Regisztráció  Belépés
anyu65.blog.xfree.hu
Félig él, az aki nem mer Kné N. Magdolna
1962.09.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Illúziók
  2016-11-30 14:20:36, szerda
 
  Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."
De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.
Richard Bach Illúziók


 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
Ne légy szomorú....
  2013-04-09 22:57:25, kedd
 
  Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.
S az új találkozás, bár percek vagy életek múlnak el közben, barátok számára bizonyosság
 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
Semmi sem véletlen
  2012-08-31 21:38:56, péntek
 
  Hosszú ideig halott voltam, de most újra éltem. Eddig láncon sínylődtem, és újra szabad lettem.
Végre rájöttem a miértjére is. Tisztán, egyszerűen és világosan állt előttem az oly nehezen megfejthető, oly nehezen megtanulható lecke.
A nehézségeknek az egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket.
Hát nem ez az emberi természet titka?
Hogy a korlátokra fittyet hányva bizonyítsa végtelen szabadságát.
Nem a kihívás teszi próbára az embert, nem a kihívás határozza meg kik vagyunk, mivé leszünk, hanem az a mód, ahogy szembenézünk a kihívásokkal, hogy egyetlen fellobbanó gyufalánggal megsemmisítjük-e a roncsot, vagy lépésről lépésre újjáépítkezünk belőle, míg újra kivívjuk szabadságunkat."
 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
Pontosan azt kapjuk
  2012-07-23 09:22:44, hétfő
 
  Pontosan azt kapjuk, amire rászolgáltunk. Találhatunk e kivetnivalót egy olyan életben amit magunk teremtettünk magunknak? Hibáztathatunk, felelőssé tehetünk-e érte mást, mint magunkat? Változtathat-e rajta más, mint mi magunk, tetszésünk szerint, bármikor?"
Richard Bach
 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
Richard Bach
  2012-06-28 22:48:11, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
Soha nem kérdőjeleztem meg
  2012-04-01 18:14:21, vasárnap
 
  Soha nem kérdőjeleztem meg saját hiedelmeimet. Réges-régen meggyőztem magam róluk, és soha többé nem kérdeztem újra: magától érthetődőnek vettem, hogy lélegezni -való levegőre, fejem fölé fedélre, ételre és italra van szükségem, szemre a látáshoz és megismeréshez, fülre a halláshoz, ujjakra az érintéshez. Azért látok, mert ezt hiszem, Ha nem hiszek, a látszatok is eltűnnek. Hanem nem elég mást gondolnom, hogy a hiedelmek elenyésszenek: mélyen, életem minden egyes másodpercében szilárdan meg kell győződnöm arról, hogy egyedül ez a játék érvényes, amibe beszálltam.
Nem azért van szükségünk hiedelmeinkre, hogy korlátokat emeljünk magunk köré, hanem hogy eszerint játsszunk.

Hokizni nem lehet jég és bot nélkül, sakkozni tábla és sakkfigurák híján: futballozni, ha nincs kapu és focipálya. Ugyanígy nem élhetünk a Földön, ha nem hisszük el, hogy mérhetetlenül jobban be vagyunk szorítva, mint valójában.
(Richard Bach Hipnózis)
 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
Amit a hernyó
  2012-03-21 09:06:01, szerda
 
  Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.



 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
A hipnózis-elfogadott felvetés
  2011-11-29 22:31:13, kedd
 
  A hipnózis- elfogadott felvetés.

Valahányszor azt mondjuk, vagy gondoljuk én... ezt meg ezt érzem ....akarom.... hiszem ... tudom...Maga ilyen meg ilyen, ezt tudja, vagy nem tudja, ezt vagy azt kell tennie....
Avagy nekem kellene megtennem és meg is teszem.... Ez, vagy az ilyen, vagy nem ilyen... valahányszor értékítéleteket hangoztatunk, kijelentéseket teszünk a jóról a jobbról és a legjobbról, a rosszról, a szépről és a haszontalanról, a csodásról, a helyesről és helytelenről az iszonyatosról, elbűvölőről, pompásról, fölösleges időpazarlásról....

Egyetlen kijelentésünk nem csupán önmaga, hanem egyúttal szuggesztió is, és ha egyet is elfogadunk csak mélyebbre taszít bennünket. Mert minden egyes felvetés , szuggesztió önmagát erősíti.
Azt mondom magamnak, csodásan érzem magam, mikor pedig pocsékul. Ilyenkor a csodáson lesz a hangsúly?
Igen Ha elhitetjük magunkkal, hogy csodásan és nem pocsékul érezzük magunkat, a rossz közérzetminden egyes kijelentésünkkel háttérbe szorul. Ellenben ha rosszkedvünkben azt mondjuk magunknak milyen csapnivaló ma a hangulatunk, akkor minden egyes szóval tovább romlik.

A hipnotizálás nem titok. Egy itt a lényeg: a szűntelen, szakadatlan ismétlés.
Amerre nézünk, az összes halandó szuggerál bennünket: mi magunk és persze a többiek. Gondold, tedd ezt, vagy azt, légy ilyen vagy olyan! Mit hallunk a kőről: hogy szilárd, tömör anyag, holott tudjuk, hogy az anyag mindenestül energia, viszonyrendszer, s mi ezt érzékeljük anyagi világként. Ha túlnézünk a látszaton semmi nem szilárd és megingathatatlan .

Felvetés és megerősítés A seregnyi felvetésből amelyet hallottunk, láttunk, vagy tapintottunk, saját igazságunk azokból verbuváldik, melyeket igaznak fogadunk el: Nem valóra vált kívánságokról ás álmokról van tehát szó, hanem elfogadott állításokról.

Amikor elfogadjuk saját szuggesztióinkat az önhipnózis esete forog fenn.

Amennyiben a hipnózis nem más, mint elfogadott felvetés, akkor a világ nagy része - ahogy mi látjuk - saját ecsetvonásaink lenyomata.

Mert feltevések ezrei milioszámra vannak, tengernyi felvetés létezik , melyeket elfogadunk, tiszteletben tartunk , ésszerűnek vagy ésszerűtlennek tekintünk, visszautsítunk, avagy nem veszünk róluk tudomást . Mindezek láthatatlnul mosnak át engem, ahogy minden más embert és állatot, valamennyi földlakót, hisz enni és aludni kell, hideget és meleget érzünk, kelemeset és kellemetlent, ver a szívünk, lélegzünk, kitanuljuk a természeti törvényeket, és engedelmeskedünk nekik, s mindeközben elfogadjuk a felvetést hogy ez az egyetlen lehetséges élet mind között.
Bármely kijelentés, amelyet akármilyen szinten helyeslünk, vagy elvetünk, ilyen felvetés.
Bármely kijelentés? Ez közel az összes szó amelyet hallott, gondolt, vagy álmodott éjt nappallá téve, amióta az eszét tudja, több mint fél évszázad óta. És akkor még nem vette számításba a nem szóbeli jelzéseket, melyek tízezerszer annyian vannak, ha nem többen. Másodpercről másodpercre falat érzékelünk magunk körül, majd megerősítjük a szilárd, nem átjárható észleletetet. Vajon egy nap folyamán hány nanomásodpercen keresztül tudnak falról érzékeink? És ajtóról? Padlóról? Mennyezetről? Hány milliszekundumon keresztül szuggeráljuk magunknak a korlátokat, és mindegyre csak azokat tudtunkon kívül? Naponta hány mikroszekundumot töltünk ezzel hány trilliót? És ezek egyedül az éptészet kategóriába tartozó felvetések, úgymond ám akkor még nem volt szó na hasonló korlátok tömkelegéről teszem azt a biológia, élettan, kémia, repüléstan, hidrodinamika, lézetfizika és az összes többi tudomány köréből.
Ezért olyan gyámoltalan a csecsemő, bármennyire villámsebesen tanul, s minden másodperccel tudósabb lesz. Alapokra van szüksége felvetések kritikus tömegére hogy a szellemvilágból átálljon a mienkre, s elsajátítsa a tér és idő szokásait.
Az alapokat minden halandó csecsemőkorában szívja magába. Micsoda gáttalan áradattal kell megbírkóznia szegény nyomorultnak, amig bemerészkedik a mélyvízbe, és saját gondolatokkal áll elő. Az első szava akár ez is lehetne. segítség. Talán ezt is akarja mondani a sírásával.

És mindeközben nekünk halandóknak a félelemmel is muszáj megismerkednünk. Hisz minden halandóra veszély és romlás leselkedik , már ha egyáltalán belemegyünk a játékba.
Mert játszani is muszáj: mélyre, nagyon mélyre kell alászállnunk ama feltevések óceánjában melyek halandónak, akadályozottnak , sebezhetőnek mondanak bennünket, akik a kicsinyes ingerek viharán kívül mindenre vakok vagyunk. Ez fordítja át megingathatatlan hiedelmekké a hazugságokat miközben nem és nem kérdezünk, remélve hogy ezzel is a végletekig odázhatjuk a halált. Nem veszünk tudomást az elmúlásról: így akarjuk megfejteni, mi dolgunk e világon , és vajh mi okunk lehet rá, már ha egyáltalán, hogy szórakoztatónak mmondjuk-e a játékot.
Ó a tényleges válaszok mind elrejtőznek a szem elől, . A játék lényege épp az, hogy rájuk találjunk a hamis válaszok felhőgomolyai közepette, melyekbe a többi játékos belenyugszik melyek azonban valamiért mégse felelnek meg nekünk. Ne nevess csecsemő! A halandókat megigézi a játék, ahogyan téged is, ha osztozol a hiedelemben, hogy egy vagy közülük.

Aki nem követi a játékszabályokat azt nem engedik játszani.
A tér- idő játék első számú szabálya az, hogy hinned kell, a téridőben.





 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
Egyedül
  2011-11-26 11:41:22, szombat
 
  Az emberek jórészt egyedül élik le az életüket, akár házasok, akár egyedülállóak, keresnek-kutatnak hiába, végül azt is elfelejtik, hogy valaha kerestek valakit..."
(Richard Bach)



 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
A környezetünket mi magunk..
  2011-10-05 14:56:07, szerda
 
  A környezetünket mi magunk teremtjük. Pontosan azt kapjuk, amire rászolgálunk. Találhatunk-e kivetnivalót egy olyan életben, amit magunk teremtettünk magunknak? Hibáztathatunk-e, felelőssé tehetünk-e érte mást, mint magunkat? Változtathat-e rajta más, mint mi magunk, tetszésünk szerint, bármikor?
/Richard Bach/
 
 
0 komment , kategória:  Richard Bach idézetek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 316 db bejegyzés
Összes: 6402 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 869
  • e Hét: 869
  • e Hónap: 19788
  • e Év: 301318
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.