Most segíts meg Mária,
ó irgalmas Szűzanya!
Keservét a búnak, bajnak
eloszlatni van hatalmad.
Hol már ember nem segíthet,
a te erőd nem törik meg.
Hő imáját gyermekidnek nem,
te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy,
mutasd meg, hogy anyánk vagy!
Most segíts meg Mária,
ó irgalmas Szűzanya. Ámen
Mi Atyánk,
aki szenvedélyes szerelemmel szereted
egész teremtett művedet
kiváltképp minket, embereket
hogy értünk adtad egyszülött gyermeked!
add, hogy a mi szívünk is tűzre gyúljon
az általad rendelt időben
s mint a szalmaszál
égjen el életünk másokért!
Atyám, ki azt mondtad:
megvan az ideje az ölelésnek
és az öleléstől való tartózkodásnak
ki az élő vizet
és a szomjazó szívet megadtad
a forró vágyakat és a hűsítő gondolatokat
a pillanat varázsát és a felelősséget
a nappalok és éjszakák váltakozását
az élet ritmusát
s aki az évszakot rendelted
add, hogy felismerjük életünkben az ,,idők jeleit"
s mindig jó szívvel köszöntsük
a váratlan vendégként érkező tavaszt
amikor az idegek nászi táncot járnak
amikor a múlt, jövő és a jelen
készek feloldódni
egyetlen forró ölelésben.
s amikor a magnak a földbe kell hullnia
s amikor az új élet benne megfogan
miközben szerelmes életünk rostjai táplálják
és rajta szárba szökken...
Uram, add, hogy soha ne késlekedjünk szeretni!
adj mindig társakat, s kiváltképp Egyet
akivel testünk és lelkünk valóban egy lesz
akit soha nem ununk meg szeretni
s végül add, hogy életünk telén
ősz fejünk szerelmes bizalommal
hajtsuk rá kebledre!
Ámen.
imádkozzatok és építkezzetek!
legyen elég erőtök!
boldogságból bástyát vagy keserűségből gátat?
rajtatok múlik,nem a többi emberen!
ne féljetek az élettől!
élő életet élni nem bűn,de élve eltemetkezni igen!
tm
Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a te dicsőségedbe vezet! Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké! Ámen.
Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem, mosolyog szemem,
Száz jajjszó között, is bízom vakon, Hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul, ezer baj, s veszély,
Isten így szól ne félj! Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén !
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.
Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötot, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,
Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.
Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!
xMagazin
Offline
