Regisztráció  Belépés
anyu65.blog.xfree.hu
Félig él, az aki nem mer Kné N. Magdolna
1962.09.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
Amikor elfogadod azt, ami van
  2017-11-04 09:54:51, szombat
 
 



Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás. "
Eckhart Tolle
 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
Mi lehet súlyosabb és áthatolhatatlanabb a kőnél.....
  2016-06-30 11:51:59, csütörtök
 
  Mi lehet súlyosabb és áthatolhatatlanabb a kőnél, minden forma legsűrűbbjénél? Néhány kő molekuláris szerkezete mégis változáson megy keresztül, kristállyá alakul, s a fény számára így már átjárhatóvá válik. Egyes széndarabok elképzelhetetlenül hatalmas hő és nyomás hatására gyémánttá válnak, illetve bizonyos nehéz ásványok egyéb drágakövekké. A legtöbb csúszómászó hüllő, minden teremtmény legföldhözragadtabbja, évmilliók óta változatlan maradt. Néhányuk azonban tollat és szárnyat növesztett, és madárrá vált. Legyőzve így a gravitáció erejét, amely őket oly sokáig fogva tartotta. Nem csúszó-mászó mozgásuk vált jobbá, hanem ,,transzcendáltak",teljesen felülemelkedtek a csúszásmászáson és a járáson."
~Eckhart Tolle


 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
Amikor teljesen elfogadod ezt a pillanatot....
  2016-06-27 12:03:52, hétfő
 
  Amikor teljesen elfogadod ezt a pillanatot, amikor többé már nem vitatkozol azzal, ami van, a gondol­kodási kényszer csökken, s a helyét éber nyugalom veszi át. Teljesen tudatos vagy, ám az elméd már semmilyen módon sem címkézi ezt a pillanatot. A belső ellenállásmentességnek ez az állapota megnyit téged annak a kondicionálatlan tudatosságnak a számára, ami végtelenszer hatalmasabb, mint az em­beri elmé. Ez az óriási intelligencia aztán már kifejez­heti magát rajtad keresztül, s végre támogathat, be­lülről is, kívülről is. Ez a magyarázata annak, hogy ha szélnek ereszted a belső ellenállásodat, akkor gyak­ran azt veszed észre, hogy körülményeid jobbá vál­nak."
~Eckhart Tolle


 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
Ha képes vagy-----
  2016-06-25 11:55:50, szombat
 
  Ha képes vagy a negativitás kellős közepén felismerni, hogy ,,ebben a pillanatban szenvedést teremtek magamnak", akkor az elegendő lesz ahhoz, hogy a kondicionált egós állapotok és reakciók korlátai fölé emelkedj. Ha tudatosság jelenik meg benned, akkor annak hatására végtelen sok lehetőség nyílik meg előtted, hogy bármely helyzetet végtelenszer értelmesebb módon kezelj. Abban a pillanatban képes leszel elengedni boldogtalanságodat, amint fölismered annak értelmetlenségét. A negativitás nem intelligens dolog. Az mindig az ego. Az ego lehet eszes, ám intelligens nem. Az eszesség a maga kis céljait kergeti. Az intelligencia látja a nagyobb egészet, amelyben minden összekapcsolódik. Az eszességet az önérdek motiválja, s az rendkívül rövidlátó. A legtöbb politikus és üzletember eszes. Közülük nagyon kevés az intelligens. Amit az eszesség elér, az kivétel nélkül rövid életű, és végül minden esetben önrombolónak bizonyul. Az eszesség megoszt; az intelligencia befogad."
~Eckhart Tolle




 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
Az életed az mindig az, ami most van
  2015-03-06 18:01:16, péntek
 
 
Kialakítottál egy képmást az ,,én"-ről és az ,,életem"-ről, ami egy történet, és te abban tévedsz, hogy ez a te életed. Az életed alapvetően bármikor az a forma, amit ez a pillanat felvesz. Az életed az mindig az, ami most van. Ez az életed. Nem valami történet, amit a fejedben mondsz saját magadró
Eckhart Tolle



 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
Az emberek kívül keresik az élvezet
  2015-01-03 15:53:34, szombat
 
  Egy koldus ült az út mentén, több mint 30 éven át. Arra ment egy idegen.
- Adna egy kis aprópénzt? - motyogta a koldus, és gépiesen tartotta oda kalapját.
- Nincs mit adnom, felelte az idegen. Aztán megkérdezte: - Min ülsz?
- Ó, ez csak egy régi láda. Amióta az eszemet tudom, ezen ücsörgők itt.
- Belenéztél már valaha is abba a ládába?
- Nem. Minek is néztem volna? Nincs benne semmi.
- Nézz csak bele!

A koldus nagy nehezen fölfeszítette a láda tetejét. Megdöbbenve, hitetlenkedve, majd megmámorosodva konstatálta, hogy a láda tele van arannyal.
Én vagyok az idegen, akinek nincs mit adnia, és aki azt sürgeti, hogy nézd meg, mi van belül. Ám ne valamilyen ládába nézz bele! A kincs még közelebb van hozzád: ön-magadban!
Szinte hallom, amint mondod: ,,Csakhogy én nem vagyok koldus!" Valójában mindenki koldus, aki még nem találta meg igazi gazdagságát - a Lét sugárzó boldogságát, és az ezzel járó mély, rendíthetetlen békét -, bármilyen anyagi bőségben éljen is. Az emberek kívül keresik az élvezet és a kielégülés morzsáit - a megbecsülést, a biztonságot vagy a szeretetet -, miközben belül kincset őriznek, amely nemcsak hogy tartalmazza az előbbieket, hanem még mérhetetlenül hatalmasabb is, mint bármi, amit a világ kínálhat!
Eckhart Tolle/ A MOST hatalma
 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
A dolgokhoz való ragaszkodásod....
  2014-05-02 20:18:45, péntek
 
  Hogyan mondhatsz le a dolgokhoz való ragaszkodásról? Meg se próbáld! Ugyanis lehetetlen. A dolgokhoz való ragaszkodásod viszont magától eltűnik, ha önmagadat már nem bennük igyekszel megtalálni. Addig pedig csupán légy a dolgokhoz való kötődésed tudatában!
Echart Tolle



 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
A panaszkodás...
  2013-12-04 10:36:47, szerda
 
  A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. (...) Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. (...) Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség.
Eckhart Tolle A most hatalma



 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
Szeretet / gyülölet kapcsolatok
  2013-11-18 11:25:16, hétfő
 
 
Amig nem állsz rá a jelen ,,tudathullámhosszára" addig minden - különösen minden bensőséges - kapcsolatod mélyen elhibázott, és végső soron rosszul funkcionál. A kapcsolat egy ideig tökéletesnek tűnhet, például amikor ,,szerelmes ,, vagy, ám ez a látszólagos tökéletesség idővel- kivétel nélkül minden esetben- elporlad, ahogy egyre gyakrabban jelentkezik vita összezörrenés, elégedetlenség és érzelmi vagy akár testi erőszak.
Úgy tűnik a legtöbb ,,szerelmi kapcsolat" - viszonylag gyorsan ,,szeretet/ gyűlölet" kapcsolattá válik. A szeretet ilyenkor egyetlen szempillantás alatt vad támadásba, ellenséges érzésbe, vagy a vonzódás teljes eltűnésébe fordulhat át. Ezt normálisnak tartják.
Ha a kapcsolatodban a ,,szeretetet" és annak ellentétét is - így a a támadást, az érzelmi erőszakot, - megtapasztalod, akkor valószínű hogy összetéveszted az ego ragaszkodását és függő csimpaszkodását a szerelemmel illetve a szeretettel. Nem szeretheted igazán a párodat az egyik pillanatban, ha a következőben már támadod! A valódi szeretetnek nincs ellentéte! Ha a te ,,szeretetednek" mégis van, akkor az nem szeretet, hanem az ego intenziv igénye arra, hogy teljesebben és mélyebben érzékelje önmagát. Egy olyan szükséglet amelyet az adott személy, - a ,,szerelmed" - ideiglegesen kielégít. A szerelem az ego ,,megváltáspótléka", amely rövid időre valóban a megváltás élményét megközelítő érzést nyújt.
Ám elérkezik a pillanat, amikor társad ilyen- olyan tette, viselkedése már nem elégíti ki az igényeidet, pontosabban fogalmazva: nem elégíti ki az egód igényeit. Ismét a felszínre bukkan a félelem, a fájdalom és a hiányérzet, amelyek az egotudat szerves részei, ám amelyeket a ,,szerelmi kapcsolat" ideiglenesen elfedett.
Csakúgy mint a többi függőség vagy szenvedélybetegség esetén is: feldobódsz amikor hozzájutsz a droghoz, á mindenkinél elérkezik az a pillanat, amikor a szer már nem kábít, már nem hat.
Amikor a fájdalmas érzések újra megjelennek, azokat a korábbinál még intenzivebben érzed, s ráadásul úgy véled, a rossz érzéseket a párod okozza. Tehát kívülre vetíted azokat. És fájdalmad minden vad dühét rázúdítod a társadra. Ez a támadás fölébresztheti az ő saját fájdalmát és hatására visszatámadhat. Ezen a ponton az ego még öntudatlanul abban reménykedik, hogy támadása, vagy manipulációs kísérletei elegendő büntetésül szolgálnak ahhoz, hogy hatására a másik megváltoztassa viselkedését, s újra visszaállhasson a régi állapot, mely jótékonyan elfedi a fájdalmat.
Minden függőség, vagy szenvedélybetegség oka az, hogy az illető nem hajlandó szembenézni saját fájdalmával, és nem akar azokon keresztülmenni, nem akarja érezni azokat. Minden függőség fájdalommal kezdődik, és fájdalommal végződik. Bármi is legyen addikciód, szenvedélybetegséged tárgya - alkohol, étel, legális vagy illegális drog, egy személy - , azt arra használod, hogy elfedd vele a fájdalmadat.
Ez a magyarzata a szerelmi kapcsolatokban a kezdeti eufória elmúlás után tapasztalható tengernyi fájdalomnak és boldogtalanságnak Nem maga a kapocslat okozza a fájdalmat, és a boldogtalanságot. Az csupán felszínre hozza azt a fájdalmat és boldogtalanságot, amely már eleve benned volt Minden függőség ezt teszi! Minden szenvedélybetegségnél elérkezik egy pillanat, amitől kezdve a dolog már nem működik, és akkortól a fájdalmat intenzivebben érzed, mint valaha.
Ez az egyik oka, hogy a legtöbb ember állandóan megpróbál elmenekülni a jelen pillanatból és a jövőben keres valamiféle megváltást. Ha figyelmünket a mostra összpontosítanánk, első dologként saját fájdalmunkkal találkoznánk. Éppen ettől félnek... Ó , ha tudnák milyen könnyű is hozzáférni a mostban a jelenlétben rejlő erőhöz amely föloldja a múltat és annak fájdalmát! Milyen egyszerű is eljutni ahhoz a realitáshoz amely véget vet az illúziónak! Bárcsak tudnák milyen közel is állnak saját valóságukhoz, milyen közel is vannak Istenhez.

Ám az sem megoldás, ha a fájdalom elkerülése érdekében távol tartod magad a kapcsolatoktól! A fájdalom attól még nem tűnt el. Három kudarccal végződő kapcsolat ami mondjuk három évig tart, nagyobb valószínűséggel kényszerít rá a fölébredésre, mintha három évig a sivatagba vagy a szobád magányába vonulnál vissza. Ám ha egyedüllétedbe intenziv jelenlétet tudsz vinni, akkor az szintén járható út.

Eckhart Tolle ( A most hatalma a gyakorlatban)
 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
A madárijesztő története
  2013-10-22 09:50:24, kedd
 
  A VÉG (a Vándorúton nem minden az, aminek látszik)


Madárijesztőnek hívtak. A madárijesztők földjén születtem, és ez volt a foglalkozásom is, mint mindenkinek azon a vidéken. Hogy születtem? Hát, ahogy minden tisztességes madárijesztő. Vettek egy darabot anyám, egy másik darabot apám levetett ruhájából, - mert az már ki van próbálva - összeférceltek, aztán kitömtek. De nem csak úgy tessék-lássék, hanem jó keményre, feszesre. Egy tisztességes madárijesztő ilyen. Nem lehet csak úgy lifegni-lefegni kedvünk szerint. Az nem helyes.

Ezért többször is ellenőriztek, és amíg volt valahol egy laza porcikám, dolgoztak rajtam tovább. Kicsit fájt, egyre furábban éreztem magam, de azt mondták, ez a normális, majd megszokom. Végül annyira jók voltak hozzám, hogy kaptam egy jó erős karót is, amire kitűztek. Így végre teljes biztonságban érezhettem magam, hiszen megmondták hol a helyem, mit kell tennem. Magamtól hogy is tudhattam volna mindezt, hisz' a fejemben csak szalma volt. Igazán hálás voltam érte, hogy ilyen derék nép hasznos fia lehetek.
És hogy mi volt a küldetésem? Madarakat kellett ijesztenem. Nem tudtam, hogy nézhet ki egy madár, hisz' generációk óta senki nem látott erre ilyen veszélyes élőlényt, de belém sulykolták hogy szörnyű ellenség. Ahol felbukkan, ott a Rend és a Törvény darabjaira hull, a Szabályok szabálytalanná válnak, kő-kövön nem marad, s ezt nem engedhetjük. Valójában mi vagyunk a Rend őrzői.
Nagyon büszke voltam magamra.

Teltek múltak az évek. Időnként megjutalmaztak. Kaptam friss tömést, új kalapot, erősebb karót, helyre paskoltak. Madár nem jött, csak a szél tépázott, eláztatott az eső, zizegősre fagytam a hó alatt. Kezdett elszállni belőlem a lelkesedés, de ilyenkor átpillantottam a távolabbi földeken álldogáló társaimra, és ők biztatóan inteni próbáltak merev karjukkal és átkiabálták: ,,Ne csüggedj! Nézd, mind ezt csináljuk, ez az élet rendje. Majd te is megszokod."
Beletörődtem hát, hogy ez a Rend, és ácsorogtam tovább. Egyre többször eszembe jutott, bárcsak jönne egyszer egy vihar, és akkor vége lenne. Láttam már ilyet, amikor egy öreg madárijesztőt elragadott. Akkor nagyon megijedtem, hogy ez velem is előfordulhat, de mostanra szinte kívántam, hogy ha másképp nem megy, hát így..., történjen valami. Legyen vége az ácsorgásnak, a helyben totyorgásnak. Az egyetlen örömöm a napsütés volt. Ha szép volt az idő, legalább átmelegedhettem egy kicsit.

Egy nap furcsa hangot hallottam. Valami ujjongó éneket, amihez foghatót még sohasem. Valami megmozdult odabenn, a szalmában, ahol a szívemnek kellett lennie. Mi lehet ez? Kutattam az ismerős érzések között. Rémület? Nem. Veszélyérzet? Nem! Ez öröm! Tétova vágyakozás, valami szárnyaló, amit eddig soha nem éreztem. Hirtelen élet költözött minden porcikámba. Mi lehet ez??!! Zakatoló szívvel kémleltem az eget. Egy apró fekete pont bukkant fel, és ahogy nőtt, és közeledett, az öröm-ének is egyre hangosabb lett. Valami soha nem látott, fura lény érkezett a tiszta égbolton át. Ő volt olyan szívszakasztóan boldog. Izgatottan figyeltem, ahogy egyenesen a vállamra szállt. Gyönyörű volt. Csupa élet, csupa elevenség. Meg akartam mozdítani a karom, hogy megérintsem, de minden porcikám olyan merev volt a földrótozástól és a kitöméstől - mert, nem túl rég újítottak fel jutalomképpen a jó munkámért - hogy meg sem tudtam mozdulni.
A vendég egész közel jött, és jól megnézett. Megilletődve kérdeztem:
Ki vagy?

Én a Barátod vagyok. - felelte vidáman, és megfente a vállamon a csőrét.
Megborzongtam az érintéstől, hiszen nem szokott ilyen közel jönni hozzám senki, csak ha javítgatnak, az meg mindig fájt.
Mégis, mi a neved?


Madár vagyok. - nevetett a szemembe huncutul a Barát.
Madár!!! - fújt riadót a fejemben a szó. MADÁR!!! ,,Az a dolgod, hogy elzavard, veszélyes!" - kiáltotta egy szigorú belső hang. ,,Az a néped küldetése, még a neved is erről szól, hogy ZAVARD EL! Itt a nagy lehetőség, hogy hős légy, nagymenő! És különben is ez az Előírás, ez a Törvény. Ezt mindenki tudja!!!"
De az érintés, a vidám énekhang annyira elbűvölt, hogy csak néztem boldogan, lélegzetvisszafojtva a Barátot, és azt kívántam, soha többé ne menjen el. Hirtelen nyomni kezdte a karó a hátamat. Ez soha nem fordult elő velem azelőtt. Most először éreztem, hogy szeretném, ha kicsit kevésbé támasztana, ha kicsit kevésbé lennék kitömve. Megfordult a fejemben, mi van, ha létezik ennél a feszes magas-biztonságnál jobb is... De végül belefeledkeztem a Barátba, az örömbe, a frissen megismert szeretetbe. Repeső szívvel néztem, ahogy helyettem is repült, és ha eltűnt, alig vártam, hogy visszatérjen, és magával hozza az eddig nem is sejtett távoli tájak üzenetét, messzi rétek virágillatát, erdők susogását. Elmesélte, milyen tágas a világ a karómon, az őrhelyemen túl. Elég volt, hogy hallgathattam, megmártózhattam a világáról szóló történeteibe, s közben mégsem kellett elengednem a karóm biztonságát, az őrhelyem megnyugtató fontosságát.

Sajnos nem tartott sokáig az öröm. A többiek a távoli földekről meglátták, mi történik, és riasztották a belső rendőrséget. Letéptek a karómról, és bíróság elé állítottak. Oda sem kellett figyelnem, mit mondanak, hisz' anélkül is harsogta a fejemben a hang, hogy bűnös vagyok, elárultam a népemet, a Törvényt, a Rendet, felrúgtam minden Szabályt, hűtlen lettem a küldetésemhez. Ráadásul közben még boldog is mertem lenni. Erről titkos videó felvétel tanúskodott. Ó, Istenem, hogy ragyogtam azon a felvételen... alig ismertem magamra. Eszembe jutott, hányszor képzeltem el, hogy elhagyom a karót, és a Baráttal megyek. Ó, hogy is juthattam idáig! Tényleg menthetetlen vagyok és veszélyes a többiekre, hisz' az összes vágyammal, minden örömömmel Törvényt szegek... Már nem is bántam, hogy börtönbe vetnek. Mentem volna önként is, eleget hallottam, és már számomra sem volt kétséges, hogy bűnös vagyok, bűnhődnöm kell.
A cellám ablakából néztem, hogyan készítik elő a máglyát, amin másnap reggel elégetnek. Senki nem figyelt rám, az ablakon át megszökhettem volna, de már ítélkeztem magam felett is, nem volt szükség bírákra, őrökre. Sorsomba beletörődve leroskadtam, és vártam a véget, amikor egyszer csak ismerős szárnysuhogást hallottam. Ő volt! A Barátom!! Eljött, hogy elkísérjen a halálig... Hogy vigasztaljon... Már nem féltem, semmit nem bántam, csak arra vágytam, legyen itt velem.
De a Barát most nem szólt egy szót sem. Szinte rám se nézett, csak nekem esett, csőrével feltépte a rongyot a mellkasomon, és belemart egyenesen a szívembe. Megbénított a csalódás és a fájdalom. Te??!!! Te is??!!
Védekezni próbáltam, de a Barát ügyet sem vetve rám, egyre dühödtebben mart, szaggatott, cincált, aztán elrepült belőlem tépett zsákmányával a csőrében. Rettegve láttam, hogy újra és újra visszatér, egyre sietősebben, egyre nagyobb darabokat tépve belőlem, mint aki versenyt fut az idővel. Elvesztettem az utolsó reményt is. A Barát, az egykori Illathozó vált a hóhérommá. Mégis igazuk volt a többieknek. A madarak veszélyesek. Ez volt az utolsó gondolatom, aztán lezuhantam a földre, és beleájultam a fájdalom sötét éjszakájába, ami az újra és újra lecsapó csőr nyomán elborította testemet, lelkemet.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, lassacskán kezdtem magamhoz térni. Hunyorogva néztem körül. Sehol a börtönfal, sehol a karó, csak illat és fény, fény, fény. Próbáltam megmoccanni. Meglepetten éreztem, megvan mindenem. A karom, lábam szabadon mozdult, és a vállamon ott ült a Barát. Elborított a térdroskasztó hála és szeretet, mert hirtelen rájöttem, megmentett. Szálanként hozott át a csőrében a börtönből a szabadságba. Már azt is láttam, hogy az Élet vizének kútjánál voltunk, amiről korábban annyit mesélt. Cafatokra kellett tépnie, hogy elhozhasson ide és összerakott újra. Meg is itatott az Élővízből, az Élet, Szabadság és Szeretet vizéből. Most értettem meg az öreg madárijesztő szavait, akit évekkel korábban a szemem láttára tépett szét a szélvihar. Riadtan kaptam utána, mikor felém sodródott, hogy megmentsem, de ő mosolyogva csak ennyit kiáltott, mielőtt végképp szétszóródott volna a tomboló szélben. ,,Ne szomorkodj miattam, fiam! Soha nem tudhatod..."
 
 
0 komment , kategória:  Echart Tolle  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 318 db bejegyzés
Összes: 6404 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 338
  • e Hét: 3939
  • e Hónap: 22858
  • e Év: 304388
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.