Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Cseh Károlyra emlékezve - értékes kelet sorozatával
  2013-01-15 11:27:45, kedd
 
  Elhunyt a Borsodgeszk születésű borsodi Cseh Károly, aki 1952. decemberében, Nyilasként, saját szavai szerint aranyesőként látta meg a napvilágot a debreceni Károly Biblia lírai karámjának tagjaként.(A Jehova Biblia külön berendezésre került, mindkét Bibliához a vallások könyveit külön adták ki, akár a sánta Jézusos Zorobabel Talmudját, adventista irodalmat, valdens és többi korok képviselőjének könyveit. Az egyházak ébredését az Illés, Omega, Metro szentháromság képviselte).

Látókör és Hétszínvilág sorozatát szerkesztette az Észak-Magyarország napilap irodalmi mellékletének, melyeknek rajzait a versekkel, fordításokkal együtt bezúzták, ismételték 1995. óta régi történelmi korokkal együtt, valamennyi megjelent Kelet könyvével, melyek az eljátszott, megmentettek seregét, szerepeit ábrázolták, elméleteket, mint a Fatimei jóslat, trianoni vers. Még a japán nagyhasú gésa Aranyhálós könyvet is maga adta ki, itt hajtották végre. Kelet népe a Pszichografológia részét képezte.

Cseh Károly hatalmas bizonyíték anyagát érdemes megmenteni az utókornak.

Önmagát látnoknak vallotta, aláírása egy pszichografológiai szembe foglalt név volt.

Két éve kérem tőle, hogy kérje el a megyei könyvtártól a megjelent írásaimat az illusztrációkkal, hogy le tudjam fotózni őket, de már ez többé nem valósulhat meg. Évek óta vártam, hogy megkeresi bezúzott novelláimat, meséimet, melyeket régen megküldtem neki. Már ebből sem lesz semmi, soha nem tudom pótolni írásaimat.

Azt mondta nekem 1991-ben, hogy majd rájövök, mikről szólnak az írásaik és hogy Magyarországnak kell szégyellnie magát miattam. A Kelet és Új Bekezdés tagjai tudták, hogy a Bródy sorozatot rajtam hajtották végre, ezért mondták somolyogva, hogy ne énekeljek Bródy dalokat. A maguk módján lepleztek, így adták ki valamennyi könyvüket valóságos külsejéről a főszereplőknek.

Nyugodjon békében!

 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Kohut Katalin: Futnék Felétek
  2012-10-31 18:00:26, szerda
 
  Futnék Felétek

Apa! Nem bírtad cipelni a szenvedést,
Nézni, hogyan megy tönkre a családod,
Oroszlán-erősnek hitt-jelenést
Egyre gyakrabban megtalálom.

Emlékszel, amikor birkóztál a medvével
Szlovákiában? S meséltél a dalai lámáról?
Mikor évente nyaraltunk kedvezménnyel
Balatonon, s szerte barangoltunk az országon.

Azt hittem, örökké tart, mindig lesz családom,
Áhitatos, jóságos nagymamám,
Mindig lesz kit becsületéért csodálnom,
S szeretetem igaz embereket megtalál.

Alszom immár negyedik napja,
S míg félálomban felmereng arcotok,
A gyász és betegség ünnep napja
Holnap lesz, magamban levelet írok.

Talán jobb, ha nem tudjátok,
Megtapodják itt rég az embereket,
Szívük ellensége fekete átok,
Remélem, nemsokára utánatok megyek.

Meghurcolt nevünket nem mossa senki fehérre,
Itt emberséget nem tűr a történelem,
Megbolydult elmék törnek régen ellene,
Nem való fülnek és szemnek e fertelem.

Apa! Nem ezt gondoltad, mikor énekeltem,
Zenéltem és olvastam mindenkinek,
Mindent elkövettél, hogy többet elérjek,
S jutalmad agyvérzés háromszor, kinek

Hangja maga volt a gyönyörűség,
Suttogni tudott ezután. Göndör hajad
Simogattam, némán gyöngyözött keserűség,
Könnyem mind a szemembe ragad.

Néma kérdés szakadt fel, erős voltam,
Mikor a koporsóban láttalak,
Halálod éjjelen kifosztottan
Élet-munkáid mind ellopkodtak.

Apa, Nagymama, Nagyapa, Piri néni, Gyuszi,
Ti nagybetűs emberek voltatok,
S a régi szomszéd Tulpa, Csabai néni, bácsi,
Emlékezem naponta reátok.

Most már én is csak suttogok,
Énekelni itt nekünk nem lehetett,
Semmi sem lehettem, s ámulok
Tanulni másoknak engedélyezett?

Mióta egyetlen utam marad,
Az emberség, tartás odalett,
Futnék Felétek, nincs ragyogó kar,
Odalett mindenki, ki szeretett.

2012. október 31.

 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Kohut Katalin: Holtak napján
  2012-10-13 08:46:39, szombat
 
  Kohut Katalin: Holtak napján

Feltámadunk! táblát a temető bejárata fölött átcserélték Köztemetőre. Én ezt is Járványtemetőnek nevezném, mint azt, amelyik mellett felnőttem, s halottjai rokonok nélkül hunytak el szemben a zsidó temetővel. Nekik lett ismét kápolna építőjük, bár a temetőjük focipálya volt régóta. Mintha ismétlődne mindig a történelem. A Járványtemetőben lévő kriptában is honvédokat találtunk puskákkal.

Két esztendeje végig jártam a temetőt. Nekem nem ünnep a Holtak napja, hanem szívemben őrzött értetlenség a meg nem értett halállal és könyörtelenségével szemben. Én gyászolok addig, amíg élek. Gyermekeim már nem ismerhették meg a rokonságot, velem megszűnik az áldozatokra való emlékezés.

Először nagyapa sírját kerestem, tudtam, hogy legfelül található. Útközben összelyuggatott nemesi kripták mellett haladtam el, olyan érzésem volt, mintha a temetőben is dúlna a háború, mint az élők között. Nagyapa sírjával szemben a fősírhelyen dr. Tövisek nemes sírja található két másik nemesével. A Tövisekről Kazinczy jutott az eszembe. Milyen nemes lehetett az, aki ilyen nevet választott?
Felmentem a temető tetejére bal oldalon, végig a honvédek sírjai sorakoztak, alattuk három sorral nagyapáé. Sírjára 1961-ben kövirózsát ültettek egy virágtartóba, arról ismerem fel a sírkövet. Megálltam a sírnál és emlékeztem bajuszára, görbebotjára, nevetős arcára, szeretetére. Durva lett halála előtti években, nagymamámat magányra ítélve, aki akkor már félt tőle. Nagymama óhaja az volt, hogy jó messze feküdjenek egymástól, ha egyszer ő is eltávozik. A tipegő, csicsergő lánykák megváltoztatják a durva embereket, így lett ez nagyapával is, én csaltam mosolyt naponta arcára. Mai napig lánygyermeket kapnak azok, akik nem nézik a lányokat semmibe, mintha a sors azt akarná, hogy megváltozzanak, furcsa titka ez a természetnek.
Régebben lóca volt a sír mellett, ott pihentünk meg nagymamával, később a nagynénémmel. Nagyapa Forgószél hadművelet áldozataként tüdőbajban halt meg a tisztán és szépen énekelők között, ami akkor éppen divatos betegség volt, tüdőkórházakat üzemeltettek országszerte.

A másik oldalon lejjebb apa és öcsém sírja található. Mindketten nagyon sokat szenvedtek, leírni sem lehet, infarktusban haltak meg. Nagy betűs emberekként éltek, s haltak bele a világ fájdalmaiba, minden csapás miatti szenvedést szívükbe véste az idő, a legkegyetlenebb nagy gonosz pók, ami valaha is létezett. Hálót sző, de nem a legyeknek, az embereket ítéli magányra, meg nem értésre, szenvedésre. Hogy megváltozott a világ!

Anyám anyjának és testvérének sírjához ritkán megyek. A Szlovákiából származó Begala nagymama nem tudott szeretni, bár megértettem tönkretett életét. Zuki volt anyám öccsének a beceneve, ami cukrot jelentett, egy jégbarlangba hurcolt zsidó Wagner nevű cipésztől született legkisebb fia nagymamának. Nagymama akkor halt meg, amikor nagyobbik gyermekem született. Nem szerettem, ahányszor nála voltam, mindig apát és anyámat beszélte hangosan az erkélyre kiállva a szomszédoknak. Inzulinos és vak volt, így is történt végzetes balesete: leesett a lépcsőről. Begala nagymamámat a németek a ricsei lágerbe hurcolták szakácsnőnek, ahol kreatív munkákat végeztek a foglyok. Anyám egyikőjüktől gyöngysort kapott. Később az orosz katonák ráncigálták, Jancsi, a középső fia úgy néz ki most is, mint egy orosz katona. Úgy érzem, anyám családjának sorsa árnyékként telepszik mai napig ránk, követ minket minden értelmetlenségével, meghurcolásával. Rokonsága anyám apjának reformátusokból kerül ki, így is kezdődött az élete, Sándor nagybátyja istállóba fektette apja haldoklásakor. Mennyien felvették azóta a Benkő nevüket, s élik csodálatos médikus életüket!

Lenn, a gyerekek között nyugszik jóságos apai nagymamám messze nagyapától óhaja szerint, felette nemrég elhunyt nagynéném. Még halála előtt megkérdezte, a megjelent versekkel és fordításokkal az újságokat eltettem-e. Nem akartam megmondani neki, hogy már nincsenek meg, mert olyan rajzokkal illusztrálták őket, amelyeket rossz volt nézni is, s minden fekete mágikus, csontvázjeles írást megsemmisítettem a szomszéd tanácsára. Utána odamentünk a nemesi sírokhoz együtt. Ez volt az utolsó találkozásunk. Piri néniről mindig a kék szalon, az első szobájuk jut eszembe, ahová néha bemehettem gyönyörködni a faragott bútorokban, valamint a karácsony vilia-esték, amikor apával kántálni mentünk, s csodáltam a kék desszert szaloncukrokat a fájukon.
Nagymamáról első gondolatom az, amikor találkoztam vele, mindig a kezembe nyomott egy forintot, vegyek rajta kiflit és sajtot, mert anyám képtelen volt, vagy nem is akart rólunk gondoskodni.
Mikor három infarktusban meghalt, apa jégeső által elvert szőlő szüretje után a borházban aludt. - Öcsi! - szólította háromszor egy hang, s mindegyik esetben átment a részeg Koscsó szőlőszomszédhoz, miért szólongatja. Azt mondta egy római ferences pap, van ilyen, hogy a halott mielőtt eltávozik, jeleket hagy, elbúcsúzik. Én spiritizmusra fogtam az emberek számára felfoghatatlan dolgot, vagy démonok csúfos játékára, más nem avatkozik bele az emberek életébe.
Mikor ott feküdt nagymama a szobában holtan, egyedül ültem kisszéken a konyhában, s egyre Elvis dala járt az eszemben, Ugye magányos vagy kezdettel. Nagymamára és nagyapára vonatkozott ez a dal. Vártam, hogy nyíljon az ajtó, egyszer csak lenyomja a kilincset, kijön és megkérdezi: - Anyád megint nem főzött? Utolsó mondata az volt: - Vigyázzatok a gyerekekre! Az aggódás a szív legveszélyesebb gyilkosa, de az ember aggódik a szeretteiért, különösen, ha ők szenvednek, amíg csak él. A szeretet tehetetlen az értelmetlenségekkel, az ok nélküli szenvedésekkel szemben, segíteni nem tud, ezért csak az aggódás marad neki. Még a természeti erők is az emberek ellen esküdtek, éppen apa szőlőjét verte el a jég, mikor leszerződött a terméssel, hogy majd annak árából törleszti a présgépek, szüreti felszerelések árát.
Nagymamát a Dohánygyár nyugdíj nélkül küldte nyugdíjba, megnehezítve a család anyagi helyzetét. Soha nem volt pénz a fürdőszoba elkészítéséhez. Jóságáról és szeretetéről híres volt szerte a városban. Rokonai Szlovákiában éltek, nem is ismertem, csak ez postás testvérét. Ahány Szaszák nevűvel felvettem a kapcsolatot, egyről sem derült ki, rokon-e, vagy nem. Rég volt, a családfát csak egyházi segítséggel lehetne felkutatni.

Házi bácsira is szoktam emlékezni mindig Holtak napján. Nagyon megszeretett engem és a gyerekeimet az öreg, a gyerekek nagyapának szólították, az óvodában a rajzokat neki készítették, az egész szobája gyerekrajzzal volt tele. Eltartási szerződést akart velünk kötni, de volt férjemmel nem mertem belekezdeni egy felújításba. Elköltözésünk után egy darabig látogatott minket a panel bérházban, mint családját, azután többé nem hallottunk róla hírt, s mikor arra mentünk, láttuk, cigányok költöztek a családi házába. Nem tudni, hogyan került a kezükbe, kivitték Hegyközbe magukkal, ahol itatták reggeltől estig, míg meg nem halt, majd elvették a házát az Árpád utcában.

Holtak napján felidézem Tabódi Ancika néni arcát, aki örökbe akart engem fogadni, s megbolondult halála előtt. Egymás után haltak meg a férjével, gyerek híján a házuk, nem tudni, kire szállt. Majd jött Brisszi Béla bácsi, a hollóházi gyár egykori TMK vezetője, aki a nagynéném unokatestvére volt. Az osztálytársaim, barátaim, tanáraim, gyerekkori pajtásaim mind meghaltak. Holtak napján gyertyát gyújtok, a temetőbe anyagi okok miatt ritkán jutok el. A halál is drága, szegény embereknek nem való, mert még virágra sem futja nekik, nemhogy koszorúra és sírcsokorra.

Mintha egy nagy tükör előtt lennék Holtak napján, s a tükörben felvonulnak életem főszereplői, mindazok, akik szerettek és tiszteltek. Látom arcukat, hallom hangjukat, s én itt állok még a tükörrel szemben megtörten, eldeformálva, arra várva, hogy végre utánuk mehessek. Létrehoznék egy emberi mennyországot, ahová a szíveket tenném, a szeretettől összetört, aggódó szíveket, ha tehetném.

Nekem nem ünnep a Holtak napja, mély gyászát jelenti a szívemnek, olyan értelmetlen szenvedéseket hordoztak valamennyien, melyeket megfejteni alig lehet. Míg a feketék gyertyája tisztul, potyog az emberi könny aranypohárba, addig az emberek mit sem tudva a másvilágról tűrték fájdalmas sorsukat. Sírjukra talán egyszer kitűzik az igazság zászlaját, fellebben a titkokról a hét fátyol. Őrizzük meg szeretteink emlékét, szívünkben sajog ritkán gondtalan és boldog életük!

2012. október 11.


 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Halottak napjára
  2010-11-01 17:22:09, hétfő
 
  Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.

Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
...tovább »lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.

Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.

Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.

Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Halottak napja
  2010-11-01 07:30:19, hétfő
 
 
Halottak napja, november egy,
sírhantok útján embersereg.
Kezünkben virág, őszirózsa,
szívünk száz emlék hordozója.

A síron innen, a síron túl
könnyek peregnek, bealkonyul.
Szűnik a mezsgye, nincsen határ
ősök költöznek szívünkbe már.

Nagyszülők keze megsimogat,
szemek őriznek mosolyokat.
Búcsúzó kezed újra fogom,
míg holdfény játszik sírhantodon...

Emlékek gyúlnak mint gyertyaláng,
elébünk toppan anyánk, apánk.
Rég elsiratott, szép kedvesünk,
dédi-mamánk is itt van velünk.

Iskolatársad sírhantja vár,
ő vele múlt el számtalan nyár.
Barátod bátor katona volt,
lelkedben élő, soha nem holt...

Mécsesek lángja táncoló fény,
mindegyik sír egy életregény.
Idők tollával szívünkbe írt,
emlékek keze szeretet-hírt.

Éjjel a sírkert csillogó menny,
millió mécses ég idelenn.
Leszállt hozzánk a csillagos ég,
mindent betölt az emlékezés.


 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Elmeosztály, börtön áldozatai
  2010-10-31 20:44:04, vasárnap
 
  Ismét eltelt egy esztendő, a halottak napja ünneppé vált. Én nem ünneplem a holtakat, különösen azokat nem, akik egyszeri életű emberek voltak és megismételhetetlenek. Megölték őket azért, mert szívük volt és megáldozták őket apokalipszisben az elmeosztályok és börtön bűnözők három maffiával karöltve, az egészségüggyel és zsidókkal az élen, végtelen apokalipszisével a mindig újjászületőknek, a halál és sötétség népeinek.

A róka kommunista nép a halálcsillagnak nevezettől jött létre, sajátja, mint a farkas és a varjú Braziliában, melyet pár esztendővel ezelőtt megszállottsággal Liptai Klaudia ismételt a sátoraljaújhelyi temető feldúlásával, ismétlésével a megöltek sorsának.

Aki a róka főszereplőt szereti, mind meghal, szólt az előre megírt sorsa. Mert velem hordatják el a kommunista és zsidó apokalipsziseket, különösen a Rákóczi téri csűrhéjét, mindenkim meghalt, aki valamikor is szeretett engem.
Nem jutok szóhoz, ártatlan emberek megölését az apokalipszisben részt vevő rendőrség soha nem fogja és nem is tudja kivizsgálni, mivel bárkit otthonában, munkahelyén felakaszt az elmeosztály, azt tesz vele, amit csak akar. Hatalmas erővel és misztikus rontásokkal bír, melyeket a testben helyez el az áldozatok otthonában.

Gyászolok szívemben évek óta, érthetetlen halálok miatti düh emészt és a tehetetlenség. Semmit sem tudtam volna tenni értük, én gyenge vagyok ilyen hatalmas erőkkel szemben, ami a média mögött áll, valamint a kormányt emeli egyfolytában.

A temető megtelt már születésem idején kezdetben kislány sírokkal, különösen a szépek haltak meg. Majd következtek a gyerek oldalán a temetőnek a jóságos asszonyok, ezt követően a férfiak főleg infarktusban, agyvérzésben. Egy pillanatnyi villanás és megáll a szív, számtalan családot ért erkölcsi és anyagi csapás után ez a vég általában. Így fejezte be mindenki, aki egykor tisztességes volt és nagybetűs ember. Azt mondta négy éve az iskolában székelő új cigány igazgató, hogy keressem a tanárokat az elfekvőben. Minden baj volt, még a helyes magyar beszéd is, a tiszta énekhanggal együtt. Itt csak a főnixes csótányokkal jötteknek szabad volt énekelni, s a fekete ruhába öltözött végtelen kommunista apokalipszissel indultaknak. Milyen ország Magyarország, amelyik kiárulta az embereket? Szégyentelen!
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Mindenki gyertyája - A temető
  2008-11-01 20:02:14, szombat
 
 






Klarisz által bemutatott verse a költőnek. Emlékezzünk közösen, gyújtsuk meg a mécseseket, hiszen eljött az ünnepetek, kedveseim, drága szeretteim! Álom volt éltetek, álom lett emberségetek. Amíg mi élünk, él emléketek, ha meghalunk, szívünk sírba száll veletek.


Ha temetőben jársz, csend és békesség fogad,
Csak a napfény, szellő ami simogatja arcodat.
Némán megállsz egy sírhant előtt,
Olvasgatod sorban a kőbe vésett betűt.

Sokan vannak itt és sorban pihennek,
Valaha ők is éltek és ők is szerettek.
Szülő, testvér és jóbarát,
Elmondunk értük csendben egy imát.

Hősök nevét olvassuk sorrendbe,
Kik messze-földön vannak eltemetve.
Sokat gondol rájuk gyermek és feleség,
Kik csak félig érezték a család melegét.

Sohasem múlik el az a szeretet,
Amikor még együtt voltunk veletek.
Gondolatban sokszor együtt vagyunk,
Kiket felejteni sohasem akarunk.

Temetőben az emberek is mások,
Méltó tisztességgel leteszik a virágot.
Némán megállunk ,pár percig csak várunk,
Emlékeinkben őket viszont látjuk.

Sírhant előtt mindig tisztelettel emlékezünk,
Nyugalom a néma csend, mi ott van velünk.
Ha temetőbe jársz könny szökik szemedbe,
Szülő, testvér vagy jó barát jut eszedbe.


Antóni Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Mindenki gyertyája
  2008-10-31 21:03:51, péntek
 
 





Sonkoly Éva:

Azon a napon messze utazom...



A temetői fejfák földig hajolnak

a sóhajok alatt.

A sírokra krizantémok zokognak.

Gyertyák fénylenek az esti szürkületben.

Magára marad ezer virág, apró lángok.

Gondolatban odáig látok,

a lélek hosszáig...

Úgy fáj akkor, minden régi kedves

mosoly...
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 95 db bejegyzés
Összes: 6282 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 344
  • e Hét: 6384
  • e Hónap: 41533
  • e Év: 213447
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.