Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/45 oldal   Bejegyzések száma: 441 
A hivatalos agymosás 10 pontban!
  2018-02-20 23:15:35, kedd
 
  Noam Chomsky világhírű nyelvész tíz tételben foglalta össze a Hatalom tömegeket manipuláló mesterkedéseinek lényegét. Chomsky tízparancsolata nagyon tanulságos és mindenkinek ajánlott, aki el szeretné kerülni az agymosást. Íme a híres tételsor, aminek igazságtartalmáról nap mint nap meggyőződhetünk:

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér" propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a “szürkét" (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a “feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk") évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Gyulay Endre: A nagy szavak el ne vakítsanak!
  2018-02-10 21:19:20, szombat
 
  Sok rendszert átéltem. Gyerekfejjel Horthy Miklós kormányzását, amikor korábban fejeztük be a tanévet, mert az iskolánk kellett a német megszállóknak, meneküléssel éltem át a szovjet megszállás kezdetét, káplánként Rákosit, befizettem a kötelező önkéntes békekölcsönt, láttam az 1956-os menekülők egy részét, és magam is tapasztaltam a Kádár-uralom rendőrszobai kihallgatását.

A Grósz Károly-i időben lettem püspök. Majd az úgynevezett rendszerváltás utáni választások utáni váltásokat is megéltem. Láttam a 99,5 százalékos győzelmet és a többpártrendszeri győztesek gyors bukását.

Őriztem a Kun Béla vezette csapat miatt lámpavason függő nagybátyám emlékét. Újratemettem, csendesebb időkben, másik nagybátyámat, akit a szovjet megszállás idején hívtak be, és már nem állt módjában élve visszatérni feleségéhez és kisfiához.

A több mint nyolcvan év alatt volt lehetőségem tapasztalatokat gyűjteni.

1991 augusztusa volt. II. János Pál pápa, leszállva a repülőről, megcsókolta a magyar földet, és köszöntőbeszédet mondott.

Íme, egy része: ,,Kedves testvéreim, a rettenetes háború és a rákövetkező évtizedek szörnyű pusztítást okoztak országotokban. De most lehetővé vált, hogy a múlt romjain új világot építsetek. Követve elődeitek példáját, akik soha sem engedték kialudni a reménység lángját. Minden nemzeti sorscsapás után megvolt bennük a bátorság és az erő az újrakezdéshez, életük megújításához."

Majd pár mondat után így folytatta: ,,Hazátok most teljes függetlenséget vívott ki, és szabadon építhetitek a nemzet életét. Most azonban újabb ellenérdekek jelentek meg a láthatáron, másféle nehézségeket kell legyőznötök, más ábrándokat szétoszlatnotok. A társadalom belső nehézségeire gondolok, az egyes személyek és csoportok önző érdekeire, amelyek szembefordítják egymással az embereket. Történelmetek arra tanít, hogy mindez a jövőtöket sodorhatja veszélybe, és meghiúsíthatja erőfeszítéseiteket egy igazságosabb és emberibb társadalomért."

Huszonhét év telt el e beszéd elmondása óta, de sajnos ma is igen megfontolandó, követendő, ha igazi magyar jövőt akarunk népünknek biztosítani. A pápa a szentmise végén így szólt: ,,Ti, magyar testvéreim, legyetek tudatában annak a nagy szerencsének, melyet jövőtök számára az a szabadság jelent, amelyet visszafordíthatatlanul megszereztetek. Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadsággal."

Manapság próbálok szétnézni országunk életében. Hallom a tévében, a rádióban a pártok nyilatkozatait. Magukról alig beszélnek, de tele vannak a másik párt hibáinak, sőt bűneinek felsorolásával.

A kormány elmulasztotta, elhanyagolta..., s jön a felsorolás. Nem azt sorolják, amit jól tett. Korrupció itt, jogtalan tékozlás amott. Érdekes, hogy hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt még nem látták, vagy ha igen, nem tettek feljelentést, nem kértek kivizsgálást. Egyik-másik biztosan nem is igaz, de hangulatot rágalommal is lehet kelteni.

Ez a személy jó lesz miniszterelnöknek, halljuk. Indok, az nincs. Aki vezetőként hangosan beismerte és világgá kürtölte hazugságait, hamis jelentéseit, ma már újra alkalmas a közélet vezetésére. Bár a hivatali eskü sok mindenre kötelezi, de a választók, akiknek érdekeit, igényeit képviselni megválasztották, vissza nem hívhatják. Az országos károkért felelősségre nem vonják.

A mások szapulása mellett egy-egy terület rendbetételét is kitűzik. Egészségügy rendezése, korrupció felszámolása, iskolaügy modernizálása, fizetésemelés, sőt annak nyugati szintre hozása, munkanélküliség felszámolása, segélyezettek életszínvonalának emelése, adócsökkentés, nyugdíjemelés stb., stb. Csak azt nem teszik hozzá, hogy miből, honnan teremtik meg az ehhez szükséges forrásokat.

Még egy terület van, amely - gondolom - nagyban befolyásolná a választókat: melyik ország érdekei, befolyásának biztosítása miatt kellene bejutni a képviselők közé. Volt már Hitlerünk és Szálasink, volt egy Sztálinunk és Ráko­sink, volt 1956, amikor amerikai segítséggel biztattak a Szabad Európa Rádióban. Most van-e a világkormánynak való kiszolgáltatottságot ígérő pártunk?

,,A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos." Albert Einsteinnek tulajdonítják e mondatot. S mivel kaptam egy hosszabb írást, idézek belőle kicsit: ,,A középkori háborúk mögött mindig pénzügyi csoportok álltak. Két uralkodót összeugrasztottak, mindkettőt eladósították és rablóháborúba kényszerítették. Egyik biztos győzött, visszafizette az adósságot, a másik javai pedig átvándoroltak a bankárok tulajdonába."

,,Már az 1789-es francia forradalmat is ők robbantották ki. XVI. Lajos nyakig el volt adósodva feléjük, és nem tudta visszafizetni a kölcsönt. Ekkor döntöttek Lajos és az egész francia nemesség likvidálása mellett."

,,Létrehozták a demokráciát, amiben már nem az uralkodókat, hanem a népet adósították el képviselőik által. Ugyanis a népet nem lehet leváltani. Így az adósság mindig megmarad, csak a politikusoknak hazudott saját ügynökeiket váltják le. Sok hülye elhiszi, hogy valódi demokráciában él. Pedig ordítóan nyilvánvaló, hogy egy olyan rendszerben, ahol négyévente egy nap demokrácia van (a választások), az nem lehet sem demokratikus, sem szabad. Az egyetlen szabadságunk csak az, hogy mi választhatjuk ki, melyik politikusnak hazudott ügynökük foszt ki minket."

Az idézet gunyoros, nem teljesen igaz, de a választás demokráciája megfosztja a választót a beleszólástól, hiszen még a megválasztott is, ha nem a pártja gombját nyomja meg, csupán pénzbüntetésre lesz ítélve a pártja részéről. A polgár a féligazságok és csalétkek helyett a teljes igazság kimondása és a felelősség vállalása mellett tud csak szavazni.

Gondolom, a kormányon lévők és az ellenzék nem ellenségek, hanem az ország javát akarják, ezért nem harcra, hanem párbeszédre lenne szükség, a közjót előmozdító döntésekre. Erkölcsi alapon vállalkozzanak arra, hogy a nép felelős vezetői lehessenek.

Isten adjon fényt minden magyarnak az idei választásokon!

A szerző nyugalmazott megyéspüspök



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
A nép tiszta lelke a gyermekekben szüleik újjá… (avagy
  2018-01-29 20:45:21, hétfő
 
  A nép tiszta lelke a gyermekekben szüleik újjá... (avagy, az oktatási kormányzat és a tanárok felelőssége)





Amikor a gyerekeket a politika jól fizetett legalja kivitte az utcára, kezdtem el gondolkodni az oktatás valós problémáin. Mindazon, ami idevezette a mai magyar oktatást, a tanárokat, a diákokat és a szülőket.

Hiszen e három alapvető eleme van a közoktatásnak azon kívül, hogy bizonyos jó vagy rossz törvényekkel a mindenkori oktatási kormányzat is a gyermekek által igyekszik rányomni sajátos bélyegét a jövőre.

Az oktatási rendszer és az oktatás züllése persze nem a Fidesz-KDNP kormány alatt kezdődött, hanem jóval előbb. Ha a pontos dátumot jelölnénk meg, akkor bizony egy nagyon régi évszámmal kell kezdenem. 1948. jún. 16. Ez volt az a nap, amikor Ortutay Gyula a Vallás- és Közoktatási Minisztérium vezetője - aki mellesleg piarosta diák volt, és 1934-ben leadott diplomamunkájának címe ,,A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban" - államosította az egyházi iskolákat, szélnek eresztve a tudós paptanárokat, egyetemi professzorokat, a jövő pedagógusait képző tanárokat, akiknek a helyét baloldali, elkötelezett, de tudatlan emberekkel pótolta a kommunista diktatúra. (Hasonló kultúra-, és magyarellenes terrorcselekmény történt a MTA-n is.)

Tulajdonképpen ez az a dátum, amelynek említése után tulajdonképpen felesleges volna tovább írnom, hiszen az okot már megneveztem. S ebben az említett okban benne van ezernyi már erkölcsi és társadalmi tragédia is, amelyeknek a kifejtése könyvterjedelmet igényelne. Ezért nem is itt folytatom... Inkább egy nagy lépéssel közelebb jövök a mai magyar és európai valósághoz.

A kommunisták által meghagyott nyolc katolikus egyházi iskola tanárai azért lehettek kiváló pedagógusok és nevelők, mert ők nem csak a szocialista egyetemen sajátították el tudásukat, hanem a kolostorok könyvtáraiban pallérozódtak, és az idősebb, de a tanítástól eltiltott, vagy kiöregedett szerzetestársaktól is kaptak útravalót. Az állami egyetemekről és iskolákból kiöregedett, még rendkívül jó képzésben részesült tanárok helyét azonban már a kétes képzettségű oktatók által nevelt fiatalok vették át, akik a szocialista erkölcs és elmélet alapján végezték tanulmányaikat. S ez az évről-évre ismétlődő és romló folyamat mind jobban a lejtő felé terelte a magyar iskolarendszert. A legnagyobb csapást az u.n. rendszerváltás utáni oktatási miniszterek, köztük Magyar Bálint mérte a magyar közoktatásra, annak ügyére és mindezzel a magyar nemzet jövőjére, a néplélekre is. A modernizálás és az unióhoz való alkalmazkodás ürügyén voltaképpen ,,megszűnt" a hagyományos magyar oktatási rendszer, bár az iskolakötelezettség, mint törvény megmaradt. A pedagógus pálya is megszűnt hivatásként jelen lenni a társadalomban, s maradt csupán pénzkereseti lehetőség, szakma, amely lélek és szeretet nélkül, kapitalista nagyipari módon lett alkalmazható. A gyermekek létszáma is drámai módon csökkent (s ez is a szocialista erkölcs - itt a szocialista szó, mint fosztóképző - és a liberális szellemiség bűne).

Ma sem az alapoktól igyekeznek az arra ,,felkentek" megváltoztatni az oktatási rendszert, hanem ötletelések és ilyen-olyan légből kapott politikai elvek, és a világban meglévő trendek mentén folyik az átalakítás. A megkezdett egészséges nemzeti nevelési program folyamatát megálmodó és megvalósító államtitkárt eltávolították.

Eddig csupán tényállításokkal rukkoltam elő. Most hadd világítsak arra, hol kezdődött az amúgy is megkérdőjelezhető erkölcsi, lelki nevelés teljes megsemmisítése... s mi volna a legfontosabb, hogy a magyar oktatási rendszer ismét megfeleljen a magyar identitásnak, hazaszeretetnek, vallási és erkölcsi feltételeknek, a gyermek lelki fejlődése érdekében.

Mielőtt azonban erről beszélnek, hadd mondom el, hogy a szakgimnáziumok java részében nincs az ott oktatott szakmáknak megfelelő tankönyve, s csak a tanár által az órán lediktált jegyzetekből tanul a gimnazista. Az órai diktálás üteme a tanártól függ, de a diák legtöbbnyire vagy olvashatatlanul írja le siettében az anyagot, vagy kihagyásokkal, ami önmagában is értelmezhetetlenné teszi számára azt az otthontanuláskor. (Megjegyzem, hogy a gomba módra szaporodó egyházi iskolákban sincs egységes hittankönyv!)

A másik alapvető probléma a tanulnivaló, a házi feladat tömege, s az, hogy miden tanár úgy gondolja, csak az ő tantárgya létezik. A napi 8-12 órai iskolai elfoglaltság után csaknem ennyi idő kell a gyereknek, hogy felkészüljön a következő napra...

A nép lelke a gyermekekben születik újjá. Ha mi felnőttek nem gondoskodunk arról, hogy a néplélek egészséges maradjon és a nemzet megmaradását szolgálja, akkor a nép megsemmisül. A gyermeklélek rombolását alapos megfontolás alapján, a zenetanítás, az ének-zene és a művészettörténet megszüntetésével kezdték el, s ehhez a romboláshoz más nem is nagyon kellett. Hiszen amikor a népdal tanítása, a klasszikus zene iránti vonzalom iránti igény elültetése megszűnt, akkor a gyermeki lélek egészséges nevelésének legalapvetőbb szegmensét törölték el. Sajnos a rendszerváltás sem hozott ebben javulást, nem állította vissza az ének-zene és művészeti oktatást, sőt, tragikus, hogy inkább tökéletesíteni látszik ezt a végzetes irányt.

Nézzük meg mit is mondott Kodály Zoltán a zenei nevelésről?

,,A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal."

,,A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet."

,,Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."

Folytathatnók Kodály megállapításait, de felesleges, hiszen minden felelős oktatáspolitikusnak tudnia kell mit jelent a zene a gyermek, és általa a jövő számára. Ha nem teszünk eleget ennek a követelménynek, akkor húsz-harminc év múlva kiégett, nemzetietlen és sehová sem tartozó középgeneráció adja majd el kultúránkat, hazánkat, múltunkat és a nemzet jövőjét.

Ma már látjuk, hogy azok, akiknek harminc éve már hiányzott az ének-zene tantárgy az órarendjükből, s otthonról vagy templomi zenéből, esetleg saját érdeklődésüket kielégítve nem kaptak pótlást e téren, hová jutottak, milyen a lelki beállítottságok. És ez a folyamat szintén súlyos következményeket hordoz magában. Zenetörténet, művészettörténet és a művészetek iránti igény iskolai alapozása nélkül sem kiművelt emberfőkről, sem magyar nemzeti kultúráról, kulturáltságról nem beszélhetünk. Jövőről sem! Éppen ezért az első és legfontosabb teendő, hogy az ezzel megbízott szakemberek és döntéshozók ebben a kérdésben tegyenek nagy és sürgős lépéseket.

A másik elbagatellizált hiányosság az erkölcsi nevelés és a helyes viselkedés oktatása, valamint az alapműveltség gyermekekbe oltása. Amikor egy egyetemista nem tudja hol született Mozart, Beethoven vagy Michelangelo ott nagy baj van a közoktatással. Hasonlóképpen problémára utal, hogy egyes tanárok is, e kérdésekben diákjaikkal azonos szinten vannak. S ez sem mai keletű probléma, hiszen hallottam egyetemi tanárt, akinek a ,,ban-ben"-t nem sikerült eltalálnia a TV kamerái előtt, vagy a ,,hassa-hesse" olyat természetes volt a számára, mint a levegővétel... Igaz, ez a törvényhozók többségének, de még egyes MTA doktorok számára is meglehetősen komplikált dolog.

Főiskolára járó fiatalok mondják, hogy az első főiskolai évben mindenről esett szó, csak a gyermekekről nem... és ez sajnos jellemzővé vált a pedagógusképzésben. Korábban a tanítóképzők oktatóiskoláiban (pl.; Székelyudvarhelyen) már 14 éves kortól tanítottak a pedagógusjelölt fiatalok, s elsődleges volt, mint iskolai követelmény a gyermeki lélek megismerése és fejlődése segítésének elsajátítása. Talán ezért más és értékesebb az erdélyi magyar közoktatás, bár a hírek szerint azt is igyekeznek a helyi magyar liberális oktatási szakemberek, egyetemi tanárok lezülleszteni és hozzáigazítani az európai liberális ,,gender" irányvonalhoz. (Ne nevezzük a Mikulást bácsinak, vagy ne írjunk a tankönyve az Adventől)...

Nehéz tehát rendet és valós átalakítást teremteni a szocialista és liberális ámokfutás után, amikor kulturáltságról nem beszélhetünk, s az oktatók nem kis hányada is, az évtizedes leépülés okán, híján van annak annak a tudásnak, amely szükséges volna, a gyermeki léleknevelés, a pedagógusi ,,hivatás" gyakorlásához.

Nem tüntetni és politizálni kellene ma a pedagógusoknak, hanem önmagukat képezve törekedni arra, hogy a diákoknak olyan tudást és lelki többletet adjanak, amelynek értelme és értéke van. A gyermekeknek pedig el kell magyarázni, hogy egyetlen kötelességük van: - a tanulás, amelyet saját érdekük követel, és saját érdekükben követelünk meg tőlük.
A törvényalkotóknak és törvényhozóknak pedig világos és egyértelmű irányba kellene terelni a fiatalságot lelki és szellemi fejlődésüket segítve, nem pedig megutáltatva az iskolát és teljesen leterhelve őket sokszor felesleges és rosszul rangsorolt tantárgyakkal és tantervvel.

Mert ma mindenről szó esik, csak arról nem, hogy mindaz a cirkusz és gyűlölködés, amit tapasztal az ország pontosan azok miatt van, akik ma e gyűlölködést szítják. Mert az oktatás züllesztését 1948. június 16-án a szocialista diktatúra indította el, és a rendszerváltás utáni liberális kormányzás adta a kegyelemdöfést.

Jó volna tehát, végre a gyermekkel és a gyermeki lélekkel is foglalkozni, amikor az oktatás problémáiról beszélünk...Mert a nép lelke a gyermekek lelkében születik újjá. S nem mindegy, hogy egy torzszülött, vagy egy ép lélek születik-e, a mi szellemiségünk és intézkedéseink nyomán...


Stoffán György


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Robert A. Hall: Átkozottul fáradt vagyok
  2017-12-12 19:45:44, kedd
 
  73 éves vagyok - Kivéve egy főiskolai szemesztert, amikor nagyon kevés munkalehetőség volt, valamint egy hathónapos szakaszt, amikor két munka között ugyan állás nélkül voltam, de nap mint nap munkát kerestem, 18 éves korom óta keményen dolgoztam.

Néhány egészségügyi gondom ellenére még mindig heti 50 órát dolgozom, és nem voltam betegállományban már hét vagy nyolc éve.

Jó fizetésem van, de a munkámat és a jövedelmemet nem ajándékba kaptam, keményen dolgoztam, hogy oda juthassak, ahová mára elértem.

Adott a gazdasági helyzet, nem látható a nyugdíjba-vonulás lehetősége, én pedig fáradt vagyok. Nagyon fáradt.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, ˝meg kell osztanom javaimat˝ az olyan emberekkel, akiknek nem az enyémhez hasonló a munka moráljuk.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy az állam el fogja venni, ha kell erőszakkal, azt pénzt, amit én kerestem meg, és olyan embereknek adja, akik lusták azt megkeresni.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy az iszlám a ˝Béke vallása˝, miközben naponta olvashatok tucatnyi történetet arról, hogy muzulmán férfiak családjuk ˝becsületéért˝ megölik nővéreiket, hugaikat, feleségeiket, lányaikat; hogy a muzulmánok lázadoznak az enyhe kihágások miatt is; hogy a muzulmánok keresztényeket és zsidókat ölnek, mert azok nem ˝igazhitűek˝; hogy a muzulmánok iskolákat gyújtanak fel, mert lányok is tanulnak ott; hogy a muzulmánok tizenéveseket, akik nemi erőszak áldozatai, halálra köveznek ˝házasságtörésért; hogy a muzulmánok a kislányok nemi szervét megcsonkítják; mindezt pedig teszik Allah nevében, mert a Korán és a Sharia törvény ezt diktálja nekik.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy ˝a más kultúrák iránti tiszteleten˝ túl meg kell engednünk, hogy Szaud-Arábia olaj dollárjainkból mecseteket és muzulmán vallási tanintézményeket hozzon létre az USA-ban és Kanadában, hogy azokban gyűlöletet prédikáljanak, miközben egyetlenegy amerikai vagy kanadai csoportnak sem engedik meg, hogy Szaud-Arábiában templomot vagy zsinagógát létesítsenek, melyben szeretetet és toleranciát tanítanak.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy csökkentenem kell az életszínvonalamat a globális felmelegedés-aminek vitatása mindenkinek tiltott-elleni harc jegyében.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy a kábítószerfüggők betegek, akiket támogatnom és segítenem kell, és fizetnem kell az általuk okozott károkért. Tán csak nem valami hatalmas baktérium rohant elő egy sötét sikátorból, megragadta őket és fehér port tömködött fel az orrukba, miközben ők próbáltak harcolni ez ellen?

Belefáradtam, hogy állandóan azt hallom, hogy gazdag sportolók, vendéglősök, politikusok pártállásuktól függetlenül, mindannyian ártatlan hibákról, ostoba hibákról, fiatalkori hibákról beszélnek, közben mindannyian tudjuk, csak azt tartják egyetlen hibájuknak, hogy lebuktak.

Elegem van az olyan emberekből, legyen bár gazdag vagy szegény. - akik úgy vélik, ők mindent megtehetnek.

Igazán elegem van az olyan emberekből, akik nem vállalják a felelősséget életükért és tetteikért.

Elegem van abból, hogy problémáikért a kormányt, vagy a diszkriminációt, vagy a nagy-valamit hibáztatják.

Igen, átkozottul fáradt vagyok.

Viszont egyben örülök is, hogy 73 éves vagyok.. Mert, bizonyára, nem kell majd látnom azt a világot, amilyenné teszik a mait ezek az emberek.

Én csak az unokáimat sajnálom.

--------------------------------------------------------------------------------- ----------------------

Robert A. Hall egy tengerészgyalogos vietnami veterán, aki politikusként öt cikluson át szolgált a Massachusetts Állam Szenátusában.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Európa kettős férce
  2017-12-05 22:44:23, kedd
 
 


A történelmi emlékek védelme a megmaradás és gyarapodás feltétele

Thaiföldön és Kambodzsában a restaurált ősi romok látványosságait turisták milliói keresik fel a világ minden zugából ide zarándokolva. Ang Kor vagy Ajutthaja valóban csodálatos, és az a tisztelet is elismerést érdemel, ahogyan a helyiek őrzik, védik történelmi emlékeiket. A szélsőségeket megelőzendő piktografikus jelekkel is figyelmeztetnek a tilalmakra. Nem csupán dohányozni, szemetelni, kiabálni vagy a romokon ugrálni tilos, de ízléstelenül pózolni, a szent helyeken méltatlanul viselkedni és öltözködni is. És ott, ahol a drogterjesztésért halálbüntetés jár, ott ezzel sem viccelnek. Van is hatása!




A hetvenes évek kambodzsai kommunista népirtásának fegyverei a mangóligetben

Eközben Európában rombolják templomainkat, rágalmazzák, ócsárolják keresztény egyházainkat... liberális módon szabadon és büntetlenül. Csak a holokauszt tagadásáért jár megtorlás, mintha ez lett volna az egyetlen és legnagyobb népirtás a huszadik században, mintha a kommunizmus haláltáborai nem léteztek volna, ezeket le lehet tagadni, agyonhallgatni, megkérdőjelezni. Sőt a világháború győzteseinek potsdami alapelvét követve, hogy a győztesek nem követtek el háborús bűntetteket, azért a hirosimai, drezdai, katyini tömeggyilkosságok civil áldozatait, a deportálásokat, a pozsonyligetfalusi mészárlásokat ,,járulékos veszteségnek" nevezik. A benesi emberiség ellenes, milliókat érintő és németek valamint magyarok ellen elkövetett etnikai tisztogatásokat pedig törvény védelmezi.

Valamiféle agymosó szellemi diktatúra tartja félelemben a szólásszabadságot, mert a bűnös fajtalankodás, az aberrált magatartásforma, az eutanáziára és abortuszra biztató propaganda, a drogliberalizációra való felhívás, a halál kultúrájának reklámozása megengedett, a bűn felmagasztalását elnézik, de a tények feltárását kettős mércével engedélyezik csupán: az egyiket lehet, a másikat nem! Koszovónak van joga önrendelkezésre, de a katalán és Krím - félszigeti lakosságnak ez nem jár. Orosz veszedelmet kolompolnak, de az USA és a NATO tömeggyilkosságait még pénzzel is kellene támogatnunk.




a természet visszaköveteli jogait

Amikor a Semmit Valamivé magasztalhatják, de a Valamit lesajnálhatják, és ezt a lelki egészségkárosító környezetet még propagálják is, de bezzeg, ha csak egy fél légköbméterrel kevesebb levegő van az osztályteremben, akkor nem engedélyezik az iskola megnyitását. Amikor a gender ideológiát lassan kötelezővé akarják tenni az oktatásban, de Soros György uzsorás sikkasztásait származása miatt nem szabad bírálni, ott nagyon nagy a baj. És még ki is oktatnak, hogy ők bizony vigyáznak a gyermekek fizikai egészségére. Ám a lelkek felügyeletétől még a hitet, a reményt és a Gondviselő Mindenhatót is el akarják szakítani. Vagyis csak engedelmes rabszolgákat, nem pedig gondolkodó embereket akarnak ,,kinevelni" az Európai Pénzunió Gazdaságbirodalma számára.

,,Elvégre az emberi jogokat nem helyezhetjük a gazdasági érdekek fölé!" - ahogyan azt a Szlovák Köztársaság Benest és Gottwaldot is meghazudtoló bölcs kiskakas vezérbikája szcientológiai alapigazságként kijelentette volt. Ehhez képest még a szerencsétlen Kotleba is bölcsebb népnyúzó lehetne ebben az országban, de csak az egyik bohócot akarják félreállítani, a másik pedig legyen példakép?!


Mihályi Molnár László


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Egykori bankrablók – Mai kultúrbűnözők
  2017-12-01 00:23:22, péntek
 
  Mielőtt közlöm Varga B. Tamás írását megjegyzem, hogy Ambrus Attila megbűnhődött, letöltötte börtön büntetését, tisztességes életvitele van. Tvrtko viszont a magyarok belső ellensége, aki bizonyítani akarta, hogy mi is "gyarmatosítók" vagyunk, megérdemeltük Trianont. Szomorú, hogy még mindig ellenünk áskálódhat.





Háromszor is megnéztem azt a beszélgetést, amit Vujity Tvrtko Bombera Kriszta társaságában folytatott le Szalay Bencével, A Viszkis című Antal Nimród film címszereplőjével, és Ambrus Attilával, akinek az életéről a mozifilm szól. A háromszori megtekintés oka az volt, hogy meg akartam győződni arról, vajon Tvrtko valamiféle hype miatt állt-e bele Attilába, a televíziós botrány generálta nagyobb nézettség okán, vagy pedig valóban hatalmas erkölcsi fölénye magasáról tekintett le Ambrusra. Harmadszorra egyértelműen bebizonyosodott számomra, hogy az utóbbiról van szó. Nekem pedig eszembe jutott 2012 márciusának az a napja, amikor mindkettejükkel volt szerencsém ,,találkozni".

2012, március 10, délután 2 óra - Budapest, Rózsa utca


Hogy miért tudom olyan pontosan a napot, annak is megvan az oka. Aznap égett le Krasznahorka vára, én pedig az esti koncertemre készültem, s a sajnálatos eseményről értesülve gyorsan felvettem repertoáromba a Krasznahorka büszke vára című dalt. Éppen azt gyakoroltam, amikor csörgött a telefon. Tvrtko volt az. Még abból az időből ismertük egymást, amikor narrációkat írtam a Hal a tortán című műsorba. Összesen kétszer találkoztunk. Először a Filmgyár egyik épületének aulájában sztorizgatott nekem fél órát, másodszor pedig ,,random" beesett a szerkesztőségbe, hogy a barátságunkra való tekintettel a narrációban írjam már őt szerethetőre. Ez azért is volt furcsa számomra, mert a két találkozásunk - a legelső és a második - között másfél nap telt el. Persze az első alkalommal telefonszámot cseréltünk, ahogy az már szokás, de... valljuk be, egy barátság kialakulásához jóval többre van szükség két összefutásnál és 36 óránál. Mindez 2008-ban történt. Soha nem hívott, soha nem keresett. Én se őt. Erre most, 4 évvel később hív. Elgondolni nem tudtam, mit akarhat.

- Szia, Tvrtko! Mondjad, miben segíthetek! - szóltam bele a telefonba.

- Szia! Te tényleg ennyire borzalmasan jobboldali lettél? - kérdezte ő, rögtön a közepébe vágva.

- Parancsolsz? - kérdeztem vissza értetlenül, hiszen a köztünk lévő kapcsolat egyáltalán nem indokolta ezt a nexust. Ő pedig így folytatta:

- Hát te olyan rendes gyerek voltál. Most meg nézem a Facebook-ot, a jobboldali portálokat, és mindenhol veled találkozom. Miért véded ezeket?

- Tvrtko én mindig is jobboldali voltam.

- Jó, az rendben, de... ez a magyarkodás, ez miért kell?

- Figyelj, én nem magyarkodom. Én magyar vagyok. Viszont, ha érdekel, hogy miért vagyok jobboldali, vagy mit jelent számomra a jobboldaliság, hívj el valamelyik műsorodba, és szívesen elmondom neked.

- Jó, hát az nem olyan egyszerű. - szabadkozott. - Az én ilyen típusú, beszélgetős műsoraimban olyanokat interjúvolok meg, akiket valóban érdekel az ország sorsa.

- Értem. Tehát te már az interjú előtt eldöntöd, hogy az interjúalanyodat érdekli-e az ország sorsa. Na, szia. - mondtam, aztán kinyomtam a mobilt.

2012, március 10, este 8 óra - Budapest, Bujdosó Székely Vendéglő

Mondanom sem kell, hogy Tvrtko hívása eléggé felpaprikázta idegállapotomat, de estére már lenyugodtam valamelyest. Amikor a koncert helyszínét adó Bujdosó Székely Vendéglőbe beléptem, a bejárati ajtó utáni előtérben furcsán ismerős arc fogadott. A kissé őszülő, borostás férfi egy kerámiákkal megrakott asztal mögött állt. Ahogy meglátott, elvigyorodott, és barátságosan köszönt:

- Á, jó estét művész úr!

- Szervusz! Varga-Bíró Tamás! Ismerjük egymást? - tudakoltam tőle, miközben parolára nyújtottam a kezemet. Kézfogásomat fogadva ő is bemutatkozott:

- Szia! Ambrus Attila vagyok. A plakátról ismertelek meg. Na és Andris barátom mesélt már rólad. -

Aztán picit elbeszélgettünk. Kiderült, hogy pár hónapja szabadult, egykori jégkorongos társa, a Bujdosó Székely tulajdonosa, Andris barátunk adott neki lehetőséget arra, hogy a portékáit árulja a vendéglő előterében. A beszélgetés végén adtam neki egyet újonnan megjelent lemezemből, ő pedig viszonzásképp megajándékozott egy általa készített pálinkás butykossal. Tetszett ez a hozzáállás. Érződött rajta, hogy nem megjátszott, hanem zsigerből jön. Kapott valamit, tehát úgy érzi, adnia is kell viszonzásképpen. Azt a butykost azóta is féltett kincseim közt tartom számon.

2017, november 26. - Újpest

Az első benyomás, vagy, ahogy a székelyek mondják, first impression, rendkívül fontos. Az esetek döntő többségében ezen áll, vagy bukik, hogy onnantól kezdve mit gondolunk a másikról. Ez a benyomás azonban muszáj, hogy személyes találkozás eredménye legyen. Nem cikkeken és interjúkon keresztüli, fals megismerés. Nem irányított közegben történő, indirekt tapasztalatszerzés. Hanem olyan élethelyzet, amiben az ember a valós énjét mutatja a másik felé. Itt ülök a monitorom előtt, nézem ezt a stúdióbeszélgetést, és eszembe jut az a bölcs gondolat, amit még interjúkészítés szemináriumon tanultam: "Aki felülkerekedik, alulmarad."

A riporternek nem az ítélkezés, s pláne nem az előítéletek táplálása a célja, hanem, hogy interjúalanyát megismertesse a közzel. Aztán majd a néző véleményt alkot. Csakhogy a néző egyszerre alkot véleményt riporterről és interjúalanyról. S ha elhívunk valakit a műsorunkba, házigazdaként vendégségbe hívjuk. Muszáj tehát, hogy figyelembe vegyük mind a házigazda kötelességét a vendége felé, mind pedig a vendégjogot. Tvrtko ezúttal nem egy mélyinterjúra invitálta a film főszereplőjét, és Ambrust. Ez az interjú egy promóciós beszélgetés volt. Senkit nem érdekelt, hogy Tvrtko magánemberként mit gondol az erkölcsről. De ha már ilyen pápábbnál is pápább attitűddel viszonyult Ambrus Attilához, néhány dolgot nem árt tisztázni. Nemcsak Vujity Tvrtko, hanem a közösségi oldalak erkölcsbajnok kommentelői felé is.

Ambrus Attila egy néhai bankrabló, aki hosszú éveket töltött rács mögött. A börtönben leérettségizett, diplomát szerzett, s kitanulta a keramikus mesterséget. Szabadulása után - baráti segédlettel - azonnal dolgozni kezdett. A most 50 éves férfi pontosan tisztában van korábbi tettei súlyával. A mi napig mélységesen furcsállja például, hogy egykoron hősként tekintettek rá az emberek, hiszen ő magát mindig zsivány csirkefogónak tartotta. Attila szerint nincs olyan, hogy betyárbecsület, mert ez a két szó - betyár és becsület - egymással összeegyeztethetetlen.

Ezzel szemben Vujity Tvrtko egy jelenlegi kultúrbűnöző, aki silány riportfilmjeivel elárasztotta a honi bulvármédiát, ráadásul végig azt a látszatot keltve, mintha értéket teremtene. Riportjai olyan messze jártak a valódi oknyomozástól, mint Szanyi Tibor a málnafröccs túladagolástól. Ugye, emlékszünk még másik, parasztvakító kollégájára, Frei Tamásra, amikor a híres, közép-amerikai dzsungeles menekülését sugározta a tévé? A képkockákon tisztán láttuk, ahogy a stáb a buja növényzetű esőerdőben az életéért menekül, majd mind beszállnak pánikszerűen egy csónakba. Aztán távolodnak. Nyilván megúszták az őket kergető drogbárók hirigelését. De mi történt a parton őket filmező operatőrrel? Na, ez az! Ezek azok a picike lólábak, amik valahogyan mindig kilógnak. Hát körülbelül ennyire volt hiteles, amikor Tvrtko hősiesen ellátogatott mondjuk Csernobilba. Azt leszámítva, hogy akkorra már évek óta több helyi csoport szervezett oda kiránduló utakat a katasztrófa-turistáknak. Vagy, amikor a trianoni paktum ,,titkos záradékáról", egy hatalmas titokról ,,lebbentette fel a fátylat". Csakhogy ez a titok a történészek, s a téma iránt érdeklődő laikusok számára egyáltalán nem volt titok. Mégis, a leggyalázatosabb tette - már újságírói értelemben - az volt, amikor az utolsó magyar hadifogoly, Toma András történetét vitte dokumentumfilmre. S mindezt úgy mutatva be, mintha ő bukkant volna rá az idős férfira, s annak 2000-ben történő hazahozatala szinte csakis az ő érdeme lett volna. Az már csak hab a tortán, hogy amíg Tvrtko a TV2 Napló című műsorát vezette, riporterei, ha éppen nem találtak hírt, akkor kreáltak. Legjobban elhíresült ,,riportjukat" egy kukorica-tolvajokat leleplező mezőőrrel forgatták. Igen ám, de később kiderült: a három kukorica-tolvaj a helybeli vízmű alkalmazottja volt. S fejenként ezer forintért játszották el a tolvaj szerepét, a stáb kérésére.

Kétségtelen, hogy szponzorainak hála, Tvrtko rengeteg olyan helyre eljutott, ahová csak igen kevesen. De... valahogy mindig a veszély után. Valahogy mindig az igazi hír, az igazi történés után. Amikor már csak azt tudta megmutatni, mi történt ott. Nincs ezzel gond, kellenek az ilyen riportok is. De ezekből tizenkettő egy tucat. S az oknyomozó újságírás nem itt kezdődik. A pokoli történetek pláne nem. Ezek a sztorik ugyanis a kénköves alvilági bugyrokhoz képest csupán testhőmérsékletű szellentés-jakuzzik.

***

Nézem ezt a beszélgetést. Mindkettejükkel volt szerencsém találkozni. Az egyikük meglakolt a bűneiért, és tanult a hibáiból. A másikuk még mindig bűnöz, és közben minket akar kioktatni az erkölcsről.

() VBT ()

Forrás: Link


Ambrus Attila Tvrtko-ról,az önuralomról és a filmjéről: Link


Berki Krisztián a Viszkis - Tvrtko csörtéről: Link


Élő adásban esett egymásnak a Viszkis és Tvrtko: Link

A Start Plusz vendége Szalay Bence színész, a filmben Ambrus Attilát alakító főszereplő és Ambrus Attila ,,Viszkis".
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Alekszandr Dugin: Az erotika idealizmusa
  2017-11-06 22:54:31, hétfő
 
  Szemben a bitorlással, az erotika kiforgatásával a liberális világban, szemben a Szerelem nagy titkának durva profanizálásával, mely ennek az átkozott kereskedő civilizációnak a gyakorlatában megvalósul, szemben a diadalmas Erósz banalitások mocsarába fojtásával - mindezzel szemben 'keresztes hadjáratot' indítunk, a Konzervatív Forradalom minden nemes lovagjának keresztes hadjáratát.





Első pillantásra az erotika problémája nem igazán politikai téma. Nincs semmiféle viszonya sem a politikai tervekhez, sem a pártokhoz, sem a parlamenti vitákhoz.

Kortársaink pragmatista megközelítése az emberi életnek ezt a szféráját már régen a közönséges anyagi örömök (vagy traumák) kategóriájába sorolta; csupán az emberi lét legleszállítottabb aspektusai figyelembevételénél fontosabb - olyanoknál, mint az evés, lakás, ruházkodás, pénz stb. Más oldalról az erotizmus, mint soha korábban, mindenütt és nyíltan van jelen mindennapi realitásunkban - a szexuális szférához tartozó célzások, utalások, asszociációk nemcsak a kultúrát hatják át, hanem meghatározott gazdasági és hétköznapi formákat is (például reklámokat, designt, feliratokat és így tovább). A szex leginkább anyagi és nyílt formájáig, fiziko-vegetatív mechanikájáig lealacsonyítva, mint valamiféle közös nevező van jelen a modern kultúrában; ebben a szerepben a marxisták divatjamúlt materializmusát helyettesítve lép fel, kizárva minden, az ideológiát, a vallást, a kultúrát illető vonatkozást, a ,,termelési viszonyok" analíziséből következőnek tartva, durván fizikai formájára redukálva. Úgy tűnik, a ,,termelési viszonyok" helyét mostanság a ,,nemi viszonyok" foglalták el. A ,,vágy", a ,,libidó", a ,,komplexusok", a ,,perverzitás", a ,,frusztráció" stb. legközönségesebb képzetei miatt immár az emberi pszichikum viseli ennek következményeit.

Az erotikához való ilyen viszonyulás azonban egyáltalán nem magától értetődő. Látszólagos nyilvánossága ellenére egy meglehetősen mesterségesen megszerkesztett értékrendszerről van szó, egy sajátos ideológiáról, amelyet kortársainkra próbálnak erőszakolni, mint valami nyilvánvalót és természetest. A valóságban adott esetben közünk van az ,,erotika materializmusához", amely önmagukban fogadja el a szexualitás legalacsonyabb testi formáit; nem szükséges megmagyarázni, de éppen ezek miatt redukálják az emberi pszichológiát erre a szintre. Az ,,erotika materializmusa" (erotikus materializmus) mint gondolkodási forma kéz a kézben jár a liberális világszemlélettel. Ugyanolyan arcátlansággal, mint amilyennel a marxisták a szellem magasabb rendű megnyilvánulásait, valamint a szent, isteni kinyilatkoztatást materiális és gazdasági törvényszerűségek következményeiként magyarázták, ugyanúgy a mai liberálisok mindent, ami korlátoltságuk és banális látókörük keretébe fér, a ,,nemi elhajlás", a ,,komplexusosság", a ,,perverzitás" kategóriájába sorolnak. Azonban az absztinencia is, a szenvedély is, az aszkézis is, a morál is, a szerelmi őrület is egyformán számot vet a liberálisok anomáliáival és a (liberálisok számára) veszélyes politikai következményekkel. A szenvedély hősi típusokat nemz, amelyek diktatúrákhoz és ,,fasizmushoz" vezetnek. A merev morál a ,,teokrácia fenyegetését" és az ,,emberi igazság" megsértését hordozza magában. Az absztinencia az intellektuális szublimációt mozdítja elő, ami árt a problémamentes, működőképes ,,piacnak". A világban a szexus egyenértékű tényezőként besorolt a fogyasztás társadalmi szisztémájába: egy az áruk közül, egy a szolgáltatások közül, egy a szociális-gazdasági magatartásformák szférájából. Ám ekképpen, tekintve, hogy így vagy úgy minden embert érint a gyakorlatban, a szexus bizonyos analógiába kerül a ,,gazdasági csereegységgel", egyfajta saját ,,pénz". Innentől az erotika előrehaladott kommercializációja, amely nemcsak a prostitúciót stb. érinti, hanem magát a házasság intézményét is, a modern világtársadalomban mindinkább ,,kereskedelmi szerződésre" emlékeztetve.

Régóta megfigyelhető, hogy az emberek minél többet beszélnek az erotikáról, annál kevésbé ismerik. Pontosan így a modern társadalomban is: minél nyíltabbá, pornografikusabbá válik a hétköznapi erotikus kultúra, annál tágabb körben terjednek el a mindennapi életben a szexuális képek és témák; minél hozzáférhetőbbé és szemléletesebbé válik a nemi realitás, annál gyengébb és erőtlenebb a valódi kapcsolat férfi és nő között, s annál több ember hajlamos a szexuális érintkezés fő vonulatához való ,,kapcsolódásra" - patologikus agyrémekhez és megmérgezett álomképekhez, a világban tévelyegve. A szexus ,,demokratizációja" nem előrehaladáshoz, hanem a valódi nemi kapcsolatok lecsökkenéséhez vezet. Statisztika mutatja, hogy a valódi nemi élet jóval gazdagabb, nagyszerűbb és bőségesebb ott, ahol kifejezetten szigorú erkölcsi normák uralkodnak, ahol a szexus csak a számára kijelölt kulturális-szociális keretek határain belül nyilatkozik meg, s nem ezen kívül, az emberi élet más szférájában, ahogy a liberális társadalomban bekövetkezett.

*

Ha az ,,erotika materializmusa" a liberális ideológia elidegeníthetetlen részeként jelenik meg, akkor a liberalizmus ellensége számára teljesen logikus, hogy megfogalmazódjon saját erotikaértelmezése; szilárdan rögzíti ,,erotika-ideológiáját", ,,erotika-programját".

Mindemellett természetes, hogy ma olyan programnak kell gyorsan és egyszerre általános érvénnyel elterjednie, amely e probléma világi kezelése.

A velünk, antiliberálisokkal szembeni gyűlölködő tagadás logikája értelmében mégis lehetővé válik az erotika szférájához való viszonyulás, a mi erotikánk, a mi szexuális ideológiánk alappontjainak sürgős megfogalmazása:

1) Az erotika nem pillanatnyi emberi gyengeség, hanem potenciális emberi erő.

2) Az erotika nem magától értetődő, hanem hatalmas rejtély és mély titok, a megfejtés egy — a feladat mindenkié.

3) Az erotika elsősorban - intellektuális, másodsorban - pszichologikus, és csupán harmadsorban - testi.

4) Az erotika összefügg a szakrális erőkkel és energiákkal, következésképpen principiálisan kívül áll a gazdasági és fogyasztói viszonyokon; nem öltheti ,,kereskedelmi áru" formáját.

5) Az erotika, lévén saját természetén keresztül a titkokhoz, a létezés éjjeli oldalához kapcsolódik, nem kell, hogy meghonosodjék a nappali világban, hétköznapi összefüggésekben.

6) Az erotika - intim, összeegyeztethetetlen a szocializációval; a személyiséghez tartozik, nem pedig a realitás társadalmi szintjéhez.

7) Az erotika nem ismer egalitarianizmust, nem létezik benne a ,,nemek egyenlősége"; szigorú hierarchián alapul, amelyben a férfi vezető, a nő pedig - alárendelt helyzetben van.

8) Az erotika megvalósulhat aszketikus formákon keresztül is, ami bizonyos esetekben nemcsak általános módon, hanem az erotika megvalósításának magasabb rendű útjain is megjelenik.

9) Az erotikának egy rituális és szimbolikus karaktert kell hordoznia; ez különösen vonatkozik a házasságra, a szent titkok közül jelenítve meg egyet.

10) Csak olyan erotikát, amely megfelel a 9. pontnak, lehet normálisnak és teljesértékűnek tekinteni; a ,,liberális erotizmussal", az ,,erotika materializmusával" helyettesítve a patológia, az abnormitás és a szexuális elhajlás beismerése követi.

*

A Konzervatív Forradalom ideológiája mindent átfogó. Magasrendű princípiumaiból származóan nem nehéz megfogalmazni a pozíciót, melyet a konzervativizmus harcosainak a valóság legkülönfélébb szintjein, minden konkrét esetre alkalmazva kell elfogadniuk — a metafizikaitól és vallásitól a politikaiig, etikaiig és szociálisig. A konzervatív forradalmárok pozíciójának lényegében a szélsőséges, extrém ,,erotikus idealizmusra" való eredeti beállítottság mutatkozik meg. A mi ,,erotikus idealizmusunknak" semmi köze az oroszországi forradalom előtti értelmiség morális fantazmáihoz, különböző hangnemeken szajkózva Szolovjev és követői félisteni, félprofán fikcióit. A mi viszonyunk a nemek kérdéséhez a Tradíció princípiumain, a szakrális doktrínákon alapul, de következésképpen a mi ,,idealizmusunk" - nem egyszerűen absztrakt ábránd és intellektuális ,,szublimáció", hanem a lehető legnagyobb mértékben valóságos és objektív szemlélet: a célokban gyökerező ontológia mélységeiben, és az egyediben gyökerező nemek ontológiájában.

Szemben a bitorlással, az erotika kiforgatásával a liberális világban, szemben a Szerelem nagy titkának durva profanizálásával, mely ennek az átkozott kereskedő civilizációnak a gyakorlatában megvalósul, szemben a diadalmas Erósz banalitások mocsarába fojtásával - mindezzel szemben "keresztes hadjáratot" indítunk, a Konzervatív Forradalom minden nemes lovagjának keresztes hadjáratát.

,,Ön, vagy halál!"- ez volt a jelmondata a pompás, hősi, ragyogó, fényes Középkornak, áhítatosan szilárdítva meg a legtisztább arisztokratikus ideálokat, s emellett szigorúan tiporva el a tömeg pimasz középszerűségét.

,,Ön, vagy halál!" - ezt mondja az "Új Középkor" embere, ezt a Nagy Észak gyermekei, a fehér testvérek, visszatérve a történelembe, hogy újjáteremtsék a valóban szellemi értékeket, és kíméletlenül eltapossák a kígyót, mely az utóbbi két-három évszázadban hájas kizsákmányolók, primitív proletárok és gyáva értelmiségiek gyülekezetévé változtatta a civilizációt.

,,Ön, vagy halál!" - hát csak remegjenek azok, akik feltételezik, hogy a ,,társadalmi szerződés" vagy ,,közös megegyezés" biztosítja a jelen világ stabilitását, tartósságát és nyugalmát; a mi kívánságunkon, a mi hódolatunkon, a mi hőstettünkön keresztül brutálisan lesz elsöpörve, elhamvasztva, hidegen megsemmisítve - így cselekszenek a nemes szívű lovagok minden akadállyal szemben, felnőve a Gyönyörűséges Hölgyhöz, a Nagy Célhoz vezető áldozattá és férfiúvá válás útján.

Fordította: Király Liliom


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Hamis megmondó ember?
  2017-11-05 14:12:33, vasárnap
 
  A harag rossz tanácsadó, de milyen tanácsadó akkor a félelem?

Lehetsz mérges és biztos hogy igazad van, amikor haragszol valami bődületes dolog miatt. Add ki a mérgedet, mert ha nem, akkor biztos, hogy téged mérgez meg. Csak egy javaslat, sose egy másik emberre öntsd. Bár ilyenkor néhányan gyorsan felhívunk egy közelállót és kiöntjük neki a szívünket. Igaz? Vagy belerúgunk a kutyába? Ordibálunk a gyerekkel?

Legjobb, ha 4-5 valakinek elmondjuk a dolgot töviről hegyire. Bár sajnos ezzel felzaklatjuk őt is. Amikor már nevetsz az egészen és viccesnek találod, na akkor végre igazán magadra és nyugalomra leltél. És ilyenkor jöhet a megoldás.

Használhatsz testi rendbetételt. Ezt jobbnak találom, majd később vagyis a jó modor résznél elmondom, miért is. Elmégy egy órára sétálni, és közben jól megfigyeled a környéket vagy futsz egy kört

a ház körül. Szoktuk is mondani: még futunk egy kört, mielőtt beadjuk a derekunkat, illetve mielőtt döntést hozunk. Lehet azt is mondani, hogy ülepítünk. Felkavarodott gondolatainkat, a felháborodott érzéseinket, a zaklatottságot akarjuk ilyenkor elűzni.

Ideges ember nincsen csak bolond, ez volt egykor az irodánk falára kiírva. Viszont olykor bármelyikünk ,,megbolondul" egy kicsit, amikor felkavaró élményben van része. Így van? Amikor valaki pénzzavarban van, igen felkavaró, aztán amikor számára felfoghatatlannal találkozik egészen kiakad. Amikor nem értünk valamit összezavarodunk, idegesek leszünk. Felháborító! Ilyeneket mondunk a felkavartság-élményre.

Például a sárga irigység? Miért is sárga? Azért mert, amikor valaki zaklatottá válik, azonnal furcsán kezdenek működni a mirigyei. Elönti az epe, szoktuk volt mondani egy haragos, de főleg az irigy emberre. Mondjuk azt is rosszmájú, arra aki rosszindulatú. Van, aki csak a munkáját végzi, például bármely a kormányt szolgáló egyén: bíró, végrehajtó, adórevizor, rendőr, újságíró, politikus, banki ügyintéző, stb. Ők szolgálatot teljesítenek. Emberek által alkotott, egymásnak ellent mondó törvényeket alkalmaznak.

A zaklatottsághoz van két történetem. Gyerekkorban igen sok zaklatottság ért. Például senki nem tudta nekem rendesen elmondani ki az az Isten. És, hogy ki az a Krisztus és ők egyek-e vagy két ember. Nagyanyám össze hablatyolt róla mindenféle egymásnak ellentmondó dolgot. Őrület volt. Nem értettem. Nagyapám egyszerűen elmondta, műszaki ember volt. Az Isten a Teremtő, a Mindenható, de nem látható szemmel, ő az, aki mozgat téged és mindig veled van. Amikor felkapcsolod a lámpát látható, hogy az áram működteti? Az áram egy vezetékben halad, ha áramszünet van nem tudod felkapcsolni a lámpát. Igaz? Krisztusról is kénytelen volt elmesélni dolgokat. Őszinte volt a nagyapám, és nem nézett engem hülyének.

A másik történetem pedig, hogy amikor fiatal felnőtt voltam sokat bántottak kollégák szavakkal, kötekedéssel, idegesítő ugratásokkal, irigy megjegyzésekkel, pletykák szövögetésével. Összezavarodtam ezektől. Idegességemben csak hebegni-habogni tudtam és jobbnak láttam nem szólni ilyenkor, mert attól csak rosszabb lett a helyzet. Felhúztam magam. Nagyon!

Nem értettem miért csinálják. Aztán rájöttem. Megnéztem, hogy én mivel érdemeltem ki ezt. Azt találtam, hogy én nem csinálok ilyet. Tehát jó indulatú vagyok igaz? Ha pedig ő direkt idegesít engem, akkor ő akar nekem rosszat. Mikor ideges leszek a gonoszkodástól, akkor bizony ő nyert! Legyőzött engem. Nem adom meg neki ezt az örömet. Innentől nem zaklatott már fel, valaki más rosszindulatú megjegyzése. Csak szépen figyeltem eltorzult arcát, amikor zaklató dolgokat mondott.

Aztán kifejlesztettem egy visszavágási technikát. A kedélyek lecsillapodása után odamentem ,,ellen-felemhez" és elmondtam neki, rosszul esett, amit múltkor csinált, de már megnyugodtam, nem haragszom, én nem fogok ilyesmit tenni vele. A helyzet megváltozott, tisztelni kezdtek, fiatal korom ellenére. Olykor együtt kell dolgoznunk olyan emberekkel is, akiket nem szívelhetünk. Na, és?

A hamis megmondó ember onnan ismerhető fel, hogy valaki ellen akar hangolni téged, zaklatottá tesz mert szerinte veszélyben vagy és rossz dolgok történtek ekkor-meg ekkor. Ő nagyon fél, abban biztos lehetsz. ,,Mindig az kiabál, akinek a háza ég."

Azt állítja vissza kell vágni! Megmutatjuk milyen erősek vagyunk, így együtt. És szép nagy tábort gyűjt maga köré olyanokból, akik azt látják benne, hogy végre valaki helyettük és a nevükben majd jól megmondja! Talán illik ez egy kicsit politikusokra?

És mi történik, ha egy ilyen figura hatalomra jut?

De, azért vannak ennél sokkal súlyosabb megmondó emberek, akik hátulról jönnek. Ha ismered az ellen-felet, talán meg tudod oldani a problémádat vele, igaz?

Mit kezdesz azonban egy névtelen levéllel? Mi van olyankor, ha nem látható az, aki hátulról mozgatja a szálakat vagy nem ismert róla, hogy ő mozgatja? Ráadásul jó szándékot mutat és csak alattomban bánik el veled rendesen?

A hátad mögött kiröhög és olyan ötletei vannak a tönkretételedre, hogy el sem hiszed, amikor kiderül. Semmibe vesz és kifoszt?

A tőled elrablott javakat pedig ellened és családod ellen használja fel? Ugye nem is hiszed, hogy van ilyen? De volt!

,,Gyümölcseikről ismerni meg őket." Vagyis az eredményről, amit sikerült összehozniuk. Rombolás, pusztítás. Betegségek kreálása, gazdasági válság.

Örüljünk, hogy működési jogalapjuk megszűnt .
Most rajtunk a sor! Állítsuk meg mert, mint a búgócsiga, csak pörög tovább.

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
MAGYAR VAGYOK! Mondhatom?
  2017-09-24 22:04:00, vasárnap
 
 



"Rossz szavakat használ!" - ezzel tiltották le Olvasómat az egyik közösségi portálon. Azért, mert internetes bejegyzését így indította: "Magyarul akarok élni!" Erre egy, az Európai Unió minden előírásának megfelelő cég azt mondta, ez xenofób, rasszista, kirekesztő, csúnya szóösszetétel. Javítsa ki. Nem tette. Erre ,,demokratizálták": törölték.

,,Magyar vagyok. Ez nem érdem, ez így alakult. Én még nem tettem ezért semmit. Büszke vagyok őseimre? Igen, nagyon! Nem magam, hanem anyám, apám, nagyanyám és nagyapám, az ő szüleik, és ükszüleik miatt. Azok miatt, akik védték a gyepűt az örökös galád német ellen, és Hunyadiak kardját emelték magasra Bécsben! Kinizsiért és Rákócziért, és igen, Dózsa György zabolátlan dühe is az enyém. Ez a hazám. Volt Horthy és Kádár, tetszett, nem tetszett, de ez a hazám! Én - csak itt vagyok én! Csak itt lehetek magam, magyar. Itt akarok élni, védve földemet, családomat, hitemet, még meg nem született unokáimat. Magyar népmesét akarok nekik tanítani, Mátyást és Vukot is. Értették volna egymást. Ezt nem kérem, ezt akarom. Ez kötelességem, ha magyarnak születtem".


Ennek az internetes bejegyzésnek a címe a következő volt: ,,Magyarul akarok élni!" Erre a közösségi portál illetékesei azonnal blokkolták a posztját. Kapott egy üzenetet is, amiben jelezték, hogy nem tehet fel olyan anyagot, amelyben ,,káromkodást tartalmazó kifejezések" vannak.

Hősünk megszeppenve olvasta végig bejegyzését. Káromkodott, anyázott volna? Nem illik, nem is stílusa ez. Multi munkahelyén is azt tanítják, magában keresse a hibát, amiért nem teljesíti a cég elvárásait duplára. Akkor most tényleg vele van a baj? A magyarral? Biztos nem, hiszen ott van az Európai Unió népei között. Ha azt mondja valaki, hazafi és magyar, azzal csak nem káromol senkit? Németet vagy belgát kellett volna írnia, akkor jobb?

Vagy mi van még? A haza? A Fatherland kiherélt uniós über allese meg rendben? Vagy már az sem? Aztán barátom újra, elejétől végéig elemezte: talán azzal van a gond, hogy saját szülőföldemen akarok élni, nem vagyok eléggé innovatív házam migránsnak való átengedéséhez?
Hát igen, a múltkor is ültettem egy facsemetét a kertben, gondoltam, embernagyságú lesz belőle...

Vagy lehet, hogy nem is az a baj, amit leírtam, hanem amit gondoltam?
Amit gondolni merek? Merhetek gondolkodni?

Vagy fogadja el akciós ajánlatukat? Kussoljon, és akkor részt vehet egy krokodil-simogató versenyben, aminek fődíja egy utalvány a ,,Ki álmodott tegnap Justin Bieber és Jean-Claude Juncker romantikus duettjéről?" verseny győztesével. Az említett személyek közül az egyik egy irritáló énekes, a másik egy luxemburgi politikus, akire Európát bízták a nevünkben. Tulajdonképpen mindegy, a vége ugyanaz... Nem?

Olvasóm, Barátom azt mondta: Nem! Neki nem mindegy! Neki nagyon nem mindegy! Tiltsák, töröljék, ő ,,nem fogja be pörös száját"!

Van egy évtizedes publicisztikai hagyomány: írjunk valami nagyon okosat, üzenetértékűt az álláspont végére. Ezt én most nem szeretném megtenni, hiszen oly nagyon tisztelek minden píszí normát.

Meggyőződésem, a Tisztelt Olvasó ebben lényegesen, arányaiban, indulatában és magyarságában sokkal pontosabb szavakat talál! Kérem, ne tartsa vissza magát!


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
A pápa szorgalmazza a terroristák Európára szabadítását
  2017-08-21 23:09:26, hétfő
 
  "A nemzetbiztonság rovására is" - a pápa most már egyértelműen szorgalmazza a terroristák Európára szabadítását

Ferenc pápa az illegálisan bevándorolni próbálók befogadására buzdított akár a nemzetbiztonság rovására is hétfőn a Migránsok és Menekültek Világnapjának kapcsán, jóllehet azt a katolikus egyház legközelebb csaknem fél év múlva, 2018. január 14-én tartja.





A pápa üzenetében úgy fogalmazott, hogy "az emberi méltóság tiszteletben tartása" "arra kötelez, hogy mindig elsőbbséget adjunk az egyén biztonságának a nemzetéhez képest".

A személyi okmányok nélkül érkezőket "szívesen kell látniuk" a fogadó nemzeteknek, a kormányoknak pedig még több embert kell segíteniük, akik "nyomor és konfliktusok elől menekülnek" - hangsúlyozta az egyházfő.

"Szélesebb lehetőségeket kell kínálni a migránsoknak és menekülteknek, hogy biztonságosan és törvényesen léphessenek be célországukba Gyorsítani és egyszerűsíteni kell a humanitárius vízumok megadásának, a családok egyesítésének eljárását. Az újonnan érkezőknek megfelelő és emberhez méltó elhelyezést kell felajánlani, biztosítani kell hitük és vallásuk gyakorlásának szabadságát, és segíteni beolvadásukat" - fogalmazott a pápa (aki természetesen nagyon jól tudja, hogy szó sincs semmiféle beolvadásról).

Hozzátette, hogy az állampolgárság megadásának eljárása felgyorsítható, ha a befogadó államok eltekintenek pénzbeli és nyelvtudási követelményektől.

A pápa üzenetében felemelte szavát mindennemű kollektív kiutasítás ellen. Ferenc pápa Olaszországból Argentínába bevándorolt család szülötte.

(MTI nyomán)


Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
     1/45 oldal   Bejegyzések száma: 441 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 232 db bejegyzés
Összes: 23173 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 5774
  • e Hónap: 188258
  • e Év: 410092
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.