Regisztráció  Belépés
fonetika.blog.xfree.hu
Kicsit erotikus, kicsit pikáns, szókimondó oldal az enyém. Kiskorúak, prűdek ne látogassák! A beszólás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét! Fonetika -----}}----{@
1958.12.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 107 
Hogyan nem vilagosodtam meg!
  2010-08-04 19:32:44, szerda
 
  32 vagyok (gyorsan utánaszámoltam, de annyi), csinosnak mondott, diplomás, a tükör szerint legalább 5 kiló felesleggel. (Mind a hátsómat ékesíti). Keresem azt a kétlábú, kétszemű, két karral, füllel rendelkező Férfinak látszó humanoid egyedet, aki társam lenne hosszabb vagy rövidebb időre, vagy az örökkévalóságig. Vagy egy kiadós szex erejéig. Bánom is én.
Fogmosás közben fogalmazok, gondolataim a megszokott sorrendben cikáznak, mit vegyek fel, jesszus, de löttyedt a combom, a hajam kész szénaboglya, nincs pasim, nincs pasim, lehet mégis ki kéne próbálnom a netes társkeresést.

Délután kávé Ildivel, jaj, mennyire utálom, hogy néhány lépés után a szoknyám a derekamig csúszik fel, mint valami textilroló, (nagy a seggem, nincs mese) végre aztán egy csipőficamos gésára hajazó mozgástechnikai bravúrral eljutok az asztalig és várom a szokásos "minden pasi hülye" futamot. Elmesélem a legutóbbi viszonyomat, nahát túlzásokba ne essünk, inkább viszonyocska, vagy méginkább egy kurtára sikeredett liezon. Az expresszvonat sebességét is túlszárnyaló fickó (nem, nem motoros, és nem Forma 1-es pilóta) azóta is analízisbe jár, mert ugye Anyám őszinteségre tanított, így fatális hibának bizonyult a "Na, jó volt?" kérdés meggondolatlan felvetése részéről. Nő legyen a talpán, aki a gondolat (mármint hogy itt szex lesz) felötlése utáni harmadik! percben diplomatikus tud maradni egy ilyesfajta kérdés hallatán.
Empátiából mindig ötös voltam, így kapott még egy esélyt, mert mondom, hogy de őszintén, és tényleg? - Ja, persze!- válaszolta akkor már leheletnyi bizonytalansággal. A mondanivalóm igazából nem volt túl szellemes, nagyjából egy szó, és annak számtalan szinonimája körül forgott. Helyenként kicsit trágár voltam, azt hiszem.
Röhögünk egy sort, szerencsére mostanra már én is tudok, akkor kevéssé tűnt viccesnek a helyzet.

Aztán Ildi mesél valami ezós (így hívja) csoportról, meghogy szerinte a csakráim alulműködnek, és az aurám is olyan koszos szürke. És vessem le végre az egómat, az minden bajomnak a forrása. (Akut férfihiány tudniillik). Nagy bociszemekkel meredek rá, miközben egyre erősödik a gyanúm, miszerint Ildikót beszippantotta valamilyen szekta, a fenébe is, mindenki meghülyül?! Eszem ágában sincs megtérni, óvatosan és visszafogottan bólogatok tehát, mint aki tökéletesen megérti Gábriel arkangyal szerepének mibenlétét az emberiség történetében.
Lelki szemeim előtt látom, hogy határozott visszautasítás esetén rögvest nekiáll itt nekem leborotválni a fejét, vagy kántálni kezd, vagy mindezt egyidőben, egyszerre, miközben előránt a táskájából egy fényes üveggömböt. Fáradt vagyok, rendelek bort, minden vágyam egy langyos zuhany.
Megnyugtat, hogy szó sincs ilyesmiről, csak rájött, hogy ő ezidáig aludt, és az élet igenis habostorta, és a szeretet csak, ami számít, meg idefelé megölelte a Deák téri hajléktalant, mert ők egyek, és én is egy vagyok vele, meg a világűrrel is. (Vagy univerzummal?) És hogy hamarosan megvilágosodik. Nem egészen értem, miért jó ez neki, de elég tompa vagyok ahhoz, hogy ráhagyjam.
Menjek el vele a mesterhez, bocsánat Mesterhez, ő mutatta meg neki is az utat.
(Humán GPS - röhögök). Eszméletlenül boldog leszek, csakcsupán néhány hét kell hozzá,
lesz pasim - normális -, szóval rendesen elhúzza előttem a mézesmadzagot. Persze, hogyne, csak már baromira szorít a körömcipőm, meg még vásárolnom is kell, lehet a fél vesémet is felajánlom, csak menjünk már. Fizetéskor erősen megbámulom a pincér fenekét, jaj, hát ez szinte még gyerek, ennek fele se tréfa, akkor hát jöjjön az univerzum, meg pörögjenek a csakrák.


A megjegyezhetetlen nevű figura rögtön felhatalmaz, szólítsam nyugodtan mesternek. Tökéletesen idiótának érzem magam, és őszintén szólva, a Mester nem bír túl bizalomgerjesztő küllemmel. Izzad. Büdös. Nem kicsit.
Amikor a melleimet kezdi fogdosni, finoman köhintek, aztán már krákogok, mint valami láncdohányos egy kiadós karaoke után (jut eszembe, cigi, le kéne már tenni, a fenébe is...), de megnyugtat, hogy épp a szívcsakrámat nyitja meg, hogy rendesen tudjon áramolni az univerzális szeretetenergia. Mit mondjak, gyanakvásom fikarcnyit sem csökken, de szemeim előtt lebeg a cél...
a Férfi, és felhőtlen boldogságom rózsaszín ködje. Igazából elég nagy a köd, alig-alig látom tőle a pasit.
Szorgalmasan járok az összejövetelekre, naponta két órát meditálok, két hónapja vega vagyok. (Megveszek egy szelet húsért). Az ászanákat fejből fújom, röhögve lemegyek spárgába, közben elolvasok néhány fejezetet Osho-tól. (A tantrikus szexről szóló könyv határozottan izgalmas). A hálószobám falára kiragasztottam egy döglesztően jóképű pasi képét, és naponta 14-szer elismétlem, hogy boldog vagyok, és kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Mostanra már nem is érzem magam annyira hülyén ettől, viszont annyira jól sem.

Ildikó valami elvonulásról beszél, hegytető, ódon (rozzant) kastély, annyira jó lesz nekünk utána, majd meglátom. Mostanra eléggé befogadó lettem (Apám szerint egyszerűen konfliktuskerülő vagyok), nem kérdezek, rábólintok, hát hogyne. Épp ráérek. (Se pasim, se macskám). A biztonság kedvéért bepakolom a piros tűsarkúmat, hátha... Aztán ki, mert túl sok helyet foglal. Kicsit aggódom, ugyan, mi a fészkes fenét fogok csinálni net és fagyi nélkül, de két éve nem voltam sehol, majd felfedezem a tájat, esetleg a helyi kocsmát némi hideg sör reményében.
Nagyjából 200 kilométer múlva illuzórikus álomképeim egy csapásra szertefoszlanak. Nincs duma, akkor sem, ha kérdeznek, nincs nézés, nincs hallás - eszembe jut a három majom, hát jó nagy majom vagyok, hogy belementem ebbe az egészbe - és tévé sincs.
Meg könyv, meg wifi, és kávé és cigi. Nincs cigi?! (Ó, pardon, azt hiszem rosszul hallottam...hogy neem? Hogy jól?) Tízkor lámpaoltás. Ennél a pontnál erős menekülési kényszer vesz rajtam erőt, csak nem ment el a maradék eszem, hogy egy szibériai munkatáborban töltsem el a szabadságom?!
Mire jól leléphetnék, már késő. Itt ragadtam huszadmagammal egy szobában, őskori emeletes ágyak, nyikorognak is kegyetlenül (hancúrmentes övezet, merthogy az is tilos), egy cserépkályha és nagyjából két tucat pók díszíti a puritán egyszerűséggel berendezett hálótermet. Sebaj, az a hét nap hipp-hopp elszáll, olyan, mint az úttörőtábor; bíztatom magam, mert félek tőle, hogy bepánikolok és az éj leple alatt egyszerűen elszökök. Sötétben viszont nem szeretek vezetni.

A harmadik napon már kevéssé zavarnak a turisták, ,,Apa, azok mit csinálnak ott? Semmit, azok idióta drogosok mind, gyere onnan azonnal!". A koffeinmegvonás tünetei némiképp enyhültek, már nem akarom mindenáron megverni a ,,láger" kiképzőtisztjét. Napközben örökérvényű kérdéseken elmélkedem, hogy a., mégis, mit keresek én itt?!, b., hogy a fenébe nem zsibbad el annak a lánynak a lába, aki napi 10 órát ül lótuszülésbenésmegsemmoccan? c., és soha nem kell pisilnie? d., Neki vajon van pasija?
Suttyomban járok bagózni, és közben röhögök magamon...Otthon azt hazudtam, hogy wellnesselni megyek.


Este beállok a szokásos fa mögé, illetve állnék, ha nem állna ott már valaki. Tekintetem rögtön a földhöz szegezem - a szabály, az szabály, és én jó kislány vagyok - aztán látom a kezében a cigit, elnyomok egy kaján vigyort, és komótosan rágyújtok. A Nem Vagyok Egyedül érzése megrészegít, már úgyis kezdtem magam amolyan alacsonyabb rendű élőlénynek érezni, több dolog miatt is. Cigi. Alantas szokás. Aztán képtelen vagyok órákat egy helyben ülni, és meditálni, vagy csak úgy nézni befelé a fejembe. A hasi légzésem sem tökéletes még. Állandóan a szexre gondolok. Délután még egy tábla csoki képe is bekúszott jobbról. És végül, nyoma sincs annak, hogy négy nap múlva én itt fogok állni, immáron megvilágosodva. (Valaki elmondhatná végre, hogy tulajdonképpen az hogyan is néz ki, jut eszembe mellékesen).
Akkor megérzem, hogy néz. Egészen határozottan állítom, hogy engem bámul. Én továbbra is a kezét nézem, lopva, így aztán gyors utam lesz egy szemtengelyferdülésig, szóval határozottan szép férfikéz. Meglepően erősen tör rám a vágy, hogy látnom kell a kézhez tartozó valakit, mi több, hozzá akarok érni, csak egy kicsit, egy pillanatra... Érzem az illatát, ajj, de finom férfiillat, nem parfüm, hanem...nem is tudom, szerintem agyamra ment a szexhiány. Lassan nézek egyre feljebb...egy pillanatra ugyan átfut az agyamon, hogy ezzel valószínűleg végérvényesen elkárhozok, de a legkevésbé sem érdekel. Nekem kell ez a valaki.

Nézzük egymást egy végtelenül hosszú perce, és én emberfeletti és mérhetetlen módon vágyom az ölelésére, ahogy még soha, senkinél, senkivel. Akkor mindketten elkezdünk nevetni, és csak nevetünk, mint két agyament ámokfutó. Szevasz, Tavasz, nesze neked villámcsapás, meg szerelem első látásra. Rózsaszín ködfellegek lopóznak körénk, amolyan óriás vattacukorszerűek, és én a Közhely-hegy tetején állva megállapítom, hogy szerelmes vagyok.
Megfogom a kezét, 10 perc múlva a cuccai a bőröndöm mellett a kocsiban. Hazafelé megállunk a Tónál, és beszélünk meg hallgatunk, és megint beszélünk, sokat, és olyan jó...simogatja a lábam, és én nem húzom el, pedig három napja nem látott borotvát, nem számít. Közben feljön a Nap, ülünk csendben, hátulról ölel, legszívesebben belebújnék, és furamód nem találom csöpögősen nyálasnak a helyzetet, inkább ismerősen és megnyugtatóan jónak. Kerek a világ, és benne én, és hiszem, hogy az élet csodás. Arcomról immár letörölhetetlen a mosoly, és a Nap nekem süt, és nekem zöld a fű. És én egyre csak áradok, lassan betöltöm az eget is, már a csillagoknál járok, világegyetemeket hagyok magam mögött, letűnt és eljövendő korokat...

Még egy pillanatig elidőzőm a gondolatnál, hogy lőttek a megvilágosodásnak, de nem bánom.

Most Jó. Megérkeztem. Itthon vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
A zsiráf gőgje
  2010-02-13 16:15:13, szombat
 
 



A Nagyságos Zsiráf
fennhordta az orrát.
Társait lenézte, mint
kényúr a szolgát.
Külön koszton élt fent,
lombot csemegézett
Míg odalent mélán
legelt a személyzet.
A világ sok ilyen
csúf esetet ismer.
Így megy, ha magasra
kerül fel egy kis fej.
 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
Idő
  2010-01-01 11:20:20, péntek
 
  Nappal-éjszaka,
tél-tavasz,
kezdet-vég....

A fordulópontok sokszor homályosak, és nyugtalanít, ha nem látunk tisztán.
Vajon mikor -ig, és mikor -tól?
Belekapunk sok mindenbe, kapaszkodunk. (Persze jó, ha van mibe!)
Vizsgálódni jó dolog, s az is, ha járhat még az agyunk...
Örülsz, ha még egészségben élsz.

Mégis, akivel élsz, az az idő!

Ismered már őt, szinte másodpercre. Hisz Veled él, lüktet és ketyeg a füledbe...
Érzed, és már szinte felelsz is a kérdésre: mennyi is az idő?
Sok mindent szeretnél? Persze, persze. Vannak még terveid.
De majd. Mindig ezt mondod: majd. Lehet, hogy lesz majd.
De a majd, az majd lesz! De a most : az most van.

Az idő...

túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít.
 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
A nagy titok
  2009-12-28 16:10:06, hétfő
 
  Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz matróna.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!
 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
Üveggömb
  2009-12-24 16:37:24, csütörtök
 
  Egy legenda szerint a Türingiában lévő Lauschában, ahol már 1597 óta folyik üveggyártás, egy helyi üvegművesnek nem volt pénze arra, hogy megvásárolja a karácsonyfa díszítéséhez akkoriban használt almát, diót, de mivel azt szerette volna, hogy gyermekei egy szépen feldíszített fa körül ünnepeljék a karácsonyt, a díszeket üvegből készítette el. Az új díszek nagy sikert arattak a városban, az üveggömbök új divatot teremtettek.
Hogy valójában így történt-e, azt sajnos nem tudjuk pontosan. Az első írásos bizonyíték szerint 1848-ban készült először üveggömb. Évről évre egyre vékonyabb falú és formájú díszeket ( csillagot, madarat, gomba) fújtak a mesterek.

A 70-es évek elejéig nem terjedt el az új díszek híre a városon túlra, a változást a német-francia háború hozta meg, amikor 1870 decemberében a versailles-i kastélyba kórházat alakítottak ki a háborúban megsebesült katonák számára.
Üveg gömb
A karácsonyi ünnepekre a sérült katonáknak is állítottak karácsonyfát, melyet a Lauschából származó üveggömbökkel díszítettek fel. Az ünneplés pillanatáról néhány folyóiratba fényképes cikk jelent meg. Az üveggömbök csillogása olyannyira megbabonázta az olvasókat, hogy mindenki azonnal olyan díszekkel akarta fenyőfáját díszíteni. Attól kezdve annyira nagy volt az igény a díszek iránt, hogy szinte a Lauschában élő minden második család karácsonyi üveggömb készítésbe kezdett.



 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
A három szűrő
  2009-12-16 09:30:37, szerda
 
  A bölcs Szókrátészhez rohanva érkezett egy ember, és megszólította:
- Hallgass meg, Szókrátész, feltétlenül el kell mesélnem neked valamit!
- Várj csak! - szakította félbe a bölcs. -
Megszűrted három szűrőn a mondanivalódat?
- Három szűrőn?
- Igen, kedves barátom vajon átjut a mondanivalód a három szűrőn?
Az első az igazság. Megvizsgáltad, hogy biztosan igaz-e, amit el akarsz mesélni ?
- Nem, ezt csak úgy hallottam másoktól és ...
- De a jóság szűrőjén bizonyára átszűrted. Jó az, amiről most szólni fogsz?
A kérdezett vonakodva válaszolta:
- Nem, ellenkezőleg.
- Hm - szakította félbe a bölcs -, akkor lássuk a harmadik szűrőt: szükséges, hogy mindezt a tudtomra add?
- Hát éppenséggel nem szükséges...
- Ha tehát a történet sem nem igaz, sem nem jó, de még csak nem is fontos, akkor felejtsük el, ne terheljen se téged, se engem!
 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
Az agglegény
  2009-11-13 10:12:53, péntek
 
  Hallottam egy férfiról, aki élete végéig agglegény maradt, mivel folyton a tökéletes nőt kereste.
Hetvenéves korában valaki megkérdezte tőle: Ön egész életében csak utazott és utazott , New Yorktól Katmanduig, Katmandutól Rómáig, Rómától Londonig tűvé tett mindent. Egyetlen tökéletes nőt sem talált? Egyetlenegyet sem?
Az öreg nagyon elszomorodott, és ezt mondta:
De, egyet bizony találtam. Egy szép napon, réges-rég rábukkantam egy tökéletes nőre.
- És azután mi történt? ....kérdezte az érdeklődő....Miért nem vette feleségül?
Az öregember bánatosan így felelt:
- Mit tehettem volna? Ő a tökéletes férfit kereste.....
 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
Sohasem tudhatod
  2009-11-04 12:17:06, szerda
 
  Élt egyszer egy idős asszony, aki nap, mint nap hosszú órákon keresztül alázatosan imádkozott. Egy nap Isten hangját hallotta, aki így szólt hozzá:

- Ma eljövök, és meglátogatlak téged.

Képzeljétek csak el, micsoda örömöt és büszkeséget érzett az asszony. Csinosítani kezdte otthonát, kitakarított, tésztát gyúrt és süteményt sütött. Aztán felvette a legjobb ruháját, és várni kezdte az Úr érkezését.

Egy kis idő múltán valaki kopogtatott az ajtaján. Az anyóka sietett, hogy ajtót nyisson.
De csak a szomszédasszony volt, aki egy kis sót akart kölcsön kérni. Az Anyó elküldte:

- Az Isten szerelmére, azonnal menj innen, most nincs időm erre a butaságra! Istent várom az otthonomba! Na, menj már! - és becsapta a megbántott asszony orra előtt az ajtót.

Kicsit később megint kopogtattak. Az asszony megnézte magát a tükörben, megigazította a ruháját és futott az ajtót nyitni.
De ki volt az? Egy óriási kabátot viselő kisfiú, aki gombokat és szappant árult fillérekért. Az öregasszony így tört ki:

- A Jóistent várom. Nincs egy csepp időm se. Gyere vissza máskor! - és a gyerek orrára csapta az ajtót.

Azután megint kopogtattak. Az öreganyó kinyitotta az ajtót, és egy rongyos, sápadt öregembert látott maga előtt.

-Egy szelet kenyeret, legyen akár száraz is...és ha megengedné, hogy egy pillanatra megpihenjek a lépcsőjén...-kérte könyörögve az öreg.

- Ó, ne! Hagyj békén! Istent várom! És takarodj le a lépcsőmről! - mondta bosszúsan az öregasszony.
A szegény ember sántikálva odébbállt, az öreganyó pedig visszatért és várta az Istent.

Teltek az órák és a nap nyugovóra tért. Eljött az este és Isten nem érkezett meg. Az asszony mélyen csalódott. Végül úgy döntött, hogy nyugovóra tér.

Furcsamód rögtön elaludt és álmodni kezdett.

Álmában megjelent neki a Jóisten és ezt mondta:

- Ma háromszor jöttem el hozzád, és te háromszor utasítottál el.
 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
Üzleti szellem
  2009-11-02 10:30:24, hétfő
 
  A mercedes sznob kereskedője és a paraszt ember esete.

Józsi bácsi úgy kigazdálkodta magát, hogy év végén megengedte magának, hogy a traktor mellé, és a gázpalackos Wartburg helyébe egy szép nagy Mercedest vásároljon. Elment az első útjába eső szalonba, és kiválasztotta a neki legjobban tetsző Mercit. Mivel sokat hallott az új kocsikról, megkérdezte, hogy ha már ilyen szép árat fizet érte, mondaná el a szalonos, mi van benne. Semmi extra, mondta a szalonos, és sorolta, miféle extra nincs benne. Hát az hogy lehet, csodálkozott Józsi bácsi! Úgy, hogy minden extráért külön kell fizetni, ha bele akarja rakatni.

Nagyot csavarintott Józsi bácsi a bajszán, merthogy bajszos volt, meg így szokott bosszankodni. Nem volt mit tenni, külön kifizette az összes extrát.

Teltek a hónapok, de Józsi bácsi bosszúsága tovább bimbódzott. Nem nyughatott a lelke a különös eljárás miatt, revánson tanakodott. Már egy év is eltelt, amikor a sok tehene közül az egyikre furcsa jelentkező akadt. Az illető nem volt kíváncsi a tehénre, nem akarta megnézni, nem akarta megvizsgálni, hanem csak embert szalajtott érte, hogy rakja föl a teherautóra, aztán szállítsa a hétvégi házához, hangulatnak. De ízibe a számlát küldje el postán, majd megy az utalás.

Az elszalajtott ember még az árát sem kérdezte, úgy csukta föl a teherautóra. De mielőtt beröffentette volna a motort, Józsi bácsi megkérdezte:
- Árulja már el, hogy ki fia-borja ez a vevő?
- A Mercedes-nél dolgozik - mondta az ember, és átadott egy
névjegykártyát a számlához.
- Valami fejes.
- Aha - válaszolta Józsi bácsi, és elbúcsúztak. Józsi bácsi beballagott a konyhába, elővette a legnagyobb számlatömbjét, és nekilátott.

Alapmodell: 1 db tehén: 1000 euró
Felár:
-színválaszték, tarka 50,- euró
-marhabőr huzat 100,- euró
-thermo üzemű tejtartó 50,- euró
-4 db lefejtőszelep 12,5 euró/db
-2 db polírozott szaru lökhárító 17,5 euró/db
-trágyázó berendezés (bio) 60 euró
-téli, nyári paták 28 euró
-patánként üzemeltethető első és hátsó fék 70 euró
-kipörgésbiztos lábak 20 euró
-félautomata légycsapó 20 euró
-polifonikus dallamkürt "bú" hangzással 70 euró
-külön-külön lecsukható szemek 60 euró
-kérődzős típusú hajtóanyag hasznosítás 150 euró
-színre fújt behajtható fülek 20 euró
-a hátulján fűtött kesztyűtartó 30 euró
-100 liter vagy két hét teljes körű garancia 80 euró

Összes felár: 893 euró
A tehén teljes ára: 1.893 euró


 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
Tanmese
  2009-10-26 11:23:33, hétfő
 
  Egy kismadár délre repült, amikor beköszöntött a tél. Annyira hideg volt, hogy repülés közben a madár megdermedt, és a földre zuhant egy mezőn.
Ahogy ott feküdt, arra jött egy tehén és rápottyantott némi ürüléket.
A dermedt madár ott feküdt a meleg ürülékben, és kezdett felmelegedni tőle.
Csak feküdt a melegben és olyan boldog volt, hogy énekelni kezdett.
Arra jött egy macska, aki meghallotta a madáréneket.
Követte a hangot és eljutott a madárhoz, aki a tehéntrágyában feküdt.
A macska azonnal kiásta a madarat és megette.

A történet tanulságai:
1. Nem mindenki az ellenséged, aki szarik rád.
2. Nem mindenki a barátod, aki kiránt a szarból.
3. És ha nyakig ülsz a szarban, akkor a legjobb, ha befogod a szád!
 
 
0 komment , kategória:  történetek, mesék, tanmesék  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 107 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 15496 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 126
  • e Hét: 1626
  • e Hónap: 14515
  • e Év: 42042
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.