Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 151 
Tallóztam
  2016-09-12 21:46:13, hétfő
 
  A szív pillanatai. . .
-Hahó Ész. . . menjél aludni!
-De miért is, Szív?
-Mert most én akarok ébren lenni, nélküled!
-Talán szerelem?
A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.
-Akkor?. . . kérdi az Ész.
-Akkor, akkor!. . . . . Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség,
ha a szerelem jön?
-Miért, nem így van?. . . csodálkozott az Ész.
-Bizony nem. . . . hisz tudod vannak pillanatok, amikor minden ragyog,
tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is.
-Mesélj!-kíváncsiskodott az Ész.
-Meséljek?. . . . Látom ezt még nem tapasztaltad. Ó, hogyan is tehetted
volna, hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Szív.
-Figyelj jól!Ezt a pillanatot - ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig,
napokig, évekig - adhatja bármi:egy őszinte beszélgetés, egy pillantás,
egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj, egy név, egy dallam,
egyszóval. . . . ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem.
Az Ész hallgatott, majd megszólalt.
- Akkor ebből is kimaradok?
A Szív elmosolyodott, és így szólt.
- Igen, kimaradsz, hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!!
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Sóhajokba kapaszkodva
  2016-07-23 19:24:24, szombat
 
 
Tudod Kedves, az jutott eszembe, ha már van fájdalom, ha már kell lennie a fájdalomnak, akkor az nagyon igazságosan van elosztva.
Mert van ember, aki nem szeret senkit, aki önmagát se szereti, annak nem fáj semmi.
Olyan ember is van, aki az eszével szeret, a testével szeret, azt szereti, ami neki jó, ami neki hasznos.
Neki csak az fáj, ami a testének fáj, ha hiányzik a kényelem, ha elfogy a pénz, vagy ha a fog begyullad.
Neki a lelke soha nem fáj, nem is tudja, hogy van neki.
Vagy még nincs is, valahol ott áll előtte a sorban, a sor legvégén.
Aztán van a szeretet, a legszebb, a szívnek a szeretete, az anyai szeretet. Hogy is lehetne kibírni az anyai szív fájdalmat, anyai szeretet nélkül.
Milyen igazságtalan lenne az élet, ha olyannak adná ezt a kínzó fájdalmat, ahová nem jutott a szeretetből.
Aztán a legfájdalmasabb szeretet, a lélek szerelme. Hogyan is bírna ki akkora fájdalmat a lélek, ha nem segítene neki elviselni a mérhetetlen szeretet.
Talán, mikor megkaptuk a szeretet, azért kaptunk mellé a fájdalmat is, hogy legyen, ami emlékeztessen, hogy egy pillanatra se felejtkezzünk meg a szeretetről.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Mi az, hogy "igazi"?
  2016-07-17 13:57:16, vasárnap
 
  - Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.

Margery Williams
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
S.Silverstein:Az adakozó fa
  2016-07-09 15:29:34, szombat
 
 
Volt egyszer egy olyan fa,amely egy kisfiút szeretett.A fiú mindennap meglátogatta.Leszedegetett leveleiből koszorút font,hogy eljátssza az erdők királyát,felmászott törzsére,és ágaira akaszkodva hintázott.Evett a gyümölcséből és bújócskázott lombja között.Amikor elfáradt,a fa leveleinek árnyékában aludt el,mialatt a lombozat altatódalt susogott.A kisfiú kis szÍvének teljességével szerette a fát.És a fa boldog volt.De az idő múlt,a fiú pedig növekedett.Amikorra felnőtt,a fa gyakran maradt magára.Egy nap azután a fiú újra meglátogatta a fát.
Ez azt mondta:---Gyere hozzám,kisfiam,mássz fel a törzsemre,hintáz ágaim között,edd a gyümölcsömet,játsszál lombom között és légy boldog.
---Túlságosan felnőttem már ahhoz,hogy fára másszak és játszadozzak--válaszolta a fiú-olyasmit akarok vásárolni magamnak,ami szórakoztat,pénzre van szükségem.Tudsz nekem pénzt adni?
---Sajnos--felelte a fa--pénzem nincs,csak levelem és gyümölcsöm van.Szedd le gyümölcsömet,kisfiam,és add el a városban.Így lesz pénzed és boldog lehetsz.
Ekkor a fiú felkapaszkodott rá,leszedte és elvitte az összes gyümölcsöt.És a fa boldog volt.
De a fiú sokáig elmaradt és a fa szomorkodóvá vált.Majd egy nap a fiú visszatért.A fa reszketett az örömtől,úgy mondta:---Gyere hozzám,kisfiam,mássz a törzsemre,hintázz ágaim között és légy boldog.
---Nincs időm fára mászni,túl sok a dolgom.Házat szeretnék és feleséget,gyermekeket.Tudsz nekem házat adni?
---Házam nincs-mondta a fa--az én otthonom az erdő.De ágaimból készÍthetsz magadnak házat és akkor boldog leszel.
A fiú lefűrészelte a fa összes ágát,el is vitte őket,hogy fa házat épÍtsen magának belőle.És a fa boldog volt.
A fiú sokáig nem jött.Amikor végre megérkezett, a fa olyan boldog volt,hogy szinte alig tudott megszólalni.
---Gyere hozzám kisfiam--mormolta-gyere hozzám játszani.
---Túl öreg és túl szomorú vagyok már a játékhoz-válaszolta amaz-egy bárkára vágyom,hogy messzire elhajózzam innen.Tudsz nekem bárkát adni?
---Vedd a törzsemet,készÍts magadnak bárkát belőle-felelte a fa--azzal messzire elhajózhatsz és ott boldog lehetsz.
Ekkor az ember kivágta az egész törzset és bárkát készÍtett belőle,hogy elmeneküljön vele,elhajózzon onnan.
És a fa boldog volt,de nem teljesen.
Sok-sok idő múlva visszatért az ember.
---Nagyon sajnálom kisfiam,de már semmim sem maradt,amit neked adhatnék.Gyümölcsöm sincs már régóta.
---A fogaim már nem képesek gyümölcsbe harapni-volt a válasz.
__Nincsenek már ágaim sem-folytatta a fa-nem tudlak már hintáztatni.
Túl vén vagyok már ahhoz,hogy faágakon hintázzam.
---Nincs már törzsem sem,amelyre felmászhatnál...
---Túl öreg és fáradt vagyok már a fára mászáshoz.
---Nagyon el vagyok keseredve-sóhajtotta a fa,-annyira szeretnék neked valamit adni,de már semmim sincs,amit adhatnék.Öreg fatönk vagyok immár.Igazán sajnálom...
---Most már nincs sok mindenre szükségem-válaszolta amaz-csak egy csendes,nyugodt kis helyre vágyom,ahol leülhetnék és megpihenhetnék.Igazán elfáradtam már.
----Nos hát-mondta a fatönk,úgy kihúzva magát,amennyire csak tudta-Íme itt egy öreg tuskó,épp arra jó,hogy ráülj és kipihend magad.Ülj le hát és pihenj meg nálam.
Az öreg ember Így is tett.
És a fa maradvány boldog volt.

S.Silverstein-Ford:R.J.N.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Mindenki azt ad, ami a szívében van
  2016-05-27 16:33:09, péntek
 
  "Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki. A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép virágokat ha én szemetet adtam neked?
A szegény ember így válaszolt: Mindenki azt ad, ami a szívében van."
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Az idő és a szeretet
  2016-05-26 21:10:46, csütörtök
 
  FIÚ: Apa, kérdezhetek valamit?
APA: Persze, mi az?
FIÚ: Mennyit keresel óránként?
APA: Ez nem a te dolgod. Miért kérdezel ilyeneket?
FIÚ: Csak tudni szeretném. Mennyit?
APA: Ha ennyire tudni szeretnéd, 100 dollárt keresek óránként.
FIÚ: OH! (Lehajtott fejjel)... Apa, kérhetek kölcsön 50 dollárt?
Az apa dühös lett.
APA: Ha csak amiatt kérdeztél ilyet tőlem, mert akartál venni valamilyen játékot, akkor mars a szobádba, és feküdj le aludni. Gondolkodj el azon, miért vagy olyan önző. Minden nap keményen dolgozom és ezt kapom cserébe! ...
A fiú felment a szobájába, és becsukta az ajtót. A férfi leült, és egyre mérgesebb lett, amiért a fia így viselkedett. Hogy kérdezhet ilyet, csak azért hogy pénzt kérjen? Körülbelül egy óra múlva a férfi már megnyugodott és elgondolkodott az ügyön: Talán volt valami, amiért igazán szüksége volt rá és azért kellett neki 50 dollár...Tényleg soha nem szokott pénzt kérni. Felment hát, és kinyitotta fia ajtaját.
APA: Alszol, fiam?
FIÚ: Nem apa, még ébren vagyok.
APA: Gondolkodtam, és azt hiszem, túl kemény voltam veled. Túl hosszú volt a nap, és rajtad vezettem le a feszültségem. Itt van az 50 dollár, amit kértél.
A kisfiú felült az ágyában, és elmosolyodott.
FIÚ: Ó! Köszönöm, apa!
Ekkor benyúlt a párnája alá, és néhány bankjegyet húzott elő. Amikor a férfi látta, hogy már van pénze, ismét ideges lett. A fiú elkezdte lassan megszámolni a pénzt, majd felnézett az apjára.
APA: Miért akartál több pénzt, ha van már pénzed?
FIÚ: Mert eddig nem volt elég pénzem, de most már van. Apa, most már van 100 dollárom. Most már vehetek egy órát az idődből? Kérlek, holnap gyere haza előbb. Veled szeretnék vacsorázni.
Az apa teljesen összetört. Megölelte fiát, és a bocsánatáért könyörgött...
Ez egy rövid emlékeztető mindenki számára, aki keményen dolgozik az életben. Nem szabad hagynunk, hogy kicsússzon az idő a kezünk közül anélkül, hogy elég időt töltenénk azokkal, akik igazán számítanak és közel állnak a szívünkhöz. Ha holnap meghalnánk, a munkahelyünk villámgyorsan pótolni tudna minket. De a családunk és barátaink életük végéig éreznék hiányunkat.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
A tökéletes szív
  2016-05-08 14:05:16, vasárnap
 
  Egy napon, egy fiatal megállt egy nagyváros központjában, és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.
Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Se egy karcolás, se egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott...
Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! - A te szíved tele van hegekkel, sebekkel, csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod, minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot, és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből.
Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet, amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...
Hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most már, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta.
Az öreg elfogadta, és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívébol, és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott.
Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra..
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Milyen színű a szomorúság?...
  2016-05-08 08:37:31, vasárnap
 
  Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
A kék és a zöld virág
  2016-05-04 22:29:09, szerda
 
  "Létezik a világon egy kék és egy zöld virág...különleges növények,
sehol a földön nem található egyiknek sem a mása, még csak hozzájuk
hasonló sem, mert annyira különlegesek.
Az egyik a hegyekben, a másik pedig a völgyekben él. Onnan nézik egymást
A kék szereti a zöldet, a zöld meg a kéket. .....
A zöld virág azt szeretné, ha értené őt a kék.
A kék virág azt szeretné, ha értené őt a zöld. amikor egymáshoz beszélnek.
Sem az emberek, sem a virágok nem képesek őket érteni, mert mindketten
olyan nyelven szólnak, ami mások számára ismeretlen.
Néha gondolatban összeölelkeznek. Ilyenkor születik a türkiz........
Ha a vihar, vagy a szél tombol, féltőn figyelik, hogy nem történt-e a másiknak
baja, de olyan is előfordul, hogy a világ zajában, nem értik pontosan a szavak jelentését. .....
De pár nap sem telik el, néha csak órák, és a két virág újra és újra kibontakozik. ....
A zöld nem tud a kék nélkül,élni, s a kék pedig elpusztulna a zöld nélkül.
Együtt türkizzé olvadnak. ..."
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Elolvasni kötelező! - Mikor már késő rádöbbenni
  2016-01-08 13:23:06, péntek
 
  Elolvasni kötelező! :

Mikor már késő rádöbbeni...

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, “Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 151 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 95 db bejegyzés
Összes: 6282 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 344
  • e Hét: 6384
  • e Hónap: 41533
  • e Év: 213447
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.