Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/46 oldal   Bejegyzések száma: 450 
Az Illuminátus Rend dióhéjban
  2018-05-01 01:24:10, kedd
 
  Bajorországba Ingolstadt egyetemének tanára Ádám Weishaput alapította meg az Illuminátus Rendet 1776. május 1-jén. Ez a társaság a megvilágosodottak, és beavatott rendje.

Nem véletlen, hogy a bal oldali pártok, és a szakszervezetek is május elsejét jelölték ki a munka ünnepének. Míg a szovjet birodalom fennállt, ez volt az egyik legnagyobb ünnepe. A hivatalos történetírás, még most is nagy ívbe ki akarja kerülni azt a tényt, hogy az Illiminátus Rend szoros összefüggésbe hozható a kommunista világmozgalommal. A történetírás, hogy ezzel nem akar foglalkozni az egy dolog, de a valós történelmi események a fent írtakat igazolja.

Ádám Weishaput katolikus neveltetést kapott. Nagyon fiatalon már az ingolstadti jezsuita egyetem egyházi jog tanára lett. 1771-ben minden előzmény nélkül tanári állásáról lemondott. Célja a következő öt évben megalapítani egy szabadkőműves szerű titkos társaságot. Úgy tervezte, hogy az általa alapított társasának a szabályai sokkal szigorúbbak lesznek, mint más szabadkőműves páholyoknak. Az új társaság egyik célja már akkor egy új világrend volt. Ahhoz azonban, hogy létre hozzon egy új világrendet, a régit le kell bontani! A társaságnak támadnia kellet az egyházi világi hatalmat, Vatikánt, és a dinasztikus monarchiákat is.





Weishaupt mindig is arra törekedett, hogy a szabadkőművességet összekapcsolja az Illuminátus Renddel. Mozgalmában résztvevőket, három csoportba sorolta.


Az elsőbe tartoztak a novíciusok, minerválok, és az alacsonyabb fokozatú illuminusok.

A második osztályba a szabadkőművesek tartoznak, és a hagyományos skót rítusú lovagok.

A harmadik osztályba a minisztériumok, papok, régensek, mágusok, és a király tartozott. Persze a király ő volt.

Weishauptnak nagyon fontos volt, hogy tekintélyes, befolyásos embereket nyerjen meg maga számára, már kezdettől fogva.

Az Illuminátus Rend első fokozataként olyan szigorú szabályokat követelt meg, hogy aki ehhez a rendhez akart tartozni, az minden ellenállástól meg lett fosztva.

Hermann Ahlwardt Több fényt - a Jezsuita Rend című írásában közölte, hogy Weishaupt megismerkedett báró von Knigge-vel Frankfurtban, és a ,,nemes proletárral" barátságot kötött. Később a nemes Ádám eszméit terjeszteni kezdte elit körökben. Németországban ettől kezdve lépett be sok báró, nemes, és befolyásos ember az Illuminátusi Rendbe. A titkos társaságba katonatisztek is bekerültek, állami hivatalnokok, nagy gondolkodók, írók, és művészek is. Két nagy befolyású, de nagyon titkos ember Knigge, és Bode segítségével Weishaupt tagja lett a müncheni szabadkőműves páholynak.

Weishaupt könyvében megírta, hogy aki jónak látja, elvileg kiléphet az általa megalapított Illuminátus rendből. A gyakorlat egyáltalán nem ezt igazolta hiszen, aki belépett a rendbe halálbüntetés terhe mellett kellett nekik teljesíteni a rend utasítását, életük végéig! Azokat a parancsokat is kötelesek voltak végrehajtani, amikor megbízták őket valamivel, amihez egy esetleges bűncselekményt kellett végrehajtani.

A Rend kezdő novícius tagjainak is félelmetes esküket, és magukra kimondott átkokat kellett kimondani, hogy beavatottak lehessenek. Aki a társasághoz tartozott feltétlen engedelmességgel tartozik. Amennyiben megszegik, akkor az egész Renddel szembe kerülnek.

A legszigorúbb titoktartási kötelezettséget vállalták, és soha senkinek nem volt szabad elmondani, hogy mi történik a rend berkein belül. Egy rendtagot csak akkor avattak be a végső célokba, amikor a tagnak sikerült már az Illuminátusok belső köréhez tartozni. A Rend végső céljai a következők:

Minden meglévő kormány leváltása

Magántulajdon eltörlése

Az örökösödési jog megszüntetése

A hazafiság elpusztítása

Valamennyi vallás felszámolása

A család felbomlasztása

Egy új világrend létesítése


Weishauptnak sikerült tekintélyes emberek kegyeit megszerezni, így mint Németország fejedelmeinek érdeklődését is.

Ezek a fejedelmek már kezdő korukban több titkot tudtak, mint a Rend többi kezdő tagjai, mert nagy befolyással bírtak. Ádámnak ők azért kellettek, hogy a katolikus egyházat, így hatékonyan tudták gyöngíteni. Az egyház volt az Illuminátusok első ellensége.

A ravaszság a dologban az volt, hogy ezek a fejedelmek tovább nem juthattak a ranglétrán, mert akkor megtudták volna a Rend valódi végső romboló szándékait, amiről fentebb már írtunk. Ezeken a fejedelmeken keresztül sikerült Weishauptnak betekintést nyernie a szabadkőműves mozgalom belső dolgaiba. 1782. július 16-án a németországi Wilhelmsbad-ban egy szabadkőműves összejövetel alkalmával szövetséget kötött a Szabadkőműves Mozgalom az Illuminátus Renddel.






Az Illuminátus Rend eredetileg a Jezsuita rend mintájára volt felépítve. Mindenki tisztában volt azzal, hogy renden belül ki az, aki vele egy szintű beosztásban van, de arról is tudtak, hogy ki az elöljáró. Az elöljáróknak kötelességük volt jelentést készíteni félévente minden rendtagról. A rendtagoknak is szintén kötelességük volt jelentést készíteni elöljáróikról zárt borítékban! A rendtagok gyónni is kötelesek voltak.

II. Katalin orosz cárnő is tagja volt az Illuminátusoknak, és kellemetlennek tartotta, hogy ő is kontroll alá volt vonva, noha nem sok rendi titkot kötöttek az orrára.

Az Illuminátus tagoknak gyakorlatilag állandóan egymást meg kellett figyelni. Ez nem volt más, mint kémkedés. Állandóan jelentéseket kellett egymásról írni, és gyámkodni kellett. Ez egy természetellenes, és nagyon kellemetlen módszer volt, hiszen az ember szabadságát jelentősen megkötözte. A módszert azért dolgozták ki, hogy így a néhány rendvezető információkhoz jusson a tagokról. Az illuminátusok dinasztia, és egyházellenes magatartását a beavatási szokások igazolták, amelyet egy magas szinten lévő Illuminátus tag tarthatott.





Aki a rendbe be akart lépni, bevezették egy olyan terembe, ahol volt egy trón. Ez előtt egy asztal, amelyen volt egy jogar, egy kard, és egy korona.

A királyság jelképei. A beavatottakat megkérték, hogy vegyék magukhoz ezeket a tárgyakat, de egy időben közölték azt is velük, hogy ha ezt megteszik, nem lehetnek a rend tagjai. Majd a pályázót átkísérték egy másik, teljesen sötét szobába, ahol egy oltár volt fekete terítő rajta. Ezen egy üres kereszt, és egy vörös frígiai sapka volt. Ez nagyon hasonlított a Mithras misztériumhoz. A rituális sapkát átadták a pályázónak, és ezt mondták: ,,Hordd ezt, mert többet jelent, mint a királyok koronája".

Weishaupt ügynökeit elhelyezte Európa döntést hozó központjaiba. Itt állandó kapcsolatba kerültek a bíborosokkal, hercegekkel, fejedelmekkel, sőt még a királyokkal is. Az ügynöki jelentések folyamatosan érkeztek Európából mindenhonnan a közméltóságokról Weishaupthoz. A Rendhez nőket, férfiakat egyaránt beszerveztek. Ezzel hangot adtak a nemek közti egyenjogúságnak. Hirdették a vallásszabadságot, amely segítette az egyház bomlasztását. Előtérbe került a szexuális szabadság joga is. Egy felszabadult emberiségben hitt, amely újra megteremtheti az egykor elvesztett aranykort. Az egyházat szembe állította Jézus Krisztus eredeti tanításaival szemben, mert az egyház már csak az anyagi érdekeket nézi.

Az Illuminátusok ezen, s más törekvései miatt 1785-ben a bajor rendőrség minden titkos társaságot betiltott. Ebbe az Illuminátus Rend is bele tartozott. A hivatalos történetírás szerint 1785 az Illuminátusok megszűnésének éve. A Rend azonban gyakorlatilag nem szűnt meg, hanem tovább működött ,,földalatti" mozgalomként. Még titkosabban, és még alattomosabban.


Egy legenda szerint 1785-ben egy Párizsba siető illuminátus futárt villámcsapás ért, majd meghalt. A rendőrök számos titkos dokumentumokat találtak nála, melyben a francia forradalom előkészítésének tervei voltak részletes utasításokkal. A dokumentumok a német illuminátusoktól származott, és a franciaországi szabadkőműves nagypáholy nagymesterének voltak címezve. Így elindul egy átfogó rendőrségi razzia, és több Illuminátus tag lakását átkutatták, ahol további titkos dokumentumokat találtak. Ezt a bajor kormány rendelkezésére bocsátották. A kormány egy bizonyos fehér könyv formájában nyilvánosságra hozta a titkos iratok tartalmát ,,Az Illuminátus Rend, és Szekta eredeti írásai" címmel. A könyveket eljuttatta Európa uralkodóinak. Köztük Anglia, és Oroszország uralkodói számára is, akiket nem igazán érdekelt a dolog, hiszen ők is be voltak épülve a rendszerbe.

Az Illuminátusok célkitűzései

Az első cél a fennálló kormányok eltávolítása volt.
Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az akkori Európa uralkodó dinasztiáinak megdöntése volt az egyik cél. A vezető dinasztiákhoz a Habsburgok, a német Hohenzollerek, és az orosz Romanovok tartoztak. A hatalomból az osztrák, és az orosz arisztokrácia ki lett iktatva a hatalomból. Angliában a Windsorok nem kerültek ilyen sorsra, mert az Illuminátus úgy döntött, hogy szüksége van egy pénz oligarchiára, és így a Windsor családot az új nemzetközi elitnek titulálta. Személyükben a nemzetközi pénzügyi közösség egyik elitje volt. Európában egyébként más országoknak a pénzoligarchiáit is megszerezte az Illuminátus.





A második cél a magántulajdon megszüntetése volt. Ennek az egyik taktikája az, amikor egy ország vagyona, egy bizonyos elit tulajdonába száll át. Amikor egy szűk gazdag kör uralma alá hajt egy országot, akkor gyakorlatilag megszűnik az állam magántulajdona. Egy társadalom jó többsége vagyontalan, és csak úgy tud megélni, hogy a számára rendelkezésre álló elit malmára hajtsa a vizet megélhetési kényszerből, munkával! Az ilyen bérmunkások valójában az önrendelkezésüket ugyanúgy elvesztették, mint az állam, amelyben élnek.





A harmadik cél az örökösödési jog felszámolása. A nemzetközi oligarchia a vagyonát alapítványokba fektette be, és így a tevékenység adómentessé vált. Több pénzdinasztia is alapítványokba tartja a pénzét. A Rothschildok is, akik családi alapítványba tartják vagyonukat, így nem örökölhetőek. Nem is adóznak érte. Nem örökölhető, fel nem osztható. A célját mégis eléri, hiszen generációkon keresztül biztosítja a család milliárdos jólétét. Tehát az örökösödési jog meg van, csak az átalakult, így az adózást megkerülve. Tehát az oligarchiáktól az állam nem követelhet adót, így azt megkevesbítve. A társadalom többségének, csak elvont lehetőségek állnak rendelkezésére, gyakorlatilag semmi. Akinek nincs jelentős vagyona az bérből, és fizetésből él. Annak öröklési joga elméletileg nincs.





A negyedik célkitűzés a nemzetállamok, és azokat fenntartó patriotizmus felszámolása. A szabadkőműves világállam útjában állnak a nemzetállamok, mert a nemzeten belüli összetartások veszélyt jelentenek rá. Az államok elvileg szuverenitással rendelkeznek, és egy új világállamot akarnak létrehozni, hogy ez az önrendelkezés szét legyen zilálva. Meg akarják szüntetni az állampolgárság intézményét, és helyébe a világpolgár gyakorlata kerülne. Ennek az lenne a lényege, hogy az egyén bárhol feltalálhatja magát a világban. Így tulajdonképpen a nemzettudat idővel meg is szűnne. Ez az oligarchiának jó lenne, hiszen egy szétszórt országot könnyen megkaparinthat, és teljesen mindegy, hogy ki lép az adott ország élére, hiszen itt már a nemzet megszűnt. Ez az álma az Illuminátusnak. Teljhatalmat gyakorolni országok felett.

Ötödik cél a vallások legyengítése. Az istenhitre való neveltetés jelentősen háttérbe szorítása. Az egyház szakadásainak előidézése. Az egyén megfosztása a gyülekezethez való tartozástól, hiszen így is az egyén el tud bizonytalanodni, ha nem tartozik egy erkölcsi közösséghez. Egy globális világvallás kialakítása, amelyet egyedül az Illuminátus határozna meg.

Hatodik cél a család felbomlasztása. Mondhatnánk úgy is, hogy megszüntetése, ami szintén az egyén elszigetelését okozza. Egy családi közösségtől elszakított egyén sokkal jobban ki van szolgáltatva a pénzvilág irányításának. Egy erős család nagyon erős védelmet nyújthat a nemzetközi pénzoligarchia tömegtájékoztatásai ellen. A család megerősíti az egyént, és összetartóvá kovácsolja.





Hetedik cél a világállam létrehozása. Ez a bizonyos világállam még nem jött létre, de minden bizonnyal az előkészületei meg vannak. Ezt bizonyítják azok az előjelek, amelyeket tapasztalhatunk napjainkban, a világban, a politikában, és bőrünkön. Ebben a tervben nagy szerepet játszik az ENSZ. A világot átfogó pénzoligarchia hatáskörében van a pénzvilág, az energetikai hatalmak, és a világ élelmiszer ellátása is.

1994-ben született az elfogadott Római Klub hivatalos jelentése, mely szerint országonként 100-1000 főig van kiszolgáló személyzetre a politikából, hogy hatalmát globálisan gyakorolhassa. Ez világ szinten viszonylag ötvenezer általuk kiválasztott embert jelent. Ezekbe nemcsak a politikai közéletben szereplők tartoznak bele, hanem a nagyvállalatok irányítói is. Ez egy zárt csoportot alkot, amely globálisan képes dönteni az emberek sorsáról. Egy százfős szuper elit dönthet háborúról, békéről, csődökről, válságokról, és azok kimeneteléről is. Az Illuminátus fél a demokráciától. A választásoktól is, mert ez még megmaradt elvileg a nemzeti állampolgároknak. A demokrácia ,,veszélyét" úgy kompenzálja, hogy megpróbálja kiiktatni azon politikusokat a közéletből, akik veszélyt jelentenek számára.

Átgondolhatjuk az Illuminátusok szándékát, és láthatjuk, hogy ezek a célok közül némelyek már megvalósultak, vagy még tervbe vannak. Napjainkban az Illuminátus Rend már nem igazán működik, de az utódszervezetei igen, és rendszerüket fenntartják, és fejlesztik.
Ezeket a szervezeteket már csak úgy tudjuk felismerni, hogy a fenti hét pont gyakorlatát hajtják végre, vagy akarnák végrehajtani?


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Szendi Gábor: Az önzés evolúciója
  2018-04-20 20:46:26, péntek
 
  A szemforgató moralisták szeretik megbélyegezni az egoizmust, azaz az önérdekelvűséget, miközben valószínűleg őket is az egoizmus mozgatja. A feje tetejére állított világban sokan nem az emberi evolúciós történetéből akarják levezetni a morált, hanem azt gondolják, idealista elvek alapján kell meghatározni, miként kéne működnie az embernek. Pedig eszményekből nem lehet levezetni az embert, az emberből viszont le lehet vezetni az eszményeket.

Az önző önzetlenség





A morális érzékünk a törzsi társadalmakban gyökerezik. A morális érzék olyan, mint az ízlés. Erkölcsi ítéletet igénylő helyzetekben kapásból meg tudjuk ítélni valamiről, hogy az igazságos-e, helyénvaló-e, pedig nem is gondolkodtunk rajta.
A természetes és szexuális szelekció lényege, hogy minden apró tulajdonság felerősödik, ami kicsivel is elősegíti az egyed életben maradását és sikeres(ebb) szaporodását. Azt gondolnánk, ha az egyén túlélése és sikeres szaporodása a szelekciós szempont, akkor mindenkiben olyan tulajdonságok fejlődnek ki, amely arra teszi őt alkalmassá, hogy gátlástalanul gázoljon át másokon, csapjon be, akit csak tud, hagyjon cserben bárkit, ha a saját érdekeiről van szó. Meglepő módon sem az emberek, sem az állatok nem így működnek.

Pár éve láttam egy videót, amely arról szólt, hogy több oroszlán becserkészett egy bivalycsordát, és a fiatal bivalyt elszakítottak a csordától. Már éppen nekiláttak felfalni, amikor a csorda az első ijedtség után testületileg visszatért, és elüldözték az éhes oroszlánokat, megmentve a kisbivalyt. A romantikus állattörténeteken nevelkedettek azon talán még nem csodálkoztak volna annyira, ha a kis bivaly mamája próbálkozik utóda megmentésével, de miért tért vissza az egész csorda? Persze, mi tudjuk, hogy egységben az erő, csakhogy a bivalyok nem gondolkodnak ilyesmiben, mégis eszerint cselekedtek.

Az evolúciós pszichológiában az altruista, azaz önfeláldozó viselkedést az önző gén teóriából simán le lehet vezetni. Mivel minden állat saját génjei elterjesztésében érdekelt, több száz millió év alatt azok a gének terjedtek el a legjobban, amelyek vészhelyzetben arra késztetik az egyedet, hogy segítsen génrokonán. A másokkal nem törődő állatok hasonló helyzetben mentették a saját irhájukat, így az ő önzésre sarkalló génjeiket hordozó rokonok elpusztultak. Végülis, ezt nevezzük szelekciónak.

Az altruizmus lényege tehát az az "önző" szempont, hogy génjeim sikeresen terjedjenek el. Ezért, ha veszélybe kerül egy rokonom élete vagy egészsége, a rokonság fokának megfelelő mértékben bevetem magamat a megsegítésére. Egy bivalycsordában mindenki rokona mindenkinek, nem csoda hát az együttes fellépés.

Az emberi altruizmus

Az ember is csak egy állat, ugyanúgy működünk, mint a többi emlős. De mi igen sokszínű faj vagyunk, s minden különbözőségünk ellenére genetikailag egységesek vagyunk. Ezt bizonyítja az, hogy bármely rassz egyede bármely másik rassz egyedével termékeny utódot képes létrehozni. (Azaz, nem úgy, mint a ló és a szamár esetében, amiknek párosodásából a terméketlen öszvér születik.) Vagyis nekünk bizonyos értelemben rokonunk minden más emberi lény, aki csak a Földön él. Ezért éreznek sokan szánalmat az Európát elárasztó menekültek iránt, és vannak, akik aktívan is részt vesznek ellátásukban, megsegítésünkben. (Az más kérdés, hogy az idegengyűlölet is evolúciósan adaptív tulajdonságunk, és ez sokakban felülírja a részvétet. Az is nagy kérdés, a most érzett erősebb részvét meddig tartana tartós együttélés esetén.)
Számos genetikailag rögzült, a gondolkodást és viselkedést alapvetően meghatározó morális alapelv alakult ki sok millió éves társas együttélésünk során. Az egyik a másokon való gondoskodásnak, a segítésnek, a másoknak nyújtott védelem elve.
Ennek egyik alesete a szülői befektetés modellje. Ennek értelmében a szülő szaporodási sikeréhez hozzátartozik megszületett utóda felnőtté nevelése, de a nevelés során, amikor az utód már eléggé önállóvá vált, konfliktus támad a szülőben, hogy nevelje-e még kicsinyét, avagy engedje el a kezét és inkább hozzon létre új utódokat. A saját "önző" szempontja az, hogy megtalálja az optimumot, ne mondjon le a további sikeres utódok világra hozataláról sem, de ne hagyja cserben a már megszületett sem. Embereknél is megfigyelhető, hogy egy ponton már úgy érzik, jogos elvárás volna, hogy gyerekük menjen el dolgozni, álljon a saját lábára. Persze, szintén evolúciós késztetés az utód részéről, hogy lógjon szülője nyakán, ameddig csak tud, hiszen annál később kell szembenéznie a rideg valósággal. "Önző" szülők küzdenek tehát "önző" gyermekekkel.
Mindez azt mutatja, hogy a kissé leegyszerűsítő egoizmus helyett sokkal szerencsésebb evolúciósan rögzült, a szaporodási sikert maximalizáló viselkedésmintákról beszélnünk.
Érdekes kérdés, hogy ezek a morális elvek hogyan ismerhetők meg, és miként működnek a mindennapokban.
A morális érzék kutatását speciális történetekkel vizsgálják, amelyekre kapásból egészen más választ adnak az emberek, mint gondolkodás után. Ez azt bizonyítja, hogy ösztönösen tudjuk etikai kérdésekre a választ. Jellemző, ahogy az emberek pl. a csalásra, becstelenségre reagálnak. Szinte azonnal undort, felháborodást éreznek, mielőtt még bármit is gondoltak volna.
A belénk "égett" morális elvek a hétköznapokban úgy működnek, hogy ha például látunk egy tömegben elveszett gyermeket, akkor hirtelen úgy érezzük, segítenünk kell neki. Az elmulasztott segítség viszont sokszor kellemetlen érzéseket hagy maga után, s tulajdonképpen a segítésben az a hármas önző szempont mozgat minket, hogy
-el akarjuk kerülni a későbbi bűntudatot,
-engedni akarunk a segíteni vágyásnak, és végül
-a segítés után belső jutalomérzést fogunk átélni.
Mind a három "rohadtul önző" motívum, de éppen ez a lényeg: az "önzetlen" viselkedés érdekvezérelt viselkedésen keresztül is megvalósulhat.
De vajon egymás segítése vagy a kooperációra törekvés általános emberi tulajdonsága hogyan alakult ki?
Egyszerűen úgy, hogy azok az egyedek maradtak valószínűbben életben (és szaporodtak sikeresen), akik hajlamosak voltak másokon segíteni. Aki egyszer segít, abból a feltevésből indul ki, hogy holnap majd ő szorul segítségre, és akkor majd neki is segítenek. És ez így is van, az emberi társadalmak azért tudtak fennmaradni és fejlődni, mert a kölcsönös segítségnyújtás mindig is működött.

Segítünk, de nem bárkinek bármikor

Persze, a segíteni akarás és a személyes élet és érdekek védelme mindig konfliktusban van egymással, ezért az altruizmus nem egyetemes elv, hanem körülmények függvényében működik.
Az 1960-as és '70-es években komoly kutatások indultak meg a nagyvárosi közöny vizsgálatára. A kísérletekben variálták ki és milyen körülmények közt kerül bajba és szorul segítségre. Ha valaki összeesett az utcán, az emberek segítőkészsége gyér volt, mert a tömegben személy szerint kevesen érezték úgy, hogy éppen ők volnának az illetékesek a segítésre. Különösen ez a helyzet baleseteknél: az emberek körülállják az áldozatot, de senki nem segít, mert nem ért az újraélesztéshez, sebek ellátásához. Gyakran azért nem hívnak segítséget, mert evidensek tekintik, hogy "biztos már valaki telefonált". Általában is igaz az, hogy minél több ember van jelen egy beavatkozást igénylő helyzetben, annál tovább hezitálnak a jelenlévők, hogy most kinek is kéne segíteni. Ezzel szemben, ha valaki egyedül szembesül azzal, hogy segítenie kell egy bajbajutott embertársán, jelentősen megnő az esélye a segítségnyújtásnak.

A nyílt térrel szemben pl. a metróban, az összezártság miatt az emberek jobban átérzik személyes felelősségüket, és az összeeső ember segítségére sietnek. Ám, ha az bűzlik az alkoholtól, az emberek segítőkészsége elpárolog. Azaz, mindig mérlegeljük azt is, "jár-e" a segítség. Hiszen minden segítségnyújtás erőfeszítést, időáldozatot, kockázatot jelent, és arra érdemtelenért kevésbé vagyunk hajlandók áldozatot hozni.
Láthatólag segítségnyújtási helyzetekben mindenkiben viaskodik a jó szándék és az önérdek, miszerint nem jó belekeveredni "ügyekbe" (tanúskodni, bevéreződni, veszélyes szituációba kerülni). Azaz, a segítségnyújtást, különösen, ha komoly lelki vagy testi erőfeszítést igényel, kétszer is meggondoljuk.

A csalók

Ahogy eddig láttuk, az önzés vagy önérdekvezérelt viselkedés nem mond ellent az önzetlenségnek. Ahol azonban a többség "jó ember", mindig kialakul egy ezt kihasználó parazita embertípus, ez a pszichopata. Könnyen belátható, hogy a kölcsönösség mindenkinek előnyös, de aki ezzel visszaél, az viszonzás nélküli extranyereségre tehet szert. A pszichopaták azonban nem önzők, hanem csalók. Azért is fontos a két fogalmat megkülönböztetnünk, mert eddig azt bizonygattuk, hogy az önzetlen viselkedés motorja valójában az önző, jól felfogott érdek. A csalók azt az ősi szabályt szegik meg, miszerint "tedd másokkal azt, amit magad is elvárnál hasonló helyzetben". A csalást minden korban szigorúan vették. A természeti népeknél is megfigyelték, hogy azzal szemben, aki hazafele jövet a zsákmányából elrejt egy darabot a bozótban, és nem adja be a közösbe, komoly retorziókat foganatosít a törzs többi tagja.
A pszichopaták stratégiája arra épül, hogy kihasználják a többi ember segítőkészségét és kooperációhajlamát, de maguk ezt sosem viszonozzák, akkor sem, ha módjuk volna rá. Bennük ugyanis nem keletkeznek kínzó érzések a segítségnyújtás elmulasztásakor, vagy mások becsapásakor. A pszichopaták stratégiájának része az állandó vándorlás, hiszen sokszor nem lehet ugyanazt eljátszani adott közösség embereivel. A pszichopaták vándorló hajlama kényszerűség, ugyanis az emberek rendkívül jó arcfelismerő képességgel rendelkeznek, és néhány stikli után nagy a kockázata annak, hogy valaki felismeri a csalót. Agyunkban évmilliók alatt kialakult egy kifinomult csalásdetektor is, amely kiértékel minden akaratlan mozdulatot, félrenézést, arckifejezést. Persze, rabló-pandúr játék ez, hiszen a pszichopaták igyekeznek uralni azokat a változókat, amelyekre a csalásdetektorunk érzékeny. Azonban a tapasztalatok szerint valami mégis csak van a csalók arcában, amit már ők sem tudnak leplezni, mert számos vizsgálat igazolja, hogy az emberek a csalók arcát valamiért jobban megjegyzik, s meglepő módon akkor is, ha nem is tudják róluk, hogy csaltak.

A terhes segítség

A beépített segítőszándék gyakran túlműködik, hiszen belső jutalomérzés jár a mások megsegítéséért. Ehhez ugyanúgy addikció alakulhat ki, mint bármely más jutalmazó tevékenységért. Csak az ilyen embereket nem szevedélybetegeknek, hanem mártíroknak szoktuk nevezni. A mártír viselkedés a túlzásba vitt, a kölcsönösségen túlmenő lelkes áldozatvállalásban, megmenteni akarásban nyilvánul meg. Ez a viselkedés hosszú távon törvényszerűen kihasználtság érzéshez és kiégéshez vezet. A kórosan áldozatkész emberektől megszokják az állandó önfeláldozó viselkedést, és a több áldozatért egyáltalán nem lesznek sokkal hálásabbak. Régi megfigyelés, hogy ha ellenséget akarsz szerezni, tégy szívességet, ha barátot akarsz, kérj szívességet. A túlsegítést, éppen, mert a segítő és megsegített közötti kapcsolat nem indokolja, kellemetlen lekötelezettségnek kezdi érezni az, aki kapott, és kerülni kezdi a túlzott szívességet nyújtót, mert ő nem kért ekkora szívességet, és nem is szeretné viszonozni a jövőben. A kóros túlsegítésben szenvedő viszont éppen a lekötelezettségért dolgozik, mert hálát és szeretetet szeretne kizsarolni. A sok megtapasztalt "hálátlanság" aztán embergyűlölővé teszi az addig buzgó segítőt. A legjobb elv a segítségnyújtásban, ha csak addig megyünk el az áldozatvállalásban, amíg nekünk jó. Ez talán furcsa, de ez az a mérték, amit később sem bánunk meg. Azaz, annyira segítsünk, amennyire indokoltnak érezzük és ami után nem marad bennünk vissza rossz érzés a segítségnyújtás elmulasztása miatt. Akkor sem, ha tettünket nem követi hálálkodás.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Soros fia és barátja is Budapestre érkezik segíteni
  2018-04-18 23:15:19, szerda
 
  Soros fia és barátja is Budapestre érkezik segíteni az ellenzéket

Soros György képtelen belenyugodni a választási vereségbe, nem adja fel a migránsok betelepítésének tervét. A hét elején Brüsszelbe ment, hogy ismét onnan támadja Magyarországot. Az új hadjárat parancsnoka ezúttal a fia, Alex - írta a Ripost.

Nem adják fel a migránskvóták keresztülvitelét. Soros Alex már korábban átvette a magyar ügyek irányítását, de most ismét személyesen érkezik Pestre. Elválaszthatatlanul ott van mellette legjobb barátja, Maxwell Osborne.

Ő is beleszól a magyar politikába.

A megsemmisítő választási vereség után az elsődleges cél az ellenzék feltámasztása és csatasorba állítása. A Soros-klán ennek rendel alá most mindent - írta a Ripost.




Soros Alex testi-lelki jó barátja Maxwell OsborneForrás: Ripost

Sürget az idő, hiszen az Európai Unióban a félév végéig, június 30-ig át kell erőltetni az új migránsküldő rendszert. Az ellenkezni merészelő tagállamok akarata ellenére is!

Ezért támogatják minden erejükkel a választások eredményével szembemenő tüntetéseket, hogy aztán azokra hivatkozni lehessen a brüsszeli migránscsatában. Alex Soros ezért posztolgatja a tüntetésről szóló híreket szerte a világhálón.





Soros György már korábban a fiára bízta a magyar ügyek közvetlen vezetését. A háttérben persze azért ő irányít, de úgy tudjuk, Alex és barátja, Maxwell szemelte ki például a garázda Gulyás Mártont, ők láttak benne fantáziát.

De bíznak Gurmai Zita szocialista nagyasszony fiában, Gulyás Balázsban is, aki a demokratikus választások elleni tüntetések főszervezője. Már gratuláltak is neki, lelkesülten posztolva a szabad választásokat tagadó demonstráció fotóját.

Nagyon szoros kapcsolat

Soros Alex rövidesen újra személyesen tart eligazítást magyar barátainak, és ismét vele jön elválaszthatatlan társa, Maxwell Osborne is.

Maxwell szó szerint élet- és harcostársa a Soros-örökösnek. Elválaszthatatlanok. A neves divattervező és politikai aktivista évek óta a legszorosabb kapcsolatban áll a Soros-fiúval, együtt járnak a világban mindenfelé, fotók és videók százait posztolják nyilvánosan.




ElválaszthatatlanokForrás: Ripost

A képeken már-már provokatív módon demonstrálják fizikai és érzelmi összetartozásukat.

Gyakran ölelkeznek, szorítják egymás kezét.

A nyilvános posztokhoz írt szövegek szoros és egyre mélyülő emberi kapcsolatról tanúskodnak.




Egy párt alkotnakForrás: Ripost

Bár mindenki tudta a New York-i felső tízezer köreiben, hogy ők ketten egy párt alkotnak, de a Soros-fiú politikai szerepére tekintettel mégis okoztak némi meglepetést szilveszterkor.




Ezt üzenték DominikábólForrás: Ripost

De megosztott fotókat az ifjú Soros arról, hogy Hillary Clintonnal vagy Obama exelnökkel találkozik rendszeresen, hiszen apja a Demokrata Párt bőkezű finanszírozója.




A bukott Hillary ClintonnalForrás: Ripost




Barack ObamávalForrás: Ripost

A Soros-fiú magyar politikai kérdésekben is támaszkodik párjára, Maxwell Osborne-ra.

Elsősorban az ő favoritja Gulyás Márton, akit főként Maxwell ,,megérzései" alapján pénzelnek Sorosék.

Hogy mit lát Maxwell Osborne Gulyásban? Talán a vehemenciája tetszik neki, netán a stílusa. És nyilván az is, hogy a szereplésmániás, sikertelen, kibukott rendezőhallgatót könnyű manipulálni.




Soros Alex barátja nagyon kedveli Gulyás MártontForrás: Ripost

Mindenesetre küldik a pénzt és a biztatást neki bőségesen. New York-i információk szerint rövidesen az óceán túlpartján is megfuttatják a ,,lieblinget".

Migránsimádat

A Soros-fiú és Maxwell természetesen nagy hívei a migrációnak, azért harcolnak, hogy Európába még több bevándorló érkezhessen. A közzétett videókon biztatják a jobb sorsra érdemes migránsokat, hogy rövidesen megindulhatnak Európa felé.




Furcsa lenne, ha a kis Soros nem szeretné a migránsokatForrás: Ripost

Évente többször turnéznak migránstáborokban, jótékonykodnak egy kicsit a sok-sok fergeteges, több tízezer dollárba kerülő New York-i luxusparty után, ahol mindketten pénzszóró ,,bulikirálynak", playboynak, amerikai sztárok nagy csókosának számítanak.




Szeretik a nagyon drága bulikat is Forrás: Ripost

Alex és Maxwell, ha Pestre jönnek instruálni a Soros-aktivistákat, gyakran töltik éjszakáikat Budapest legdrágább szállodájának elnöki lakosztályában, a Four Seasonsben, ahol 2 millió forintba kerül egy éjszaka.




Budapest legdrágább szállójában foglal csak szobát az ifjú Soros és barátja Forrás: Ripost

Posztolnak szépen a csodálatos panorámáról és persze közös intim fotókat is. Ezeken mindig felhőtlenül boldognak látszanak.




Nagyon boldogok Forrás: Ripost

Innen, ebből a lakosztályból indul el Alex reggelente a közeli Soros-egyetem, a CEU felé gyalog, eligazítást tartani.




Így tartja az eligazítást Soros fia Forrás: Ripost


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Gajdics Ottó: Feltámadás
  2018-04-01 13:56:21, vasárnap
 
 
Amikor ezt írom, már a harangok sem szólnak. Várunk a feltámadásra. Egyenként próbáljuk megérteni a felfoghatatlant, de telve a szívünk reménnyel, mert megszámlálhatatlanul sokan vagyunk. Nekünk ez fontos. Nem tömeg ez, hanem közösséget alkotunk.

Így várjuk a fényt, amely legyőzi a sötétséget, és így, egymásba kapaszkodva próbáljuk legyőzni félelmeinket. Igazi részvétet érzünk iránta, aki szenved értünk, mert hisszük, hogy szenvedése által értelmet nyer az életünk. Hálánk cselekvő és tudatos.

Tudjuk, hogy ő csak megmutatta az utat, az úton nekünk magunknak kell mennünk. Tudjuk, hogy ha az ő testét esszük és a vérét isszuk, akkor örökké benne vagyunk és ő mibennünk, de erről minden tettünk előtt mi magunk döntünk. És ez a döntés, ez a szabadság. Nem pedig az, hogy azt csinálok, amit akarok.

A szabadság ugyanis felelősséggel is jár. Őt választom vagy a semmit. Ha a semmit, magamra maradok, és kínkeserves kínlódással kell magam előtt is bizonygatnom minden áldott nap, hogy van bármi értelme is a szenvedéseimnek. Ha őt választom, akkor nincs jogom a magam kis pitiáner problémáimmal terhelni a közösségünket, akkor tennem kell mindennap valamit azokért, akik befogadtak. Az embert tehát a döntései teszik emberré.

Senki nem mondta, hogy ez könnyű. Maga Jézus sem kecsegtetett soha senkit a könnyű élet ígéretével. A küzdelmes, értelmes, ezáltal szép élet az ő követőinek sorsa. Amiben lehet hibázni, mert a cselekvő szereteten alapuló közösség megbocsát.

Nem elnézi a bűnt, nem szemet huny a disznóságok fölött, hanem szinte kiprovokálja a bűnbánatot, a bocsánatkérést, amelyet örömmel fogad el. De nem dobja ki a törvényt csak azért, mert nehéz betartani. Nem teszi szabállyá a devianciát csak azért, mert arra is van példa. Jézus elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. De a megváltás üdvében csak az részesül, aki őt el tudja fogadni.

Ez nyilván irritálja az énség korszakának elidegenedett, magára maradt szerencsétlenjeit, akik folyamatos kényszert éreznek önnön felpuffadt arcuk mutogatására a rettenetes űrben, amit Jézus hiányzó alakja jelent jelentéktelen életükben. Ideje felismernünk és megértenünk őket.

Mert ők azok, akik szerint az alaptörvény nem kezdődhet úgy, hogy Isten, áldd meg a magyart. Ők azok, akik mindennel elégedetlenek, mert ha kapnak valamit, az nekik jár, ha pedig nem kapják meg, ami után sóvárognak, akkor az irigység gyilkos indulatokat horgaszt föl bennük azok iránt, akiknek több jutott.

Ők gondolják úgy, hogy nincs szülőföld, nincs haza, ott kell élni, ahol vastagabban kenik a vajat a kenyérre. Nekik mindegy teljesen, hogy beszélik-e majd ötven év múlva is az anyanyelvüket, hogy unokáiknak jelent-e majd valamit az, hogy őseik magyarok voltak.

Felfuvalkodott önhittségük már ott tart, hogy kétségbe vonják az egész teremtést, ők azt is jobban tudják, és azért küzdenek, hogy családnak minősüljön a nővé operáltatott férfi házassága az ajtókilinccsel. Nekik mindegy, ha elözönlik a Kárpát-medencét is annak a hitnek az erőszakos terjesztői, akik szerint Jézus nem megváltó, csak egy próféta a sok közül.

Gazdasági előnyökről ábrándoznak, meg integrációról, míg le nem vágják a fejüket. Nem szabad gyűlölnünk őket, nem válhatunk olyanná, mint ők. De a leghatározottabban vissza kell utasítanunk azt, hogy ők akarják meghatározni Magyarország jövőjét.

Úgy várunk most a feltámadásra, hogy fél szemmel azért már egy héttel későbbre sandítunk. A dolgok egyébként is összefüggenek, de most még fontosabb, mint valaha, hogy megértsük: van olyan döntés, amit csak egyszer hozhatunk meg. És ez egyszer jól kell döntenünk. Mert bocsánatot sem lesz kitől kérnünk, ha elrontjuk.

Remélem, érti mindenki, mire gondolok.



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Azért vertek meg egy ausztrál lányt, mert fehér
  2018-03-31 00:04:14, szombat
 
  Ausztráliában két afrikai származású nő brutálisan összevert egy fiatal fehér lányt. Kimberly Smith szerint a bőrszíne miatt bántalmazták. Mivel elmondta, hogy a támadói afrikaiak, most rasszizmussal vádolják.

A különösen kegyetlen támadás egy Redbank Plains nevű kisvárosban történt, Brisbane mellett, Queensland államban.





A 24 éves Kim Smith este kocogni indult egy lakásához közeli parkba. A futás után
két nő elkezdte őt hangosan szidalmazni, majd többször arcon ütötték és földre teperték.






Az agresszív bevándorlók ezt követően magára hagyták a vérző lányt, akit egy arra járó asszony talált meg - írja a Daily Mail.

Kimet ezután kórházba vitték. Az orvosok megállapították, hogy
eltörték az állkapcsát és az arccsontját, roncsolták a szaruhártyáját, továbbá a szája körül is súlyos sérüléseket szenvedett.
A lány nem ismerte a támadói és állítása szerint
azért verték meg, mert fehér a bőrszíne.





A történetéről a Facebookon is beszámolt, ott azonban
rasszizmussal vádolták meg, mert leírta, hogy feketék voltak a támadói.

Kim határozottan visszautasítja a rasszizmus vádját. Szerinte
sokan féltek a kisvárosban az agresszív migránsoktól és sötétedés után ezért nem mernek az utcán járkálni,
de a rasszizmus vádja miatt ezekről a problémákról nem lehet őszintén beszélni.

A rendőrség vizsgálja az ügyet, eddig nem sikerült azonosítani a gyanúsítottakat.




Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Petr Pit'ha prágai katolikus püspök beszéde
  2018-03-24 21:57:26, szombat
 
  Prof. Petr Pit'ha prágai katolikus püspök beszéde a Prágai Vár Mindenszentek templomában





Emberek!
E lehető legmagasabb titulussal szólítom meg önöket, mert az ember az Isten képmása, és magasztos jelekkel van felékesítve: ésszel, lelkiismerettel és felelősséggel. Azért jöttünk itt össze, hogy emlékezzünk a háborúk és a totalitárius rendszerek áldozataira, nyilvánvalóan azokra, amelyek történelmileg a legközelebb állnak hozzánk.

Ünnepségünk címe Mene Tekel (Megmérettetett, könnyűnek találtatott). Ezek a titokzatos szavak Nabukodonozor fia palotájának falán jelentek meg, amikor lakomát rendezett, ahol a Jeruzsálemi templomból ellopott szent edényeket megszentségtelenítette. És ez birodalma bukását jelentette. Mert nem tanult saját apja történetéből.

A katedrális, amelyben most vagyunk, nemzeti történelmünk szimbóluma. Évszázadokon át épült, pontosan meghatározott terv szerint, és megtestesítője lett azoknak az ideáloknak, amelyek apáinkat, nagyapáinkat vezették. Önmagában ez a katedrális nem azonos ezekkel az ideálokkal, azok magasabban vannak, ott, ahova a magasba ívelő tornyok mutatnak. Ebből a magasságból szólt hozzánk az Úr.

Hallottuk a szavait, amelyek érvényesek voltak a fogságban levő zsidók számára éppúgy, mint e katedrális építői számára. Fájdalmasan érvényesek ma is.

Onnan küldte el Fiát, hogy megmutassa nekünk, kik vagyunk. Hogy Emberek vagyunk, csupán emberek, akik a halál felé igyekeznek, de megmutatta azt is, hogy az ember ideálja az, hogy az Isten Képmása, hogy Krisztushoz hasonló lehet. Ez az élet Igazsága, ehhez az ideálhoz közelíteni.
Ma nekem jutott az a feladat, hogy itt beszéljek. Szorongok, mert a Mindentudó előtt beszélek, és tudatában vagyok, hogy nem önök előtt állok, hanem azok előtt, akik ezen ideálokért, az élet Igazságáért képesek voltak földi életüket feláldozni. Önmagunkért megtenni ezt, nem lenne értelme. Az élet másodlagos. Akikre most gondolunk, azok miattunk áldozták fel életüket.

Feladatom, hogy beszéljek, tehát teszem, ami a feladatom. A megemlékezésnél több az, hogy okuljunk. Akikre emlékezünk, azért haltak meg, mert az emberek időben nem tudatosították, hogy veszélyben vannak, bajban vannak.

Okulnunk kell. Mert ismét veszélyben vagyunk, és ismét nem akarjuk ezt tudatosítani.
Azt mondjuk: békében élünk. Közben folyik a harc, támadások, öldöklés. Butaságunkban és büszkeségünkben kioktatjuk az egész világot.

Azt mondjuk: ,,vallási háborúk? Ugyan, középkori értelmetlenség!" Azt várjuk, hogy eldobják az Istenüket. Azért, mert mi ezt megtettük. De ők ezt nem fogják megtenni, mert látják rajtunk, hogy ez hova vezet. Lassan kihalunk.

Azt mondjuk: párbeszédet kell velük folytatnunk. De ők nem fognak bennünket meghallgatni, mert vallásról akarnak beszélni, de nekünk vallásunk nincs. Mert végtelenül liberálisak vagyunk.
Azt mondjuk, hogy tisztelnünk kell egymást. De ők minket nem tisztelhetnek, mert ők képesek a saját igazukért meghalni, de mi csak hátrálunk, és megtámadjuk azt, aki kiáll Krisztus keresztje mellett. Azt mondják nekünk, hogy nem vagyunk toleránsak velük szemben, és igazuk van, mert egymással szemben sem vagyunk toleránsak. És ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: politikusainkat végkép nem érdekli az iszlám, őket az olaj és a fegyver eladás érdekli. És mi ezt a politikusainknak nem róhatjuk fel, mert bár rövidlátó butáknak tartjuk őket, de ezt nem vallhatjuk be, mert megválasztottuk őket. Ráadásul, érezzük, hogy ők a legjobbak közülünk, mert szót fogadnak arctalan másoknak, akik valahonnan a háttérből utasítgatnak. Sejtjük, hogy valahonnan, ahol fiktív pénzekkel rulettet játszanak, ám ezek a pénzek mögött valahol szükségszerűen mégis csak a mi munkánk, esetleg életeink állnak.

Békét szeretnénk Ukrajnában, de mi magunk hagytuk, hogy fenyegetettségben legyenek, sőt igyekszünk haszonélvezők lenni, mert nem ismerjük be, hogy itt nem az ukránokról, sem az oroszokról van szó, hanem ismét pénzről van szó, és a bankokról, amelyek meginogtak, mint a hullámzó tengeren a hajók.

Azt mondjuk, erőseknek kell lennünk, hogy megvédjük magunkat. De mit kezdünk a fegyverekkel, ha nincsenek férfiaink, akik megfognák a fegyvereket. De miért is tennék ezt, ha nincsenek ideáljaik. Ideáljaik, amelyekért valaki meg tudna halni.

Hitehagyottak és nevetségesek vagyunk. Elveszítettük a kultúra értékét, és katedrálisaink összeomlanak, s az emberi közösségek egymással veszekedő egoisták hordájává változnak.
Elveszítettük az emberi értéket és mértéket. Mert teljesen nyilvánvaló, logikus, ha eldobjuk kereszténységünket, és megszabadulunk Istentől, akkor megszabadulunk az embertől is. Mert többé nem fogjuk tudni, hogy kell kinéznie az embernek.

Miért tiszteljenek bennünket a muzulmánok, ha nekik van istenünk, és nekünk semmilyen istenünk nincs. És miért kellene tisztességesen viselkedniük, és emberségesen tárgyalni velünk, ha látják, hogyan viselkedünk mi egymással.

Békéről beszélünk, meg akarjuk védeni, de nekünk magunknak sincs. Sem bennünk, sem köztünk. Meg akarjuk védeni az igazságosságot, de csak a tiltásokat szaporítjuk. Sem az Igazságosságot, sem a Békét senki nem fogja bevezetni, mert ezek a tisztességből nőnek ki.
Tudom, mi lesz most, mit fogok hallani. Mibe ütközöm. Szavaim az egoista elégedettség falaiba fognak ütközni, ami olyan, mint a görbe tükör. Mindent kicsavar. Mondhatnék bármilyen bölcsességet is, frázisok visszhangoznak majd hozzám, üresebbek, mint a részegek fecsegése.
Ha mindjárt egy halott gyereket hoznék a frontról, csak az elit képviselőinek álszent jajveszékelése hallatszana, úgy, hogy a mindennel szemben közömbös tömegnek, amely majd újra megválasztja őket, tetsszen.

Senki nem indul el, hogy megmentse a gyermek testvérét, vagy anyját. Lesznek hangok ellenem: minek képzeled magad? Ne fessed az ördögöt a falra! És végül tiltakozás hallatszik majd: ,,Ez a bolond, még végül háborút szít! Hallgattassátok el!"

De én félek attól, amit magunkra hozunk. A mi ellenségünk nem az oroszok, sem az ukránok, és végképp nem az arabok! Egyáltalán senki. Magunk győzzük. Mert nem tiszteljük az élet törvényét. Elfelejtettük, hogy az élet - szeretet, és a szeretet - áldozat. Nélkülük az életnek nincs értelme. Ebbe tudunk belehalni. Nem lennének ellenségeink, ha olyanok lennénk, mint ez a katedrális.
Mert mint alkotókat - tisztelnének és becsülnének. S ha mégis lennének ellenségeink, nem mernének bennünket megtámadni, mert erősebbek, állhatatosabbak lennénk, mint ők. Az utunk - visszatérés az ész fegyelmezettségéhez, és a következetes, hihető, mélyen átélt kereszténység.
Nem! Nem hallgathatok! Felkértek, hogy beszéljek az Isten előtt és a halott ősök előtt, és ezt abban a percben, amikor idegenek mosolyogva kérdik: kik vagytok ti valójában? Mások helyett nem beszélhetek, de magam nevében válaszolok, bár remegek: Vallom, hogy fehér ember vagyok, elismerem az emberi fajok különbözőségét, természetesen minden ember méltóságát, de elutasítom, hogy feketére változzak, vagy sárgára, vagy, hogy megváltoztassam a szemem színét.
Férfi vagyok, aki képes gyermeket nemzeni, de nem képes megszülni. Ezért ragaszkodom az elrendezett tartós házassághoz, mert ez a társadalom alapja, és a nevelés letéteményese. Ragaszkodom ahhoz, hogy a férfinak és a nőnek különböző a test felépítése és a biológiai funkciói, hogy a nő gyengébb és értékesebb, mint a férfi, akinek meg kell őt védeni, szeretni, és tisztelni. Egészséges vagyok, és segíteni fogom a betegeket, de elutasítom a színlelt betegek nyafogását. Egyszerre vagyok gazdag és szegény is. Kenyeremet megkeresem, és még meg is tudom osztani.

De nem vagyok hajlandó lustákat eltartani. Sokkal kevesebbem van, mint a valóban vagyonosaknak, nem irigylem tőlük, örülnék, ha okosan használnák vagyonukat. Európai vagyok, mert cseh vagyok. Cseh szülők gyermekeként születtem. Cseh földön nőttem fel, és komolyan veszem nemzetem nyomorát, szörnyű nyomorát, és dicsőségét is. Ezért nem vagyok hajlandó feloldódni a konzum multikultúra szellem nélküli uniformitásában. Keresztény vagyok.
Tisztelettel a más vallások és nézetek iránt, és biztosan tudom, hogy minden döntésemben ehhez tartom majd magam. De erősen ragaszkodom a saját keresztény Istenemhez és parancsolataihoz, amelyeket azért hozott, mert bölcs, igazságos, és együtt érző az emberekkel. Ember vagyok.
Hálás vagyok az emberségemért és büszke vagyok az arcomra.

Ember vagyok. Nevem: Petr Pit'ha, és nem vagyok 380326/038 - születési számom, sem 372-2/15 személyim identifikációs száma, sem PIN, sem bármilyen más szám. Ember vagyok, mert van lelkiismeretem, és felelősséget vállalok. Ember vagyok, és emberként is akarok meghalni.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Mentsük Európából azt, ami még menthető! – Renaud Camu
  2018-03-19 22:17:24, hétfő
 
 



,,A rasszizmus romhalmazzá tette Európát, az antirasszizmus gyűlöletes bádogvárost csinál belőle" - mondja Renaud Camus a Mandinernek. Az egykor Louis Aragon és Andy Warhol köreibe tartozó, melegaktivistaként közismertté vált francia író mára az európai kultúra és identitás harcos konzervatív védelmezőjévé vált. Szerinte világformáló erők dolgoznak a tömegek elbutításán és elszegényítésén, a migráció felerősítésén, Európa civilizációjának lebontásán. A dél-franciaországi várkastélyában visszavonultan élő Camus szerint Magyarországnak döntő szerepe lesz abban, hogy megmentsük, ami még menthető. Nagyinterjúnk.

Kevés író van ma Franciaországban, akinek többször merül fel a neve a közéleti vitákban, mint Renaud Camus-é. Az évtizedek során irodalmi, művészeti, utazási és közéleti témájú könyvek, cikkek, kiáltványok tucatjait író Camus valóságos jelenség, egyszerre iszonyattal és rajongással fogadott figura. Egyesek a szélsőjobboldali, identitárius reneszánsz, az elharapózó idegengyűlölet központi alakját látják benne; mások a korunkat meghatározó folyamatok - és legfőképpen: a migráció - legkíméletlenebb elemzőjeként,

szinte prófétaként tekintenek rá.

Bár Camus azt állítja, hogy nézetei elhanyagolható hatással voltak a közgondolkodásra, megmondóemberek és vezető politikusok hivatkoznak a szavaira. Bármit is gondoljunk róla, egy biztos: lenyűgözően érdekes értelmiségi történet az övé, ugyanis látszólag semmi nem predesztinálta arra a szerepre, amit ma a francia közéletben játszik.

Renaud Camus 1946-ban született a közép-franciaországi Chamalières-ben (nem rokona Albert Camus-nek), jogi, filozófiai, politikatudományi tanulmányokat folytatott. Homoszexualitását sokáig próbálta elfojtani: miután felvállalta másságát, szülei megszakították vele a kapcsolatot, még az örökségből is kitagadták. A hatvanas-hetvenes években a progresszív művészvilág és a melegmozgalmak tagja volt, írásai megjelentek a Gai pied című homoszexuális folyóiratban. Bejárta a világot, számtalan hírességgel - így Louis Aragonnal, Marguerite Duras-szal, Andy Warhollal, Alain Robbe-Grillet-vel - kötött ismeretséget. Közeli kapcsolatban állt Roland Barthes filozófus-irodalomkritikussal, ő írta az előszót Camus Tricks című könyvéhez, amelyben a világ különböző városaiban átélt egyéjszakás kalandjait idézi fel az író, a könyvet Gore Vidal is méltatta egyik esszéjében. Sorra jelentek meg kísérletező munkái, különösképpen érdekelte a hiperszöveg. Camus ekkoriban a Szocialista Párt tagja volt, később pedig a zöldek mellé pártolt.

1996-ban azonban megfordult vele a világ. A Földközi-tenger partján elterülő Hérault megyét járta épp, amelyről könyvet készült írni, és egy középkori városka ablakaiban elfátyolozott nők sokaságára lett figyelmes. Camus, aki korábban semmi kivetnivalót nem talált a bevándorlásban, ennek az élménynek a hatása alatt kezdett el mélyebben elgondolkodni a migráció hatásairól. A haladó körök bizalma azonban először nem emiatt, hanem egy naplójegyzet okán rendült meg, amelyben Camus arról értekezett, hogy egy állami rádió egyik adásába túl nagy arányban hívnak meg zsidó származású résztvevőket. Nem is maradt el a botrány és persze az antiszemitizmus vádja, ugyanakkor számos értelmiségi az amúgy vállaltan Izrael-barát Camus védelmére kelt. Így tett például barátja, az azóta a Francia Akadémia tagjává választott Alain Finkielkraut filozófus is, aki a mai napig makacsul kiáll Camus mellett, a mainstream sajtó felháborodása dacára.

A médiavihar nem csitul az író körül: Camus az ezredforduló óta mindinkább a bevándorlásellenes harcnak szentelte magát, mozgalmakat, pártokat alapított, 2010-ben pedig

megalkotta a Nagy Felcserélés fogalmát.

Camus a kifejezéssel arra utal, hogy szerinte az uralkodó elitek módszeresen cserélik fel a tősgyökeres európai lakosságot nem európai eredetű népcsoportokkal. A Nagy Felcserélés fogalmát hamar magáévá tette a francia jobboldal jelentős része, így például a Nemzeti Front egyes politikusai, Jean-Marie Le Pennel az élen (Marine Le Pen ugyanakkor összeesküvés-elméletet lát benne); de a konzervatív média fontos alakjai - így Éric Zemmour vagy Ivan Rioufol - is alkalmazzák a kifejezést. A baloldal viszont élesen elutasítja, szélsőségesnek tartja Camus gondolatait. Az író páriává lett, kiadója szakított vele, az értelmiségi körök kiközösítették.

A L'Express riporterét, aki meglátogatta őt délnyugat-franciaországi, Plieux-ben található várkastélyában, ahol mindentől elvonultan él, Ungern-Sternberg báróra emlékezteti. A The New Yorker épp decemberben írt portrécikket róla, a Spectator szerzője ,,igazi konzervatívnak" nevezi őt.

Renaud Camus-val beszélgettünk.




Camus Plieux-ben

Ön találta fel a Nagy Felcserélés fogalmát. Állítja: nem egy elméletről, hanem napjaink leginkább szembeötlő valóságáról van szó. Hogyan mutatná be ezt a jelenséget a magyar olvasóknak?

A magyar olvasók nem is tudják, mekkora szerencséjük van, hogy be kell mutatni nekik a dolgot! Tartsák magukat tőle távol, mint a pestistől! Ez maga a horror! A franciák, az angolok, a svédek, sőt már az olaszok számára is a Nagy Felcserélés hétköznapi tapasztalat, a pőre valóság: a tömeges bevándorlásról, a demográfiai alámerülésről, a lakosság és a civilizáció felcseréléséről, az etnikai viszonyok megváltoztatásáról, az iszlamizációról, az afrikanizációról, a helyettesítés útján történő népirtásról van szó. Egy adott területen, ahol egy évszázadok óta élt egy nép, hirtelen, csupán egy-két nemzedéknyi idő alatt, egy vagy több eltérő nép bukkan fel. A bennszülött lakosságot nem irtják ki, még ha megannyi merényletet és köztörvényes bűncselekményt szenved is el, hanem
fokozatosan elsüllyesztik, megfullasztják, leretusálják a fényképről, felcserélik.


Hangsúlyozza, hogy a Nagy Felcserélés nem összeesküvés-elmélet. ,,Éppen azt vetik a szememre általában, hogy homályban hagyom a Nagy Felcserélés okait. Valóban óvatos vagyok a kérdésben, mivel szeretném összefogni az embereket, nem megosztani őket" - jelentette ki, ugyanakkor ,,bizonyos érdekek és tiltások összetartó nyalábjáról" beszél. Milyen érdekekre és tiltásokra gondol?


Arra, amit globális felcserélésnek, egy ideje pedig davokráciának hívok, hovatovább közvetlen davokráciának. Az emberkertet Davos irányítja, tudja, ez a svájci városka, ahol a világ nagy pénzemberei évente megrendezik a nürnbergi kongresszusukat. A globális felcserélés Marxa nem más, mint Frederick Winslow Taylor, az ő Tőké-je pedig a The Principles of Scientific Managament (A tudományos menedzselés elvei) címre hallgat. Az érdekek a gazdasági érdekekkel azonosak, a szó két jelentésében: egy tisztán gazdasági, vagyis jobban szólva pénzügyi világkép mellett ott találjuk a gazdaságosság, a lehető legkisebb költség, a spórolás vágyát, az általánossá tett fapadosságot, amit az egyenlősítés, a standardizálás tesz lehetővé. Mindezt a filmművészet nyelvére lefordítva úgy fogalmazhatnánk, hogy globális felcserélés egyenlő Modern idők plusz Metropolis plusz Zöld szója. A hipergazdagok, a földtől elszakadt tőkések
az általános elproletárosítást tűzték ki célul,

ezt viszik végbe azzal, hogy erőltetik a keveredést, és az emberi alapanyagot egynemű ipari masszává őrlik.

A felcserélést gyakran hasonlítja a holokauszthoz. Miben lát hasonlóságokat a két jelenség között?

Főképp az ipari logikában, az ember alapanyagként való kezelésében. Egyáltalán nincs szándékomban egybemosni a két eseményt, a holokauszt egyedi jegyeivel tökéletesen tisztában vagyok, ugyanakkor hiszek abban, hogy mindent összehasonlíthatunk mindennel, még ha ezzel csupán a dolgok különbözőségére világítunk is rá. Még mindig úgy tartják, hogy a holokauszt a zsidók ellen elkövetett bűntett volt, és ez persze ezerszer is igaz; ám ugyanakkor az ember, az ember emberszerűsége ellen elkövetett bűntett is volt ez egyben. Nagyokat szoktam vitázni ez ügyben Alain Finkielkraut barátommal, aki a holokausztot elszigetelt eseménynek, egy egyedülálló, összehasonlíthatatlan szörnyűségnek tartja.

Ezzel szemben én sötétebb módon vélekedem a holokausztról: a rossz legközepének, a sötétség szívének, egy történet legborzalmasabb fejezetének tartom, ami jóval azelőtt indult el, kétségtelenül az ipari forradalommal, és ami nem ért véget, épp ellenkezőleg: az ember elembertelenítésének és matériává, hamuvá, lámpaernyővé, tésztává redukálásának történetéről beszélek. Az ázsiai és más megapoliszok emberdobozai, ahol még csak felállni sem lehet, és amiket vagyonokért bérelnek ki a munkások, csak hogy közel legyenek a munkahelyükhöz, ahol épp csak a lakbérüket keresik meg - ezek az emberdobozok tehát az auschwitzi barakkok örökösei, ugyanahhoz a történethez tartoznak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a németországi Ford-üzemek a haláltáborok tőszomszédságában működtek, szoros szimbiózisban velük. Hitler nagy csodálója volt az elvetemülten antiszemita Henry Fordnak, a fényképét még az íróasztalára is kitette a kancellárián. Ford az az ember, akinek a leghatékonyabban sikerült átültetnie a gyakorlatba Taylor tanításait. Neki támadt azt a zseniális ötlete, hogy autóit azoknak a munkásoknak adja el, akik készítették őket, hogy a termelőből fogyasztót csinál. Ma a globális felcserélés még messzebb megy, a fogyasztót termékké változtatja át: elég csak megnézni, amit a Gafa [Google, Apple, Facebook, Amazon - a szerk.] művel.




A Párizsi Magyar Intézetben járva

,,Magyarország és a többi visegrádi ország reményeink citadellája" - írta az interjúkérelmemre küldött első üzenetében. Közép-Európa lenne a felcserélés elleni harc utolsó bástyája?

Igen, valóban úgy gondolom, hogy a közép- és kelet-európai országokat a kommunista megszállás szörnyűségei, a kommunista totalitarizmus beoltották a másik, éppen kibontakozóban lévő és Nyugat-Európában már nagyon is valóságos totalitarizmus, a felcserélés ellen. Marxot parafrazeálva úgy mondhatnánk, hogy kísértet járja be Európát, a felcserélés kísértete, és Nyugat-Európában, Brüsszelben a legerősebb a szorítása. A valaha a szabad világhoz sorolt országokban néma elnyomás sújtja a globális felcserélés ellenzőit, akiket hozzám hasonlóan mindenhonnan elüldöznek, és akik élőhalottakká válnak. A szabadság megfordult az ágyában, tábort, oldalt cserélt. Ha - Isten ments - újra kiépülne a vasfüggöny, a nyugat-európai disszidensek életük kockáztatásával igyekeznének átjutni Keletre. Egyre több barátom meséli, hogy lakást keres Budapesten. Félig tréfásan, félig komolyan azt javaslom Franciaországnak, hogy nyújtsa be csatlakozási kérelmét a visegrádi szövetséghez.

Európában egyre többen emelik fel a hangjukat a tömeges migráció ellen, ám az ön gondolatait megkülönbözteti az az igen egyedi vonás, hogy egy általánosabb perspektívába helyezi őket. Úgy látja, a globális felcserélés (amelybe a lakosságcsere, a Nagy Felcserélés is illeszkedik) a valóságost a hamissal, az eredetit a másolattal helyettesíti, ami az Egyneműsített Emberi Matéria - vagy ahogyan még hívni szokta: az emberi Nutella - kitermeléséhez vezet. Miként kell pontosan elképzelnünk ezt a matériát?

A Nagy Felcserélés nem valamiféle teória, csupán többé-kevésbé megfelelő elnevezése egy gigantikus, vitathatatlan és katasztrofális jelenségnek, a lakosságcserének, a helyettesítés útján történő népirtásnak. A globális felcserélés ezzel szemben nagyon is egy elmélet, egy világlátás. Úgy hiszem, a posztindusztriális modernitás emblematikus motívuma a felcserélés, a helyettesítés művelete és ténye:

az igazat a hamissal, a valódit a hamisítvánnyal, a bennszülöttet a kívülről érkezővel, a természetest a mesterségessel,

a költségeset az olcsóval, a bonyolultat az egyszerűvel, Velencét a Las Vegas-i Velencével, Párizst a pekingi Párizzsal, Versailles-t Disneylanddel, a valós világot a turisztikai másolattal, a követ és a márványt a forgácslappal, a fát a műanyaggal, az irodalmat az újságírással, az újságírást a ,,gyorshírekkel", a művészetet a tudománnyal, a tudományt a ,,társadalomtudományokkal", Európát Afrikával, a kultúrát a szórakozással, a természetet a beépítéssel, a várost és a vidéket az univerzális külvárossal, a zenét a dübörgő zörejekkel, a hegyeket a gépi felvonókkal, a férfit a nővel, a férfit és a nőt robotokkal, az anyákat béranyákkal, az emberiséget a poszt-emberiséggel, a humanizmust a transzhumanizmussal, az emberi fajt az Egyneműsített Emberi Matériával, igen, a termékemberrel, az emberi Nutellával cserélik fel, ezzel a kétes, megállás nélkül gyártott ipari masszával.




Plieux várkastélya, Camus otthona

,,Hitler két csoportot irtott ki: 1. a zsidókat, még életében, 2. a fehéreket, azzal, hogy az előző népirtás által ellehetetlenített bármiféle hivatkozást a fajra" - írja. Hogyan értelmezi ön a faj fogalmát?

Az antirasszisták bűne vagy ostobasága abban állt, hogy a faj szót pontosan ugyanabban a nyomorúságos, pszeudo-tudományos értelemben vették, mint a rasszisták; pedig a nyelvek többségében, de legalábbis a franciában, a szónak rendkívül kiterjedt és összetett jelentése volt, színjátszó, rendkívül költői, irodalmi és végső soron kulturális jelentése, amelybe belevegyült a civilizáció, a tájak, a mítoszok, a történelem. Maga az a tény, hogy valaha például francia fajról beszélhettünk, ahogy azt évszázadokon át minden francia író és történelmi személyiség tette, bizonyítja, hogy nem rasszista kifejezésről van szó, minthogy ennek a francia ,,fajnak" kevéssé volt meghatározott etnikai jellege, legalábbis nem több, mint a zsugoriak vagy a műkedvelő festők fajának. Az, hogy a faj szónak a rasszisták és az antirasszisták szűk, tudományos, egyébként pedig igencsak hozzávetőleges definíciókat adtak, lehetővé tette a fajok nemlétét illető dogma kihirdetését, az antirasszizmus és a globális felcserélés szeplőtelen fogantatását, amely maga is elengedhetetlen feltétele volt az etnikai helyettesítésnek, annak, hogy az emberi nemet az antirasszizmus mozsarában őröljék fel. Minden, ami a fajok, az osztályok, a nemek, a művészetek, a szintek, a nüanszok, a különbségek közti határok eltörlésén ügyködik, az Egyneműsített Emberi Matéria kitermeléséhez járul hozzá.

Egy esszémben Adolf Hitler második pályafutásának neveztem a diktátor megfordított, mindenütt jelenlévő kísértetként, állandó hivatkozási pontként és deus ex machina-ként befutott karrierjét. Hitler a maga terminológiája szerint egy vagy két fajt akart megsemmisíteni, most pedig az összeset szeretnék felszámolni (mindenekelőtt persze a fehér fajt, a legritkábbat, a legtöbb előjoggal rendelkezőt és a legbűnősebbet, hogy az új terminológia kifejezéseivel éljünk). Ez a második pályafutás közvetettebb módon bűnös, mint az első, nem gázosít el senkit, ugyanakkor nagyobb volumenű és hasonlóképpen ipari jellegű. A válaszhatás, a felcserélés kevésbé központosított, mint maga a földrengés, a nácizmus, ám sokkalta nagyobb területekre terjed ki - ez alkalommal három kontinenst és emberek százmillióit érinti.

A rasszizmus romhalmazzá tette Európát, az antirasszizmus gyűlöletes bádogvárost csinál belőle.

A modern népirtás hatalmas fejlődést ért el az arculatépítés terén, kényesen ügyel az imidzsére. Megértette, hogy a jó nevében kell cselekednie: azt a népirtást, amiért nem adnak Nobel-békedíjat, elfuserálták. Emellett azt is felfedezték, hogy nem szükséges többé megölni az embereket, elég helyettesíteni őket. Ez talán tovább tart, ám ugyanolyan hatékony módszer.

Alain Finkielkraut szerint mindenki a Nagy Felcserélésről beszél. Milyennek látja az ön gondolatainak a francia szellemi és politikai életre kifejtett hatását?

Nem létezőnek. Vagy csupán olyannak látom, mint egy aprócska patakocskát, amely a gleccser alatt csordogál, és a közelgő olvadást jelzi előre. A felszínen és a hatalmas jégtömegben azonban igazán semmi sem történik. A lakosságcserét egyszerűen nem szabad nevén nevezni.




A Pireneusok látképe Camus könyvtárszobájából

Ön valaha rendkívüli népszerű volt progresszív körökben, ám az elmúlt években tett állásfoglalásai nyomán kiközösítették. Nemrégiben interjút közöltünk Alain de Benoist-val, aki szerint ,,egyes korokban a kiközösítés egyszerűen azt az árat jelenti, amit a szabadságért meg kell fizetni", Benoist hozzáteszi ugyanakkor, hogy ,,a kirekesztésnek ez a rendszere ma már recseg-ropog, az ideológiai jégpáncél olvadóban van". Igaza lenne? Milyen kapcsolata van jelenleg az értelmiségi miliővel?

Látja, látja, a jégpáncél... Nagyjából azonos képek vannak előttünk. Semmiféle kapcsolatom nincs az értelmiségi körökkel, elűztek mindenhonnan, nem hívnak meg sehova, bemocskolnak és megrágalmaznak minden elképzelhető módon, a lehető legborzalmasabb címkéket aggatják rám, persze igaztalanul, pedofilnak, antiszemitának, holokauszttagadónak neveznek. Nem létezem. Társadalmi értelemben halott vagyok. Még szerencse, hogy ez elég jól passzol hozzám.

2000-ben botrányt robbantottak ki a France Culture rádió egyik műsoráról tett megjegyzései, amelyben ön szerint túlreprezentáltak voltak a zsidó újságírók. Számos értelmiségi - így például Bernard-Henri Lévy - antiszemitizmussal vádolták meg, míg mások - Finkielkraut vagy Emmanuel Carrère - kiálltak ön mellett. Hogyan emlékszik vissza erre az esetre? Van valamiféle tanulság, amit levonna belőle?

Ez az ügy sokkal rosszabb volt, mint ami ma történik velem, mivel egy teljes félreértésen alapult. Éppen azon az alapon, hogy engem aztán tényleg nem lehetett meggyanúsítani antiszemitizmussal (legalábbis ezt gondoltam), merészeltem rámutatni arra, hogy a hallgatók nagyjából egy százaléka által hallgatott kulturális rádió egyik adását, amelyet Panoramá-nak neveztek, és amely elvileg átfogó képet törekedett nyújtani, nevetséges módon kisajátította egy közösség. Szóval tényleg nem mondtam semmi botrányosat, ám ez a jelentéktelen kis bírálat orkánt szabadított el, mivel olyan személy fogalmazta meg, akitől nem vártak ilyet. Sokan belátták, hogy ez vihar egy pohár vízben, hogy mindez mennyire abszurd. Ma viszont semmiféle félreértés nincsen. A legelszántabban gyűlölködő ellenfeleim ostoba és mocskos szitkait kivéve, amiket már említettem, a velem szemben megfogalmazott kifogások tökéletesen megalapozottak:

igen, igen, igen, valóban egész lényemmel és az összes energiámmal elutasítom az inváziót, aminek hazám és Európa ki van téve,

szemben állok ezek gyarmatosításával, a Második Megszállással, a Második Kollaborációval, a helyettesítés útján történő népirtással. Azoknak, akik szememre vetik ezeket a nézeteimet, igazuk van: valóban így gondolkodom, száz százalékig felvállalom őket. Úgy gondolom például, hogy Afrika ma százszor hathatósabban gyarmatosítja Európát, mint fordítva valaha is történt: a valódi gyarmatosítás, az egyetlen, amely nem visszafordítható, nem más, mint a demográfiai gyarmatosítás.




A könyvtárszoba Plieux-ben

Részt vett 1968 májusának eseményeiben a homoszexuális mozgalom tagjaként, ma viszont úgy tekint 1968-ra, mint egy ,,nevetséges forradalomra", annak szimbolikus dátumára, amikor ,,hatalomra került a kispolgárság, a mímelés osztálya". Milyen emlékeket őriz a történtekről, mi a jelentőségük a nyugati civilizáció történetében?

Valóban úgy gondolom, hogy ezek az események a kispolgárság szimbolikus hatalomátvételét jelezték, az osztályét, amely egylényegű a globális felcseréléssel - ez a jelenség csakis a kispolgárság uralma alatt következhetett be. A kispolgárság a mímelés, a szimulákrum, az általánossá tett fapadosság osztálya; még a neve is olyasvalamire utal, ami a legélesebben különbözik tőle. A kispolgárság, ahogy Giorgio Agamben kiválóan megfogalmazta, nem más, mint az a forma, amely alatt az emberiség saját kipusztulása felé halad. Zseniális ötlete abban rejlik, hogy minden erővel befogad, ahelyett, hogy kirekesztene, mint minden más uralkodó osztály tette korábban: így aztán nem is létezik rajta kívül semmi, nem is tudná ezt elképzelni, ahogy azt sem, hogy ne úgy gondolkozzunk, mint ő, hogy másképp lássuk a világot, hogy más nyelvet használjunk.

Kulturális értelemben mára az egész világ kispolgárivá lett, ideértve természetesen a hipergazdagok osztályát is.

Gómez Dávila jogosan jegyezte meg, hogy ma csupán a pénz különbözteti meg a gazdagokat és a szegényeket.

,,Dante nem látta előre ezt: egy poklot, ahol boldogok vagyunk, vagy jobban szólva: ahol a boldogság maga a pokol" - írja a ,,szimpátia ideológiája" kapcsán. ,,Nyitottság a másik felé, open space, tegeződés, ,,laza" magatartások, kollektív testgyakorlatok, játékok, táncok, harcművészetek, keleti spiritualitás, általános gamification, gyerekesség" - sorolja fel a tüneteit ennek az ideológiának, amely megsemmisíti a civilizáció gondolatát és a forma kultuszát. Ön ugyanakkor rendkívül aktív a Twitteren, amely ennek az ideológiának meghatározó platformja. Mi vonzza ebben a kommunikációs módban?

Először is, a kötöttségek közé szorított irodalom mindig is a gyengém volt. A tweet irodalmi műfaj, akárcsak a haiku vagy az aforizma. Ez ugyanakkor kevésbé igaz, amióta a száznegyven karakterről kétszáznyolcvanra álltak át. Elég szórakoztató tweetekre lefordítani a globális felcserélés elméletét. Több, a tweetjeimet egybegyűjtő kötetet kiadtam már, így például Az együtt-élés önellentmondás címűt. Azt viszont nem merném állítani, hogy a Twitter vonz engem. Az igazság az, hogy minden ajtót becsuktak előttem, eltávolítottak mindenhonnan, már kiadóm sincsen, saját magamnak kell kiadnom és kinyomatnom a könyveimet, időm jelentős részét pedig a bíróság előtt töltöm. Ki kell cselezni a rendszert, kihasználni a gyengeségeit, úgy kell csinálni, mint a dzsúdóban, saját maga ellen kell fordítani az erőit, még ha tisztában is vagyunk azzal, hogy ezek az erők bármelyik pillanatban ismét ellenünk fordulhatnak és eltiporhatnak bennünket. A Twitter és a Facebook a rendszer részét képezi, akárcsak a bírók és a mainstream média. Egyébként majdhogynem örökösen le vagyok tiltva a Facebookról. Az utolsó előtti alkalommal öt napig tartottam magam, utoljára hat napig, ez volt a rekord. Azért tiltottak le, mert idéztem egy gondolatot de Gaulle tábornoktól, és hozzátettem, hogy ma a sajtóügyekben eljáró törvényszék elé citálnák miatta - ahol már törzsvendég vagyok, és ami ez esetben is elítélt.

,,Most értem meg Sartre híres mondatát, miszerint soha nem voltunk olyan szabadok, mint a megszállás alatt. A politikában talán abszolút ostobaság a kétségbeesés, ugyanakkor - és talán elsősorban - nagy nyugalommal, egy gyáva megkönnyebbüléssel ajándékoz meg bennünket, a megbékélésnek egy pillanatával, ami talán az utolsó lesz. Ezután tégy úgy, ahogy csak szeretnél: egy nagy Igen terjed ki a tájra és az életre" - írta naplójába a 2017-es elnökválasztás második fordulójának másnapján. A politikai aktivizmussal azonban mégsem hagyott fel: tavaly Karim Ouchick-kel megalapította az Európai Ellenállás Nemzeti Tanácsát, amelyhez többek között Václav Klaus is csatlakozott. Lehet ennek a politikai ténykedésnek foganatja?

Fogalmam sincs. Remélem. Csak azt tudom, hogy a készülő szörnyűségek, Európa, az európaiak és a civilizációk megsemmisítésének távlata előtt képtelenség, hogy semmit se tegyünk, hogy tétlenül várjunk! Hiszem, hogy ez a harc egy keresztény, zsidó, görög-latin, kelta, germán, skandináv, finnugor, szabadon gondolkodó civilizációért, az egyéni lelkiismeret, a szabad vizsgálat civilizációjáért, szóval ez a harc szükségszerűen európai. Beszélgetésünket kihasználva segítségért fordulok önökhöz. Orbán Viktor Magyarországának döntő szerepe lesz abban, hogy megmentsük, ami még menthető.

Az önök országa afféle világítótorony számunkra napjaink viharában.

Végtelenül boldogok lennénk, ha szilárd erőkkel képviseltetné magát az Európai Ellenállás Nemzeti Tanácsában.




,,Minden irányban jó távolra ellátok"

Mit gondol Emmanuel Macron elnökségéről? Egyesek szerint keményebb migrációs politikát követ, mint amire számítani lehetett.

Macron a közvetlen davokráciának, vagyis az emberparknak közvetlenül Davos és a pénzvilág általi igazgatásának tökéletes képviselője, a legjobb, aki csak létezik. Egy ilyesfajta rendszer megköveteli, hogy semlegesítsék az emberi alapanyagot adminisztráló politikai réteget. Macron páratlan hatékonysággal feszül neki a feladatnak: néhány hónap leforgása alatt legyűrte a francia politikai életet harminc éve óta uraló figurákat, ismeretlenekből és másodhegedűsökből alakított kormányt, akik neki köszönhetnek mindent, a nemzetgyűlést megtöltötte a zsoldjában álló, bárgyú marionettfigurákkal, akik két mondatot alig tudnak egymás mellé helyezni, szétrobbantotta a francia politikai életet harminc éve irányító három politikai pártot, felszámol minden helyi hatalmat, megfosztva őket a forrásaiktól és még abban is megakadályozva őket, hogy más úton tegyenek szert azokra, mindenáron privatizálni akar a gazdasági szereplők érdekeinek megfelelően, magánkézbe adná a kórházakat, a vasutat, a társadalombiztosítást, még a rendőrséget és a börtönöket is. Az állam eltűnik, vagyis jobban mondva az állam ő, Macron, ő maga pedig nem más, mint a bankok, a pénzvilág, a Gafa, Davos és így tovább.

Ami a ,,vártnál keményebb" migrációs politikáját illeti, az csak egy rossz komédia.

Önmagában az a tény is nevetséges, hogy még mindig bevándorlásról beszélünk, miközben az etnikai alámerülés zajlik éppen.

A bevándorlás megállítását kívánni a mai Franciaországban olyan, mint a német megszállás megállítását kívánni 1940-ben, amikor a németek már a spanyol határnál voltak. Nem ,,véget kell vetni a bevándorlásnak", hanem meg kell fordítani. Az etnikai helyettesítésnek, az elképzelhető legszörnyűbb génmanipulációnak, a huszonegyedik század emberiesség elleni bűntettének kell véget vetni. Erre pedig a visszatelepítés az egyetlen módszer.

És mit gondol a francia ellenzéki pártokról?

Nincsenek ellenzéki pártok. Az egyetlen komolyan vehető politikai demarkációs vonal a mai Franciaországban és a különböző nyugat-európai országokban egyfelől a felcserélés támogatói, a lakosság megváltoztatásának előirányzói vagy gyáva cinkosai, másfelől a felcserélés elszánt ellenzői között húzódik. Persze utóbbiaknak nincs politikai képviseletük, a hatalom ügyel erre.




Plieux a távolból

Elszánt védelmezője a magaskultúrának, amit meglátása szerint a felcserélés szellemében az ,,aljakultúrával" akarnak helyettesíteni. A hetvenes években közel állt az avantgárd körökhöz, többek között Andy Warhollal és Robert Rauschenberggel is kapcsolatban volt, akik annak a pop artnak voltak ikonikus figurái, amely elmosta a hagyományos felosztást magas- és tömegkultúra között. A nyugati kultúra valóban haldokolna?

Igen, most már hivatalosan is. A kultúrát mint az egyenlőtlen világ furcsa maradványát ma már nyíltan kétségbe vonják, nem tudnak vele kibékülni az egynemű emberi masszát, a Nutella-embert gyártó üzemek. A kultúra szorosan kapcsolódik a nyugati társadalmak történetének polgári korszakához, ami nagyjából a tizennyolcadik század vége és az ezredforduló közé esik; ha emblematikus évszámok kellenek, mondjuk azt, hogy 1789 és 1968 közé. Hegel jól látta, hogy már ez a korszak is a művészetek és humaniórák letűnt világát helyettesítette, amelynek eszménye nem annyira a művelt, mint a kiteljesedett ember volt. A kultúra már másodlagos termék a művészet és a gondolkodás történetében. Ám a Kispolgárság diktatúrája idején, hogy az egyik könyvem címét idézzem, a kultúra állandó szemrehányás, a megsemmisült világ karsztikus domborműve: el kell tehát tűnnie. Annál is inkább, mert - ahogyan előszeretettel mondani szoktam -

egy nép, amely ismeri a klasszikusait, nem tűrné el zokszó nélkül, hogy a történelem szemétdombjára vessék.

A bárgyúság elengedhetetlen a helyettesítés útján történő népirtáshoz. Ez magyarázza a Nagy Kultúrafosztást - a végén még az összes könyvem címét felhozom! -, ennek eszközei pedig a feledésre való oktatás - az iskola -, a tömegek elhülyítése - a televízió, a média -, a drog - nem érdektelen tény, hogy a drogkereskedelem teljes egészében a megszálló kezeiben van. Miközben az iskolában öngyűlöletre, tehát a behódolásra nevelik a felcserélésre ítélteket, a felcserélőknek a franciák, a tősgyökeres európaiak, a fehérek gyűlöletét tanítják.




Renaud Camus a könyvtára ablakában

Visszavonult a nagyvilági élettől, a plieux-i várkastélyban él. Hogyan telnek ott a napjai? A hamisság uralma elől tényleg nincs más menekvés, mint félrehúzódni valamilyen vidéki zugba?

Ó, én egyáltalán nem húzódtam félre egy vidéki zugba! Ahogy mindig is akartam, vidéken élek, ennyi az egész, egy domb tetején, ahonnan minden irányban jó távolra ellátok.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Kitiltották az egyetemi kurzusról, mert szerinte két nem van
  2018-03-14 22:02:57, szerda
 
  Kitiltották az egyetemi kurzusról, mert szerinte két nem létezik

Az Indiana University of Pennsylvania egyik hallgatóját eltiltották a kurzus látogatásától, ahol annak a véleményének adott hangot, hogy a biológusok szerint csak két nem létezik. Az ügyét fegyelmi bizottság fogja vizsgálni: lehet, hogy a diplomájának a megszerzése is veszélybe került.

Allison Downie, az Indiana University of Pennsylvania tanára diákjainak bemutatta ezt a 15 perces videót, amelyben Paula Stone Williams, egykori lelkész, jelenleg transzneműként élő aktivista tart előadást a férfiak szexizmusáról. Ezt követően a tanár arra kérte az órán jelenlévő lányokat, hogy mondják el a véleményüket a témában. A kérését hosszú, kínos csend fogadta.

Videó: Link

Ezt megunva Ingle Lake, habár ő fiú, megjegyezte, hogy a biológusok szerint csak két nem létezik. Erre a tanára dühösen úgy reagált, hogy ez tiszteletlenség a transzneműekkel szemben és fegyelemi következményei lesznek. Mindez február 28-án történt. Március 2-án Ingle Lake levelet kapott az Indiana University of Pennsylvania rektorától, hogy amíg ügyében a fegyelemi bizottság nem dönt, tartózkodjék Allison Downie kurzusának látogatásától, ahol viselkedésével súlyosan megzavarta az oktatást.





A Fox News-nak Ingle Lake úgy nyilatkozott, hogy nem gondolja magáról, hogy tiszteletlenül viselkedett volna, hanem csak vitát kezdeményezett, amely teljesen természetes egy olyan szellemi műhelyben, mint az egyetem.

Úgy gondolja: azzal, hogy az órán nem mondhatja el szabadon a véleményét, megsértik az első alkotmány-kiegészítésbe foglalt, a szólásszabadsághoz való jogát.

A fegyelmi bizottság március 19-én hallgatja meg a tanárt és a diákot, az utóbbi számára kedvezőtlen döntés esetén veszélybe kerülhet, hogy a tanév végén megkapja diplomáját.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Serge Monast: A TORONTÓI JEGYZŐKÖNYVEK
  2018-03-10 22:36:17, szombat
 
 



Az NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai Torontóban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.
Serge Monast 1995-ben publikálja ,,A torontói jegyzőkönyvek" (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot.

A szerző szerint a jegyzőkönyvek 1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.
Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.

A jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest, amelyekből dolgoztam.

1. Erősíteni kell a ,,Szórakozás Társadalmát" (Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.

2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését, kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.

3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus szemléletmóddal.

4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.

5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történő befolyásolásával - érde- keinknek megfelelő módon - mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.

6. A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd - közvetett módon - kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.

7. Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk bábáskodni.

8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe - óvatosan és kiegyensúlyozott módon - bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit - hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.

9. Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek - a lehetőségekhez képest - humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.

10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni olyan - nagy visszhangot és felháborodást kiváltó - bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.

11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.

12. Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és - lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében - számítógépekkel kell helyettesíteni.

13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek - változatos módon, a technológiai fejlődés függvényében - egyre több információt tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.

14. A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.

15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997 januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából.

Serge halála előtt ('96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
A hivatalos agymosás 10 pontban!
  2018-02-20 23:15:35, kedd
 
  Noam Chomsky világhírű nyelvész tíz tételben foglalta össze a Hatalom tömegeket manipuláló mesterkedéseinek lényegét. Chomsky tízparancsolata nagyon tanulságos és mindenkinek ajánlott, aki el szeretné kerülni az agymosást. Íme a híres tételsor, aminek igazságtartalmáról nap mint nap meggyőződhetünk:

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér" propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a “szürkét" (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a “feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk") évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
     1/46 oldal   Bejegyzések száma: 450 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 110 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 23597 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2095
  • e Hét: 13927
  • e Hónap: 172556
  • e Év: 1066964
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.