Regisztráció  Belépés
irmus.blog.xfree.hu
"Az élet nem arról szól hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben." Tóthné Irmus
1962.08.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/149 oldal   Bejegyzések száma: 1481 
Mire megjössz
  2018-04-12 08:40:11, csütörtök
 
  Pilinszky János: Mire megjössz

Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
A Havasi gyopár meséje
  2018-04-07 08:05:15, szombat
 
 



A Havasi gyopár meséje

A virágok teremtésének kezdetén itt-ott már nyíltak a kertekben a nemes és egyszerűbb virágok. Az erdőkben, mezőkön, réteken pedig vadvirágokat ringatott a szél. De volt egy egyszerű sárgás-fehér kis virág, aki saját maga álmodta meg létének célját. Ezért ő társainál jóval később kereste fel a jó Istent, hogy jelölje ki élőhelyét.

Amikor odaért, tisztelettel meghajolt előtte és úgy szólt:
- Teremtőm! Nem tudom hova szántál engem?
De te belelátsz a szívembe, és tudod, hogy én olyan helyen szeretnék élni, ahol közelebb lehetnék hozzád, mint virágtársaim.
A jó Isten meghatódott e szavakra és mosolyogva válaszolt:
- Legyen a szíved szerint... Mivel te kész vagy elhagyni a földet az égi dicsőségért, otthonod a magas hegyeken - a havasokon - lesz. S ezt a nemes, bájos kis virágot elnevezte havasi gyopárnak.
- Köszönöm Teremtőm, hogy meghallgattál - válaszolta a kis virág és elfoglalta helyét a szédítő magasságban.

A havasi gyopár pedig ma is fent nyílik a havasokon, ott, ahova vágyott réges-régen. Jól érzi magát Erdélyben is, fenn a Hargitán, ott távol él a világ zajától, és közel van - az égi magasságban - a jó Istenhez.

Rácz Irén
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Juhász Gyula: Erdélyi Ibolyák
  2018-04-04 08:16:15, szerda
 
  Juhász Gyula: Erdélyi Ibolyák

A kolozsvári kikelet szülötte
E pár szál gyöngéd, kora ibolya.
Szűz szirmukon
szelíden eltűnődve
A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!

Kék szemetekben az erdélyi égnek
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Március
  2018-03-24 12:47:29, szombat
 
  Március

Déli szellők, fújjatok csak,
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár...
Szécsi Margit
 
 
1 komment , kategória:  Verses  
Tétova Óda
  2018-03-22 08:36:34, csütörtök
 
  Radnóti Miklós:Tétova Óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,
Mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

1943. május 26.
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Március idusára
  2018-03-15 10:13:55, csütörtök
 
  Juhász Gyula: Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg
  2018-03-12 07:42:06, hétfő
 
  Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van az, aki szeret.
A gyerekeink már dolgozni járnak.
Családjuk van, saját lábukon állnak.

Mikor unokáink hozzánk tipegnek,
Melegséget adva vénülő szívednek.
Gyengéden átölelnek kis kezükkel.
Felnéznek ránk ragyogó, szép szemükkel.

Mikor sütit sütsz, törekedsz a jóra,
Hiszen ez a szerető nagymamák dolga.
Te nem vagy mérges akkor sem, ha rosszak.
Tudod, hamar elmúlik ez a korszak.

Mikor betegek, féltve őrzöd álmuk.
Igazi angyalok, még sincsen szárnyuk.
Anyák napján verset mondanak néked,
Kimutatván, mennyire szeretnek Téged.

Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van mind, aki szeret.
S tán magunkban hálát adunk az égnek,
Hogy ilyen kegyes volt velünk az élet.

Kukuruzsnyák Rebeka verse
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Március
  2018-03-04 09:45:11, vasárnap
 
 



J.W.Goethe : Március

Havazott újra, mert még
nincs itt az ideje,
hogy szemünket színes rét
örömmel töltse be.

Ez a tavasz ravasz még
s a langyos fényözön:
a fecske is becsap még,
a fecske is becsap még.
Miért? Egymaga jön!

Élvezzelek magamban,
korai napsugár?
Ha velem a galambom,
ha velem a galambom,
azonnal itt a nyár.

(Szabó Lőrinc fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Marokától
  2018-03-03 15:02:03, szombat
 
 



József Attila: Március

Langy, permeteg eső szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csúcsokra költözik.

Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag...
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Mészely József: Anyanyelvem
  2018-02-22 07:43:50, csütörtök
 
  Mészely József: Anyanyelvem

Örökül
édesanyámtól kaptam,
hogy vigyázzak rá,
soha el ne hagyjam.
Édesanyám
nem csak szavakat adott,
de talpam alá földet is,
amelyen óvón állhatok.
Anyanyelvem olyan,
mint a sejtelmes mélység,
mint a fölénk boruló
véghetetlen kékség,
olyan áradóan illatos,
mint a kora nyári rét, a tisztás,
és olyan színes,
mint az álomkép villanás,
s patkó is, a szívembe sütve,
hogy velem dobogjon
mindig szerencséje.
Néha oly könnyű,
mint a szélben kavargó hópihe,
mely arcom lázrózsáját hűti le.
Néha, ha nyers a gondolat,
oly nehéz, mint a vaseke,
de akkor is, ha mar, gyötör,
sértése nyomán
az óriási bánat is
törpeként tündököl,
hisz csapongó,
mint a kamasz szerelem,
de soha, mégsem szertelen,
mert hordja a születés gyötrelmét,
a múlás kínját,
s a lelkünk minden áhítatát,
zsoltáros fohászát.
Néha úgy érzem, olyan ismerős,
mint az édes gyermekem.
Néha meg mindennap
csupa titok és rejtelem,
de mégis, mégis
csupa összhang és lüktető zene,
hogy érezzem, egy vagyok vele.


Bővebben: http://www.vhegy.com/2014/01/meszely-jozsef-anyanyelvem.html#ixzz57oi1AajJ
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
     1/149 oldal   Bejegyzések száma: 1481 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 232 db bejegyzés
Összes: 8666 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1530
  • e Hét: 5623
  • e Hónap: 36892
  • e Év: 168062
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.