Belépés
idgie1975.blog.xfree.hu
Minden csak hozzáállás kérdése... Cs Ildikó
1975.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 55 
Kinek tartozunk?...
  2011-02-03 21:12:38, csütörtök
 
  Hellenbárt László - Kinek tartozunk...?
Címkék: Társadalom és kritika

Link
 
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
Az Adósminősítési eljárás
  2009-10-30 17:05:50, péntek
 
  Az Adósminősítési eljárás és háttere...Link  
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
Mitől megyünk csődbe
  2009-07-09 12:41:05, csütörtök
 
  "Köszöntöm a szép júliusban céges hírlevelem olvasóit!

Nagyon mozgalmasra sikerült az elmúlt hónap számomra, hiszen elkészült a vállalkozóknak írt második könyvem "Hol a pénzem?" címmel (magyarul pénzügyi kontrolling kisvállalkozók részére). Elindítottuk a Vállalkozz Hatékonyan Klubbot ami rögtön az indulás hetében Magyarország legnagyobb internetes üzleti klubja lett.

Sajnos ez elmúlt hónapok nem mindenkinek sikerültek ilyen jól. Az elmúlt időszakban minden korábbi rekordot megdöntött a felszámolásra került vállalkozások száma. Ezért most erről szeretnék írni.

Mitől megyünk csődbe

Kezdő vállalkozó koromba minden alkalmat megragadtam, hogy tanuljak, így például még a WC-re is be volt készítve a kötelező olvasmány a "13 végzetes hiba, amit menedzserek elkövetnek". Jó könyv volt, ronggyá is olvastam. Azon viszont eltöprengtem, miért pont a hibákról szól a könyv, miért nem arról, hogy mit hogyan kell a dolgot jól csinálni. Azóta már megtanultam, a legjobban a hibákból lehet tanulni - pláne ha más követi el őket.

A mai témám nem vidám. Ugyanis nagyon sok vállalkozás csődjére van rálátásom és ez nem felvidító dolog. Ennél azonban sokkal gyomorba markolóbb látvány, amikor látom, hogy egyesek nagy lelkesedéssel menetelnek a csőd fel, és erről a leghalványabb tudomásuk sincs. Ezért most megmutatnám néhány tipikus csőd okot. Mindenki, aki nem nagyon öntelt, tanuljon belőle.

A cégek kudarcainak alapvetően két fajtáját látom. Egyik típus, amikor eleve nem kellett volna a dologba belevágni. A másik csődfajta olyan cégeknél következik be, akik látszólag megfogták az Isten lábát. Kiderült, jó dologba vágtak bele, megy az üzlet. És ebben a környezetben egyszer csak beüt a csőd. Nézzünk mindkét fajtából néhány típus okot.
Induló vállalkozások végzetes hibái
Nincs is üzlet
Ha az induló vállalkozó nem mérte fel alaposan a vállalkozás lehetőségeit, akkor gyakran ébred arra, hogy amit kitalált, arra nincs is kereslet. Láttam például zöldséges boltot nyitni 150m-re a piactól. A vállalkozás indítása előtt kötelező egy piackutatás. Ez olyan ritka, mint a fehér holló...
Valami másként működik, mint ahogy terveztük
Amikor előkészítünk egy céget, igyekszünk mindent felmérni. És amikor az egész elindul, kiderülhet, hogy valami apróságról megfeledkeztünk - és ez az egész üzleti modellt képes romba dönteni.

Mesélek egy példát a saját életemből. Egyszer, vagy tíz éve, elindítottunk egy ezüstékszer importáló nagykereskedést. Remek árunk volt, olcsó áron, végigvergődtük a nemesfém ékszer import összes szabályozási kalamajkáját. Tudtuk ki a piacunk. És akkor egyetlen kereskedő sem akart vásárolni tőlünk. Ugyanis azt az apróságot nem vettük figyelembe, hogy az ékszerkereskedelem egy elképesztően konzervatív szakma, és lehet bármilyen szép és jó áruja az új fiúknak, mindenki csak a régi bejáratott partnerétől vásárol. Ez nagyon nagy pofon volt - és kínunkban meg kellett tanulnunk a direkt értékesítést...
Nincs elég pénz
A pénzügyi tervezés Magyarországon szinte ismeretlen, senki sem tanítja. A vállalkozás konkrét indításakor döbbennek meg sokan, milyen sok költséggel jár is egy üzlet. És ilyenkor, ha még csak a saját összes pénzünk megy rá, az a kisebbik gond. Ha viszont nagy lelkesen kölcsönkérünk minden rokonunktól és barátunktól, akkor életünk végéig rejtőzködhetünk.
Vállalkozói farkasvakság
A vállalkozónak nincs főnöke és ez néha nagyon nagy baj tud lenni. Ugyanis senki sem mondja meg neki, ha valami nagyon nagy marhaságot talál ki. És ez végzetes tud lenni. Amerikai mintára én is részt vettem egy Master Mind csoportban. Ilyenkor 10-12 kb. azonos méretű, de nem konkurens cég vezetője összejön és egymásnak beszámolnak és ötletelnek. Számtalan ilyen esetben előfordult, hogy valaki hatalmas lelkesedéssel előadta új, megvalósítani szánt ötletét, ami mindenki számára nyilvánvalóan egy biztos kudarc volt. ő azonban beleszerelmesedett az ötletébe, és teljesen vak volt, a mindenki más előtt teljesen nyilvánvaló tényekre. Az induló vállalkozások csődjei mögött gyakran áll ilyen vakság...
A Szakember
Ez talán a leggyakoribb eset. A vállalkozás indításához, amint ezt nagyon sokan elmondták három ember kell:
A Vállalkozó aki kitalálja, ötleteket ad
A Menedzser aki rendet tart
És a Szakember aki megcsinálja
A magyar vállalkozások döntő részét "Szakemberek" alapítják, mit sem tudva arról hogyan kell megcsinálni és működtetni egy vállalkozást. Egyszerűen felháborodtak rajta, hogy mennyit keres rajtuk a főnökük. Összehasonlították, hogy mennyit kapnak készhez és hogy mit számláz ki a főnök a megrendelőnek - és ettől szívéhez kap. Nekiáll saját céget alapítani és akkor jön rá, hogy mennyi költség jár ezzel és mi mindenhez kellene még értenie. És ilyenkor vagy evickél és tanul, vagy ami gyakoribb, visszamegy alkalmazottnak.
Beindult cégek csődje
Még szomorúbb látvány, amikor egy vállalkozás elindul, profitot termel, vevő vannak, fejlődik, nem ritkán robbanásszerűen - és egyszer csak összeomlik az egész. Miért?
A kontroll hiánya
Akár Vállalkozó, akár Szakember is alapította a céget valakinek rendet kellene tartania. Valakinek nyilván kellene tartania bevételeket és kiadásokat, valakinek be kellene hajtani a kintlévőségeket. Ez a valaki lenne a Menedzser - csak ő egy nagyon ritka szereplő a kisvállalkozásokban. Egy ideig lehet bravúroskodni a rendetlenség felett, lehet mondogatni, hogy "a zseni átlát a káoszon". Csakhogy egyszer csak összeomlik az egész.

Életem első cégét, három társammal, két év alatt vittük csődbe, rendkívül sikeresen, dinamikus forgalommal. Ugyanis nem volt rend - főként a pénzügyekben. Csak egy kicsit költöttünk mindig többet, mint amennyi bevételünk volt. És a végén nagyon meglepődtünk, hogy hova lett az a rengeteg pénz, amit kerestünk?!
A tartalékok elhanyagolás
Aki alkalmazottként dolgozik, az megszokja, hogy minden hó elején megkapja a "fix" fizetését, akár esik akár fúj. A cégek bevétele, meg teljesen esetleges: ha beesik egy nagy megrendelés, akkor tele a kassza, máskor meg megrendelő egy szál se, viszont a kiadásokat ugyan úgy fedezni kell. Aki nem képes tartalékolni, az egy gyengébb periódusban teljesen kivérzik.

Ráadásul a vállalkozások többségének forgalma szezonálisan változik. Ezt megfelelő pénzügyi tervezéssel remekül lehetne előre jelezni - csak ilyet a kisvállalkozások 90%-a nem csinál (mert nem tud csinálni.) Egyszerű pedig: amikor jól megy, feltöltjük a tartalékot, amikor meg kevésbé, akkor felhasználjuk.
A visszaforgatott jövedelem, avagy a gyerünk-gyerünk csődje
Nekem mindegyik közül ez a fajta fáj a legjobban. Leírom kicsit részletesebben. A cégek növekedése a szakirodalom szerint több fázisra bontható. A sikeres indulás utáni szakasz neve gyerünk-gyerünk. Ez egy mámorító időszak: a cég nagyon dinamikusan fejlődik. Remek az üzlet. Minden beleforgatott pénz 3-5-10 szeresen térül meg. Ilyenkor mit csinál mindenki? Összeszedi mindenét és belerakja, kölcsönt vesz fel fűtől és fától. Hiszen egy ilyen üzletet nem lehet kihagyni!

Bármilyen hihetetlen, pont ebben az időszakban szokott a cégek nagyon nagy része csődbe menni, annak ellenére, hogy tényleg megcsípték a nagy üzletet. Miért?

Egyrészt a gyors növekedés velejárója a hatékonyság csökkenése. Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy nyit egy boltot 10 millió forint nyitó költséggel és a bolt havi nettó három millió forint profitot termel. Mit tenne? Nyilván összeszedné mindenét és nyitna egy második, harmadik, n-edik boltot is. Csakhogy a második bolt már csak másfél milliót termel havonta a harmadik csak hétszázezret, a negyedik meg, nem kizárt, hogy veszteséges. Az indító pénzt meg beletette. És akkor egyszer csak van csodálkozás: hova is illan el a rengeteg pénz ebből a remek üzletből?

A leggyomorszorítóbb mondat amit csak hallani szoktam egy vállalkozótól: én minden jövedelmem visszaforgattam (visszaforgatom) a cégembe. Ez ugyanis a következőt jelenti: felraktam a pénzem a ruletten pirosra és kijött. Most mindent, amit nyertem, újra felrakom. És így tovább. Csakhogy a rulettbe, ahogy az életben, nem mindig jön ki a piros. És akkor jön a sírás-rívás. Mert ugye minden pénz erre raktunk fel, mert ehhez képest minden banki kamat, tőzsdei nyereség csak pipafüst volt. Az életben azért - ha nem is olyan gyakran, mint a rulettben - jön fekete: egy tőkeerős új konkurens, szabályzóváltás, piaci igények fordulása, gazdasági válság, és még hosszan sorolhatnám. Fekete mindig jön - csak idő kérdése. És akkor, akinek mindene fent van a játékmezőn, az megszívja. De ezt a gyerünk-gyerünk korszak eufóriájában nagyon nehéz elmagyarázni egy cégvezetőnek.

Megoldás persze lenne: a jövedelem egy részét ki kellene csatolni a cégből és valóban befektetni a rossz napokra. (Mert a saját cégbe visszarakni a pénzt az nem befektetés, akárhogy is annak látszik). Csakhogy ehhez már-már spártai szilárdságú jellem kellene. Ez meg általában csak a második-harmadik csőd után szokott megjönni... Ezért mondják, hogy érdemes fiatalon vállalkozni kezdeni, mert akkor az első egy-két csődön hamar átmegy az ember és utána van ideje már okosan felépíteni a cégbirodalmát."

forrás: Mitől megyünk csődbe? - dr Tóth András hírlevele

 
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
Vigyázat! Fájni fog
  2009-04-22 05:27:07, szerda
 
  Vigyázat! Fájni fog - dr Tóth András hírlevele:


Köszöntöm a napsugaras áprilisban hírlevelem olvasóit!

Most nem írok semmit bevezetésnek. A következő cikk annyira aktuális és annyira a szívemből jött, hogy semmit sem mondok...


Fájni fog

Azt mondja vadonatúj miniszterelnökünk, a szociális- és nyugdíjrendszert át kell alakítani és ez mindenkinek fájni fog. Az utóbbi időben mindenki azt kérdi tőlem - neki magának mennyire fog ez fájni? Nézzék - ezzel senki sem fog kiállni maguk elé - ezért leírom én.

Viszont most komolyan döntse el: igazán meg akarja tudni? Mer szembenézni a valósággal? Ugyanis az ilyen dolgokra szokták azt mondani: alkalmas a nyugalom megzavarására. Ha Ön nem szeret szembenézni a tényekkel - ne olvassa tovább! Ha autóvezetés közben egy veszélyes forgalmi helyzetben sikoltva eltakarja a szemét - ne olvassa tovább!

Szóval, ha még legalább 10 év van a nyugdíjáig, akkor Ön jelenlegi értékén számolva kb. 32 ezer forint átlag nyugdíjat fog kapni és azt is csak 66-68 éves kora után. Pontosabban, addigra már nem lesz forint - ezért ez 93 euróval állít majd be a postás. Pontosabban csak a mai negyvenesek mehetnek majd el ilyen fiatalon nyugdíjba, a mai harmincasok inkább csak 70 felett. És ez nem riogatás, ezt elolvashatják a nyugdíjas kerekasztal elemzésétől a Közgazdasági Szemléig mindenütt. Nyilván nem fogják megírni a napilapok. Ma még.


Mit jelent ez konkrétan az Ön számára - gondolkozzon el:


- Ön hosszú-hosszú munka után végre 67-évesen elmegy nyugdíjba. Csönget a postás és átadja az első nyugdíját, 32 ezer forintot. Oda rakja az asztalra. Hogy fogja érezni akkor magát?

- Milyen érzés lesz végiggondolni, hogyan ossza be ezt a pénzt? Mire költse? Fűtésre, világításra vagy ennivalóra? Egyáltalán, milyen érzés ilyen dolgokon töprengenie 67 évesként?

- Milyen érzés eladni a családi kocsit és tudni, hogy már sohasem fog másikat venni?

- Megalázó érzés lenne hetvenévesen is dolgozni: például egy McDonalds-ban tálcákat pakolni, meg WC-t pucolni?

- Mit fog érezni, amikor először kell pénzt kérnie a legszükségesebbre a gyerekeitől?

- Hogyan fogja magát érezni, amikor a gyerekei elől eltitkoltan életjáradékért el kell adnia a családi lakást, amiért egész életében küzdött? És amikor megtudja, hogy a 10 milliós lakásáért a nyugdíja mellé csak 39 ezer forint életjáradékot fog kapni?

- Milyen érzés lesz a gurulós bevásárló kocsival átmenni a város túl felére a hipermarketbe az akciós csirke farhátért? Most ma ezt csak viccesen banyatanknak hívja, így az autóból nézve. De mit fog érezni, ha magának kell élete végéig így bevásárolni mennie, ha kell messze is, de a legolcsóbb holmikért?

- Keserű érzés lenne, ha beállítanak a csodálatos unokák és még egy Kinder tojással sem tudja meglepni őket?

- És milyen érzés lesz, ha romlik a szeme és az orvos azt mondja: szürke hályog - meg kell operálni. De ennek költsége 270 ezer forint. A TB ezt már sajnos Önnek nem tudja fedezni, de egy fehér botot ki tud utalni.

És hogy fogja magát érezni, ha megtudja milyen szerencsés: hiszen nőként átlagosan 23 évet, férfiként 17 évet élhet így boldog nyugdíjasként!



Persze nem muszáj ennek így lennie. Dönthet úgy - mert most már tudja, az államra nem számíthat, - hogy saját maga gondoskodik a nyugdíjáról.


- Milyen érzés lesz, amikor egyszer csak hatvan évesként kap egy levelet, hogy elkészült a nyugdíj tőkéje, és innen kezdve másfélszer annyi pénz áll havonta csak ebből rendelkezésre, mint amennyit eddig a munkájával keresett?

- Mit érez majd, amikor szabadon dönthet, akkor megy nyugdíjba, amikor csak akar?

- Milyen érzés, hogy végre van ideje és utazgathat, hobbijának élhet, minden aggódás nélkül?

- Milyen érzés lesz rájönni végre ideje és pénze is van élni?

- Hogy érzi majd magát, ha tudja, van lehetősége a gyerekeit támogatni, unokáit kényeztetni?

- Hogy érezné magát, ha az lenne a legnagyobb problémája, hogy arról döntsön: inkább salsát tanuljon vagy golfozni?

- Milyen érzés, ha tudja, ha mégis megbetegedne, képes megfizetni a gyógyszereket és orvosokat?

És hogy fogja magát érezni, ha megtudja milyen szerencsés: hiszen nőként átlagosan 23 évet, férfiként 17 évet élhet így boldog nyugdíjasként!



Ugye mondtam, hogy ez a cikk képes a nyugalom megzavarására. Szerintem ezeket a dolgokat eddig is tudta, sejtette.


Most több dolgot tehet. Ha ön 50 alatti, akkor dönthet ez a két forgatókönyv közt. Ha ön elmúlt 50 éves, akkor kivételes esetektől eltekintve, Ön már nincs döntési helyzetben. De ha ötven alatt van, dönthet úgy, hogy igenis felépíti saját maga a saját nyugdíját.


Persze, egy ilyen döntés nagy áldozatokkal jár. Lehet, hogy a 102 centis tv helyett be kell érnie 82 centissel. Lehet, hogy a három évenkénti kocsi csere helyett be kell érnie, hogy csak négyévente cserél. Lehet, hogy a lakásfelújítást is el kell halasztania egy évvel. Tudom, ezek iszonyatos lelki kínokat tudnak okozni. De olvassa csak végig még egyszer, mit fog érezni majd friss nyugdíjasként? Onnan visszanézve, valóban annyira komoly és kihagyhatatlan dolgok voltak ezek?

Szóval, ha Ön még nincs 50, akkor most két lehetősége van:

- Igyekszik nagyon elfelejteni azt, amit eddig írtam. Nem foglalkozik ezzel az egésszel. De ez, ahogy már az elején figyelmeztettem - nem lehetséges. Ígérem, éjszaka félálomban néha eszébe fog jutni. Ettől a perctől kezdve, ha ezt az utat választja, tudnia kell, Ön személyesen döntötte el azt, hogy ez így legyen. Ne kenje senkire majd, hogy senki sem figyelmeztette, tudja - ha más nem is - én szóltam! Jusson eszébe, majd amikor a postás az első nyugdíjával becsenget és kirakja az asztalra!
- A másik lehetőség: vesz egy mély levegőt, és egyszer konkrétan szembenéz a kérdéssel. Rászán egy órát az életéből, megnézeti egy szakemberrel, az Ön konkrét esetében, mi mennyiből hozható ki. (Hozzánk kapcsolat oldalunkon tud jelentkezni egy ingyenes és kötelezettségmentes személyes tanácsadásra.) Nem kerül semmibe - és akkor tisztán láthat és dönthet. Mert azt el tudom fogadni, hogy ha mindennel tisztában van, és ezután úgy dönt, elég Önnek az államtól várható nyugdíj. De azt, hogy erre látatlanba nemet mondjon - ezt én nem tudom elfogadni.
 
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
Másrészt
  2009-04-11 09:05:30, szombat
 
  Köszöntöm a napsugaras és reményekkel teli áprilisban hírlevelem olvasóit!

Az elmúlt hetek magyarországi eseményei közben nagyon sokan észre sem vették, hogy a nagy világgazdasági hisztéria elmúlt. A legnépszerűbb kínai-indiai befektetési alapok pár hónap alatt 30-50%-ot emelkedtek. És az igazi emelkedés csak most jön!

Nemrég adták ki magyarul is Peter Lync, a kiváló befektetési alap kezelő "Sikerrel a tőzsdén" című könyvét. Bár ezt még tíz évvel ezelőtt írta, ma is rendkívül aktuális és tanulságos. Sorra elemzi a 60-as, 70-es 80-as és 90-es évek tőzsdei "összeomlásait". A világ szinte semmit sem változott: minden nagy visszaesés után jön a "bear market rally" - amikor a piac hirtelen rájön, hogy milyen abszurdan alulértékelt minden részvény, és ez egy nagyon erős emelkedést idéz elő. Az idei év erről fog szólni, hiszen ennyire alulértékelt piacot évtizedek óta nem látott senki.

Másrészt, ha eddig úgy gondolták, nyugodtan fognak majd éldegélni az állam által nyújtott nyugdíjukból, akkor - ha másból nem - legújabb kormányfőnk programjából értesülhettek, hogy ezzel az álmukkal le kell számolniuk. Itt a remek alkalom - kapcsolják össze a kettőt: indítsák el a saját nyugdíjuk felépítését ezen a remek árfolyamon!
...

forrás: A biztos veszteség mágikus vonzereje - dr Tóth András hírlevele
 
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
A jövőbelátás problémái
  2009-03-28 21:07:00, szombat
 
  Végre valami van a szélben. Az elmúlt két hétben nem csak a tavasz köszöntött be, de ez a már több hónapja tartó belső bénultság is feloldódni látszik. A vállalkozók felsóhajtottak, mert végre megrendelések érkeztek, a forint árfolyama is visszatért a hisztérikus szintekről és a tőzsdeindexek is elindultak felfelé, egy hét alatt átlag 15%-al.

Ennek legfőbb ideje volt. Ami az utóbbi időben elharapódzott, az már a színtiszta hisztéria volt. Több amerikai nagybank részvényei kevesebbet értek, mint csak és kizárólag a saját székházuk. Számtalan céget találunk, ahol a tőzsde szerinti értéke a cégnek jóval kevesebb, mint pusztán a cég készpénzállománya. Nyilván a jelenlegi árfolyamok teljes abszurdak. És bár az országunk még sokáig fogja nyögni a válság tapasztalatait, a világ tőkepiacai talán-talán túlestek ezen a hisztérikus mélyponton. És ez jó hír. És tavasz van.

Erről a télről majd sokat fognak mesélni az unokáknak kandallótűznél — mert tényleg rendkívüli volt. És persze Önökön múlik, hogy a most következő időszakon keresnek-e vagy csak nézik.

A múltkor az egyik rendezvényünk után odajött hozzám egy nagyon szimpatikus nyugdíjas úr, és kérdezett egy olyat,amit nagyon sokan kérdeznének. A kérdés így hangzott: Neki egy olyan pénzügyi tanácsadóra lenne szüksége, aki megmondja, hogyan fognak majd változni az egyes valuta árfolyamok és a részvények értékei. Hol talál ilyet? És azt válaszoltam: sehol.

Azt mondj a sógorom, mint orvos: Az orvosok szakmája a legreménytelenebb — akármit csinálunk, a paciensek előbb-utóbb mind meghalnak! Pedig az elvárás az lenne velünk szemben, hogy elintézzük, mindenki egészségesen és örökké éljen. Ugyanígy velünk szemben sokaknak az az elvárása, hogy lássunk a jövőbe. Elárulom, hogy hasonlóan, mint ahogy az orvosok se tudnak senkinek örök életet adni, mi sem tudunk a rövid távon a jövőbe látni. Ez van. Ettől még jó okkal járnak az emberek orvoshoz — és hozzánk is.

A jövőbelátással az a gond, hogy látszólag megy. Bármi váratlan esemény történik a világban, mindig előkerül valaki, akiről azt állítják, hogy megmondta, megírta, megálmodta, a kiskutyája elvakkantotta, hogy ez meg fog történni. Sőt! Sokan sorozatban is képesek megtenni! Állítólag...

A nagy bankok igen komoly összegeket költenek kutatásra. Hatalmas apparátus gyűjti össze az információt, szelektálja, és remek programozók készítenek belőle mesterséges intelligencia alapú szoftvereket, hogy megjósolják az árfolyamok változását. Az elmúlt időszak eseményei jól bizonyítják, hogy mire mentek vele — semmire.

Az elmúlt időszakban többen is jártak nálam, akik különböző tőzsdei tanfolyamokon rengeteget fizettek, hogy megtanulják a technikai elemzést, majd rengeteget vesztettek rajta. Nem ritkán a házukat, lakásukat. Azért gondoljunk bele: ha ilyen egyszerűen jósolni lehet, a nagyok, akiknek iszonyú tőkéjük áll rendelkezésre nem játszanák ezt a játékot? (Játsszák is, csak sokkal óvatosabban, mint például FX alapban...) És akkor milyen jövő az, amiről mindenki tud és ellene dolgozik?

Akkor mit tervez egy tanácsadó, ha még a jövőbe sem képes látni? De képes. Csak nem rövid távra. Már pár hónapja elkezdtem könyvet írni arról, hogy miért olyan nehéz meggazdagodni (jut eszembe: a jelenlegi tervek szerint "ősember a pénztárcámban" címmel fog megjelenni pár hónapon belül). Ennek fő oka, hogy az emberek most rögtön, azonnal akarnak meggazdagodni. A hosszútávon való meggazdagodás — ami egy biztos módszer — nagyon keveseket érdekel. Ezért mindenki kutatja a bölcsek kövét, a rövid távú módszereket: tőzsdei és valutaárfolyamok előjelzését, stb. (A rövid távú meggazdagodási vágyat néha elég viccesen kihasználják. Múltkor egyik fiam elmesélte az egyik leghatékonyabb tarhálási módszert, amit látott. A kocsmában egy alkesz megszólította: ha fizet neki egy sört, megmondja a jövő heti lottószámokat...)

Pedig a jövő előre látható. Tudjuk, hogy a ma 3 éves gyerekünk 15 év múlva lesz 18 és mehet egyetemre. Tudjuk, mikor szeretnénk új lakást, mikor akarunk nyugdíjba menni. Még a mindezekhez szükséges pénz is jól kiszámítható. Azt is remekül ki lehet számítani, hogyan lehet ezt felépíteni. És ezt hívják életre szóló pénzügyi tervezésnek.

Számomra személyes tragédia, hogy nap-nap után látom, az emberek nem akarnak meggazdagodni. Rögtön akarnak pénzhez jutni — azon az áron is, hogy később ezért keményen bűnhődniük kell. Csak akkor hajlandók változtatni, ha tényleg nagy bajban vannak. Sőt, ha véletlenül tényleg hirtelen valami komoly összeghez jutnak, akkor pedig villámsebesen elköltik és még sokkal rosszabb helyzetbe jutnak, mint előtte voltak.

Az emberek többsége csak azt szeretné, ha egy sörért megmondaná nekik valaki a jövő heti lottószámokat. (És ha megnyerik, akkor rövid idő alatt elvernék) Az emberek közül csak a legjobbak akarnak tisztába lenni IGAZÁN a jövővel. Mert felelősség látni mi minden vár ránk, ugyanakkor lehetőség is, hogy felkészüljünk rá. De ez az igazi, működő perspektív. Ez az amivel tényleg meg lehet gazdagodni. Ha szeretne az életben azok közé kerülni, akik tervszerűen felfelé haladnak, üljön le egyszer nálunk pénzügyi tanácsadásra!

forrás: Jövőbelátás - dr Tóth András hírlevele
 
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
Lakáshitel ABC
  2009-03-28 21:04:33, szombat
 
  Link  
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
Vállalatok életciklusa
  2009-03-28 21:00:21, szombat
 
  Köszöntöm márciusban céges hírlevelem olvasóit!

A múltkoriban beszélgettünk céges tanácsadók egymás közt, hogy mi a legfontosabb tanács, amit ilyen válságos időkben egy vállalkozás vezetőnek adható. Sok minden felmerült: hogy mennyire fontos a cégek racionalizálása, mennyire fontos az ügyfelekkel való fokozott kommunikáció. Én azonban egy dolgot emelnék ki: most nagyon fontos, hogy mindenki képezze magát.

Kedvenc viccemet idézném ismét és sokadszor is: Ketten elmentek kirándulni, amikor egyszer csak látják, hogy egy éhes oroszlán rohan feléjük. Erre az egyikük előkapta a futócipőjét a hátizsákjából és gyorsan felhúzta. Mire a másik megjegyezte: nem tudsz gyorsabban futni, mint az oroszlán! Nem is akarok — jegyezte meg az első — nekem elég, ha nálad jobban futok!

Erről van szó. Mire vége lesz a válságnak lesznek olyanok, akik belebuktak és lesznek olyanok, akik egy kicsit ezeknél gyorsabban futottak, jobbak, okosabbak voltak — és túlélték. És akkor ők öröklik a válság utáni szép új világot és piacot. És ezért szükséges a virtuális futócipő, a tudás, hogy csak egy kicsit is de jobb legyek a konkurenciánál.
Előzetesen szeretném beharangozni, hogy néhány különböző területen dolgozó vállalkozási tanácsadó kollégámmal, akik szívügyünknek tartjuk a magyar kis és középvállalkozások jövőjét elkezdtünk szervezni egy olyan fórumot, klubot, amelyben segíthetünk mindenkinek túlélni a válságot. Nagyon utálnánk ugyanis, ha a válság után csak a multik maradnának talpon. A későbbiekben mindenről beszámolok.
Ismét csak egy könyvet ajánlok a figyelmükbe — de most égbekiáltó disznóságot követek el: olyan könyvről írok, ami abszolút beszerezhetetlen. Legfeljebb angolul rendelheti meg az amazonon. De ettől még remek. (Ha véletlenül látják valamelyik antikváriumba vegyék meg!)

Ichak Adizes: Vállalatok életciklusa
Most hogy sorra veszem azokat a könyveket, amelyeket szerintem egy vállalkozónak feltétlenül el kellene olvasnia, kezembe került egy elég régi könyvem. Pedig életem nagy olvasmányélménye: Ichak Adizes: Vállalatok életciklusai című könyve. (Még a szemem is könnybelábad, amikor kézbe veszem: 1992-ben adták ki, amikor éppen életem első cégét vittem csődbe... Akkor ez vérlázítóan drága volt, 1250 Forint...) Hihetetlen tanulságos és mulatságos ez a könyv. A szerző azt mutatja meg, hogy az emberekhez hasonlóan a vállalkozásoknak is vannak életszakaszaik: vannak csecsemőkorú, kamasz, érett férfi, öregedő és van végelgyengülés szakaszaiban lévő cég.

Adizes leírásai nagyon szemléletesek. Emlékszem, amikor sokat jártam különböző cégekhez, szinte elég volt beleszagolni a levegőbe, és már tudta is az ember milyen korszakában jár a vállalkozás. Van például olyan cég, aki egy sufniban székel, és olyan kis helyen dolgozik egy-egy ember, hogy ha állatok lennének, a Greenpeace-esek már régen a kapuhoz láncolták volna magukat tiltakozásul (már ha van egyáltalán egy sufnin kapu). Nincs a cégnél két azonos márkájú csavarhúzó, minden kocsi minimum hat éves és mindenki farmerben és pólóban jár. Viszont mindenki optimista, mindenkit majd szétvet a lelkesedés, remekebbnél remekebb ötleteik vannak és mindenki az egész piacot le akarja győzni - és ez nem ritkán sikerül is nekik. Ilyen egy tipikus kamasz korában lévő cég.

Ezzel szemben van olyan cég, aminek hatalmas saját irodaháza van, ahol még a kazánházat is carrarai márvány borítja. Mindenki, még a takarítónők is márkás öltönyt hordanak. Mindennek saját osztálya van, és olyan szervezeti felépítés, hogy minimum öt év kell az alapfokú kiismerésével. Mindenkinek az arcára bágyadt arisztokratikus mosoly van odafagyva és az mindenki munkaidejének nagy részét a kollégáiról szóló pletykák terjesztésével tölti. Minden szabványos, minden szabályozott. Az utolsó kreatív embert már évekkel ezelőtt kirúgták a cégtől. Nos, ilyen egy haldokló cég. Olyan, mint a túlkoros hatalmas és impozáns tölgyfa, ami belül elkorhadt és már csak a kéreg tartja össze. Az első viharra vár, ami a földre dönti — és a viharok menetrendszerű pontossággal mindig meg is jönnek.

Jó, a példák kissé sarkítottak voltak, de azt hiszem érthetőek. A fiatalok nőnek és kifelé fordulnak. Az öregek befelé fordulnak, és nagyon-nagyon boldogok, ha ma is meg tudják tenni azt, amit tegnap...

Igazából ezt a könyvet az elmúlt 15 évben többször is elolvastam és mindig más és más szempontból volt fontos. Amikor B2B céget vezettem (azaz olyan céget, amelynek vásárlói cégek) akkor nagyon fontos volt a partnerek kiismerése. Ha tudtam életciklusának mely fázisában jár egy cég, tudtam mire számíthatok. Egy Gyerünk-Gyerünk fázisban lévő cégnél gyorsan el lehet adni, pláne ha egy jó finanszírozást rak mögé az ember. De egy arisztokratikus- bürokratikus fázisban lévő cégnél meg kell birkózni a döntéshozók megannyi rétegével.

Manapság, mint pénzügyi tanácsadó megint más szemmel olvasom a könyvet. Ugyanis amikor tanácsadóként tárgyalok a vállalkozás vezetőkkel/tulajdonosokkal ezt látom, hogy ők maguk nincsenek tisztában milyen életszakaszban van a cég. Egy kamasz korú cég minden visszaforgatott forinttal nem egy, hanem jó néhány forinttal növeli az értékét. Gondoljon bele, lenne egy olyan vállalkozása, ahol szinte korlátlanul nyithatna boltokat. Minden bolt megnyitása, mondjuk, kerülne 3 millió forintba, de minden bolt hozna nettó 1 millió nyereséget havonta. Ön mit tenne, ha egy ilyen vállalkozása lenne? Én bizony jelzálogot vennék fel a házamra, zaciba csapnám a feleségem ékszereit és mindenkitől kölcsönkérnék, akitől csak lehet. Ugyanis ez egy olyan, de olyan jó üzlet, hogy ezt nem lehet kihagyni! És a legtöbb kamasz korú vállalkozás tulajdonosa pontosan ezt teszi!

Nekünk pénzügyi tanácsadóknak egy kamaszkorú cégnél eszünkbe sem juthat, hogy arra buzdítsuk a cégtulajdonost, hogy vonjon ki tőkét és más módon fektessen be, mert nincs az az értékpapír, ami közel olyan hozamot tud hozni, mint egy ilyen cég. Viszont a cégnek tőkére, kölcsönre van szüksége. Másrészt egy ilyen kamasz cég nagyon sérülékeny (minden kamasz rendszeresen összetöri magát) ezért a kockázatok kivédése ilyenkor nagyon fontos (lenne).

Ezzel szemben egyszer csak elérkezik a cég a csúcsra. Ilyenkor már a visszaforgatott pénz messze nem olyan hatékony, nem hoz olyan hasznot. Példánkban, a piacot telítésbe vittem: ha új boltot nyitok, akkor a forgalmával a többi boltom forgalma csökken. És ez egy nagyon veszélyes pont. Ugyanis a pénz dől, de már nem érdemes visszaforgatni. De ezt nagyon-nagyon kevés cégtulajdonos szokta észrevenni! Mit tesznek ilyenkor? Követik a rég bevált receptet: forgassuk vissza a nyereséget! (Egész eddig éveken keresztül ezt csinálták, miért ne ezt tennék most is?) És ekkor elkezdenek olyan beruházásokat, amelyek biztos, hogy soha nem fognak megtérülni. Irodaházat építenek maguknak. Lecserélik a legszuperebbre a kocsiparkjukat. Céges üdülőt, repülőt vesznek. Eszement dolgokat szponzorálnak. Ne folytassam...

Szóval, ha meg tudják szerezni ezt a könyvet, olvassák el (önmagában is olvasmányos) és mérlegeljék az Önök és partnereik cégei vajon hol áll az életciklusában. Garantálom, hogy nagyon tanulságos lesz!

forrás: Vállalatok életciklusa - dr Tóth András hírlevele
 
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
"elmúlik"
  2009-03-28 20:53:49, szombat
 
  Köszöntöm a szép tavaszban hírlevelem olvasóit!

Azt mondja az egyik ismerősöm: Az a baj, hogy a magyarok olyan kreatívak! Nagyon furcsa szemeket mereszthettem rá, mert folytatta: A kreativitás önmagában nem baj. Csakhogy a kreatív emberek rendetlenek, képtelenek kijönni egymással és ráadásul depresszióra hajlamosak.

Körbenézek: hát tényleg így van. Ráadásul, ilyenkor tavasz elejére egyébként is lemerülnek az emberek idegei, úgy hogy írnom kellene már valami vigasztalót.


Elmúlik

Valamikor régen egy indiai herceg maga elé hívatta az ékszerészét és megbízta, hogy készítsen neki különleges varázsgyűrűt. Ha gond és bánat gyötri, a gyűrű vigasztalja meg. Ha nagyon jól mennek a dolgai, akkor a gyűrű figyelmeztesse. Az ékszerész el is készítette a gyűrűt, egy sima karikagyűrűt, amire csak egyetlen szó volt rávésve: "elmúlik".

Természetesen mi másról jutott eszembe ez a régi történet, mint a jelenlegi gazdasági helyzetről. Az ember úgy érzi, ha beleolvas az újságba, bele néz a TV-be, hogy a világ éppen a legnagyobb depresszióban fetreng. Ez egyébként nem így van. Minden országnak megvan a saját médiafogyasztási szokása — aki ezt nem hiszi, nézzen bele egy olasz TV csatornába, milyen reklámokat készítenek külön nekik. A magyarok specialitása, a depresszióra való hajlam. Nálunk csak akkor hisznek az újságoknak, ha abban rossz hírek vannak. Szóval, a helyzet ANNYIRA nem rossz, mint ahogy a magyarok hiszik. És egyébként is elmúlik.

Ugyanis az egész világgazdaság specialitása a ciklikusság. Egyszer hol túl jól mennek a dolgok, mindenki optimista, a részvény árak az egekben, mindenki költekezik és adósságokba veri magát, és közben azt énekli: Sose halunk meg! Aztán a következő időszakban mindenki pesszimista lesz, a részvények ára a mélyben, mindenki átkozza magát, hogy a hitelek helyett miért nem rakott valamit félre, és énekli a Szomorú vasárnapot. És ez így megy a kapitalizmus feltalálásától kezdve. Úgy érzem, ezt a gyűrűt mindenkinek meg kellene kapnia állampolgári jogon...

A legizgalmasabb dolog az árak kérdése. A tőkepiacon az ember megdöbben: hogy lehet az, hogy egy részvény, akár pár nap alatt megduplázza az árát? Mitől ér egy cég hirtelen kétszer annyit? És aztán hogy lehet, hogy máskor meg napok alatt a felére esik az értéke? Egy részvény egy cég tulajdonjogának egy részét testesíti meg. Egy részvény értéke azt mutatja, hogy a piac mit gondol, mennyit ér a cég. És ez a vélemény rendkívül szubjektív. Jelenleg például a piac elképesztően pesszimista. Ma nagyon sok olyan céget találunk, ahol a piac értékítélete szerint a cég fele annyit sem ér, mint pusztán a cég kasszájában lévő készpénz! És akkor még a cég gépeiről, ingatlanjairól nem is beszéltünk...

Kérem, a részvénypiac ilyen. Szélsőségesen viselkedik: hol felszalad irreális magasságokba, hol lezuhan irreális mélységekbe. És ezt nehéz józan ésszel megemészteni. Az emberek többsége iszonyú meggondolatlanságokra képes, ha a minden fajta tudás és tapasztalat nélkül belevágnak a részvény befektetésbe. Például azt írja az újság, hogy a Győzike nevű celeb a teljes vagyonát eltőzsdézte. Remélem, ezt csak a szokásos médiahecc kedvéért nyilatkozta, bár őt eddig sem a közgazdasági tudásáért tisztelte nagyszámú rajongója.

Érdekes módon az ingatlanokkal kapcsolatban sokkal jobban értjük a dolgok működését. Teszem azt, ha valóban bejönnek egyes szakértők jóslatai, akik szerint az őszre a lakás árak 20-30-40%-al esnek, akkor sem fog még senki sem berontani a párjához, hogy: "Gyorsan adjuk el a lakásunkat, mert leesett az ára." Ugyan akkor a részvényeknél, nap-nap után látok ilyen marhaságot.

Valamit garantálhatok: ha le is esne a lakásunk ára átmenetileg, akkor sem fog hirtelen hiányozni belőle egy szoba. Sőt még egy centivel sem megy majd össze. Pont akkora marad, mint volt. Ugyanígy, ha egy részvény a cég egy darabját testesíti meg. Attól, hogy lemegy az ára, nincs kevesebb ingatlana, nincs kevesebb gépe, és nincs kevesebb pénze a széfben. Pont ugyan annyi — csak most átmenetileg olcsóban meg lehet venni.

Jól nézzenek körül. Rakják félre az újságokat. Mert egyszer majd eljön az idő, amikor ülnek a kandalló mellett és körbeveszik Önöket az unokák és kérlelik: Mesélj nagypapa (nagymama) 2009-ről! Tényleg annyira olcsó volt minden részvény? És miért nem vettél? Most milyen gazdagok lehetnénk! — Na és akkor most kezdjék el kitalálni, mit mondanak majd akkor nekik...

forrás: Elmúlik - dr Tóth András hírlevele
 
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
Fejétől bűzlik
  2009-03-28 20:49:56, szombat
 
  Ha valakit megkérdezünk, mi a legfontosabb dolog, ami meghatározza, hogy egy cégnél jól mennek a dolgok, vagy pedig rosszul - akkor tíz esetben kilencszer az a válasz, hogy az alkalmazottak minősége, munkája. A vevőkkel, konkurenciával a legtöbb cég csak elboldogul — de az igazán nagy problémák mindig házon belül vannak.

A nagy cégeknél erre szakosodott osztályokat találunk — ezt hívják szép magyar néven HR-nek. Ahhoz képest, hogy egy kis és középvállalkozásnál mennyire alapvető ez a probléma, a vezetők nagyon keveset foglalkoznak vele. Megjegyzem, ha akarnának is nagyon kevés helyen tanulhatnának a témában, mert, ahogy körülnéztem a kisvállalkozói HR-nek alig van ma magyar szakirodalma. Magyarországon elsősorban Kelkó Tamás cikkei, anyagai érhetők el, amelyek tényleg hasznosak. Magam is nagy élvezettel olvastam őket...

Mi is igazából a HR? Sokan azt hiszik, hogy csak fel kell adni egy álláshirdetést, és már jelentkeznek is a jobbnál-jobb "konyhakész" emberek és csak ki kell választani a legjobbat, felvenni és kész. Hát nem. A problémák azzal kezdődnek, hogy a cég stratégiájának megfelelően kell látni, kire lesz szükség és azt kell keresni. A keresés kiválasztás egy hosszú folyamat — amit nem ritkán meg is kell ismételni. És amikor meg is találtuk az ideális jelöltet, az sosem kész ember, akinek, csak a széket kell megmutatni és már dolgozik is. Azt bizony "be kell nevelni", ki kell tanítani — ami megint csak egy hosszú folyamat.

A multik általában olyan pozíciókra keresnek embereket, amire másfél év múlva (!) lesz szüksége a cégnek. Szeretném én azt látni, hogy egy átlagos magyar kisvállalkozás, egyáltalán többé-kevésbé világos elképzeléssel legyen hol fog tartani másfél év múlva, nem hogy embereket keressen ilyen időtávban előre...

A kisvállalkozási HR komoly kihívás — például Kelkó cikkeit olvasgatva teljesen olyan érzésem van, mint a panoptikumban a horror szobában barangolna az ember. Minden HR téma közül a legizgalmasabb azonban — és most ebben a hónapban csak ezzel fogok foglalkozni — amikor a tulajdonost szeretnénk lecserélni.

Egy épülő-szépülő kisvállalkozás általában a következő utat szokta bejárni: A tulajdonos megalapítja a céget és természetesen először mindent maga csinál. Aztán felveszi az első alkalmazottakat, akik csinálnak valamit, a maradékot a főnök csinálja. Az alkalmazottakat természetesen a főnök válogatja ki, tanítja be és felügyeli. Egyre több alkalmazottat vesz fel — de a dolga sosem lesz kevesebb. A "normális" magyar vállalkozás vezető úgy rohangál a cégén belül, mint a kínai tányérforgató a cirkuszban.

És akkor elérkezik az a pont, amikor azt mondja, hogy ez így nem mehet tovább! És akkor kitalálja a tulajdonos, hogy keres maga helyett valakit, aki alkalmazotti vezetőként vezetné a cégét. Rohangáljon ő helyette, csináljon meg mindent helyette, mindezt egy szerény fizetésért! Ez az elgondolás óraműszerű rendszerességgel pattan ki az elcsigázott cégvezető fejéből. Csak az a baj, hogy ez egy megoldhatatlan feladat.

A személyt, akire a vállalkozók vágynak, aki tökéletesen helyettesítheti őket, nem nehéz megtalálni: ott csücsül a polcon közvetlenül a Szent Grál és a Bölcsek Köve közt. Magyarul egy ilyen ember elérhetetlen vágyálom. Vannak az életben kellemetlen igazságok, amelyekkel a megfelelő korban szembe kell nézni: ilyen, hogy nincs Télapó vagy Fogtündér — de ilyen az is, hogy az egy emberre alapított vállalkozások első számú vezetőjét nem lehet egy másik emberrel pótolni. Ez van, jó reggelt kívánok! Az emberek klónozását meg tiltják a nemzetközi egyezmények...

De miért? — szakad fel sokakból a sóhaj. Ennek sok oka van. (— idézhetném az egyszeri plébánost, akitől megkérdezte a püspök, miért nem harangoznak délben — Ennek sok oka van, először is, mert nincs harang. )

A fő ok, hogy más a motivációjuk. A vállalkozók és az alkalmazottak tökéletesen más gondolkodásmódot képviselnek. Ha egy alkalmazott képes lenne vállalkozóként gondolkodni, akkor már régen vállalkozást vezetne... Azt a fajta felelősséget, amit egy tulajdonos a saját vállalkozása iránt érez egy alkalmazottól — szerény fizetésért — nem lehet elvárni. Sőt még nagy fizetésért sem. (Tud úszni? — kérdezte annak idején Hofi. — És ha megfizetem? ) Képzelje el, ha vészhelyzet van a cégnél — elmegy egy fontos vevője, munkatársa — olyankor egy cégvezetőnek úgy kell viselkednie, mint kapitánynak a viharos tengeren — megoldást kell találni mindenáron. Ez egy alkalmazottól nem elvárható.

Néhány példa, amit láttam, azoknak sajnos nagyon rossz végük lett. Mert a legrosszabb az egészben, hogy ha valaki akar, találhat megbízott cégvezetőt. Mert főnöknek lenni egyszerű és jó — gondolják sokan. Aztán ha a dolgok rosszra fordulnak a beosztott vezető feláll és veszi a kalapját — ennyiért küzdjön? Erről nem volt szó... És a helyzet a rosszból a még rosszabbra fordul.

Másrészt a kisvállalkozók döntő része kifelé is egybefonódik a céggel. Én nem az Ingyom-bingyom kft-től vásárolok, hanem a Kis Gézától. Most ha valaki a jövő héten, azt mondja, hogy ő vezeti mától az Ingyom-bingyom kft-t, attól még nem lesz ő a Kis Géza, akiben megbíztam. Különösen igaz ez olyan esetekben, amikor az alapító valamilyen különleges szaktudást vitt a cégbe — ez nem pótolható, vagy átadható. Legalábbis ne egyik napról a másikra.

Akkor mi a megoldás? Kelkó azt mondja, ha nem tudunk felvenni egy embert magunk helyett, akkor vegyünk fel hármat... Szerintem elég előszörre egy is — de nem magunk helyett, hanem a magunk kiegészítésére. Na nézzük csak, hogy gyártsunk cégvezető klónt!

Először is azt mindenki tudja, hogy egy pörgős cégvezető több ember helyett dolgozik. Akkor nyilván nem egy emberrel kell pótolni... Először, mese nincs, a munkáját kell elemezni.

A legtöbb cég alapvetően három oszlopra épül:
kereskedelem (eladás)
termelés (gyártás, szolgáltatás)
pénzügyek, finanszírozás, és ellenőrzés
Ha jól van felépítve egy cég, akkor ezekkel a cégvezetőnek — nem szabad foglalkoznia! Ezek rutin ügyek, ezekkel foglalkozzon más. Magyarul ezekre a területekre keressünk egy vezetőt, az adott területre dolgozzunk ki szabályokat és azt tartsa és tartassa be ő. Így Szupermenünk aki röpköd, kézzel megállítja a vonatot és felemeli a kamiont — nos, olyanunk nincs. Viszont van egy repülővezetőnk, egy mozdonyfékezőnk és egy darukezelőnk. A problémát így megoldottuk.

Azért az egy kicsit durva, hogy rögtön három embert vegyünk fel. Ez erősen megterhelné a céget. Ezért ezt a három területet sorban rendezzük, ne egyszerre. Melyikkel kezdjük? Néhány szempont: Melyik területet utáljuk a legjobban? Melyik terület rendberakása hozná a legnagyobb fellendülést? Melyik terület vezetésére lehet legjobban embert szerezni? (Esetleg házon belülről...)

Egy ilyen átállás nem könnyű feladat egy cégvezető számára. Olyan érzés ez mint amikor az anyuka először küldi oviba a gyerekét. Valaki másra kell rábízni, még ha ideiglenesen is. Nem látja és meg kell bízni, hogy az ovónéni az ő kis csemetéjét szépre és jóra fogja nevelni, ha ő nincs is jelen... Ugyanakkor, ha ezt nem lépjük meg soha-soha nem lesz ez szép nagy felnőtt cégünk.

Ha ezeknek a területeknek az átadása megtörtént, a cég hatalmasat fog előre ugrani, ugyanis a cégvezető végre azzal foglalkozhat, amihez igazán ért. Hosszútávon egy cég csak akkor fejlődik, ha ez a két terület halad. De ha cégvezető árajánlatokat ír, vevőkkel tárgyal, ellenőrzi a kivitelezést, szolgáltatást, számláz, adósságot hajt be — akkor pont ezekre a kulcs fontosságú területekre nem tud odafigyelni. Ilyenkor két kézzel ássa a cég — és a saját — sírját...

forrás: Főnökcsere - dr Tóth András hírlevele
 
 
0 komment , kategória:  Lovééé  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 55 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2612 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 3636
  • e Év: 103740
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.