Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/108 oldal   Bejegyzések száma: 1072 
Andrásfalvy Bertalan: elbukik-e a magyarság?
  2018-02-13 23:20:00, kedd
 
  A hagyomány nem tart meg minket, ha elhagyjuk - mondja Andrásfalvy Bertalan (1931) Széchenyi-díjas néprajzkutató, a Százak Tanácsa Alapítvány elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A népi gazdálkodás és a népi kultúra avatott ismerőjével beszélgettünk a paraszti életforma múltjáról, megszűnéséről és a hagyományok mindent megtartó erejéről. Pataki Tamás interjúja a Petőfi Népe című napilapban.

- Írásaiban sokszor kárhoztatja az úgynevezett régi nagybirtokrendszert. Miért?

- A 13. században alakult ki a nemesi nemzet, amely sokszor került szembe a királyi hatalommal - ez utóbbi inkább a népet védelmezte. A gazdaságban egyre inkább a földesurak érdeke érvényesült, ezért a földbirtokaikon olyan árut kezdtek termelni, amit jó pénzért el lehetett adni külföldön. A magyar parasztság gazdálkodása a szellemi és szociális szükségleteit is fedezte, mert ma már tudományos tény, hogy nem csak ételre, italra és ruhára van szükségünk hanem emberi kapcsolatokra és kultúrára is.

- Miben különbözött a paraszti gazdálkodás a földesúritól?

- Arra törekedett, hogy sokoldalúan gazdálkodva elégítse ki minden szükségletét, tehát nemcsak a szántóföldet, hanem az árteret, az erdőt és a pagonyt is művelte. A földesúri gazdálkodás a mennyiségre koncentrált. Ma már nehéz ezt a formát rekonstruálni, mert megváltozott az a természeti környezet, amelyet a parasztság használt. A levéltárak peres irataiból, különféle hagyatékokból mégis kirajzolódik a környezetük és gazdálkodási formáik. Például tudjuk, hogy az Alföld csak a 13. században kezdődő marha­kivitel miatt kezdett legelővé változni. Azelőtt sűrűn lakott, apró falvakkal, halastavakkal és gyümölcsösökkel teli terület volt, amely minden szociá­lis szükségletet fedezett, és a nemzet is gyarapodott, mert rengeteg gyermek született ebben a ,,hátországban".

- Mikor bomlott meg ez az egység?

- A közösen művelt területeket, tehát az erdőt, az árteret és a réteket Mária Terézia idejében vették el a falvaktól az úrbéri rendelettel. Ezeket törvényesen kisajátították a földesurak, és ez nemsokára meg is látszott, hiszen az erdőművelést a 18. században mindenhol felváltotta a fakitermelés. De nem nyersanyagként vitték külföldre, hanem a rengeteg fát felemésztő végterméket, a hamuzsírt. Az angol üvegipart is nagyrészt a magyarországi hamuzsír tartotta el. Pedig a honfoglaló népesség azért gyarapodott ilyen sikeresen, mert sokoldalúan gazdálkodott.

- Hasonló okok miatt veszett el az erdélyi Mezőség is?

- Bizonyára, hiszen ott is sokoldalúan gazdálkodtak, de a földesurak ebből nem tudtak meggazdagodni. Egy névtelen magyar polgár 1768-ban benyújtott egy panaszlevelet a bécsi kormányzatnak, arra figyelmeztetvén, hogy Erdélyben nagy a baj, hisz a magyar és német földesurak elkergetik birtokaikról a magyar és német jobbágyaikat, helyükre pedig románokat telepítenek be. A gyapjút drágán el lehetett adni, és a román pásztorok ezzel bőven szolgálhattak.
A Mezőség erdős, halastavas, rétes tája, amely Erdély éléskamrája volt, egy kopár, suvadásos, nagy többségében románok lakta hellyé változott.




Andrásfalvy Bertalan

- Ez történt az Ormánsággal is?

- Az Ormánság hazánk egyik legvirágzóbb része volt. A Jászság-Kunság elnéptele­ne­dő mezővárosai onnan kapták az emberi utánpótlást, a kipusztuló falvak népe a most már pusztulófélben levő Ormánságból kapott vérfrissítést. Az ormánsági falvak nem földművelésből, hanem állattartásból, erdőművelésből vagy fokgazdálkodásból éltek, de az úrbéri rendelet alapján elvesztették a létalapjukat, földjeiket felszántották. Pedig ők csak alkalmazkodtak a természet folyama­taihoz, hiszen vidékükön kevés volt a nyári csapadék, de nyár végén, a hegyekből aláfolyó árvizeket szétterítették az árterületen. Az erdők, rétek és gyümölcsösök így nemcsak vizet, hanem műtrágyaként működő iszapot is kaptak, ami manapság millió tonnaszám kerül a Tiszába, és onnan tovább a Fekete-tengerbe.

- Arany János, akinek az emlékévét tartjuk, sokat tett a népi kultúráért.

- A Toldi, de Petőfi János vitéze is a paraszt alakját jelképezi, és azt a népet, amely megtartotta ezt az országot. A reformkorban Petőfi, Arany és sokan mások azért fordultak a nép felé, mert látták a nemesi nemzet és a nép közötti hasadást. A népet so­káig birtok­képtelennek tartották, és csak a nyugati kultúra átvételében látták a műveltséget. Ezzel szálltak szembe ők, mert azt gondolták, hogy ha a művelt közönség a népköltészet alapján elkezdi megbecsülni a népet, akkor talán polgári értelemben is magához emeli majd.

- Ma Magyarországon az emberek 68 százaléka már városban él. Ez húsz év múlva 76 százalékra növekszik.

- Sőt a vidéki emberek sem művelnek már mind földet, az arány még rosszabb. Az ember és a természet kapcsolata szükségszerű, az ettől megfosztott, urbanizált népesség emiatt szaporodik nehezen. De nem a természet szépsége, esztétikája a fontos, hanem az, ahogyan használjuk. A régi parasztság törődött a természeti környezetével, nem hagyta elpusztulni, hanem folyamatosan megújította. A nagyüzemszerűen művelt föld, ami nem kap szerves tárgyát, hamar romlik, és ezzel együtt az élelem minősége is. A pillanatnyi haszonért űzött gazdálkodás tönkreteszi a jövőt.

- Tehát már szólhat a rekviem a parasztságért.

- Már elszólt. A parasztság volt az utolsó olyan néprajzi csoport, amely minden anyagi és szellemi szükségletét fedezni tudta: az élelmet, a művészetet, a lelki és társas kapcsolatokat, de még a gatyának a nyersanyagát is. Csak két árura szorult rá: a sóra és a vasra, de ez utóbbit az Árpád-kori falusi vaskohókból is meg tudta szerezni. Bár a magyar parasztság az 1945-ös földosztáskor végre több földhöz jutott, a rendszeres téeszesítés végkép megsemmisítette ezt azt életformát.

- A hagyomány azóta is kiveszőfélben van.

- A hagyomány több ezer éves tapasztalat, azért maradhatott fenn az emberiség, azért maradhattunk fenn mi, magyarok is, mert kitapasztalhattuk a megmaradás módjait. Ha elhagyjuk a hagyományainkat, ha már nem élünk bennük, akkor az emberét vesztett hagyomány nem fog minket megőrizni. A mai elmagányosodott, szorongó ember mindennek ki van szolgáltatva, az akkori közösségek szerves egységet alkottak.

- Egyesek a maradék hagyományainkat, például a család intézményét is felszámolnák már.

- Az erkölcsi törvény nem az emberi szabadságot korlátozó szabályrendszer, hanem a szeretet közlésének a gyakorlata. Ezek a mi boldogságunkat szolgáló és szeretetünk kifejezését lehetővé tevő előírások. Ha ezek szerint élünk, akkor megmenekülünk, ha nem, akkor elbukunk.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
2018-ban is méltóságteljesen lezajlott a Becsület napja
  2018-02-13 22:20:15, kedd
 
 


dén is megrendezésre került a Becsület - más néven: kitörés - napja. A hazafias demonstráció ellen antifasiszták tüntettek a budai Várban.

Az esemény szigorúságáról sokat elárul, hogy a résztvevőket előre figyelmeztették: nem viselhetnek úgynevezett "tiltott önkényuralmi jelképeket", vagyis nyilaskeresztet vagy horogkeresztet, de ugyanúgy SS-jelvényt sem. ,,A rendezők, ha ilyet tapasztalnak, el fogják takartatni, amennyiben pedig ellenállásba ütköznek, abban az esetben az illetőt el fogják távolítani a rendezvény területéről!" - közölték a szervezők az öltözködési és viselkedési irányelveket ismertető felhívásukban.





A valódi hazafiak minden év februárjában megemlékeznek arról, hogy 1945-ben - óriási veszteséget szenvedve - a német és magyar csapatok megpróbáltak kitörni a bolsevik ostromgyűrűbe zárt budai Várból.





A megemlékezés helyszíne előző évben a Városmajor volt, idén újra a budai Várban lévő Kapisztrán tér. Tavaly nem sokkal a Becsület napja után Orbán Viktor kormányfőtől találkozót kért és Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke. A megbeszélés után Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője arról számolt be, hogy szóba került a "neonáci rendezvény" is, amit a Mazsihisz elnöke elfogadhatatlannak minősített. A felek - idézzük Havasi Bertalant - megállapodtak abban, hogy "a Belügyminisztérium megtalálja a törvényes megoldást az ilyen események megakadályozására". Szerencsére ebből az ígéretből jelek szerint semmi sem lett.





Azt még a Soros által pénzela Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, Hegyi Szabolcs is elismerte a Népszavának nyilatkozva, hogy - bár a "neonáci, fajvédő" rendezvények "érthető felháborodást" keltenek a társadalomban - a törvények értelmében nincs mód a betiltásukra. (Még akkor sem, ha régebben azért mindenféle trükközésre akadt rá példa.) Hozzátette: a párizsi békeszerződések szerint Magyarországon nem működhetnének "neonáci, újnyilas" szervezetek, ezzel azonban nem a rendőrségnek, hanem az ügyészégnek lenne dolga (?).

Kísérlet ugyan történt rá, de nem túl sikeres: a hazafias demonstráció szervezői győzelemként ünnepelték, hogy hosszas jogi csatárazásaikat siker koronázta, és közterületen tudnak tisztelegni a kitörés hősei előtt. Az, hogy a Belügyminisztérium pontosan milyen lépéseket tett, eddig nem derült ki.





A Kapisztrán téren a legkülönbözőbb szélsőjobboldali hazafias szervezetek zászlói mögött, alakzatban sorakoztak a résztvevők. Nagyjából ezren voltak, közöttük lengyelek és németek is.

Felvezetésként a szónok elmondta, hogy azoknak állítanak emléket, akik életüket áldozták a vörös mocsok elleni harcban. Kifejtette továbbá, hogy mint egykor Budapest, ma Európa áll ostrom alatt. Úgy vélte, ránk vár a feladat, hogy visszaverjük az hódítókat.





A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom társvezetője, Incze Béla hosszan beszélt arról, hogy a hatóságok milyen módon próbálták ellehetetleníteni a rendezvényt, míg végül a bíróság visszavonta a tiltó határozatot. Incze a vendéglátók szívélyességével külön is köszöntötte a liberális média patkányait.





Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője egy német felszólaló után következett, aki a tavalyi szereplésétől eltérően ezúttal nem dicsőítette a Waffen SS-t, mivel tavalyi ezzel kapcsolatos gondolatai miatt félmilliós bírsággal büntette meg a bíróság. Ellenben kifejezte a megemlékezés közelében csörömpölő és őrjöngő kommunista söpredékkel szembeni nemtetszését.





A rendezvény nem volt zavartalan ugyanis. Többszörös rendőrkordon mögül, de hallótávolságon belül vörös-fekete zászlókat lengető anarchista söpredék tüntetett a patrióták ellen. Sípolták, doboltak és kórusban üvöltötték a nemzetközi antifasiszta jelszót: Alerta, alerta, antifascista! Az ellentüntetők egy másik csoportja, hogy minden érkező jól láthassa a kreatív énjüket, a Bécsi kapunál tett ki egy ököllel széttört horogkeresztet ábrázoló transzparenst.





A Kapisztrán téren közben egyre nőtt a létszám. Terepszínű öltözéket viselő, vagy valamilyen korhű katonai szerelésbe öltözött, hátizsákos csoportok gyülekeztek. Innen indult a Kitörés emléktúra. Ennek kiírásában az olvasható, hogy a túra sportrendezvény és történelmi megemlékezés. És így is volt: az egyenruhákon, pecséteken alkalmanként felbukkanó, úgynevezett "tiltott önkényuralmi jelképek" kizárólag a történeti hűség kedvéért, történelmi érdekességként, bemutató jelleggel szerepeltek.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Budapest, 1945 február 11-13: Kitörés a Várból - dr. Rónay P
  2018-02-13 22:12:46, kedd
 
  Budapest, 1945 február 11-13: Kitörés a Várból - dr. Rónay Pál visszaemlékezése





1945. február 11-én már öt hete éltünk ,,felszabadulva", esténként hallottuk a szomszédságból a megerőszakolt nők segélykérő sikoltásait. 1944 karácsony kora este jöttek be Villányos úti családi házunkba az oroszok.

Egy órán belül a karácsonyfát lelegelték, a pulykát, bejglit megették, a szekrényekből, vitrinekből mindent kiszórtak, úgyhogy bokáig jártunk a női fehérneműkben, a törött herendi porcelán, törött kristálypoharak és -vázák, családi fényképek alkotta visszaságában.

A Villányos út 22. sz. alatt egy 72, egy 75 és egy 77 éves szomszéd nénit erőszakoltak meg 8-10-en. Itt és a környéken már szovjet katonai konyhák, utánpótlási központok, nehéztüzérségi ágyúállások voltak, egészen a Lipótmezőig, ill. Pesthidegkútig. Unokanagybátyámmal naponta vittek dolgozni minket. Hol fát vágtunk, hol krumplit pucoltunk az orosz katonai konyhákban, hol a Budakeszi útnál takarítottuk a havat, kiváltképp akkor, amikor a német páncélosok elérték Bicskét, és az oroszok 3 tengelyes óriás Ford, Chevrolet teherautókban szállították éjjel-nappal az utánpótlást. Az elesett orosz katonákat is mi temettük el.

Ott, ahol ma a 156-os busz végállomása van, középen van egy kis füves terület, mely körül parkolnak az ABC-ben, vagy zöldségesnél vásárlók kocsijai, óriási orosz katonai temető volt.

Február 11-én délután feltűnt, hogy az oroszok lázasak rakodnak. Lőszeres ládákat pakoltak teherautókra, társzekerekre. A földbe ásott nehézlövegeket lánctalpas traktorok, teherautók elvontatatják. 2-3 óra leforgása alatt kiürült a környék, de nem teljesen. A kiemelkedő tornyos villák tornyaiban, a több utcára néző 1-2 emeletes bérvillák felső emeletének ablakaiban a homokzsákok mögött mesterlövészek helyezkedtek el.

Az éjjeli csendet aknavetők és kézigránátok robbanása, géppisztolysorozatok kerepelése verte fel. A német csapatok északi szárnya Óbuda, a középső a Városmajor-zugliget, a déli szárny Budaörs irányába igyekezett kitörni a Vár körüli ostromgyűrűből.

Az oroszok a Szilágyi Erzsébet fasor 3-4-5 emeletes házainak ablakaiból, a világító rakéták fényeinél a lombtalan városmajori fák között vonuló németekre úgy vadásztak, mintha körvadászaton lettek volna. A német veszteségek megdöbbentően magasak voltak.

Február 12-én reggel Apámmal felmentünk a pincelépcsőn, és óvatosan kikémleltünk a vasajtón. Jókor jöttünk, a Virányos út felől egy kis sebesült német csapat jött felfelé a kerti aszfaltúton. Felkötött karú, botokkal sántító, átvérzett koponyatörésű, sápadt, lefogyott, végkimerült kis csapat, melyet csak az élni akarás, a fegyelem, a kötelességtudás, az akaraterő vonszolt előre. A 12-14 katonából álló, láthatólag elcsigázott csapatot két magas jó erőben lévő géppisztolyos, ejtőernyős katona biztosította. Őket talán vitorlázó repülőgépekkel tették le a Vérmezőn, hogy segítsék a még járóképes sebesülteket az ostromgyűrű áttörésében?

Február 13-án hajnali 4 órakor géppisztolyaggyal verték pincénk vasajtaját. Unokabátyámmal együtt értem jöttek az oroszok. A Szarvas Gábor út 15. szám alatti, akkor még üres telekhez vittek minket. Hideg hajnali reggel volt, legalább mínusz 8-10 fok, gyér akkumulátoros világítás mellett, itt már 7-8 környékbeli idősebb ember ásott, csákányozott. A Virányos menti oldalon egy kb. 14-16 méter hosszú 3,5-4 méter mély árkot kellett kiásnunk. 6 óra után már vagy 1 méter mély lehetett az árok. A felső arasznyi fagyott réteg után már könyebben ment a munka.

Engem Bélával és 4 idős emberrel két géppisztolyos katona a közeli Dániel út egyik szép villája elé kísért. A ház garázsajtaja az utca felé nézett. Innen egyes lövéseket hallottunk. A garázsajtó mellet már vagy 8-10 egymásra helyezett halott német katona. - Úristen ez nem lehet igaz! Egyes halántéklövésekkel végzik ki a német hadifoglyokat!

Újabb 12-14 német katonát kísértek a garázsajtó elé - a tegnapi, vánszorgó csapatot!

A kivégzéseket, szám szerint 77 vagy 78-at a környékbeli házmesterekkel a Dániel utca másik oldalán, egy emeletes bérvilla tövénél vártuk meg. Amint 14-15 németet kivégeztek (4 még reflexmozgásokat végző földön fekvő halottat a hősi szovjet katonák csizmáikkal fejen, arcon rugdosták és leköpdösték), mi, köztünk Benkő Gyula színész is, ló nem lévén, egy oldalfal nélküli stráfszekéren húztuk a Virányos köz és Szarvas Gábor utca sarkán levő tömegsírig. Itt a derék I. világháborút megjárt házmesterek engem küldtek le a tömegsírba, mert hogy ,,maga fiatal". No, de hogyan jövök ki, kérdeztem? ,,Majd ledobunk egy kötelet és felhúzzuk magát!"

Ahogy 4 egymásfeletti sorban egymásfölé helyeztem a halott katonákat, szorosan úgy, mint a szardíniákat a dobozban, síbakancsom alatt ropogtak a halott katonák törött bordái. Hiszen máshová nem tudtam lépni. Az arcukra mégsem akartam.

Előző este egy kis fiatal szőke német közkatonát fektettünk le a pincében. A végbele mentén ment be a lövés. Körházba vinni? Közelharcok voltak.

A halott német kiskatonát felöltöztettük és kitettük a kertbe. Ez volt a szerencsénk, mert másfél óra múlva dühtől őrjöngő orosz katonák még a női retikülökben is fegyvert, a szekrényekben is, német katonát kerestek. A Villányos út 38/B-ben egy orvost, a feleségét és 9 éves kislányát lőtték tarkón, mert egy élő német sebesültet találtak a villában.

A Zugligeti út - Virányos út sarkán lévő lakásból 16 német katona jött ki fehér zászlóval, fegyvertelenül. Ahogy egyenként előjöttek, halántékon lőtték őket. (Zugligeti u. 16. sz.)

A Zugligeti út 27-29. sz. alatti klasszicista, oszlopos villában (apám barátja) vitéz Rohonczy Viktor tartalékos repülőszázados lakott családjával. A villába négy magasrangú német tiszt vette be magát. , mert a kitörés elakadt, az orosz túlerő miatt nem tudtak tovább menni. Rohonczy százados megpróbálta rábeszélni a rangidős ezredest, hogy adják meg magukat. Ők tudták, milyen sors vár rájuk. De kijelentették, hogy utolsó golyóig, melyet saját maguknak szántak, harcolni fognak! Elővették és kitűzték kitüntetéseiket, a lovagkeresztet, a II. oszt. Vaskeresztet - a Rohonczy-család, miután levonult a pincébe, másfél órán át a géppisztolysorozatokat, a kézigránátok robbanását hallotta. A ház körül több mint 30 orosz katona esett el, Rohonczyék a lakást feldúlva négy magas rangú tisztet felismerhetetlenül összeroncsolva találták. A falakon agyvelőrészek lógtak, melyeket a Rohonczy család tagjai törött ablaküveg darabokkal kaparásztak le. A hullákat verték darabokra, szó szerint a hős szovjetek.

A kitörő német seregből egyes jelentések szerint kb. 750-en érték el a német vonalakat. A többi elesett, kivégezték. Sohasem felejtem el azt a lovagkeresztes repülő főhadnagyot, aki átvérzett kötésekkel, koponya- és végtag-sérülésekkel. Milyen büszkén lépett be a garázsba, ahol halántéklövés vetett véget fiatal életének. Önkéntelenül Goethe sorai jutottak eszembe: ,,A hozott áldozatok sohasem hiábavalók, ha az áldozatok szelleme tovább él."

Sztálin genarisszimusz február 13-i napiparancsa a Föld valamennyi rádióadóján keresztül adta hírül, hogy Budapestet bevették, a ,,fasiszta hordákat" megsemmisítették.

Engem pedig ez az élmény tömeg, ez a sok borzalmas embertelenség, mely 18. életévem előtt ért, egyértelműen arra az elhatározásra késztetett, hogy orvos legyek.

És sikerült. Sőt azt is megértük, hogy 46 évi megszállás után kimentek az oroszok - ám Budapest elestének 50. évfordulóján a ,,magyar" sajtó és televízió, valamint politikai személyiségek még mindig ,,felszabadulás"-ról beszéltek!

(dr. Rónay Pál - Út és Cél, 1995. november)

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Emlékezz a kitörésre hőseire
  2018-02-11 13:35:32, vasárnap
 
 



2015-ös írás:

A Vitézi Rend megemlékezése az 1945 február 11.-i kitörés civil és katonai áldozatairól a I. ker Kapisztrán téren.
Európa hősei, vagy áldozatai!?
A napokban elesett katonák sírjára bukkantak a munkások a Széll Kálmán téren, de a tisztelet és kegyelet megtartása helyett a csontokat széthordták, sittbe szállították felelőtlenül.






Ezek a szerencsétlen emberek a Budapest erőd kitörő katonái közül voltak, akik 70 évvel ezelőtt itt gyülekeztek e téren és a környező utcákban. Buda védelme reménytelenné vált, a Sas hegy már napokkal előbb, Citadella 10.-én délután elesett, így az ellenség belövést nyert az utolsó támaszt nyújtó budai várra is. A kazamatákban 10.000 számra volt a sebesült, a maradék alakulatok esélye a feltétel nélküli fegyverletétel vagy a dicső halál választása maradt. A január óta elodázott kitörés az egyre szorosabb orosz gyűrű miatt kezdett esélytelennek látszani. A felmentésért harcoló Gille és Balck tábornokok alakulatai messzi kilóméterekre harcolta Budapesttől, mely távolságot jégbe, hóba harcolva kellett megtenni a kitörésre vállalkozóknak. 70 évvel ezelőtt 17 óra 50 perckor a főparancsnok elküldte utolsó üzenetét:
" Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsó töltény a csőre töltve, Budapest védői választhatunk a kapituláció vagy a harc nélküli lemészárlás között....Február 11.-én a sötétség beálltával kitörök.... Erők: Németek 23.900, ebből 9600 sebesült, magyarok 20.000, ebből 2000 sebesült, civilek 80 - 100.000. " hangzott el az utolsó rádióüzenet a budai várból Hitler főhadiszállására, de a válasz megvárása helyett a rádiót összetörték. Megkezdődött a II. világháború egyik leghősiesebb és egyben számunkra legtragikusabb akciója, kitörés a budai várból, feladva Európáért feláldozott gyönyörű fővárosunkat.
Budapest ostroma 102 (51 nap bezárt gyűrűben) napig a II. világháború egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma volt. Az ostrom katasztrófális nagyságáról Ungváry Krisztian által közölt adatok beszélnek: a civil lakosság teljes vesztesége minimálisan is 76.000 fő, a magyar és német katonai veszteség kb.32.000 fő a védősereg 44 %-a (Ebből a kitöréskor elesettek kb. 20.000 fő) és kb .80.000.-fő orosz katona. Kimondhatjuk tehát, hogy a magyar civil és katonai veszteség együttesen meghaladta a 105.000 főt. Egyes források szerint azonban a teljes összesített emberi veszteség meghaladta a kétszázezer főt is. A mai napig nincsenek pontos adatok.
Ma már szinte biztonsággal lehet állítani, hogy a világháború nagy találkozása nem az Elbánál lett volna Budapest ostroma nélkül. Ha nincs Budapest hősies védelme, ma nincs Németország és nem lehetne Európai Unió sem, mert a kommunista diktatúra győzött volna szerte Európában (lásd Olaszország,de a teljes Németország is kommunista lett volna , stb.)Persze nekünk magyaroknak, mint a történelem folyamán mindig, ez is csak bajt hozott. - Ha történelmünk folyamán békét kötöttünk volna a tatárral, törökkel, orosszal és engedtük volna egyezséggel átvonulni őket az országon talán ma egy nagy és központi szerepet betöltő nagyhatalom lennénk egy egészen más Európában-. Talán az egykori Szent Korona országai vezetnék a keresztény Európát és nem a pénzügyi világhatalom és kiszolgáló Cohn Banditái.. Miért nem beszélhetjük ki nagyapáink bánatát, emlékezhetünk meg (rendzavarás nélkül - a holokauszt megemlékezéseket sem zavarta meg tudtommal senki) tisztességgel elhunyt hőseinkről és miért kell egykor dicső főterünkön a megszállók hősi emlékművét még 2015-ben is tűrni ? Horthy sikertelen háborús kiugrási kísérlete után az irányítás gyakorlatilag a német hadsereg és a nyilasok kezébe került. Nem tehetett azonban róla a 3. Magyar hadsereg állománya, a civilek és fiataljaink, a Ludovikások, az Egyetemi zászlóaljak stb. (Itt zárták kőrbe édesapámék páncélos alakulatát is akik a gettó védelmére lettek felrendelve és szinte mind-kevés kivétellel- itt is esett el) Ők egyet tudtak, hogy otthon a család és haza, szemben a bolsevik orosz-román csapatok. Talán a bolsevik eszméktől jobban féltek- ma már láthatóan nem minden ok nélkül-, mint a fegyvereiktől. Hosszú és elkeseredett ostrom után 1945. február 11 - 17.-e között a még harcképes csapatok többsége kitörést kísérelt meg a fojtogató gyűrűből. A budai védők kitörése kilátástalan vállalkozás volt. A Német vonalakat kb.740 -800 ember érte el, ennek kb. 10 %-a volt Magyar. Az elesettek minimális katonai létszáma is öt nap alatt kb.17.000.-20.000 -fő, melynek többsége az első 6 órában a Széll Kálmán tér - Hűvösvölgy térségében esett el. Az elenyészően kevés létszámú sikeresen átjutók Anyácsapuszta - Zsámbék, Anyácsapuszta - Máriahalom, Dobogókő-Esztergom irányába törték át a zárógyűrűt. Az elfogottakat - különös tekintettel a sebesültekre- többségében ,,felszabadítóink" azonnal kivégezték.
A hihetetlen mértékű emberveszteség miatt 2. Sztálingrádként vonult be a köztudatba. Csakhogy Sztálingrádot kiürítették a civil lakosságtól, míg Budapesten a lakosság többsége a helyén maradt, így az elkeseredett ostrom után prédájává válhatott egy fosztogató, nőket megerőszakoló csürhe számára, a mit a megszállás 46 éve követett.
70 év távlatában sokaknak semmit nem jelent az esemény hiszen évtizedekig még megemlékezni sem engedtek minket, sőt ünnepelni kellett a legyőző megszállókat. Egy keresztény szakrális királyság szállt a sírba, Mária nemzete vereséget szenvedett a kommunizmust támogató kétes pénzügyi csoporttól és a világ legerősebb kommunista közösségétől. Miért léptünk be a háborúba, mondják azok akik nem fogják fel, hogy hazánk számára a háború elkerülhetetlen volt. Trianon magában hordozta a háborút a nemzet igazságának fájó akaratát, az elválasztott magyarokért tenni akarást. Az egész hátterében azonban pontosan azok az erők állnak, akik egykor a trianoni diktátumot és az első világháborút, majd a másodikat is, mocskos pénzügyi tranzakcióik miatt létrehozták. Nem a mi háborúnk volt, de mégis helyt állt a magyar. Miközben több náció megfutott vagy áruló lett, a magyar újra megvédte Európát , azt az Európát aki most piacnak néz minket és tönkreteszi gazdaságilag, rabszolgasorba taszítja nemzetünket. A Széna téri kitörés elején a Vannay zászlóalj és legkeményebb felderítő SS alakulat, majd a nőtlen galántai csendőrzászlóalj törte át a gyűrűt, a jobb szárnyon a 13 . páncéloshadosztály, a bal szárnyon a 8.Florian Geyer lovashadosztály maradékai indúltak az első hullámban. Wolf alezredes a Feldherrnhalle maradék katonáival a Déli pályaudvar, Istenhegyi út - Kútvölgy irányában törtek át. Az első vonalat követő bátor katonák testükkel védték a közöttük haladó lakosságot, de az utcákat már több ezer halott borította, az árulás miatt várakozó oroszok "agyaggalamb lövészethez hasonló módon" irtották a gyűlölt ellenséget.
"Azok, akik kitörtek a várból, szó szerint a földi poklot élték át. Vajda Lajos alezredes, az Esztergomi 1. páncélosok vezető hadbiztosa az alábbiakat vetette papírra a kitörés megindulásáról: ,,Pontosan 20 h-kor az ostromló szovjet csapatok minden képzeletet felülmúló pergőtűzzel árasztották el a várat és a kitörési útvonalat képező utcákat. Bombák, gránátok, Sztálin-orgonáknak nevezett sorozatvetők lövedékei, különböző méretű aknák zúdultak az utcákon összezsúfolódott embertömegek közé. Ez pillanatnyi megtorpanást okozott, de visszafordulni már senkinek sem lehetett, a tömeg sodorta magával kérlelhetetlenül (...) Rövid idő alatt gépkocsironcsok, kifordult belű, szörnyű hullák, emberi csonkok, ahogy a gránát vagy az akna szétszaggatta az emberi testeket. A hullákat és a súlyos sebesülteket nem húzta félre senki. A tömeg taposta őket, a járművek átgázoltak rajtuk. Vér-vér mindenfelé, ordítás. Pattogó német vezényszavak. Káromkodások. Éjszaka volt, de a folytonos robbanásoktól jól lehetett látni (...) Aki járóképtelenné sebesült, azt az előre nyomulók halálra gázolták (...) szörnyű a pusztulás (...) Nem hiszem, hogy volna olyan írói toll, amelyik a maga valóságában tudná érzékeltetni azt a borzalmat, szörnyűséget, ami ott az ember szeme elé tárult! Az a kép, amit ott láttam, életem végéig kísérni fog, azt elfelejteni nem lehet soha!" A kitörés hatalmas véráldozat révén sikerült, mintegy 16.000 fő kijutott a környező erdőkbe, de sajnos a saját vonalakat ebből csak csekély létszám érte el.
A rengeteg halott többsége jeltelen tömegsírokba(12 ismerünk) és tömegesen a Dunába került. Az utóvédként várban hagyott csendőrzászlóalj is az utolsó töltényig kitartott, majd amikor megadták magukat mindegyiket tarkón lőtte a győztes, bosszúra éhes szovjet katonaság. Hasonlóan , lángszóróval és kézigránátokkal "tisztították meg"helyenként a sebesült katonákkal teli kazamatákat is, megerőszakolva a vérben úszó ápolónőket. Bátor csapatainkból kb. 700 -800 fő közötti ember érte el a német vonalakat , Legnagyobb létszámban a Wolf alakulathoz tartozó Wilhelm Schőning alezredes (Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály), és egy kisebb csoport Szilassy László fhdgy vezetésével. Sikeresen áttört még Erst Schweitzer fhgy (13.Pc.hdoszt)csoportja Esztergom irányában, de az összes átjutónak kb csak 10 %-a volt magyar. Voltak és vannak akik felszabadításról beszéltek és beszélnek ma is, de aki ezt így gondolta annak nem hazája, legfeljebb tartózkodási helye Magyarország. A keresztény Magyarország történelmének nemzeti tragédiája az ország 46 éves ateista megszállása, az ország színe-javának véráldozata és meggyalázása, kivégzése és az azóta is tartó agymosása lett. Emlékezzünk meg és ne felejtsük el soha hőseink véráldozatát, a magyar családok szenvedését és legyen szemünk előtt példa ifjúságunk számára, hogy áll még a magyar itt Európa közepén és állni is fog a történelem végeztéig Isten akaratából.
De talán néhány szót a felszabadítókról is. Az orosz csapatok vezetése 3 nap szabad rablást engedélyezett és kifosztották hazánk műkincseit és civil lakosságát, meggyalázták - szinte kivétel nélkül- a 8-90 év közötti lányainkat, asszonyainkat terjesztve a kommunizmus dicsőségét és a szifiliszt, kényszermunkára hurcoltak kb. 50.000 embert és tömegesen mészárolták le a sebesülteket. Egy Logodi utcai asszony naplójából: ,,Ez a hét olyan volt , mint a pokol! Kimondhatatlan, hogy miken mentünk keresztül. Ha most hallunk egy oroszt remeg a térdünk. Összekulcsoljuk kezeinket és kérjük a jó Istent, adja, hogy tovább menjen. Semmink sincs! Ruha, fehérnemű, élelem, ital, mindent elvittek. Éjjel-nappal talpon voltunk és remegtünk. A hét hetes ostrom egy játék volt ehhez a három hetes kínszenvedéshez képest, amit az ostrom után kellett végigszenvednünk."
A kitörés 4 napja alatt a teljes állomány 44 %-a megsemmisült, az oroszok 22 350 foglyot ejtettek, így a katonai áldozatok száma kb. 20.000 főre tehető. A teljes állomány felszámolása még napokig tartó harcok után sikerült, de voltak akik sikeresen bújkálva megmenekültek még hónapokkal később is.
Hát ez volt a mások által még ma is ünnepelt felszabadítás.
Most tehát egy percre tehát hajtsunk fejet, majd a szózat eléneklése után gyújtsunk közösen gyertyát az elesett hősök emlékére, a zsidó gettót megvédő méltatlanul elfelejtett Gerhard Schmidthuber tábornok, a kitörés első perceit irányító Rumohr tábornok, az utolsó pillanatig Perbálig harcoló Billnitzer Ernő tábornok és az idős 70 éves vitéz Prónay Pál,a Vannay különítmény, , az Egyetemi zászlóalj, az Esztergomi páncélosok, Vértessy János páncélos ezredes és az összes katonatársaik előtt. De meg kell emlékezni a fogságba esett és méltatlanul évtizedekig büntetett Karl Pfeffer-Wildenbruch főparancsnok (SS Obergruppenführer) , a magyar csapatok parancsnoka vitéz Hindy Iván (Vezérezredes)és évtizedeket fogságban szenvedő több ezer katonatársaikról is, melyek 1/3-a sohasem térhetett haza.
Kötelességünk (minden gonosz erő működése és ellenkezése ellenére is) megemlékezni és megtartani a múlt hősies emlékeit, hogy az utánunk következő generáció a múlt tapasztalataira építkezve építse fel a magyar jövendőt.
Mert ez a nap 70 évvel ezelőtt a magyar nemzetnek nem felszabadítás, hanem megszállás, a becsület és hősiesség napja volt!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

vitéz lg.Mireisz Tibor hdgy.


Ezek a szerencsétlen emberek a Budapest erőd kitörő katonái közül voltak, akik 70 évvel ezelőtt itt gyülekeztek e téren és a környező utcákban. Buda védelme reménytelenné vált, a Sas hegy már napokkal előbb, Citadella 10.-én délután elesett, így az ellenség belövést nyert az utolsó támaszt nyújtó budai várra is. A kazamatákban 10.000 számra volt a sebesült, a maradék alakulatok esélye a feltétel nélküli fegyverletétel vagy a dicső halál választása maradt. A január óta elodázott kitörés az egyre szorosabb orosz gyűrű miatt kezdett esélytelennek látszani. A felmentésért harcoló Gille és Balck tábornokok alakulatai messzi kilóméterekre harcolta Budapesttől, mely távolságot jégbe, hóba harcolva kellett megtenni a kitörésre vállalkozóknak. 70 évvel ezelőtt 17 óra 50 perckor a főparancsnok elküldte utolsó üzenetét:

" Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsó töltény a csőre töltve, Budapest védői választhatunk a kapituláció vagy a harc nélküli lemészárlás között....Február 11.-én a sötétség beálltával kitörök.... Erők: Németek 23.900, ebből 9600 sebesült, magyarok 20.000, ebből 2000 sebesült, civilek 80 - 100.000. " hangzott el az utolsó rádióüzenet a budai várból Hitler főhadiszállására, de a válasz megvárása helyett a rádiót összetörték. Megkezdődött a II. világháború egyik leghősiesebb és egyben számunkra legtragikusabb akciója, kitörés a budai várból, feladva Európáért feláldozott gyönyörű fővárosunkat.

Budapest ostroma 102 (51 nap bezárt gyűrűben) napig a II. világháború egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma volt. Az ostrom katasztrofális nagyságáról Ungváry Krisztian által közölt adatok beszélnek: a civil lakosság teljes vesztesége minimálisan is 76.000 fő, a magyar és német katonai veszteség kb.32.000 fő a védősereg 44 %-a (Ebből a kitöréskor elesettek kb. 20.000 fő) és kb .80.000.-fő orosz katona. Kimondhatjuk tehát, hogy a magyar civil és katonai veszteség együttesen meghaladta a 105.000 főt. Egyes források szerint azonban a teljes összesített emberi veszteség meghaladta a kétszázezer főt is. A mai napig nincsenek pontos adatok.

Ma már szinte biztonsággal lehet állítani, hogy a világháború nagy találkozása nem az Elbánál lett volna Budapest ostroma nélkül. Ha nincs Budapest hősies védelme, ma nincs Németország és nem lehetne Európai Unió sem, mert a kommunista diktatúra győzött volna szerte Európában (lásd Olaszország,de a teljes Németország is kommunista lett volna , stb.)Persze nekünk magyaroknak, mint a történelem folyamán mindig, ez is csak bajt hozott. - Ha történelmünk folyamán békét kötöttünk volna a tatárral, törökkel, orosszal és engedtük volna egyezséggel átvonulni őket az országon talán ma egy nagy és központi szerepet betöltő nagyhatalom lennénk egy egészen más Európában-. Talán az egykori Szent Korona országai vezetnék a keresztény Európát és nem a pénzügyi világhatalom és kiszolgáló Cohn Banditái.. Miért nem beszélhetjük ki nagyapáink bánatát, emlékezhetünk meg (rendzavarás nélkül - a holokauszt megemlékezéseket sem zavarta meg tudtommal senki) tisztességgel elhunyt hőseinkről és miért kell egykor dicső főterünkön a megszállók hősi emlékművét még 2015-ben is tűrni ? Horthy sikertelen háborús kiugrási kísérlete után az irányítás gyakorlatilag a német hadsereg és a nyilasok kezébe került. Nem tehetett azonban róla a 3. Magyar hadsereg állománya, a civilek és fiataljaink, a Ludovikások, az Egyetemi zászlóaljak stb. (Itt zárták kőrbe édesapámék páncélos alakulatát is akik a gettó védelmére lettek felrendelve és szinte mind-kevés kivétellel- itt is esett el) Ők egyet tudtak, hogy otthon a család és haza, szemben a bolsevik orosz-román csapatok. Talán a bolsevik eszméktől jobban féltek- ma már láthatóan nem minden ok nélkül-, mint a fegyvereiktől. Hosszú és elkeseredett ostrom után 1945. február 11 - 17.-e között a még harcképes csapatok többsége kitörést kísérelt meg a fojtogató gyűrűből. A budai védők kitörése kilátástalan vállalkozás volt. A Német vonalakat kb.740 -800 ember érte el, ennek kb. 10 %-a volt Magyar. Az elesettek minimális katonai létszáma is öt nap alatt kb.17.000.-20.000 -fő, melynek többsége az első 6 órában a Széll Kálmán tér - Hűvösvölgy térségében esett el. Az elenyészően kevés létszámú sikeresen átjutók Anyácsapuszta - Zsámbék, Anyácsapuszta - Máriahalom, Dobogókő-Esztergom irányába törték át a zárógyűrűt. Az elfogottakat - különös tekintettel a sebesültekre- többségében ,,felszabadítóink" azonnal kivégezték.

A hihetetlen mértékű emberveszteség miatt 2. Sztálingrádként vonult be a köztudatba. Csakhogy Sztálingrádot kiürítették a civil lakosságtól, míg Budapesten a lakosság többsége a helyén maradt, így az elkeseredett ostrom után prédájává válhatott egy fosztogató, nőket megerőszakoló csürhe számára, a mit a megszállás 46 éve követett.

70 év távlatában sokaknak semmit nem jelent az esemény hiszen évtizedekig még megemlékezni sem engedtek minket, sőt ünnepelni kellett a legyőző megszállókat. Egy keresztény szakrális királyság szállt a sírba, Mária nemzete vereséget szenvedett a kommunizmust támogató kétes pénzügyi csoporttól és a világ legerősebb kommunista közösségétől. Miért léptünk be a háborúba, mondják azok akik nem fogják fel, hogy hazánk számára a háború elkerülhetetlen volt. Trianon magában hordozta a háborút a nemzet igazságának fájó akaratát, az elválasztott magyarokért tenni akarást. Az egész hátterében azonban pontosan azok az erők állnak, akik egykor a trianoni diktátumot és az első világháborút, majd a másodikat is, mocskos pénzügyi tranzakcióik miatt létrehozták. Nem a mi háborúnk volt, de mégis helyt állt a magyar. Miközben több náció megfutott vagy áruló lett, a magyar újra megvédte Európát , azt az Európát aki most piacnak néz minket és tönkreteszi gazdaságilag, rabszolgasorba taszítja nemzetünket. A Széna téri kitörés elején a Vannay zászlóalj és legkeményebb felderítő SS alakulat, majd a nőtlen galántai csendőrzászlóalj törte át a gyűrűt, a jobb szárnyon a 13 . páncéloshadosztály, a bal szárnyon a 8.Florian Geyer lovashadosztály maradékai indultak az első hullámban. Wolf alezredes a Feldherrnhalle maradék katonáival a Déli pályaudvar, Istenhegyi út - Kútvölgy irányában törtek át. Az első vonalat követő bátor katonák testükkel védték a közöttük haladó lakosságot, de az utcákat már több ezer halott borította, az árulás miatt várakozó oroszok "agyaggalamb lövészethez hasonló módon" irtották a gyűlölt ellenséget.

"Azok, akik kitörtek a várból, szó szerint a földi poklot élték át. Vajda Lajos alezredes, az Esztergomi 1. páncélosok vezető hadbiztosa az alábbiakat vetette papírra a kitörés megindulásáról: ,,Pontosan 20 h-kor az ostromló szovjet csapatok minden képzeletet felülmúló pergőtűzzel árasztották el a várat és a kitörési útvonalat képező utcákat. Bombák, gránátok, Sztálin-orgonáknak nevezett sorozatvetők lövedékei, különböző méretű aknák zúdultak az utcákon összezsúfolódott embertömegek közé. Ez pillanatnyi megtorpanást okozott, de visszafordulni már senkinek sem lehetett, a tömeg sodorta magával kérlelhetetlenül (...) Rövid idő alatt gépkocsironcsok, kifordult belű, szörnyű hullák, emberi csonkok, ahogy a gránát vagy az akna szétszaggatta az emberi testeket. A hullákat és a súlyos sebesülteket nem húzta félre senki. A tömeg taposta őket, a járművek átgázoltak rajtuk. Vér-vér mindenfelé, ordítás. Pattogó német vezényszavak. Káromkodások. Éjszaka volt, de a folytonos robbanásoktól jól lehetett látni (...) Aki járóképtelenné sebesült, azt az előre nyomulók halálra gázolták (...) szörnyű a pusztulás (...) Nem hiszem, hogy volna olyan írói toll, amelyik a maga valóságában tudná érzékeltetni azt a borzalmat, szörnyűséget, ami ott az ember szeme elé tárult! Az a kép, amit ott láttam, életem végéig kísérni fog, azt elfelejteni nem lehet soha!" A kitörés hatalmas véráldozat révén sikerült, mintegy 16.000 fő kijutott a környező erdőkbe, de sajnos a saját vonalakat ebből csak csekély létszám érte el.

A rengeteg halott többsége jeltelen tömegsírokba(12 ismerünk) és tömegesen a Dunába került. Az utóvédként várban hagyott csendőrzászlóalj is az utolsó töltényig kitartott, majd amikor megadták magukat mindegyiket tarkón lőtte a győztes, bosszúra éhes szovjet katonaság. Hasonlóan , lángszóróval és kézigránátokkal "tisztították meg"helyenként a sebesült katonákkal teli kazamatákat is, megerőszakolva a vérben úszó ápolónőket. Bátor csapatainkból kb. 700 -800 fő közötti ember érte el a német vonalakat , Legnagyobb létszámban a Wolf alakulathoz tartozó Wilhelm Schőning alezredes (Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály), és egy kisebb csoport Szilassy László fhdgy vezetésével. Sikeresen áttört még Erst Schweitzer fhgy (13.Pc.hdoszt)csoportja Esztergom irányában, de az összes átjutónak kb csak 10 %-a volt magyar. Voltak és vannak akik felszabadításról beszéltek és beszélnek ma is, de aki ezt így gondolta annak nem hazája, legfeljebb tartózkodási helye Magyarország. A keresztény Magyarország történelmének nemzeti tragédiája az ország 46 éves ateista megszállása, az ország színe-javának véráldozata és meggyalázása, kivégzése és az azóta is tartó agymosása lett. Emlékezzünk meg és ne felejtsük el soha hőseink véráldozatát, a magyar családok szenvedését és legyen szemünk előtt példa ifjúságunk számára, hogy áll még a magyar itt Európa közepén és állni is fog a történelem végeztéig Isten akaratából.
De talán néhány szót a felszabadítókról is. Az orosz csapatok vezetése 3 nap szabad rablást engedélyezett és kifosztották hazánk műkincseit és civil lakosságát, meggyalázták - szinte kivétel nélkül- a 8-90 év közötti lányainkat, asszonyainkat terjesztve a kommunizmus dicsőségét és a szifiliszt, kényszermunkára hurcoltak kb. 50.000 embert és tömegesen mészárolták le a sebesülteket. Egy Logodi utcai asszony naplójából: ,,Ez a hét olyan volt , mint a pokol! Kimondhatatlan, hogy miken mentünk keresztül. Ha most hallunk egy oroszt remeg a térdünk. Összekulcsoljuk kezeinket és kérjük a jó Istent, adja, hogy tovább menjen. Semmink sincs! Ruha, fehérnemű, élelem, ital, mindent elvittek. Éjjel-nappal talpon voltunk és remegtünk. A hét hetes ostrom egy játék volt ehhez a három hetes kínszenvedéshez képest, amit az ostrom után kellett végigszenvednünk."

A kitörés 4 napja alatt a teljes állomány 44 %-a megsemmisült, az oroszok 22 350 foglyot ejtettek, így a katonai áldozatok száma kb. 20.000 főre tehető. A teljes állomány felszámolása még napokig tartó harcok után sikerült, de voltak akik sikeresen bújkálva megmenekültek még hónapokkal később is.
Hát ez volt a mások által még ma is ünnepelt felszabadítás.

Most tehát egy percre tehát hajtsunk fejet, majd a szózat eléneklése után gyújtsunk közösen gyertyát az elesett hősök emlékére, a zsidó gettót megvédő méltatlanul elfelejtett Gerhard Schmidthuber tábornok, a kitörés első perceit irányító Rumohr tábornok, az utolsó pillanatig Perbálig harcoló Billnitzer Ernő tábornok és az idős 70 éves vitéz Prónay Pál,a Vannay különítmény, , az Egyetemi zászlóalj, az Esztergomi páncélosok, Vértessy János páncélos ezredes és az összes katonatársaik előtt. De meg kell emlékezni a fogságba esett és méltatlanul évtizedekig büntetett Karl Pfeffer-Wildenbruch főparancsnok (SS Obergruppenführer) , a magyar csapatok parancsnoka vitéz Hindy Iván (Vezérezredes)és évtizedeket fogságban szenvedő több ezer katonatársaikról is, melyek 1/3-a sohasem térhetett haza.

Kötelességünk (minden gonosz erő működése és ellenkezése ellenére is) megemlékezni és megtartani a múlt hősies emlékeit, hogy az utánunk következő generáció a múlt tapasztalataira építkezve építse fel a magyar jövendőt.

Mert ez a nap 70 évvel ezelőtt a magyar nemzetnek nem felszabadítás, hanem megszállás, a becsület és hősiesség napja volt!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

vitéz lg.Mireisz Tibor hdgy.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Videó: Budapest ostroma
  2018-02-11 12:17:10, vasárnap
 
  Videó: Budapest ostroma


Link




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Ma van a Becsület Napja
  2018-02-11 12:08:00, vasárnap
 
 



A második világháború legkegyetlenebb, legvéresebb leghosszabb ideig tartó város ostroma - Sztálingrád - után Budapest bevétele volt.

Az 1944. december 26-tól 1945. február 13-ig tartó harc folyamatában csak a várnegyed bevétele majdnem hét hétig tartott. Utánpótlás hiányában a védők nem tudták tovább tartani a Várat a túlerővel szemben, megadásról szó sem lehetett. Két választás állt előttük, vagy megvárják, amíg a betóduló orosz horda valamennyiüket lemészárolja, vagy megpróbálkoznak kitörni az orosz vonalakon át.

Amikor a szovjet csapatok már a Széll Kálmán és a Széna téren voltak, a parancsnokság elhatározta a kitörést. Február 11-én este 8 órakor megindult a rohamozók első hulláma, aztán a többi. A kitörés óriási áldozatokat követelt, csak néhány száz magyar katona élte túl a poklot.
A kitörés már a kezdet kezdetén, a Széll Kálmán és a Széna tér körzetében súlyos ellenállásba ütközött, kegyetlen közelharc kezdődött a beásott, elrejtőzött szovjetekkel, akik csak nehezen adták fel állásaikat. Ráadásul erős egységekkel, tüzérséggel, páncélosokkal töltötték fel a kialakított három védelmi övet, amelyekkel gyakorlatilag elzárták az összes lehetséges útirányt. Lesben állva várták az utcákon közeledő tömeget, hogy a kellő pillanatban gyilkos tűzzel árasszák el. A hátrébb jövők már hullahegyeken, nyöszörgő haldoklókon gázoltak át miközben golyószórók kelepeltek, aknák robbantak, lövedékek fütyültek mindenfelé. Kapualjtól kapualjig, fától fáig, romtól romig ugráltak előre a kitörni igyekvő katonák, miközben tüzeltek, ameddig futotta a töltényből. Aztán igyekeztek az elesett szovjetektől orosz géppisztolyhoz jutni, mert ahhoz lehetett lőszert is szerezni.





Ezt írja Garád Róbert az emlékiratában: ,,A Széna térközepén lángolva égett egy közepes harckocsi, melynek német felségjelzését jól lehetett látni. Ez a lángoló harckocsi megvilágította az egész teret, és látni lehetett a harcok nyomait, mert innen az Olasz (ma Szilágyi Erzsébet) fasor felé indult el az első kitörési kísérlet Láttunk mindenfelé fekvő hullákat és járművek roncsait Átjutottunk az Olasz fasor felé vezető út elejére, ahol a házak földszintes ablakaiban főleg német sebesült katonák nyöszörögtek és kértek cigarettát szenvedéseik enyhítésére. Tőlük tudtam meg, hogy a kitörésük nem sikerült és hogy rengeteg halottat láttak."

A kitörés első perceiben-óráiban estek el a legtöbben. Mintegy ötezren a Széll Kálmán és Széna tér, illetve a Margit körút térségében, valamint az innen kivezető utakon, kapualjakban lelték halálukat. Másnap és a következő napokban a még élő sebesülteket elfogottakat a hős, felszabadító szovjet katonák agyonlőtték. A budai erdőkben elfogott mintegy háromezer német és magyar katonát is a helyszínen vagy a kihallgatásukat követően - fittyet hányva a hadifoglyok helyzetét szabályozó genfi nemzetközi egyezményre - agyonlőtték. Sokukat előtte meg is kínozták.





A Vár pincéiben, kazamatáiban maradt 12 ezer főnyi sebesült sorsa még elborzasztóbb. A pincékbe berontó szovjet katonák azonnal elvitték az áramot szolgáltató aggregátort - volt akit a teljes sötétség a műtőasztalon ért A felszabadítók ezután lángszórócsapást mértek a kazamaták bejárataira és kézigránátokat dobáltak be. Csak a volt Honvédelmi Minisztérium pincéiben háromezer sebesült halt tűzhalált vagy fulladt meg. A mai Széchényi könyvtár alatti német kórház egyes kórtermeibe is kézigránátokat dobáltak be, több ápolónőt megerőszakoltak, majd megkéseltek. A HM melletti kórház járóképtelen sebesültjeit az utcára rángatták ki, majd harckocsival tapostatták el őket.

A barbár ,,felszabadítók" a nőket, civileket sem kímélték. T. A. ápoló nővért, miután belsőázsiai származású katonák közül mintegy 15-en meggyalázták, lovakkal széttépették. Egy magyar főhadnagyot, pár német katonát és a helyszínen meggyalázott két német ápolónőt karóba húztak. Budajenő egykori levente lőterén - ez ma sportpálya - a német 13. páncélos hadosztály elfogott katonáival megásatták sírgödrüket, aztán a partoldalról belelőtték őket. 13 tetemet találtak ott nemrég a sírfeltárás során, de valószínűleg fekszenek még német és magyar katonák a futballpálya más része alatt is. Korábban a Kápolnánál emeltek ki 20 tetemet.

A hadifoglyok közül, akiket mégsem végeztek ki nyomban, Sóskúton gyűjtötték össze. Később közülük ötezer a bajai táborból Vaskútra vezető ,,halálúton" vesztette életét. A menetben lemaradókat az őrök főbe lőtték, emléküket ma mindössze egy kereszt őrzi. A hadifoglyok közül a fegyveres SS-eket, a nagyrészt orosz és ukrán segédszolgálatosokat és a sebesülteket azonnal kivégezték.

Az oroszok a sajátjaikkal voltak a legkegyetlenebbek, noha tudták, hogy volt idő, amikor az átállás volt a biztos halált jelentő német fogolytáborok kikerülésének egyetlen módja. Őket karddal szerették összeszabdalni, mielőtt agyonlőtték volna. Aki tehát a német egyenruhások közül nem németül válaszolt, azonnal megölték.

Ezután következett a tíznapos szabad rablás, a civil lakosság legális terrorizálása. Minden létező hadijoggal ellentétes módon 50 ezer civil polgárt hurcoltak el. 13 ezer sosem tért vissza. A civil lakosság teljes vesztesége az ostrom következtében 76 ezer fő. A teljes magyar veszteség a katonákkal együtt 105 500 ember volt.





"....Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja. "
(Alekszandr Szolzsenyicin, Nobel díjas író)

Európa Közepén


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Romániában a magyarellenesség a politikai szintet meghaladó
  2018-02-09 16:46:15, péntek
 
  Romániában a magyarellenesség a politikai szintet meghaladó államhatalmi, stratégiai kérdés





Ezt nem lehet már egyszerűen csak zsigeri magyarellenességgel, voksszerzési törekvésekkel, a centenáriumi évben fellángoló nacionalista hullám meglovagolásának szándékával magyarázni. Az, ami Romániában jelenleg történik minden magyar ügy kapcsán, több ennél: a politikai szintet meghaladó államhatalmi, stratégiai kérdés, melynek igen jelentős külpolitikai dimenziója van.

Azon jobb híján már csak röhögni tudunk, hogy a parlamenti ellenzék jelentős része érvek teljes hiányában kívánja megóvni a marosvásárhelyi katolikus gimnázium újraalapításáról szóló törvényt. Nem is vártunk egyebet e levitézlett, bukott bandától, mely nagyon úgy tűnik, magyarellenességben, opportunizmusban, dilettantizmusban és aljasságban még a szociáldemokratákon is túltesz. Azt viszont már keserűen kell megállapítanunk, hogy az iskolaalapítás ügyét a román média úgymond ,,haladó", Nyugat-barát, Európa-párti, úgynevezett jobboldali része módfelett szorgalmasan igyekezett afféle nemzetárulásként beállítani.

Ennél is lehangolóbb azonban az a gyűlölettől fröcsögő, hisztérikus hangnem, amellyel a sajtó ugyanezen része és a parlamenti ellenzék egésze viszonyul Magyarországhoz és annak kormányához. Szijjártó Péter budapesti külügyminiszter múlt heti bukaresti látogatását olyan rosszallással tálalták, mintha valamilyen ellenség érkezett volna - annak ellenére is, hogy a találkozók után meglehetősen visszafogott, kizárólag pozitív nyilatkozatok hangzottak el mindkét oldalról. A hisztéria odáig fajult, hogy a látogatást követően a bukaresti külügyminisztérium közleményben kényszerült magyarázkodni, mielőtt a propaganda tovább gyárthatta volna elképesztő forgatókönyveit.

Mindezek alapján nyilvánvaló: léteznek Romániában olyan struktúrák, amelyek a pártok és a média segítségével pillanatok alatt képesek felkorbácsolni az indulatokat, a semmiért és a semmiből is magyarellenes hangulatot szítanak - mintha kifejezetten érdekükben állna a két ország közötti kapcsolat megmérgezése. Ennek pedig legkézenfekvőbb magyarázata a külpolitikai irányvonalban keresendő. A román államhatalom veszélyként értelmezi a Budapesthez való közeledést, ezért indul be minden magyar ügy kapcsán azonnal a propaganda, s legyen bár szó egy iskoláról, egyetlen lóugrással máris Putyinnal és diktatúrával riogatnak.

Azért is érdekes ez, mert a két szomszédos állam közötti közeledés valójában tovább erősítené a közép-európai építkezést, és Lengyelországgal, Szlovákiával, Csehországgal közösen olyan erős hatalmi pólus alakulna ki a térségben, amely már a nyugati ,,nagyokkal" is más pozícióból tárgyalna.

Az tehát a legfőbb kérdés, hogy kinek áll érdekében ezen erőtér létrejöttének megakadályozása. A legvalószínűbb és leginkább jóhiszemű magyarázat az lehet, hogy a román államhatalom - mely stratégiai kérdésekben a választott, politikai hatalom fölött áll! - kizárólag az Európai Unió magját alkotó nyugat-európai hatalmak és Amerika oldalán látja biztosítottnak jövőjét. Fél, nem tud, nem akar, esetleg nem hagyják másként cselekedni?

Farcádi Botond - 3szek.ro


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
A magyarság léte azokon múlik, akik hisznek benne
  2018-02-07 20:17:56, szerda
 
 



A főhatalom kérdése a jövő legfontosabb útja

A magyarság léte azokon múlik, akik hisznek benne

A Szent Korona hazatérésének 40. évfordulója alkalmából országszerte megemlékezéseket tartottak.

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templomban január 5-én volt az egyik központi megemlékezés. A harangszó után a hagyományőrző koronaőrök kísérték be a Szent Korona másolatát, az amerikai és a magyar nemzeti zászlóval. dr. Holló József nyugállományú altábornagy mondott beszédet, valamint köszönetet Amerikának és a koronaőröknek. A budapesti Amerikai Nagykövetség képviseletében David J. Kostelancik ideiglenes ügyvivő köszöntötte magyar nyelven a megemlékezőket.

Január 6-án a Szent Korona visszaszolgáltatásának 40. évfordulója alkalmából nyílt napon tekinthették meg a hosszú sorokban várakozó érdeklődők a kupolacsarnokban elhelyezett Szent Koronát. A híradások szerint több, mint ötezren éltek az alkalommal.

Nemzeti ereklyénk a II. világháború következtében hosszú, viszontagságos utat járt be.

Radvánszky Albert és Perényi Zsigmond koronaőrök 1944-ig a budai vár páncélkamrájából a vár bombabiztos óvóhelyére vitték a koronázási ereklyéket. Szálasi Ferenc hatalomátvételének előestéjén elásták a kincseket, ezúttal a koronaőrség szenespincéjében. Ezt követően titokban a veszprémi sziklabarlangba menekítették, ahol a Magyar Nemzeti Bank értékeit is őrizték. A szovjet hadsereg előretörése és megszállása miatt a korona ékszereket Veszprémből Kőszegre, onnan Velembe, majd Ausztriába végül Frankfurtba menekítették és ott elrejtették. A koronázási palástot Mattsee város plébánosának gondjaira bízták, aki a Szent Korona elrejtésére azonban nem vállalkozott. Ezért a koronát, a jogart és az országalmát Szálasi utasítására egy benzineshordóban elásták.

Az amerikaiak az elfogott koronaőröktől végül tudomást szereztek a koronázási jelvények hollétéről. A rejtekhelyet felásták, majd előbb a frankfurti Deutsche Reichsbankba, és onnan az Amerikai Egyesült Államokba vitték a magyar koronát, ahol a Kentucky állambeli Fort Knox katonai támaszponton őrizték, 33 évig.

A Szentkoronát a koronázási ékszerekkel Jimmy Carter amerikai elnök adta vissza Magyarországnak, amiben jelentős szerepe volt az Amerikai Magyar Baptista Szövetség vezetőjének Haraszti Sándornak, aki Billy Grahamnak, a híres prédikátornak közbenjárását kérte a korona visszaszolgáltatása érdekében. A végre jogosan visszaszolgáltatott koronázási ékszereket Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vezetésével érkezett küldöttség az Országházban adta át ünnepélyes keretek között 1978. január 6-án. Az ünnepségen amerikai kérésre magyar részről Kádár János nem vehetett részt.

Restaurálást követően a koronázási ékszerek (korona, jogar, országalma) a Nemzeti Múzeumba kerültek. Csak 21 esztendő múlva 2000. január 1-én kerültek át az Országház kupolacsarnokába a karddal együtt.

Január 7-én a Nemzetegyesítő Mozgalom és a Horthy Miklós Társaság a Hazatérés Temploma színháztermében tartott megemlékezést.

A zsúfolásig megtelt színházteremben zömmel idősek és középkorúak voltak jelen. Fiatalokat csak elvétve lehetett látni. A megemlékezés a Himnusz közös éneklésével kezdődött, melyet Vesztergám Miklós tárogatóművész kísért. A házigazda dr. Hegedűs Loránt lelkész köszöntötte a megjelenteket és mondott áldást.

Dr. Dévényi Ferenc atya a Szentkorona Társaság elnöke beszédében a korona szent, apostoli és királyi voltát emelte ki. A Szent Istváni örökség tiszteletben tartását kérte úgy a korona és a nemzet Szűz Máriának történő felajánlásának, mint az Intelmeknek betartását illetően. Isten a béke, a szeretet, a győzelem, amit megmaradásunk érdekében nem veszíthetünk el.

Dr. Papp Lajos szívsebész professzor ,,Szívvel lélekkel" szólt az egybegyűltekhez. Aki ide született, az a világ egyik leggazdagabb, legszebb, legegészségesebb tájegységére született, és a tudás nyelvét kapta ajándékul, amiért hálát adhat a jó Istennek. Nekünk küldetésünk van, amit nem mindig ismerünk fel.

Majd egy közel 12 évvel korábbi 13 közismert magyar személy* Magyar Nemzethez kiáltványának mai aktualitására hívta fel a hallgatóság figyelmét.

Hangsúlyozta a Szentkorona Tan fontosságának felismerését, s azt, hogy amit a Szentkorona jelképez, képvisel, az a magyarság igazi alkotmánya, és annak ma is érvényesnek kell/ene lennie, mert jelenleg csak alaptörvényünk van.

Hangsúlyozta, hogy Magyarország helyzete igen nehéz, de ma sem reménytelen, mert léte sohasem azokon múlik, akik nem hisznek benne, hanem azokon, akik hisznek benne.

A 12 évvel korábbi kiáltvány megfogalmazói és aláírói a nemzet jövője iránti felelősségtől és aggodalomtól áthatva, nyomatékosan hívták fel a figyelmet arra, hogy nemzetünk és a magyar állam talpra állásának halaszthatatlan feltétele a történelmünk során kiérlelt, a Szent Korona Tanban jelen lévő, megingathatatlan elvekre épülő magyar történelmi alkotmány jogfolytonosságának helyreállítása. Ami mai napig várat magára.

Magyarország alkotmánya nem évszámhoz köthető, hanem történelméhez. A magyar alkotmány a magyar nemzet ezeréves létében gyökerező, munkáló, érlelődő és meg-megújuló államalkotó akarata.

Amit ma alkotmánynak neveznek, az nem alkotmány, az csak egy alaptörvény. Az alaptörvénynek pedig tisztelnie kell az alkotmányt!

Az alkotmányosságot az 1944- március 19-i német megszállás függesztette fel. A mai alaptörvényt a háborús győztes, a megszálló szovjet nagyhatalom kényszeríttette ránk 1949-ben. Ez a törvény alkotmányosan semmis. Ezzel az alkotmánynak nevezett diktátummal kívántak törvényességi látszatot adni több évtizedes hatalombitorlásuknak.

Ez a diktátum máig érvényes, a 1949/XX. törvény 77.§(1)- révén, amely a magyar államot megfosztotta saját, ősi alkotmányának, még az emlékétől is. Ez az alaptörvény megszüntette Európa egyik legrégibb jogrendjét

Magyarországot az idegen érdekeket kiszolgáló jogszabályok igájába kényszerítette, legitimmé téve a kommunista állampárti terrort, meggyalázva a magántulajdon szentségét, elfogadottá téve az államosítást, majd 1989 után bekövetkezett, magánosításnak nevezett rablásokat.

Ez a - többszöri módosítással - máig megtartott alaptörvény ma is arra szolgál, hogy a nemzet öntudatra ébredését lehetetlenné tegye.

Bár a katonai megszállás megszűnt, Magyarország mégsem tért vissza ősi alkotmányához.

Az igazi alkotmány ismérvei kapcsán kiemelte, hogy hatalmi fölény, erőszak, önkény, alkotmányt nem teremthet, mert az alkotmány csak az erkölcsnek és igazságnak engedelmeskedő hatalmat ismeri el. Az Európa közepét jelentő Kárpát-medencében a magyarságnak nincs jövője, mert nincs társadalmi béke, társadalmi igazság, sem szolidaritás sem boldogulás, sem otthonosság.

Mivel nincs szabadság, nincs egyenrangú európai részvétel sem számunkra.

A történelmi alkotmány hozzá nőtt a magyarsághoz, részévé vált, úgy, mint az anyanyelve, amely nélkül nem létezhet, amely nélkül védtelen.

A történelmi alkotmány korszerű kidolgozása, és a Szent Korona tanának közismertté tétele, annak elfogadása, azaz a jogfolytonosság helyreállítása nem pártpolitikai kérdés, hanem a magyar közélet szereplőinek kötelessége, mert az, az ország és a magyarság újraéledésének feltétele.

Papp Lajos professzor úr arra kérte a pártokat, hogy ne a nemzetközi háttérhatalmak érdekeit képviseljék, hanem valódi alkotmányos kormányzásra törekedjenek!

Van még a magyarságban annyi erő, testi-lelki elnyomorítása ellenére, hogy előbb vagy utóbb, magára eszmélve visszavegye ősi szabadságát!

Isten kegyelméből Magyarország a magyaroké - gondolattal fejezte be megemlékezését.

A Szent Koronát 11 alkalommal tulajdonították el, de mindig hazatért a Kárpát-medencébe.

Dr. Bene Gábor az évforduló kapcsán az értékelvű nemzet szükségességét hangsúlyozta. Majd röviden ismertette a koronával kapcsolatos nézeteit.

40 esztendeje tért haza a Szent Korona az USA ,,védőőrizetéből" azzal a szigorú feltétellel, hogy az Őt megillető helyre kerüljön vissza. Az 1978 január 6-án jogosan visszakapott Szent Korona a Nemzeti Múzeumban töltött 21 év után, került az Országházba vissza. Ezzel azonban csak az anyagi világban került a helyére, noha a szellemi világban is a Szent Koronát illeti a főhatalom! Sajnálatosan szellemi világunkban máig nem nyerte el méltó helyét, mivel az önző, pártoskodásban gondolkodó nép ma akadály előtte. Azért lenne a méltó helye a főhatalomban, mert az igazságos magyar jogállam szokásjogának őrzője.

A Szent Korona egyrészt tárgy, másrészről viszont zsarolhatatlan, élő személy, vagyis maga a Magyar Nemzet. A Szent Korona rendkívüliségét az is jelzi, hogy az általánosan elfogadott szokásjog szerint csak az lehetett Magyarország törvényes uralkodója, akit csak három feltétel teljesítésével avattak királlyá. Eszerint csak a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában az esztergomi érsek által celebrált misén a Szent Koronával hitelesített koronázás számított érvényesnek.

Bene Gábor összefoglalva a korona személyiségének bonyolultságát adó körülményeket a következőkben látja:

- A főhatalom a méltó helye, de nincs ott.

- -Bár beavató tárgy, de egyben zsarolhatatlan főhatalmi személy is.

- Valójában a jog és az alkotmányos igazságosság ősi foglalataként működő beavató korona egyúttal az Értékelvű Magyar Nemzetet képviseli.

- S a Nemzet az egyetlen olyan szervező erő, amely nem eshet bele a pártoskodás csapdájába!

A Szent Korona ősi alkotmánya működött a bolsevista korig. Sajnos tökéletessége ellenére - emberi voltunkból fakadóan - nem tudtuk még soha tökéletesen megvalósítani az igazság jogrendjét.

De bíznunk kell abban, hogy minden tökéletlenségünk ellenére jobb lenne az igazságosabb ősi rendszerben élni, mint a mai pártokrata hamisságban.

Államéletünk válságát mindenki érzi, de a közvélemény nincs tisztában azzal, hogy ezt mi okozza. A hagyományőrzés nem jelenti azt, hogy maradiak lennénk, de azt igen, hogy a történelmünk során bevált jó szokásokat megtartjuk és alkalmazzuk.

Zétényi Csukás Ferenc a Szentkorona országa a Horthy-korszakban előadása hangzott el a szünetet követően.

Az előadások végén a közönség kérdéseire adtak válaszokat.

A megemlékezést kitüntetések átadása, Publik Antal székely előadóművész szavalatai s unokájának Vas Ildikónak magyar népdal éneklése tette hangulatában is emlékezetessé. Nyers Csaba ősmagyar étel különlegességekkel lepte meg a hallgatóságot, valamint az előadók könyveit is megvásárolhatták az érdeklődők.

Január 8-án zajlott egy szintén központinak tekinthető rendezvény. Az Igazságügyi Minisztérium, a Magyar Alkotmánybíróság és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös tudományos konferenciát tartott 2018. január 8-án 10-13 óráig a Jog-és Államtudományi Kar II. János Pál pápa termében. A konferencia fővédnöke dr. Áder János köztársasági elnök volt. A köszöntő üzenetet Arthur Scheier New York-i Park East Zsinagóga rabbija mondta a Szent Korona konferencián.

***

*A Magyar Nemzethez kiáltvány aláírói: Bakay Kornél, Fáy Árpád, Hargitay András, Jelenczki István, Kiss Dénes, Kiszely István, Kocsis István, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Molnár V. József, Papp Lajos, Siklósi József, Szabados György. Magyarország 2006. március 19.

Orbán Éva

a cikk a KAPU 2018/1.sz.jelent meg

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Világszenzáció: Magyar származású arab törzs Izraelben!
  2018-02-01 16:34:48, csütörtök
 
  Világszenzáció: Magyar származású arab törzs Izraelben!


Link

Egy magát magyarnak valló arab törzset talált a Heti Napló Izraelben. Minden férfit Lajosnak hívnak és van egy kiszáradt tavuk, aminek neve Balaton! Novák András riportfilmje.




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Lezsák Sándor: Csendes ima a Belvárosi Plébániatemplomban
  2018-01-30 20:18:35, kedd
 
  Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata

Nehéz terhekkel járulok eléd, Uram! Engem arra kértek Szent Hajlékodban, hogy beszéljek a Horthy családról, a kormányzóról, hitveséről, fiairól és Ilona asszonyról.

Itt, a Belvárosi Plébániatemplomban Szent László királyunk, Szent Erzsébet és Szent Gellért vértanú püspökünk ereklyéje olyan szívünket dobogtató, lelkünket mozgósító erőt ad csendes imánkhoz, amely távol tart minden méltatlan gyanakvást. Te jól tudod, Uram, hogy nem a kedveskedő nosztalgia, még kevésbé a provokáló szándék vezet bennünket. Amikor a Horthy családra és Horthy Miklósra emlékezünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vesztes háború után, a kíméletlen és brutális kommunista terrort követően a kivéreztetett magyarságnak és a példátlanul megcsonkított hazánknak olyan vezetőt adtál, Uram vitéz nagybányai Horthy Miklós személyében, aki képes volt rendbe tenni országunkat a két világháború között. Revíziós politikája történelmi szükségszerűség volt. Nem törődhetett bele az ország területe kétharmadának elcsatolásába. Az mindmáig a gyalázatos tria­noni döntéshozók szégyene!

Horthy Miklós az ország kiszolgáltatott helyzetében, a hitleri hadvezetéssel szemben is vette a bátorságot a lengyelországi lengyel és köztük zsidó menekültek befogadásához. A kormányzó vette a bátorságot, hogy Európában egyedül fegyveresen védje meg honfitársainkat, a budapesti zsidóságot, és hogy amíg csak lehetett, ellenálljon a zsaroló Hitler követeléseinek a zsidóság érdekében is. Nem botrány tehát - inkább természetes gesztus -, hogy az iszonyú és embertelen holokauszt, a vészkorszak emléknapján, szentmise keretében katolikus hívőként emlékezünk Magyarország kormányzójára, családjára is. Zsidó honfitársaink példát vehetnének azon zsidó honfitársainkról, akik méltányolták Horthy Miklós kormányzó bátor döntéseit, és ezt számos formában kifejezésre is juttatták. Részükről sem kellene több, mint méltányosság a megítélésben.

Jól tudom, Uram, hogy szinte lehetetlent kérek. Akik elszenvedték az üldöztetést, a megbélyegzést, a haláltáborok megsemmisítő borzalmait, azok és utódaik örökké sirató kegyelete szent és sebezhetetlen. Mégis azt kérem tőled, Uram, hogy segíts bennünket a megbékélésben!

Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata, akinek személyiségét, életútját tudatosan bemocskolták, eltorzították. Részleteiben elemezni, tényekkel szembesíteni az évtizedeken át tudatosan torzított, Horthy Miklósról alkotott képet, történészek feladata, felelőssége. Történészek feladata ezt elvégezni a tudományban, az oktatásban, az iskolai tankönyvekben. De politikusok, közéleti emberek dolga megbecsülni és bátran, mindenféle támadás ellenére vállalni a Horthy-korszakból és a kormányzó államférfiúi tulajdonságaiból mindazt, amit józan ésszel és méltányossággal ma is vállalhatunk, és vállalnunk is kell.

Idő kell ehhez, Uram, még több gyógyító idő, és rendkívüli türelem.

Horthy Miklós családi történetét most fölidézve, óhatatlanul eszembe jut magának a családnak, az örök családnak a jelentősége az ember életében és sorsában, valamint a családfő és a szülők szerepe az utódok élettörténetében.

Nyilvánvaló, Uram, hogy Horthy Miklós jelleme, emberi tartása nemcsak átöröklés, de férfiúi példája révén is elháríthatatlan hatással volt a fiúk magatartására, jellemére. István jellemében és sorsában jól látható ez a hatás. Tartás, férfiúi bátorság - sok más tulajdonság mellett - az apa nyomán, az ő életútja példája alapján sorsalakító tényező volt István életében és halálában. Ki tudja, milyen sors várt volna rá, és milyen sors várt volna hazánkra, ha 1942-ben Alekszejevkában nem akar bizonyítani, ha nem akarja megmutatni ottani környezetének és bajtársainak, hogy ő a kormányzó helyetteseként, Horthy Miklós elsőszülött fiaként nem kivételezett katona a háborúban. Ha nem akarja bizonyítani, hogy a haza védelmében nincs kivétel; mindnyájunknak ott és akkor kell teljesíteni, ahová éppen rendelték és éppen akkor, amikor kell.
Megfordulhatott Horthy István fejében az is, hogyha a frontszolgálatot vállalja és következetesen végigviszi, akkor hihető lesz mindenki előtt az is, hogy a kormányzó helyetteseként vagy akár kormányzóként is megállja a helyét, bízhatnak benne, hazája számíthat rá. István személye talán lehetett volna nemzetünk számára az utolsó sorsfordító esély. Nem lehetett, mert korai halálában éppúgy, mint életében meghatározó erővel nyert szerepet az öröklött és az édesapai példázat nyomán a becsület törvényét mindig szem előtt tartó jellem.

A család összetartásában, szervezésében és a kormányzónak nyújtott csendes, de annál biztosabb támogatásában - mint általában a közéletben, a politikában szerepet vállaló férfiak életében - a maga asszonyi és édesanyai mivoltában ugyancsak pótolhatatlan a feleség hivatása és feladatvállalása. Ez is családfenntartó szerep. És minél nagyobb felelősség hárul a férfira, a családfőre a nagyobb család, a nemzet sorsának alakításában, annál nagyobb, annál fontosabb az asszonyi, az anyai hivatás teljes értékű betöltése. Horthy Miklós hitvese, Purgly Magdolna asszonyi támaszt jelent férjnek, gyereknek, és ez a támasz, amely a szűkebb családnak biztosíték, nélkülözhetetlen a nagyobb család, a népközösség, nemzetünk számára is.

A Horthy család belső biztonságának, szeretetteljes közösséggé formálásának és fegyelmének aligha lebecsülhető szerepe volt a túlélésben. Hiszen István tragikus halála, ifjú Horthy Miklós elrablása, a német megszállás, nemzetünk háborús veszteségei, majd az emigráció, a mindennapi élet megszervezése Estorilban, idegen környezetben, távolról a haza aggasztó sorsát figyelve, csak a család megtartó erejével volt lehetséges.

A család háborús életének és emigrációs utóéletének rendíthetetlenül hűséges szolgálója volt Ilona asszony, Horthy István özvegye, Horthy Miklós menye, aki évtizedeken át tartotta a család emlékezetét nemzetünk tudatában.

Uram, öt esztendővel ezelőtt hívtad Égi Útjára Ilona asszonyt, akit a Család kérésére ebben a templomban búcsúztattam, és szólhattam a történelmi évtizedeket megidéző életéről. Ilona asszony Horthy Miklós kormányzó mellett a vészterhes fenyegetettségben részt vállalt a kiugrási kísérlet és a zsidómentés kockázatos részfeladataiból. Történelmi örökséget, sorsot viselt évtizedeken át hűséggel, becsülettel, tisztességgel. Aki egyszer is Ilona asszony szemébe nézett, aki fényképen, híradós felvételen vagy Koltay Gábor filmjében érzékelte tündöklő szemének ragyogását, a múltat idéző mondatainak selymes sodrását, az megköszöni Néked, Uram, amiért engedted, hogy Ilona asszony kilencvenöt esztendeig szolgálja hazáját, s legyen visszaemlékezésében, könyvében hiteles koronatanúja a kormányzó úr, Horthy Miklós életének.

Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy erőt adtál, és mindent leírhattam. Tanításoddal élünk: nem lehet üdvözítő a kényelmes kereszténység. Csak az egyenes beszéd köthet, erősíthet olyan megbékélést, amely a kölcsönös tisztelet, megértés és méltányosság jegyében képes tartós nemzeti összefogást formálni. Erre pedig, Uram, mint mindenkor, most is erős szükségünk van.

Kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

Elhangzott volna 2018. január 27-én Budapesten, a Belvárosi Plébániatemplomban


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
     1/108 oldal   Bejegyzések száma: 1072 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 213 db bejegyzés
Összes: 23154 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6008
  • e Hét: 21202
  • e Hónap: 146425
  • e Év: 368259
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.