Regisztráció  Belépés
zsokanita.blog.xfree.hu
Az élet olyan, mint egy keskeny híd. Az a legfontosabb, hogy ne legyen benned félelem,hogy végig kell rajta menned! (Arab mondás) Buktáné Erzsébet
2008.11.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Ferov Diána_Hajnali álomkép
  2009-04-15 21:08:45, szerda
 
 


Hajnali álomkép
Ferov Diána
A teraszon állva,
látom még én,
hogy égnek a lámpák,
az utca végén.

Az ablakon belesve,
kedves kis kép,
jóbarátom alszik,
édesen már rég.

Kanapéba ülve,
figyelem most én,
ahogy békésen nyugszik,
az álmok ölén.

Kelletlenül hallom
a madárcsicsergést,
s az ablakon beszáll
egy kis jövevény.

Szárnyait kitárva lépdel
az ágy szélén,
végighúzza szárnyát
jóbarátom lábfején.

Barátom csak alszik,
nem sejt semmit sem,
nem tudja, hogy itt vagyok,
s nem tudja, hogy figyelem.

De a madárka, örökké
itt marad tőlem,
s vigyáz álmaira
míg távol vagyok tőle.

 
 
1 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Kányádi Sándor: Tavasz
  2009-03-05 00:28:55, csütörtök
 
  Tavasz
(Kányádi Sándor: )




Árad a Küküllő,
elönti a berket,
maguk alá húzzák
lábukat a kertek.
Kicsap a medréből
(nem is tud a gátról),
réten méri mélyét a pásztor.
Pipéiket féltőn
gágogják a ludak,
a parti füzek most
a közepén úsznak.
Bömböl a Küküllő.
Széle-hossza egy lett.
Fut a nyúl előle,
inal dombnak, hegynek.
Hinnéd-e, hogy volna,
ki rámerészkedne?
S fél szárnyával bátran
beleszánt a fecske.
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Ahol igazán süt a nap,ott láto
  2009-02-25 22:02:08, szerda
 
 



Ahol igazán süt a nap, ott látom arcodat!
Tán itt a május? Úgy érzem most magam!

Szerelmes szívemmel, látom arcodat,
Nevetve mosolyog, a szél hozza hangodat!
Szeretlek, búg a szél, üzenem Neked is,
Szívemet küldöm el, remélem, boldogít!

Olyan jó látni az őszi napot,
Milyen jó vélni, hallani a hangod!
Arcodat látni fent a fellegekben,
Érezni lelkedet, bent a szívemben!

Nézem a lenyugvó, halvány sugarakat,
Látom a könnyező szerelmes arcodat!
Ne takarja felhő, szerető szívedet,
Hidd el, én vagyok, ki Téged nagyon szeret!
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Hajnalkától kaptam noe.ning-en
  2009-02-23 11:04:33, hétfő
 
 


Te legyél mellettem a felkelő napfény
Több legyél nékem a földi kincsnél
Szeress mindig, hogy kerüljön a bánat,
Hát jöjj és karjaimba zárlak
Nélküled a lelkem rideg és fénytelen
Csillagfényű ragyogásod kell nekem
Álmodom tovább álmaimat egyedül
S várom, hogy egyszer, majd veled beteljesül

/Hajnalka/

SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK, LEGYEN NAGYON KELLEMES A NAPOD
PUSZILLAK HAJNALKA
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Szerelem örökkön örökké 3.
  2009-02-18 15:26:53, szerda
 
  Szerelem örökkön örökké 3.

Az észak-magyarországi falucskában Piri néni a pletykaközpont. Kérdés, kérés nélkül sorolja a falu lakóit, s beavat minden idegent magánéletükbe. A tanítóúr. Nyugdíjas már, vagy 40 éve él együtt feleségével, de mindig veszekedéstől hangos a házuk. Veri is az asszonyt. A Sanyi bá pedig ott és akkor csalja a nejét, amikor csak tudja. De nem ez a legrosszabb, mondja Piri anyó, fogatlan száját megvetően elhúzva. Hanem a fiatalok. Mert azok azonnal a bíróságra futnak, ha valami nem tetszik a férjükben-feleségükben. Puhányok...

Piri néninek mindenkire van egy rossz szava,

csak akkor akad torkán a szusz, amikor Kati néni kerül sorra. A nyugdíjas református lelkészasszony ötvenévnyi házasság után nemrégiben temette el férjét. Minta házasság volt...

- Sírig tartó szerelem? - kérdez vissza Kati néni. - Nem, a szerelem a síron túl is él! A Biblia is ír erről: ,,Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!"

- Az igazi szerelem soha nem múlik el. Csak azt tudják kevesen, hogyan lehet megőrizni a lángot. Szem kell hozzá, hogy észrevegyük, hol lakozik a szerelem. És kéz, hogy képesek legyünk megragadni. Ha pedig már a miénk, akkor akarat kell, nagyon sok erő és kitartás, hogy meg is őrizzük. Ma sokan azt hiszik, hogy a szerelem nem más, mint egy tündérmese, ami előbb-utóbb eléri az embert. Pedig a valóságban a szerelemért meg kell küzdeni minden nap. Isteni adomány ez az érzés, nem szabad eltékozolni, visszaélni vele. ,,A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok..." - így szól az Énekek Éneke, és én hiszek abban, hogy aki ezt komolyan veszi, az részesülhet az örök szerelem áldásából...

Mit is mondhatunk mindezek után? Hazánk, Európa és egyáltalán a nyugati kultúra arról ,,nevezetes", hogy sok a válás, s az emberek inkább felhúzzák a nyúlcipőt, ha gond akad a házasságukban, semhogy igyekeznének helyrehozni azt. Mások ugyanezt a tényt úgy magyarázzák, hogy - lásd a sorozat első része -, egyszerűen az ember nem úgy van megalkotva, hogy egyetlen társa legyen csupán élete folyamán. Mégis akadnak, akik hűségesen kitartanak egymás mellett.

Talán nem is kell igazságot tenni,


és nem jelenthetjük ki, hogy mi emberek ilyenek vagyunk, vagy olyanok... Vannak, akik személyiségük, neveltetésük, és nem utolsó sorban némi kis szerencséjük által rátalálnak arra a partnerre, akivel érdemes évtizedeket együtt tölteni. Feltehetően ők már gyerekkorukban megtanulják azt is, hogy a dolgokért meg kell küzdeni, dolgozni kell, vagyis egy jó házasság csak akkor jöhet létre és maradhat fenn, ha mindkét fél akarja ezt, és sokat is tesz érte.

Ha abban hiszünk, hogy egyszer csak betoppan az életünkbe a Nagy Ő, és onnantól kezdve eső helyett is rózsaszirmok hullanak az égből, akkor alaposan elszámítjuk magunkat, mert minden Ő-ről kiderül, hogy kicsit ,,selejtes". Nincs is fehér lova. Nem is herceg. Vagy hiába csókolgatjuk, csak béka marad. És akkor indul az újabb keresés. Pedig akármennyire nagyszerű dolog is a szerelem, s gyönyörűséges érzés átélni újra és újra, semmi sem vetekedhet azzal a boldogsággal, hogy egyetlen ember szerelmében fürdünk egész életünk során. És egyetlen embert szeretünk. Ha kicsi is, zöld is, ráadásul brekeg - akkor is a miénk.
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Szerelem örökkön örökké 2.
  2009-02-18 15:11:49, szerda
 
  Szerelem örökkön örökké 2.

Bár ritka, mégis vannak, akik abban a csodában élhetik le az életüket, hogy sírig tartó örök szerelemben léteznek. Két példát mutatunk be: Márta, az ötgyermekes családanya és Helga esete az örök szerelmet mutatja be. Igaz, ők mindketten még csak a negyvenes éveik közepén-végén járnak, és az ördög nem alszik. De házasságukat már így is évtizedekben számolhatják, és kapcsolati válságnak még jele sincsen.

- Soha életemben nem is vágytam másra

- meséli Márta -, csak egy jó házasságra, családra, gyerekekre. Persze ez így nem igaz, sok más tervem is volt, jó munka, szép lakás, stb., de a legfontosabb a családom volt. Az első fiúmmal házasodtunk össze, és mindketten úgy gondoltuk, hogy döntésünk valóban egy életre szól. Egy meglehetősen nehéz életre: kevés volt a pénzünk, mivel sorban jöttek a gyerekek és csak a férjem dolgozott. Saját két kezünkkel építettük fel a házat, spóroltunk, nem vettünk autót, nem mentünk nyaralni. Most így visszatekintve mégis azt mondom, boldogok voltunk.

- Azt hiszem két dolog tartott minket össze - az egymáshoz fűződő szeretetünk mellett. Az egyik épp a sok munka volt, egyszerűen nem is értünk rá, hogy kikacsingassunk a házasságunkból. Örültünk, ha végre együtt lehettünk odahaza, nemhogy valaki miatt elvágyódjunk otthonról! A másik a neveltetésünk. Mindketten olyan családban nőttünk fel, ahol a család és az összetartás fontos volt. Arra neveltek minket, hogy becsüljük meg egymást, örüljünk annak, amink van. Köszönöm ezt a szüleimnek, és a férjem szüleinek is, egy boldog élet lehetőségét adták nekünk ezzel a neveléssel...

Helga ezzel szemben nem híve a hagyományos családmodellnek, elváltak a szülei, így nem kaphatta meg ugyanazt az útravalót, mint Márta. Kapcsolata is volt jó pár, ám 30 éves korában megérkezett a nagy szerelem, és úgy döntött, ezt a lehetőséget nem fogja elszalasztani.

- Fiatal koromban

volt néhány jó kapcsolatom, és egy rakás rossz. Mivel ez utóbbiak voltak túlsúlyban, egy idő után egyszerűen feladtam a párkeresést. Míg barátnőim a Nagy Őt kutatták, én éltem magányosan évekig - s ez bármilyen szörnyen is hangzik igazából nem volt rossz. Legalábbis jobb volt, mint egy nyökögős kapcsolatban szenvedni.

- Aztán megismerkedtem Attilával, épp a 30. születésnapom előtt. Rögtön megláttam benne a lehetőséget. Na nem úgy, ahogy ezt mások elképzelik, nem a külseje, nem a pénztárcája volt vonzó, hanem a személye. Éreztem, ezzel az emberrel lehet együtt élni, lehet jó kapcsolatot kialakítani, sőt, lehet boldognak lenni. Vagyis nem egy csapásra beleszerettem, hanem vonzódtam hozzá megállíthatatlanul.

- És igazam lett. Egy évnyi együtt élés után azon kaptam magam, hogy repkedek a lakásban, amikor várom haza: fülig beleszerettem. Később jöttek hullámvölgyek, az is előfordult, hogy egy nő ráragadt, üldözte őt a szerelmével - és melyik férfi áll ellent egy hosszú rohamnak? -, és az én életemben is feltűnt egy-két vonzó férfi. Mégis túléltünk mindent.


A titkom egyszerű: szeretem őt, meg akarom tartani, ezért a kapcsolatunk stabilitását mindennél fontosabbnak tartottam és tartom. Hagytam a dolgokat haladni, ha éppen rosszabb időszakunk volt, tudtam, hogy majd elmúlik. Nem hisztiztem, nem kérdezgettem, szeret-e, nem gyötörtem sem őt, sem magamat.

- Amikor az a nőszemély kivetette rá a horgot, nem féltékenykedtem, nem kémkedtem utána, csak egyszerűen elmondtam neki, hogy ez nekem rosszul esik. És minden este úgy vártam haza, hogy jól érezze magát otthon - nem körülrajongtam, csak vidám estéket teremtettem. Egy rövid idő után egyértelmű volt számára, hogy a boldog esték velem, sokkal többet érnek, mint egy hülye kaland. És amikor én kezdtem vonzódni valakihez? Az érzést valahogy áttoltam Attilára. Mert az ilyen fellángolások az emberben születnek meg, s nem egy másik fél okozza - ő csak eszköz. Hagytam magam rajongani, csak épp közben a férjemre gondoltam, s nem a vonzó idegenre. 17 éve vagyunk együtt, s még mindig minden este úgy fekszünk le az ágyba, hogy villanyoltás előtt hosszan egymás szemébe nézünk. Ez a szerelem...

 
 
1 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Szerelem örökkön örökké 2.
  2009-02-18 15:11:47, szerda
 
  Szerelem örökkön örökké 2.

Bár ritka, mégis vannak, akik abban a csodában élhetik le az életüket, hogy sírig tartó örök szerelemben léteznek. Két példát mutatunk be: Márta, az ötgyermekes családanya és Helga esete az örök szerelmet mutatja be. Igaz, ők mindketten még csak a negyvenes éveik közepén-végén járnak, és az ördög nem alszik. De házasságukat már így is évtizedekben számolhatják, és kapcsolati válságnak még jele sincsen.

- Soha életemben nem is vágytam másra

- meséli Márta -, csak egy jó házasságra, családra, gyerekekre. Persze ez így nem igaz, sok más tervem is volt, jó munka, szép lakás, stb., de a legfontosabb a családom volt. Az első fiúmmal házasodtunk össze, és mindketten úgy gondoltuk, hogy döntésünk valóban egy életre szól. Egy meglehetősen nehéz életre: kevés volt a pénzünk, mivel sorban jöttek a gyerekek és csak a férjem dolgozott. Saját két kezünkkel építettük fel a házat, spóroltunk, nem vettünk autót, nem mentünk nyaralni. Most így visszatekintve mégis azt mondom, boldogok voltunk.

- Azt hiszem két dolog tartott minket össze - az egymáshoz fűződő szeretetünk mellett. Az egyik épp a sok munka volt, egyszerűen nem is értünk rá, hogy kikacsingassunk a házasságunkból. Örültünk, ha végre együtt lehettünk odahaza, nemhogy valaki miatt elvágyódjunk otthonról! A másik a neveltetésünk. Mindketten olyan családban nőttünk fel, ahol a család és az összetartás fontos volt. Arra neveltek minket, hogy becsüljük meg egymást, örüljünk annak, amink van. Köszönöm ezt a szüleimnek, és a férjem szüleinek is, egy boldog élet lehetőségét adták nekünk ezzel a neveléssel...

Helga ezzel szemben nem híve a hagyományos családmodellnek, elváltak a szülei, így nem kaphatta meg ugyanazt az útravalót, mint Márta. Kapcsolata is volt jó pár, ám 30 éves korában megérkezett a nagy szerelem, és úgy döntött, ezt a lehetőséget nem fogja elszalasztani.

- Fiatal koromban

volt néhány jó kapcsolatom, és egy rakás rossz. Mivel ez utóbbiak voltak túlsúlyban, egy idő után egyszerűen feladtam a párkeresést. Míg barátnőim a Nagy Őt kutatták, én éltem magányosan évekig - s ez bármilyen szörnyen is hangzik igazából nem volt rossz. Legalábbis jobb volt, mint egy nyökögős kapcsolatban szenvedni.

- Aztán megismerkedtem Attilával, épp a 30. születésnapom előtt. Rögtön megláttam benne a lehetőséget. Na nem úgy, ahogy ezt mások elképzelik, nem a külseje, nem a pénztárcája volt vonzó, hanem a személye. Éreztem, ezzel az emberrel lehet együtt élni, lehet jó kapcsolatot kialakítani, sőt, lehet boldognak lenni. Vagyis nem egy csapásra beleszerettem, hanem vonzódtam hozzá megállíthatatlanul.

- És igazam lett. Egy évnyi együtt élés után azon kaptam magam, hogy repkedek a lakásban, amikor várom haza: fülig beleszerettem. Később jöttek hullámvölgyek, az is előfordult, hogy egy nő ráragadt, üldözte őt a szerelmével - és melyik férfi áll ellent egy hosszú rohamnak? -, és az én életemben is feltűnt egy-két vonzó férfi. Mégis túléltünk mindent.


A titkom egyszerű: szeretem őt, meg akarom tartani, ezért a kapcsolatunk stabilitását mindennél fontosabbnak tartottam és tartom. Hagytam a dolgokat haladni, ha éppen rosszabb időszakunk volt, tudtam, hogy majd elmúlik. Nem hisztiztem, nem kérdezgettem, szeret-e, nem gyötörtem sem őt, sem magamat.

- Amikor az a nőszemély kivetette rá a horgot, nem féltékenykedtem, nem kémkedtem utána, csak egyszerűen elmondtam neki, hogy ez nekem rosszul esik. És minden este úgy vártam haza, hogy jól érezze magát otthon - nem körülrajongtam, csak vidám estéket teremtettem. Egy rövid idő után egyértelmű volt számára, hogy a boldog esték velem, sokkal többet érnek, mint egy hülye kaland. És amikor én kezdtem vonzódni valakihez? Az érzést valahogy áttoltam Attilára. Mert az ilyen fellángolások az emberben születnek meg, s nem egy másik fél okozza - ő csak eszköz. Hagytam magam rajongani, csak épp közben a férjemre gondoltam, s nem a vonzó idegenre. 17 éve vagyunk együtt, s még mindig minden este úgy fekszünk le az ágyba, hogy villanyoltás előtt hosszan egymás szemébe nézünk. Ez a szerelem...

 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Szerelem örökkön örökké 1.
  2009-02-18 15:05:48, szerda
 
  Szerelem örökkön örökké 1.

,,...a királyfi megcsókolta a királylányt, és boldogan éltek, míg meg nem haltak." Ugye, ismerős a mesék befejező mondata? Még alig pislákol az értelem egy gyermek fejecskéjében, máris megtanulja ebből, hogy a szerelem, a boldogság örök, a sírig tart. Kár, hogy a valóságban mást lát: elvált szülőket, magányos fiatalokat, veszekedő házaspárokat...

Gábor, Kati és Eszter élettörténete - bár nem ismerik egymást, soha sem találkoztak -, nagyon hasonlít egymásra. Volt egy ifjúkori nagy szerelmük, majd néhány rövidebb kapcsolat után házasságot kötöttek, aztán elváltak, és jelenleg egy új társsal élnek élettársi kapcsolatban. De hogy kapcsolataikat, szerelmeiket hogyan élték meg, az már teljesen eltérő! Gábor ugyanis ,,szerelem-függő" ember, Kati amolyan ,,időnként szerelembe eső", Eszter viszont ,,szerelem-mentes".




Gábor szinte nem is a partnereibe volt szerelmes, hanem magába a szerelemérzésbe, mindig a különleges, boldog lebegést kereste. Ha kellett, feláldozta aktuális kapcsolatát is, mert bármilyen jó is volt választottjával, ha elmúlt a nagy lángolás időszaka, továbbállt. Katiban időnként fellángolt a szerelem, ilyenkor belebonyolódott a kapcsolatokba, majd az érzés elmúltával egy ideig még igyekezett fenntartani a viszonyt, de általában nem túl nagy sikerrel. Esztert ezzel szemben szinte egyáltalán nem érinti meg a szerelem, kedvelte partnereit, szerette is őket - de szerelmes igazából soha nem volt.

Ez a három életút ma átlagosnak tekinthető. Az emberek kinőve az óvodáskorból hamar feladják az örök szerelemmel kapcsolatos elvárásukat, és a zord valóság sodrában szerelemből szerelembe - illetve kapcsolatból kapcsolatba - vándorolnak.

A nagy kérdés, hogy létezik-e örök szerelem,

már régóta mozgatja az emberek fantáziáját. Például a görög mitológiából ismerjük Philémon és Baukisz történetét, akik szeretettel vendégül látták a vándorló Zeuszt. A főisten cserébe teljesítette kívánságukat: a két szerelmes embert hosszú élettel ajándékozta meg, s hogy soha ne kelljen elválniuk egymástól, egyszerre haltak meg. Haláluk után ikerfává változtak, a síron túl is ölelve egymást. Szép történet, csak éppen maga Zeusz képviseli az ellenoldalt: nála csapodárabb, szerelemvágyóbb istent még nem teremtett emberiség!

Korunk kutatói, bár ki nem ejtenék a szájukon, hogy nincs örök szerelem, mégis csupán az ellenérvekről beszélnek. Itt vannak például a biológusok és az evolúciókutatók. Mióta felfedezték az úgynevezett ,,szerelem-hormont", a sírig tartó szerelem mítosza megdőlni látszik. Ugyanis ez a hormon meghatározott időközönként, kábé tízévente termelődik az emberben, beszűkült tudatállapotot idézve elő - csakúgy, mint egyes kábítószerek -, és ezt élik meg az emberek szerelemként. Aztán az anyag lassan kiürül a szervezetből, és a szerelem elmúlik, majd évek múltán ismét fellángol.




Az emberi evolúcióval foglalkozó szakemberek szerint ez azért alakult így, mert ennyi idő alatt a szerelem gyümölcse - a gyermek -, már felnő, nincs többé szüksége a szülők állandó figyelmére. Bár egy tízéves gyermeket mi még ugyancsak kicsinek és védelemre szorulónak tartunk, ne feledjük, hogy a honfoglalás idejében a felnőttségi korhatár 10 év volt, és ez csak István idejében emelkedett meg 13 évre! Szóval, 10 év elteltével lehet új szerelmet és kapcsolatot kialakítani - vélik a kutatók.

A társadalom rejtélyeit fürkésző szakemberek sem sok jóval biztatnak. A nyugati kultúrák, köztünk hazánk is, különleges szerelem-mítoszt alakított ki. Világunkban szinte minden a szerelemről szól: a könyvek, az újságok, a filmek, a zenék. Mind azt sugallják, hogy a szerelem az egyik legfőbb érték, amit keresni kell, át kell élni. Akár a házasság, vagy egy jól működő kapcsolat rovására is! Így nem csoda, hogy az emberek inkább választják a válást, a szakítást, az új párkapcsolatot, és nem a már meglévő karbantartására, fenntartására törekednek.



 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Goethe: A kedves közelléte
  2009-02-04 21:28:33, szerda
 
  A kedves közelléte
(Goethe:)

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!



 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
Dsida Jenő: Tündérmenet
  2009-02-04 21:25:00, szerda
 
  Dsida Jenő: Tündérmenet

A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
- szemükben harmat, áhitat -
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.



 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek,történetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 61475 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1044
  • e Hét: 15756
  • e Hónap: 54590
  • e Év: 626697
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.