Regisztráció  Belépés
zsokanita.blog.xfree.hu
Az élet olyan, mint egy keskeny híd. Az a legfontosabb, hogy ne legyen benned félelem,hogy végig kell rajta menned! (Arab mondás) Buktáné Erzsébet
2008.11.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
A vadkecskék és a kecskepásztor
  2015-03-30 16:20:20, hétfő
 
 
Drága kis Angyalkáim

Találtam ismét egy jó kis tanmesét, ami az emberek "gyarlóságát" mutatja be. Igen gyakran beleesünk abba a csapdába, hogy az új barátokat többre becsüljük, mint a régieket. Aztán gyötör a lelkiismeret-furdalás. Íme a tanmese:


A vadkecskék és a kecskepásztor





A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért, mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak, és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél, világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."



A mese bizonyítja, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.
 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
Beszélő fák
  2015-02-01 14:20:13, vasárnap
 
 


Beszélő fák

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos -, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: ,,Béke veled!". A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került istenhez mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.


 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
A szeretet határai
  2015-01-13 17:40:34, kedd
 
 


Drága kis Angyalkám!

Hogy kipihenjük az év végi fáradalmainkat elutaztunk 4 napra Siófokra. Nagyon jól éreztünk magunkat, egy baráti házaspárral mentünk.
Nagy örömömre sikerült ismét találkoznom Anival, aki boldogan felhívott magához. Annyira kis aranyos, kedves Angyalka.
Csináltunk fotókat is. Már vannak közös fotóink, mert nem olyan régen voltunk Siófokon és akkor a Főtéren találkoztunk és felmentünk a Víztoronyba, ami körbe-körbe forgott és láttuk egész Siófokot onnan. Közben megittunk egy kávét is, mert a forgó részében kávézó található. Nagyon szép volt a kilátás. Az alábbi linken olvashatsz róla. Most majd hozzáteszem a mostani találkozásunk képeit is.
Sajnos én már majdnem 2 hete betegeskedem, fáj a torkom. Most még-jobban kitört végre rajtam, biztosan a szaunázástól. Na de biztosan hamarosan meggyógyulok, ha az immunrendszerem is úgy akarja.
Ismét találtam egy csodás tanmesét. Biztosan ismered Te is, mint én is, de olyan jó megint végigolvasni.
Csodás vasárnap estét, majd eredményesen, egészségesen eltöltött mosolygós jövőhetet kívánok Neked és kedves családodnak, barátangyali szeretettel pusz: Ancsukahello


A SZERETET HATÁRAI
"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: "Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?"
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:"SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!"
 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
A két koldus
  2014-10-06 16:42:12, hétfő
 
 

Most jöjjön a hétvégi kis tanmesém. Nagyon tanulságos és megható.


A két koldus
Két koldus lakott az egyik falu mellett.Az egyikük vak volt,a másiknak nem volt lába.
Egy napon kigyulladt a falu melletti erdö,amelyben éltek.
A koldusok természetesen vetélytársak voltak szüntelen haragban álltak egymással .Ellenségek voltak nem barátok.
Amikor az erdő kigyulladt,a két koldus elgondolkozott egy pillanatra.Ellenségek voltak,még csak nem is beszéltek egymással,de ez most vészhelyzet volt.
A vak ember azt mondta a másiknak,akinek nem volt lába.
-Egyetlen módon menekülhetünk meg,ha felülsz a vállamra,te használod az én lábamat,én pedig a te szemedet.
ez az egyetlen útja a menekülésnek.
MEGMENEKÜLTEK
 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
A fiú
  2014-09-26 20:44:42, péntek
 
 
Most is egy csodás tanmesét hoztam nektek, fogadjátok sok szeretettel.

A fiú

Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.
Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.
Így szólt:Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.
Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.
Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.
Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból.
Néhány hónappal később az ember meghalt.
Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal. Az árverést ezzel a képpel kezdjük.
Ki akarja megvenni ezt a képet?- kiáltott valaki hátulról. -Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!; Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?
Egy másik hang mérgesen kiáltotta. Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!
De az árverésvezető tovább folytatta.A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?
Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze.Elviszem 10$-ért.
Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.
Ki ajánl érte 20$-t?
Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!
10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?
A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe.
Az árverésvezető csapott a kalapáccsal. Először, másodszor, eladva 10$-ért.
Egy ember a második sorból közbekiáltott. Gyerünk már a többi képpel!
Az árverésvezető letette a kalapácsot.Az aukciónak vége.
Mi lesz a festményekkel?
;Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent.

Isten nekünk adta az Ő Fiát 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt.



Drága kis Angyalkáim. Mesés, szeretetben, egészségben eltöltött vidám hetet kívánok nektek és kedves családotoknak, angyali barát szeretettel pusz: Ancsuka hello
 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
Most is egy igazán nagyon tanulságos és megható történetet h
  2014-09-14 19:00:24, vasárnap
 
 

Drága kis Angyalkáim!

Most is egy igazán nagyon tanulságos és megható történetet hoztam Nektek. Olvassátok sok szeretettel!
Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
"Szia!" - mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.

Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.
Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett."Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!" - mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. "Most mit csináljunk?"
Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
"Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!"
Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.

Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. "Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!" - imádkoztam magamban.
Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam Erik kitekerte magát és az ismert "vegyél fel" babapozícióba helyezkedett.
Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát.
Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.
Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.
Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. "Nagyon vigyázzon erre a fiúra!" - mondta szilárd meggyőződéssel.
Nagy nehezen kinyögtem, hogy "megteszem".

A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: "Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom."
Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy "Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!"
Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem Isten azt kérdezi tőlem, "Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?" amikor Ő nekünk adta az Övét, örökre.
A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy "olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessünk a mennyek országába".
 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
Mindig két választásod van!
  2014-08-20 18:03:45, szerda
 
 


Mindig két választásod van!


Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig
tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt
válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt. Ha valamelyik
ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát
kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és
azt mondtam:
Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?
Sándor azt válaszolta:
"Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: két lehetőséged van. Választhatsz, hogy
jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam
választhatok, hogy elszenvedője legyek-e a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden
alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a
panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt
választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." - szóltam közbe.
"De, egyszerű!- mondta Sándor, az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd
el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan
befolyásolják a hangulatodat. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam munkahelyemet,
hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha
úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos
balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 20 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok
hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból, fémtámaszokkal a
hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha
jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?" Lemondtam róla, de
megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva
jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két
lehetőségem van: Választhattam, hogy élek, vagy meghalok." - "Féltél? Elvesztetted
az emlékezeted?" - akartam tudni. Sándor folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát
végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a
sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: Halott
ember. És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást." Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e
valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.
Mély levegőt véve visszaordítottam: A gravitációra! Mialatt az egész csapat nevetett,
elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő
lennék és nem halott."
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való
hozzáállásának is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani,
teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.
Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt te
 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
Adj helyet a jónak Önzetlenség
  2014-08-10 19:04:01, vasárnap
 
 


Adj helyet a jónak

Önzetlenség

A 21. házassági évfordulónk napján, miután felköszöntöttem őt, szeretett
feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána
esetleg az esti mozira. Majd hozzátette: "Nagyon szeretlek, de tudom, hogy ez
a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek." És ez a
bizonyos "másik nő", akivel a feleségem szerint találkoznom kellett, nem volt
más, mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy. Munkám és a 3 gyerekem
miatt ritkán tudtam meglátogatni, jóformán csak nagyon jeles alkalmakkor.
Feleségem tanácsát megfogadtam és még aznap este telefonon felhívtam
kérvén, hogy menjünk el egy vacsorára, utána meg moziba.
"Mi történt, jól vagy, minden rendben?" - kérdezte aggódva...
Nekem célzott szokatlan kérdését nem is csodálom, hiszen viszonylag késő
este telefonáltam és ez a meghívás is eléggé váratlanul jött, mivel ilyen
randink soha nem volt még. "Semmi baj nincs, csak gondoltam jó lenne veled
egyet vacsorázni, beszélgetni. Csak te és én". - válaszoltam. Majd pillanatnyi
néma csönd után rávágta: "Nagyon-nagyon szeretném, ez nem is kérdés".
Azon a pénteken, ahogy érte mentem hogy felvegyem a házánál, egy kicsit
ideges voltam, és láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a váratlan meghívás
miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Előtte még fodrásznál
is volt, a haja szépen begöndörítve, és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó
házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. "Mondtam
a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak" - szólt egyből, ahogy
beült az autóba. "Alig várják, hogy meséljek, hogy mi volt a találkánkon."
Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, miközben
úgy belém karolt, mintha csak a First Lady lett volna.
Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon ...
Ahogy egy igazi anyának kell. Miután leültünk,
elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta
tisztán az apró betűket. Ahogy olvastam, nagyjából a
felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul
engem, egy kedves mosollyal az arcán. "Régebben
mindig én olvastam fel a menüt neked, amikor kicsi
voltál"- mondta, majd a tekintetében látszódott is,
hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon
kellemes, jó kis beszélgetés volt. Lényegében
átbeszéltük, hogy kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei, stb. Jól elnyúlt az idő,
olyannyira, hogy le is késtük a mozit. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz,
ahol lakott, ezt mondta: "Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis
akkor, ha megengeded, hogy az én vendégem légy kisfiam." - Mondtam
legyen, semmi gond.
"Milyen volt a randi?" - kérdezte a feleségem, mikor hazaértem." "Nagyon jó,
sokkal jobb, mint amit elképzeltem" - válaszoltam neki lelkesen.
Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem
tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt
lehetőségem. Pár nappal később pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett
számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy írással:

"Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy még ott
lehetek. Két főre rendeltem. Egyik a tiéd, a másik pedig a feleségedé. Soha
nem fogod megtudni, hogy milyen fontos volt nekem az az este! Nagyon
szeretlek kisfiam!"
Most már tudom, milyen fontos, hogy kimondjuk: "Szeretlek" és azt a
másikat akkor szeressük, amikor lehet, amikor még velünk van. Semmi
sincs az életben olyan fontos, mint a családunk. Szánjunk rá elég időt, és ezt
addig tegyük amíg lehet, ne akkor, amikor esetleg már késő ...
 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
Adj helyet a jónak Önzetlenség
  2014-08-10 19:03:58, vasárnap
 
 


Adj helyet a jónak

Önzetlenség

A 21. házassági évfordulónk napján, miután felköszöntöttem őt, szeretett
feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána
esetleg az esti mozira. Majd hozzátette: "Nagyon szeretlek, de tudom, hogy ez
a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek." És ez a
bizonyos "másik nő", akivel a feleségem szerint találkoznom kellett, nem volt
más, mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy. Munkám és a 3 gyerekem
miatt ritkán tudtam meglátogatni, jóformán csak nagyon jeles alkalmakkor.
Feleségem tanácsát megfogadtam és még aznap este telefonon felhívtam
kérvén, hogy menjünk el egy vacsorára, utána meg moziba.
"Mi történt, jól vagy, minden rendben?" - kérdezte aggódva...
Nekem célzott szokatlan kérdését nem is csodálom, hiszen viszonylag késő
este telefonáltam és ez a meghívás is eléggé váratlanul jött, mivel ilyen
randink soha nem volt még. "Semmi baj nincs, csak gondoltam jó lenne veled
egyet vacsorázni, beszélgetni. Csak te és én". - válaszoltam. Majd pillanatnyi
néma csönd után rávágta: "Nagyon-nagyon szeretném, ez nem is kérdés".
Azon a pénteken, ahogy érte mentem hogy felvegyem a házánál, egy kicsit
ideges voltam, és láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a váratlan meghívás
miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Előtte még fodrásznál
is volt, a haja szépen begöndörítve, és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó
házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. "Mondtam
a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak" - szólt egyből, ahogy
beült az autóba. "Alig várják, hogy meséljek, hogy mi volt a találkánkon."
Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, miközben
úgy belém karolt, mintha csak a First Lady lett volna.
Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon ...
Ahogy egy igazi anyának kell. Miután leültünk,
elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta
tisztán az apró betűket. Ahogy olvastam, nagyjából a
felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul
engem, egy kedves mosollyal az arcán. "Régebben
mindig én olvastam fel a menüt neked, amikor kicsi
voltál"- mondta, majd a tekintetében látszódott is,
hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon
kellemes, jó kis beszélgetés volt. Lényegében
átbeszéltük, hogy kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei, stb. Jól elnyúlt az idő,
olyannyira, hogy le is késtük a mozit. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz,
ahol lakott, ezt mondta: "Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis
akkor, ha megengeded, hogy az én vendégem légy kisfiam." - Mondtam
legyen, semmi gond.
"Milyen volt a randi?" - kérdezte a feleségem, mikor hazaértem." "Nagyon jó,
sokkal jobb, mint amit elképzeltem" - válaszoltam neki lelkesen.
Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem
tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt
lehetőségem. Pár nappal később pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett
számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy írással:

"Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy még ott
lehetek. Két főre rendeltem. Egyik a tiéd, a másik pedig a feleségedé. Soha
nem fogod megtudni, hogy milyen fontos volt nekem az az este! Nagyon
szeretlek kisfiam!"
Most már tudom, milyen fontos, hogy kimondjuk: "Szeretlek" és azt a
másikat akkor szeressük, amikor lehet, amikor még velünk van. Semmi
sincs az életben olyan fontos, mint a családunk. Szánjunk rá elég időt, és ezt
addig tegyük amíg lehet, ne akkor, amikor esetleg már késő ...
 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
Indiánok és az IQ teszt Miután a tudósok kidolgozták az IQ
  2014-08-03 20:02:35, vasárnap
 
 


Indiánok és az IQ teszt

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket
végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken,
szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb.
Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet,
hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok
hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor,
különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a
tesztet, elkezdték egymást közt megbeszélni.
Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással
megbeszélni és senki nem segíthet a
másiknak. Mindenki csak magára számíthat! -
harsogta fennhangon.
Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az
egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az
okosabb vagy a testvérem! Csak az számít,
hogy együtt mire vagyunk képesek


 
 
0 komment , kategória:   tanmesék (Aiszóposz)  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 61475 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1763
  • e Hét: 10774
  • e Hónap: 49608
  • e Év: 621715
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.