Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/104 oldal   Bejegyzések száma: 1039 
Dr.Bene G.A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
  2017-12-04 19:09:47, hétfő
 
  Orbán Viktor magyar miniszterelnök a felújított Klebelsberg-kastély átadó ünnepségén úgy fogalmazott, hogy / ,, A XX. század második és harmadik évtizede a magyarság történetének súlyos próbaköve volt. Hogy az elvesztett világháború, a vörös terror 133 napja és a trianoni diktátum roppant súlya alatt mégsem temetett maga alá minket a történelem, nos, ezt néhány kivételes államférfiúnak köszönhetjük. Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek és Klebelsberg Kuno miniszternek. Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül nincs miniszter, és ezt a tényt nem vonhatja kétségbe Magyarország II. világháborús, gyászos szerepvállalása sem."

Orbán Viktor kijelentésével kapcsolatban a megkérdezték Köves Slomót, s az EMIH vezető rabbija leszögezte, hogy "az igazi államférfi a definíció szerint szilárd elvek mentén cselekszik, befolyásolhatatlan és nagyfokú felelősségvállaló képességgel rendelkezik. Nehéz Horthynak a munkásságát megfeleltetni ezeknek a kívánalmaknak úgy, hogy:

1/személyes és osztálya önös érdekeitől vezérelve ,,három millió koldus Magyarországának" volt büszke kormányzója,

2./ a teljességgel irracionális németbarát politika végrehajtója, a háborúba való belépés támogatója,

3./a Don-kanyari katasztrófa felelőse,

4./ nem utolsósorban pedig nagy- és dédszüleim jogfosztásának, majd családjaik megsemmisítésének - legkevesebb - passzív szemlélője".

Vegyük akkor át egyenként a rabbi négy, tényekkel szembemenő, szubjektív állításait!

1./személyes és osztálya önös érdekeitől vezérelve ,,három millió koldus Magyarországának" volt büszke kormányzója,


Milyen személyes érdekeket tud Slomo felmutatni Horthy Miklós 24 éves államfői munkásságában? Azt, hogy a vagyona nem nőtt óriásira, mint egyes mai politikusoké? Vagy a gyermekeit is elveszítette illetve veszélyeztette a nemzetért folytatott küzdelmében, hiszen István kétes körülmények között meghalt, Miklóst pedig elrabolták a németek, hogy megzsarolhassák? Osztályának érdekeit pedig csak annyiban képviselte, amennyiben az megfelelt az összmagyarság érdekeinek, hiszen egy olyan országot vett át a 133 napos bolsevik-zsidó terrortól, melyet szétraboltak a területünkre behatoló kisantant katonái és martalócai. Majd Trianonban a bankárkaszt szabadkőművesei és pénzpórázra fűzött politikusai szétdaraboltak úgy, hogy a nyugati közgazdászok életképtelennek minősítettek, s nem jósoltak neki 2-3 évnél többet? A hárommillió koldust nem Horthy okozta, hanem a talmudi erkölcsökkel élő hazai és nyugati ellenségeink, akik hagyták az országot kirabolni és egy szerves gazdasági-etnikai egységet szétdaraboltak. Csak azért fogadták el Horthy Miklóst kormányzónak, hogy ne legyen visszaállítható a Magyar Apostoli Királyság, ahol a király fölött áll az igazságos jogrend (a zsarolhatatlan főhatalmú Szent Korona), amely a világ egyetlen olyan állameszméjét testesíti meg, amely sokáig ellent tudott állni a bankárkaszt monetáris diktatúrájának.

Horthy büszke katona volt, de volt is rá oka. Ő nem szenvedett soha vereséget a harcaiban, ahogyan Magyarország sem veszítette el az I. világháborút, mert nem volt az állam területén egyetlen idegen katona sem a békekötéskor. Mi sajnos Károlyi Mihály és IV.Károly áldozatai vagyunk. Az első esküszegőként puccsot hajtott végre a királyságban, a másik pedig szintén esküszegőként Svájcba szaladt Budapest helyett, amikor Bécsben forró lett számára a talaj. Horthy viszont megmentette az országot, amit teljesen fel akartak számolni. Bennünket is, (mint a kurdokat) szét akartak osztani 7 országba a nyugati szabadkőműves politikusok és kiválasztottsági mítoszban szenvedő tanácsadóik, s ezt akadályozta meg Horthy Miklós fővezér a Nemzeti Hadsereggel.

2./ a teljességgel irracionális németbarát politika végrehajtója, a háborúba való belépés támogatója,

Csak a geopolitikai helyzettel és történelmi tényekkel nincs tisztában az a személy, aki ilyet állít! Montgomery az USA nagykövete volt Budapesten, s 1947-ben kiadott ,,Magyarország a vonakodó csatlós" című korrekt visszaemlékezését kellene elolvasnia Slomo-nak ahhoz, hogy leülhessünk vitatkozni. A háborúba pedig úgy léptünk be, hogy a kassai bombázás után Bárdossy László miniszterelnök bejelentette az Országgyűlésben a hadiállapot beállását, vagyis nem üzentünk hadat a Szovjetuniónak, hanem a szovjet gépek bombáztak minket! Egyébként valami szörnyű naivitás azt hinni, hogy megúszhattuk volna a háborút úgy, hogy a németek ne követeljék tőlünk a magyar csapatok frontra küldését, hiszen csak azért nem szállt meg minket előbb a német hadigépezet, mert "vonakodó csatlósként" mellette álltunk, s szüksége volt a magyar élelmiszer szállításokra. Valójában Horthy Miklós állama azért tudott zsidó, lengyel, stb. menekülteket befogadni, mert a követelődző Hitlert a frontra küldött katonákkal és a zsidótörvényekkel, valójában megvezette az ország törvényhozása, mert a szinte diktált szövegtartalom ellenére alig-alig hajtották azt végre.

3./a Don-kanyari katasztrófa felelőse,

Ha a Nürnbergi bíróság csak tanúként hallgatta meg. Ha Sztálin sem kérte a háborús bűnösként való felelősségre vonását. Akkor honnan veszi Slomo a bátorságot, hogy ítélkezzen? Kinek képzeli ő magát? Istennek? Vagy a kiválasztottsági mítosz olyan erős fertőzése adja ezt a felsőbbrendűségi tudatot, hogy ő mindenki felett áll? S eközben még az idejétmúlt bolsevik történelemszemléletet is meghazudtolva állít olyat, ami nem releváns? Talán épp a Don-kanyar katonáinak az áldozata lett az, ami megmentette a sokkal korábbi megszállástól az országot, s ezzel a pesti zsidóságot is. Tudniillik a német megszállásig egyetlen haja szála se görbült a hazai és idemenekült zsidóságnak a zsidótörvények ,,jogfosztása" ellenére sem. Ne feledjük, hogy Hitler sivatagában valóban az egyetlen oázis maradt hazánk a zsidóságnak, hiszen a környező országok német megszállás nélkül is kiszolgáltatták a zsidóikat a náciknak, vagy kivégezték őket, mint a románok.

4./ nem utolsósorban pedig nagy- és dédszüleim jogfosztásának, majd családjaik megsemmisítésének - legkevesebb - passzív szemlélője. Kövesnek csak át kell mennie a pesti zsinagógával szembeni ház faláig és elolvasni az emléktáblát, amit Koszorús ezredes akciója nyomán állítottak. S csak annyit illene tudnia, hogy Horthy Miklós kormánytó urunk személyes parancsára történt a zsidómentés 1944. július 5-6-án. A Slomo szerint ,,passzív szemlélő", előtte olvasta el a menye által hozzá került auschwitzi jegyzőkönyvet, s csak akkor szembesült a ,,munkára Németországba szállított" zsidók helyzetével, s nem tétovázott, hanem behívta az érlelődő kiugrási kísérlethez titokban tartalékolt alakulatot, hogy szálljon szembe a német és náci-kiszolgáló csendőrvezetők vagonírozó szándékaival. Talán éppen ez a lépése okozta később, hogy a kiugrási kísérlethez nem volt megbízható, és a személyét feltétel nélkül szolgáló alakulat az országban. Sajnos Koszorús ezredes alakulatát a zsidómentés után a frontra kényszerítették a németek. (Hiszen a német megszállás nem virtuális valóság volt!)

Sajnálom Köves Slomo urat, aki nem gondolta át és nem tájékozódott a kijelentései előtt, s ezzel a tudatlanok korpája közé keveredett. Pedig OV nagy segítséget biztosított számára, s így nem kellett volna a miniszterelnök megfontolt kijelentéseivel sem szembe mennie, sem azt bizonyítania, hogy a káros bolsevik-hatás még nem múlt el a hazai zsidóság, főleg a közösségi vezetőinek a mélytudatából. 1946-ban a Társadalmi Szemle 5.-ik számában jelent meg Molnár Erik zsidó származású kommunista történésztől a Zsidó kérdés Magyarországon c. tanulmány. Ebből a bolsevik anyagból idéznék végül Köves úrnak, hogy a passzivitás helyett, maga is legyen kicsit aktívabb a valóság megismerése terén, képes legyen leszámolni a kiválasztottsági mítosszal, mert ha az ENSZ hitet tett a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett, akkor nem kellene továbbra is a kiválasztott nép mítoszával kábítani a hallgatóságát, mert minden ettől eltérő mondat csak a saját népe iránti ellenérzést erősíti. Felhívom a figyelmét arra, hogy az alábbi mondatok egy zsidó származású kommunista tollából születtek a zsidóellenesség témájában: ,,Különböző korokban és országokban makacs következetességgel jelentkezik. Ilyen jelenség mögött nem állhat puszta ámítás. Annak valamiképpen a tényekben kell gyökereznie." Sajnos minden olyan tudománytalan fellépés, ami a tényekkel ellentétes, nagyon is képes a zsidóellenességet újra és újra feléleszteni. S ha hallgatott volna a rabbi úr, úgy nem csak bölcs maradhatott volna, hanem az állítólag egyre jobban erősödő zsidóellenességet se gerjeszti, a tényekkel szemben álló és komoly felsőbbrendűséget sugalló "kinyilatkoztatásával". Végül hivatkoznék J.F. Montgomery három idevágó és fontos mondatára. Montgomery az USA budapesti nagykövete volt, tehát ismerte a kort és szereplőket, vagyis nemcsak olvasott vagy hallott róluk: ,,A zsidók biztonsága Magyarországon nagyrészt a megszorító rendszabályok megfogalmazásának volt köszönhető. Ezeken keresztül úgy látszott, hogy Magyarország a zsarnok követeléseinek engedett, képes volt azonban a menekülőknek oázist biztosítani. Ha megtagadott volna minden törvényt, nem kétséges, hogy az igazi biztonság időszaka a zsidók számára sokkal hirtelenebbül bekövetkezett volna, mint egyébként történt."


Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Ma a szovjet haláltáborokba hurcolt 800 ezer magyarra emlék
  2017-11-25 23:28:39, szombat
 
  Ma a szovjet haláltáborokba hurcolt 800 ezer magyarra emlékezünk - az egyik magyar holokauszt a sok közül





A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából szombaton és vasárnap megemlékezéseket tartanak Budapesten. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint ma koszorúzással tisztelegnek az érintettek emléke előtt az V. kerületi Honvéd téren a Gulág áldozatainak emlékkövénél. 1944 őszétől csaknem nyolcszázezer embert hurcoltak el Magyarországról hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára, akár negyedszázados száműzetésre a Szovjetunióba. A túlélők első csoportja csaknem egy évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett haza a táborokból. Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává, hogy méltóképpen emlékezzenek az idegen földön, otthonuktól több ezer kilométerre elhunytakra, fogságba kerültekre. A kivégzettek, az éhezésben, betegségekben meghaltak száma becslések szerint mintegy 200 ezerre tehető.

A Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) a VI. kerületi Derkovits Gyula Általános Iskolában tart megemlékezést. Köszöntőt mond ifj. Menczer Gusztáv és Menczer Erzsébet, a Szorakész elnöke. Megemlékező beszédet tart Kucsák László, a Fidesz országgyűlési képviselője.
A pokol bugyrai - Málenkij robot - Kényszermunka a Szovjetunióban című kiállítás megnyitója a ferencvárosi pályaudvarnál található Málenkij robot-emlékhelyen lesz, ahol köszöntőt mond Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a tárlatot Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára nyitja meg.

Vasárnap a Gulágra málenkij robotra elhurcoltakért szentmisét mutat be Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Magyarok Nagyasszonya templomban, a VIII. kerületben, utána megemlékezést tart Soltész Miklós, az Emmi egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. A rendezvény koszorúzással zárul.

Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává, hogy méltóképpen emlékezzenek az idegen földön, otthonuktól több ezer kilométerre elhunytakra, fogságba kerültekre.

A második világháború alatti és utáni Magyarország területéről mintegy 800 ezer embert hurcolhattak a Szovjetunióba, ahonnan csak átlagosan 28 hónapos kényszermunka után térhettek haza, ha túlélték az embertelen körülmények közötti megpróbáltatásokat.

Egy 1949. évi szovjet összesítés a magyar foglyok számát 534 539-ben adta meg, a harmaduk civil volt. Ez a szám azonban nem tartalmazza azokat, akik még a gyűjtő- és tranzittáborokban, valamint a kiszállítás közben haltak meg, és nincs benne a Don mentén 1943 januárjában fogságba esett és meghalt több tízezer magyar katona sem. A foglyok száma egyes becslések szerint 600-700 ezer lehetett, más becslések szerint számuk elérhette akár a 900 ezret is.

Közel kétszázezren soha nem tértek haza

A túlélők legnagyobb része 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is Magyarország területére, mert otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került. A kivégzettek, az éhezésben, betegségekben meghaltak száma becslések szerint mintegy 200 ezerre tehető. A kényszermunkások között különösen nehéz sors jutott a politikai elítélteknek, az ő helyzetük 1949-től vált rendkívül súlyossá, ekkor hozták létre ugyanis a Gulágon belül a politikai elítéltek koncentrációs táborait. Az ezekben raboskodó mintegy 85 ezer magyar elítéltből csak öt-hat ezer élte meg a szabadulást, ők zömmel 1953-ban kerültek haza, de a szovjet rehabilitációig itthon is politikai ellenségként kezelték őket.


Forrrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Ady Endre és a Nyugat – Interjú Raffay Ernővel
  2017-11-06 22:31:17, hétfő
 
  Ady Endre 1908-tól csak a Nyugatban publikált verset. Ignotus, a főszerkesztő szabadkőműves volt. Ezzel a kizárólagossági megállapodással magukhoz láncolták Adyt - mondta a Demokratának Raffay Ernő történész, akivel Ady Endre és a Nyugat című új könyve kapcsán beszélgettünk a zseni tragikumáról, a hamis kultuszról és a mai migrációig érő veszélyes utópiákról.

- Miért szentelt külön könyvet Ady Endre és a Nyugat kapcsolatának?

- A Nyugat mindmáig úgy él a köztudatban, de a szakirodalomban is, hogy a XX. század első felének legnagyobb hatású, magas példányszámú, jelentős befolyású folyóirata volt. A tények alapján kijelenthető, hogy ez nem igaz. Rákosi Jenő keresztény-konzervatív Budapesti Hírlapja például közel 40 ezer példányban jelent meg. A Nyugat eleinte mintegy 800 példányban kelt el, az első világháború idején ez fölment 2500-ra, de semmiképpen sem nevezhető a legolvasottabb, legnagyobb hatású lapnak. Ugyanakkor, bár ez kevéssé közismert, fontos szabadkőműves orgánum volt.

- Milyen értelemben?

- A lap főszerkesztője, Ignotus Hugó és egyik szerkesztője szabadkőművesek voltak. A főszerkesztő, Ignotus a Budapesten működő legnagyobb szabadkőműves csoport, a Demokratia Páholy helyettes főmestere, vagyis második embere lett. Nem érdektelen, hogy Ady Endre 1908. január 1-től csak a Nyugatban publikált verset. Ezzel a kizárólagossági megállapodással a szerkesztők magukhoz láncolták Adyt, akinek szerelmi költészete a világirodalom legnagyobb alkotásai között említhető, politikai költészete viszont ostoba, káros és művészileg is felejthető színvonalú. A Nyugat mégis ezekből közölt legtöbbet. Ennek okára, amint azt új könyvemben is idézem, Horváth János irodalomtörténész mutatott rá 1912-ben A Nyugat magyartalanságairól című esszéjében : ,,...többé ne tévesszen meg bennünket a nagy csatazörej; tudjuk meg, hogy ott nem mindig s nem okvetlenül egy irodalmi iskola zörög, hanem a választójogos radikális politikai pártnak egy irodalmi oroszlánbőrbe bújtatott újságíró fiókja." Valóban, a Nyugat következetesen durván támadta, Adyval is durván támadtatta elsősorban gróf Tisza István miniszterelnököt, a kor meghatározó magyar államférfiját, de általában a keresztény magyar politikai elit és a katolikus egyház is a lap célkeresztjében volt. A radikális liberális fedőszervezet, az egyik fővárosi szabadkőműves páholyhoz bekötött Galilei Kör rendszeresen rendelt Adytól politikai verseket.

- Adyt ma a XX. századi magyar irodalom legnagyobbjai között tartjuk számon, de milyen volt a megítélése a saját korában?

- Rendkívül ellentmondásos. A közvélekedéssel ellentétben életében korántsem volt akkora hatása, mint amekkorát ma tulajdonítanak neki. A költő öccse, Ady Lajos írta Ady Endre című, 1923-ban megjelent emlékezésében, hogy testvérbátyja kötetei szerény példányszámban keltek csak el, egyik legnagyobb hatásúnak tartott kötete, az 1908-as Az Illés szekerén mindössze harmincnégy példányban kelt el az egész országban. A köré épített és főleg a halála után csúcsra járatott kultusz megtévesztő. Persze ennek is megvan az oka.

- És mi az?

- Adynak a szabadkőművesek biztosítottak nyilvánosságot a Világban, a Nyugatban, a szintén szabadkőműves Vészi József vezette Budapesti Naplóban, valamint a Népszavában. Utóbbi szerkesztője, Kunfi Zsigmond korábban a temesvári Losonczy, majd a budapesti Martinovics Páholy tagja volt. Ady tehetségét életében és holtában is a maguk céljaira használták és használják. Annak ellenére, hogy ebben a kapcsolatban voltak törések is.

- Mire gondol?

- A már említett Vészi József a báró Fejérváry Géza vezette, úgynevezett darabontkormány idején, 1905 nyarától egy éven át a miniszterelnök sajtófőnöke volt, Ady pedig sajtótudósítóként dolgozott a kabinet mellett. 1906-ban azonban megbukott ez a kormány, Adyt és társait eltávolították az államigazgatás közeléből. Ekkor Ady rájöhetett, hogy ha továbbra is kitart liberális és szocialista szabadkőműves barátai mellett, könnyen bezárulhatnak előtte a pénzt és ismertséget jelentő nyilvánosság fórumai. De már 1904-től elkezdett istenes verseket írni az általa addig gyalázott Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjában, megkísérelve elismertetni magát saját nemzetével, amelyet korábban idegen érdekek zsoldjában leginkább csak gúnyolt és támadott.




Raffay Ernő

- Érdekből vagy őszintén fordult?

- Én úgy látom, hogy mindkét szempont jelen volt. Ady rendkívül önpusztító, léha, költekező életet élt, állandó pénzzavarban volt. Előfordult, hogy bíróság foglalta le a Nyugattól kapott honoráriumát, fedezendő a tartozásait. Emellett, ezt szintén Ady Lajostól tudjuk, szűkebb körben gyakran tett antiszemita kijelentéseket, zavarta, hogy nálánál sokkal szerényebb tehetségű zsidó művész barátai apanázsából él. Az is bántotta, hogy saját magyar nemzete el­utasítja. Erről persze ő maga tehetett. Mindenesetre ez a sokféle, bonyolult lélektani hatás oda vezetett, hogy megpróbált kitörni addigi helyzetéből. A legjelentősebb ilyen kísérlete A duk-duk affaire című írása, amely 1908. november 15-én jelent meg - nem máshol, mint Herczeg Ferenc Új Idők című, nagy példányszámú konzervatív társasági folyóiratában.

- Miről szól ez a cikk?

- Lényegében kigúnyolja a szabadkőművességet, mondván, valódi közéleti változások helyett a legtöbben saját személyes céljaik eszközeként használják a titkos társaságot, a páholyokat, valamint elhatárolta magát addigi szellemi kereszt­apáitól. Ezután megfagyott körülötte a levegő, a magyar közvélemény ingerküszöbét nem érte el ez a bűnbánó gyónásnak is felfogható publicisztika, korábbi barátai viszont dühös sértettséggel reagáltak. Ady ott találta magát a közéleti senki földjén, az épp ekkor megjelent Az Illés szekerén című kötete visszhangtalan maradt. Végül egy évvel később, 1909 novemberében újra érte nyúlt a szabadkőműves kéz, megnyerették Adyval a székesfőváros által kiírt, jelentős pénzösszeggel, 2000 koronával is járó I. Ferencz József Irodalmi Díjat, s ezzel visszarántották soraikba.

- Megnyerették?

- Igen, a nyolctagú bírálóbizottságban ugyanis szabadkőművesek is voltak, bár még így is csak négy szavazatot kapott Ady. Az elnök, Vaszilievics János Budapest szabadkőműves alpolgármestere azonban mellette döntött. Ady egyébként igyekezett is protekciót kijárni magának, egy 1909 nyarán kelt levelében írja, hogy Pesten járva ,,folyton viziteltem a 2000 koronás díj ügyében."

- Mit ígért cserébe?

- Nem tudjuk. Ebben az időben, a Lédával való viharos szakítást követően Ady önpusztítása a korábbiakhoz képest is elhatalmasodott. Nem csak a ,,kis női csukákról" beszélek, ahogy egyik versének címe mondja, hanem a napi 4-5 liter borról, a 4-5 doboz cigarettáról és a morfiumról, aminek ekkoriban lett rabja. Néhai Czeizel Endre professzortól tudjuk, hogy Ady összesen háromszor kapott vérbajos fertőzést, ennek az idegrendszerre gyakorolt tragikus hatásai is egyre erőteljesebben mutatkoztak. Az a fennmaradt iratok alapján dokumentált tény, hogy Ady Endre, talán magánéleti válságából is menekülve, 1912. március 15-én felvételi kérelmet nyújtott be a budapesti Martinovics Páholyba, május 4-én pedig letette a fogadalmat.

- Mi volt a feladata szabadkőművesként?

- A páholytársa, Jászi Oszkár által, egyébként a szabadkőműves alkotmánnyal szembemenő módon megalakított Országos Polgári Radikális Párt egyik arca, propagandistája lett. 1917-ben írta meg hírhedt Korrobori című cikkét, amit még a Nyugat is túl erősnek talált, így nem közölte, csak 1923-ban jelent meg Ady Lajos már említett könyvében. Ebben a cikkben kultúrateremtésre képtelennek ítélte a magyarságot: ,,mi a fenéből, nyavalyából - hogy csúnyábbat ne mondjak - lehetnének itt kultúrapotenciás magyarok?", írja, és meghirdeti az életrevaló zsidóság és az eltunyult magyarság összeolvadása által egy új nép létrehozásának programját. Ez a gondolat érdekes módon némileg összecseng a bécsi Humanitas Páholy tagja, Richard Coudenhove-Kalergi gróf által később, 1925-ben írt, Gyakorlati idealizmus című munkában felvázolt programmal, melynek lényege, hogy Európa nemzeteit szervezetten összekeverjék a harmadik világ színes népeivel, annak érdekében, hogy a földrész lakossága elveszítse identitását, gyökereit, és hagyományainak béklyóitól megszabadítva egy elképzelt szép új világ szülessen. És innen már nincs messze napjaink migrációs krízise... És mégis, 1918-ban, amikor megalakult a Károlyi Mihály vezette első szabadkőműves kormány, súlyos betegen, csalódottan maga is azt mondta, hogy ő nem erre gondolt, ez nem az ő forradalma. Adyban valójában mindvégig viaskodott egymással az idegen érdekek által használt, kipányvázott akaratgyenge személyiség és a magyarsághoz való visszatérés vágya - sajnos döntően az előbbi kerekedett felül.

Ágoston Balázs


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Novák Előd ars poeticája egy pódiumbeszélgetés kapcsán...
  2017-11-06 21:57:22, hétfő
 
  A "bűnös nemzet" tudatának sulykolása helyett büszke nemzettudatot szeretnék, ehhez persze pl. a történelmi filmek nem szinte kizárólag az ún. holokausztról kéne szóljanak, hanem pl. a Rongyos Gárdáról vagy a pozsonyi csatáról. Nem félek kimondani: Trianon a magyarság legnagyobb tragédiája, s nem a holokauszt.

Nem kell félnünk büszkén vállalni a nacionalizmusunkat sem, még ha sokan meg is próbálják azt összemosni a sovinizmussal. Ahogy rokonainkat, úgy nemzetünket sem választhatjuk meg, s az egészséges nemzettudatunk része hazánk tisztelete, s hűség ahhoz.

Kell legyen néhány közös alapvetésünk, egy nemzeti minimum, bár engem mindig is jobban foglalkoztatott a nemzeti maximum programja (ezt javasoltam is korábban egy választási programcímnek), tehát a rendszer toldozgatása-foltozgatása helyett radikális változtatással valami olyat alkotni, amire igazán büszkék lehetünk - én ezt értem a szebb jövő alatt.

Ami pedig a múltunkat illeti: örülök, hogy a Jobbik javaslatára 2013-ban a finnugor rokon népek napjáról szóló országgyűlési határozat végül a finnugor nyelvrokonsággal rendelkező népek napja elnevezést kapta, de még várat magára egy őstörténeti intézet felállítása, mely genetikai kutatásokat is folytathatna, ahogy azt a korábbi kulturális államtitkár, Szőcs Géza is ígérte...


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Egy Világkongresszus margójára
  2017-10-26 20:15:57, csütörtök
 
  Egy Világkongresszus margójára

Részt vettem világszövetségük Budapesten megrendezett műsorain. Meghallgattam a magyar miniszterelnök, a német külügyminiszter és a többiek előadásait. Többek között a magyar tagozat elnökének nyilatkozatát. A világtalálkozó után meghallgattam azt a riportot is, melyben kifejezték elégedetlenségüket Orbán Viktor beszéde miatt.



Oknyomozó történész vagyok. A világ és benne Magyarország zsidóságának ügye ennél fogva nem vallási, nem világnézeti, nem gazdasági és nem faji vonatkozásban érdekel (bár mindegyik kérdésben tudnék érdemben is szólni), hanem mint hivatásos történész akarom helyére tenni a történelemben tetten érhető és dokumentumokkal igazolt eseményeket.



Éppen ezért tételenként kronológiai sorrendben felidézem a megtörtént eseményeket, és megjelölöm a forrásokat is, hogy bárki és bárhol a világon utána nézhessen.



Első tétel:



A Zsidó Világszövetség előadásain számos történelmi valótlanság és rágalom hangzott el, mellyel a hangadó előadók, riportalanyok a magyar nép becsületébe gázoltak. Ezek a rágalmak nemcsak hazugságok, hanem történelem-hamisítások is, melyekkel a kongresszus hivatalos vezetői óriási károkat okoztak magának a zsidóságnak. Ezzel ugyanis újabb bizonyítékot adtak azok kezébe, akik provokációk sorozatos elkövetésével vádolják a zsidók hazai és külföldi vezetőit. Ezzel egyre nagyobb ellenszenvet váltanak ki itthon is és világszerte önmaguk ellen.



Éppen ezért közös érdekünk, hogy az ellenszenv fokozása helyett a történelmi tényeket a helyükre tegyem.



Második tétel:



Ahhoz hozzá szoktunk, hogy a kommunista diktatúra korszakában Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját (1920-1944) fasisztának, antiszemitának bélyegezték. Azóta eddig csak a posztkommunista neoliberális politikai hisztéria merte őt becsmérelni. Köztük van az a zsidó MSZP képviselő, aki Horthy emlékművét vörös festékkel mázolta be és megbecstelenítette (úgy tudom, kivándorolt Izraelbe, példát adva mindazon zsidó elvtársainak, akik az ő szellemében hazánk történelmi igazságait gyalázni akarnák).



Mivel az első világháború utáni évtizedekben váltam férfivá, saját életemben tapasztaltam mindazt, amiről írok. És mint a korszakot formáló középosztály tagja hiteles a tanúvallomásom:



Harmadik tétel:



A 19. századi történetírás ismeri azt a valóságot, hogy a zsidó nagytőke a kiegyezés



után, Ferenc József korában szállta meg az országot. Horthy Miklós ezt a történelmi szituációt örökölte. Ettől függetlenül, nemhogy zsidóellenes volt, hanem épp azt vetették szemére a jobboldali radikálisok, hogy ,,zsidóbarát". Annak tartotta Hitler is, és épp ez is oka volt annak, hogy 1944-ben megszállta Magyarországot.



A ma élő magyarországi zsidók nagy- és dédszülei úgy tekintettek hazánkra, mint Kelet-és Közép Európa legbiztosabb menhelyére. Idézem a siracusai egyetem lapjában 1953- ban megjelent Peter Meyer zsidó író The Jews Ein the Soviet Satellites cimű művének sorait:



" ...Nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország legalább két nemzedéken át, egészen a 2. világháború végéig az ellenállás szigetének bizonyult a Kelet- és Közép-Európát elárasztó mindkét nagy antiszemita hullámmal: a cári Oroszország fél-ázsiai és feudális antiszemitizmusával valamint Németország és Ausztria középosztályának szocio-ökonómiai és nacionalista antiszemitizmusával szemben. Ezen a szigeten a magyarországi zsidók veszély, elnyomás, sőt akadály nélkül éltek és boldogultak; életük a kisebb aggodalmak és alig észrevehető változások között folyt, s úgy látszott, biztonságban van a történelmi események zajlásai közepette. A földbirtokos arisztokráciától vezetett és ellenőrzött magyarok a magyarul beszélő zsidókat "államalkotó' magyaroknak tekintették, s megengedték nekik, hogy a kereskedelemben, az iparban és az üzleti világban tevékenykedjenek és boldoguljanak.



.A zsidóellenes törvények (1941-ben és 1942-ben) nem jelentették a zsidók teljes gazdasági tönkretételét Magyarországon. A zsidó lakosság jelentős része folytathatta tevékenységét, hivatását, foglalkozását. A zsidó vagyonok, ezek jövedelmei általában érintetlenek és hozzáférhetőek maradtak. Ezek a törvények kiszámított kompromisszumot képviseltek: a náci tömegnek odadobták azt a sok ezernyi munkahelyet csillapítóként, amelyet egyes zsidóktól elvettek, a zsidó közösségnek azonban lehetővé tették, hogy tulajdonjoga megmaradjon, s kivárja Hitler vereségének napját. A magyar antiszemita törvények viszonylagos enyhesége nyomán a szomszédos országokban már tomboló zsidóírtás alatt, az ottani zsidók Magyarországot valóságos mennyországnak tekintették."



(The Jews in the Soviet Satellites,1953.,Syracuse University Press, 379-385..) Sisa István



Negyedik tétel:



Ez az a kor, amiről Szabó Dezső Elsodort falú cím regényében (2. kötet) és oly sok író arról beszél, hogy az ország ütőerén a zsidóság tartja a kezét, mert mindenütt ott van, ahol zsong az élet, és dől a pénz.....



,, ...Menj a színházba, a mulatóhelyekre, mindenüvé, ahol élvezetet zabálnak. Kik élveznek? Zsidók, zsidók, zsidók. Menj a városokba, kiket emelt fel a sárból a háború, kiknek csordult teljes dézsával a háború emlője? Kik lettek az élet urai? Zsidók, zsidók, zsidók. Nézd meg, hova omlik a föld, kik veszik meg a fejős birtokokat, kik lesznek gazdái az elbitangolt udvarházaknak, kiké lesz a szőlő bora, a kalász magva, kik állják körül a föld csecseit? Zsidók, zsidók, zsidók. Menj a bankokba, ahol uralkodik a pénz, a szerkesztőségbe, ahol uralkodik a betű, az üzletekbe, ahol összetorlik a másoktól végzett munka, a központokba, kirendeltségekbe, a trénhez, a gazdasági vállalatokhoz, mindenüvé, ahol biztos az élet és könnyű a haszon. ? Zsidóknak, zsidóknak, zsidóknak..."



+



Ötödik tétel:



1933-1941: John Flournoy Montgomery volt az USA budapesti nagykövete. Nagy tisztelője volt a magyar népnek, különösen nagyra becsülte Horthy Miklós kormányzónak és a magyar kormánynak ellenállását Hitler ellen. A nagykövet 1947- ben Emlékirataim címen jelentette meg visszaemlékezéseit. Ez a könyv 1993-ban magyar fordításban is megjelent. Ebből állítok most össze egy fontos dokumentációs ciklust.



Külön felhívom azoknak a zsidó előadóknak a figyelmét, akik most 2013 májusában épp az ellenkezőjét hirdették.



Bevezetőként Montgomery rövid jellemrajza a kormányzóról, mint az Magyarország, a vonakodó csatlós címen magyarul először 1993-ban megjelent könyvében is olvasható.



1939. március 15-én a budapesti Királyi Operaházban ünnepséget rendeztek. Hitler éppen ezen a napon foglalta el Csehországot, ami miatt erős feszültség volt érezhető Budapesten, írja az amerikai nagykövet, ott volt az operai rendezvényen, amikor az ünnepséget megszakították az ütemes ,,Igazságot Szálasinak!" kiáltások. A nyilaskeresztes tüntetés Horthy és Teleki ellen is irányult. A kiabálás egyre hangosabb lett és ekkor Montgomery vejével megdöbbenve látta, hogy az a kormányzó páholyából jön. Belépve döbbent meg, hogy ,,ketten vagy hárman feküdtek a padlón. A kormányzó egy másik embert a torkánál ragadott meg, pofozta és azt kiabálta, mint később lefordították nekem: ,,Képes lennél elárulni a hazádat?" A kormányzó egymaga volt, de uralta a helyzetet. Amikor földre dobta a férfit, valamit mormolt magában, kezével leporolta ruháját és egy szó nélkül haladt el mellettünk".



Montgomery nagykövet így emlékezik Horthy Miklósnak a zsidók iránti érzéseiről:



,,Szemében a zsidók emberek voltak, mint ahogyan példaképének, Ferenc József császárnak is, akinek uralkodása idején zsidó szülők gyermekei lehettek a vezérkar tagjai, tábornokok és tengernagyok. A kormányzónak az antiszemitizmussal szembeni ellenállását Magyarország prímása, Serédi bíboros és mindkét egyház osztotta. A parlamentben a kormányzónak a kérdésben elfoglalt nézetét nagy hangerővel osztották az arisztokraták is, akik exkluzív klubjukban, a Nemzeti Kaszinóban olyan dalt énekeltek, amelynek refrénje így hangzott: ,,Nem, nem vagyunk árják..." Ez arra utalt, hogy a magyarok turáni származásúak."



A zsidótörvényekről ezt írja emlékiratában az Egyesült Államok egykori budapesti nagykövete: ,,Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban."Montgomery így ír a Horthy-korszak azon döntéséről, hogy zsidó menekülteket fogad be: ,,Hősi tett volt a kormány részéről, hogy igen sok külföldi, főként lengyel, szlovák és osztrák zsidót engedett be. Már az is elegendő bizonyítéka lett volna bátorságának, ha a kormány - a német nyomással dacolva - saját zsidó polgárait védte volna meg, és ugyanakkor lezárja határait. De Magyarország többet tett, mint amit morálisan el lehetett várni tőle azzal, hogy sajátjain kívül külföldi zsidóknak is menedéket nyújtott." De még akkor is, amikor már engednie kellett, ,,Magyarország azt lassabban és méltóságteljesebben tette szomszédjainál."



Hatodik tétel:



Ami a második világháború korszakát illeti, szintén perdöntő dokumentumok igazolják, hogy mit tett Horthy Miklós sok százezer zsidó életének megmentésére. És most világszerte épp a ma élő zsidók rágalmazzák meg azokat, akik menedéket biztosítottak, sőt megmentették szüleik, nagyszüleik életét.



Maguk a nagyhatalmak, különösen Anglia kormánya tudta, hogy a kormányzó mennyire ellenállt a hitleri követeléseknek. Ezért az angolok nem is követelték a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen. Ez ugyanis a német megszállással lett volna egyenlő.



Most olyan dokumentumot közlök, melyet az angol külügyminisztérium adott ki az 1943-as brit-magyar titkos tárgyalások anyagából C 12035, valamint 15, F.O. 371/34498 nyilvántartási számmal (v.ö. Juhász Gyula:Magyar Brit Titkos tárgyalások,1943):



"Namier professzor a zsidó képviselettől (agency) tegnap közölte velem, hogy az ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800.000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország nem engedi a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné. "Azt mondtam, hogy a lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a Tablet legutóbbi cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a Szövetségesek oldalára. "Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni." (Kézírás) "E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi."



Hetedik tétel:



Most egy egészen új dokumentumról lesz szó, mely még világosabbá teszi, hogy mit köszönhet a magyar zsidóság Horthy Miklós kormányzónak.



Köztudott, hogy a kormányzó 1944 márciusában Hitler kérésére felkereste őt a német főhadiszálláson. Horthynak volt annyi bátorsága, hogy a Führer követeléseinek nemet tudott mondani. Ekkor történt az a megdöbbentő esemény, hogy a kormányzó különvonatát Ausztriában Hitler parancsára feltartóztatták, miközben a német hadsereg megindult Magyarország megszállására. Amikor Horthy 1944. március 23-án megérkezett Budapestre, az országot már elárasztották a Wehrmacht csapatai. Ekkor kezdődött a magyar zsidóság kálváriája. A nemzetközi politika megdöbbenve figyelte az eseményeket, különösen a zsidókra váró deportálás miatt.



Kevesen tudják, hogy az 1938-as Eucharisztikus kongresszus óta szoros kapcsolat jött létre Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa, és Horthy Miklós kormányzó között.



Ennek egyik megnyilvánulása az a táviratváltás, ami a magyarországi zsidók sorsáról szólt. A pápa 1944. június 25-én francia nyelvű táviratot küldött a kormányzónak, kérvén őt, "tegyen meg mindent, ami csak hatalmában áll azért, hogy oly sok szerencsétlen ember legyen megkímélve a további gyásztól és fájdalmaktól..."



Július 1-én Horthy a következő, ugyancsak francia nyelvű választ küldte: "A legmélyebb megértéssel és köszönettel éppen most kaptam meg Szentséged táviratos üzenetét, és kérem Szentségedet, hogy legyen meggyőződve arról, hogy megteszek mindent, ami részemről lehetséges, legfőképpen azért, hogy érvényre juttassam a humanitárius elvek keresztényi követelményeit. Engedtessen meg nekem még arra kérni Szentségedet, hogy őrizze meg kegyeiben a magyar népet a nehéz megpróbáltatásnak e nehéz óráiban. (v.ö. P. Pierre Blet SJ: XII. Piusz és a második világháború. Bp. 2002. 222.)



Nyolcadik tétel:



Nem volt egész Európában oly bátor államfő, aki meg merte volna tenni azt, amiről most beszámolok. - 1944. március 23. óta Magyarországot Hitler uralta, és a Gestapo terrorja nem engedte a legkisebb ellenállást sem. Horthy kormányzó a hitleri megszállás miatt a lemondást választotta volna, de István fia tragikus halála, valamint a nácik puccsának késleltetése miatt hallgatott azokra, akik benne látták a fékező erőt. Így éreztek a magyar zsidók százezrei is. Tudták ugyanis, hogy míg ő áll az ország élén, viszonylag védve vannak. Ennek egyik megdöbbentő és fényes bizonyítéka Koszorús Ferenc ezredesnek Horthy parancsára végrehajtott manővere volt. Mint a páncélos hadosztály parancsnoka megakadályozta, hogy a gettóba zárt 250.000 budapesti zsidót a Nyugati pályaudvaron várakozó vagonokba zárva a német haláltáborokba hurcolják.



A jelek nyilvánvalóvá teszik, hogy épp a kormányzó hőstette miatt életben maradt akkori zsidók mai leszármazottai erről nem tudnak, vagy nem akarnak tudni, sőt az ellenkezőjét állítják. Mivel ezt a magatartást akkora hálátlanságnak, sőt gaztettnek minősítem, ezért biztonság kedvéért az egész történetet felidézem annak az egyedül túlélő Tom Lantos amerikai képviselő méltatásából, aki az Egyesült Államok törvényhozásában Koszorús ezredest és rajta keresztül Horthy Miklóst a budapesti zsidók megmentőjeként magasztalta. Erre 1994. május 26-án került sor, amikor a demokratapárti képviselő ezzel kezdte méltató beszédét:



,,Elnök úr, az idén van a magyar holokauszt 50-ik évfordulója. Azért emelkedek ma szólásra, hogy a magyar holokauszt egyik nagy hősének adózzak. Koszorús Ferencnek, aki saját életét is súlyosan veszélyeztetve több ezer magyar zsidót mentett meg a náci haláltáborokba történő deportálástól. 1944 nyarának viharos idején a szövetséges erők Berlinhez közelítettek, míg Hitler felgyorsította a végső megoldás, a zsidó faj elpusztításának végrehajtását. Sok hősi együtt érző és emberséges tettet hajtottak végre abban az időben. El szeretném mondani Koszorús Ferenc ezredes történetét, ami az akkori idők bátor tettei közül az egyik leginkább figyelemre méltó.



1944 júniusában a nácik Európa zsidó lakosságának legnagyobb részét bezárták és likvidálták. Budapesten, Magyarország fővárosában mintegy negyed millió zsidó maradt élve. Budapest még mindig a magyar rendőrség irányítása alatt állt. A nácik úgy vélték, hogy ez az erő nem elég kegyetlen és brutális ahhoz, hogy Budapest jelentős, még élő zsidó lakosságának teljes elpusztítását megfelelően el tudja végezni.



Koszorús Ferenc a magyar hadsereg ezredese volt és alá tartozott a Budapesten és körülötte állomásozó első magyar páncélos hadosztály. Megtudta, hogy Baky László államtitkár, a hadseregen kívül valamennyi biztonsági erő vezetője államcsínyt akart végrehajtani, hogy a náciknak teljes mértékben lojális rendőri erővel váltsa fel. Ők azután gondoskodtak volna róla, hogy Magyarországot megtisztítsák az összes, még életben maradt zsidótól."



(...)Felmérve a helyzetet, Koszorús ezredes tanácskozott a kormányzóval és megkezdte az előkészületeket Baky és csendőri zászlóaljainak megállítására. 1944. július 5-én 11:30-kor Koszorús ezredes az első páncélos hadosztály egységeit Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezető valamennyi utat. 1944. július 6-án 7 órakor már valamennyi egység a helyén volt és Koszorús ezredes tájékoztatta Bakyt, hogyha csendőrsége nem távozik és nem oszlik fel, megsemmisítik őket. 1944. július 7-én Baky kapitulált és kiürítette erőit.



Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ennek a rendkívüli bátor erőfeszítésnek eredményeként - amire egy különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása mellett - Budapestnek a nácik által történő későbbi átvételét 3 és fél hónappal késleltették. Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetővé, hogy Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés elől. Lehetővé tette a híres Raoul Wallenbergnek - aki 1944. július 9-én érkezett Budapestre -, hogy sikeres és hatékony mentő küldetését teljesítse. 1944 októberében, miután a németek elfoglalták Budapestet, Koszorús ezredes bujkálni kényszerült, mert ellenkező esetben a Gestapo feltétlenül kivégezte volna."



Ezek voltak Lantos szavai.



Ha tehát Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselő - a washingtoni törvényhozás egyetlen holokauszt túlélője, mint gyakran mondták róla - így látta Horthy szerepét, teljes összhangban Montgomery amerikai nagykövettel és azon zsidókkal, akik a volt kormányzót portugáliai emigrációjában anyagilag segítették, akkor nem világos, hogy milyen kifogás emelhető az ellen, hogy a volt kormányzó emlékének a legnagyobb tisztelettel adózzanak e hon polgárai? A magyar zsidóság legfőbb képviselője ugyanis a Magyar Televízióban azt merészelte mondani, hogy számukra elfogadhatatlan, sőt antiszemita jelnek tekintik, ha az ország bármely helységében Horthyról utcát neveznek el, vagy emlékművet emelnek. Ezt olyan bűnnek tekinti, mintha Hitler, vagy Mussolini emlékét örökítenék meg.



Kilencedik tétel:



Még néhány idézet:



A zsidó írónő Lucy S. Dawidowicz Háború a zsidók ellen 1933-1945 (The war against the Jews 1933-1945. Bantam Books, 1981) című könyvében a következőket írja: “1944. március 22-én új magyar kormány alakult Sztójay Döme miniszterelnök vezetésével, aki korábban a magyar nagykövet volt Berlinben. E szerint a tényleges hatalmat Magyarországon az SS és a Birodalmi meghatalmazott, Edmund Veesenmayer gyakorolta.



,,1944 októberében, miután a Nyilaskeresztes Párt vezetője, Szálasi, lett a miniszterelnök, a zsidók ismét német kézre kerültek deportálás céljából. Október 26-ára mintegy 35 ezer zsidó férfit és nőt vittek a táborokba, de mivel Auschwitz ekkorra már megszűnt, ezen zsidók rabszolgamunkára lettek használva. A háborús károk a vasúti szállítást lehetetlenné tették, ezért a németek 27 ezer zsidót gyalog meneteltettek mintegy 160 km távon Ausztria felé. De amikor Szálasi megtudta, hogy ezen menetelés sok halálos áldozatot követel, akkor leállította."



Tudni kell, hogy Szálasi Ferenc a zsidók kiszállításába csak írás ellenében egyezett bele, s hogy a németek munkaszolgálatra viszik őket. Itt tehát Szálasi ismét szembeszállt Hitlerrel a zsidók védelmében.



A volt budapesti amerikai nagykövet, John Montgomery emlékiratai 1991-ben jelentek meg, A kelletlen csatlós címmel, amelyben leírja, hogy “1944 márciusáig Magyarország egymillió zsidó (?) számára volt biztos menedékhely. Hitler haragját a magyarok ellen nagyrészt a zsidóknak nyújtott védelem provokálta ki. Egész Közép-Európában a magyarok bántak legjobban a zsidókkal."



“Az utolsó csatlós" ez a címe Hőgye Mihály 1985-ben, New Yorkban megjelent könyvének is, amelyben többek között ezt írja: “...a zsidótörvények végső fokon a magyar zsidóság védelmét szolgálták. Mert a zsidótörvényekkel ki lehetett védeni a követeléseket a valóban súlyos következményekkel járó intézkedések elrendelésére anélkül, hogy a zsidóság valóban vitális érdekeinek ártottak volna..."



Az amerikai nagykövet itt idézi Anne O'Hare McCormicknak a New York Times 1944. július 15-i számában megjelent írását: ,,Magyarország javára szól, hogy ameddig Németország meg nem szállta, az ország a Németországból, Ausztriából, Lengyelországból és Romániából menekült zsidók utolsó mentsvára volt Közép- Európában."



Tizedik tétel:



Ne csodálkozzon senki.....



Összefoglalom az előbbi kilenc tételben megfogalmazott valóságot, mely nem vélemények halmaza, hanem a megtörtént és dokumentált igazság. A történelmet nem írni, hanem élni kell. Én a megélt és saját tapasztalatommal szerzett valóságot rögzítettem. A történetírás, vagy egy kongresszusi felszólalás azáltal válik hitelessé, hogyha mind egészében, mind legapróbb részleteiben fedi a valóságot, akár kellemes, akár sértő ránk nézve. Minden más módszer torzítva adja vissza a valóságban megtörtént eseményeket. Ami magát az antiszemitizmust illeti, azt kell látnunk, hogy világviszonylatban ezt a fogalmat, kifejezést unos-untalan használják. Rosszul értelmezett önvédelemből a zsidóság használja fel legtöbbször, nem gondolva arra, hogy ez olyan fegyver, mely most már egyre többször a használó kezében sül el. Vagyis önpusztító. Különösen abban az esetben, amikor a ,,fegyvert" ártatlanokkal szemben vetik be. Épp ennek voltunk szemtanúi a Budapesten megrendezett Zsidók világkongresszusának hetében. Ismerjük a pásztorfiúról szóló tanmesét, aki tréfából azt kiabálta: "Jön a farkas". A szomszédok kirohantak a legelőre, hogy megmentsék a nyájat. De, amikor észre vették, hogy a fiú becsapta őket, nem ültek fel a segítségért kiáltozó fiúnak, még akkor sem, amikor tényleg jött a farkas, nem is egyedül, hanem csordában, óriási vérfürdőt rendezve a nyájban.



Különben lenne egy tudományos érvekkel megalapozott indítványom magáról az antiszemitizmus fogalmáról. A kifejezés ugyanis önmagában tévedésen alapszik. A fogalom gyöke Noe legidősebb fiának, Sémi-nek nevéhez fűződik. Az ő leszármazottait nevezték semitáknak. Több ezer év alatt Közép Ázsia területét lakták be. Mai szóhasználat segít feloldani a fogalomzavart. Ma ugyanis a r a b ok n a k nevezzük őket. Ennek egyik törzse, ága alkotja a zsidó népet. Ha tehát szó szerint vennénk az antiszemita kifejezést, az arab-ellenességet jelentene. Ezért írtam a Hitvédelem és Hazaszeretet című könyvemben, hogy a félrevezető, de megszokott antiszemitizmus helyett az a n t i j u d a i z m u s-t használjuk. Egy tudományos konferencián ezt elfogadták, de természetes, hogy ez nem elegendő egy ennyire beidegződött fogalom és kifejezés megváltoztatásához. A történésznek van egy másik lényegbe vágó megjegyzése, melyet külön ajánlok a világ zsidóságáért felelős vezetők figyelmébe. Saját érdeke a zsidóságnak, hogy ne használják az antiszemita kifejezést ok- és alap nélkül. Most már azokat is antiszemitizmussal vádolják, akik például Israel kormányának, parlamentjének politikáját bírálják. Hova tovább antiszemitának minősül mindenki, aki felháborodva kritizálja Israel ,,szemetszemért, fogat fogért" magatartását a palesztinokkal szemben.



Ez az esztelen és rosszindulatú magatartás vezetett el ahhoz a rágalomhadjárathoz, mely Prohászka püspököt, Horthy kormányzót és a magyar nép számos kiválóságát egyszerűen le- antiszemitázza. Holott Kenderesen a kormányzó újratemetésén saját szememmel láttam azt a gyönyörű koszorút, amelyet azok a zsidók tettek a sírjára, akik megmentőjüket látták benne. A szalagon ez volt olvasható: ,,Köszönjük az életünket."



Az antijudaizmusnak van azonban egy egészen mély teológiai gyökere is. Ezt mint egyháztörténész fűzöm Nyílt levelem legvégére. Az okság elve minden tudományban megkerülhetetlen alaptétel. Jogos a kérdés-feltevés: kivel, hogyan és mikor kezdődött ez a két ezer év óta tartó és soha megszűnni nem akaró ellenszenv? A lavinát Annás és Kaifás főpapok indították el Nagypénteken. Vagyis a zsidók akkori vezetői, akik Jézust halálra ítélték, mondván: "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért" (Jn 11,50))...."



Majd amikor Pilátus ártatlannak látván Jézust, el akarta bocsátani, a főpapok és az általuk felbőszített tömeg mégis halálos ítéletet követelt. Ekkor hangzott el a következő szóváltás Pilátus és a nép között: Pilátus: "Én ártatlan vagyok ez igaznak vérontásától. A ti dolgotok. Erre az egész nép így kiáltott: Vére rajtunk és fiainkon" (Mt 27,24-26). Ehhez a bibliafordító ezt a megjegyzést fűzi: "Ezzel a zsidó nép Isten és a történelem előtt magára vállalta Jézus megölésének felelősségét."



Az oknyomozó történelem a tényekre és azok pontos ismeretére épül. Péter és Pál, valamint az apostolok már a kezdet kezdetén eme kijelentésre hivatkozva vádolták a főpapokat és a nép vezetőit, hogy ők ölték meg a megváltót, Jézus Krisztust. Ezek szerint ezek a ,,körülmetélt zsidók" is antiszemiták voltak? Kétezer év óta ezzel magyarázzák meg a gettók kialakítását, a megbélyegzést. Ezt lehet elfogadni, lehet tagadni, de a teológiai-bibliai gyökérzet ettől még érintetlen marad.



Az antiszemitizmussal vádolt Prohászka Ottokár püspök élete végén Zsidó testvéreimhez címen egy megszívlelendő dolgozatot írt, mely kéziratban maradt fenn. Arra hívja fel a zsidóság figyelmét, hogy a bolygón a zsidó szindróma csak akkor oldódna fel, ha elfogadnák Jézust a saját prófétáik által megjövendölt messiásnak. Ha akkor nem fogadták el, sőt halálra ítélték, nem jelenti azt, hogy ez mindig így maradjon. Krisztus feltámadása után vált nyilvánvalóvá, hogy ,,Jézus azt kívánja, hogy mindenki váljék Isten gyermekévé. A vallásos öntudat e fölséges bemutatkozását kereszténységnek hívjuk, s ezt Krisztusnak köszönjük" (v.ö. Barlay Ö. Sz. Antiszemita volt-e Prohászka? Hitvédelem és hazaszeretet 143-151).



+



Ne csodálkozzon senki, különösen ne a zsidók, hogy világszerte egyre forrósodik az antijudaizmus racionális és emocionális vulkánja. Ennek előidézője maga a zsidók vezetőinek és a köréjük fonódó nagyszámú milliomosnak hangadó rétege. Megint eljutottunk odáig, ahová 1917-ben a Huszadik Század főszerkesztője, a kikeresztelkedett zsidó Jászi Oszkár. Ő ugyanis megérezte, hogy az európai zsidóság felett viharfelhők tornyosulnak. Összehívott egy konferenciát (Ő ankétnak nevezte). Több kérdést tett fel, melyre mindenki válaszolhatott. Például: Van-e zsidókérdés? Ha van, miben látja a megoldást; milyen intézkedéseket lát szükségesnek?- Megdöbbentő válaszok hangzottak el szóban és írásban. Legtöbben arra figyelmeztettek, hogy ne irritálják a magyarság önérzetét, mert pattanásig feszült a helyzet. Köztük rabbik is ezen a véleményen voltak....



A holokauszt után megszólalt a felesége révén (Lola zsidó volt) érintett Márai Sándor, aki aggódó prófétaként előre megmondta, hogy a liberalizmus élharcosai között sok



zsidó lesz. Mert megtanulták, hogy ,,minden szabad és lehet, csak mert lehet. Ennél veszélyesebb leckét nem is tanulhattak. S hajlamuk van erre" ( v.ö.: Barlay i.m 112)



Szabó Ervin még pontosabban fogalmaz: a magyar népet legjobban az irritálja, hogy a zsidók legtöbbje a liberálisokra szavaz, még a köznépre nézve sérelmes kérdésben is....



Ezzel eljutottunk a mába, a budapesti Zsidó Világkongresszus hetébe. És itt nevezték megmentőjüket, Horthy Miklós kormányzót fasiszta antiszemitának, akiről ne merjen senki még utcanevet se elnevezni. Ne csodálkozzon senki, ha Ronald- Lauder francia cikkében ,,vicious antisemite-nek"-nek, aljas antiszemitának rágalmazza a trianoni Magyarország magyarjainak egyik legnagyobb alakját.



2013. Pünkösd



Barlay Ö. Szabolcs
sok zsidó megmentője és barátja



Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
1956 - Magyar Forradalom
  2017-10-23 10:48:17, hétfő
 
  1956 - Magyar Forradalom


Link


A magyar forradalom emlékére (Ludwig van Beethoven: Egmont-nyitány, amely 1956 himnusza!)




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Baktai György: Három sírdomb
  2017-10-23 10:38:14, hétfő
 
  Három sírdomb


Károlyi-kert...

Nemrég még vidám gyermekzsivaj töltötte be itt a levegőt, s esetenként messze szárnyaltak a művészi dallamok. Mára... temetővé vált a Károlyi-kert, szemben a játszótérrel három sír domborul.
A virággal borított sírokat embergyűrű veszi körül. Fiatal gyerekek állnak megrendülten, könnyes szemmel. Idős nénikék zokognak fel, meglett férfiak emelik meg kalapjukat, s törlik le arcukról a könnycseppeket. Aztán elsietnek, hogy nemsokára visszatérjenek - virággal a kézben. S a máris elültetett dáliák, krizantémok, őszi rózsák mellé új csokrok kerülnek.

Klics József a legidősebb a halottak közül. - Élt 23 évet - ez áll a sírkereszten, s alatta: ,,Meghalt 1956. október 24-én." A sírhalmon koszorú, szalagján a felírás: ,,A posta anyagellátó vállalat dolgozói"...

A másik két sírhalom gyermektesteket takar. Szabó Gyula és Németh Mártika is 15 esztendős korukban estek el. Tizenöt esztendős ifjúi piros vérük is egyesült azzal a vérfolyammal, amely lesöpörte nemzetünkről a gyalázatot.

A sírokon gyertyák égnek. Halottak napja közeleg. Az emberek némán jönnek, hogy leróják kegyeletüket. A fákról lehulló sárgult levelek, s a sok-sok virág valósággal beborítja a három fiatal sírját.

Hogyan haltak meg Békés tüntetésen, amikor az ávósók tüzet zúdítottak a fiatalokra, fegyveres harcban szembeszállva a túlerővel, az idegen csapatokkal, vagy talán eltévedt golyótól?... A sír nem felel, némán hagy bizonytalanságban.

Hősi halottak ők hárman, hősi halottak valamennyien. Fiatal életükkel pecsételték meg azt az új szabad országot, amelyben büszkén mondhatjuk már, hogy magyarok vagyunk, amelyben a Németh Mártikák, Szabó Gyuszik, Klics Józsefek sírja fölött sohasem hervad el a virág.


1956. október 25.




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Felvételek 1956-ról
  2017-10-23 10:30:23, hétfő
 
  Felvételek 1956-ról


Link


Akik látták emlékezzenek. Akik később születtek próbálják elképzelni, mert valóban ilyen volt akkor Budapest. Ebből kellett ismét világszép várost építeni.




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Az 56-os szabadságharc során2700-an adták életüket a hazáért
  2017-10-22 21:16:43, vasárnap
 
  Az 56-os szabadságharc során 2700-an adták életüket a hazáért - az elesettek fele 30 éven aluli volt

Az 1956-os szabadságharc eseményei során 2700-an haltak meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint, az elhunytak több mint fele, a sebesülteknek is csaknem fele 30 éven aluli volt.






A ma már szabadon hozzáférhető iratok szerint az 1956. október 23-ához kapcsolható események során történt mintegy 2700 halálesetből 2195 halálesetet anyakönyveztek, 307 halálesetről a temetők és exhumálások, valamit a lakáskijelentések alapján értesült a KSH. Ezenkívül 100-150-re tehető az 1957-ig még nem exhumált és be nem jelentett halálozások szám





A szabadságharcos eseményekkel kapcsolatba hozható összes halálozás 78 százaléka, 1945 eset Budapesten történt. Az október 23-ai és az azt követő események következtében meghaltak 85 százaléka férfi, 15 százaléka nő volt.

Az állami egészségügyi szolgálat 1956. október 23-tól az év végéig közel 20 ezer, a harci eseményekkel kapcsolatba hozható sérülést látott el. A sebesülések több mint háromnegyedét géppisztoly, puska, egynegyedét ágyúlövedék, akna- és gránátrobbanás okozta, és a sérülések nagy része a végtagokat érte. A sebesültek csaknem fele 19-30 éves volt, közel egynegyede pedig 18 éven aluli. A sebesülteknek egyhetede volt nő. Vidéken a legtöbb halálozás Pest (68), Bács-Kiskun (64), Győr-Sopron (62), Komárom (53) és Fejér megyében (50) történt.





Az elhunytak több mint fele 30 éven aluli volt, a legmagasabb pedig a 23 évesek halandósága: 10 ezer ilyen korú személyre közel 7 halálozás jutott. A szabadságharc folyamán elesettek közel 60 százaléka fizikai dolgozó vagy annak eltartottja volt, de jelentősnek mondható a szellemi foglalkozásúak, a katonák és a tanulók száma is.

Az államszocializmus idején a hivatal több olyan jelentést készített, amelyek az 1956. október 23-ai és az azt követő események adatait dolgozták fel. Az 56-os áldozatokkal foglalkozó jelentés már 1957-ben elkészült, a témában készült dokumentumokhoz azonban csak szűk réteg férhetett hozzá. Az állítólagos rendszerváltás után, 1990-ben hivatalba lépő elnök, Vukovich György egyik legelső intézkedése volt az 1956-os szabadságharc áldozatairól készített dokumentumok titkosításának feloldása.





A KSH egy másik, korábban titkosított dokumentuma 1957. július 13-ára készült el, és az 1956. október 23. és 1957. április 30. között illegálisan külföldre távozott személyek főbb adatait tartalmazza. A kiadvány szerint 1957. április 6-ig 274 704 magyar érkezett Ausztriába, 1957. május 26-ig pedig 19 181 magyar menekült Jugoszláviába. Ezen kívül több ezerre tehető azoknak a száma, akik csak rövid ideig tartózkodtak Ausztriában, és távozásukkor sem az osztrák, sem a magyar hatóságoknál nem jelentkeztek.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Idézetek, történetek, röpiratok
  2017-10-22 21:08:05, vasárnap
 
  ,,1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt - bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel."
John F. Kennedy (1960)
,,A magyar felkelés letöréséhez több mint 200 ezer szovjet katonára volt szükség, de a magyar nemzet szellemét és reményét nem lehetett legyőzni."
Barack Obama (2008)
,,Az 1956-os forradalom megőrizte a nemzet öntudatát, és mindenhol életben tartotta a szabadság emlékét. Nem kétséges, hogy a győzelem utólag született, de az emberség mégiscsak felülkerekedett, hiába tiporták rendőrcsizmákkal."
David Pryce-Jones, a National Review korábbi szerkesztője (2006)





,,Mindannyian emlékezetünkben őrizzük a magyar népnek a szabadságáért, de egyben a mi szabadságunkért is hozott áldozatát. A remény sosem hal meg, ha a szabadság szenvedélye fűti; azé a szabadságé, amely a Francia Köztársaság jelmondatának első helyén szerepel, és amelyről tudom, hogy oly drága a magyar nemzet szívének."
Jacques Chirac (2006)
,,A magyar forradalom a kommunizmus végének kezdete."
Milovan Gyilasz (1956)
,,A szabadságharcosok álma ötven évvel a forradalom után megvalósult, Magyarország elfoglalta méltó helyét a független államok között. A vasfüggöny lebontásában játszott szerepével Magyarország más országokat is segített abban, hogy részesülhessenek az önállóság áldásaiból."
Arnold Schwarzenegger (2006)
,,1956-ban a magyar nép rövid 12 napra kivívta saját függetlenségét. Ezek az elszánt hazafiak úgy lázadtak fel a hatalmas szovjet birodalom ellen, hogy alig volt más fegyverük, mint a szabadság puszta szeretete."
Condoleezza Rice (2006)
,,...A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem."
Bibó István (1956)

,,A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (...) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől."
Mindszenty József (1956)
,,A harcban osztály- és felekezeti különbségek nélkül vett részt az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult."
Bibó István (1956)
,,A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése: ez a magyarság vágya."
Tamási Áron (1956)
,,...Ezerhétszázhárom,
nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat:
egyszer minden száz évben talpra állunk
kínzóink ellen..."
(Faludy György)





,,A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét."
Albert Camus (1957)
,,A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben."
Albert Camus (1957)
,,A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat"
Albert Camus (1957)
,,Amikor a szovjet-orosz tankok szétzúzták a magyar forradalmat, valójában a világ egyedüli létező szabad és cselekvő tanácsait semmisítették meg."
Hannah Arendt (1958)
,,A magyar forradalom... győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik... sorsa értelmére, az igazságra."
Raymond Aron (1966)
,,...a hazafiság szelleme, valamint az egyének gondolati és lelkiismereti szabadság utáni vágya, a saját élet alakításához való jog olyan erők, melyek belülről gyengítik és végül széttörik a szolgaság vasbéklyóit. Napjainkban ezen igazság drámai jeleit tapasztalhatjuk... a hősi magyar nép... a Vörös Hadsereg páncélosainak halált osztó tüzével száll szembe. Ezek a hazafiak magánál az életnél is többre becsülik a szabadságot. És minden a szabadságot békében élvező ember ünnepélyes kötelessége, hogy minden igazán hasznos eszközt megragadjon, hogy ne hiába haljanak meg a szabadságért életüket feláldozók."
J. F. Dulles: Beszéd a dallasi világpolitikai tanács előtt (1956. október 27.)
Indul a pesti tüntetés
A Petőfi-szobor felől
Kossuth utcáján özönöl
Három szín oltalma alatt
Az ifjú, magyar áradat.
Szívekből kinyilatkozó
Egység ez itt, mindenható,
Felülről nem hazudható,
Nem oldható, nem rontható,
Októberi tavaszt hozó.
A Kossuth-nóta dallama
Szilajul-szebb, mint valaha.
Nyomul a háromszínü sor,
Egy ember-fürtös balkonon
Zászló merészkedik elő,
Könnyet ejt a járókelő.
Feltámadási körmenet
Vonul: hívő magyar sereg
Millió résből fényre jő
Egész országnyi tüntető.
Óh, forradalmi honfiság,
Ősz harmatán kinyílt virág,
Te félelem és csalatás
Alól kivillanó parázs,
Te csipkerózsa-álmu nő,
Ily virradásra serkenő,
Te földalatti szenvedély,
Így bujtogass:,,Magyar, ne félj!"
Hírrel híreszteld szerteszét
A szabadság jövetelét!
(Nagy István)
Hősköltemény egy pesti srácról
Te napköziben nevelkedett apró kamasz,
Te, akinek élete mindössze
vagy tizenöt sivár tavasz.
Te, kibe már az A. B. C.-vel
tömték az ideológiát,
A szovjet tankok vad tüzében
zengted a szabadság dalát.
A tankok acél záporában
sem remegett gyenge kezed.
Bátran markoltad meg a géppisztolyt,
és szórtad rájuk a tüzet.
Kicsiny szíved tán összerezzent,
de lábad bátran szaladt.
Kezedből nyugodt, biztos ívben
repült a benzines palack...
Te pesti srác, te hősök hőse
ontottad drága véredet,
s a kivívott szent szabadságban
megkaptad érte béredet.
Te kicsiny bajtárs - esküszünk, hogy
megvédjük ezt a drága vért,
mert nem lehet, hogy kicsiny szíved
hiába ontott annyi vért...
Te pesti srác,
Te napköziben nevelkedett apró kamasz!
Te, akinek élete mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz.
Téged, ki ezt a drága élted
hazádért így adtad oda,
amíg magyar él a földön:
nem felejtünk el soha!
(Szentkúti Ferenc)

Idei hó
(1956. november 23.)
Hó lett azóta, bepólyálta a város sebeit.
Így most már minden, ami gyötrő, hó alatt sajog itt.
S tovább, még tovább tornyosodnak szenvedéseink,
amiket elzokogni szóval költő se tud... A rím
csúf játék ahhoz! A szó: undor! A vers hivalkodás!
Ma még hó esik itt, s maholnap mindent elfed a gyász...
Csak én tudom, s pár szerencsétlen, itt gázolva e hóban:
hogy milyen gyönyörű Nagy Remény volt itt, lángolóban!
A legtisztább, legragyogóbb, és talán az utolsó...
S tűrnünk kell, hogy elevenen elnyelje egy koporsó?
Inkább hullana ég-föld s minden rongy ragaccsá... Csak ez:
ez a szégyen a teremtésre ne történhetne meg!
Dér-hajakkal reánk már csak a borzalom mered...
Nem adnék a világért egy döglött egeret!
Mindennek vége... Az ég is, mint mindig, elhagyott!
Mint házunkból a fény, belőle az irgalom kifogyott;
máshova hullt... Mert nekünk még abból se jutott!
Hát hol az igazság? - Ez itt? Az utcákra fagyott
könny, vér, üszök, tört fegyverek, s halottak rongyai
felett e könnyű hólepel? ... Mit akar mondani?
Hogy minden jól van így? - - - Igaz, hát befejeztetett!
Mindennek vége... Üresek a gyárak, egyetemek,
feldúlt kaszárnyák s tört szívek... Fegyvert letéve,
falkákban mennek el az élők! Mindennek vége...
Bányáinkat víz önti... Lassacskán nincs mivel
tömni a gyomrot és kazánt és gépet: csak rémeivel
s gyásszal a lelkünk... Sokan kifutnak, más ég határain
nyugodni meg: jobb is nekik tán, más tájon, odakinn
koldusbotot ragadni, mint fegyvert még valaha itt
a szabadságért! Hej, sorsjáték volt csak: megsebesült a hit,
s képe-zúzva hever, útfélen, temetetlen...
Csak lelke bolyog, itt-ott, mocsarakba rekedten.
Halál-játék volt, vége... Vége? Jobb is talán,
ha nem kopognak szobánk, fülünk és szívünk falán
többé a golyók! Csak félünk... Búvunk, mint negyvennégyben:
dermedten vakulunk a hideg sötétségben -
S az élet fenyeget, föld színén maradottak:
hogy mért nem vagyunk mi ott, ahol a többiek, a holtak?
És vádoljuk magunk, hogy élünk, s reszketünk -
S mi mást is féltenénk, mint hitvány életünk?
S már úgy cseng vissza, mint akinek fülébe ólom vágott:
hogy Holnapra megforgatjuk az egész világot...
S undor lesz e szó: Forradalom... Megtagadjuk az Istent
és magunk! Rút szolgagond egymást taposni szökkent -
S ha Isten elhágy, majd az ördög ráncba szed minket!
Iszonyodva látjuk viszont tegnapi rémtetteinket:
s elborzadunk... úgy tekintünk vissza, arra a napra:
mint tükörre, mely önmagunk törött képét mutatja,
hogy mindenki, aki élő: attól lesz eleven holt...
S letagadjuk, hogy... hogy mi is? Nem igaz, rémálom volt...
Ajkunkkal nyaljuk föl a vért, mint az ebek; s az utcák
szennyét könnyünkkel mossuk fel, hogy legyen újra tiszták
és rendesek!... Minden bűnjelt okosan félre vetni -
s mosolyogni az űrbe, mintha nem történt volna semmi...
De csitt, ne szólj szám! Van Fül, s hallja, ha káromlok...
S mit tudom én, kinek gyónok: ha magamnak gyónok...?
Ki figyel itt? Betűimet ki látja meg? Ki les rám?
Bús soraim orvul látni, kinek van szíve hozzá?
Tán Teremtőm? Nem hiszem én, hogy akárki is volna:
ki még, akár az égből is, fejem fölé hajolna...
De ha volna: lássa szemmel... Hisz én csak verset mondok, -
Örökláng gyúlt!... Nincs vége még!... Mit beszéltem bolondot.
Vagy legyünk most már boldogok, vagy vesszünk el, ha nem!
S ha mi nem, hát legyen velünk boldog a Történelem!
Nézd, Jeruzsálem, Ninive, Karthágo romjai
egyre intők: nem szabad eget fél művel sérteni...
Mert más a rontás, de a mű az legyen mindig ép.
Ezért élünk! A féreg is abba rág, ami szép.
Éllj hát, hazám még... Sok fiad bár érted sírba rogy:
lehet, hogy a népek kezén Isten almája vagy,
kit fölszelnek a nagy idők: de mégis magot ád -
lehet, hogy most mind elveszünk: de boldog lesz a világ...
Aztán mit számít, hogy kinek zúgnak a négy folyók?
Mit számít, hogy évezreken mit nyögtek milliók?
Egy szolganép és annyi szent, s a hős, a sok ezer:
kik még jobb remény s szebb jövő hitével buktak el...?
Mit számít még egy sírnyi nép: ha boldog a világ?
S fogják-e ércbe önteni a magyarok fiát?
S hogy csillagokból esve: fény, vagy átkozott korom
lepi-e el a tájt: ahol rossz volt mindenkoron?
S még akkor is, ha olykor tán kegyelt a Történelem:
madárcsőrös ujjakkal simogatott sziven!
Ez volt a sor: mindig vér és jajszó hazánkon,
s tán ha nem, még örömünkben is vér buggyant szánkon...
Szép hősi sors! Sírkőnkre hát az idők nagy kurucát
faragjátok majd: aki itt karóba húzva pipált,
hogy idézzék árva füstjét a kósza fellegek,
mik égett hazánkról szállva, járnak a világ felett.
(Jankovich Ferenc)

Örkény István Fohász Budapestért
Ki itt születtem mégis ócsároltalak, ki szerettelek és mégsem ismertelek, bocsáss meg tévelygő fiadnak, dicső városom, Budapest!
Hogy is hihettem rólad, szülővárosomról, hogy olyan vagy mint a többi, egy város a városok között. Jártam köveiden és elhittem, hogy a kövezet közlekedésre való. Ültem a villamoson és azt hittem, hogy a villamos utazásra szolgál. Számos házadban megfordultam, és azt hittem, hogy e falak közt élni, enni, inni, lakni lehet csak. Nem tudtam, hogy ezek a falak lőrések, e villamosokból barrikádokat lehet rakni, s ezeken az utcákon rohamra indulni, harcolni és győzni lehet!
A kerek világon minden térképen és glóbuszon, ma átírják nevedet, Budapest. Ez a szó már nem egy várost jelöl. Budapest ma annyit tesz, hogy hősiesség. Budapest, minden nyelvén a világnak azt jelenti; hűség, önfeláldozás, nemzeti becsület.
--------------------------------------------------------------------------------- ---------------------
Reggel bementem a műszaki egyetemre. A professzorok zöme sötét ruhában jött be, néhányuknak kokárdája is volt. Borzasztó lelkesek és kedvesek voltak, egyöntetűen a diákság mellett álltak. Rengeteget jelentett egyébként, főleg biztonságérzetet, hiszen ebben a négy-öt évben az ember nem kötődik máshoz jóformán, mint a tanáraihoz, és abból, hogy ők mellettünk álltak, úgy éreztük, hogy amit teszünk, az mindenképpen jó dolog.
24 éves egyetemista

Felszaladtam még a jogtörténeti tanszékre, ahol csak az öreg Eckhart Ferenc professzort találtam. Nyilvánvaló volt, hogy elmegyek a felvonulásra, nem kalkuláltam, hogy mi lehet belőle, de amikor az öreg Eckhart azt mondta: ,,Vigyázzatok!", akkor kiszakadt belőlem, hogy ,,már késő", és tudtam, hogy már nincs visszaút.
21 éves egyetemista

Fölemelő élmény volt egy óriási tömegben fölszabadultan menni, különösen nekem, mint diszkriminált kádernek. Akkor már vágták ki azt a visszatetsző, undorító címert a zászlókból, skandálták, hogy: ,,Rusz-kik, haza!". A Külügyminisztérium előtt láttuk, ahogy a kiskatonák kirakták a laktanya ablakába a magyar zászlót. Ahol mentünk, csatlakoztak hozzánk. Óriási élmény volt!
32 éves könyvtáros





Ahogy közeledtünk a Bem-szoborhoz, a hangulat izzóvá vált, és a szemünk láttára kezdődött el a magyar címer kivágása a zászlókból. A Bem téren a kiskatonák tömegével néztek ki a laktanya ablakán. Úgy emlékszem, éppen Sinkovits Imre szavalta a Nemzeti dalt a szobor talapzatáról.
41 éves igazgató

A Bem téren kicsit ki is szakadtunk az eseményekből. Először úgy volt, hogy a Parlament elé a Kossuth hídon mennek át, de akkora tömeget nem engedtek át, mert a szerkezet nem bírta a terhelést, ezért a Margit hídon ment vissza a tömeg Pestre.
17 éves középiskolás

A Minisztertanács ülését ekkor berekesztették, mert a tüntetők a Bem térről már elindultak a Parlament felé, majd megérkeztek a Kossuth térre. Öt óra felé mentem haza a Lánchídon keresztül. A rádiók hangosan szóltak. Én már otthon hallgattam végig Gerő Ernő beszédét, amely ahelyett, hogy nyugalomra intett volna, izgató és felháborító volt, olaj a tűzre.
35 éves miniszter

Elindultam a Bem-szoborhoz. Mire odaértem, óriási tömeg volt. Megálltam a menet szélén. Veres Péter beszéde és Bessenyei szavalata után egyre forrósodott a hangulat. Az elején még tényleg csak a Petőfi Kör által meghatározott jelszavak hangzottak el, de aztán a kiskatonákkal kivágatták a címert, és kitűzették a régi Pálffy laktanyára a lyukas zászlót. A vége felé már felhangzott a ,,Ruszkik haza!", majd a felhívás, hogy rendezett sorokban menjünk a Parlamenthez. A Margit hídon már egyre keményebben skandálták: ,,Rusz-kik haza!" és ,,Nagyim-réta-kormány-ba!"
32 éves könyvelő
Elindult a tüntetés. Én a Rákóczi úton, valahol a Színművészeti Főiskola környékén csatlakoztam hozzájuk. A főiskoláról ott voltak a tanáraink, meg Herskó János, Kovács András. Úgy emlékszem, hogy Déry Tibor is ott jött köztünk, ugyanabban a sorban menetelt, mint mi. Amikor kiértünk a Sztálin útra, megláttuk a falon a Sztálin névtáblát. Akkor Pistával és Jóskával úgy döntöttünk, hogy leszedjük. A tömeg őrjöngött a gyönyörűségtől. Ez nekünk nagyon tetszett, és nagyon lelkesített bennünket.
26 éves filmrendező

Délután Kassák Lajossal lett volna lektori megbeszélésem. A Parlament felé menet fölhívtam, hogy tudjon róla, miért nem mentem. A bejárónő vette fel a kagylót, mondta, hogy Kassák úrék bementek a városba. És ahogy a Fény eszpresszó elé kanyarodtam, a Margit híd felől épp Kassák jött velem szemben, magas tót kalapban, a feleségével és Szántó Judittal, József Attila volt élettársával az oldalán. Megálltam, beszélgettünk. Egyszer csak ez jött a számra: ,,Mondja, Kassák mester, 18-ban is így kezdődött?" Erre Kassák rám nézett, és a maga jellegzetes palócos akcentusával azt mondta: ,,Urám, ez már mágá á forrádálom."
29 éves író

Végül is fél négy tájékán odaértünk a Kossuth térre. Szemben álltam azzal a balkonnal, ahol aztán Nagy Imre beszélt. Míg ott vártunk, különböző hírek jöttek, és mind több és több ember. Körülöttem munkásfiatalok álltak. Egyszerre csak meggyújtották a piros csillagot a Parlament kupolájának csúcsán. A nép elkezdett ordítani, hogy oltsák el. Egyszer csak megjelent Nagy Imre, és elkezdett beszélni. Úgy kezdte, hogy: ,,Elvtársak!" Amire borzalmas tiltakozó ordítás lett a válasz, ami őt nagyon megszeppentette, és meg is állt egy pillanatra. A beszédét alig lehetett hallani, én is, aki az erkélytől alig harminc méterre álltam, csak azt értettem belőle, hogy majd át fog menni a pártközpontba. Furcsa feszültség volt a levegőben. Ott volt velünk szemben ez az álgótikus épület, és azt éreztem, hogy bent az emberek félnek, aminek az egyik jele az volt, hogy eloltották a piros csillagot. Ez magáért beszélt.
31 éves újságíró

Nekivágtunk a tömegnek, és megpróbáltunk keresztülhatolni. Végül rájöttünk, hogy azt kell kiabálni: ,,Itt van Nagy Imre, most megy föl beszélni!" Valahogy bekerültünk a Parlamentbe, és gyalog mentünk fel az emeletre, ahol egy szobában Erdei Ferencet találtuk a feleségével. Borzasztó örömmel karon fogták Nagy Imrét. Aztán kinyitottak egy ablakot, mert abban a szobában nem volt erkély. Széket húztak oda, arra állt fel Nagy Imre, majd átlépett az ablakba, ott körülbelül szájmagasságra volt már beigazítva a mikrofon. És akkor kitört belőlem: ,,Te jó Isten, ki fog esni." Így aztán Erdei és én két oldalról tartottuk, végig a beszéd alatt.
43 éves újságíró

Jó volt ezeken a randa utcákon így rohanni és üvölteni. Isten tudja, miket: ,,Ruszkik haza!" meg hasonlókat. Biztosan énekeltünk is, szóval ilyen eksztatikus valami volt. Megérkeztünk a felvonulási térre, ahol éppen a Sztálin-szobor döntögetése folyt. Ez is elég sokáig tartott. Erről nekem elég jó emlékeim vannak. Amit nem szoktak elmondani, hogy nagyon humoros volt a nép. Nagy hatást tett rám, hogy azt kiabálták: ,,Tartsd magad, Jóska!" Ez nekem nagyon tetszett. Mert ugye tudjuk, hogy nem akart lejönni, nehéz volt ledönteni, és sokan kiabálták, hogy ,,Tartsd magad, Jóska!" - ami abszolút nem egy sztálinista kiáltás volt, hanem egy népi sportszerűség, hogy ő ott van most egyedül, akármilyen nagy, egyedül van, és mi meg itt sokan, őt is kell biztatni. Végül is ledőlt, elhegesztették a lábát, és ledőlt.
21 éves egyetemista

A Bródy Sándor utca felől fegyverropogást lehetett hallani, s az idősebbek mondták, hogy életveszélyes a Rádióhoz menni. Ekkor találkoztam az első sebesülttel. Többen hoztak egy embert, akinek lőtt sebe volt és erősen vérzett. Akik cipelték, egyre csak kiabáltak: ,,Van orvos maguk között?" A közelben volt egy SZTK-rendelő, egy helyi lakos odavezette a sebesültet cipelőket, és a tömeg nagyon gyorsan betörte a rendelő ajtaját, orvos is, ápoló is került, ellátták a sebet. Az orvos kiszólt a rendelőből, hogy terjesszük el a tömegben, hol van a sebkötöző, hadd tudják az emberek, hová kell a sebesülteket szállítani.
15 éves középiskolás

Az Andrássy úton, amelyet akkor éppen Sztálin útnak neveztek, elég nagy volt a zaj és a nyüzsgés. Hogy tájékozódjam, lementem az utcára körülnézni. Kimentem a Liszt Ferenc térről az Andrássy útra, és a Belváros irányába fordultam. Akkor értem a Bajcsy-Zsilinszky úti sarokra, amikor két fiatalember éppen egy létrán állva vésővel és kalapáccsal ütötte ki az emléktáblát, mely szerint ez Sztálin elvtársról elnevezett út. Nagy taps volt. Egyszer csak arra figyelünk fel, mintha a Bajcsy-Zsilinszky úton, felülről, tehát Pest északi része felől tankok közelednének. Akkor már hallottunk arról, hogy egyetemisták vannak a Rádiónál, és fegyveres harc alakult ki. Rettenetesen felháborodtunk azon, hogy tankokkal mennek a fiaink ellen. Tényleg jöttek a tankok, csukott tetővel, volt talán négy vagy öt. Egyszer csak a vezértanknak a teteje megnyílik, kidugnak rajta egy nemzetiszín zászlót. Hát mondanom se kell, hogy a tömeget levette a lábáról ez az okos akció. Hatalmas tapsviharban törtünk ki az előző fújolások után.
35 éves orvos
A Kilián laktanyában, a második udvarban állt egy jó századnyi Kossuth Tüzértiszti iskolás, teljes menetfelszerelésben. Civil tömeg vette körül őket. A tömeg tombolt: ,,Adjátok ide a fegyvert, vagy harcoljatok!" Elég nagy nyomás alatt voltak, feszült volt a hangulat. Egyszer csak kiállt eléjük egy őrnagy, és azt mondta: ,,Megparancsolom, hogy a dolgozó nép kívánságára adják át fegyvereiket a dolgozó népnek!" No, én már akkor kinéztem magamnak azt a karabélyt, amire szükségem volt, és rögtön ráugrottam az illetőre. Nagy bambán kiakasztotta a nyakából a puskát, elvettem, és már loholtam is kifelé a kapun.
17 éves segédmunkás

,,Itt van Csepel, megjött Csepel!" Konvojban jöttünk, az autó tele fiatallal. Óriási hangorkán volt, harsogták: ,,Megjött Csepel!" A Boráros téri hídnál fordultunk be, a Múzeum utca felé vettük az irányt. Egy-egy kocsin voltunk vagy negyvenen-ötvenen, összesen talán négy-ötszázan. A Nemzeti Múzeum mögött már nem tudtunk továbbmenni, ott leálltunk.
Akkor már nagyon erősen lőttek. Én leszálltam az autóról, a csepeliek legtöbbje is leszállt, és egy darabig még együtt voltunk. Utána az autók elmentek a Lampartba, ahol gombos villával szórták a géppisztolyokat az utcára. Mikor leszálltunk a teherautóról, és bepréseltük magunkat a Múzeum utcához, erős könnyfakasztó gázszag volt már, de azért ki lehetett bírni. Talán két század magyar katona állt ott, lábhoz tett puskával, és két harckocsi. Álltak mozdulatlanul. A csepeliek elkezdték az agitációjukat. ,,Mit álltok itt? Miért van puskátok? Miért nem segítetek? A rohadt ÁVH!" Majd mintha megrendezett dráma lenne, egyszer csak négy fiatalember hoz egy agyonlőtt magyar katonatisztet. És megállnak: ,,Nesztek, katonák, itt van a tisztetek! Az ÁVH agyonlőtte. Nézzétek csak!" És a harckocsin a katonák parancsnoka azt mondta, hogy addig ők nem tehetnek semmit, amíg parancsot nem kapnak. Ekkor a harckocsiból kihúztak egy tábornokot, remegett a térde. Nem tudom, összecsinálta-e magát, mert én már láttam félő embert, de ilyet még nem. Egyébként a munkásmozgalom régi harcosa volt. Körbevették. ,,Miért nem ad parancsot?" ,,Kérem, a minisztériumba kell bemenni, addig nem adhatok parancsot, katonaesküt tettem." Végül abban állapodtak meg, hogy bemegy a minisztériumba, és személyesen tesz jelentést. A tömeg persze nem hitt neki.
30 éves szakmunkás

23-án este még bementem a Magyar Honvédelmi Szövetség rádióadójába, ami rádióamatőr-összeköttetésekre volt rendelkezésre bocsátva, mert kíváncsi voltam, tud-e a világ erről a felkelésről. Próbáltam több rádióhullámot keresni, Szabad Európát, ezt-azt, de nem találtam semmit. Csak egy csehszlovák rádióssal teremtettem összeköttetést, akivel már korábban is beszéltem, és megkérdeztem tőle, tud-e arról, hogy Magyarországon felkelés van. Azt mondta, hogy nem tud semmit. Mivel ez egy elég nagy teljesítményű adó volt, éjszaka két-három óráig folyamatosan mondtuk, hogy Magyarországon felkelés van. Ha jól emlékszem, a negyven méteres hullámhosszon. Október 24-én hajnalban hagytuk abba. Két órakor ezen a rádióadón beolvastuk még a műegyetemisták által megfogalmazott szöveget is, magyarul, angolul, és azt hiszem, oroszul. A szövegnek körülbelül az volt a tartalma, hogy értesítjük a szomszéd népeket és a világ népeit, hogy Magyarországon nagy tömeg lázadt fel a Szovjetunió ellen, és nagyon félünk, hogy a hivatalos Magyar Rádió hamis híreket vagy semmilyen hírt nem ad. Később hallottam, hogy ezt az adásunkat hallották Nyugaton, sőt úgy tudom, hogy a Szabad Európa is vette.
25 éves technikus
Forrás: 1956-os Intézet Oral History Archívuma

Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság kiáltványa





A Budapesti Orvostudományi Egyetem Ideiglenes Forradalmi Bizottságának felhívása





Eger Forradalmi Ifjúsága röpirata





Az Újpesti Forradalmi Bizottság felhívása





A Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának 16 pontja





Az Egri Dolgozó Parasztság röpirata






Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
     1/104 oldal   Bejegyzések száma: 1039 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 22840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4584
  • e Hét: 10692
  • e Hónap: 77939
  • e Év: 2207467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.