Regisztráció  Belépés
agiccaa.blog.xfree.hu
Tudd, hogy mit akarsz, és azért tegyél is meg mindent! GY..... Á......
1979.10.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Titanic-érdemes megnézni
  2007-08-07 19:16:40, kedd
 
  Eredeti leletek - igaz történetek címmel, Közép-Európában elsőként Budapesten mutatják be a Titanic óceánjárón talált tárgyakból álló kiállítást. A gyűjtemény darabjai augusztus 21-től folyamatosan érkeznek a magyar fővárosba, az anyag szeptember 2-tól látható a Millenárison.

Az annak idején elsüllyeszthetetlennek tartott Titanic, korának legnagyobb óceánjáró gőzhajója első útján, 1912. április 14-én jéghegynek ütközött és elsüllyedt, 1517 ember halálát okozva. A hajóroncs pontos helyét 1985-ben fedezte fel Robert Ballard expedíciója, majd több éves kitartó munkával hozták fel a csaknem 4 ezer méter mélyen nyugvó Titanicról a tárgyakat.

A tulajdonában lévő tárgyakból az RMS Titanic Társaság szervezett kiállítást, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé tegyék a tragédia emlékeit. A csaknem 300 tárgyat felvonultató tárlatot 1991 óta 18 országban mutatták be, összesen 16 millióan voltak kíváncsiak a leletekre. Közép-Európában elsőként Magyarországon mutatják be az anyagot, a Show Time Budapest és az RTL Klub szervezésében. Tóth Gabriella projektfelelős az MTI-nek elmondta, hogy a budapesti kiállítás építése augusztus 12-e körül kezdődik, a tárgyak pedig augusztus 21-től folyamatosan érkeznek a németországi Kielből.

Mint hozzátette, minden látogatónak átnyújtják majd a Titanicot egykor üzemeltető társaság, a White Star Line beszállókártyáját, amelyen az óceánjáró egy-egy utasának a neve és története szerepel. Minden tárgyhoz egy-egy történet tartozik, amelyet magyar és angol nyelven tüntetnek fel az úgynevezett sztoripaneleken, ettől válik személyessé a kiállítás. "Megtudhatják, hogy ki volt, miért szállt hajóra, mi célból utazott Amerikába, s mi lett a sorsa. A legvégén pedig az emlékezés falán mindenki megtalálhatja 'utasának', a beszállókártyán szereplő személynek a nevét" - közölte a projektfelelős.

Tájékoztatása szerint a tárlatlátogatás a "tervezőszobában" kezdődik, ahol korabeli képek "mesélik el", hogyan tervezték az óceánjárót, s bemutatják a hajóépítés minden fázisát egészen a Titanic vízrebocsátásáig. Lesz egy makett is, amelynek révén a látogatók megismerhetik, hogyan nézett ki a luxushajó. A következő kiállítási rész az "indulási galéria", ahol az utasok személyes tárgyait, a hajóládákat, postászsákokat és egyéb leleteket mutatják be.

Tóth Gabriella közlése szerint a november 26-ig megtekinthető tárlat anyagában egy rekonstruált luxuskabin is szerepel, és bemutatják a harmadosztályon utazók "kényelmét" is. A látogatók megnézhetik a hajóhidat, s megtapinthatnak egy valódi jéghegyet, amely azt érzékelteti, milyen hideg lehetett az Atlanti-óceán vize 1912. április 14-ének végzetes éjszakáján.

A projektfelelős érdekességként emelte ki a parfümös fiolákat. Mint elmondta, a hajón annak idején egy parfümgyáros is utazott, aki az Egyesült Államokba magával vitte 64-féle illatból álló kollekcióját, piacot keresve termékeinek az amerikai kontinensen. "Ő megmenekült, a parfümös fiolákat tartalmazó táskáját viszont elnyelték a hullámok. A 64 üvegcséből 62-t a felszínre hoztak. Ezek máig megőrizték illatukat, megszagolhatóak, így a tárlat valamelyes interaktív is" - mutatott rá Tóth Gabriella.

TITANIC
A Kiállítás

1912. április 14-én éjszaka, korának legnagyobb óceánjáró gőzhajója, amelyet három éven át építettek, első útján jéghegynek ütközött. Az “elsüllyeszthetetlennek" hívott Titanic két óra negyven perc alatt süllyedt az Atlanti-óceán mélyére. A hajózás történetének eddigi legnagyobb katasztrófája 1517 áldozatot követelt.

1985. szeptember 1-ig a tragédia okai rejtve maradtak, ekkor sikerült Dr. Robert Ballard expedíciójának felfedezni a roncsok pontos helyét. Több éves kitartó munka során, speciális robot-technológia kifejlesztésével tudták a 4000 méter mélyen lévő tárgyakat felszínre hozni.



Az RMS Titanic Társaság a tulajdonában lévő tárgyi leletekből kiállítást szervezett, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé tegye ezen tragédia még elérhető emlékeit.

A Titanic kiállítás a kétszáznál is több eredeti, a tenger fenekéről felhozott tárgyi lelet, a hajó néhány helyiségeinek - első osztályú- és fedélközi kabinok, folyósok, a gépház kazánjai stb. - rekonstrukciója segítségével igyekszik a látogatókhoz még közelebb hozni az élményt. A mesterien alkalmazott háttérzajok, zenék, a különleges megvilágítás mind segítenek abban, hogy a kiállítás látogatói átéljék a southamptoni indulás izgalmát, az első osztály pazar luxusát, a harmadosztály puritánságát, a hajógépek kazánjai mellett dolgozók kemény munkáját, a kapitányi-híd sérthetetlenséget sugárzó erejét. A Titanic kiállítás semmihez sem fogható hangulatát, egyediségét a szinte tapintható közelségben lévő, kiválóan konzervált leleteknek köszönheti. Ezek között fantasztikus állapotban fennmaradt porcelánoktól kezdve, míves kristálypalackokon át az utasok olyan személyes tárgyait is láthatjuk, mint amilyen a szemüveg, pénztárca és különféle ruhadarabok. A látogatók minden érzékszervére hat a kiállítás, az egyik teremben például egy hatalmas, valódi jéghegyet érinthetnek meg, így átélhetik, hogy milyen gyilkosan fagyos volt a tengervíz a katasztrófa éjszakáján.

A Titanic kiállítás 1991 óta a világ 18 országában, 16 millió látogatót vonzott. Közép-Európában először Magyaroszágon kerül bemutatásra a ShowTime Budapest és az RTL Klub jóvoltából. 2007. szeptember 2-tól november 26-ig várja a látogatókat a Millenárison.

A KIÁLLÍTÁS ÁTTEKINTÉSE
A kiállításra belépve minden látogató, egy White Star Line beszállókártyát kap, melyen egy valódi Titanic utas neve és igaz története látható.
A Titanic kiállításán mintegy háromszáz tárgyi lelet található, melyeket a Titanic végső pihenőhelyén találtak, az Észak-Atlanti Óceánban, 3800 méteres mélységben. Ezeket a tárgyakat úgy választották és állították ki, hogy minél inkább fel tudják eleveníteni a világ legismertebb hajójának történetét.

A Titanic történetét már számtalanszor mesélték újra meg újra, de még soha nem olyan eredetien, szenvedélyesen és szívbemarkolóan, mint ahogy azt ez a kiállítás teszi.

A hajóroncs kiválogatott és felszínre hozott darabjait művészien tartósították. Ezek a korszakot idéző tárgyak többek jelentenek minden szónál, hűen mutatják be a hajót és azt a 2228 lelket, akik katasztrófájukkal beírták magukat a történelembe.

SZERKEZET - A látogató először az 1900-as évekbe, a híres neves Harland & Wolf hajógyárba érkezik. Itt mesélik el a Titanic elkészítésének minden mozzanatát: a tervezéstől a szerkezet kivitelezéséig.

1907 egy júliusi estéjén, a vacsora után, J. Bruce Ismay a White Star Line ügyvezető igazgatója és Lord James Pirrie a Harland & Wolf hajógyár elnöke vetették fel két pazar hajó építésének gondolatát. Ez a két hajó lett az Olympic és a Titanic.

INDULÁS - A Titanic első útjára készül. Utazóládák, bőröndök, faládák, postazsákok várnak a kikötőben bepakolásukra. Először itt találkozunk a Titanic legénységével és utasaival.A Titanic felhúzza horgonyát és 1912. április 10-én elhagyja Southhampton-t. Franciaországi és ír megállói után nyugatra veszi az irányt, hogy az Észak-Atlanti Óceánt átszelve elérje New Yorkot.

AZ ELSŐ OSZTÁLYÚ KABIN ÉS UTASAI - Itt találkozhatunk a Titanic utasaival és legénységével, akik megosztják velünk személyes történetüket és amerikai útjuk célját. Itt látható a teljesen felújított első osztályú kabin. A kiállított tárgyak: pénz, kristály, és számos személyes ingóság.

A Titanic több volt, mint acél és gőz. A Titanic, utasainak és azok történetének összessége. Az első osztályon utazó milliomosoktól a harmadosztályon utazó bevándorlókig, mindannyian tanúbizonyságot tettek hihetetlen bátorságukról, önfeláldozásukról és hősiességükről.

HARMADOSZTÁLY - A Titanic, ahogyan a legtöbben látták. Itt a harmadosztály mutatkozik be. Ahogy végigmegyünk a hosszú folyosón, megtekinthetjük a harmadosztályú kabint és érezhetjük a Titanic gőzkazánjainak dörgését is.
A harmadosztályon utazó bevándorlókat a White Star Line azzal csábította utazásra, hogy ígéretük szerint, ,,a régi és az új életük közötti időt a lehető legkellemesebben tudják eltölteni"

A HAJÓHÍD - A Titanic hídján átsétálva a látogató megnézheti a gépet, mellyel a parancsnok jelt adott a gépháznak, valamint megcsodálhatjuk a Titanic iránytűjét is
,,Jéghegy előttünk" mondta Fredrick Fleet őrszem 1912. április 14-én este 11: 40-kor. A hajóhídon Murdock első tiszt parancsot adott a kormány elfordítására ,,Gyorsan jobbra kormányozz!" A Titanic orrával ugyan elkerülte az ütközést de alul, a vízvonal alatt megsérült.

A JÉGHEGY - A látogató megnézheti a valódi jégből készült jéghegyet, melyet meg is érinthet. Azon az estén, amikor a hajó elsüllyedt, az Észak-Atlanti Óceán vize hidegebb volt, mint ez a jég. A kiállítás ezen részén megnézhetjük a Titanic távíróját és egy pár távcsövet is.
1912. április 14-én fenyegető csend honolt az éjszakában. Egy perc elég volt 1500 ember végzetéhez, egy perc elég volt, hogy a hajó oldala felszakadjon és egy perc elég volt, a civilizált világ önelégültségének szétroppanásához is.

EMLÉKEZÉS - Itt olvashatjuk el a 2200 utas nevét: azokét, akik elvesztek, és azokét is, akiket megmentettek. A látogató az Emlékfalon megtalálhatja a saját beszállókártyáján lévő
személy nevét is “Naponta 2-3 napilapot vettem, annak reményében, hogy meglátom nevét a megmentettek között, de úgy tűnt soha többé nem láthatom őt újra" - D.E. Saunders Saloon, utaskísérő édesanyja.

EMLÉKEZÉS, Személyes történetek - Franz Pulbaum, Howard Irwin és Marian Meanwell személyes tárgyait láthatjuk itt, valamint az első osztályon utazó Adolphe Sealfeld parfümös üvegcséit .
A felhozott leletek és az alapos kutatás eredményeképpen az utasok és a legénység számos tagjának személyes története derült ki. Ezekből jó pár olvasható az Emlékfalon.

FELFEDEZÉS - A látogató az utolsó galériában megtekintheti a Titanic roncsainak vízbe süllyedését és a romok felmérését. Itt látható a Titanic törzsének egy darabja, melyet 1998-ban hoztak a felszínre. Itt találhatunk információkat a Titanic roncsainak felderítésről, felhozataláról és a leletek tartósításáról.

A Titanic törzse 323 tengeri mérföldre fekszik délkeletre Newfoundland-tól és 3,8 kilométerre a víz felszíne alatt. 1985. szeptember 1-én találtak rá.

Jegyek a Ticket Expressnél kaphatók.
A kiállítással kapcsolatos információkért kérjük, hívja a 354-0224-es telefonszámot!



 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Mégis tudtak a....
  2007-08-07 19:00:07, kedd
 
 
A német hadsereg tábornokai évekig azt állították, hogy sejtelmük sem volt a holokausztról. Az angol titkosszolgálat most nyilvánosságra hozott titkos felvételei azonban örökre megcáfolják ezt a romantikus, pátoszokkal övezett állítást.

1942 és 1945 között a brit titkosszolgálat (Secret Intelligence Service-SIS) MI19-es részlege egy titkos műveletet során 64427 beszélgetést rögzített az elfogott német tábornokok és más magas rangú tisztek között, az érintettek tudta nélkül. Ezek közül a 167 legjelentősebb felvételt most, első alkalommal hozzák nyilvánosságra. A felvételek információkat nyújtanak arról, hogy a német tisztek miként vélekedtek a háborúról, Hitlerről, a nácikról és egymásról. Leleplezik a Wehrmacht azon állítását is, hogy mitsem tudott az SS zsidók, szlávok, értelmi fogyatékosok és általuk alsóbbrendűnek tartott csoportok elleni bűneiről.

A Combined Services Detailed Interrogation Centre (CSDIC - kihallgatási központ) a londoni Trent Park egyik csodálatos épületében működött. Ide hozták az elfogott, magas rangú német tiszteket, és itt szervezték meg a szigorúan titkos műveletet. Az akcióban több száz technikus, gyorsíró, fordító és tolmács vett részt, ezenkívül besúgók és ügynökök, akiknek az volt a feladatuk, hogy szóra bírják a német tábornokokat, dandártábornokokat és ezredeseket.

Rengeteg trükköt bevetettek, hogy beszédre ösztönözzék a német tiszteket a lehallgató készülékekkel telerakott közös helyiségekben. A Luftwaffe parancsnokait összezárták a Wehrmacht tábornokaival; újságokat és rádiókat használtak, hogy a németek néhány hírfoszlányt kapjanak a frontról. Alkalmanként Lord Aberfaldy - a CSDIC ügynöke, aki jóléti tisztnek adta ki magát - feldobott egy témát, ami vitára késztette a tiszteket. A művelet megdöbbentő sikere abban mutatkozik meg, hogy rengeteg, rendkívül nyílt beszélgetést sikerült rögzíteni. A szövegek a második világháború legsötétebb fejezeteire emlékeztetnek.

A brit titkosszolgálat elsősorban műveleti titkokat akart kipuhatolni a lehallgatásokkal, de hamar rájöttek, hogy a foglyok így többet elárulnak, mint a hagyományos kihallgatások alkalmával. A felvételek bizonyítékot szolgáltattak a keleti fronton elkövetett tömeges atrocitásokra. A felvételek ismeretében tarthatatlanná vált a Wehrmacht azon állítása is, miszerint a népirtás kizárólag az SS és a náci fanatikusok műve volt, és a hadseregnek nem volt tudomása róla. Az elfogott tábornokok többsége ugyan Észak-Afrikában, Olaszországban és Franciaországban került fogságba, mégis pontosan tudták, mi folyik a Harmadik Birodalomban és az elfoglalt területeken.

1939 és 1945 között 10191 német és 567 olasz fogoly fordult meg a Trent Parkban, és a hozzá tartozó két hadifogolytáborban. Az eredetileg gramofonlemezre rögzített felvételek többsége alig fél oldal hosszú, a leghosszabb 22 oldalas. A felvételek tanúsága szerint még Dietrich von Choltitz tábornok is részt vett 1941-42-ben a Krím-félszigeten zsidók meggyilkolásába, holott őt "jó" németként ismerték, mivel nem volt hajlandó végrehajtani Hitler Párizs lerombolását elrendelő parancsát.

A tábornokoknak a leghalványabb sejtelmük sem volt arról, hogy lehallgatják őket. A háború végefelé többen levelet írtak Churchillnek, és felajánlották Németország "megújítását a nyugati kereszténység" szellemében, ám a felvételek leleplezik képmutatásukat. Egy másik példában erősen kritizálták Friedrich von Paulus tábornagyot, amiért feladta Sztálingrádot, holott ők sem lettek volna Trent Parkban, ha nem adják meg magukat. Néhány tábornok igazi antináci volt, és örült, amikor Klaus von Stauffenberg gróf 1944. július 20-án merényletet kísérelt meg Hitler ellen. Úgy vélték, hogy ez a sikertelen, de dicsőséges próbálkozás megmentette a Wehrmacht tisztjeinek becsületét.
Az óvatlan beszélgetések azonban nem védik meg a német tisztek becsületét, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy mindannyian tudtak a holokausztról. Von Thoma tábornok, aki El Alameinnél történt fogságba esése előtt egy páncélos hadosztály parancsnoka volt Oroszországban, azt mondta 1943. januárjában Ludwig Crüwell tábornoknak: "Szégyellem, hogy tiszt vagyok." Ezzel arra utalt, hogy megemlítette az atrocitásokat Franz Halder vezérkari főnöknek, aki csak annyit válaszolt: "Ez politika, semmi köze hozzám."

Ezután írásban benyújtotta tiltakozását Walter von Bauchwitz tábornoknak, a hadsereg főparancsnokának, aki így válaszolt: "Azt akarja, hogy ezt továbbítsam? Ha ezt akarja, akkor minden megtörténhet." Thoma azt mondta azoknak, akik hittek abban, hogy Hitler semmit sem tudott arról, ami történt: "Persze, hogy mindenrő tudott. Titokban élvezte is. Persze az emberek nem lármázhattak - ha megtették, letartóztatták és megverték őket."


A lengyelek, oroszok és főleg zsidók ellen elkövetett bűnök mindennapos témák voltak a beszélgetések során. 1944 decemberében Heinrich Kittel altábornagy a következőket mondta Paul von Felbert vezérőrnagynak: "Miket láttam! Lettországban, Dvinszk közelében az SS tömeges kivégzéseken gyilkolta le a zsidókat. 15 SS katona és kb. 60 lett volt jelen, a világ legkegyetlenebb emberei. Vasárnap reggel még az ágyban voltam, amikor meghallottam a lövéseket. Kinéztem, férfiakat, nőket és gyerekeket láttam, mindegyiket meztelenre vetkőztették. A kivégzők először egy kupacba rakták a ruhákat. Aztán 20 meztelen nőnek az árok mellé kellett állnia. Belelőtték őket." "Hogy csinálták"- kérdezte Felbert. "Arccal az árok felé állították őket. Aztán mögéjük lépett 20 lett, és mindegyiket fejbe lőtte, beleestek az árokba."

Kittel megtiltotta, hogy a kivégzéseket "kint tartsák, ahol az emberek láthatják. Ha az embereket erdőkben vagy olyan helyen lövik le, ahol nem látja senki, az a maguk dolga. De megtiltom, hogy még egyszer itt lőjék le őket. Az ivóvizet innen vesszük, és nem lesz más, csak romlott vizünk" - mondta a SS katonáknak. "Mit csináltak a gyerekekkel?"- kérdezte Felbert. "A három éveseket megragadták a hajuknál fogva, felemelték és lelőtték őket, majd bedobták őket az árokba. A saját szememmel láttam. Bárki láthatta."

Hans Schaeffer, altábornagy azt kérdezte Kitteltől: "Sírtak? Tudták, mi vár rájuk?" "Nagyon is jól tudták. Fásultak voltak. Nem vagyok érzékeny, de az ilyesmitől felfordul a gyomrom"- válaszolta Kittel. "Ha minden zsidót egyszerre kiirtanának, nem maradna egyetlen vádló sem. Ezek a zsidók a kelet pestise" - mondta később. "Mi történt a fiatal lányokkal? Háremet csináltak?"- kérdezte Felbert, amikor a koncentrációs táborokra terelődött a szó. "Ezzel nem törődtem. Csak azt láttam, hogy sokkal elfogadhatóbbak lettek. A nők kérdése nagyon homályos fejezet. Nem is tudjátok, hogy milyen hitvány és buta dolgok történtek."

Egy későbbi beszélgetésben Kittel a következőket mondta Schaefernek Auschwitzról: "Felső-Sziléziában egyszerűen lemészárolták az embereket. Egy nagy teremben elgázosították őket. Ez a legnagyobb titok mind között." "Nem fogok beszélni arról, amit tudok" - mondta később, nem sejtve, hogy minden szavát felveszik és lefordítják.

A következő év februárjában Johannes Bruhn vezérőrnagy megvitatta Felberttel a holokausztot: "Az alapján, amit a Führerről olvastam, azt kell mondjam, mindenről tudott." "Persze, hogy mindenről tudott. Ő felel mindenért. Még Himmlerrel is megvitatta a dolgot" - válaszolta Felbert. Bruhn erre a következőt mondta: "Igen, az az ember nem törődik azzal, ha a rokonaidat kivégzik." Erre Felbert: "Azt az embert a franc se érdekli." A következő hónapban Bruhn azt mondta, hogy Németország már nem érdemli meg a győzelmet, "miután annyi vért ontottunk, a tévhitünk és a vérveszteségünk miatt. Megérdemeljük a sorsunkat."
Fritz von Broich altábornagy arról beszélt, hogy "Halomra lőttük az asszonyokat, mintha állatok lettek volna. Volt egy nagy kőfejtő, ahol 10 ezer nőt és gyereket lőttek le. Még mindig ott fekszenek. Kimentünk, hogy megnézzük őket. Ez volt a legállatiasabb dolog, amit valaha láttam."

Aztán von Cholwitz tábornok, Párizs "megmentője" beszélt azokról az időkről, amikor a Krím-félszigeten szolgált, és amikor ezt hallota repülés közben: "Te jó ég! Nem az én dolgom, hogy elmondjam, de már napok óta lövik a zsidókat." Cholwitz úgy vélte, hogy csak Szevasztopol környékén 36 ezer zsidót gyilkoltak meg. Edwin von Rothkirch und Trach tábornok 1945. március 13-án pedig a következőket mondta Bernhard Ramcke tábornoknak: "Hadd mondjak valamit, az elgázosítás messze nem a legrosszabb dolog!" Erre Ramcke: "Mi történt?"


"Először az emberek megásták a saját sírjukat, aztán a kivégzőosztag lelőtte őket. Néhányan nem haltak meg, és egy réteg földet lapátoltak közéjük. Voltak rakodóik, akik a holttesteket rájuk pakolták, mert túl gyorsan estek a gödörbe. Az SS tette ezt. Ismertem egy SS parancsnokot, aki azt mondta: 'Le akarja fényképezni a kivégzést? Mindig reggel lőjük le őket, de ha szeretné, még van néhány, azokat délután is lelőhetjük.'"

Három nappal később Dr. Friedrich Von der Heydte ezrdes beszélt Eberhard Wildermuth ezredesnek a csehszlovákiai Theresianstadtban lévő koncentrációs táborról: "Félmillió embert végeztek ki ott. Úgy tudom, az összes bajorországi zsidót oda vitték. De a táborban soha nem volt túlzsúfoltság. Értelmi fogyatékosokat is elgázosítottak." Wildermuth: "Igen, tudom. A nürnbergi eset kapcsán szereztem róla tudomást, a bátyám az egyik ottani intézményben orvos. Az emberek tudták, hova viszik őket."

A háború előrehaladtával aztán a foglyok két pártra szakadtak: nácitámogatókra és náciellenesekre. A náci fanatizmust még a háború kimenetele sem tudta megingatni. Wilhelm Ullersperger vezérőrnagy, aki 1944 utolsó napjaiban került fogságba az Ardenneki offenzíva során, és hamarosan a következőket mondta: "Mi közöm nekem a nagypéntekhez? Csak mert egy mocskos zsidót felakasztottak sok évvel ezelőtt?"

Walther Bruns, vezérőrnagy azokról kivégzőosztagokról beszélt, akik több ezer rigai zsidót öltek meg: "Azok a cinikus megjegyzések! Bárcsak azt láttam volna, hogy az óránként váltott kivégzők utálattal végzik a munkájukat, nem pedig olyan megjegyzéseket tesznek, hogy 'Ott jön egy zsidó szépség!' Még mindig emlékszem mindenre - egy csinos nőre égővörös ingben. A sok beszéd arról, hogy a fajt tisztán kell tartani. Rigában először megerőszakolták, majd lelőtték őket, hogy ne tudjanak beszélni."

Erwin Josting ezredes visszaemlékezett egy osztrák barátjára, akitől egy hadnagy azt kérdezte. "Szeretné megnézni? Igen szórakoztató műsor zajlik errefelé; egy csomó zsidót megölünk. A csűr tele volt nőkkel és gyerekekkel. Benzint locsoltak rájuk, és elevenen megégették őket. Nem tudják elképzelni, milyen volt a síkítozásuk."

E rendkívüli és rettenetes felvételek publikálása után teljesen bizonyossá vált, hogy a német tisztek tudtak az SS bűneiről. És mindezt még hitelesebbé teszi az a tény, hogy a beszámoló nem a győztesektől származik: saját szavaik bélyegezték meg őket.



 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 1238 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 13
  • e Hét: 133
  • e Hónap: 1481
  • e Év: 27088
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.