbi szellemi teljesítményre.

A tudósok még jó tíz évvel ezelőtt is egészen másként képzelték el az agy kifejlődését az egyes embereknél. A genetikai örökség meghatározó mivoltából kiindulva feltételezték, hogy mindenki előre beprogramozott agytekervényekkel születik.

Ma már sokkal árnyaltabb képünk van mindarról, ami a koponyánkban történik, mivel a nagy felbontású számítógépes tomográfok (PET) a sejtek szintjéig képesek láttatni az agyi folyamatokat.
A mai álláspont szerint egy kifejlett agy százmillió idegsejtet tartalmaz. Ezek egymáshoz kapcsolódva hozzák létre azokat a bonyolult funkciót, amiből az emberi magatartás összeáll. Minden idegsejt több ezer másik idegsejthez kapcsolódik, és így érintkezések trilliói keletkeznek. Az idegsejtek közötti hálózat hossza több, mint százezer kilométer.

Az élet fenntartásához szükséges legfontosabb agyi "áramkörök", amelyek a légzésért, a szívműködésért, a belső szervek irányításáért, a reflexeinkért felelősek, valóban velünk születettek, de a finomabb funkcióinkhoz szükséges agyi ideghálózat a környezetből érkező ingerek hatására alakul ki. Az emberi agy felépítése csak ezeknek a külső hatásoknak a révén teljesedik ki.
Az élet első éveiben a mozgás és az érzékszervi benyomások adják azt az ingertömeget, ami az újszülött agyát folyamatosan "érleli". Az idegsejtek közötti kapcsolatok, a szinapszisok erősségét és bonyolultságát ezek a tapasztalatok határozzák meg.
Azok a kapcsolatok, amelyeket nem aktivizálnak, nem használnak eleget vagy gyengék, egyszerűen elsorvadnak, éppúgy mint egy fa gyenge ágai. Ha viszont a neuronok sokat vannak "edzésben", akkor az agyba való integráltságuk, a saját áramköreik bonyolultsága fokozódik.

Az agykutatók másik nagy felfedezése a közelmúltból az ún. időablakok megismerése. Kiderült, hogy csaknem mindenfontos készségnek és képességnek van egy különösen alkalmas tanulási periódusa, ezt hívják időablaknak. Ha ezt a gyerek valamilyen okból elmulasztja, akkor az agyában az adott funkcióhoz szükséges ideghálózat nem fejlődik ki teljes terjedelmében. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy fogyatékos lesz a gyerek, bár szélsőségesen hátrányos helyzetben, amikor nem kapja meg a szükséges külső ingerek, élmények minimumát sem, még ez is előfordulhat.
Ezen ismeretek birtokában a szülők sokat tehetnek azért, hogy gyermekeik agyfejlődését serkentsék. Nem különleges okosító feladatokról van szó, hanem csupa olyasmiről, aminek látszólag nem sok köze van a későbbi értelmi képességekhez.
Az élet első két évében az elsődleges, ún. motoros mozgás tökéletesítése járul hozzá leginkább a megfelelő agyi hálózat fejlesztéséhez. Ennek érdekében a gyereknek minél több, az egész testet igénybe vevő mozgásra van szüksége: mászásra, kapaszkodásra, ugrásra, ütésre, dolgok elkapására, gurítására, egyensúlyozásra stb.
A kisgyerek játék közben a finomabb izmai feletti kontrollját fejleszti, ez teszi majd lehetővé az írást és a rajzolást, és általában a kéz munkára való használatát. Az iskoláskorban kialakuló,elsősorban az olvasást akadályozó diszlexia egyik lehetséges oka épp a finommotoros mozgások rendezetlensége, fejletlensége.

Link
 
 
0 komment , kategória:  A mozgásfejlesztés fontossága  
Mozgás és az értelmi képesség
  2010-02-06 10:50:00, szombat
 
 
A gyermek igen kíváncsi a környező világra. Látni, hallani, érezni, megfogni akarja mindazt, ami elé tárul. Igazán megérezni akkor tudja, ha a saját tapasztalatai, élményei sokrétűek, hosszas és többféle megközelítésűek, azaz gyakorolhatók, kipróbálhatók.

Mivel a gyermek észlelése gyakran felületes, az apró eltérések nem mindig fontosak számára.

Olyan szituációkat kell létrehoznunk, ahol a részletek megtapasztalása is fontossá válik. Egy korlát lehet bármilyen magasságú mindaddig, amíg csak kerülgetni kell. Abban a pillanatban, hogy átbújásra, vagy átugrásra használjuk, fontossá válik a magassága is.

A teljes test erőkifejtésére, a törzs-, ill. a lábizmok erejére, a szem magasságbecslő funkciójára és az egyensúly megtartásának képességére együttesen van szükség. Így válik nem csupán láthatóvá, de érezhetővé is a magasság.

Ezekkel az érezhető információkkal, amelyek a test különböző területeiről érkeznek, tanul tájékozódni a gyermek. Még pontosabban az agyat trenírozza a testéből és a külvilágból érkező érzékletek feldolgozására, összehangolására. Ez a tudás valamennyi további ismeretszerzés alapja.

Leegyszerűsítve: itt az identitástudat erősödik a test akaratlagos irányításának elsajátításával, később az önbizalom izmosodik a tudat- és gondolkodásirányítás képessége által.

Összegezve: 3- 6 éves korban mozgással hozhatók működésbe az érzékleteket feldolgozó agyi központok.

Tehát ebben a korban a leghatékonyabb tanulási forma a mozgás!

Minden egyéb tevékenységgel igyekezhetünk kiegészíteni ezt, de pótolni nem tudjuk.

A mozgással együtt járó érzetek megtapasztalására számtalan lehetőség nyílik a szabadidős tevékenységek alkalmával. Hogy milyenek legyenek ezek a lehetőségek? Mik azok a mozgásformák, amikre alapvetően szüksége van a gyerekeknek?
Hintázással is sokra viheti!
,,Ha a funkciót megkövetelik, az agy kidolgozza a megfelelő válaszreakciót."

Kephart (1968) gondolataiból kölcsönözve így lehetne összefoglalni a mozgásfejlődés lényegét.

A mindennapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy amikor a baba járni tanul, addig gyakorolja, amíg az ismételgetés során kifinomodik a végrehajtás módja az első mozdulattól az utolsóig.

A. J. Ayres kutatásaiban rámutatott arra, hogy a serkentés (mozgásindítás) és gátlás (a mozgás megállítása) minden egészséges fejlődésű gyermek esetében azonos számban van jelen. Minél több mozgásmegállító funkció alakul ki, annál koordináltabb maga a mozgás is, az agy pedig annál fejlettebb tevékenységre képes.

Kóros esetben a gátlás nem tud kialakulni, a mozdulatok túl lendületesek, ezért sikertelenek maradnak (túlesik az akadályon, elsodorja társait). Ezek a mindent borogató, izgő-mozgó gyerekek sok zavar okozói. Pedig csak pótolni szeretnék a mozgásfejlődésükben különböző okokból bekövetkezett lemaradást.

Az ilyen gyerekeknek a normálistól eltérően lényegesen nagyobb szükségük van az állandó ,,próbálkozásra", hogy a megfelelő válaszreakció kialakulhasson. ,,Ügyetlenségük" miatt folytonos tiltásokba ütköznek, ami fokozza lemaradásukat.

"Ne fuss, mert elesel!" - hallani a szülői intést, pedig ezzel a fejlődés esélyétől fosztják meg csemetéjüket!
,,A gátlás nem az ingerek megvonásából, hanem azok gyakori, normális lefutásából alakulnak".(Ayres)

A gátló folyamatok hiánya miatt sok futni tanuló gyereknél a lendületvétel után elmarad a lefékezés. Ha egy-egy gyermek esetében felfigyelünk hasonló jelenségre, próbáljuk inkább a mozgás lefutását segíteni. Nagy jelentőségű e gyerekek számára, ha megéreztetjük velük, hogyan is lehet megállítani a mozgásukat.(pl. ölbe véve őket pörgünk velük majd lassítva megállunk; kezét, lábát fogva pörgünk, majd lassítva megállunk) Megelőzhető a korai szakaszban a probléma kialakulása, különösen lusta babák esetében, ha sokat lehet ölben és a felnőtt mozgását, ringatását érezheti. Régen általánosan ismert volt a bölcső, nagyobbaknak gyakori játéka volt a hintaló. Kár volt ezeket elfelejtenünk, mert ezt a funkciót a mai játékeszközök nem gyakoroltatják. Fedezzük fel újra a régen bevált eszközöket!

A megállás - újralendülés mozzanatát kiválóan stimulálja a hinta. A gravitáció törvénye következtében fellendülés után mindig lefékez, majd újra indul. Ezt a mozgássort a hintán ülve megérzi a gyermek (izom-, térérzék- és testhelyzet érzékelés - P. dr. Balogh Katalin fejlesztő programjából) és lassan alkalmazni is képessé válik.

Biztonságos az a hinta, amelynél az ülőke nem merev anyagból készül, ami a legtöbb balesetet okozná, hanem puha és alakulni tud a gyerek méreteihez. Az igazán jó hinta egy szál kötél, ami előre-hátra engedi billegni a gyermeket. A kevésbé gyakorlottak számára egy szélesebb hevederrel egészülhet ki a kötél közepe, ebbe bele lehet hasalni is, amely testhelyzet lényegesen barátságosabb egy kisebb gyerek számára és egészségesebb is, ha a tartóizmok tehermentesítését vesszük alapul. Előnye továbbá, hogy a kicsik is bármikor ki-be tudnak szállni segítség nélkül, és mert a lábuk le-leér, meg is tudják lökni magukat. A fejlődés a test állandó egyensúlykereséséből adódik, ami meghatározott izmok feszítéséből és egyazon időben más izmok lazításából áll. Ebben a folyamatban az egyre kisebb izomcsoportok koordinálását érhetjük tetten.

Tovább figyelhető ez a folyamat a kötélen lengések során is. A hintázó mozdulat nem csupán oda-vissza történik, hanem a tér minden irányába kiterjedhet, akár körkörös alakban is. Itt már nagyon komoly szerepe van a testsúlyáthelyezésnek, az egyensúlyozásnak. Ugyanez a szerepe Ayres terápiájában a körkörösen billegő szereknek, kötélhágcsóknak, egylefüggesztésű hintáknak. Kötélen kapaszkodva kevés ideig képes tartani teljes testsúlyát a 3-5 éves gyermek. Segítséget jelent a kötél végére kötött csomó. Erre talpát, térdét kulcsolva mentesül a kar a teljes terheléstől. Ha célja is van a kötélen lendülésnek egy mászófal, kötélháló, különböző magasságú kapaszkodók vagy másik kötél, ill. kötélsorra való átfogás lehetőségével (lásd a Fito System szabadtéri komplexumait) azonnal működésbe lép a szem-kéz, szem-láb koordináció, a tértávolság-, és mélység észlelés. A térészlelést a legtöbb játszótéri eszköz azáltal serkenti, hogy a megszokott magassági szint fölé emeli a gyermeket. Itt tovább bővülnek a lehetőségek a különböző állású síkok mozgásos összekötésével.

Az említett eszközök rendszeres alkalmazása a test teljes koordinációs összehangolódását, a biztos egyensúlyozás képességét eredményezi. Ennek következtében alakulnak ki a precízebb izommozgások, azaz a finommotorika. A finommozgás kifejlődése pedig az írástanulás egyik elengedhetetlen feltétele. Ebből a logikai sorból visszafelé haladva is világossá válik, hogy a finommotoros képességeket az egyensúlyozó folyamatok előzik meg. Ha tehát egy nebuló íráskészségében lemaradás tapasztalható, nem a sorminták gyártásával segítünk, hanem a hiány előzményeit, az egyensúlyozó készség mozzanatait tekintjük át.

Legyen tehát jelszavunk" Vissza a hintát, a lengő, mozgó, billenő szereket minél több és minél változatosabb formában!"

Link
 
 
0 komment , kategória:  A mozgásfejlesztés fontossága  
Egyensúlyozz!
  2008-08-04 23:00:27, hétfő
 
  Egyensúlyozz!


Már szinte közhelyszerűen hangzik, de mégsem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy kicsi gyermekeink mozgással, játékkal érzékelnek, tanulnak meg mindent a körülöttük lévő világról.
A tapintás és az egyensúly érzéke már a korai magzat állapotban működni kezdenek, fontos szerepük van a korai reflexek kialakulásában, majd a csecsemőkori mozgásfejlődésben. Ezek az érzékek juttatják el az idegrendszert egy magasabb integrációs szintre, melynek következményeképp az érzékletek összerendezése zavartalanul működhet, így elkerülhetővé válik egy későbbi magatartás- és tanulászavar szeretett csemetéinknél.

(Piaget munkássága óta közismert, hogy a mozgás és az értelmi fejlődés egymással összefügg: amennyiben az első két életév, a szenzomotoros korszak megfelelően ingergazdag környezetben és sok saját, valamint a szülő által támogatott aktivitás mellett zajlik le, akkor az itt megszerzett alapokra harmonikusan rá tudnak épülni a fejlődés későbbi szakaszai is.) Vagyis a lényeg a mozgás! Hagyjuk őket szabadon ugrálni, szaladgálni, mászni, hengergőzni stb. (persze csak felügyelet alatt, és az esetleges veszélyekre odafigyelve)! Így lesz gyermekünk egyre intelligensebb, ügyesebb, bátrabb, talpraesettebb...

Hintaszék segítségével már a pocakunkban stimulálhatjuk a magzat vesztibuláris (egyensúlyi) idegpályáit: jó hatással lehetünk a későbbi mozgásfejlődésre és az egyensúlyérzék kialakulására, segíthetjük az érzelmi és kognitív (megismeréssel kapcsolatos) fejlődést. A hintázás nyugtató hatású a babára.

Nagy körültekintéssel, gyengédséggel és óvatossággal már egészen pici, újszülött babákkal is fokozatosan elkezdhetjük az egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat. Mindig mondjuk el a picinek, mit fogunk tenni, még mielőtt elkezdenénk.

* A lakásban körbevisszük félig ülő helyzetben (figyeljünk arra, hogy megtámasszuk a fejét), közben óvatosan fel-le mozgathatjuk. Beszéljünk neki a dolgokról, amit lát.
* Feküdjünk hanyatt, a kicsit mellkasánál megtámasztva, arccal felénk emeljük a magasba, majd jobbra-balra, fel-le mozgatjuk.
* Továbbra is hintázhatunk hintaszékben, a baba lehet vízszintesen bölcsőtartásban (mintha szopizna), vagy a combunkra is fektethetjük.
* Egy nagyobb párnára fektetjük a babát, és azon, a párna széleit felemelve hintáztatjuk jobbra-balra. Óvatosan megemeljük-leeresztjük a párna azon végeit, amelyen a baba feje és lába van. A párnát húzhatjuk is a földön különböző irányokba.
* Vegyük magunkra a babát minél többet hordozókendőben.

Néhány tipp, miként is tudjuk segíteni kisebb vagy idősebb, nagy mozgásigényű gyerkőceinket egy kis játékkal:

* Hintáztassuk ölben, kezeinél ill. egyik kezét és egyik lábát fogva, vagy hintában.
* Ültessük a lábunkra vagy a hátunkra és lovagoltassuk egy mondóka kíséretében (Hőc, hőc, katona...).
* Táncoljunk együtt, közben forogjunk sokat. Lehet ölben, de lehet úgy is, hogy rááll a mi lábfejünkre, s közben lábunkba vagy kezünkbe kapaszkodik.
* Egyszerűen csak dobáljuk fel a magasba (ezt az apukák jobban bírják).
* Vezessük gyermekünket úgy, hogy csukva van a szeme. Kanyarodjunk, guggoljunk le. Mondjunk közben vezényszavakat pl. lelépünk, átlépünk stb.
* Gyermekünk háttal áll nekünk, hátradől, mi pedig elkapjuk (3-4 éves kortól).

Ezek az együtt végzett játékok minden jótékony hatásuk mellett erősítik a gyerek-szülő kapcsolatot is, hiszen az örömre, a biztonságra, a bizalomra épülnek.

* Szédikézés vagy helikopterforgás: gyermekünk széttárja kezét és pörög, pörög, majd hirtelen megáll (5-6 éves kortól játsszák így; a fiatalabbak is szeretnek forogni, de még leengedett kézzel és persze lassabban).
* Nagy labdára (fit-ball labda) ráfekszik, egyensúlyoz, felemeli kezét is, lábát is.
* Egy lefektetett kötélen megy végig, mint egy kötéltáncos - akár bottal vagy seprűvel a kézben, akár anélkül.
* Műanyag pohár vagy babzsák a fejen. Így kell közlekednie, játszania, ennie stb., de kombinálhatjuk az előző "kötéltáncos" feladattal is.

Vannak szervezett foglalkozások, melyek kifejezetten a változatos, eszközös mozgásfejlesztésre irányulnak. Tehát játékra fel! Ne korlátozzuk gyermekeink mozgását járókával, bébikomppal, ha nem muszáj, hanem odafigyeléssel játsszunk velük, vagy egyszerűen csak asszisztáljunk nekik!


Link
 
 
0 komment , kategória:  A mozgásfejlesztés fontossága  
Mozgás = tanulás
  2008-08-04 22:54:24, hétfő
 
  Mozgás = tanulás

A mozgás maga az élet. Bizonyos szerveink állandó mozgásban vannak, e nélkül nem élnénk, nem tudnánk létezni. A mozgás kommunikáció. A mozgás interakció és kapcsolatteremtés. A mozgás kontroll és elengedés. A mozgás érzelmeink és szenvedélyünk szavakon túli kifejeződése. A mozgás próbálkozás és gyakorlás. A mozgás felfedezés. A mozgás önmagunk elhelyezése a világban, a mozgás önkifejezés. A mozgás önmegismerés.
Egyszóval a mozgás tanulás, a szó legnemesebb értelmében. Sajnálatos módon sok ember fejében a tanulás koncepciója a passzivitás előfeltételével kapcsolódik össze. Mintha a testünk fizikai aktivitása közben nem tudnánk használni a fejünket. Ennek pont az ellenkezőjét látjuk, ha a gyermekeink fejlődését figyeljük: az első éveiben mozog mindenki a legtöbbet és - egész életét tekintve - ugyanebben az időszakban tanul a legtöbbet! A kisbabakor a fizikailag legaktívabb korszakunk, és ez az időszak óriási mennyiségű tanulást foglal magába. Miért elengedhetetlen a mozgás a tanuláshoz? Tekintsük át egy kicsit részletesebben!

Egyértelmű, hogy a kisgyermek egészséges érzelmi fejlődésétől nem választható el a fizikai és szellemi fejlődés sem. Mindezek alapja a táplálás, a gondozás és a gondoskodás minden fajtája, valamint a mozgás. A gyerekek, úgy tűnik, főleg kicsi korban a mozgás = tanulás alapelvét követik. A kisbabák, habár még nem változtatnak helyet, rengeteget mozognak.

Egy kísérlet során élsportolókat kértek meg arra, hogy ugyanolyan aktívan mozogjanak, ahogy azt a kisbabák teszik. A jó kondícióban lévő felnőtt sportemberek alig pár órán át voltak képesek utánozni a kisbabákat, és ugyanazt tenni, amit ők tesznek... Világos ma már az is, hogy a mozgás nem csak fizikailag teszi erőssé és egészségessé a babákat és a gyermekeket, de a fejlődésük összes területére kihatással van. A mozgáson keresztül a gyerekek gondolkodni, kommunikálni tanulnak, és kiépítik önbizalmukat. A mozgás fizikai és érzelmi kompetenciát hoz.
A legfontosabb mégis, hogy a gyerekek szoros köteléket alakítanak ki a szüleikkel a mozgáson keresztül. Fontos tény, hogy az egészen piciket az motiválja elsősorban mozgásra, hogy kapcsolatban lehessenek a szüleikkel, és közel kerülhessenek hozzájuk. Amikor a közös fizikai aktivitást a mama (és/vagy apa) beépíti a napi, vagy heti rutintevékenységek közé, akkor megadja a babájának a lehetőséget, hogy a mozgáson keresztül rengeteget tanulhasson. Ezzel együtt az így eltöltött, bensőséges percek pótolhatatlan szellemi és lelki táplálékot is jelentenek a babának.

A kisbaba első referenciapontja a világban a saját teste. Csak lassanként fedezi fel a hozzá tartozó testrészeket - láttál már 3-4 hónapos babát, ahogy csodáló, tágra nyílt szemmel vizsgálgatja a saját kezecskéjét, nyitogatja az ujjait? - és a testének ismerete és szeretete fontos alap ahhoz, hogy a második életévében már önmaga számára is nyilvánvalóan önálló kis lénnyé váljon.
Megtanulja, hogy a keze mindig kéznél van és a lába sem hagyja cserben, ha eleget gyakorol vele. Nem csupán az fontos, hogy megismerjék és fokozatosan ellenőrzésük alá vonják a testüket, de az is, hogy megtanulják: szeretni valóak és szeretetre méltó kis lények, így elfogadják önmagukat. Ezt masszázzsal, szeretgetéssel, ölelgetéssel, babusgatással erősítjük meg bennük, amiből sosem lehet túl sok.
A fizikai fejlődés szerves velejárója az érzelmi és szellemi fejlődés is. A babák a testüket használják arra, hogy felfedezzenek és kommunikáljanak; az erre irányuló mozgások pedig biztosítják számukra az erőnlétet és az egészséges fizikumot. Minden pozitív fejlődési történés kihat a fejlődés összes területére, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni! Amikor a baba a kezét rázza, rugdos a lábával, vagy a fejét forgatja, folyamatosan azt próbálgatja, hogy miként működik a teste részenként és együttesen. Egy öthónapos baba, miközben megpróbál elérni egy izgalmas tárgyat, addig nyújtózkodik és gördül, míg hirtelen átfordul a pocakjára.
A nagymotoros mozgások nyúlások, gördülések, rugdosások, kapaszkodások, mászás, majd később járás során fejlődnek, és ezek vezetnek az olyan finommotoros mozgásokhoz, mint a kanállal evés, vagy rajzolás. Mivel minden mindennel összefügg, érdemes pár szót ejteni intellektuális fejlődésről is. A fizikai tevékenységek egyedülálló módon stimulálják az agy és a test közötti összeköttetéseket. A problémák megoldását különböző próbálkozások során tanulják, ami szinte mindig mozgásos megoldás-forma az elején.

A mozgás és az érzelmek kapcsolata szempontjából vizsgálva, azt is gyakran láthatjuk, hogy a kicsik érzelmeiket mindig teljes testükkel fejezik ki. Dühükben hadonásznak, és ha boldogok, akkor kezeik és lábaik is "örülnek". Ez a kommunikáció része, ami nagyon fontos tényezője az emberekkel és a világgal való érzelmi összehangolódásnak. A mozgás az egyik legkorábbi kifejeződési forma, amit a gyerekek arra használnak, hogy tudassák velünk gondolataikat és érzéseiket.
A megfelelő odafigyelés és jó kommunikáció azt biztosítja, hogy szeretetben és biztonságban érezze magát. Az arckifejezés-játékok, a közös testmozgások és a ritmusos játékok mind egymás jobb megértését segítik a baba és a szerettei számára.

Az érzelmi gazdagodás szempontjából, az egyik legsarkalatosabb pont az emberi kapcsolatoké. A kapcsolatokat tapasztalatok éltetik. A korai tapasztalatok életre szólóan meghatározzák kapcsolatainkat. A mozgás pedig nagyon fontos a kapcsolatok kialakításában.
Az aktív mozgás a szülőknek is segít megtanulni az egyedi mozgásformákat, amit a babájuk produkál és azt, hogyan szeret mozogni, milyen érintést preferál. Az egészen kicsik a közös fizikai aktivitás során benyomást kapnak a mozgás és a mozdulatlanság ritmusáról is, ahogy hol aktívak, hol csendben pihennek a mamival.
A gyerekeknek végtelen örömet hoz a mozgás maga, és ezen osztozni velük a szülő számára is különleges, örömteli időtöltés lehet. Ráadásul, minél több közös fizikai aktivitásban vesznek részt, a mama annál több alkalommal figyelheti, és kis segítségnyújtással elősegítheti a baba ügyesedését, ami a kicsi önbizalmának is jót tesz. Minden új fizikai teljesítmény megünneplése a kisgyermek magabiztosságát erősíti, ami fontos segítség ahhoz, hogy újabb kihívásokkal birkózzon meg.

Link
 
 
0 komment , kategória:  A mozgásfejlesztés fontossága  
A mozgás jelentősége...
  2006-11-21 13:39:21, kedd
 
 
A tanulási nehézségek kialakulásában az esetek 70%-ában szerepet játszik az idegrendszer alulszervezettsége, részleges éretlensége, esetleg sérülése. Meghatározott mozgásformákkal az idegrendszer más és más területeit stimulálhatjuk, ezen keresztül pedig jelentős javulást érhetünk el a tanulási nehézségek oldásában. Ahogy a mozgáson keresztül az idegrendszer ledolgozza deficitjeit, úgy javul a korábban tanulási zavarokkal küzdő gyermek iskolai teljesítménye.

Az idegrendszer fejlődése egy hierarchikus rend szerint valósul meg. Ebben a rendszerben az evolúciósan korábban kialakult struktúrák fejlődése megelőzi, mintegy megalapozza a későbbi megjelenésű struktúrák fejlődését. Az egyedfejlődésünk bizonyos vonatkozásaiban megismétli a törzsfejlődést. Ha ebbe a hierarchikus fejlődésbe hiba csúszik, a központi idegrendszer valamely ősibb kialakulású területe nem fejlődik megfelelően, maga után vonja a ráépülő összes terület, így a nagyagykérgen keresztül a fejlett gondolkodási folyamatok problémáit is. Az ősibb kialakulású területek fejlődésével a csecsemőknél egyre újabb és újabb mozgásformák jelennek meg, ez a mozgás lesz a világgal való kapcsolatfelvétel első formája a baba számára. Erre épülnek majd rá az emberre jellemző kommunikációs formák: a beszéd és az írott beszéd. Kézenfekvő, hogy a fejlesztésben is kulcsfontosságú szerepe lesz majd bizonyos mozgásformák gyakoroltatásának, abban az esetben ha a fejlődésbe akkor csúszott hiba, amikor még az a mozgás volt a világgal való kommunikáció legfőbb eszköze.

Ilyen eset lehet például, ha kimarad a mozgásfejlődés valamely állomása, és ez a későbbiekben írás-olvasászavar formájában jelenik meg az iskolás évek alatt.

Amikor a központi idegrendszer bizonyos területeinek szervezetlenségéről beszélünk, nagyon finom, műszeresen kimutathatatlan eltérésekre gondolunk. Olyan apró működési hibákat okoznak ezek az eltérések, hogy hatásuk nagyon sokszor csak a bonyolult idegrendszeri folyamatoknál észlelhető, mint például az írás vagy az olvasás.


Link
 
 
0 komment , kategória:  A mozgásfejlesztés fontossága  
A hintázás fontossága...
  2006-11-21 13:17:19, kedd
 
  Hintázással is sokra viheti!

,,Ha a funkciót megkövetelik, az agy kidolgozza a megfelelő válaszreakciót."

Kephart (1968) gondolataiból kölcsönözve így lehetne összefoglalni a mozgásfejlődés lényegét.

A mindennapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy amikor a baba járni tanul, addig gyakorolja, amíg az ismételgetés során kifinomodik a végrehajtás módja az első mozdulattól az utolsóig.

A. J. Ayres kutatásaiban rámutatott arra, hogy a serkentés (mozgásindítás) és gátlás (a mozgás megállítása) minden egészséges fejlődésű gyermek esetében azonos számban van jelen. Minél több mozgásmegállító funkció alakul ki, annál koordináltabb maga a mozgás is, az agy pedig annál fejlettebb tevékenységre képes.

Kóros esetben a gátlás nem tud kialakulni, a mozdulatok túl lendületesek, ezért sikertelenek maradnak (túlesik az akadályon, elsodorja társait). Ezek a mindent borogató, izgő-mozgó gyerekek sok zavar okozói. Pedig csak pótolni szeretnék a mozgásfejlődésükben különböző okokból bekövetkezett lemaradást.

Az ilyen gyerekeknek a normálistól eltérően lényegesen nagyobb szükségük van az állandó ,,próbálkozásra", hogy a megfelelő válaszreakció kialakulhasson. ,,Ügyetlenségük" miatt folytonos tiltásokba ütköznek, ami fokozza lemaradásukat.

"Ne fuss, mert elesel!" - hallani a szülői intést, pedig ezzel a fejlődés esélyétől fosztják meg csemetéjüket!

,,A gátlás nem az ingerek megvonásából, hanem azok gyakori, normális lefutásából alakulnak".(Ayres)

A gátló folyamatok hiánya miatt:

Sok futni tanuló gyereknél a lendületvétel után elmarad a lefékezés. Ha egy-egy gyermek esetében felfigyelünk hasonló jelenségre, próbáljuk inkább a mozgás lefutását segíteni. Nagy jelentőségű e gyerekek számára, ha megéreztetjük velük, hogyan is lehet megállítani a mozgásukat.(pl. ölbe véve őket pörgünk velük majd lassítva megállunk; kezét, lábát fogva pörgünk, majd lassítva megállunk) Megelőzhető a korai szakaszban a probléma kialakulása, különösen lusta babák esetében, ha sokat lehet ölben és a felnőtt mozgását, ringatását érezheti. Régen általánosan ismert volt a bölcső, nagyobbaknak gyakori játéka volt a hintaló. Kár volt ezeket elfelejtenünk, mert ezt a funkciót a mai játékeszközök nem gyakoroltatják. Fedezzük fel újra a régen bevált eszközöket!

A megállás - újralendülés mozzanatát kiválóan stimulálja a HINTA. A gravitáció törvénye következtében fellendülés után mindig lefékez, majd újra indul. Ezt a mozgássort a hintán ülve megérzi a gyermek (izom-, térérzék- és testhelyzet érzékelés - P. dr. Balogh Katalin fejlesztő programjából) és lassan alkalmazni is képessé válik.

Biztonságos az a hinta, amelynél az ülőke nem merev anyagból készül, ami a legtöbb balesetet okozná, hanem puha és alakulni tud a gyerek méreteihez. Az igazán jó hinta egy szál kötél, ami előre-hátra engedi billegni a gyermeket. A kevésbé gyakorlottak számára egy szélesebb hevederrel egészülhet ki a kötél közepe, ebbe bele lehet hasalni is, amely testhelyzet lényegesen barátságosabb egy kisebb gyerek számára és egészségesebb is, ha a tartóizmok tehermentesítését vesszük alapul. Előnye továbbá, hogy a kicsik is bármikor ki-be tudnak szállni segítség nélkül, és mert a lábuk le-leér, meg is tudják lökni magukat. A fejlődés a test állandó egyensúlykereséséből adódik, ami meghatározott izmok feszítéséből és egyazon időben más izmok lazításából áll. Ebben a folyamatban az egyre kisebb izomcsoportok koordinálását érhetjük tetten.

Tovább figyelhető ez a folyamat a kötélen lengések során is. A hintázó mozdulat nem csupán oda-vissza történik, hanem a tér minden irányába kiterjedhet, akár körkörös alakban is. Itt már nagyon komoly szerepe van a testsúlyáthelyezésnek, az egyensúlyozásnak. Ugyanez a szerepe Ayres terápiájában a körkörösen billegő szereknek, kötélhágcsóknak, egylefüggesztésű hintáknak. Kötélen kapaszkodva kevés ideig képes tartani teljes testsúlyát a 3-5 éves gyermek. Segítséget jelent a kötél végére kötött csomó. Erre talpát, térdét kulcsolva mentesül a kar a teljes terheléstől. Ha célja is van a kötélen lendülésnek egy mászófal, kötélháló, különböző magasságú kapaszkodók vagy másik kőtél, ill. kötélsorra való átfogás lehetőségével (lásd a Fito System szabadtéri komplexumait) azonnal működésbe lép a szem-kéz, szem-láb koordináció, a tértávolság-, és mélység észlelés. A térészlelést a legtöbb játszótéri eszköz azáltal serkenti, hogy a megszokott magassági szint fölé emeli a gyermeket. Itt tovább bővülnek a lehetőségek a különböző állású síkok mozgásos összekötésével.

Az említett eszközök rendszeres alkalmazása a test teljes koordinációs összehangolódását, a biztos egyensúlyozás képességét eredményezi. Ennek következtében alakulnak ki a precízebb izommozgások, azaz a finommotorika. A finommozgás kifejlődése pedig az írástanulás egyik elengedhetetlen feltétele. Ebből a logikai sorból visszafelé haladva is világossá válik, hogy a finommotoros képességeket az egyensúlyozó folyamatok előzik meg. Ha tehát egy nebuló íráskészségében lemaradás tapasztalható, nem a sorminták gyártásával segítünk, hanem a hiány előzményeit, az egyensúlyozó készség mozzanatait tekintjük át.


Link
 
 
0 komment , kategória:  A mozgásfejlesztés fontossága  
A mozgás nagy hatalalom...
  2006-11-21 13:12:54, kedd
 
  A mozgás nagy hatalom az értelmi képességek fejlesztésében


A gyermek igen kíváncsi a környező világra. Látni, hallani, érezni, megfogni akarja mindazt, ami elé tárul. Igazán megérezni akkor tudja, ha a saját tapasztalatai, élményei sokrétűek, hosszas és többféle megközelítésűek, azaz gyakorolhatók, kipróbálhatók.

Mivel a gyermek észlelése gyakran felületes, az apró eltérések nem mindig fontosak számára.

Olyan szituációkat kell létrehoznunk, ahol a részletek megtapasztalása is fontossá válik. Egy korlát lehet bármilyen magasságú mindaddig, amíg csak kerülgetni kell. Abban a pillanatban, hogy átbújásra, vagy átugrásra használjuk, fontossá válik a magassága is.

A teljes test erőkifejtésére, a törzs-, ill. a lábizmok erejére, a szem magasságbecslő funkciójára és az egyensúly megtartásának képességére együttesen van szükség. Így válik nem csupán láthatóvá, de érezhetővé is a magasság.

Ezekkel az érezhető információkkal, amelyek a test különböző területeiről érkeznek, tanul tájékozódni a gyermek. Még pontosabban az agyat trenírozza a testéből és a külvilágból érkező érzékletek feldolgozására, összehangolására. Ez a tudás valamennyi további ismeretszerzés alapja.

Leegyszerűsítve: itt az identitástudat erősödik a test akaratlagos irányításának elsajátításával, később az önbizalom izmosodik a tudat- és gondolkodásirányítás képessége által.

Összegezve: 3- 6 éves korban mozgással hozhatók működésbe az érzékleteket feldolgozó agyi központok.

Tehát ebben a korban a leghatékonyabb tanulási forma a mozgás!

Minden egyéb tevékenységgel igyekezhetünk kiegészíteni ezt, de pótolni nem tudjuk.

A mozgással együtt járó érzetek megtapasztalására számtalan lehetőség nyílik a szabadidős tevékenységek alkalmával.

Link
 
 
0 komment , kategória:  A mozgásfejlesztés fontossága  
Autonómia a mozgásfejl-ben.
  2006-11-21 13:07:38, kedd
 
  Az autonómia az egyén önállóságát, felelősségteljes aktivitását, kezdeményezőkészségét jelenti. Ez az aktív kezdeményezőkészség a fejlődés rugója. Ha oktalanul sorozatosan korlátozzuk a kezdeményező, leválni igyekvő gyermeket, különböző mértékű devianciák okozóivá válunk. A felnőttként szorongó, döntésképtelen, vagy összeférhetetlen, agresszív, esetleg magányos emberek többsége gyermekkorban szenvedte el azokat a korlátozó nevelési hatásokat, melyek élete végéig befolyásolják viselkedésüket. A gyermekkorban bontakozó önállósodási törekvések gyakran véreznek el a ,,pedagógia oltárán".

A leválás, azaz önállósodás az első akaratlagos mozgással kezdődik. A gyermek minden kezdeti megismerési törekvése mozgással kapcsolatos, ezért valamennyi új ismeretet mozgásához és teste érzékeléséhez kapcsol. Az önálló mozgás gyakorlásával felismeri képességei mértékét, saját mozgásának következményeit. Ez a kölcsönhatás a fejlődés első nagy pillanataitól működésbe lép:

a mozgás indítja el a leválási folyamatot, az ,,éntudat" alakulását
a mozgás során ismerkedik meg teste korlátaival, kiterjedésével
a mozgások sikeressége táplálja az önbizalmat
az első önindította mozgás következtében létrejött változás ébreszti a kompetencia érzését (P. Balogh Katalin)
a mozgás indukálja a beszéd fejlődését (Delacato)

Belátható, hogy a mozgás a tudatosodás, az öntudatra ébredés irányába hat, fontos kelléke az értelem nyiladozásának.

A babák normál körülmények között segítség nélkül tanulnak meg átfordulni, kúszni, mászni, nem utánoznak senkit, nincs követendő mozgásmintájuk. Mégis tökéletes a mozgásuk, célirányos és sikeres. Mi vezérli őket? Az egyszerű fizikai törvényszerűség. Ahhoz, hogy egyensúlyban maradjanak, nem emelhetik egyszerre a jobb kezet és lábat, különben eldőlnének. Egymás után felváltva és ellentétesen emelgetik a végtagjaikat. Kizárólag saját tapasztalataik alapján jutnak el a megoldáshoz. Ez az a szerencsés kor, amikor mi, felnőttek nem tudunk buzgó magyarázatainkkal beleszólni gyakorlatozásaikba. A nagy pillanat, az önálló járás semmivel sem fontosabb a mozgás előző szakaszainál, ahol az egyensúly megtalálása és megtartása a kardinális kérdés. Az egyensúlyozással járó egymásra épülő nagymozgások (csúszás, kúszás, mászás, gurulás, járás, futás, ugrás) begyakorlásával az idegrendszer beérése történik meg. (Delacato)

De vajon ezt a felnőttek is tudják? Adnak-e elég lehetőséget és teret a mozgással érzékelhető megtapasztalásra? Lehet-e a babáknak szabadon kúszni-mászni a lakásban, a játszótéren? Adunk-e lehetőséget az eredendő mozgásvágynak?
...

Link
 
 
0 komment , kategória:  A mozgásfejlesztés fontossága  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 611 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 64
  • e Hét: 678
  • e Hónap: 2369
  • e Év: 30628
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.