Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz velem. ... Ballán Mária
1957.12.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 262 
Üzenet Janikovszky Évától
  2017-06-23 23:10:06, péntek
 
  "Tollaival betakar téged, szárnyai alatt
oltalmat találsz, pajzs és páncél a
hűsége."

(Zsolt 91,2)


Egy mindannyiunknak szóló, örök érvényű üzenet a 90 éve született Janikovszky Évától:

"Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.

Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.

Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.

Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.

S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!) Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat- hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba - mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el - ez memóriatréningnek is jó -, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.

Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt."

LEGYEN BÉKESSÉG KÖZTÜNK MINDENKOR!





 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Keanu Reeves ismét sokkolta a világot ERŐS kijelentéseivel!
  2017-06-23 22:56:02, péntek
 
  Az utóbbi években Keanu Reeves inkább az életről alkotott bölcs gondolataival került középpontba. Most is egy újabb üzenet következik tőle, amelyet nemrég a közösségi oldalán tett közzé. Érdemes elgondolkodni azon, amiket mond.





"Nem akarok egy olyan társadalom tagja lenni, ahol a férjek prostituáltként öltöztetik a feleségeiket, kiemelve mindazt, amit szerintük egy nőn értékelni, szeretni kell. Ahol nincs semmilyen hitele a becsület, a méltóság szavaknak, és már nem hiszel senkinek, aki úgy kezd egy mondatot, hogy "ígérem...", ahol a nők már nem akarnak gyereket szülni, a férfiak meg családot alapítani. Ahol a balekok sikeresnek és menőnek gondolják magukat, miközben apjuk autóját vezetik, és ahol az apák azzal alázzák a gyerekeiket, hogy soha semmi és senki nem lesz belőlük az életben.

Ahol az olyan emberek beszélnek istenhitről, akiknek kezükben ital van, és halvány gőzünk sincs arról, hogy mit jelent igazából a vallás. És ahol a szerénység nagy hátrány.

Ahol mindjárt kihalófélben van a szerelem, de közben mindenki a tökéletes partnerre vágyik.

Ahol az emberek minden pénzüket a kocsijukra költik, azzal igyekezve leplezni, hogy valójában milyen szegények.

Ahol a fiúk szüleik pénzét költik éjszakai bárokban, és ahol a lányok ezért szeretnek beléjük.

Ahol már nincs különbség nő és férfi között, és ezt a választás szabadságának nevezik. És aki ez ellen fel mer szólalni, azt egyszerűen lehülyézik.

Én a saját utamat járom, de kár hogy nem találok megértésre azon emberek részéről, akitől a leginkább elvárnám..."

Keanu Reeves


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Eckhart Tolle – Igazság:relatív vagy abszolút?
  2017-05-27 21:49:16, szombat
 
 



Az egyszerű és igazolható tények birodalmán túl - személyes kapcsolatokban, valamint nemzetek, törzsek, vallások stb. közti interakciókban - már veszélyes a ,,nekem igazam van, neked nincs" bizonyossága.

Ha azonban a ,,nekem igazam van, neked nincs" hiedelme az ego önmegerősítésének az egyik módja; ha az önmagadat a helyes, a másikat a téves pozíciójába helyezés olyan mentális diszfunkció, ami állandósítja az emberek közti távolságtartást és konfliktusokat; akkor vajon ez azt jelentené, hogy nem létezik olyan, mint jó és rossz viselkedés, jó és rossz cselekedet vagy igaz és téves hit? Vajon ez nem az az erkölcsi relativizmus, amit egyes mai keresztény tanok korunk hatalmas veszedelmének tartanak?

A kereszténység történelme persze kitűnő példa arra, hogy ha azt hiszed, hogy az igazság kizárólagos birtokosa vagy - tehát neked van igazad -, akkor ez a hit egészen az őrültség szintjéig képes lerontani cselekedeteidet és viselkedésedet.

Évszázadokon át helyesnek tartották az emberek megkínzását és elevenen történő elégetését, ha véleményük a legkisebb mértékben is eltért az egyházi tantételektől vagy az írások (az ,,igazság") szűk értelmezésétől. Ha ,,tévedtek". Ez járt, ha ,,tévedtek", és bizony annyira ,,tévedtek", hogy meg kellett őket ölni. Az igazságot fontosabbnak tekintették, mint ez emberi életet. Mi volt az igazság? Egy történet, amiben hinned kellett; más szóval: egy gondolathalmaz.





Az egymillió ember közt, akiket az őrült diktátor, Pol Pot lemészároltatott, ott pusztult az összes szemüveget viselő kambodzsai. Miért? Mert számára a történelem marxista értelmezése jelentette az abszolút igazságot.

Marx szavait ő úgy értelmezte, hogy a szemüvegesek a műveltek osztálya, a burzsoázia, a parasztok kizsákmányolói. El kell őket tüntetni, hogy tér nyíljon az új társadalmi rend előtt. Az ő igazsága is egy gondolathalmaz volt.

A katolikus és más egyházak történetesen indokoltan nevezik a relativizmust - a hitet, miszerint az ember viselkedésének irányításához nem létezik abszolút igazság - korunk egyik veszedelmének.

Ám nem fogod megtalálni az abszolút igazságot, ha ott keresed, ahol azt képtelenség megtalálni: tantételekben, ideológiákban, szabályzatokban vagy történetekben.

Mi bennük a közös? Hogy valamennyi gondolatokból áll.

A gondolat a legjobb esetben is csak rámutat az igazságra, de sohasem maga az igazság. Ezért mondják a buddhisták:

,,A Holdra mutató ujj nem a Hold."

Valamennyi vallás egyformán téves és egyformán igaz, attól függően, hogy miként használod.

Állíthatod az ego szolgálatába, de az igazság szolgálatába is. Ha azt hiszed, hogy kizárólag a te vallásod az igazság, akkor azt az egód szolgálatába állítottad. Így használva a vallás ideológiává válik, és a felsőbbrendűség illuzórikus tudatát teremti meg, megosztja az embereket, és konfliktusokat szül köztük.

Az igazság szolgálatába állítva a vallási tanítások olyan útjelző táblák vagy térképek, amiket fölébredt emberek hagytak neked hátra, hogy segítsenek lelkileg fölébredni, vagyis: kiszabadulni a formával való azonosulásból.

Csupán egyetlen abszolút igazság létezik, és minden más igazság abból sugárzik ki.

Ha megleled azt az igazságot, tetteid ahhoz igazodnak. Az emberi cselekvés tükrözheti az igazságot, vagy tükrözhet illúziót. Szavakba lehet-e önteni az igazságot? Igen, de a szóhalmaz nem maga az igazság. Azok a szavak csak rámutatnak arra.

Az igazság elválaszthatatlan attól, aki vagy. Igen, te vagy az igazság. Ha máshol keresed, minden esetben csalódni fogsz. Maga a Lét, aki vagy, az az igazság. Jézus megpróbálta ezt megértetni, amikor így fogalmazott:

,,Én vagyok az út, az igazság és az élet."

Ezek a Jézus által kiejtett szavak alkotják az igazságra mutató egyik legerőteljesebb és legközvetlenebb útjelzőt, ha jól értik őket. Ha azonban félreértelmezik, akkor hatalmas akadállyá válnak. Jézus a legmélyebb vagyokról, a minden férfi és nő - valójában minden létforma - esszenciális identitásáról beszél. Arról az életről, aki vagy. Néhány keresztény misztikus ezt nevezi a bennünk élő Krisztusnak; a buddhisták Buddha-természetnek mondják; a hinduk számára ez az Atman, a bennünk élő Isten.





Amikor kapcsolatban állsz ezzel a benned lévő dimenzióval - és a kapcsolatban állás a természetes állapotod, nem pedig valami csodálatos teljesítmény -, akkor minden tetted és kapcsolatod azt a minden élettel való egységedet fogja visszatükrözni, amit mélyen belül érzel. Ez a szeretet. Törvények, parancsolatok, szabályok és előírások azoknak kellenek, aki el vannak vágva attól, akik ők: a bennük lévőigazságtól. Azok a törvények, parancsolatok, szabályok és előírások megakadályozzák az ego legdurvább kicsapongásait, ám sokszor még ezt sem érik el.

,,Szeress, és tégy, amit akarsz!"

- mondta Szent Ágoston. E mondatnál - szavakkal - nem lehet sokkal közelebb jutni az igazsághoz.

Az ego nem személyes valami

Kollektív szinten a ,,nekünk igazunk van, nekik nincs" gondolkodásmód a világnak különösen azon a részein ,,betonozódott" be, ahol két nemzet, emberfajta, törzs, vallás vagy ideológia között feszül régóta szélsőséges, helyi konfliktus.

Mindkét egymással szemben álló fél azonosult a saját nézőpontjával, a saját ,,történetével", más szóval: gondolatokkal. Mindketten egyformán képtelenek belátni, hogy másfajta nézőpont, másik történet is létezhet és érvényes lehet. Y. Halevi izraeli író beszél az ,,eltérő álláspont befogadásáról", ám a világ sok részén az emberek még nem képesek vagy nem hajlandóak ezt megtenni.

Mindkét fél azt hiszi, hogy ők birtokolják az igazságot. Mindketten áldozatnak tekintik magukat, a másikat pedig ,,gonosznak". És mivel ,,az ellenség" címszó alá sorolva fogalmi jellegűvé tették és dehumanizálták (elembertelenítették), ezért már képesek meg is ölni őket - még a gyerekeket is -, ellenük mindenféle erőszakot alkalmazni anélkül, hogy éreznék az ő ember voltukat és szenvedésüket. Az elkövetés és a megtorlás, az akció és a reakció őrült spiráljának csapdájába estek.

Ilyen helyzetben nyilvánvalóvá válik, hogy a kollektív emberi ego még őrültebb, mint az ,,én", a személyes ego, bár működési elve ugyanaz. Az emberellenes erőszakos cselekmények messze legnagyobb részét nem a bűnözők vagy a zavart elméjűek követik el, hanem normális, tiszteletre méltó polgárok, a kollektív ego szolgálatában.

Elmehetünk egészen odáig, hogy kijelenthetjük: ezen a bolygón a ,,normális" egyenlő az őrülttel. Mi húzódik meg ennek az elmebajnak a gyökerénél? A gondolattal és az érzelemmel való teljes azonosulás, vagyis az ego.

A kapzsiság, az önzőség, a kizsákmányolás, a kegyetlenség és az erőszak még mindig rendkívül elterjedt ezen a bolygón.

Ha nem ismered fel, hogy azok csupán a mélyebben meghúzódó működészavarnak, illetve elmebajnak az egyedi és kollektív megnyilvánulásai, akkor abba a hibába esel, hogy személyes ügynek tekinted őket.

Fogalmi identitást alkotsz az adott emberrel vagy embercsoporttal kapcsolatban, és azt mondod: ,,Ő ilyen:..., Ők ilyenek:..." Amikor a másokban észlelt egót összetéveszted az ő valódi identitásukkal, akkor ez az elméd műve, s elméd ezt a tévedést arra használja fel, hogy önmagát erősebbé tegye az ,,igazam van, és ezért én fölöttük állok" gondolattal, valamint az észlelt ellenségre reakcióként adott rosszallással, felháborodással és gyakran haraggal.





Az ego számára mindez rendkívül kielégítő. Ez pedig erősíti az elkülönültség tudatát, a szeparálódást közted és a másik ember között, akinek ,,mássága" oly mértékben nagyítódott fel, hogy már képtelen vagy érezni közös emberségeteket; a minden emberi lénnyel közös, egyetlen életben való gyökereződéseteket; közös isteniségeteket.

Azok a másokban meglévő, konkrét egós minták, amikre a legintenzívebben reagálsz, s amiket tévesen az identitásuknak hiszel, általában ugyanazok a minták, amelyek benned is megvannak, ám azokat nem tudod - vagy nem vagy hajlandó - magadban észrevenni.

Ebben az értelemben sokat tanulhatsz az ellenségeidtől. Mi az bennük, amit a legbosszantóbbnak, a legzavaróbbnak találsz? Az önzőségüket? A kapzsiságukat? A hatalomvágyukat és az irányítani akarásukat? Az őszintétlenségüket, a tisztességtelenségüket, az erőszakosságra való hajlamukat vagy valami mást?

Bármi legyen is az, ami a másik emberben bosszant, és amire az ő esetében intenzíven reagálsz; az benned is megvan. Ám az nem több, mint az ego egy formája, és ekként teljesen személytelen. Semmi köze ennek ahhoz, aki ő; ahogy a te esetedben sincs semmi köze ahhoz, aki te vagy. Az adott tulajdonság vagy késztetés felfedezése önmagadban csak akkor lehet ijesztő az éntudatod számára, ha azt összetéveszted valódi éneddel.

forrás:Eckhart Tolle, New Earth című munkája


Link
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Dr. Csókay András: Békétlenség, hitetlenség húsvétkor
  2017-04-22 21:55:09, szombat
 
  Az emberek között az egyetlen fennmaradt ,,szakrális hely" az isteni szeretet
Dr. Csókay András

A szíriai ortodox pátriárka azt nyilatkozta, hogy Magyarország az egyetlen hely Európában, ahol keresztény módon fogadták. Henri Boulad atya, a világhírű jezsuita, korábban az afrikai karitász vezetője, több egyetemi diploma és nemzetközi kitüntetés birtokosa, aki életével folyamatosan tanúskodik Krisztusról, spirituális példaként említi hazánkat az EU-ban. Magyarország erőfeszítéseinek elismeréseként magyar állampolgárságot kért és kapott.
Vannak helyzetek, amikor nehéz dönteni, ki mellé álljunk. A CEU-kérdés nem ilyen. Amikor egy kategóriába sorolják a miniszterelnököt a DK elnökével, ez sem ilyen. A Jobbik több ezer plakáttal szórta meg az országot a miniszterelnök képével, ,,Ők lopnak" felirattal, itt sem nehéz dönteni. Mindig jóindulattal nézek először mindenkire, így a CEU-t pártolókra is, aztán megdöbbenek, hogy milyen naiv vagyok.

A kormányrendelet, ami kiverte a biztosítékot és a tüntetések alapjául szolgált, arról szól, hogy a külföldről pénzelt szervezeteknek átláthatóvá kell tenniük, hogy a pénz honnan jön, milyen célú támogatással. Már nemcsak a CEU van megsértődve a velük kapcsolatos jogszabály-módosítás miatt, hanem a Transparency International és más külföldről pénzelt civil szervezetek is. De mivel nem hajlandók együttműködni, ezért lényegében a korrupció megtartásáért, az anyagi átláthatatlanságért tüntettek. Azt mondják, a kormány alapjogokat sért, vagyis szerintük éppen a korrupció az alapjog. Vegyünk egy párhuzamot: észlelem, hogy az egyik gyerekem drogot fogyaszt, pedig nem adok rá pénzt. Vagyok olyan felelőtlen, hogy ezt megengedem. Mikor már párszor meg is vert a gyermekem, meg pocskondiázott, végre vagyok olyan bátor, hogy megkérdezem tőle, honnan veszed a drogra a pénzt, számolj el vele. Erre a gyerek még jobban felháborodik és átkozódik.

A dollármilliárdos diktál, a kormány kushad. A rendszerváltás óta így megy ez. Ezt jelenti a nyílt társadalom ideológiájának terjesztése, a relativizmus, a tízparancsolat elvetése, az ,,ember az Isten" elve. És elképesztő, sokkoló a médiatámogatás, amivel a CEU előállt.

Úgy tűnik, a szabadság elsősorban az Istentől való függetlenséget, szabadságot jelenti a magyar fiatalok egy része és a CEU-védők számára. ,,A magyarok nem szeretik a szabad gondolatot" - mondják. Márpedig a nyílt társadalom mint ,,szabad gondolat" azt jelenti, hogy el kell fordulni Istentől, és fittyet hányni az ő törvényeinek. Az öntörvényűséget akarják világszintre emelni, ami durva szabadossághoz vezet. Tehát nem az önzetlen szeretet, örömszerzés, hanem az érték nélküli anyagias­ság, a nihil istenítése vezeti őket. Ezek Európa halálának okai is. Hogy Istenként rendelkezem az élet felett, napi sok ezer abortusszal Európában. Ez a sátáni út.

Az én életem volt már a sátán szolgaságában. Tudom, mit beszélek. Tudom, milyen óriási a különbség a sötétség és a világosság között, a szabadosság és az Isten gyermekeinek szabadsága között. Ha meg tudnánk térni, visszanyernénk a látást és az értést. Krisztus a világ világossága.

Tragikus, hogy húsvét idején azt kell magyarázni, hogy a CEU a keresztény szellemiséget és hagyományt tagadó, kozmopolita-ultraliberális ideológiai kiképzőközpont. Hogy is mondta az Orbán-ellenes, a magyar belpolitikába az ellenzék oldalán korábban durván beavatkozó André Goodfriend? A CEU segít ,,a világ egyesítésében". Ám bolond az a keresztény állam, amelyik hagyja magát felforgatni, gyengíteni, és a saját ellenségeit melengeti a keblén a szabadság jegyében! Most is hagyja az állam működni a CEU-t, csak a privilégiumokat akarja megvonni. A különbség jelentős.

A drogozó gyerek példájára visszatérve: végre megjön az apuka esze, és megkérdezi, honnan van erre pénzed. Erre a gyerek lármázni kezd a szabadságról. A sátán lármázik, mert valaki keretek közé akarja szorítani a liberalizmus ,,Én vagyok az Isten!" folyamát. Vajon hogyan lehetne a tüntető fiatalságot felébreszteni, felnyitni a szemüket a veszélyre, ami rájuk leselkedik? Erős kézzel meg kell akadályozni a további lelki-szellemi-fizikai romlást. Egyszer még hálásak lesznek érte, mint a gyermek, akit szülei határozott szeretettel visszatartottak a romlástól. Nekünk, civileknek, szülőknek és nagyszülőknek, akik még megmaradtunk a szocializmus és a liberalizmus pusztító viharai közepette, hirdetnünk kell az evangéliumot, Krisztus igazságát, mert az tesz valóban szabaddá, s mint isteni igazság, nem relativizálható. Nem Istent kell a mi méreteinkre zsugorítanunk, hanem nekünk kell az ő méreteire tágulnunk.

Miért kell nyíltnak lenni mindenre? Miért nem lehetnek törvények a jóról és a rosszról, ahogy a tízparancsolat mondja? Miért kell cseppfolyóssá tenni a világot, s így tágítani? Miért kötelező elfogadni a totális globalizációt, és azt engedni, tanítani, ami mögött egyértelműen a pénz, a birtoklási vágy, a hatalomvágy, az élet kevélysége áll? A CEU és a többi nyílt társadalmat hirdető egyetem/szervezet ezt hirdeti. Nem George Soros itt a lényeg, ő csak egy igen erős közkatonája a pénzt istenítő világnak. A csehek megvonták Prágában tőlük a privilégiumokat, el is tűntek, mint a kámfor, átköltöztek ide.

A globalizált emberiség elszakadt Istentől. Ki kell jönnünk a pogányságból, a világ istenítéséből. Látszólag elfogadható elképzelés, hogy aki meghal, valahogy úgy marad itt, hogy ebben a világban kavarog továbbra is. Pedig Isten nem az anyagi világgal van kapcsolatban. Az emberből halála után valami megmarad, mondja a több ezer különféle vallás, ami a földön létezik. Úgy gondolják, hogy megmarad belőlünk valami, de a halál utáni élet nem igazi élet.

Az árnyékvilág, mondják, a mélység. Oda senki nem kívánkozik. Sok hívő mondja, oda kívánkozni nem lehet, mert itt legalább jót eszünk, iszunk, szép kulturális élvezetek között élünk, meg ez az igazi magasság. Az ateis­ta számára az Istennel való kapcsolat odáig terjed, hogy ments meg a betegségtől, adjál sikert, jó asszonyokat, sok gyereket, élvezhessem az életemet.

Ha engem szeretsz, Isten, adj meg nekem mindent, itt a földi életben. Nem igaz ez! A szenvedésben is jelen van Isten, a betegségben is. A biológiai összeomlásom semmit nem jelent, mert feltámadunk ugyanúgy, ahogy Jézus. Jézussal való kapcsolatunk beléptet a túlvilágba. Ez nem egy vallás, nem egy eszme. Az örök élet itt van, már most benne vagyunk és maradunk. Ez az alap. Csak ebben áll fenn a szerelem, a család, a barátság, az élet és a halál is. Benne az emberi testünk új dimenziót kap, nincs tér- és időkorlát, de mégis test. Jézust megölelik az apostolok a feltámadás után. Mi is majd megölelhetjük egymást, ha hisszük és éljük a húsvétot.

Zavaros most Európa. Franciaországban markológépekkel keresztény templomokat, katedrálisokat bontanak és rombolnak le. A mecsetek pedig hihetetlen módon szaporodnak. Európa elveszítette identitását, belső tartását. Nem tudja már, hogy Isten nem az anyagi világgal van kapcsolatban. Azt megteremtette, törvényeivel együtt. Őbenne áll fenn az egész világegyetem, így természetes módon a szerelem, a család, a barátság, az élet és a halál is.
A mai ember számára kétségtelenül távolinak és érthetetlennek tűnhet a feltámadás történelmi ténye. De az Isten számára, aki az univerzumot teremtette, nincsen lehetetlen. A szeretet itt a földön is árad, nincs, aki gátat tudna vetni neki, nincs, aki meg ne érezné, nincs, aki ellen tudna neki állni. Az embernek a testi és lelki valósága is így lesz Isten szeretetében. Isten szeretete átlényegít minket, anyagi és lelki mivoltunkat egyaránt, ellenállhatatlanul. Az Isten szeretete örök életet ad, mert Isten örök. Ez lesz a feltámadás, ezt tanúsítja Jézus Krisztus.

Amíg ennek eljövetelét várjuk, őrizzük meg az emberek között az egyetlen fennmaradt ,,szakrális helyet", az isteni szeretetet.


A szerző agysebész


Forrás : Link


Videó : Békétlenség, hitetlenség húsvétkor - Echo Tv


Link


"Tragikus, hogy húsvét idején azt kell magyarázni, hogy a CEU a keresztény szellemiséget és hagyományt tagadó, kozmopolita-ultraliberális ideológiai kiképzőközpont". "A dollármilliárdos diktál, a kormány kushad. A rendszerváltás óta így megy ez. Ezt jelenti a nyílt társadalom ideológiájának terjesztése" - ezeket a sorozat Csókay András világhírű agysebész vetette papírra a napokban.






Dr. Csókay András
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Bölcs hitvallás, ami megváltoztatta Richard Gere életét
  2017-03-28 20:28:51, kedd
 
 



A harmonikus élet nem mindig a rivaldafényben keresendő. Sőt. Richard Gere élete a bizonyíték arra, hogy a boldogságot máshol, másban kell keresnünk.

Talán kevesen tudják a közkedvelt színészről, hogy több, mint húsz éve buddhista, a tibetiek ügyének szószólója, a dalai láma jó barátja.

Több szervezet működését segíti, melyek közül jelentős összegekkel támogatja a Survival Internationalt, ami az eredeti környezetükben élő őserdei törzsek kultúrájának megőrzéséért küzd. Egy ideig kitiltották az Oscar-díj-gálákról, mert egyszer díjátadóként a színpadon Kína emberjogi politikáját nyilvánosan kritizálta.

Gere hitvallása, avagy a filozófia, ami megváltoztatta az életét

,,Van egy nagyon jól működő gyakorlat, amit évekkel ezelőtt kezdtem el alkalmazni. Az első lépés, hogy ha egy személyre vagy egy állatra gondolok, vagy éppen találkozom velük, mindenképp azt mondom nekik:

Kívánom, hogy boldog légy!

Nagyon fontos, hogy ne csak kívánjam, hanem valójában úgy is gondoljam. Ez ez a gondolat, ami mindent megváltoztat közted és az illető személy között. Az események ezután pozitív töltést kapnak, és minden a lehető legjobban alakul.
Tapasztalatból mondom ezt. Néha voltak nagyon nehéz helyzetek, emberek és találkozások, de, ha ezzel a gondolattal indítottam, minden megváltozott. Csodás dolog látni, hogyan alakulnak át a negatív gondolatok, érzések, történések.

Alakítsd át a történéseket, mondd ki, kívánj boldogságot, és felhőtlen lesz körülötted mindenki. Próbáld meg, és meglátod, hogy egyetlen mondattól, mennyire megváltozik az életed."






16 tipp Richard Gere-től, amitől teljes lehet az életed

Felejtsd el az életkorod, az csak egy szám.
Ébredj mosolyogva ...ma, holnap, és azután.

Játsz többet, és legyen szórakozás az, amit csinálsz.

Valósítsd meg egy gyermekkori álmodat.

Diétázz időnként.

Vedd észre, hogy minden betegség egy tanár,tanulj belőle.

Légy különösen hálás minden nap.

Tanulj valami újat minden nap, hogy elkerüld az idegrendszeri betegségeket.

Legyen minden nap valami más. Törd meg a rutint.

Mondd el a véleményed a dolgokról, de hallgass meg másokat is.

Tanuld meg használni az új technológiákat.

Maradj távol a mérgező emberektől, és maradj azok közelében, akiket szeretsz.

Keresd a pozitív híreket, és oszd meg valakivel.

Gyakorold a kedvességet és az elengedést.

Tanulj meg kapni. És adni is.

Minden egyes pillanatban maradj a jelenben.



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Életlecke Charlie Chaplintől
  2017-02-15 19:21:17, szerda
 
  "Nem voltam angyal, de megpróbáltam EMBER lenni!" - Életlecke Charlie Chaplintől

Mindenki ismeri, összetéveszthetetlen a járása, emberek millióinak bálványa. Ő volt a híres filmszínész, Charlie Chaplin, aki elsősorban EMBER akart lenni. A lányával, Geraldine-nel is igyekezett szoros kapcsolatot ápolni, így 1965-ben, mikor Geraldine táncosként szeretett volna elhelyezkedni Párizsban, ahol viszont egyáltalán nem volt könnyű dolga, apja megható, lélekerősítő levelet írt neki.






" Lányom!

Szenteste van. Nem szeretném felébreszteni a testvéreidet, és az édesanyádat sem. Tudod, hogy hány éjszakán keresztül ültem az ágyad szélén és meséltem a csodaszép álmos erdőről, és a sárkányról, amely sosem alszik?

Én tudom, mik a te álmaid, Geraldine. Láttam a jövődet, a sorsodat. Láttam, ahogy táncolsz a színpadon, láttam egy tündért, aki az égben lebeg, ha táncol. Hallottam, amint a közönség azt mondja: Ohhh, látjátok azt a lányt. Igen, az apja egy öreg bohóc, hogy is hívják, Charlie? Igen, én vagyok Charlie, a te vén bohócod!

A tánc a te utad. Táncolj! Én is táncoltam a bő nadrágjaimban, de te táncolj selyem szoknyákban. Szárnyalj, de járj két lábbal a földön, mert a táncosok élete nem könnyű, sok nélkülözéssel, koplalással, fagyoskodással jár. Én is olyan voltam, mint ők, Geraldine. Míg te aludtál a bölcsőben, én vigyáztam az álmodra. Az a világ, amelyben élni szeretnél, nem csak zenéről és táncról fog szólni, Geraldine. Mikor az éjszaka közepén lejössz a színpadról, megfeledkezhetsz a gazdag emberekről, de a taxistól, aki haza visz, ne feledd megkérdezni, hogy hogy van a felesége, mit csinál a baba, és ha nincs pénzük pelenkára, dugj a zsebébe egy kisebb összeget. Figyelj oda az emberekre, akik melletted vannak, de ha egy nap úgy érzed, hogy felsőbbrendű vagy a többi emberhez képest, akkor nem szabad többé a színpadra állnod. Szállj be az első taxiba, menj ki Párizs külső negyedébe, ahol nem a színház reflektorai sütnek majd rád, hanem a hold fénye, és abban kell táncolnod, ahogy a többi ottani táncoslánynak is, az utcán.

Mindig légy alázatos, és a legjobb tudásod szerint táncolj, ne hasonlítsd máshoz magad. Ne feledd, Charlie Chaplin családjában senki sem veszekedett még a taxissal, és nem kacagta ki senki sem a Szajna partján lévő szegényeket. Azt is el szeretném mondani, hogy a művész emberek esnek a legnagyobbat az életben, mert a legnagyobb csillogásból hirtelen a legsötétebb lyukban találhatják magukat.

De mégsem szeretném elvenni a kedved. Néha nézz bele a tükörbe, ott meglátod magadon az én vonásaimat, mert az én vérem a te ereidben csörgedezik. Sose feledd, hogy Charlie volt az apád. Nem voltam angyal, de megpróbáltam EMBER lenni. Próbálj meg te is az maradni!

Csókollak, Geraldine! A te, Charlied."

1965. decembere


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Mit keresel?
  2017-01-28 20:41:53, szombat
 
  Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához.

Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.

Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban.

Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát: - Mi az ördögöt keresel ? - kérdezte dühösen.- Istennek legyen hála, megtaláltam! - mondta nagypapa hamiskás mosollyal. - A hangodat!


Anthony de Mello: Szárnyalás




 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Rónay György: Szerápion legendák
  2017-01-28 20:15:11, szombat
 
  Két férfi lépkedett a tengeren. Az egyik lassan, biztosan; mellette - fél lépéssel elmaradva, és mintha nem bíznék magában, kapkodóbban, néha bokáig lemerülve, el-elfúló lélegzettel - a másik (vagy a mása).
Mögöttük végtelen víz, előttük végtelen homok.
Talpuk alá a föveny úgy simult akár a víz, puhán és selymesen.
Két kő volt ott - csak két kő, semmi más - mélyen beásva a homokba; kerek, tömzsi kövek, amikhez hajók kötelét hurkolták valaha, mikor még hajók jártak erre.
Leültek a kövekre; előttük végtelen víz, mögöttük végtelen homok, mindkettő enyhén fodrozódva, éppen csak annyi különbséggel, hogy a tenger mozgékonyan, a homok mereven.
Ültek és hallgattak. Nézték a tengert.
Aztán - órák vagy napok múlva, mindegy - aki a társa volt (vagy mása volt) annak, ki elsőül lépett a partra, kezét egy kissé megemelte, olyképp, mint aki tétován nemlétező madár után mutat a messzeségbe.
Ki elsőül lépett a partra, lehunyta a szemét, mintha látná a madarat.
- Szólhatsz, Szerápion.

Mit ér, hogy itt vagyunk, ha nem tudjuk, hogy hol vagyunk?

- Annyit, hogy végül mégis itt vagyunk.
A célnál? Nem tudom. A cél, Szerápion,
sokszor maga az út, de csak ha nem
céltalan; s minden célból, ha valóban
cél volt, mindig új út vezet tovább.
Úton vagyunk. Azt hiszem, épp elég,
ha ennyit tudsz. A többi csak lidérc
és délibáb, Szerápion.

Megállás soha nincs?

- Megállás? Nem tudom, mit értesz
megálláson, Szerápion. Aki úton van, áll. Csak az áll igazán,
aki úton van. Aki egyszer eltökélte,
hogy útnak indul, attól fogva áll. Magában, mélyre gyökerezve,
s minden lépéssel még mélyebbre. Úgy halad, hogy
haladtában, valahol, mozdulatlan. Hogy nőttön nő valami titkos
központ felé, míg lép, előre mindig,
a titkos Cél felé. S a kettő
végül, valahol összeér. Saját magába ér,
ha célhoz ér, Szerápion.
S amíg
ülünk s nézzük a tengert, a mozgót és a mozdulatlant
(bár a mozgó is mozdulatlan, s a mozdulatlan is mozog) -
amíg ülünk, mondom, egyben megyünk is, ha a csöndet
halljuk, s látni tudunk, ott, ahol semmi sincs
mások szerint, világokat, Szerápion. Mit tudhatod, a szem,
mely mint a szobroké, üresen néz a végtelenbe,
kőmereven és mozdulatlanul (úgyhogy hiába löksz felé
öklöt, követ vagy bármi mást, hogy megvakítsd vagy
reflexeit próbáld: pillája meg se rezzen) - mit tudod,
mit lát a szobrok élő kőszeme, s egyáltalán hová
tekint: a távolba, vagy befelé? Halad,
és figyeli a belső lépteket.
Mindig a belső lépteket
figyeld, míg álltodban haladsz, s haladva állsz, Szerápion.

Magányosan?

- Talán. Ha úgy tetszik, magányosan. De mielőtt
felelnél, tudnod kell, mi a magány, Szerápion.
Nézheted börtönnek, s rácsain nem fog semmi ráspoly,
s nézheted úgy, hogy végtelen szabadság.
Nézheted sivatagnak, amelyben körbejársz a szomjan pusztulásig,
s erdőnek, melyben egyetlen zöld tengerré simítja
a sok külön lombot a szél. S ha akarod, Szerápion,
veheted Szélnek is, mely egy tengerré simítja a sok
külön lombot, vagy fölkavarja tengerét
s tombolva zúg, nem tudhatod, a lombot tépi, vagy
saját magát, míg végül el nem ül s egy mozdulatlan
levélen el nem szunnyad, oly lágy alommal mint a csecsemők.
Ez az álom, ez volna a magány? Vagy az a sokszögű Szem,
mely a levél alól, egy zöld testből figyel, oly áthatóan,
hogy merevvé igéz; ha megmoccansz, hártyás pillája rácsukódik,
és mire durva kézzel érte nyúlsz, már csak egy surranás
emléke rezdül az iménti Figyelem
helyén, vagy az se tán?
Sosem voltam magányos.
Magányom tele volt Szemekkel, tele volt surranásra kész
Figyelemmel, olyan magány volt mint a lomboké,
s benne madár is énekelt, mozdulatlan csőrrel a titkos
belső hallásnak néma dalokat. Sosem voltam magányos.
Vagy beszéljünk, Szerápion, a Szélről? Mi sodor magvakat
sziklára, s borzol évek múlva friss füvet vagy
gyöngéd virágbibét a sziklán?
Mi hajt felhőt, s a szikkadt föld esőben ázik,
s mi hozza vissza a Napot, szárítja föl a lucskot, bontogatja
a rügyeket, s viszi egyik hegyről a másikra a szirmok
múlékony mámorát, mikor kinyílnak?
De láttál már szelet, Szerápion? Fogtad már kézbe, mint
napos csibét, hunyásztattad már szarvánál csavarva,
mint őrjöngő bikát? A Szél, Szerápion,
az, ami van, de nincs; a mindenütt jelen levő, sehol
sem látható - mert a tajtékzó víz, a jajgató
lomb, ódon házak kéményében huhogó
Iszonyat puszta jel, de nem a Szél, Szerápion, a titkos
Nemlétező, Megfoghatatlan.
Szerettem a szelet, Szerápion. Szerettem a Magányt.
Hallod a habmorajt a mélyben, a kettős tenger mozdulatlan
tükre alatt? Mindig magányban éltem,
és soha nem voltam magányos. Valami világszél
fújt mindig a tenger alatt. Aki a tengeralji
világszél énekére hallgat, sosem lehet magányos.
Nem ismertem a keserű magányt, a fortyogó
levekben forgatót, a szakálltépő, káromló magányt.
Nem ismertem? Kilábaltam belőle,
leszárítottam lábamról sarát, levertem sarkamról porát.
Szabad voltam. Ablakom mindig nyitva volt a Szélnek.
Ma már azt is tudom, hogy bármi volt és bárhogy is volt,
s akármit vettek el, minden hiánnyal
én lettem gazdagabb. Ma már azt is tudom, hogy
boldog voltam. Boldog vagyok.
Elég.
Hallgassuk a tengert, Szerápion.

S mit hallgassunk, ha nincs?

- A tenger mindenütt van
és mindig van, Szerápion. Ahol te vagy, ott van a tenger.
Két tenger közt egy hullámsáv, félig még fodrozó, félig merev már,
ez vagy, Szerápion. Ezek vagyunk: két tenger közt az Átmenet
hullámai, elporladók s mindig megújulók;
a mindig éppen elmúló, a mindig éppen változó
öröklét: ez vagyunk. Magunkkal visszük tengerünket.
Hajtottad már kagylóra füledet? Rózsaszín kőfodrai közt
hallottad már a tengert? Hallottad már a kagylóban a csöndet?
Ahol a csönd van, ott a tenger. Ahol a csönd van, ott a zúgás.
Hallottad már a rózsában a nyílás
titkos hullámverését, a mély morajt, amint a szirmok
szétválnak? Hallottad a Nyílás mérhetetlen
messziről érkező néma hullámverését?
Ahol a rózsa, ott a tenger. Ahol a Nyílás, ott a tenger.
S a fordított nyílás, a Hervadás:
az is a Tenger.
Bennünk él és benne élünk.
Meríts egy hullámot az árból: kagylóvá kristályosul tenyeredben.
Egy pillanatnyi tenger, rózsaszín kőfodraival,
a zsongó Hallgatás, a végtelenség néma ajka,
mielőtt visszaolvad elemébe.
Ez vagyunk.
Hallgassuk a tengert, Szerápion.

S az emberek? "A mások: a pokol"?

- Nem. A mások, Szerápion,
az Irgalom. S ha azt hinnéd, elméjében fogyatkozó
aggastyánként beszélek, mint ki néz, de mit se lát már,
mert hályogos szemét, utolsó angyalként, az emlék
emléke is elhagyta már - nem, nem vagyok még
gyermekké bárgyult vén, ki rángó nyelvvel nyöszörög,
s nem tudja mit motyog.
A mások, ismétlem, nem a Pokol. A mások
az Irgalom. Nem mintha nem tudnám a Butaság
s a Hatalom gaztetteit. Nézz végig testemen: bőröm bokától
homlokig csupa sebhely. Mégsincs bennem harag már,
csak irgalom.
Pedig láttam röhögve gyilkolót,
gyermekbordákon táncolót, anyákat tiprót, koponyákat szürcsölőt,
szúrtak hátamba kést, tolvaj szentek türelmet prédikáltak,
láttam kiűzetést, prófétát mohó disznóhabzsolással
zabálni a pusztába kergetettek
alig hűlt ételét, s még mennyi mindent!
Hát nem mint élelmes írástudók, kik széljárás szerint fogják a tollat:
úgy szólhatok, mint aki tanú s áldozat volt egyszemélyben.
Nekem hihetsz, Szerápion: mégsem a mások a Pokol.
Épp eléggé megjártam poklukat, hát mondhatom:
a Pokol nem a mások, ha bennünk nincs pokol.
Ha nincs
mit égessen, fegyvertelen a láng. Mit lehet attól
elvenni, aki mindent odaad? Mitől lehet
megfosztani a semmiért sem törtetőt, a semmihez sem
ragaszkodót?
Egy Angyal mindig készen áll, hogy
érted jöjjön, ha szólítod. Ezért
nincs is pokol, Szerápion, ha magadban kioltod.
A másokét is. Tehetetlenek.
Jegyezd meg: bármely pillanatban
kézen foghat - már kézen is fogott
a Szabadság, és kivezet, Szerápion.

Hová?

- Hová? Igen, hová, Szerápion?
A kérdéshez. Minden kérdés az indulás,
és minden indulásban ott lappang a Cél. De ehhez
indulni kell. Kilépni. Mintha egy
(bármilyen nagy) körbe lennél bezárva,
s kilépsz a körből. Túllépsz a körön,
amerre a Sugár mutat. Minden sugár
túlmutat a körön, mely, bármilyen nagy,
magába tér vissza, míg a sugár,
túllépve a körön, valahová a körön túlra tart.
A Végtelenbe? Vagy egy körön kívüli
központba?
Néztél már gyerek szemébe,
mikor ő maga elnéz, messzire,
játékán túlra? Semmiségbe? Végtelenbe? Láttad
szeme tükrében saját arcodat?
Egy szem, maga a tisztaság, s ártatlan íriszén
egy másik szem, tétován és mohón,
mint késhegy, cél nélkül rezegve még -
potenciális gyilkosok vagyunk
mindannyian, Szerápion. De nem mindenki öl.
Dobd el képletes késedet. Ne ölj.
Lépj ki a körből.
Indulj el, keress
egy gyermeket, és kérd meg, hogy szemébe
nézhess, sokáig, addig, míg a késhegy
el nem tűnik, s eggyé nem lesz a két szem,
hogy megláthasd a Tengert. Csak a gyermek
járhat a tengeren: könnyű és tiszta mint a hullám,
vagy mint a Szél.
Elindul, soha nem
kérdi: hová? - csak túllép a körön,
s biztos benne, hogy nem hiába. Megpihen,
és megy tovább, mert biztos benne: túl a tengeren
másik tengert talál. A tengerek, Szerápion,
változnak halmazállapot szerint, de lényegük,
a hullám, mozgón, mozdulatlanul, mindig a körön túlra csap.
Aki látta a tengert, aki kortyolt tengervizet
rózsák szirmai közt vagy gyermekek szeméből,
s érzett bőrén szelet, rugalmas tenger-horzsolásút,
nem vágyik vissza a körön belülre.
Meguntam a piacokat, Szerápion. A kikiáltók
ágálását a napi árfolyamról,
s az ájtatos tülekvők együgyűen
átlátszó tőrvetéseit. Hiszen tudod,
mint bukdácsolnak más ellen vetett
hurkaikban, vagy a hálókban rángatóznak,
miket azért feszítenek, hogy más belé akadjon.
Meguntam az agórákat. Ítélet
nélkül. Csak mert meghallottam a Tengert.
Ítélet nélkül. És nem érdekel
ítéletük. Már csak a Tenger.
Látod ott a madarat? A fél eget átszelte már,
mióta itt vagyunk, neszét se hallani,
csak száll, hasítja egyenletes szárnycsapással
a maga tengerét, mindig tovább. Hová?
Míg nyarába nem ér.
Indulhatunk, Szerápion.

S a halhatatlanság?

- Akik az alvilágban,
holtuk túlélve bár, létlen árnyékélettel vándorolnak,
előbb-utóbb, ötven, száz, kétszáz után
mind kijutnak a fényre.
Csakhogy akkor
már mit sem ér nekik, Szerápion.


Két férfi lépkedett a sivatagban. Előttük végtelen homok, mögöttük végtelen víz. Mögöttük a tenger hullámai, előttük a homok hullámai. S fölöttük egy Madár.
Fölülről minden hullám mozdulatlan. De annak, aki száll, minden hullám mozog. A világ egy-egy hullám-szárnycsapás, amellyel túlgördül magán.
Ha mozdulatlan, akkor is. Ha sivatagban, akkor is. A két kő, amin ültek, rég eltűnt már. Elnyelte a víz vagy a homok árja.
Mentek a homok tengerén, a némaságban hallgatták a tengert.
A tenger lassú szárnycsapásait, ahogy biztos Nyarába hömpölyög.
S mielőtt eltűnt volna, távol, a kéken ködlő messzeségben, a két alak eggyé mosódott.


Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Fény és sötétség
  2017-01-25 22:55:35, szerda
 
  Fény és sötétség

Egy megtért Tibeti kolostorba igyekvő vándor megállt egy faluban, ahol élelemért cserébe történeteket mesélt a falubelieknek. A falu bölcse megkérdezte tőle, miért higgyen neki?
Ezzel a mesével válaszolt.

Egyszer elindult két fénysugár. Két fénygyermek. Éppen csak hogy megszülettek a nap tüzéből, és máris száguldoztak. Szépen bevilágították az eget, ragyogóvá téve a csillagokat. Egyszer megláttak egy bolygót. Csodálatos volt. Kék burok vette körül. Megálltak és gyönyörködtek a fényükben szikrázó bolygóban. Nézték a hatalmas óceánokat, játszottak vele, nézték a hatalmas erdőket, azzal is hosszasan eljátszadoztak. Majd meglátták egy palota arannyal borított fedelét. Ebben gyönyörködve nézték magukat. Teljesen elkápráztatta őket a saját gyönyörűségük, ahogy a palota aranyborítású fedelén visszatükröződtek. Nem akartak tovább menni. Azt gondolták, ez itt maga a gyönyörűség. Az egyik fénygyermek meggondolta magát, és tovább lépett. Meglátta az erdő homályában amint egy csodálatos állat játszik. Élvezi az ő fényét, melegét és közben ugrándozva legeli a füvet, s a fénytől teljesen megrészegedve boldogan, mindenről megfeledkezve játszik. Majd hirtelen egy hatalmas állat vetette rá magát. Megölte és felfalta. Még ő maga is megijedt ettől a hatalmas erőtől, ami gyorsan a semmiből érkezett. Ijedten futott tovább. Meglátta a szegények rozoga viskóit, és meghallotta, hogy bent egy asszony jajongva szül, és eltorzul a fájdalomtól, és hogy hiába ordít, szenved, nem segít neki senki, és meglátta, amint éppen temetnek egy kisgyereket, és hogy sírnak az emberek.

Mikor mindent megnézett, visszatért testvéréhez, aki még mindig a palota fényében gyönyörködött, és lelkesen áradozott, hogy micsoda csodabolygó ez, ő itt szeretne élni, mert itt minden maga a boldogság, mert itt minden a szeretetről, békéről, és a harmóniáról szól, mert itt örökké Fény van és boldogság!

Kérte testvérét, hogy álljanak tovább, mert ő már biztosan tudta, ez nem lehet igaz, mert van itt egy szörnyűség, ami őket is biztosan el fogja pusztítani, ha nem mennek tovább. Testvére nem volt hajlandó elfogadni a kifogásait, de mert nagyon szerette, itt maradt vele ezen a bolygón. Így hát mindkettőjüket megette a sötétség.

A történet elmesélése után ezt mondta a megtért a falu bölcsének:

Te az a fénysugár vagy, aki megáll a kirakatnál és visszanéz. Aki megállt a tisztaság határán, és innen értelmezed az isteni kinyilatkoztatásokat. Én, pedig az a fénysugár vagyok, aki tovább ment, le egészen a pokol fenekéig, és onnan tértem vissza ide hozzátok. Beláthatod, hogy azt, amit én mondok, azt én meg is tapasztaltam.

Ekkor a falu bölcse meghajolt és azt mondta; Hiszek neked. Te valóban az vagy, kire érdemes hallgatni.


Molnár Mária
parapszichológus





 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Fekete István: Roráte
  2017-01-24 21:55:40, kedd
 
  Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.

Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.

A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: "Harmatozzatok, égi Magasok..."

Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is - ugyanonnan -; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... Amilyen kutya konok ember volt világéletében - gondolja Illés -, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.
- Nem! - ijedt meg. - Ezt igazán nem szabad - és Mátéra néz, aki - úgy látszik - elaludt.
- Ez hát el, a híres - mosolyodik el -, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle... akár a halotté...
- Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!...
Harag, ide harag , oda a rohadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról - csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:

- Hallod-e, Máté?
Máté felhorkan:
- No! - és néz Illésre, mint a csodára. - Te vagy az, Illés?
- Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél...
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
- Kicsit megszédültem - hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni -, már elmúlott.
- Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

- Mi volt ez, Szentatyám? - néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. - Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
- Két ember kibékült - mondja a főszent, és melegen sóhajt.
- Csoda! - suttog a kis angyal.
- Hát bizony a mai világban...
- És most mit csinálnak?
- Nézz utánuk, fiam.

A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
- Gyere be, Máté, régen voltál nálunk - mondja Illés -, lángost sütött a lányom...

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
- Mi az a "lángos", Szentatyám?

A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.





 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 262 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 69 db bejegyzés
e év: 1013 db bejegyzés
Összes: 22461 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4596
  • e Hét: 4596
  • e Hónap: 135859
  • e Év: 1394037
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.