Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 207 
Ezért tulajdonítottak mágikus erőt a karácsonyi asztalnak
  2017-12-14 21:06:38, csütörtök
 
 



Régen a hagyományos karácsonyi asztal nem csupán az ünnepi ételek miatt kapott központi szerepet a családok életében. A karácsonyi asztal állításával igyekeztek elérni, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen.

Cél volt az is, hogy a karácsony éjjelén betérő angyalok, halottak, s a Kisjézus szállást és ennivalót találjanak a háznál.





A karácsonyi ételeknek, az asztalra került tárgyaknak mágikus erőt tulajdonítottak, később egész évben használták őket a baj elhárítása vagy megelőzése érdekében.

Alma, só, tojás, fokhagyma és vöröshagyma az asztalon

Először az erre a célra készített abroszt terítették fel. Tálban sült hús, kolbász, hurka, szalonna, frissen sült kenyér, kalács, dió, de méz és bor is került az asztalra. Kistányérban magvakat, kosárkában hagymát, fokhagymát, tököt, almát tettek rá. Utóbbi a család összetartozását jelképezte. A gazda felvágott egy almát annyi felé, ahányan vannak a családban, és egyszerre megették, hogy együtt maradjanak.

A karácsonyi asztalra helyezett só a néphagyomány szerint alkalmassá válik tehenek, méhek megvarázslására, gyógyítására, a tojás az állatok egészségét biztosítja. A fokhagymát éjfélkor az állatoknak adták, hogy a rontást távol tartsák vele.





A vöröshagymával a következő év időjárását jósolták meg. A tököt azért helyezték az asztalra, hogy jó módban, egészségben éljenek. Az asztalon lévő bort torok- és fülfájás gyógyítására használták.

Ekevas és patkó is kerülhetett az asztal alá

Az asztal alá szénát, szalmát szórtak, gazdasági eszközöket helyeztek. Ezek lehettek ekevas, járom, lószerszám, borona, asztal lába köré csavart tehénlánc, kaszakő, néhol sodrófa, mángorló, ácsszerszámok... Így próbálták biztosítani, hogy jó legyen a termés, az eszközök tartósak, jól használhatóak maradjanak egész évben.

Az abrosz varázsereje

A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. A karácsonyi abrosszal kizárólag ekkor terítettek, de évközben is előkerült más céllal. Varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították. Az abrosszal megelőzésképpen is betakaróztak, így próbálták elérni, hogy ne legyenek betegek. A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát.





Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát.

Az asztalra helyezett magvak célja a jövő évi jó termés, a bőség bevonzása volt. A leszedés után a baromfinak adták a magokat, hogy jobban tojjanak.

Ez lett az ételmaradék sorsa

A karácsonyi abroszon felhalmozódott ételmaradéknak, morzsának mágikus erőt tulajdonítottak, ezért az állatok elé szórták, hogy azok egészségét, termékenységét megőrizzék. Azt tartották, hogy a karácsonyi morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák. Az asztal leggyakrabban aprószentek napjáig érintetlen maradt. Külön esemény volt az asztalbontás. Miután mindent összepakoltak, a morzsákat egy külön zsákocskába tették. Ezzel visszaállt a hétköznapok rendje, véget ért az ünnep.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Betlehemezés, csobánolás, regölés – Karácsonyi hagyomá
  2017-12-12 19:58:51, kedd
 
  Betlehemezés, csobánolás, regölés - Karácsonyi hagyományok nyomában





A téli ünnepkör - így a karácsony is - többségében vallásos eredetű szokásokat tudhat magáénak, de meghonosodtak mágikus eredetű rítusok is.

Meglepő, de karácsonyhoz közeledve egyre több és több évkezdő jellegű népszokással találkozhatunk, elég csak a Katalin, András, Borbála vagy Luca napi hagyományokat említeni. Ennek oka és eredete egészen a honfoglaló magyarságig megy vissza.

Az akkori emberek ismerték a földművelést, de leginkább állattenyésztéssel foglalkoztak, így az időszámításuk eltért a földművelőkétől. Évkezdésük kialakulása a nyári legelőre és a téli szállásra vonulástól függött, ezért ünnepelték az újévet karácsonykor Magyarországon egészen a 16. századig.

Betlehemezés


A karácsonyi népszokások középpontjában természetesen a betlehemezés áll, aminek több változata is van.

Leggyakoribb formája, a legtöbbünknek ismert előadás, amiben általában gyerekek játsszák el a megszokott, mókás pásztorjátékot kifordított állatbőr bundában.

Dunántúlon és a Felső-Tisza vidékén a betlehemezés egy másik változata él, ahol ugyanezt az előadást bábukkal játsszák el.

Tolna megyében a Bukovinából betelepült székelyek egy úgynevezett csobánolással ünnepelnek. Ilyen alkalmakkor felnőtt férfiak adják elő a karácsonyi misztériumot állatbőrből készült ijesztő maszkokkal. Szintén ide kapcsolható, bár vallásos eredete vitatható, mikor a pásztorok különböző zajkeltő eszközökkel körbejárják a templomot, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és boszorkányokat.

Vesszőköteg, regölés

Nem egyházi jellegű népszokásaink egyike az Ipolyság településein, hogy karácsony böjtjén egy csordás vesszőköteggel a kezében kopogtat be azokba a házakba, ahol tehenet tartanak. A hagyomány szerint a gazdasszony annyi vesszőszálat vesz ki a kötegből, ahány tehenet tartanak és ezzel megcsapkodja a csordás lába szárát, ezzel biztosítva a jó tej- vagy húshozamot a jövő évre.

Egy másik, az előzőnél ismertebb szokás december 26-ához, karácsony másnapjához kapcsolódik, a regölés. Ebből az alkalomból gyerekek, legények és felnőtt férfiak házról házra járnak és bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Egyes nyelvészek szerint a regölés kifejezés ősmagyar eredetű, kántálásuk és énekük ezért visszavezethető az egykori sámánok révülésére.

A Dunántúlon és Udvarhelyen, Erdélyben a legények láncos bottal és köcsögdudával járnak regölni, az eladósorban lévő leányok házánál énekelni varázséneküket. A termékenység-varázslattól jó egészséget és vagyont remélhet a gazda. Más esetben egy leányt és egy legényt regölnek össze, ami azt jelenti, hogy szerelmi varázslattal kötik össze őket. Mindenfajta regölést megelőz egy bemutatkozó rész, mikor elmondják, hogy ők István király szolgái, nem tolvajok, csak varázsénekeikkel minden jót szeretnének kívánni.

December 26-án István vértanút ünnepeljük, de az István név olyannyira összekapcsolódott első királyunkkal, hogy ezért az ő szolgáiként mutatkoznak be a regösök.

Terített asztallal kapcsolatos hagyományok

Szenteste az asztalra egészséges diót és almát volt szokás tenni. Az egészséges dió az egészséget, az alma a termékenységet szimbolizálta. A dió esetében nagyon fontos volt, hogy egészséges legyen, mert a beteg dió betegséget hozhat az elkövetkezendő évben.

A karácsonyi vacsora végeztével az almát felvágták annyi szeletre, ahányan az asztalnál ültek, így mindenkinek jutott egy darab, amit aztán megettek, ezzel jelképezve, hogy amilyen kerek az alma, olyan összetartó legyen a család.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Kísérlet az eredeti Mikulás-jelenség hiteles rekonstrukciójá
  2017-12-06 00:28:25, szerda
 
  Kísérlet az eredeti Mikulás-jelenség hiteles rekonstrukciójára





A 20. század szekularizált, mindenben eladhatóságot kereső márkaképviselői károsan eltorzították és a maguk hasznára fokozatosan átalakították azt a keresztény alapú Szent Miklós-tiszteletet, amely addig hosszú évszázadokon keresztül eleven, a társadalmat is jótékonyan ösztönző-nevelő hatású hagyományt jelentett. A 4. században élő, karitatív lelkületű, szent püspök ünnepnapjához kötődve a mai médiában és a közéletben is javarészt egy olyan kilúgozott-degradált "Mikulás-brand" jelenik meg, amelyik pocakos-szakállas alakja, piros süvege és ruhája alapján rögtön azonosítható, és onnantól bármilyen "komiszságra" bevethető. Kell-e mondanom, hogy leleményes, felvilágosult és korlátokat nem tűrő világunkban "mikulásozás" terén a fantáziának nem lehet többé semmiféle határt szabni... Sajnos mai tendencia, de nagy kár lenne, ha az eredetileg értékteremtő-/erősítő hagyomány és léleknemesítő tanúság ellenében felülkerekedne a kilúgozott, tartalmatlan, legfeljebb másodpercnyi röhögéssel gazdagító mítosztalanítás, amely az általánosan ismert Szent Miklós alakjából a magadiktálta kifordult silányságával együtt Dugovics Tituszként rántaná magával a benne hordozott értékeket és követésre mozgósító erényeket is.

Szent Miklós példája korunk számára is időszerű mondanivalót hordoz, és erre talán soha nem szorultunk annyira rá, mint manapság. Hogy megkönnyítsem a lehetséges tanulságokhoz vezető utat, szeretném 10 gondolatban megközelíteni a "Mikulás-projekt" jelentőségét:

1. A Mikulás-hagyomány történelmi személyt, Szent Miklós myrai püspök alakját és lelkiségét hordozza. (A Gyed Maróz, a Télapó, a Coca Cola-apó stb. inkább mitológikus, mese- vagy reklámfigurák, amelyeket egy-egy ideológiai rendszer helyenként Szent Miklós ellensúlyozására, semlegesítésére is bevetett.)

2. December 6-án (vagy 5-én este) nem Szent Miklós jön el, de az érkező "Mikulás" őt képviseli, lelkiségét jeleníti meg, utánozza.

3. Szent Miklós a (krisztusi) jótettek szentje és lelkesítő jó példája. Olyan, valóban önzetlen és a Jézus Krisztus által hirdetett szeretetből fakadó, segítő jótetteké, amelyek nem feltétlenül várnak viszonzást: köszönetet, viszont szeretetet, fizetséget, ellenszolgáltatást, mert valódi szeretetből, szívbeli békéből és alázatos jóságból történnek. Jézus mondja: "Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok (ti. a Mennyek Országában)" (Lk 6.35). Az ilyenfajta krisztusi ajándékozó egyfajta "ellensúlyozást" mégis érezhet: a megajándékozott személy meglepett örömét, meg azon megnyugtató hitét, hogy ezzel Istent szolgálja, aki "rejtekében is látja és számon tartja az övéit". Már az önzetlen lelkiségnek ez a reklámja megér egy Mikulás-ünnepet.






4. Ha a Mikulás mellett krampusz is van, az kétféle módon értelmezhető:
- vagy megkötözve jelenik meg, ami azt jelképezi, hogy Miklós püspök hitének hűségével és az önzetlen szeretet gyakorlásával sikeresen ellnállt a sátán kísértéseinek, és a gonosz hatalmát Krisztus erejével bilincsbe zárta;
- vagy szabadon, azaz immár megszelidítve, alárendelten szolgálja őt, pl. az ajándékok kiosztásában.

5. Szent Miklós "a jótettek kultúráját" (amelyet számos szent életében, mi szaléziak pl. Don Bosco minden napjaiban láthatunk) egyházvezetőként, azaz felelősséget hordozóként és hatalmat gyakorlóként élte! (Ezt a hatalmat jeleníti meg jelképes kellékként a püspöki pásztorbot.) És ha egy mozgalmas korszakban sok egyéb fontos teendője mellett erre is volt ereje és ideje, gondolhatjuk, hogy ez életének szerves és természetes része volt. Ez a maga időszerűségében ma is arra figyelmezteti korunkat, hogy a hatalom szeretete helyett a szeretet hatalmát érvényesítsük.

6. Ha az utókor mégis tudhat Szent Miklós eredetileg titkosnak tervezett jótetteiről, az nyilván azért van, mert az egyes eseteknél itt-ott porszem került a gépezetbe. Bizonyára százával vannak az általunk nem ismert egyéb szeretetgyakorlatai. Lelkületébe ma se férne bele, hogy jócselekedete közepette mobiljával selfie-t készítsen, netán a sajtó munkatársai jelenlétében végezze...

7. Szent Miklós - amúgy is ennyire időtálló és időszerű - lelkiségét nem lehet és nem is szükséges mítosztalanítani, nem kell pl. attól tartani, hogy mi lesz, ha a gyerekek számára kiderül, hogy ki játszotta a Mikulást. Ettől még nem tudjuk nemlétezővé tenni őt! Viszont az ajándékok értékénél lényegesen fontosabb az ajándékozói lelkület üzenetének közvetítése. Ilyen értelemben a Mikulás-tiszteletből nem lehet kinőni, hiszen bármilyen korú gyermek, fiatal és felnőtt gazdagodhat "a jótettek kultúrája" által. Hívő keresztények számára pl. egy miselátogatással, egy jóleső gyónással, magunkbanézéssel, netán régi haragosunkkal való kibéküléssel is párosítható "ajándékosztó Szent Miklós" megünneplése.

8. Egész életre elidegeníthetjük kisgyermekeinket Szent Miklós pozitív üzenetétől és páratlan mondanivalójától, ha riogatásra, feddésre "rendeljük meg". Ő nem erkölcscsősz és félelmetes megmondóember! Természetesen egy kis virgács visszajelzésként, jelszerű helyreigazításul nem árt, meg olykor-olykor konkrét kis kihágásokról is szabad (csodálatos módon) előre értesülnie, hiszen Ő a mindent tudó és látó Isten követe, akivel nagyon jó és közvetlen kapcsolatot ápol, de jelenlétének - akárcsak az Isten és a kereszténység küldetésnek - alapvetően pozitív, mondanivalóval, üzenettel megpecsételt missziónak kell lennie! A Mikulás ezért verbális üzeneteiben kitérhet saját példája tanúságára, az Istenről, hitéről, a szeretet gyakorlásáról és boldogságkereséséről való tanításra. (Ezen nem utolsó sorban a szülő is elgondolkodhat, mit mondana ő saját gyermekének erről...)

9. Érdemes ezt a találkozást valamennyire a rövid pillanatra magába szálló, elcsöndesedni és türelmesen várakozni tudó imádság alkalmává is tenni. Feleleveníteni az alapimákat, amelyeket valaha tanultunk, elmélyíteni tartalmukat, gyakorlatukat, logikájukat, és közben egymásért, távol élő vagy elhunyt szeretteinkért elmondani egy közös imát. A szeretet hatalma a helyes értelemben vett, lelki békét és Istenre hagyatkozást erősítő imából táplálkozik. A zaj és hangzavar világában ez egy soha vissza nem térő, jótékony lehetőséget is jelenthet az igazi emberségünkhöz való visszatérésre.

10. Mikulás az adventi (várakozó) időszakban egyfajta előhangolódást jelenthet Karácsony ünnepére, amelynek sokkal inkább kell szólnia a várakozásban és készülődésben megújuló személyes jelenlétünk és szeretetünk minőségének odaajándékozásáról, mint a mind értékesebbnek hitt tárgyi ajándék hektikus felkutatásában és megvásárlásában sokszor. Mondhatnánk, a Mikulás lehetne a Karácsony egyfajta főpróbája. Kis túlzással: amilyen a Mikulásunk, olyan a Karácsonyunk. Ilyen kérdésekkel szembesíthetjük magunkat: Milyen értékek mozgatják, erősítik egyéni és családi életünket? Mit tartunk legfontosabbnak közvetíteni szeretteinknek a szeretet jegyében? Miben van hiányunk, miben kell erősödnünk?

Nem hinném, hogy a fent említett mítikus vagy mesebeli lények ennyiféle üzenetet, mondanivalót tartogatnának "kultuszukban".
Szent Miklós életének ilyen gazdag tartalma láttán érdemes elgondolkodnunk az eredeti és nevelő erejű Mikulás-hagyomány fejlesztésében.


P. Csány Péter SDB







Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Mágikus ősi magyar házak
  2017-05-02 20:14:45, kedd
 
 



Furcsa korban élünk. Tudjuk, mi történik a föld másik oldalán, például Amerikában, de fogalmunk sincsen arról, mi történik a saját utcánkban. Ismerjük a kabbalát, a tarot kártyát, a buddhizmust, de nem ismerjük a saját, magyar hagyományainkat. Ruháinkon a nyugati feliratokat, jelképeket használjuk, de fogalmunk sincs, a magyar jelképekről. Ha házat akarunk építeni, tanulmányozzuk a feng shuit, de nem gondolunk arra, hogy a magyar építészeti hagyományoknak utánajárjunk.

A házaknak lelkük van. Az amerikai házaknak amerikai lelkük, a német házaknak német lelkük, a kínai házaknak kínai lelkük, a magyar házaknak magyar lelkük van. Minden ház, egy megvalósult gondolat, teremtés eredménye. A ház nem csupán tégla, fa és cserép, hanem az ember testének folytatása.

ŐSI MAGYAR HITRENDSZER ÉS TÉRRENDEZÉS


A magyar térrendezésnek évezredek óta léteznek hagyományai, melyek mélyen jelen vannak a tudatunkban, születésünktől fogva. Őseink tudták, hogyan építkezzenek úgy, hogy az építményeik a hitüket tükrözzék. Az ősmagyarok szent égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló.

A Világegyetemet a magyar ősvallás egy égig érő fának jeleníti meg. Az égig érő fa törzse a világ tengelye, a fa koronáján helyezkednek el a bolygók. A magyar jelképrendszer a hármasságon alapul. A két fő erő a Kozmikus Tűz vagy Apa és a Kozmikus Víz vagy Anya. Amikor ez a két erő egyesül, megszületik a harmadik erő, a Kozmikus Fény vagy Gyermek. Ez a három erő alkotja a Világegyetemet - Három a magyar igazság.

Az anya jele az x, az apa jele a +, a gyermek jele egy kör, közepén egy ponttal. Ezeket egy szimbólumba sűrítve egy nyolcküllőjű kereket kapunk.





A jurtákban a kört a kemence vagy a füstelvezető nyílás képviselte, a négyzetet pedig a középen elhelyezett tűzhely. Később őseink a házaikat földből építették, mely magát az életet szimbolizálta.

A magyar ház alaprajzát a Világegyetem három alapeleméből létrejött pont jelképezte. A pontnak nincs kiterjedése, de van vetülete. Ahhoz, hogy élni tudjunk benne, a pontot ki kell terjeszteni. A pontból fölfelé és lefelé gondolatban kivetítünk még két pontot és ezeket összekötjük egymással, kapunk egy szárat vagy szálat, mely az SZ hang jele a rovásírásban. A következő lépésben a szárra merőlegesen is létrehozunk két pontot és ezeket összekötve egy vízszintes vonalat kapunk, mely az R hangunk jelképe. Ha az egyenlő szárú kereszt hangjait összeolvassuk, megkapjuk a SZER szót. (A rovásírásban automatikusan e-vel olvassuk össze a mássalhangzókat, ha nincs jelölve más magánhangzó.)





Következő lépésben a négy pontot összekötjük egymással, ezzel kialakul a K hang jelképe. Összeolvasva a SZERK szót kapjuk. Ezek után még két irányba megismételjük az első lépést, újra alkotunk egy szárat, majd az újabb két pontot kötjük össze a többivel és kialakul egy tengely. A művelet hangjait összeolvasva a SZERKESZET szót kapjuk. A SZERKESZET egy oktaéder, mely hat csúcsponttal és egy középponttal rendelkezik, vagyis maga a tér. A magyar hát szerkezete tehát maga a SZERKESZET. A régi magyar házak eredetileg egy nagy térből álltak. A házak közepén volt egy oszlop, melyet Boldogasszony fájának neveztek. A magyar hát a téridő jelképe.

A HÁZ AZ ÉLŐ EMBER

A magyar hagyomány a házat egy élő embernek tekintette. A bejárati ajtó a szája, az ablakok a szemei. Szavainkban élnek ennek a gondolkodásnak a nyomai: homlokzat, ablakszem, fülke, szemöldökfa, lábazat.

A ház bejáratát keletre tájolták. A ház közepén volt a tűzhely, a tűzhely mögött, szemben a bejárattal ült a családfő. A ház egész jobb oldala férfi oldalnak számított. A családfő bal oldalára került a háziasszony, vagy a női vendégek. A háziasszony háta mögött állították fel az ágyat.





A HÁROMOSZTATÚ HÁZ

Az egyterű ház a terek elválasztásával felvette a század eleji parasztházak formáját. A háromosztatú ház három helyiségből állt ugyan, de eleinte a helyiségek külön bejárattal rendelkeztek. Egy tető alá, több házat építettek egymás mellé. A fő helyiséget, a legnagyobb szobát első háznak hívták, a középső volt a konyha, a legkisebb helység volt a kisebb ház.





Az Atyaisten ereje az alkotó, teremtő férfi erő jelképe volt az első szoba, a mennyezet, a padlás és a boltívek. Őseink az első szobában fogadták a vendégeket, itt terítették meg ünnepkor a családi asztalt, itt született a gyermek, itt ravatalozták fel a halottat.

A fiúisten, a lélek jelképe volt a ház közepe. Itt állt a kemence, melyben állandóan égett a tűz.

Az Anyaisten, a befogadó női test jelképe volt a hátsó szoba és a pince. A hátsó szobában aludtak a nők és a gyerekek, itt tárolták a napi élelmiszert.

A JELKÉPEK EREJE

A régi magyar házak berendezésében a jelképek nagyon fontos szerepet játszottak. Szinte minden használati tárgyat díszítettek velük a fakaparótól a fakanálig. A kapuk, a kerítések, a ház tornáca, a bútorok faragásokkal voltak teli. Őseink díszítésre legtöbbször a magyar rovásírás jeleit használták, melyek összevonhatók egymással, így egy ligatúra, összetett jel keletkezik. Ilyen összetett jel például a tulipán.

A matyó rózsa ősi magyar jelkép, a lélek szimbóluma. A Nap a Fiúisten jelképe, a nyolcágú csillag szintén a léleké. A szív az isteni szikra, a Hold az Anyaisten szimbóluma.





Őseink életük minden percét Istennel egységben élték. Naponta áldást kértek az otthonukra, a rájuk bízott emberekre, az állatokra és növényekre, a munkájukra. Berendezési tárgyaik ,,olvashatóak" voltak és sokkal mélyebb jelentést hordoztak, mint az mai fejjel gondolnánk. Manapság a láda tárolóeszköz a szék meg ülőalkalmatosság, régen ezek a berendezések sokkal többet jelentettek. A Teremtőbe vetett hit olyan erő, mely az anyag fölött áll, és bármilyen anyagot képes megszentelni, átalakítani.


Forrás : Link

Kedves Barátaim, Látogatóim!

Aki többet akar megtudni erről a témáról, a alábbi linken elolvashatja Bodnár Erika, Színia
" A magyar ház mágikus titka " című könyvét, melyet én másoltam be a blogomba 2006-ban, az írónő engedélyével. Sajnos akkor nem álltak rendelkezésemre technikai segítségek a képek csatolásához, de érdemes elolvasni a könyvet, mert sokat tanulhatunk belőle.

Sajnos a vége jelenik meg először, mert a TVN így rögzíti a bejegyzéseket. Lefele kell görgetni a második oldal elejére, itt kezdődik a bemásolt tartalom.

Az alábbi linken érhetik el a könyv tartalmát:



Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Május 1. és a májusfa eredeti jelentése
  2017-05-01 05:53:48, hétfő
 
  A népi hagyományaink szerint május első napján zöld ágakkal, virágokkal díszítették a házakat, illetve már az 1400-as évektől jegyzik magát a májusfa-állítás szokását is.

Egy majdnem elfeledett ősi ünnepünk: Életfa Ünnep

Az Életfa Ünnep lényege a virágba borulás, a megújulva megnyilvánult őserő, az új születése, a teljes pompájában megcsodálható tavasz öröme. Az évkör "kis ünnep"-einek egyike.

Időpontja az ősi magyar ünneprend szerint két ,,nagy ünnep": Gyümölcsoltó Boldogasszony (a régi ünneprend szerint ez a tavaszi napéjegyenlőség idejére esik) és Ispiláng (Pünkösd) között van, április végén-május elején tartottuk/tartjuk.

Az Életfa Ünnepnek világszerte hagyományai vannak. Akár Keleten, akár az amerikai indiánok között. A kelta hitvilágban is nyomait leljük, ez Beltane - virágba borulás, lombok, szerelem - ünnepe. De például a Floraliát - Flóra istennő ünnepét -, templomának i.e. 238-ban történt felszentelése után minden évben több napos látványos rendezvényekkel ülték az antik Róma polgárai.

Magyarországon ennek nyomai a májusfa állításban lelhetők fel a mai napig, de a szintén április végéhez-május elejéhez (nevezetesen az április 24-i Szent György naphoz) köthető pásztorünnepek is ebbe a körbe tartoznak.

Gyümölcsoltó Boldogasszony idején a termékenységet, a kezdődő tavaszt ünnepeljük, ilyenkor május elején pedig a megnyilvánult életerőt, a Természet virágba borulását, az égi-földi szerelmet, a születést, így az Édesanyákat is.

Nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek. Isteni eredete van a kitörő életerőnek és örömnek, aminek egyes tájainkon avval is jelét adták, hogy a templomi vasárnapi szertartások után körjátékokkal ünnepeltek - ezt onnan tudhatjuk, hogy a kora középkorban írásos rendeletekkel tiltották.

De mi őseink hagyományai szerint ünnepelhetünk, zenélhetünk, táncolhatunk, örülhetünk. Mert most anyagi szinten is megnyilvánul az erő, a ,,fölfelé vezető út" (egészen Pünkösd idejéig), aminek az őszi bőségben élvezhetjük áldásait.

Az Életfa Ünnepre szánt szertartás tervezett folyamata és szövege (Részben Máté Imre Yotengrit c. könyvéből idézve, részben pedig ehhez az őshagyományhoz szorosan kapcsolódva).


(1. Ünnepre hívás, oltalomkérés, idézés)
,,Szép napunk támadt,
tiszta víz áradt.
Tisztuljon lelketek Istent idézni,
Istent idézni, Egekbe nézni -
ej, no lám!" (Máté Imre: Yotengrit 3., 79. o.)

Meggyújtjuk a szertüzet, körbeálljuk.

,,Örök-ég anyánk,
Örök-ég apánk,
tekintsetek le ránk!
Erősítsétek lelkünket,
bátorítsátok szívünket,
hitet hogy tehessünk
jóságról, igazságról,
békés jó szomszédságról,
hont védő harciasságról!" (Máté Imre: Yotengrit)

Megnyilvánulatlan Őserő,
Öregisten Ősistenség
teremtő női és férfi minőség,
idézlek Titeket!
Oltalmat kérek az öt égtáj felől,
Földünknek, népünknek,
levegő egünknek,
minden barmainknak,
tiszta vizeinknek,
testünknek-lelkünknek,
minden egybegyűltnek,
velünk ünneplőknek.
Népünk nagy oltalmazói
Boldogasszonyunk és Magyarok Istene,
legyetek velünk most örömünkben!
Őrszellem, aki vigyázol erre a szép helyre itt,
köszöntünk téged teljes pompádban és erődben!

(2. Közösségvállalás)
Ezekben a napokban, szerte az országban pásztortüzek gyulladnak, kisebbek-nagyobbak. Fényeiket ha most felülről látnátok! Egybeolvadnak mind. Májusfákat állítanak, táncolnak, vigadnak. Így köszöntik a virágba borulást. Gondoljunk egy kicsit most a többiekre, akik szintén ünnepelnek országszerte. Isten áldását kérjük rájuk is!

(ének:)
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.

Töltse békében napjait,
egyezve lássa fiait,
tatár,török s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék,
minket meg ne rendíthessék.

Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert)

,,Fölkelő hold sarlójából
égi vizek csónakjából
Istenanyánk szelleme
tekint le ránk.
Harmatozó hajnal hasad,
Napkeleten fölkel a Nap -
Istenapánk orcája tekint le ránk" (Máté Imre: Yotengrit 3., 80.o.)

Ezért: nézzetek most magatokba. Aki vétett a jó szomszédság törvénye ellen, bánja meg vétkét. Aki kárt okozott, térítse meg a kárt. A haragosok béküljenek meg egymással. Béküljetek meg mind szívetekben. Fodrozatlan víztükörként, egyenesen fölfelé törő lángként, egyenként és együtt, részesei legyünk az ünnepnek, ahogyan részei vagyunk a Teremtés láncának.

,,Nem isten, - istenek,
nem nemzet, - nemzetek,
nem ország, - országok,
nem hit, - hitek,
nem szokás, - szokások,
nem kötés, - kötések,
nem oldás, - oldások,
nem bölcsesség, - bölcsességek,
nem út, - utak!" (Máté Imre: Yotengrit 3. 62. o.)

Sokfélék vagyunk indíttatásban, vágyban, hitben. Mégis közös az utunk. ,,Mindenki az istenek kegyelmével születik, mindenki és minden".

,,Tengervégtelen Örök Ég,
kettős istenséggé szineváltozó,
letet teremtő szellem ősünk,

oltalmazz minket az Ős-Ártalom
csábításától, rontásától!
Úgy mérj, úgy ítélj, úgy kímélj,
miképpen mink mérünk, ítélünk,
kímélünk másokat,
meg alattunk földet, fölöttünk eget!
Segíts testünk épülésében,
lelkünk szépülésében,
elménk élesedésében,
hogy hozzád méltók lehessünk
bőségben,
békességben,
szeretetben, szabadságban,
jó szomszédságban!
Mert belőled vagyunk,benned,
Te meg mibennünk!" (Máté Imre: Yotengrit 3.)

(3. Fohász, a Magyarok Istenéhez, és a Boldogasszonyhoz)

Oltalmazóink csak akkor oltalmaznak minket, ha hozzájuk fordulunk. Azok az istenek, akikhez nem fohászkodnak, erejüket vesztik, mint ahogyan istenüket elhagyva, elhagyatottá váló népük is.

A mi népünk, a magyarság legfőbb védelmezői: a Magyarok Istene és Boldogasszonyunk. Őket idézzük, hívjuk most.

,,Magyarok Istene,
nemzetünk szent őre,
térj meg hozzánk,
maradj velünk,
örülj velünk,
vigadj velünk!
Szelídítsél, békéltess!
Ellenségeink barátainkká,
testvéreinké legyenek.
Áldó, munkálkodó
kezünkről ösmerjenek ránk,
ne kardunkról.
Ám ha gonosz, ostoba, ádáz
reánk támad,
vagy jogtalanságban
megátalkodik,
hadakozz velünk!
Zúgasd sebes nyilainkat,
suhogtasd véres szabláinkat, -
rontsd ellenségeink erejét!
Ellenségét kívül,
ellenségét belül.
Sújts haragoddal,
gyomlálj ki nemzetünkből
irigykedőt,
áskálódót,
okoskodót,
pártoskodót,
árulkodót,
hazudozót,
szenteskedőt,
bajkeverőt,
zsebre honfiskodót,
hogy hozzád szíthassunk
egyetértésben,
miképpeg tőlünk várod:
törvényben törvényesen,
törvénytelen emberségesen,
hozzád mindig hűségesen!" (Máté Imre: Yotengrit 3., 51-52. o.)
,,Boldogasszony, égi ősöm,
téged hívlak örökösön,
mert csak te vagy már a remény,
keserűség sós tengerén!
Égi anyám ne hagyj el,
maradj mindig lelkemmel,
annak sebe hogy béforrjon,
sorsom meg jobbra forduljon!
Szóval szólítalak, áhítattal hívlak
ég-föld teremtője,
Istenek szülője,
erdőket, hogy füllel hallgasd,
mezőket hogy szemmel tarthass,
köpönyeged alá hogy befogadd
oltalmad alá futódat,
gyarló halandódat!" (Máté Imre: Yotengrit 3., 50. o.)

(ének:
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!)

(4. Áldozás )

A résztvevők virágokkal, vízzel és tűzzel áldoznak. A természeti hely ,,oltára" is virágokkal díszített. Fákra színes szalagokat kötnek, a vízbe virágszirmokat szórnak.

A szertartás vezetője a következő szavakat mondja (természetesen lehet a szöveg más is):

Életfa, világfa,
születésbe-halálba,
világból világba.
Égigérő fának
leveles hét ága,
összeköt és megtart:
táltosok létrája.
Gyökere és törzse,
pompás koronája
a három világot
szemünknek mintázza.
Földi élet fakad
erős oltalmába',
Égi tudást ad át
lombja-suhogása

A természeti hely teljes erejében van, így kifejezhetik jókívánságaikat és köszönetüket is.

(5. Megemlékezés az ünnep lényegéről)

Az Életfa Ünnep a virágba borulás, a megnyilvánult őserő, a teljes pompájában megcsodálható tavasz ünnepe.

Időpontja két ,,nagy ünnep": Gyümölcsoltó Boldogasszony és Ispiláng (Pünkösd) közé esik, április végén május elején tartjuk.

Az Életfa Ünnepnek világszerte hagyományai vannak. Akár Keleten, akár az amerikai indiánoki között. A kelta hitvilágban is nyomait leljük, ez Beltane - virágba borulás, lombok, szerelem - ünnepe. De például a Floraliát - Flóra istennő ünnepét -, templomának i.e. 238-ban történt felszentelése után minden évben több napos látványos rendezvényekkel ülték az antik Róma polgárai.

Magyarországon ennek nyomai a májusfa állításban lelhetők fel a mai napig, de a szintén április végéhez-május elejéhez (nevezetesen az április 24-i Szent György naphoz) köthető pásztorünnepek is ebbe a körbe tartoznak.

Gyümölcsoltó Boldogasszony idején a termékenységet, a kezdődő tavaszt ünnepeljük, ilyenkor május elején pedig a megnyilvánult életerőt, a Természet virágba borulását, az égi-földi szerelmet, a születést, így az Édesanyákat is

Nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek. Isteni eredete van a kitörő életerőnek és örömnek, aminek egyes tájainkon avval is jelét adták, hogy a templomi vasárnapi szertartások után körjátékokkal ünnepeltek - ezt onnan tudhatjuk, hogy a kora középkorban írásos rendeletekkel tiltották.

De mi őseink hagyományai szerint ünnepelhetünk, zenélhetünk, táncolhatunk, örülhetünk. Mert anyagi szinten is megnyilvánul az erő, a ,,fölfelé vezető út" (egészen Pünkösd idejéig), aminek az őszi bőségben élvezhetjük áldásait.

(Ének:

Őseink törvénye, régi igaz törvény,
forgószéllel támadt
égi ikerörvény,
ebből ered minden:
élet, halál, törvény.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!

Öreg embereknek
padon az ülésük,
a kis gyerekeknek
porban heverésük,
megérett leánynak
parázslik az ágya,
rátermett legénynek
szép leány a vágya.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!

Jusson búzaföldön
búza vadgalambnak,
lónak termő zabból
jusson vad szarvasnak.
Legyen borunk, búzánk,
legyen békességünk,
örvendjünk, vigadjunk
ameddig csak élünk.

Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!" (Máté Imre: Yotengrit 3., 82-83. o.)

(6. jókívánságok az ünnepre)

Homlokán holddal ékes Föld-Istenanyánk megújuló ereje, naporcájú Ég-Istenatyánk erőre kapott fénye, a teremtő Istenség áldása legyen veletek.

Örüljünk együtt a tavasznak, ami a Nagy Körforgás rendje szerint újra megérkezett. Annak tudatában tegyük ezt, hogy a tavasz bár szép de mulandó - ez mulandóság a záloga a virágba borulás után a majdani termésnek. Örüljünk az ifjúságnak, termékenységet ígérő szépségének. Annak tudatában, hogy az emberi élet tavasza is mulandó - ez a mulandóság a záloga a folyton javuló teremtésnek. Mindennek megvan a maga ideje az emberi élet rendjében - most annak van itt az ideje, hogy örömmel köszöntsük az új születését, a tavaszt.

Ének: Virágénekek
Édesanyákat köszöntő énekek, pl:

Már megjöttünk ez helyre,
anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
köszöntlek egészségben!

Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád!

(7. Kötetlen beszélgetés, együttlét, evés-ivás)
(összeállította: D. E.)

Májusfa, májfa

a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke ( zöld ág). A májusi-pünkösdi ünnepkör történelmi kapcsolatai következtében egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus-praktikus elképzeléseket és a naptári év egyházi, vallási mozzanatait.

A kereszténység előtti tavasz-szimbólum középkori vallásos magyarázatai pl. Fülöp apostol szerencsés megmenekülését, majd a keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol vértanúságát említik a májusfa-állítás szokásának magyarázataként. A székelyeknél ezért nevezik a Fülöp-Jakab napra virradatkor állított májusfát Jakab-fának vagy hajnalfának. Hajnalfa néven → húsvét hajnalán is állítottak májusfát a Székelyföldön. A 18. sz.-ban - magyar forrás szerint - szokás volt még a templomokban is májusfát állítani, s ez a tanítók és diákok dolga volt. - A májusfa állításának napja a magyar nyelvterület legnagyobb részén május elseje, de történeti és friss adatok szerint a nyelvterület É-i és Ny-i részén pünkösd napján is állítottak májusfát.

A két ünnep kapcsolatai annyira erősek, hogy nehéz volna eldönteni, tulajdonképpen melyik naphoz is kötődött tartósan, hagyományosan a májusfa-állítás ünnepi szokása. A nyelvterület É-i és Ny-i részén gyakori volt a május elsején állított fát pünkösdkor bontani. A bontás ceremóniáinak (fára mászás, májusfa-kitáncolás stb.) kapcsolata lehetett a pünkösdi király ( pünkösdi királyság) választásával is. Erre utal a nyelvterület ÉNy-i részein a májusfa mellett vagy helyett állított máj-kerék, amely egy magas rúd végére tűzött, szalagokkal, borosüvegekkel, zsebkendőkkel díszített szekérkerék. A kerék díszeit versenyezve próbálták leszedni a máj-kerékre felmászó legények. Az ügyességi verseny győztese éppúgy lehetett pünkösdi király, mint legénybíró, vagy a bálokat, mulatságokat rendező első legény. - A 15. sz.-tól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régibb.





- A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben (Csík) ki is faragták a fát vagy a legény rávéste a nevét (Háromszék).

- A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága stb. számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa stb. A bontása (elsősorban ott, ahol pünkösdkor bontják, mint a Ny-Dunántúlon s a Felföldön) már nyilvános, játékokkal, versenyekkel tarkított ünnep: kimuzsikálják, kitáncoltatják a fát, vagy zöld ágakba öltöztetett alakoskodók (alakoskodás) váltságpénzt gyűjtenek, sorra járva a falu házait. A májusfa állításának szokását városon is ismerték, ismerik ma is. - Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Bálint Sándor: Az esztendő néprajza (Bp., 1943); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás (Bp., 1964). Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-1512.html?honnan=Nemzeti_Hirhalo

A májusfa más népi nevei: hajnalfa, jakabfa vagy májfa.




Májusfa állítás falun máig élő hagyomány

A májusfa-állítás az egész ország területén elterjedt hagyomány volt, jellemzően jegenye vagy nyárfa (a magassága miatt!) ágait díszítették színes szalagokkal. A Palócoknál a fát a legény állította, de a lány díszítette fel. Jellemző kapcsolódó hagyomány még a májusfa-kitáncolása vagy kidöntése pünkösdkor, amikor nagy dínom-dánom, táncmulatság közepette kidöntötték a fát.
Ugyanakkor említésre méltó a kelta hagyományokban Beltane (ír-kelta: Bealtaine) ünnepe, mert hagyományainkkal közös szálakon indult. Bel a kelta fényisten tüzét jelenti a szó maga. Eredetét a közel-keleti Baal istenre vezetik vissza.

A Beltane ünnep szimbólum a májusfa, ami Bel Istenséget jelképezi, míg a virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik. A hagyományok szerint Beltane jelenti az életerő és a szenvedély megújulását, újjá születését. Beltane eredetileg kelta (egyes források szerint druida) tűzünnep volt, amikor az Istennő és a Szarvas istenség egyesülését ünnepelték, voltaképpen tehát a termékenységet - a föld és a női termékenységének - ünnepe is! Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe, mert ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, így szűkebb értelemben az Istennő, (és ezáltal a NŐ), termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe!

A virágok, zöld lombok és a színes szalagok, kendők az Istennőt jelképezik, maga a májusfa pedig az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.

Mágikus erő: Az ilyenkor elvégzett varázslatok nagyon erősek. Takaríts ki Beltane ünnepe előtt. Készíthetsz "mini" májusfát. Töltsd meg egy kosarat, fazekat vagy az üstöd virágokkal. Fonj szalagokat és akaszd fel a ház körül. Készíts ételeket gyümölcsből, bogyókból, magokból, s hagyd kint az állatoknak és a tündérnépnek. Tündéreknek hagyj kint vajat, kekszet és tejet is. A természetszellemek ilyenkor nagyon is aktívak, ugyanúgy érzik ők is az ünnep energiáit.

Ha tündérekkel dolgozol, akkor érdemes kicsi csengőket is felakasztani. De csak néhányat, s tényleg ne nagyokat, mert azokat nem kedvelik.

Vágj le friss ágakat (a fa engedélyével), s díszítsd a házadat a zöld vagy rügyező lombokkal. Készíts virágkoszorút, kisgyermekekkel még jobb alkalom. Akassz fára szalagokat, s minden szalaggal kívánj egyet (de ne légy telhetetlen).

Gyűjtsd össze a hajnali harmatot, s mosd meg vele az arcod, keveset pedig tégy félre a későbbi varázslatokhoz. Ha lehetőséged van igazi májusfát állítani vagy egy eseményre elmenni, a tánc közben gondolja arra, hogy mit is szeretnél belefonni, mi a kívánságod, mi a célod, az élet melyik fonalát szeretnéd erősíteni.

Ha nincs lehetőséged tűzrakáshoz, gyújts meg egy gyertyát, vagy egy kisebb tüzet az üstödben/fazékban. Természetesen minden tűzvédelmi szabályt betartva.

Azok akik önbizalomhiányban szenvednek, jó lehetőséget kapnak ezen az éjszakán, hogy írjanak maguknak varázslatot, amivel erősíthetik a magukba fektetett hitet. A szeretet ott kezdődik, hogy magunkat is elfogadjuk és szeretjük.

Készíts szélcsengőket vagy szalagokat, s hints rá egy kis illóolajat vagy illatosított vizet. Tedd ki a teraszra, kertbe vagy csak akaszd fel valahova. Esetleg a szobádba, ha jó az idő, hogy gyakorta kinyisd az ablakod. Ezen a napon/éjszakán a varázslatok nagyon erősek és hosszan tartanak. Gondold át mit kívánsz.

Források:
http://www.etymonline.com/
http://en.wikipedia.org/wiki/Beltane
http://en.wikipedia.org/wiki/Brocken_spectre

James Frazer: Az aranyág, Századvég Kiadó, Budapest, 1994.
Dömötör Tekla: Magyar népszokások, Corvina Kiadó, Budapest, 1972

A népgyógyászok lábizzadásra a május elsejei napkelte előtti mezítlábas sétát javasolták, ugyanis a hajnali harmat szappanszerű hatással bírt, ami összehúzta a bort. Ehhez a naphoz kötődik az a babona is, mely szerint, aki május elsején a reggeli harmatban megmossa az arcát, fiatal marad és megszépül a bőre.

Európa nyugati részén május elsejére virradóan elterjedt volt a harmatszedés szokása. Ennek során az asszonyok éjfélkor vagy napkelte előtt - gyakran meztelenül - egy lepedőt vagy valamilyen ruhadarabot (kötényt, szoknyát) húztak végig a legelőn. Hazatérve az összegyűjtött harmatot az abrakba vagy a kenyérlisztbe csavarták ki. A hiedelem szerint ettől több tejet adott a tehenük, vagy finomabb kenyeret sütöttek.


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Kihajtották a jószágot a Hortobágyon
  2017-04-24 23:00:52, hétfő
 
 



Megadták a módját a hagyományoknak.

Szent György napjának tiszteletére április 22-én a népi tradícióknak megfelelően látványos ünnepség keretében kihajtották téli szálláshelyeikről az állatokat a Hortobágyon.





A ,,Világörökségünk, a Puszta napja" elnevezésű Szent György-napi kihajtási ünnepen
a pásztorok és a jószágok átvonultak a Kilenclyukú hídon.






Köszöntötték a Hortobágy örökös pásztorait, bemutatták a számadókat és átadták megbízóleveleiket, valamint bemutatót tartottak a hortobágyi csikósok.









A kihajtási ünnepen és az országos kézműves vásár napján zenés műsorok szórakoztatták a résztvevőket.






Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Húsvéti locsolóversek
  2017-04-17 06:27:13, hétfő
 
  Adjon a jó isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál.
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárányt húzta rengő kocsin,
Mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyön, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás,
Tarisznyába várom.

Ne fussatok lányok,
Öntözködni jöttem,
Üvegembe szagos
Rózsavizet tettem.
Aki ettől is fél,
Bizony kényes lányka,
Én meg se locsolom,
Nem is nézek rája.

Korán reggel útra keltem,
S nem ittam, se nem ettem,
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam
Bejártam a fél világot
Láttam sok-sok szép virágot
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.

Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,
Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámasásunk édes ünnepe.
Ünneplo ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztol megnonek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy himestojást.

Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.

Birka, barka, berkenye,
Eljött húsvét reggel,
Rózsavizet Erzsóknak,
Piros tojást Ferkónak.

Van e háznak rózsabokra,
Nyúljék élte sok napokra,
Hogy virítson, mint rózsaszál,
Megöntözném: ennyiből áll.
A kiskertész fáradsága,
Piros tojás a váltsága.

E háznak kertjében,
Van egy rózsatő,
Rózsakertben növelte
A jó Teremtő
Vizet öntök a tövére,
Szálljon áldás a fejére,
Az Istentől kérem,
Piros tojás a bérem.

Ajtó mögött állok,
Piros tojást várok,
Ha nem adjátok párjával,
Megszököm a lányával.

Húsvét másnapján,
Régi szokás szerint,
Tapodják szívesen
Az öntöző legényt.
Én még a legénységhez
Igaz kicsi vagyok,
De azért öntöző legénynek
Mégiscsak felcsapok.
Esztendőre ilyenkor
Megint csak itt vagyok,
ha a locsolásért piros tojást kapok!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Foképp a dolgos szülok jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenbol eleget,
Foképp békességet, egészséget és szeretetet!





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért piros tojást kapok.





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Különleges locsolkodási szokások Székelyföldön
  2017-04-17 06:08:15, hétfő
 
  A ma is élő, kereszténységhez kapcsolódó ünnepek közül talán a húsvét hagyományvilága szenvedte el a legtöbb változást. A szokáselemek megszűntek vagy drasztikusan módosultak, az üzenet sem a régi. Ma már nem igazán tudjuk, hogy mit jelképez a locsolkodás, a húsvéti tojás, a tojás színe, vagy éppen a rajta levő minta. A hagyományőrzés falvakon is megfakult, és alig akad már település a Székelyföldön, amelyik nem csak a legelemibb szinten őrizte meg az archaikus formákat. Sajátos locsolkodási szokások után kutattunk, de csak fél sikert értünk el, mert kiderült: maga a locsolkodás már jobbára sehol sem sajátos. Azért egy-két néprajzi gyűjteményből, valamint Pozsony Ferenc néprajzkutatótól, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetőjétől számos érdekességet megtudtunk. Merüljünk bele!





Erdélyben és a szomszédos magyar területeken még ma is él a húsvéti locsolás színes változataiban. Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae (1736) c. munkájában többek között ezt írta: ,,...úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben..." Orbán Balázs szerint (1869): ,,Székelyföldön egyáltalán, de főként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemű fiatalságnál, húsvét másodnapján a legények öntözik a leányokat, harmadnapján a leányok a legényeket, de fenn van tartva mindkét részről a megváltás... ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs vagy fél a pisztolyt elsütni, azt a kúthoz viszik és jól megfürösztik." Erdélyben egyes helyeken a ház ormára helyezett feldíszített zöldág és nyitott ajtó jelzi, hogy várják a köszöntő locsolókat. Újabb néprajzi közlés zászlós, zenés hajnalozó öntöző szokásról számol be (Tordátfalva)[1] - olvashatjuk a Magyar Néprajzi Lexikonban.

"Foltokban" fennmaradt szokások

A fent leírtak mára más alaposan megváltoztak, de valójában korábban sem számítottak különlegességnek: ez akkoriban nem egy-egy település jellemzője volt, hanem Székelyföld szerte ,,bevett" szokás.

- A locsolkodási szokásokban nem igazán rejlenek sajátosságok, különbözőségek. Leginkább a húsvéti ünnepekben megjelenő szokáselemekben találunk eltéréseket, amelyeknek csak egy nagyon kis szelete a locsolkodás - nyilatkozta Pozsony Ferenc a morfondir.ro-nak. - Egészen a közelmúltig a csíki falvakban archaikus szokások maradtak fenn. A barokk korszakban megjelenítették Krisztus urunk élettörténetét. Ebből az egységes katolikus hagyományból maradt fenn a csíki falvakban a szent sír felállítása, berendezése, őrzése. Nagypénteken elkészítették Krisztus jelképes sírját, azt pedig legények őrizték a feltámadási körmenetig.

Ezeket a szokásokat manapság passiójátékként, illetve kikerülésként/megkerülésként/határkerülésként ismerik, és több katolikus településen is fennmaradtak valamilyen formában (Csíkszentkirály, Csíkkarcfalva, Csíkszenttamás, Csíkszentdomokos, Szentegyháza). Az utóbbi évtizedekben a katolikus egyház eltávolodott ettől a szokástól: egyes falvakon támogatják, máshol viszont elhatárolódnak tőle.

Ma a legelterjedtebb archaikus szokáselem a határkerülés:

- Falvakon a mai napig fennmaradt a határkerülés szokása. A Székelyföldön ez a szokás a második világháborút követő hatalomváltásig élte virágkorát, de érdekes, hogy 1990. után újra reneszánszát éli. Imádkozva, énekelve körbekerülik a határt, abban a reményben, hogy Isten megóvja a termést a különböző csapásoktól. Egyes csíki falvakban és Háromszéken lovas formában maradt fenn: lóháton vagy szekéren járják körbe a határt - közölte Pozsony Ferenc.

A locsolkodás

A locsolással nemcsak húsvétkor találkozunk, hanem más szokásokban, más naptári alkalmakkor is: például esküvőkkor, amikor meglocsolják a fiatal párt, a mennyasszony kelengyéjét vivő gyerekeket. Alapvetően termékenységre, egészségre utaló jelentése van - mondta a néprajzkutató.

- A legtöbb székely közösségben egyértelmű volt régen a locsolás termékenységhez kötődő jelentéstartalma. A lányok a legényeket tojással várták, a tojást párjával ajándékozták. A páros tojásnak is hasonló jelentése volt: a legényeknek egészséget, szépséget, termékenységet kívántak a velük. Sőt, a tojásokat a legtöbb helyen festették, díszítették, és a rajtuk előforduló díszítőelemeknek szintén termékenységgel kapcsolatos funkciói voltak. A tojást ugyanakkor Krisztus-szimbólumnak is tartják - ismertette Pozsony Ferenc.

A locsolkodási szokás ,,életkorát" nem ismerjük. Forrásaink minden esetre azt igazolják, hogy a protestantizmus elterjedésekor, a XVI. században már élt a locsolkodás szokása.

- A legtöbb székelyföldi faluban a második világháborúig, sőt helyenként az 1962-es erőszakos kollektivizálásig kútból merített vízzel locsolkodtak a fiatalok. Lényeges volt, hogy frissen merített vízzel locsolkodtak. A falvak többségében csoportosan indultak el a legények, hogy meglocsolják az évjáratukhoz illő leányokat. Voltak olyan falvak is, ahol a legénytársadalom intézményesített formái működtek, főleg a szász vidékkel szomszédos területeken. Ezeken a településeken a legénycsoportok együtt látogatták meg a leányos házakat. A 20. század közepéig a házak kapuit nem zárták, a legények bátran beléphettek. A ház előtt köszöntővel hívták fel a figyelmet az érkezésre, majd kihívták a leányt az udvarra és kútból merített vízzel alaposan meglocsolták - mesélte Pozsony Ferenc.

A kollektivizálás - amint a néprajzkutató szavaiból kiderül - nemcsak a gazdaságot és a társadalmat szorongatta meg, hanem ezzel együtt a húsvéti szokásrendet is:

- A kollektivizálást követő évtizedekben a városi kulturális minták terjedtek el nagyon gyorsan, és a víz helyét először a kölnivíz, majd a különböző amerikai eredetű sprayek, illatosítószerek vették át. Napjainkban szinte teljesen kiszorult a vízzel való locsolás. Szintén városi hatásra terjedtek el a versek, mondókák. Ezek egyházi kollégiumokban alakultak ki, ott tanuló fiúk alakították, formálták a költészetnek ezt a válfaját. Újabban azonban deszakralizálódott, és egyre inkább a profánabb, trágárabb szövegváltozatok terjedtek el. A locsolóvers mára az egyik legrugalmasabban változó, legproduktívabb műfaja a magyar költészetnek.





A székelyföldi locsolkodás gyöngyszemei:

Szörcse és Székelytamásfalva


A fentiekben lágyan már utaltunk a katolikus egyház kiemelten fontos hagyományőrző szerepére. Nem véletlen: a legtöbb archaikus szokáselem a katolikus (többségű) falvakban maradt fenn, a protestáns közösségek könnyebben levetkőzték a hagyományokat.





Ezzel szemben érdekes, hogy a legsajátosabb székelyföldi locsolkodási szokás két református többségű orbaiszéki településen, Szörcsén és Székelytamásfalván maradt fenn. A két faluban a húsvéti szánozás hagyománya él, előbbi esetében ráadásul fiúk és lányok együtt locsolnak.

Szörcsén és Székelytamásfalván érdekes, mágikus formája él a locsolkodásnak. A legények összeállnak és feldíszítenek egy szánt. Zöld fenyőgallyakból sátrat alakítanak ki rajta, ez alá bújtatnak egy legényt, a szán elé pedig újabb legények állnak be lovak helyett. Ahol a kaput kinyitják, oda betérnek, köszöntik a háziakat, és a háziak lelocsolják a sátrat, az alatta levő fiút és lovakat alakító legényeket. Ezt a legények szervezik meg két olyan faluban, ahol az ott élő emberek nem idegenedtek el egymástól, egymás magánterületére bátran beléphetnek. Zenés, táncos locsolkodás ez.

2011-ben a Székely Hírmondó így írt az eseményről[2]:
,,Az udvarokba betérve a csapat beköszönő embere rövid rigmussal köszöntötte a házigazdát, s ha az úgy kérte, akkor a két zenész nyomban elhúzta a kedvenc nótáját - több helyen is a Székely himnusz csendült fel -, a székelyruhás fiatalok énekkel kísérték és csárdást jártak.

Furcsa módon a legények ezután sprayjel »locsolták« meg az udvarban élő nőket, akik viszonzásképpen különféle süteményeket és italokat szolgáltak fel. Csak később derült ki, hogy a modernkori sziszegtetőt csak figyelemelterelőnek használták a csavaros eszű fiatalok, s mihelyt látták, hogy a gazda, illetve a lányok ébersége megszűnt, »alattomban« vizet húztak a kútról, és bőrig áztatták a háziakat. Persze olyanra is volt példa, hogy a gazda áztatta el a hagyományőrzőket.





A tradíció szerint a kóberszerűen felépített szán belsejében egy cigánynak nevezett személy ül, a háziak neki adták át a csapat részére szánt adományaikat: tojást, tésztát, italt és pénzt, amelyet az esti bálon közösen fogyasztottak el."

A hagyományőrzést ma már a média is segíti:

- A rendszerváltás után sajtó figyelme és a néprajzkutatók is hozzájárultak a szokás fennmaradásához - jegyezte meg Pozsony Ferenc.

Talán éppen a média csillapíthatatlan étvágya lenne az a módszer, amelyik új lendületet adhat egyes szokások feltámadásának? A következő évek megválaszolják a kérdést.






Kovács Hont Imre


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
A harcművészet test, lélek és szellem összetartozása
  2017-04-07 23:05:14, péntek
 
  KASSAI LAJOS: KOMOLY IGÉNY VAN KÉPZETT SZAKEMBEREKRE A LOVASÍJÁSZAT TERÉN IS

A lovasíjász című filmből az egész ország megismerhette Kassai Lajost. A világszerte elismert íjkészítő és a modern lovasíjászsport létrehozója kaposmérői otthonában fogadott, ahol a legújabb íj bemutatása mellett a lovasíjász-diploma és az antik Görögország is szóba került.

- Egy év telt el azóta, hogy bemutatták A lovasíjász című, Kaszás Géza rendezte filmet, amely - mint arra számítani lehetett - vegyes fogadtatásban részesült.


- Magát a lovasíjászatot nem érte kritika, egyik cikk sem merészkedett odáig, hogy a tevékenységünket negatív színben tüntesse fel. Véleményem szerint a hagyományőrzés gyakran abba a hibába esik, hogy az épp aktuális politikai folyamatokat próbálja kiszolgálni. Ettől én mindig tudatosan távol tartottam magam. Sokféle politikai kurzust megéltem már, és soha nem engedtem, hogy a lovasíjász sport díszletté váljon. Kialakult politikai véleménnyel rendelkezem, noha soha nem adtam ennek hangot, mondván, aki az enyémhez hasonló kulturális missziót tölt be, az ezt nem engedheti meg magának.

- A film egyik szándéka mindenképpen az, hogy a magyar pesszimizmus sötétjébe egy kis fényt vigyen. Nem gondolja, hogy a magyarok eredendően mindenhez pesszimistán közelítenek?

- Úgy vélem, hogy a magyar ember nem optimista vagy pesszimista. Én egyszerűen csak realistának nevezném. Ha a nagyszüleim egyik vagy másik álláspontot képviselték volna, nem valószínű, hogy a Don-kanyarból bármelyikük is épségben hazakerül. A tőlük kapott neveltetés az egész szemléletmódomat meghatározza, tehát magamat is a realistán gondolkodók közé sorolom. Számos helyen fordulok meg a világban, Németországtól kezdve Kínán át az Egyesült Államokig, ezért is fogadom kétkedve az ehhez hasonló sztereotípiákat. Sokfélék vagyunk, ez igaz, de a tapasztalat azt mondatja velem, hogy a magyar nem rosszabb a többi nemzetnél.

- Ha jól tudom, az elmúlt időszakban egy új íj kifejlesztése kötötte le az idejét.

- A legfrissebb újítás több mint örvendetes. Annak idején Cs. Sebestyén Károly etnográfus kutatásai révén sikerült a honfoglalás kori csontlemezek alapján az elődeink használta íjformákat beazonosítani. Az 1950-60-as években Fábián Gyula állati alapanyagok felhasználásával nagyszerű íjak megalkotásában segédkezett. Nem mondhatom tehát, hogy ne lett volna minta előttem. Gyakran hangoztatom, hogy nem az ősöket akartam követni, hanem azt, amit az ősök követtek. Nem vetem el a modern technológiát az íjfejlesztésben. Elsődlegesen a lovasíjászat kiszolgálása a cél, ez pedig megköveteli, hogy a szélsőséges időjárási helyzeteknek ellenálló íjakat alkossunk. Régóta foglalkoztatott, hogy az ősök használta, fából készített és kétoldalt csontlemezzel megerősített merev szarvú íjat jó lenne könnyű fémből elkészíteni. Mostanában jöttek meg az első prototípusok, és bátran mondhatom, hogy nem lőttünk túl a célon, az új fejlesztés valódi, úttörő siker az íjkészítésben.





- Az íjak szempontjából létezik végcél?

- Az életemben az íjhasználat és az íjfejlesztés összefonódott. A feladataim törvényszerűen hozták magukkal az íjak minél tökéletesebbé válását, az állandó fejlesztést. Az íjaink nem a tervezőasztalon, hanem a terepen készülnek. A használat alapján mindig csiszolunk rajta kicsit.

- A világban elsőként Magyarországon van lehetőség lovasíjász-diploma megszerzésére. Miért fontos ez?

- A Testnevelési Egyetem elfogadta az itt, Kaposmérőn folyó gyakorlati képzést. Hatalmas öröm, hogy az egyetemen valaki lovasíjászként végezhet. Fontos a magasan kvalifikált szakember, komoly igény van rá, mert világszerte hódít a lovasíjászat. Kínában például idén adjuk át az első pályát, illetve az Egyesült Államokban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a sport. A lovasíjászatban hatalmas felfutási lehetőség rejlik.

- Évente kétszer tartanak felvételit a lovasíjászat iránt érdeklődő jelentkezők számára. A fizikai állóképességen túl a versmondás és az éneklés is elvárás. Ezek nélkül nem megy?

- Az irodalom és a zene elengedhetetlenül a magyar kultúra részét képezi. Amikor én azt mondom, hogy harcművészet, akkor a test, a lélek és a szellem összetartozásáról beszélek.

- A völgyben a természettel összhangban megalkotott környezet rendkívül idilli benyomást kelt. Ebből a természetes környezetből szemlélve a dolgokat, milyen véleménnyel van a világról?

- A görög drámák tanúsága szerint az antik világban az ember az istenek és a sors játéka volt, majd jött a shakes­peare-i ember, aki már kettős életet élt. Látjuk, hogy Hamlet még tárgyal az ősök szellemével, azonban már nem mentes a kételkedéstől. A mai ember elszakadt az égi dolgoktól, az individuum kerekedett felül. A jelenkor az egót kicsit túlhizlalta.


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Jóraforduló Pál megmutatja, milyen időre és termésre
  2017-01-25 20:53:35, szerda
 
  Jóraforduló Pál megmutatja, milyen időre és termésre számíthatunk





Január 25-ét Pálfordulónak vagy Pálfordulásnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, amely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és Pál apostol lett belőle. A néphitben időjárás-, termés- és haláljóslás napja. A szép, derült idő sokfelé azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani.

Bukovinai magyarok szerint ha tiszta idő van, akkor jó szénatermés lesz, ha szél fúj, akkor kevés lesz a széna.

A hajdani dögvészekre (pestis, kolera) való jóslás emléke él a legismertebb Pál-napi regulában, mely szerint

"ha Pál fordul köddel, az ember meghal döggel."


A laskóiak összefoglalták a csíziók lényegét egy versben:

"Pál fordulása, ha tiszta,
Bőven terem mező, puszta,
Ha szeles, jön hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás,
Ha pedig esős vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves."


A medvével való jóslás, amely ma általánosan Gyertyaszentelő napjával (február 2.) kapcsolatos, a határainkon belül és túl élő magyarságnál is gyakran Pál-naphoz kötődik.

Pál napját a tél fordulójának tartják, és például a Bács megyei Topolyán ezen a napon jósolnak a medvével. Ha kisüt a nap és előjön a medve, még negyven napig lesz hideg.

"Pálkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön be"-tartották például Kecelen.

Ismeretes e napon a haláljóslás az úgynevezett pálpogácsával. Minden családtag számára pogácsát készítenek, melybe libatollat tűznek. A néphit szerint akinek a tolla megperzselődik sütés közben, arra betegség, akié megég, arra halál vár a következő esztendőben.

A tollaspogácsa készítésének más alkalmai is vannak. A Dél- és Kelet-Dunántúlon és az Alföldön is sokfelé inkább szilveszterkor sütik. A haláljósló tollaspogácsát az Alföldön Pál-napkor készítik, de Luca-napkor ugyancsak ismeretes lucapogácsa néven.

Libával kapcsolatos termékenységvarázslásra is vannak példák: Szeged környékén a lúd fenekét piszkálják meg ezen a napon, hogy szaporán tojjon.

A Pál-napi tojásból kelt libát Csépán veszekedősnek, marakodósnak tartják.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 207 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 100 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 22881 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 7664
  • e Hónap: 127794
  • e Év: 2257322
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.