Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/103 oldal   Bejegyzések száma: 1026 
Ezt még Sztálin sem merte megtenni a kárpátaljai magyarokkal
  2017-10-07 21:38:54, szombat
 
  "Ezt még Sztálin sem merte megtenni a kárpátaljai magyarokkal szemben"

Az új ukrán oktatási törvény elfogadása után előállt helyzetet vitatta meg, és az ukrán állam vezetőinek, illetékes hatóságainak, valamint az európai uniós szervezeteknek címzett nyilatkozatot fogadott el soron kívüli közgyűlésén a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szombaton Beregszászon.





A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola aulájában komoly biztonsági intézkedések mellett megtartott közgyűlésen elmondott beszédében Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke azt hangsúlyozta: az ukrán parlament által 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatás lefejezésével megszünteti a magyar pedagógusok munkáját, és agóniára ítéli a kárpátaljai magyar közösséget. Az oktatási törvény valóságos merénylet az ukrajnai magyar kisebbség ellen - tette hozzá, megjegyezve, hogy a jogfosztó törvény elfogadását az ukrán médiában három éve folyó, az országos közvéleményt a kárpátaljai magyarok ellen hangoló pszichológiai nyomásgyakorlás előzte meg.

A KMPSZ elnöke kifogásolta, hogy az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium az elmúlt egy évben következetesen visszautasította a több mint 2700 tagot számláló szakmai érdekvédelmi szervezet kérését, hogy a tárca egyeztessen a készülő oktatási törvényről a kárpátaljai magyarság képviselőivel. Mint rámutatott, az elmúlt időszakban több mint 40 levelet és beadványt intéztek az illetékes hatóságokhoz javaslataikkal, továbbá a kárpátaljai magyarok 64 ezer aláírást gyűjtöttek össze meglévő nyelvhasználati jogaik védelme érdekében, de mindhiába.

Orosz Ildikó elmondta: a KMPSZ soron kívüli közgyűlését azért hívták össze, hogy a pedagógusok megvitassák az oktatási törvény elfogadása nyomán kialakult helyzetet, és tájékoztassák az ukrán állam vezetőit, az oktatási tárcát és az európai uniós szervezeteket a szakmai érdekvédelmi szervezet álláspontjáról. "Egyúttal emlékeztetni szeretnénk az illetékes hatóságokat arra, hogy amikor rólunk hoznak döntést, akkor a mi álláspontunkat is figyelembe kell venniük" - hangoztatta a KMPSZ elnöke.

Felszólalásában Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, az ukrán parlament képviselője azt emelte ki, hogy Ukrajna válságban van, és ebben a helyzetben akarják harmadrendű állampolgárokká degradálni a kárpátaljai magyarokat, megfosztva őket attól a legalapvetőbb emberi joguktól, hogy maguk választhassák meg, milyen nyelven taníttassák gyermekeiket.

Ezt még Sztálin sem merte megtenni a kárpátaljai magyarokkal szemben - mutatott rá. Minden egyes iskoláért, minden egyes osztályért harcolni fogunk, ezt a küzdelmet meg fogjuk vívni - zárta beszédét a KMKSZ elnöke.

A soron kívüli közgyűlés küldöttei által egyhangúlag elfogadott nyilatkozatban a KMPSZ a többi között négy alapvető követelést fogalmazott meg, amelyek szerint az ukrán államnak biztosítania kell valamennyi állampolgár számára az anyanyelven történő oktatás lehetőségét minden szinten, differenciáltan kell kezelnie az államnyelv oktatásának kérdését a nemzetiségi tannyelvű iskolákban az ukrán hatékonyabb elsajátítása érdekében, lehetővé kell tennie az emelt szintű érettségi vizsgát magyar nyelvből, valamint a nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatos minden kérdés megoldásába be kell vonnia az érintett kisebbségek legitim szervezeteinek képviselőit.

Az oktatási törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye kimondja, hogy Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása - az ukrán mellett - csak az első négy osztályban engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban, így az 5. osztálytól felfelé az anyanyelvi tárgyak kivételével minden tantárgyat ukránul oktatnak majd.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Gyújtsunk gyertyát és olvassuk fel Bakk Endre kanonok által
  2017-10-06 22:07:12, péntek
 
  Bakk István székely primor levelét továbbítom:

Gyújtsunk gyertyát és olvassuk fel Bakk Endre kanonok által összeállított mártírok névsorát!





Bakk István: A bosszú mérlege, avagy az 1848-49-es szabadságharc vértanúi
A győztes hatalom a mai ismereteink szerint még nem összegezte a
halálos ítéletek számát. Deák István munkája a magyar szabadságharc
,,Who is who"-jára hivatkozik, nem pontos, de annál buzgóbban
gyűjtögették az osztrák ,,rémuralom" áldozatainak nevét. (Hermann
Róbert, Változó Világ 27.)

Megalakult a 137. sz. Bakk Endre Cserkészcsapat
Link

Az első komoly kísérlet a vértanúk számának összesítésére a múlt
század végén történt meg.

Szentkatolnai Bakk Endre, a Kolozsváron megjelenő 1848-49-es
Történelmi Lapok 1893. évi kötetében tette közzé: Az 1848. év végétől
1854. év végéig kötél és golyó által kivégzetteknek emlékezete című
írását. Bakk Endre munkájában 99 vértanút név szerint ismertet, és 24
névtelen vértanút sorol fel.

Tudjuk, hogy az adatok gyűjtése komoly akadályokba ütközött. Vörös
Antal, Kossuth titkára a napi sajtó, a hirdetmények útján és magánúton
szerzett információk alapján próbálta összegyűjteni a kivégzett
személyek nevét. Az ő feljegyzései szerint 1848. október után összesen
1765 haditörvényszéki ítéletet hoztak, ezek közül 897 esett
Magyarországra. Egy másik feljegyzésében 6000 tételben sorolja fel az
elítélt vagy kivégzett személyeket. De sajnos, sok ebben a
pontatlanság és az ismétlés. Horváth Mihály az 1849 októbere előtt
kivégzettek számát 34 főben állapítja meg, és munkájában ezt
felsorolja.

A Szentkatolnai Bakk Endre által közölt névsor alapján indul ki
Kacziány Géza, aki a Magyar vértanúk c. könyvében 105 vértanút említ.
A későbbi munkák az ő adatait használták.

Erdély a maga önvédelmi harcát megküzdötte az 1848-49-es
szabadságharcában. Ezzel visszatartotta a császári és királyi
hatóságokat a komolyabb megtorlástól.

A táblázat 123 vértanú nevét tartalmazza, amelyből 99 név Bakk Endre
gyűjtése, és ez kiegészítésre került 24 vértanú nevével.
Link



Link



Link

Megalakult a 137. sz. Bakk Endre Cserkészcsapat Link

Szentkatolnán jún.6-án a két napos falu napok keretében, Opra István
szentkatolnai római katolikus plébános kezdeményezésére megalakult a
szentkatolnai Bakk Endre kanonok nevét viselő 137. számú
cserkészcsapat. A csapatparancsnoknak Földi Máriának ugyancsak nagy
szerepe volt a megalakulásban és a jelöltek felkészítésében.

Vasárnap ünnepélyes keretek között tett fogadalmat a 16 cserkészjelölt
a templom előtti világháborús emlékműnél. Fogadalmat tettek, hogy
híven teljesítik kötelességeiket, mellyekkel Istennek, hazájuknak és
embertársaiknak tartoznak és a 10 cserkésztörvényt mindenkor
megtartják.

A nagyszámú közönség jelenlétében Bakk Pál ny. tanító, helytörténész
felvázolta szentkatolnai Bakk Endre kanonok (1841-1906) példamutató
életútját . Bakk Endre a Jancsó család számára nagy jelentőséggel bír,
hiszen neki köszönhetjük többek között a nyújtódi Jancsó és a Bak
családok , valamint a kézdivásárhelyi Jancsó családok történetéről
szóló alapműnek tekinthető családtörténeti könyveket is.

Az eseményen meghívottként vett részt Gaál Sándor a Romániai Magyar
Cserkészszövetség elnöke, a 14 sz. dr. Kovács Sándor cserkészcsapat
parancsnoka és dr. Kerekes László a kézdivásárhelyi Boldog Özséb római
katolikus templom plébánosa, a 34.sz. Gábor Áron cserkészcsapat
parancsnoka.

Jó munkát kívánunk a csapatnak!

Friedrich Klára küldte az alábbi képet a mártírok névsoráról átírva rovásírással is:



Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Az Aradi Vértanúk özvegyei
  2017-10-06 02:16:26, péntek
 
  Az október 6-án kivégzett Aradi Vértanúk neveit, történetét tanítják az iskolákban és az egész országban megemlékeznek halálukról. Ezek az emberek azonban nem csak katonák voltak, de leggyakrabban szerelmes férjek és boldog családapák is, akiknek az özvegyeikre nagyon nehéz évek vártak. A kivégzettek között Aulich Lajos és Török Ignác voltak nőtlenek.






Damjanich Jánosné Csernovics Emília:
Damjanich feleségnek sajnos nem sok ideje jutott kiélvezni a házasság intézményét: összesen két évig voltak házasok, bár szerelmük jóval korábban kezdődött. Kezdetben Emília anyja tiltása volt az ok, amiért nem kelhettek egybe, később pedig a katonaság engedélyére kellett még további két évet várni, amíg összeházasodhattak. A család Temesváron rendezkedett be, és a sors furcsa fintora szerint maga Haynau is sokszor volt vendég náluk. Az aradi kivégzés után Damjanichné rokonok és barátok segítségével tartotta fenn magát és soha többé nem ment férjhez. Szerelmüket számos levél őrzi, Damjanich a halála előtti napokban rengeteg bátorító, érzelmes sort írt feleségének.

Dessewffy Arisztidné Szinyei Merse Emma:
Dessewffy Arisztid híresen szép felesége Eperjesen lakott, a pár itt tartotta eljegyzését is. Az esküvőre 1849 júliusában került sor Pesten, az ifjú férjnek azonban az oltártól egyből a táborba kellett mennie szolgálatra. Legközelebb már csak hónapokkal később, szeptemberben találkozhattak, de ekkor sajnos Emma már csak az aradi börtön cellájában látogathatta meg a férjét. Dessewffy halála előtt megkérte bajtársát, Máriássy Jánost, hogy halála után viselje gondját a feleségének. Máriássy-nak közel 8 évet kellett várnia ígéretének betartására, mivel ennyi ideig volt vasra verve. Szabadulás után feleségül vette Szinyei Merse Emmát.

Kiss Ernőné Szentgyörgyi Horváth Krisztina:
Kiss Ernő vértanú felesége az a Szentgyörgyi Horváth Krisztina volt, akinek édesapja Balatonfüreden az első Anna-bált rendezte. Igaz, hogy a lány a Krisztina nevet gyakrabban használta, mint az Annát, a bál napjának megállapításakor mégis ezt a névnapot választották. Kiss Ernő és Krisztina házassága szintén nem volt több néhány évnél, melyet a nagyrészt a férj délmagyarországi birtokain töltöttek, mivel Krisztina fiatalon meghalt. Felesége halála után az özvegy újra visszatért a hadsereghez, de nem nősült meg többé. Krisztinával két gyermekük született, Kiss Ernő hozzájuk írta utolsó leveleit a kivégzése előtt.

Knezic Károlyné Kapitány Katalin:
Kapitány Katalin a híres egri Kapitány család sarjaként 1844-ben ment hozzá Knezic Károlyhoz. A szabadságharc során sem maradt otthon, sokat volt együtt férjével és a harcok során is támogatta őt. Aradon, a fogságban is a lehető legtöbb időt töltötte férjével. Viszonyuk a fennmaradt emlékek alapján annyira szoros volt, hogy mindig csak a lehető legkevesebb időt töltötték egymás nélkül. Férje halálhíre annyira megviselte Katalint, hogy néhány forrás alapján a hír közlésére megállt a szíve, más leírások alapján pedig beleőrült a történtekbe. Annyi biztos, hogy két lánygyermekük korán árvaságra jutott, majd felnőve egy egri fiú testvérpárhoz mentek feleségül.

Nagysándor József és Schmidt Anna:
Nagysándor József nem volt nős, mivel a szabadságharc, majd annak leverése megakadályozta abban, hogy elvegye szerelmét, Schmidt Annát. Nagysándor sokat küzdött ezért a házasságért, egyrészt, mivel a lány fiatal volt (a kivégzéskor volt 16 éves), másrészt pedig azért, mert saját testvérének, Nagysándor Johannának volt a lánya, vagyis az unokahúgát szándékozott elvenni feleségül. Számtalan engedélykérés és intézkedés után végül a házasság meghiúsult Nagysándor elfogásával és elítélésével. Schmidt Anna később, 21 éves korában ment férjhez a nála 28 évvel idősebb Klauzál Gáborhoz, a Battyhány-kormány egyik miniszteréhez.

Láhner Györgyné Lucia Conchetti:
Láhner György felesége a milánói születésű, gyönyörű Lucia Conchetti volt. A pár Láhner itáliai szolgálata során ismerkedett össze, majd ott kötöttek házasságot is. A feleség ekkor volt 18 éves, míg a férj 44. A korkülönbség vagy a más nemzethez tartozás egy pillanatra sem állt kettőjük közé, Lucia gyorsan és ügyesen illeszkedett be a magyar mindennapokba. Annyit ugyan feljegyeztek róla, hogy - mint az olaszok általában - idegenül ejtette ki a ,,h" hangot, így férje és immáron saját családnevét is sokszor furcsán mondta ki. Egy gyermekük született, aki 5 éves volt édesapja kivégzésekor. Lucia férje halála után kezdetben Damjanich özvegyével lakott, majd hazaköltözött Olaszországba.

Poeltenberg Ernőné Paulina Kakowska:
Poeltenberg Ernő galíciai állomásozása során nősült meg, ott is vette feleségül az akkor 18 éves Paulina Kakowskat. A pár sokáig élt Bécsben, a Poeltenberg család házában, ahol három gyermekük is született. Paulina Kakowska többször próbálta lebeszélni férjét arról, hogy részt vegyen a szabadságharcban, mivel féltett családját. Félelme beigazolódott, 8 év házasság után férje Aradon fogságba került, majd kivégezték. Paulina hiába próbálta megtalálni férje testét, az sem sikerült neki. Számos levél maradt fenn, melyet a férj a feleségének írt. Ezek megkapó stílusa egy igazán jó, összetartó szerelemről és házasságról árulkodik. Poeltenberg buzdította feleségét, hogy később menjen újra férjhez, de a feleség ennek nem tett eleget: özvegységében a gyerekeknek szentelte életét.

Schweidel Józsefné Domicella Bilinska:
Schweidel József Poeltenberg Ernő felettese volt, együtt szolgáltak Galíciában és szinte egyszerre ismerkedtek meg későbbi feleségükkel is. Schweidel 1827-ben vette el Domicella Bilinskat, akitől öt gyermeke született. Boldog és szeretetteljes házasságuk volt, melyről szintén számtalan levél tanúskodik. Egyik levele részlete így szól: ,, ... ami hitvesemet és gyermekeimet illeti, mindig a legboldogabb embernek tarthattam magam." Domicellára férje kivégzése után nehéz sors várt, megfigyelés alatt tartották, mint gyanús személyt. Özvegységében minden erejét annak szentelte, hogy gyermekeinek megfelelő jövőt biztosíthasson. Tejgazdaságot vezetett, ennek bevételéből tartotta el a családot.

Leiningen-Westerburg Károlyné Sissány Elíz:
Leiningen-Westerburg Károlynak szintén nem lehetett része hosszú házasságban. 1845-ben, 26 évesen nősült, ekkor vette el Bécsben a vajdasági gazdag család lánygyermekét, Sissány Elízt. Ezzel az ifjú férj kettős helyzetbe került, mivel így magyar földbirtokos lett, és a szabadságharcban kezdettől fogva a magyar ügyre esküdött fel, de emiatt saját rokonaival (többek közt testvérével és unokatestvérével) szemben kellett harcolnia. Leiningen-Westerburg Károly szintén gyönyörű leveleket hagyott hátra, melyeket feleségének írt a fogságból, kivégzése előtt. Elíz az aradi tizenhármak kivégzése után 5 évvel újra férjhez ment, első férje egyik legközelebbi barátját, Bethlen Józsefet választotta férjül. Később újra megözvegyült, a híresztelések szerint maga Görgey is udvarolt neki.

Vécsey Károlyné Duffaud Karolina:
Vécsey Károlyé volt talán a legrövidebb házasság az aradi vértanúk között. A frigyet eleve megnehezítette, hogy a későbbi feleség, Duffaud Karolina előző házasságának kérni kellett a felbontását. Végül a korabeli utalások alapján ez sikerrel járt, mivel 1849 nyarán, vagyis néhány hónappal kivégzése előtt Vécsey Károly elvehette szerelmét. Az esküt valószínűleg az ostrom idején tették le, talán már érezve a harc rossz kimenetelét és azt, hogy később már nem lesz lehetőségük minderre. Vécsey Károlynak is több levele maradt fenn, melyeket feleségéhez írt - mindegyik mély és erős érzelmekről árulkodik. Karolina élete sem volt könnyű, a család birtokaiért sokáig pereskedett, de csak a kivégzés után 50 évvel kapta vissza azokat. Sajnos mindez saját halála előtti utolsó évben történt.

Lázár Vilmosné Reviczky Mária:
Lázár Vilmos felesége, Reviczky Mária öt évvel idősebb volt férjénél, és már volt három gyermeke előző házasságából. Mária a szabadságharc végével mindent megtett azért, hogy férjét látogathassa, szabadulásában az utolsó pillanatokig bízott. Emellett gyermekeiről is gondoskodnia kellett, hiszen a vagyonuktól megfosztott családokra nehéz jövő várt. Ráadásul Mária saját rokona örökösödési pert is indított az özvegy ellen, hogy maradék vagyonát megszerezze, de végül bebizonyosodott, hogy a rokon hamis papírokkal próbálta védeni igazát. Lázár Vilmos gyönyörű szerelmes leveleket írt feleségéhez a fogvatartása alatt, állítólag utolsó szavaival is rá emlékezett. Házasságuk 5 évig tartott.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Pásztori Tibor Endre : "Nem a hóhér vette le a nyakamról"
  2017-10-06 01:32:55, péntek
 
 



Látta mint utolsó szemtanú 1849. október 6-án a tizenhárom vértanú halálát (az aradi gyásznap eseményein a lelkészeken, katonákon és pribékeken kívül mindössze négy ember volt jelen), Herold Alajos, aki olyan közel állott Damjanich Jánoshoz, hogy meghallotta, amikor a tábornok a nyakkendőjét eloldva az őt vigasztaló lelkésznek így szólt: adja át, tisztelendő úr, nyakkendőmet feleségemnek, és mondja meg neki, hogy nem a hóhér vette le nyakamról. (Kép: Batthyány Lajos kivégzése)

Úgy adjuk meg elődeinknek a nekik járó tiszteletet - mondja Heszki László, hogy azt az utódainktól is elvárhassuk. Az élet nem mennyiségi, hanem minőségi fogalom. Az aradi tizenhárom egyikének szavai is üzenet számunkra, hogy az 1848-as forradalmak között a magyar volt az egyetlen, amely nem belső gyöngesége és konfliktusai miatt dőlt meg, hanem az ellenség elsöprő katonai fölénye miatt. Hamvas Bélával valljuk: "Az életet nem az dönti el, ami az embert kívülről érinti. Az élet az elhatározáson múlik: a belső aktivitáson, azon a pszichológiai tevékenységen, amely a külső világtól teljesen független. Az emberi lét nem jelenségekből, hanem elhatározásokból áll. Ma még sokan hiszik, hogy a hősben a látvány; a színpadi meghatározó és elragadó szerep a legfontosabb. Nem. A hősben egyedül a megvalósuló álom és eszmény a fontos."

A véres, gyászos emlékképek összessége fölé emelkedik a méltóság. Az aradi tizenhárom magatartását a szabadságharc veresége sem tudta elfedtetni. Nemzedékek előtt, magyar és más nemzetiségűek előtt világol a 13 honvéd főtiszt egyenes jelleme. Nemkülönben a Pesten agyonlőtt, mindvégig az együttműködést kereső Batthyány Lajosé. Példaként álljon előttünk, ifjaink előtt az ugyancsak kivégzett Csányi László, Perényi Zsigmond, Szacsvay Imre, Jeszenák János és még száznál is több honvédtiszt, lelkész, tisztviselő, egyszerű népfelkelő. A ,,kegyelemből" várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat. Akiket utol nem érhettek, azokat távollétükben ítélték el, és neveiket bitófára szögezték.

Csodálatos, hogy fegyveres együttműködésre nem kerülhetett sor, de kézzelfogható eredmény született, amikor a román és szerb nemzetiségi vezetők közül azok, akik valóban népükért fogtak fegyvert, most utat találtak a magyar néphez. Legtöbb helyen beszüntették a harcot, az országgyűlés pedig megszavazta — az Európában sokáig egyetlen — nemzetiségi törvényt! "A mostani forradalom két elv, a demokrácia és a nemzetiség miatt tört ki. Az egyéni szabadság nem elegendő. A nemzetek nemzeti szabadságot akarnak... Mindazoknak, akik szeretik a szabadságot, szükségszerűen támogatniuk kell a magyarokat... (Hallod? - szerző). Ha Magyarország elbukik, akkor mi mindenestől és hosszú időre elbukunk" — írta levelében Bălcescu. Viszont, aki maga korának eleget tett, az élt minden kornak - Fr.Schiller így láttatja október 6. jelentőségét.

Íme, a nemzet boldogságát feladatul tűző jövőkép alternatív szemlélete.

Videó: Romantikus Erőszak - Aradi tizenhárom


Link


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Az aradi tizenhárom és a további vértanúk
  2017-10-06 01:21:23, péntek
 
  Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik ,,hazánk fiaiként" közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 163 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok.[1] Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül 23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban ,,hamis toborzás" miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt ,,katonaság elcsábítása" miatt. Május 24-én Petőcz Györgyöt, Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét, Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe ,,katonacsábítás" miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost. Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt. Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, ,,gerillafőnököt" szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében ,,beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála."
A ,,bresciai hiéna", Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag Hruby Gyula őrnagyot, mivel ,,fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést." Augusztus 24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert ,,daliás vadászezredes" berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost. Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, ,,gerilla vezért", 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet (volt honvédtiszt) Lamberg meggyilkolásában való részvételéért. Ugyanezen a napon, Kőszegen 7 embert akasztottak fel: Bencze Farkas 19 éves mészárost és Koczó György szabót, valamint Bottos Mihály, Dudó György, Loncsák György, Raffay Ignác és Sántha János földműveseket a pákózdi csata utáni horvátok és egy császári őrnagy megölése miatt. Ugyanekkor Pesten három embert végeztek ki, Márkus János gyöngyöspatai születésű tanítót, sári jegyzőt, Pallik István érseki vadászt és Ocsky György Pest megyei földművest. Január 30-án István honvédre, Zecmark János morvaországi kereskedőre Istók Imre lökösházi születésű volt szolgabíróra került sor Kassán. Március 3-án, Aradon akasztották fel Hauck János bécsi születésű lapszerkesztő, ezredest. Július 4-én, Gyöngyösön akasztották fel Patoczky Gyula Gömör megyei birtokost.

Ekkor már lecsillapodni látszott a vérengzés, ám 1853-ban Noszlopy Gáspár gerilla csapatának a császár elleni sikertelen merénylet kísérlete után ismét fellángolt, és nem csupán a résztvevők ellen irányult. 1853. március 3-án akasztották fel a Ferencvárosi Temetőben Noszlopy Gáspárt, volt teljhatalmú kormánybiztost, Jubál Károly ipariskolai tanárt Andrásffy Károly és Sárközy Albert ügyvédeket, Nagy Albert gerilla vezért. A kínzások kegyetlenek voltak May Károly alezredes, aki Komáromban szolgált Klapka mellett, úgy védte ki ezt, hogy szalmazsákjában felgyújtotta magát. Az összeesküvés ürügyet szolgáltatott újabb kivégzésekre. Szeptember 3-án Bécsben akasztották fel Pataki (Piringer) volt honvédtisztet, Pozsonyban pedig Gasparits Kiliet ferences barátot, mert a templomban kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot. Ezzel az egyházi személyek kivégzése még nem fejeződött be, 1854. március 6-án, Marosvásárhelyen Gálffy Mihály, Horváth Károly és Török János teológiai tanárokat akasztották fel. Április 27-én, Sepsiszentgyörgyön történtek még akasztások. Itt Gaál Sándor őrnagy tiszti szolgáját és Várady József Kossuth-huszárt, valamint Bartalis József bibarcfalvi földbirtokost végezték ki.

Végezetül leszögezhetjük, hogy az 1848-1849-es szabadságharcnak a mártírjai, a névtelen hősökkel együtt 200 fő körül lehetett Magyarországon. Köztük volt 14 tábornok, egy miniszterelnök, egy miniszter, 27 tiszt, 37 honvéd, főként huszár. A kivégzettekből így 79 fő volt az, aki a fegyveres harcokban részt vett. A további kivégzettek közt 12 pap és teológiai tanár volt. A kivégzettek további, mintegy a mártírok felét kitevően polgári személyek voltak. A kivégzések helyszínei közül Pestet kell a legborzalmasabb helyszínként említeni , itt 50 embert végeztek ki. 25 nádor huszárt végeztek ki Grázban, 18 főt Aradon, 16-ot Pozsonyban.

Az 1867-es ,,rendszerváltás" után, a vérbírák és hóhérok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon. Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást. A kárpótlás kérését Damjanich János és Csányi László özvegyei megpróbálták, de a magyar pénzügyminisztérium vezetői el sem mentek a tárgyalásra. Míg a hóhérok magas kegydíjat, nyugdíjat élveztek, addig a 48-as honvédek kegyelemkenyéren éltek. A magyar országgyűlés március 15-e helyett, április 11-ét ( a márciusi törvények szentesítése) iktatta be ünnepnek, nehogy a hóhér, Ferenc Józsefet megsértsük. Az akkori magyar miniszterelnök Kossuth Lajos temetésére sem mert elmenni. Dicsőítsük hát ma is Ausztriát! Mégis csak jobb itt egy Habsburg Intézet, mint egy 48-as.

Folytatásként az eddigi, október 6-i megemlékezések szereplői többnyire olyan tábornokok voltak, akik nem magyarként álltak ügyünk mellé. Irántuk érzett tiszteletem fenntartásával mégis kritikával kell említeni ezt a szemléletet. Legutóbb a közmédia már odáig elment, hogy a 13 vértanú közül csak hárman beszéltek magyarul, de ők sem biztos, hogy ízig-vérig magyarok voltak. (M1. október 3.) Nyilván Nagy Sándor Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károlyra gondolt a ,,tisztelt" szakértő. A magyar nevűek közül tehát nem volt már magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Lázár Vilmos ! Igaz, hogy Lázár és Kiss felmenői közt voltak örmények, de ettől még ők nem örmények voltak és nem örményül beszéltek. Hogy sírjukban nyugodtan pihenjenek, valljuk, hogy igaz magyar hazafiak voltak. Ez a szemlélet elvezet odáig, hogy le lehet írni, hogy Árpád zsidó volt és a fenti szemlélet alapján IV. Béla sem volt magyar, mert anyja merániai Gertrudisz volt. A nemzeti tudatunk szerint még az Anjou Károly Róbert is magyar volt. Talán a médiának inkább Illyés Gyula: Ki a magyar c. könyvét kellene inkább közzé tenni, haj de ott olyanok dirigálnak, akik ezt sem ismerik. A csúsztatás egyértelmű: mire vagytok ti büszkék magyarok? A 13 mártír nem is magyar volt, ők a liberális szabadság eszményekért haltak meg. Valóban? Az Olmützi alkotmány nem vonta kétségbe a feudális rend felszámolását és a polgári rend kialakítását, de megtagadta nemzetünk létét, szabadságát. Ez ellen folyt a szabadságharc és az aradi 13 tábornok, oly sok mártírral együtt a nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért áldozta életét igen tisztelt liberális média! Senki nem veheti el ettől a nemzettől, hogy büszke legyen mártírjainkra, mert ők miénk lesznek, míg e nemzet él a Kárpát-medencében.

A magam részéről a sok arra méltó közül, két vértanúról kívánok megemlékezni, két ízig-vérig hazafiról. Az egyik Csányi László, Erdély teljhatalmú kormánybiztosa. Csányi hajdan a Napóleon elleni harcok főhadnagya súlyos égési sebekkel leszerel. Később Kossuth híveként jelentős szerepet játszik a szabadságharcban. A Jellasics elleni harcoló hadak kormánybiztosa. Mindig a legfontosabb szerepre jelöli Kossuth. 1948 decemberétől a főváros kormánybiztosa lesz, majd 1849-ben Erdély teljhatalmú kormánybiztosává nevezi ki Kossuth. Csányi kiváló szervezőként irányította a szállítást és az élelmiszer, valamint hadi ellátást. A Szemere kormányban ezért esett rá a választás, hogy a közlekedésügyet irányítsa. Az erdélyi front összeomlásakor Kossuth üzenetben kérte, hogy tartson vele. Görgey is arra kérte, hogy meneküljön török területre. Csányi hallani sem akart a menekülésről, végül az oroszok fogságába esett. Az orosz táborban működő Haynau főbiztosa, gróf Zichy Ferenc Nagyváradra kísértette. Zichy Csányi szigorú őriztetését kérte, ami meg is történt. Itt kell szót ejteni a Zichyekről, a ,,muszkavezető főurakról", ahogy később nevezték őket. Miután Görgey kivégeztette Zichy Ödönt (Eugén Zichyt), Valójában Zichy Jenőt. Az Edmund és Eugén- Ödön és Jenő összetévesztéséből nyerte az ötletet Jókai a Baradlay fiúk történetéhez. A Zichyek ezután a császár hívének szegődtek és könyörtelenül szembefordultak a magyar üggyel (tisztelt a kivételnek). Muszka vezetésük abban állt, hogy, a Varsó, a megszállt Lengyelországból érkező cári hadakat ők kalauzolták a Felvidéken át. Zichy Ferenc feladata volt, hogy a cáriak fogságába esett,"arra érdemes" személyeket Haynaunak kiszolgáltassa. Ezt tette Csányival is. Haynau pedig a pesti Újépületbe vitette, hogy ott rá az elrettentő ítéletet kiszabják.

A másik általam kiemelt személy Kiss Ernő altábornagy. Kiss Ernőről 1897-ben tette közzé írását dr Papp János,[2] ezt idézem, mert sajnálatosan, azóta annak lényege teljesen feledésbe ment. Nem tehetem meg, hogy ne idézzem a szerző bevezető mondatait is. Az vessen rám követ, aki úgy gondolja, hogy ezek ma nem aktuálisak. Íme:" Változnak az idők És változnak az emberek. A mai kor gyermekének elkápráznak szemei, ha a letűnt 48-as idők eseményeire és alakjaira visszatekint. A változás hihetetlenül nagy és szomorú, mintha nem ugyanazon földön élnénk, mintha nem ugyanazon faj volnánk, mintha az a szellem soha se érintette volna a haza földjét! Bánatos sóhaj száll föl lelkemből, ha elgondolom, hogy a vértanúk nemzetének hová kellett eljutnia azon a lejtőn, melyre őt az újabb idők vezetői vitték. Alig érdemeljük meg azt a szép múltat, amely reánk maradt. A nemzet mindent elfelejtett...Hiszen a magyar nép küzdelmeiben és reményeiben ma már csak múltjából meríthet ösztönző erőt, lelkesültséget és kitartást. A második ezredévet csak úgy fogja betölthetni, ha féltő gonddal őrzi meg azokat a kincseket, melyeket az első ezredév nagy nemzedékei gyűjtöttek össze számára."

Kiss Ernő, a 72000 holdas délvidéki nábob, mint tábornok, minden gőg nélkül, alázattal szolgálta a szabadságharc ügyét. Amikor már minden veszve látszott, Csányi Lászlóhoz hasonlóan elhárította maga elől a menekülés gondolatát is. ,,Nem, nem megyek. Én katona voltam, a harctéren kell maradnom. Azok, akik a bekövetkezendő gyászos időkben hívatva lesznek a nemzetben egy jobb jövő reményét fenntartani, azok meneküljenek... szívükben vigyék el a nemzeti ügy igaz szeretetét.". Kiss Ernő maradt, vállalta a sorsát. Ám gazdag és befolyásos családja Bécsben megszerezte kegyelmi végzést. Ez eljutott a tábornokhoz, aki azt belső zsebébe tette és társaival kiállt a kivégző osztag elé. A leírás szerint a bekötött szemű tábornokot az első sortűzből egyetlen golyó sem találta el. Ám ő ekkor sem vette elő zsebéből a kegyelmi végzést, megvárta a másodikat, amelyik végzett vele.

Az egyik október 6-i megemlékezésen ott voltam a Vértanúk terén. Jött egy gimnazista osztály, leróva kegyeletét. Én kéretlenül elmondtam nekik Kiss Ernő történetét. Fátyolos szemeket láttam a kislányok arcán. Megköszönték és közölték, hogy erről nem tudtak. Sírjatok kislányok! De hullajtsatok örömkönnyeket is, hogy ilyen mártírjaink vannak! Ez a jövőnk záloga.. Vannak és lesznek még ,,muszkavezető főuraink." Október 6- üzenete nem lehet más, mint a Csík zenekar száma: ,,Tartsd magad nemzetem!"
Farkas József történész

[1] Népszövetség 1897. október 16.
2 Népszövetség 1897. január 30.

MVSZ Sajtószolgálat

 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Magyar győzelem a román iskolabotrányban
  2017-09-23 21:07:57, szombat
 
  Magyar győzelem a román iskolabotrányban - már 27 éve ezt kellett volna csinálni

Liviu Dragnea, a román kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szombaton egy közösségi oldalon tudatta: arról biztosította Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy Románia megoldja a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzetét.

Dragnea telefonon egyeztetett a magyar kormányfővel, a beszélgetés során két dologban állapodtak meg: Románia megoldja a marosvásárhelyi iskola helyzetét, Magyarország pedig ismét támogatni fogja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), ami a román külpolitika egyik fő célkitűzése.

A Maros megyei tanfelügyelőség szeptember elején felfüggesztette a magyar tannyelvű katolikus iskola működését. Az intézkedés következtében a magyar kormány bejelentette, a tanintézet jogi státusának megszűnte miatt vétót emel Románia OECD-csatlakozása ellen.

Dragnea elmondta: elmagyarázta Orbán Viktornak, hogy a marosvásárhelyi ,,helyzet" egy bírósági ítélet nyomán állt elő, és nincs szó a katolikus egyház vagy a magyar kisebbség elleni támadásról. Hozzátette: a román hatóságok kötelessége, hogy gyors, törvényes és tartós megoldást találjanak az iskola helyzetére. ,,Megígértem, hogy megtaláljuk ezt a megoldást" - írta Liviu Dragnea.

A szociáldemokrata pártelnök szerint Orbán Viktor értékelte a román fél párbeszédre való hajlandóságát, és megígérte, hogy Magyarország támogatni fogja Románia felvételét az OECD-be. Dragnea a bejegyzésben nem pontosította, hogy konkrétan mi lesz a megoldás.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Maszol.ro hírportálnak adott egyik interjúban úgy vélte, a román kormánynak sürgősségi rendelettel kellene ismét megalapítania az iskolát, különben nincs garancia arra, hogy a tanintézmény elkezdheti működését a 2018-2019-es tanévtől.

A román korrupcióellenes ügyészség tavaly októberben kezdte vizsgálni a Római Katolikus Gimnázium 2014-es létrehozásának körülményeit, és csütörtökön emelt vádat ez ügyben Stefan Somesan volt főtanfelügyelő és Tamási Zsolt volt iskolaigazgató ellen.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Mátsik György: Mansfeld vádlójából az Úszószövetség alelnöke
  2017-09-20 21:19:14, szerda
 
  Az 1956-ot követő megtorlás budapesti vezető ügyészéből a Kádár-rendszer végére úszószövetségi alelnök és MÉH-vezérigazgató lett. Tizenhét vádlottra indítványozott halált, ebből kilencet végre is hajtottak.

A Szombathelyen, 1925-ben született Mátsik György műszerész végzettséget szerzett, s 1944-ben a budapesti Magyar Optikai Műveknél szakmájában helyezkedett el. 1945. január közepén jelentkezett a kommunista nyomásra és vezetéssel frissen alakuló rendőrség kötelékébe, és az angyalföldi kapitányságra került. Még az év során belépett a Magyar Kommunista Pártba. Több tanfolyam elvégzése után 1949-ben rendőr hadnaggyá léptették elő és beosztásai miatt gyors egymásutánban megjárta Szeged, Gyula és Miskolc városait. 1950-ben a rendőrség 25 éves munkáskádere a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőrkapitányságon szolgált tovább. 1951 és 1953 között a Szovjetunióban tanulhatott, majd őrnaggyá léptették elő és az ORFK IX. (személyigazolvány-kibocsátó) osztályának vezetőjévé tették. Két év múlva ugyanott a III. (társadalmi tulajdon védelméért felelős) osztály élére helyezték át. A forradalom és szabadságharc alatt rendszerhű maradt (alighanem a belügyi karhatalomba is belépett), így 1957-ben a korábban már megjárt Borsod-Abaúj-Zemplénbe helyezték vissza, méghozzá egyenesen az ottani megyei szervek vezetőjének, minden bizonnyal a forradalom alatt szétesett rendőrség újjászervezésének feladatával.

Miután az év során jogi végzettséget szerzett, a rendőri vonalról igazságszolgáltatásira vezényelték: 1957. augusztus elsejétől a Fővárosi Főügyészség Politikai Osztályán lett ügyész. A megtorlások nyomozóhatósági munkájában leghatékonyabbnak számító szerv éppen átállt a statáriálisról a szisztematikus bíráskodási szakaszra, így az 1945 és 1956 között folyamatosan bizonyító, tapasztalt, jogvégzett rendőr szolgálataira nagy szükség mutatkozott. 1959-ben fél éven keresztül a VII. Kerületi Ügyészséget vezette, amely után addigi pályája csúcsára ért: 1959 októbere és 1962 szeptembere között a Fővárosi Főügyészség Nyomozó Osztályát irányította. Ami közelebbről azt jelentette, hogy a megtorlás 1959 és 1962 közé eső részének budapesti ügyészségi nyomozati munkáját Mátsik tartotta kezében. Ekkoriban kelt minősítése szerint ,,igen sok - főleg ellenforradalmi - politikai bűnügy tárgyalásán látta el a vádképviseletet igen aktívan és osztályharcosan".

Mátsik 1958-ban négy prominens perben is szerepet kapott. A nemrégiben elhuny Fónay Jenő - a Széna tériek helyettes parancsnoka - 1958. áprilisi perének elsőfokú tárgyalásán a vádat képviselve halált kért rá és a Marosán György letartóztatásában részt vevő felkelőtársára, Márton Erzsébetre, ami az ítéletben is megjelent. 1958. július 18-án a Vágó Tibor-féle tanács ezt másodfokon helyben hagyta, de az Elnöki Tanács másnap életfogytiglanra és 15 évi börtönbüntetésre módosította a tételeket. 1958 májusában a Tutsek Gusztáv vezette bíróság előtt hat vádlottra kért halált a ferencvárosi felkelők ellen indított ,,Nagy József és társai" című per elsőfokú tárgyalásán, amit a hírhedt vérbíró helyben is hagyott. 1959 februárjában a Borbély János vezette tanács másodfokon ebből két büntetést életfogytiglanra enyhített (így maradt életben Mécs Imre), de a többi négy ítéleten nem változtatott. Ennek következtében a Tompa utcai felkelőparancsnokot és a forradalom leverését követő csepeli munkásellenállás vezetőjét, Bárány Jánost, a Rákóczi téri csoporthoz csatlakozó Ivicz György villanyszerelőt, a Corvin közi Nagy József hentest és Szabó Lajos betanított munkást 1959. február 18-án kivégezték.

Szintén a Tutsek-tanács tárgyalta elsőfokon ,,a Fáncsik György és társai bűnpert". A Corvin köziek elleni monstre perben 1958. augusztus 18-án született ítélet. A vádat képviselő Mátsik ekkor hét személyre kért halálbüntetést, köztük az elsőrendű vádlottra, valamint az 1956-ban mindössze 17 éves (a harcok során egyik lábát el is vesztő) Deák Gáborra és a forradalomban 16 évesen fegyvert fogó (emigrációból hazacsábított) Novák Károlyra, további két vádlottra pedig szabadságvesztést indítványozott. Az elsőfokú ítélet változó személyi összetételben, de fenntartotta a büntetési tételeket. Az év végén kihirdetett másodfokú végzést újfent Borbély János tanácsa hozta, a két fiatal kivételével fenntartva a halálos ítéleteket. Az elsőfokon született halálos ítéletek jogerőre emelkedését jelentő eljárás végén 1959. december 22-én felakasztották a Práter utcaiak közé tartozó Dobi Károly segédrendőrt, a Kisfaludy utcaiak között harcoló Tóth Tibor segédmunkást és a Köztársaság téri konstrukcióba kevert Huzián István szabósegédet. A corvinista Fáncsik György esztergályost 1960. január 3-án végezték ki.

A két per nyíltan a forradalom munkásfelkelői ellen irányult és mindkettőt elsőfokon Tutsek, másodikon Borbély tárgyalta. Előbbi hirdette ki elsőfokon a legtöbb olyan halálos ítéletet, amelyet a második szakaszban - többnyire éppen Borbély által - helyben is hagytak. Az így végrehajtott 46 halálos ítélettel Tutsek volt a megtorlás második legtöbb hőst halálba küldő tanácsvezető bírája (ezen felül még 14 esetben hozott olyan halálos ítéletet, amelyen végül enyhítettek). Borbély János pedig a maga 66 halálos ítéletével az 1956 és 1961 közé eső megtorló ítélkezési gyakorlat legtöbb halálos ítéletét meghozó vérbírájává vált.





Mátsik könyörtelen vádképviselete és ügyésztársai között is kiemelkedő személyes bosszúvágya leginkább a Blaski József és társai ellen tartott vádbeszéde kapcsán ismeretes. A legidősebb fiúról elnevezett hatfős csoport alapító tagja volt a forradalom idején 15 éves (egy ízben már elítélt) Mansfeld Péter, akit azonban nem elsősorban a Széna téren ellátott gépkocsis összekötő tevékenységért vontak perbe, hanem mert társaságával a forradalom újjáélesztését tervezte 1957-58-ban. Ennek részeként fegyvert rejtegettek, három személyautót elloptak és 1958. február 17-én lefegyverezték az osztrák követség előtt posztoló Vekerdi Elek rendőr törzsőrmestert. Ő tanúként azt vallotta, hogy ,,a gépkocsiban arról nem volt szó, hogy megölnek", sőt a fiúk cigarettával kínálták és elvitték a legközelebbi buszmegállóba.

Mansfeld Péter megtörhetetlensége és szökési kísérlete ingerelte Mátsikot, aki az elsőfokú tárgyaláson 1958. november 17-én kijelentette, hogy ,,a vádlottak valamennyien munkásszülők gyermekei, úgy kell vizsgálni [őket] mint osztályárulókat. Nem megtévedt emberekről van szó, hanem tudatos ellenforradalmárokról. [...] politikai síkon nincs fiatal vagy idősebb korú vádlott. Velük szemben a legdrákóibb szigorral kell eljárni a büntetés kiszabásánál." Bár a két elsőrendű vádlottra halálbüntetést indítványozott, a tanácsvezető Guidi Béla Mansfeldet és Blaskit életfogytiglanra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Vágó Tibor által vezetett Népbírósági Tanácsa 1959. március 19-én tartotta meg a fellebbviteli tárgyalást. Ezen Borsi Zoltán ügyész vádbeszédében Mansfeld Péter ,,terheltnél a legszigorúbb büntetés kiszabását" javasolta. A megtorlás során rajta kívül még tíz embert halálba küldő tanácsvezető bíró szerint ,,a cselekmény társadalmi veszélyességének rendkívüli súlya mellett viszonylag fiatal kora dacára is igen nagyfokú a személyes társadalmi veszélyessége [így] vele szemben [...] a társadalmi védekezés érdekében a legsúlyosabb büntetés kiszabása volt indokolt." Mátsik akarata ezzel beteljesült: Mansfeldet kilenc nappal felnőttkorba lépése után jogerősen halálra ítélték (Blaski ítélete maradt, ami volt, ő az 1963-as amnesztiával szabadult).

A forradalom utáni megtorlás legfiatalabb, 1959. március 21-én kivégzett áldozatát hóhérai 13 percig hagyták szenvedni a kötélen. Az elterjedt elképzelés, amely szerint megvárták, hogy felnőtt korba lépjen és csak utána végezték ki, ebben a formában nem igaz, ugyanis az 1956 utáni megtorlásokat végrehajtó Kádár-kormány éppen a sok fiatalkorú felkelő miatt hozott 1957 nyarán olyan rendeletet, amely lehetővé tette a 18 évesnél fiatalabb, de 16. életévüket már betöltöttek kivégzését. A kivégzést valójában nem kevésbé cinikus módon a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára időzítették.

A megtorlások levezénylése után Mátsik ott folytatta, ahol abbahagyta, csak eggyel magasabb szinten: 1962 szeptemberétől 1967 februárjáig a Legfőbb Ügyészség Nyomozó Osztályán dolgozott tovább csoportvezető ügyészként, ám ötéves szolgálat után lefokozták. 1967 februárjától két éven át a Fővárosi Főügyészségen már csak beosztott vádképviselő lehetett. Ennek oka egy elmarasztaló jelentés volt, amely szerint Mátsik és társai ,,nyomozásuk során olyan módszerekkel végezték munkájukat, amelyek nagymértékben sértik az ügyészségi nyomozó testület tekintélyét, a törvényesség biztosítását", ugyanis ,,több esetben [a] letartóztatottakkal szembeni durva, goromba magatartás" jellemezte őket. Mindezek ellenére 1969-ig maradt az ügyészi szervezetben.





Mátsik nyilatkozata MÉH-vezérként (Népszabadság, 1985. január 18. 5. oldal)

Mátsik egyszerűen nem tudott megbukni s káder nem vész el, csak átalakul alapon 1969-ben - minden ehhez szükséges szakirányú képzettség nélkül - a Melléktermék és Hulladék Egyesület (MÉH) egyik vállalatának kohászati osztályvezetőjévé tették meg, 1979-81 között pedig a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat (MAGÉV) vezérigazgatójaként irányította az országos használtgép-forgalmazást. Aztán 1982 és 1987 között ismételten a csúcsra ért: a MÉH Nyersanyag-hasznosító Tröszt vezérigazgatója lett. Ebben az évtizedben - hivatali állásával kapcsolatosan - csak iparági együttműködésekről, hulladékgyűjtési akciókról, szemétfeldolgozási és újrahasznosítási fejlesztésekről nyilatkozott, igaz olykor fél-egyoldalas nagyinterjúk formájában. Hogy az 1945 és 1969 között egyfolytában a rendőrségi és ügyészségi munka politikai frontvonalán tevékenykedő Mátsik miért éppen hulladékhasznosító vonalra - majd annak is az élére - került 1969 és 1987 között, nem tudni. Okáról Kahler Frigyes kollégiumvezető büntetőbíró, jogtörténész, egyetemi tanár, a Kádár-kori megtorlások elismert szakértője azt mondja: 1962-től az egykori államvédelem belügyben tovább alkalmazni már szükségtelen vagy kellemetlenné vált tagjait ipari és kereskedelmi vállalatoknál helyezték el s hozzájuk hasonlóan a megtorló ítélkezés kiszolgált tagjai is állami vállalatoknál kaptak - az igazságszolgáltatási hierarchiáéval azonos szintű - beosztást. Vagyis a Kádár-rendszer ,,konszolidációja" idején sem engedte el azok kezét, akik létrejöttének véres munkájából kivették a részüket. Ennek a folyamatnak tipikus példája Mátsik életútja.





Az Úszószövetség ülése 1981-ben (Népsport, 1981. május 10. 6. oldal)

Mansfeld vádlója a káder-utógondozás másik kedvelt területén, azaz a sportvezetésben is pozíciót kapott. Az egykor jól úszó Dr. Mátsik 1962 és 1969 között a ,,rendőrcsapat" Újpesti Dózsa vízilabda-szakosztályát vezette (Népsport, 1969. március 11. 2). 1969-es ügyészi munka alóli felmentése és egyúttal hulladékgazdálkodási pozícióba helyezése után hat évvel került be a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) 1975-ben újonnan megválasztott elnökségébe. 1977-ben a szervezet vízilabdáért felelős szakági elnöke, egyben a szervezet egyik elnökhelyettese lett, aki FINA-ülésekre utazott és póló-csapatvezetőként minden külföldi mérkőzésre elkísérte a férfi válogatottat. A MÚSZ-alelnök 1981-ben a három év múlva megrendezett - a keleti blokk által aztán bojkottált - Los Angeles-i olimpia létesítményeinek épülését tekintette meg a helyszínen, méghozzá a történtekről újságcikkben beszámoló Gyárfás Tamás - a szervezet 1993 és 2016 közötti elnöke - társaságában. Ismeretségük nem ekkor kezdődött: a fiatal sportújságíró három évvel korábban hosszú riportot készített a szakágelnökkel (Népsport, 1979. február 21. 5).

1983-tól általános úszószövetségi elnökhelyettesként folytatta, munkájáért 1987. április 4-én megkapta a Sportérdemérem arany fokozatát, ám ősz elején Ruza József főtitkárral együtt váratlanul lemondott. Az akkor nagy vihart kavart, nyilatkozatháborúval kísért távozás okára soha nem adott magyarázatot, maximum ,,a legmagasabb sportvezetés" (vagyis az Állami Ifjúsági és Sporthivatal) növekvő beavatkozására és homályosan ,,a felügyeleti hatóság adminisztratív lépéseinek rendkívül szubjektív" voltára hivatkozott. Hogy miért éppen az évtizedek óta nem látott úszósikerek csúcspontján állt fel, azt akkoriban is csak találgatták, de akadt olyan közeli ismerőse, aki a régi, kinevezett káderek választott sportvezetőkkel való lecserélési szándékával magyarázta a lépést (Képes Sport, 1987. szeptember 15. 11). (Mátsik ezután nem tért vissza a sportéletbe, de Ruza 1992 és 2011 között újra előkerült, méghozzá korábbi beosztásában - és éppen Gyárfás elnöksége alatt!)





Felesége, a 2014 utolsó napján elhunyt Mátsik Györgyné (szül. Kiss Éva) több szempontból is szakmabelije volt: 1946 és 1953 között válogatott mellúszóként versenyzett, majd szintén az Újpesthez került; egyfelől, mert az 1950-ben Nagy-Budapesthez csatolt településen született, másfelől, mert rendőrtisztként őt is a belügy klubjánál helyezték el, eleinte sportelőadónak. Az UTE úszószakosztályának vezetőségi tagjából aztán 1968-ra a Budapesti Úszó Szövetség (BÚSZ) elnökségi tagja, majd 1976-ban annak elnöke lett - ilyenformán nemcsak a tucatnyi fővárosi úszóegyesület munkáját koordinálta, de az úszósport utánpótlásáról is ő gondoskodott, miközben alezredesként tovább dolgozott az V. kerületi rendőrfőkapitányságon. Pályáját egy kisebb zörejtől eltekintve a rendszerváltoztatás sem törte meg: 1988-tól egészen 2000-ig főtitkárként állt a BÚSZ élén. A sportág életében a 2010-es évek legelején is igen aktív volt, munkáját több alkalommal díjazták. Emellett férjéhez hasonlóan a MÚSZ elnökségében is helyet foglalt, mintegy tíz éven keresztül. Egyik fiúk, Mátsik László az 1970-es évek végén és a '80-as évek elején a Dózsa úszóválogatottjának kerettagja volt, majd edző lett, de apja nevét öröklő testvérbátyja is úszott. A Mátsik-famíliáról mint vízisport-dinasztiáról lelkesedő riportban beszámoló sajtó egy ízben maga is összekeverte a szülők neveit, amikor 1982-ben hírül adta, hogy a családfő által alelnökölt MÚSZ éppen a felesége által vezetett BÚSZ-nak adta a sportág azévben esedékes vándordíját (Népsport, 1981. augusztus 2. 6). A látványos összefonódások miatt a korszak medencebéli bundákról szóló iparági pletykái a családot sem kerülték el.





Gyárfás Tamás és Mátsik György 2015 januárjában, Mátsik Györgyné temetésén (forrás: a Magyar Úszó Szövetség - Magyar Úszóválogatott Facebook oldala)

Mátsik 1987-ben nemcsak az éppen negyedszázada betöltött sportvezetői állásától vált meg váratlanul, hanem mindössze 62 évesen a MÉH éléről is nyugdíjba vonult. Volt vezérigazgatói tisztségéből kifolyólag a fiatalkorúakra egykor halálbüntetés indítványozó ex-ügyész 1988-tól az Úttörőszövetség által létrehozott Gyermekekért Alapítvány kuratóriumában tevékenykedett még 1989/90 után is. A Kádár-rendszerben hol ,,végzett jogászként", hol volt vízilabdázóként emlegetett vállalati- és sportvezető a rendszerváltoztatást követően hosszú időre eltűnt.

2012 júniusában a televízió kamerái előtt azt nyilatkozta, hogy nem érzi magát bűnösnek, majd 1956-ot ,,ellenforradalomnak" nevezte és azt mondta: ,,[Mansfelddel kapcsolatban] nem én hoztam az ítéletet, parancsot teljesítettem". Ezt követően két országgyűlési képviselő, a Pofosz és Mansfeld Péter bátyja feljelentést tett ellene, többek között felbújtóként elkövetett emberölés, hivatali visszaélés, többrendbeli kényszervallatás és jogellenes fogvatartás ügyében. Ám a Központi Nyomozó Főügyészség szeptember elején a feljelentést bűncselekmény - s nem bizonyíték! - hiányában elutasította. Az indoklás szerint noha ,,perbeli magatartása, [...] az általa koholt logikai összefüggésekre alapított vádbeszéd következménye volt Mansfeld Péter halálos ítélete és kivégzése", így ,,cselekedetével a kommunista rendszert készségesen kiszolgálta", az akkori jogszabályok szerint az ügyész csak halálbüntetés kiszabását indítványozhatta. Tehát a demokrácia vádhatósága szerint a törvénytelen körülmények között született diktatúra jogszabályai törvényesnek számítanak.

A 92. életéve felé járó rendőrségi-ügyészségi-nagyvállalati-sportvezető funkcionárius a Naphegyen él, egykori vezérigazgatói beosztásának köszönhetően átlag feletti nyugdíjából. Amint harminc évvel ezelőtt egyszer önmagáról mondta: ,,elég kemény ember vagyok". Egy emberöltővel ezelőtt 17 emberre kért halálos ítéletet, amelyből kilencet végre is hajtottak.

Embereket meg lehet ölni, eszméket nem. A 18 éves forradalmár teste ugyan halott, de Mansfeld szelleme halhatatlan.

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Hihetetlen szegénységben halt meg Bartók Béla
  2017-09-04 21:33:42, hétfő
 
 



Bartók Béla fia, Péter az utolsó ember, aki még közelről ismerhette a legendás zeneszerzőt. Ő is 92 éves már, és ritkán lépett a nyilvánosság elé az elmúlt évtizedekben. Most mégis sikerült szóra bírnia valakinek a zeneszerző fiát: Sipos József filmrendező eredetileg játékfilmet szeretett volna készíteni Bartókról, de a kutatás során annyira lenyűgözte az életút, hogy úgy döntött, inkább dokumentumfilmben mutatja be a zeneszerzőt. A Bartók Péterrel való találkozáshoz nem fűzött nagy reményeket, senkit nem talált Magyarországon, akinek személyes kapcsolata lett volna vele. Őt magát is meglepte, hogy az életművet gondozó cégen keresztül elérte az idős férfit, aki beleegyezett a szereplésbe. Sipos és a stáb Floridában, egy idősek otthonában látogatta meg a zeneszerző fiát, négy napig forgattak vele, ,,egyszeri, megismételhetetlen, utolsó" interjút Bartók Béláról. - Nagyon megrázó volt - mondta lapunknak a rendező. - Ezalatt a négy nap alatt mintha újra átélte volna az édesapjával töltött éveket.

Olyan részleteket is megtudott Bartók amerikai életéről, amik meglepték. Lehetett tudni, hogy a zeneszerzőt a tengeren túl nem vetette fel a pénz, de azt nem sejtette, milyen szegénységben élt az akkor már régen világhírű komponista. - 30 centből ebédelt, de adományt senkitől nem fogadott el - mondja Sipos. Fia a filmben azt is elmeséli, hogy apját a halála előtt majdnem kilakoltatták. Ha nem hal meg, az utcára tette volna a lakástulajdonos, aki nem nézte jó szemmel, hogy Bartók Péter három napra hazaérkezett, és a lakásban, a földön aludt. Bartók Béla halála előtt, nagybetegen is a III. zongoraversenyt komponálta, az utolsó pillanatig dolgozott rajta.

Sipos József elmondta, annak is megvan a magyarázata, hogyan került ilyen helyzetbe Bartók Béla. A bevételek az angliai kiadójához érkeztek, nagyjából a fele összeget az adó tette ki, illetve az, hogy nyilván a kiadó is kapott jutalékot. A pénz másik fele érkezett az Egyesült Államokba, ott pedig Bartók Béla nagyon kedvezőtlen feltételekkel adózott, mert hosszú távra nem rendezte a helyzetét, nem folyamodott menedékjogért, hiszen mindig abban reménykedett, hogy rövidesen hazatérhet. Így viszont Sipos elmondása szerint a világhírű művész a saját jövedelmének mindössze 6-8 százalékát kapta kézhez. - Megtehette volna, hogy nem vallja be, eltünteti a pénzt, de ő hihetetlenül tisztességes ember volt - meséli a rendező.

Az egyórás dokumentumfilm az interjú mellett válogatást mutat be Bartók levelezéséből és soha nem látott fotóiból, valamint művei kritikai fogadtatásából; a korabeli Magyarország és New York hangulatát archív felvételekkel adja vissza. A filmet szeptember 14-től vetítik a magyar mozik.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.25.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Békesség és dicsőség Horthy Miklósnak – legalább így,
  2017-09-04 21:15:51, hétfő
 
 



(Horthy Miklós kormányzó újratemetése óta felnőtt egy új generáció. Ám az még mindig nem biztos, hogy ezen idő alatt minden fej megvilágosodott, hisz manapság is sokan mondanak rá kígyót-békát. Talán mert nem értették meg a XX. század lényegét...)

Huszonnégy esztendeje (1993) volt, hogy újratemették vitéz nagybányai Horthy Miklóst (1868-1957), az Osztrák-Magyar Haditengerészet tengerésztisztjét, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegédjét, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnokát - a majdani kormányzót.

A patkányforradalom, vagyis a 19-es proletárdiktatúra összeomlása után, 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig az első világháborút követően Horthy volt a Magyar Királyság kormányzója, akinek sikerült Trianon és az azt követő vörös káosz után megszilárdította az államhatalmat.

Mégsem dicsőségben, hanem száműzöttként, portugáliai emigrációban hunyt el 1957-ben.

Mint fentebb írtam, ma az újratemetésre emlékezünk, amikoris a volt államfő és felesége, Purgly Magdolna koporsóját, illetve elhunyt fiúk, ifjabb Horthy Miklós hamvainak urnáját a kenderesi temetőben felállított baldachin alatt ravatalozták fel.

Természetesen annak idején az azóta már sajnálatosan mindennapossá vált hisztérikus ajvékolás és egyéb jajveszékelés övezte a végtisztességet, mert milyenmáaz, hogy egy, a szélsőliberálisok számára rettegett politikus hamvai hazatérnek.

Horthy negyedszázados regnálása valóban sok kérdést vetne föl - hisz nemcsak barátai, de ellenzői is voltak: a maga idejében például a mára már felmagasztosult népi írók sem kedvelték őt különösebben, ám a folyvást megzsarolt nemzet számára egy szűk, magyarságfüggetlen csoport még mindig képes megakadályozni a történelmi igazságtételt.

Az azonban tény, hogy a megcsonkított és csaknem teljesen földre kényszerített országot Horthynak sikerült talpra állítania egyebek közt azzal, hogy sokak által irigyelten igen stabil pénzt vezetett be, sikeres szociális intézkedéseket is hozott - és utóbb még az elrabolt országrészekből is visszaszerzett (sajnos csak időlegesen) valamennyit.

De ha nem lettek volna Horthynak érdemei, akkor is: nem jár-e mindenkinek az a kegyeleti aktus, hogy szülőföldjében nyugodjék?
De bizony jár(na)...

Idézzük csak fel a 23 esztendővel ezelőtti ceremóniát.

A Horthy-család tagjai közül 56-an jöttek el.

A búcsúztatáson ott volt a hazai közélet számos képviselője, köztük Boross Péter, Für Lajos, Surján László, Balsai István, Kádár Béla, Nagy Ferenc József, Szabó Tamás és Kiss Gyula - Antall József miniszterelnök közvetlen családtagjaival képviseltette magát.

Elsőként vitéz Radnóczy Antal, a Vitézi Rend főkapitánya tisztelgett a rendjüket alapító Horthy Miklósnak, majd Baranyi Mihály, Kenderes polgármestere tartott beszédet.

Kéri Kálmán országgyűlési képviselő, nyugalmazott vezérezredes egyre fogyatkozó számú tiszttársa nevében beszélt, azok képviseletében, akikkel még együtt esküdtek fel a kormányzóra.

Emlékbeszédet tartott Hegedűs Lóránt püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke is.

Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő, a néhai Horthy István kormányzó-helyettes felesége a ravatalnál köszönetet mondott mindazoknak, akik az újratemetést lehetővé tették, s tisztelegtek az elhunytak emléke előtt.
Ifjabb Horthy István a ravatal előtt felidézte nagyapja emlékét.

Az ökumenikus egyházi szertartást Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Szalai Pál kenderesi lelkipásztor, és Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke mutatta be.

A kriptában a tengerészek búcsúztak egykori főparancsnokuktól.

Az újratemetés záróaktusaként koszorúkat helyeztek el a kápolnában - koszorút küldött Kenderesre Antall József miniszterelnök - majd a végtisztességet tévő gyülekezet elénekelte a Himnuszt.

Az egykori kenderesi Horthy-kastély parkjában felavatták Horthy egyenruhás bronz mellszobrát.

Utólag végiggondolva: igen, az lett volna a tisztességes, ha a néhai kormányzó nem viták kereszttüzében, hanem békességben-tisztességben került volna be végső nyughelyére, a családi kriptába.

Békesség és dicsőség Horthy Miklósnak - legalább így, utólag.

Mészáros Sándor - facebook


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Ő volt Mátyás király nagy szerelme
  2017-09-02 22:02:51, szombat
 
  Igazi hódító volt harctéren és az ágyban is igazságos Mátyás királyunk. Igaz, legszívesebben csak egy nővel bújt volna ágyba, akit alacsony származása miatt nem vehetett nőül, de aki megajándékozta egyetlen egy fiával, Corvin Jánossal. Edelpeck Borbála - másként Barbara Edelpöck - volt ez az asszony. A viszony hat éven át tartott, ,,hivatalosan" akkor ért véget, amikor Mátyás király feleségül vette Aragóniai Beatrixot, a nápolyi király lányát.

De kezdjük az elején, egészen pontosan egy prágai börtönben, ahol Hunyadi Mátyás a cseh király, György ,,vendégszeretetét" élvezte. Túszként került oda, az akkori magyar király, V. László vitte magával a belpolitikai harcok elől. Gyakorlatilag túsz volt, László és a cseh király így akarta zsarolni az egyre erősebb, a magyar trónra esélyes Hunyadi családot. V. László azonban Prágában hirtelen meghalt, Mátyás pedig bár rab volt, de legalább király lett, a cseh uralkodó pedig 1463-ban hozzáadta a lányát. Podjebrád Katalin tizenhárom éves volt az esküvőkor, Mátyás pedig tizenkilenc. A frigy csak rövid ideig tartott, mert 1464-ben Katalin gyermekágyi lázban meghalt, nemsokára újszülött fiúgyermeke is követte őt a túlvilágra.





Egészen a 19. századig titok övezte Mátyás szeretőjét

Mátyás ezután belevetette magát nemcsak az uralkodásba, hanem a nők karjaiba is. Éveken át jöttek-mentek az asszonyok, míg nem 1470-ben bécsi látogatásakor megismerte Edelpeck Borbálát, egy steini gazdag polgár lányát. Mátyás huszonhét éves volt, csúnya, zömök és nagyorrú, de hatalmas és gazdag úr. Még Bécsben szeretők lettek, aztán Borbálát a király Magyarországra hozta, s éveken át együtt éltek. Mindez a királyi udvarban és az országban akkoriban nyílt titoknak számított. Ám Mátyás király halálakor az udvar igyekezett elfelejteni az asszonyt, így személye feledésbe merült. Csupán a 19. század végétől tudjuk, hogy Borbálának hívták, vezetéknevét pedig csak az 1940-es évek eleje óta ismerjük: a klosterneuburgi apátság levéltárából előkerült, addig elfelejtett dokumentumokból. Mivel senki nem tudta a nevét, Fraknói Vilmos címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is csak keresztnevén említi a korról írt több könyvében a szeretőt.

,,A benső viszony mely köztük létesült, nem maradt futólagos szerelmi kaland, hanem tartós összeköttetéssé szilárdult. A fiatal nő a hódítást, amit szépségének köszönhetett, bizonyára a szív és szellem nemesebb tulajdonságaival volt képes állandósítani. Magyarországra kísérte a királyt, és évekig a közelében maradt. Szerényen, elvonultan élt, kerülte a feltűnést és a megbotránkozást..." (Fraknói Vilmos)




Mátyás király

Beatrix jött, és Borbálának mennie kellett

Egyszóval Mátyás király imádta Borbálát és rengeteg ajándékkal, ékszerekkel, kelmékkel, drága öltözetekkel halmozta el. Egy besztercebányai házat is adományozott neki, az erről tanúskodó okirat éppen abban az esztendőben, 1473-ban keletkezett, amikor április 2-án világra jött közös gyermekük, Corvin János. A német nyelvű adománylevél másolata fennmaradt, abban így ír Mátyás király. ,,Amikor mi mintegy négy éve Ausztriában fölséges fejedelmi urunknál, Frigyes római császárnál, a mi kedves atyánknál időztünk, történt, hogy vidéken volt alkalmunk megtapasztalni azt, ahogy a nemes Borbála asszony, a steini Hans Edelpeck lánya, az apa, az anya és barátaik nekünk fontos ügyeinkben és szükségünkben hűségesen szolgáltak. Akiket mi megkedveltünk és kitüntettünk, illő azért és jogos, hogy az ő nemzetségüket királyi adományokban részesítsük. Ezért mi a nevezett Borbála asszonynak, aki nemes erényekkel ékesítve és udvari magatartást tanúsítva jelent meg előttünk, és a királyi Magyarországunkon az ő erénye tetszést nyert, amelyek minket arra indítottak, hogy neki királyi adományt tegyünk."

Ám Borbála nem volt egy rangban Mátyással, ráadásul a kor urai nem akarták, hogy egy törvénytelen fiú, Corvin János legyen a trónörökös, emiatt gyorsan kerestek az uralkodónak egy feleséget. Találtak is: Aragóniai Beatrixet, a nápolyi király lányát. A menyegzőt 1476. december 22-én ülték meg. Beatrix beköltözött Budára és a visegrádi várba, Borbála pedig elhagyta az országot. Persze Mátyás gondoskodott róla, grófnői címet és rangot kapott, valamint övé lett a ausztriai enzersdorfi vár. Közös gyermeküket, Corvin Jánost Mátyás négyéves korában magához vette. Borbála férjhez ment Enzersdorfi Frigyeshez, házasságukból pedig két gyermek is született.




Mátyás és Beatrix

Beatrix pletykákat terjesztett mostohafiáról

Mátyás a fiát 1479-ben hivatalosan is elismerte és trónörökösnek kijáró nevelésben részesítette, számos címet és uradalmat adományozva neki, hogy halála után Jánosnak elég ereje legyen a korona megszerzéséhez. Még gyermekkorában Hunyad és Liptó hercegévé tette. Neki adta a vajdahunyadi uradalmat öt várossal és 155 faluval, Liptó, Turóc, Árva, Trencsén megyéket, a nagy Maróti- és a még nagyobb Garai-örökséget. Szilágyi Erzsébet ráhagyta nagyanyai örökségként Munkács, vele Vári és Beregszász uradalmát, Debrecent és a békési Hunyadi-birtokokat.

Corvin János tehát mérhetetlenül gazdag volt, és igen művelt is, több nyelven beszélt. Beatrix királyné azonban, aki meddősége miatt nem tudott gyermeket szülni, gyűlölte mostohafiát és annak anyját is. Mindent megtett azért János egy jelentős európai királyi család hercegnőjét se tudja feleségül venni, többek közt azt terjesztette, hogy a fiú torzszülött - pedig csak sántított. Mátyás, halála előtt elérte, hogy az ország főrendjei, a városok és a vármegyék esküt tegyenek arra, hogy halála után fiát ismerik el királyuknak. Még az általa elfoglalt Bécs urai is erre esküdtek.




Corvin János

1490. április 6-án Mátyás meghalt, s miután Székesfehérváron eltemették, a főrendek olyan uralkodót akartak, aki mellett bele tudnak szólni az ország dolgaiba. Trónkövetelőként léptek fel a lengyel Jagellók, és egy 1463-as szerződésre hivatkozva a Habsburgok is. Beatrix, hogy megakadályozza mostohafia trónra kerülését, elszánta magát, hogy hozzámenjen ahhoz a trónkövetelőhöz, aki a legerősebbnek mutatkozik. A Mátyás halálát követő országgyűlésen kiderült, hogy Habsburg Miksának nincs esélye, és hogy Mátyás fia egyelőre erősnek látszott. Ezért szerződést kötöttek vele, hogy ha nem választanák meg magyar királynak, akkor boszniai király, szlavóniai herceg és horvát-dalmát bán lesz. De nála volt a Szent Korona, s hívei rávették, menjenek sereggel Székesfehérvárra, koronáztassa meg magát. Azonban az ellentábor megakadályozta szándékát. 1490. július 4-én a Tolna megyei Szabaton Bátori István és Kinizsi Pál legyőzte Corvin Jánost, július 15-én Jagelló Ulászlót választották királlyá, aki Beatrixszal házasságot kötött, mert kellett neki az özvegy pénze, Habsburg Miksát pedig kiverték az országból.

Mátyás király unokái

Jánostól elpártoltak a hívei, címeit birtokait elkobozták, így elvette Frangepán Beatrixot, hogy kapcsolatait a nagyhatalmú horvátországi családdal megpecsételje, és a pénzükön harcoljon a magyar trónért. 1504-ben azonban egy csatában megsérült, majd pestisben meghalt. Az általa alapított horvátországi lepoglavai pálos kolostorban temették el. Jánosnak és Frangepán Beatrixnek három gyermeke született: Erzsébet, Kristóf és Mátyás, utóbbi nem sokkal apja halála után jött világra. 1505-ben meghalt a két fia, 1508-ban pedig a lánya is, ezzel végleg megszakadt Mátyás király vérvonala.

Edelpeck Borbála öt évvel élte túl Mátyás királyt, 1495. március 9-én hunyt el, a mai Bécs elővárosában, Klosterneuburgban, itt is helyezték végső nyugalomra.

Forrás:

Ludwig Vince Oszkár és Maschek Ferenc történészek Corvin János anyja című kutatásai
Fraknói Vilmos címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja: Hunyadi Mátyás Király 1440-1490., illetve Szilágyi Mihály, Mátyás király nagybátyja című könyvei
Falvai Róbert: A Hunyadiak asszonyai című kötete


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
     1/103 oldal   Bejegyzések száma: 1026 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 1186 db bejegyzés
Összes: 22634 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3026
  • e Hét: 25452
  • e Hónap: 134809
  • e Év: 1794176
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.