Regisztráció  Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Kopogtatás nélkül
  2011-05-04 07:29:53, szerda
 
  KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.


Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.


Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.


1926. ápr.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
várlak
  2010-12-01 13:26:49, szerda
 
  VÁRLAK

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.


1922 első fele
 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
Nagyon fáj
  2010-07-18 16:38:48, vasárnap
 
  NAGYON FÁJ

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)


amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.


Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -


ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.


Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,


oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.


Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!


És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.


Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;


mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.


Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,


hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.


A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -


de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?


A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.


De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.


Segítsetek!
Ti kisfiúk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.


Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.


Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.


Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.


Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.


Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.


Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.


Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.


Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -


s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.


Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett


kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.


1936. nov. eleje

 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
Temetés után
  2010-03-01 07:10:53, hétfő
 
  TEMETÉS UTÁN


A láng ellibbent a sötétben,
amint betört a szélroham,
de mi már hallgattunk is régen,
mint az öregek, komolyan,
nekünk nem mondott semmi újat
az a hirtelen zivatar,
belénk nem csapkodtak a gallyak,
minékünk nem volt ravatal
az elfeketült föld s a mennybolt,
mely oszladozni fölfakadt.
(Csak most emlékszem rá, milyen volt!)
Még csak biztató szavakat
sem szóltunk, nem néztünk egymásra,
mint munka után ki leül.
Csak ültünk ott, mi három árva,
ki-ki magában, egyedül.

1935. aug. 12.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
érted haragszom,nem ellened
  2009-04-07 11:18:22, kedd
 
  ÉRTED HARAGSZOM, NEM ELLENED


Mikor fölkél a nap,
a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat,
ne bántson téged az én haragom soha, kedves.

Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem,
az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban,

és győzvén ott, égnek hajítja hatmillió vasas az ő csengő szívű kalapácsát.
Szerszámok égi viharába
csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves.

Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jövőről szólok,
ha akarod, hát csak ama városdaloló győzelem után térek meg hozzád,
vagy majd a pékek összekötik kenyérvető, jó lapátjaikat,
végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fővel elhoznak
lassan az ágyadig.

Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.

1926. jún.

 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
távoli ének neked
  2009-03-31 12:26:35, kedd
 
  TÁVOLI ÉNEK


Ajkam hiába is haraptad,
Lehámlik róla már a bőr.
S emlékemen se csókol ajkad,
Csak úgy piroslik messziről.

Csak úgy piroslik messziről, mint
Lámpás sötét mezőbe lenn,
Hol már nincsen nap és idő sincs,
Fölötte néma végtelen.

S a lámpás zárt üvegje koppan,
Rászáll nehány szép éjbogár,
Rászáll, futos, lehull halottan:
A lángra mind halott-sovár.

S a lámpás ég piros szinében,
Fölötte hűvös szél suhan,
A Távol száll a véren, éren
És szívem megremeg busan.

Ajkad nekem csak úgy piroslik,
Mint messzi vágy fájó sziven.
Tört színe nem vakít, nem oszlik,
Csak ring a bánat mélyiben.

1923. jan. végén

 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
gyöngysor
  2009-03-31 12:24:51, kedd
 
  GYÖNGYSOR


Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik

Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.

De meg ne mondd, hogy érte sírok,
- Szavadnak akkor úgyse hisz, -
Hogy verseket csak néki írok

S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.

1922

 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
Tudod,hogy nincs bocsánat
  2009-03-31 12:21:52, kedd
 
  TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT


Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. júl. - aug.

 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
igaz,őszinte búcsú
  2009-03-31 12:18:18, kedd
 
  IGAZ, ŐSZINTE BÚCSÚ


Bús fejetekbe űzve jöttem.
Menykövek cívódtak fölöttem.

Láttam két nagy szemet, bogárzót;
A szép leánynak szóltam pár szót.

Tán szóltam néki. Meg sem bántam.
Én soha semmit meg nem bántam.

Nincs tartozásom: Mind adó volt,
Mellyel a világ szűken hódolt.

Abból se maradt semmi másnap.
S panasz se kell, azt adja másnak!

Hogy panaszkodtam néha mégis?
Hát szennyes néha még az ég is!

Átéltem már tizennyolc évet
S láttam, mit ér az emberélet.

Nem tarthat mások akaratja,
Én elmegyek, ha kedvem tartja.

Szeretsz? Ne menjek?... Vérre lestél,
Ó, kínban gyönyörködő testvér!

1923. jan. 8. / 1924. dec.

 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
eggyéölelődés vágya
  2009-02-24 07:44:25, kedd
 
  EGGYÉÖLELŐDÉS VÁGYA


Hiába gyúl ki nagy szemedbe máglya,
Csókos kín ajkamat hiába rágja
S ölelni vágyás: többet akarok.

Husodba forróság lohol lihegve,
Ruhád letépve szállna mély egekbe
S aztán? mi van még? - Többet akarok!

Mint csecsemő, kit gonosz, céda anyja
Kemencére vetett, mely összemarja,
Vágyban vonagló szép szivem olyan.

Ó úgy szeretnék eggyé lenni véled!
Hogy folyna eggyé vérem és a véred,
Mint szélvész ültén két fáradt folyam.

Egy lelkünk lenne, mely nyugodtan lengne
És semmisülne át a végtelenbe
S betelt egy-test, mely többé nem akar.

Két bús álomvirág, mely egynek nyilhat.
Mint eggyé lesz a szellő és az illat,
Ha már sunyít a romboló Vihar.

1923. jan. végén

 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 12
  • e Hét: 110
  • e Hónap: 719
  • e Év: 21927
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.