Regisztráció  Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Isten lánca
  2011-01-24 14:09:56, hétfő
 
  Isten lánca


Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
nocturnum
  2009-10-21 11:06:50, szerda
 
  Nocturnum

A hallgató, sötét szobában
Ülök hallgatón egymagam.
Belül reszkető némaság van,
Kint éjszaka, világtalan.

Szomorúságos kietlenjét
Nem járja dal, nem járja fény.
Világtalan, vak végtelenség,
Nem-dal, nem-fény, nem-tűz, nem-én.

Magamba nézek szomjas szemmel:
Úgy tele vagyok végtelennel,
Mint éjszakával a szoba.

Úgy színig zsong a Végtelenség,
Mint mézes kaptár csorgó csendjét
Mámoros méhek kórusa.


 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
Anyukám
  2009-07-24 10:39:38, péntek
 
  Anyukám

A sárkányfejes régi lámpa
Kigyúlt a nagy asztal felett.
Anyám fáradt kezébe varrás,
Előttem kusza füzetek.

Anyukám, én valamit kérdezek,
Most, hogy alusznak mind a gyerekek.
Én már nagy vagyok, ők még kicsinyek.
Tudom, árvák és szegények vagyunk,
Ilyen nagy házban nem is lakhatunk,
És sorban, lassan mindent eladunk.
Tudom, másképp lesz minden ezután.
Hogy is lesz most már, édes anyukám?

- Majd megsegít az Isten, kisfiam!

Tél van. A kis-házban lakunk.
Kint megfagy az emberlehellet.
Megjött anyám. Ketten vagyunk.
Úgy didereg a kályha mellett!

Tudom, bátor vagy és erős, anyám:
Ó, emlékszem, hány nehéz éjszakán
Virrasztottál az ágyam oldalán,
És néha csodát teszel, és varázst,
S majdnem megverted egyszer a vadászt,
Mikor a Miklóst bántotta, - de lásd,
Azért így mégis csak nem élhetünk!
Minekünk megvan mindig mindenünk,
Te meg napestig, - Isten tudja, hol? -
Csak lótsz és futsz és egyre dolgozol,
És egyre sápadsz és soványodol.
Hová jutunk így anyukám, hová?
Itt hagysz te is, ha így megy ez soká!

- Majd megsegít az Isten, kisfiam!

Járunk az Isaszegi úton,
Szénát lehel a levegő.
Mögöttünk mosolyog a múlt,
Előttem dalol a jövő.

Anyuka, meglásd, én költő leszek,
Nagy költő, mint a régi váteszek!
Akarok tudni, tanulni, sokat,
Segíteni az elhagyottakat,
Dolgozni, mint te, éjszakákon át:
Dicsővé tenni a magyar hazát.
És hogy engem is mind szeressenek,
Mint téged, anyukám, az emberek,
És úgy elmondják minden bajukat.
Mondd, anyukám, melyik a hasznosabb:
Az író, vagy az ügyvéd, vagy a pap?
Melyik kell jobban Hazánknak manap?
Tanítani is szeretnék nagyon,
És játszani, igazi színpadon!
De költő, mégis, az legszebb talán!
Mi legyek, mondd meg, édes anyukám!

- Majd megsegít az Isten kisfiam!

 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
Kéz kézben
  2009-07-24 10:32:06, péntek
 
  Kéz kézben

Tudod, mióta árvák lettünk,
És köd előttünk, köd megettünk,
Te maradtál magad nekem:
A föld azóta idegen.

Azóta e világi élet
Egy árnyalattal feketébb lett,
És hűvös minden arc nekem,
Csak te maradtál melegen.

Tudod, hogy így maradtunk ketten;
A többi szerteszéledetten
Éli a maga életét:
Csak itt nálad nincsen setét.

Ha együtt így kéz-kézben űlünk,
Még alig is ment el közűlünk:
Még melegszünk a melegén.
Ó maradjunk így, te meg én.

Hisz mintha most is hína minket,
És összefogná kis kezünket,
Mint annyi boldog éven át,
Hogy mondjuk az Úrangyalát.

Így, így maradjunk mindig ketten,
Szent árnyékától meglepetten,
Amilyeneknek Ő szeret:
Két szép, imádkozó gyerek.

 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
Ketten
  2009-07-24 10:29:43, péntek
 
  Ketten a Mesterrel

Fehér fényben, fehér ruhában,
Egy férfi jár előttem egyre.
Vezet, vezet, kezem kezében,
Föl a magányos, nagy hegyekre.
Az emberarcok ködbe vesztek,
Ketten vagyunk a hegyeken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

Megláboltam a pusztaságot,
Homokviharos, sívó tengert.
Szürke porát szívemre szórta,
Szörnyű magánya majd hogy elnyelt.
De tikkadt lelkem felüdítve
A Mester arca járt velem.
Kezem meleg kezébe fogta,
S én követem.

Lehevertem illatos fűre
Oázisok mézes szelében,
Elálmodoztam rózsás felhőn,
Távol dalon, zsongó levélen.
De kezét homlokomra tette
S megnyitva álmodó szemem,
Előre mutatott a Mester,
S én követem.

Elértem a hegyek tövébe
S indultam fölfelé nyomában.
Dideregtem a szirti szélben,
A szikla megvérezte lábam.
Ha megálltam, szemembe nézett
És rám mosolygott csendesen.
S belém szállott a Mester lelke.
És követem.

Mikor az első csúcsra értem,
Verejtékes nap estelén,
Megkísértett a nagy Kísértő,
És egy világot tárt elém.
De a Mester szemembe nézett,
Szomorú szemmel, könnyesen,
S rajta kívül nem láttam semmit.
És követem.

Járok magányos hegytetőkön,
A magasságos szirthazában.
S egy férfi jár előttem egyre,
Fehér fényben, fehér ruhában.
Léptünk alatt meleg virágok
Serkednek a vad köveken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

 
 
1 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
orgonaillat
  2009-05-06 10:46:39, szerda
 
  Orgonaillat

A hold ezüstös csónaka
Az ég vizén evez.
Oly tiszta, szép az éjszaka!
A föld oly fűszeres!
Az álmodó nagy orgonák
Az ifjú kerten át
Mintha dalolva ontanák
A május illatát.

Hull, hull a zsongó halk lepel,
Az illat fátyola.
Az éjszakában ünnepel
A teltség mámora.
Illattal, csenddel telve mind,
A tó, a föld, a fény,
Oly csordulásig telve, mint
A jó Istennel én.

 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
Meghalt a visszhang
  2009-05-06 10:42:34, szerda
 
  Meghalt a visszhang

Mindenkinek megmondom kereken:
Immár elég volt!
Meghalt a visszhang, leomolt a fal.
Egyszer volt, - rég volt.

Szolgált sokáig. Csak zörgettetek,
S én mondtam: tessék!
Selypítettétek: légy olyan szíves!
S ugrottam: kötelesség!

Karban zengtétek: Megbocsáss, hogy így
Cibáljuk széjjel
Az egész napod! - Semmi, mondom én,
Hosszú az éjjel!

Cigányzenével udvaroltatok
Udvart körültem.
Kezemet csókoltátok nedvesen,
S le nem törültem.

Mesternek és atyának mondtatok
Vállamra ülvén,
És voltam is és vagyok is, - de már
Betelt a törvény.

Földrengés járt és leomolt a fal:
Meghalt a visszhang.
A megnyílt barlang már a szabad ég
Szellőit issza.

A napnak nyitja már a szívét, a víz
Ezüst szagának,
A madaraknak és a gyerekek
Bölcs kacajának.

S mikor a mennybolt miriádjai
Fölém lobognak,
Most tanulgatom, mit kell mondani
A csillagoknak.

 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
Regös ének
  2008-08-01 10:29:10, péntek
 
 
Regös ének

Haj regö rejtem,
azt is megengedte
az a nagy Úristen.

Haj regö rejtem.
Régi szívem keltem,
Régi regém regölöm.
Ajkam amik hatják:
Búk néma lakatját,
Dallal én ma megtöröm.
Fájás ma ne fájjon,
Szívemre ma szálljon
Muzsikáló szent öröm.

Megjöttem, megjöttem,
Dalba öltözötten
Lám e csuda-estelen.
Régi szavam hallom,
Régi dalom dallom,
Régi magam meglelem.
Szent karácsony-esten
Az a nagy Úristen
Ezt mívelte énvelem.

Hej regö rejtem.
Zúgtanak elejbem
Nagy zimánkós záporok.
Haj messze sok ország
Furcsa szerit-sorját,
Kiket vernek viharok,
Sok emberek útját
Érték, kitanulták
Énekmondó jámborok.

Sokat ott értének
Regösök szegények
Havas hegyek zugain.
Balgatagok búját
Fogas szelek fújják
Körmös télben odakinn.
De mostan szívünknek
Gyertyagyújtó ünnep
Fényes szép csillaga int.

Haj regö rejtem.
Régi-magam leltem
Új-magamnak fenekén.
Régi tüzek titkát
Új dalok felitták
Lelkem síró rejtekén.
Mondok azért mostan:
Újnak amit hoztam
Öreg mondást nektek én.

Kicsi Krisztuskának
Szép Szűz Máriának
Mostan igen örülünk.
Minden feleinknek,
Mind elleneinknek
Bő sok áldást regölünk.
Míg a világ világ,
Gondod legyen miránk,
Uram Isten, légy velünk!


 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
A búcsúzó naphoz
  2008-07-24 11:16:52, csütörtök
 
  A búcsúzó naphoz

Hegyen állok, nézem a búcsúzó nap
Piros gömbjét az aranyos hegyek
Felhőkoszorús homloka megett
S csókot hintek a kedves távozónak.

Isten veled! kiáltanám utána,
Vidd el magaddal szép üdvözletem
Túl a hegyeken, a tengereken
A mesebeli óperenciának.

Vidd, égi postás, a szívemet küldöm,
Köszöntök embert, fát és csillagot,
Akiket látnom meg nem adatott
Ezen a dús, de fösvénymarkú földön.

S ha összejutsz az égi körmenetben
Azokkal is, miket csak sejtenem,
Csak hinnem enged szűkös szellemem,
Mondd el nekik, hogy őket is szerettem.

S ha eljutnál a Központ közeléhez,
Ahol mindenben minden Aki Van,
Sóhajtsd elébe halk bizalmasan,
Hogy lelkem nála kisebbet nem éhez.

Hogy addig is, míg szívem elpihenne
Végtelenében, mindent köszönök,
Minden szépet, múlót és örököt
És azt is, ami vajha várna Benne!

 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
A várakozó
  2008-07-23 12:01:49, szerda
 
  A várakozó

Egy ablakban, egyedül, árván,
Egyvalakire várván,
Úgy-e hogy álltál már te is!

Szemedet egy pontra szegezvén,
Oda, hol kanyarul az ösvény,
Úgy-e hogy néztél már te is!

Messzebb e pontnál, egyetlennél,
Akárha mágnes rabja lennél,
Úgy-e hogy akkor nem néztél te sem!

S ha ilyenkor valaki rádszólt,
Csak nézted, mint egy megvarázsolt,
De nem láttad te sem!

S ha úgy esnék, hogy sohasem,
Hogy szűk lenne az élet is:
Úgy-e, hogy nem adnád te sem,
Hogy állnád, várnád akkor is!
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 161
  • e Hónap: 2800
  • e Év: 12167
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.