Regisztráció  Belépés
yaskane.blog.xfree.hu
EZ AZ ÉV AZ ÉN ÉVEM. AMIRE VÁGYOM, AZT ELÉREM. SIKERES ÉS BOLDOG VAGYOK. A CSODÁK ÚTJÁN HALADOK. yaskane :)
2008.10.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 475 
KOMOLY VERS KOMOLY SZAVALÓVERSENYEKRE (Lackfy János)
  2018-01-16 09:56:24, kedd
 
  Ötöst kaptam minden tárgyból,
mert értema zanyagot,
nem reppelek, hanem szépen
ülök éscsend bevagyok!

Lélegzetem visszafojtom,
már a vérem semkering,
én vagyok a legjobbkislány
összestana rakszerint.

Vécéreké redzkedéssel
az órát nem zavarom,
elpárolog tatokmindent
majdapóru saimon.

Túlságosan nem zsibongok,
megtanultam gondosan,
nem azérjá roksuliba,
hogy jólérez zemmagam.

Fertőtlen a cipőtalpam,
a hajamban masni van,
minden hajszál kifésülve
libegpárhu zamosan.

Azt mondtaja tanárnéni,
kicsinéma szobrokat
akar látni, éppen ezért
mélyhűtöttem magamat.

A tévében filmek mennek,
a filmekben szeretet,
semmi dara bolósgyilkos,
nemsíromki szememet.

Szüleimse veszekesznek,
egyikük sem ideges,
nem szólnak, hogy odébbálljak,
azapámnem üveges.

Nemüvölta szomszédnéni,
nemköpnekle a fiúk,
ezértvagyunk mindvidámak,
semmikorse szomorúk.

Az utcákon mind a bácsik
aranyosak, kedvesek,
aballonka bátalattmind
aranyszívet rejteget.

Haszavaló versenyleszmajd,
eztetetel szavalom,
ésmindenki könnybelábad
gyönyörűszép szavakon.

(Lackfy János)

 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Ki nem mondott gondolatok....
  2018-01-03 10:39:02, szerda
 
  Oly furcsák vagyunk mi emberek
a lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Egymásról azt hisszük,
hogy boldogok talán,
s irigykedünk is egy-egy boldog szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
hogy gondolatai tiszták és szabadok.
Nem vesszük, dehogy
vesszük észre,
hogy könnyek égnek lángoló szemében.
Különösek vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk,
ha nevetünk.
(Dante)



 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Sose bántsd jó anyád
  2017-11-23 11:34:56, csütörtök
 
  Sose bántsd, jó anyád

Sose bántsd, jó anyád
Ki megszült, és vigyázott rád
Hisz Te voltál, a szeme fénye
S te vagy a büszkesége

Támaszod volt éveken át
Ő adott rád tiszta ruhát
Ha beteg voltál, ápolt téged
Vigyázott, hogy baj ne érjen

Épp ezért sose bántsd
Két karoddal öleld át
Szeresd, minden pillanatban
Mert Anya csak egy van

Vigasztald, ha bánat éri
Öleld át, ha azt kéri
Szíve alatt, te voltál az élet
S fájdalommal szült meg téged

Nappalokon, és sok éjen át
Fojtogatta őt a sírás
Áld meg remegő két kezét
Puszild meg, őszülő fejét

Sose bántsd, jó anyád
Szíved alatt őrizd illatát
Ne félj kimondani:
Szeretlek Édesanyám

Ha nincs már ott, ki hazavárt
Ha nem hallod már hívó szavát
Tudd, hogy mindig téged várt
Sose felejtsd mosolyát

(Jolie Taylor)

 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Napindító
  2017-09-01 14:33:14, péntek
 
  Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
(Johann Wolfgang von Goethe)



 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Oly kevés kell - MEGGYESI ÉVA VERSEI
  2017-05-04 09:31:54, csütörtök
 
  Meggyesi Éva: Oly kevés kell

Oly kevés kell a boldogsághoz!
Néha elég egy forró ölelés,
egy kedves szó, amely elvarázsol
akár a hívó messzeség.

Oly kevés! S néha ez is oly sok!
Hiába vágysz rá szüntelen,
elillan tőled lepkeszárnyon
akár a múló képzelet!

Link
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Milyen jó lenne nem ütni vissza
  2017-04-11 08:13:33, kedd
 
  Milyen jó lenne nem ütni vissza

Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.

Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.

Hazánkban József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a költészet napját.
"Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga?" - kezdte Ars poetica Német Andornak című versét József Attila, aki nem tudhatta, hogy születésének napja egykoron a költészet napjává, s egyben a magyar irodalom ünnepévé válik majd, amely jelenleg már több mint fél évszázados hagyományra tekint vissza.

A magyar költészet napját először 1964-ben ünnepelték meg, s azóta is minden év április 11-én előadások, felolvasások és versmondó versenyek keretében emlékeznek meg országszerte a poétikáról, s egyik legnagyobb költőnkről, József Attiláról.
Sokan azonban nem is tudják, hogy nem csak József Attila született ezen a napon, hanem Márai Sándor is, aki csupán öt évvel volt idősebb a költőnél.

Könyvjelző
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
József Attila napja
  2017-04-11 07:25:19, kedd
 
  Minden évben megemlékezünk a költészet napjáról, amely valójában az ő napja. Idézetek zsonganak a fejünkben, keverednek a napi hírekkel, “az ember végül homokos, vizes síkra ér",...


Nem emel föl

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Reményik Sándor: Istenarc
  2017-03-15 16:01:36, szerda
 
  Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.


Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

(Reményik Sándor: Istenarc)
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben
  2017-02-09 09:08:05, csütörtök
 
  Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben
Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban,
még ha nem is látom minden pillanatban,
még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét,
akkor is birtoklom éltető reményét!
Hiszek Istenemben, mint éltető esőben,
mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem.
Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni,
szeretetét szórva, a világra hatni.
Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben,
lélegzetvételben, melyből kijut bőven,
s amely életben tart, s a tüdőmbe árad,
amit a jó Isten adni el nem fárad.
Hiszek a szavakban, lelkem erejében,
amit Isten adott, hogy világát éljem.
Enyém a teremtés, gondolat hatalma,
és enyém a tudás, s jelképe, az alma.
Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága,
az élet fájának gyümölcstermő ága.
Csak az nem az enyém, miben hitem gátol,
mert azt megtagadja lelkem önmagától.
Mert Istenem megad mindent, amit kérek,
mit el merek hinni, vagy amit remélek,
s amit én úgy hiszek: - Jár, mert megérdemlem,
aminek a magja kicsírázik bennem.
Elérhetek bármit, miben hinni merek,
mire képes vagyok, úgy mint “Isten-gyerek",
akit teremtője ezzel felruházott,
kit képességekkel gazdagon megáldott.
Hiszek az Istenben, magáért teremtett,
hogy a világában én teremtsek rendet,
s adott nekem hozzá végtelen sok társat,
hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!
Hiszek Istenemben, a szeretet szavában,
szeretetet szórni, a dolgom a mában!
Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben,
tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen...

Link
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Éhség
  2016-12-05 14:33:57, hétfő
 
  Jacques Prévert: Éhség

De szörnyű is
az asztal éléhez vert kemény tojás roppanása
de szörnyű is e nesz ha felidézi egy éhező ember fantáziája
s még szörnyűbb ám az az emberfej
az éhező ember feje
amint magára mered éppen
reggel hatkor egy nagy áruház
kirakatüvegében
elnyűtt porlepte fej
de ő szegény nem is a maga fejét látja
az áruház tükröző ablakába'
fütyül ő az ő saját emberfejére
rá se gondol
másról álmodik
egész másféle fej jár az eszébe'
egy borjufej például
ecetes szószban
vagy bármi más fej de tüstént fogyaszthatóan
és rágóizmai máris működni kezdenek
finoman
szájában dolgoznak az idegek finoman
s mert a világ csak ugratja és nem ad neki teret
s mivel a világ ellen ő semmi sem tehet
így hát ujját mozgatva számol egy kettő három
egy kettő három
éppen három napja hogy nem evett
s három napja elismételte eleget
Hogy ez így tovább nem mehet
de megy
három éj
három nap
mióta nem evett
és a kirakat megett
palackok májkrémek konzervek
s a pompás halakat védik a dobozok
a dobozokat védik az ablakok
az ablakokat védik a rendőrök és
a rendőröket védi a tőlük való rettegés
így kiált hány barikád zár el tőlem hat nyomorult szardíniát...
És kicsit arrébb ott a bisztró
tejeskávé és kifli forró
már támolyog
agyában minden szó
ködben forog
ahogy motyog
hal felfalni hal fal
tojás kávé
tejes kávé
tej - ká - vé
tej - kár - vér
fej - vágd - vér!...
Egy kerületében rendkivül tisztelt embert
világos nappal fejbe vertek
s az éhengző gyilkos tőle nem lopott
csak két frankot
amiből éppen kitelt
egy tejes kávé hetven szantim
kettő vajas kenyér
és öt szu borravaló amiért még mosolygott is a pincér
De szörnyű is
az asztal éléhez vert kemény tojás roppanása
de szörnyű is e nesz
ha felidézi egy éhező ember fantáziája.

Tamkó Sirató Károly fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 475 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 48 db bejegyzés
e év: 48 db bejegyzés
Összes: 7836 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 423
  • e Hét: 423
  • e Hónap: 49711
  • e Év: 49711
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.