Regisztráció  Belépés
yaskane.blog.xfree.hu
EZ AZ ÉV AZ ÉN ÉVEM. AMIRE VÁGYOM, AZT ELÉREM. SIKERES ÉS BOLDOG VAGYOK. A CSODÁK ÚTJÁN HALADOK. yaskane :)
2008.10.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Segíccccség ! :-)
  2009-01-12 20:09:32, hétfő
 
  Helló Edókám!
Küldök egy kis segícccccséget :-)))






Link
 
 
0 komment , kategória:  Torpedó  
Mit jelent számomra a magyarság ?
  2008-10-26 23:07:32, vasárnap
 
 

****************

Mit jelent számomra a magyarság ?

Aki állt már megindultan, de büszkén a Feszty-körkép előtt, aki érti hogy mi a mondanivalója a Himnusznak, a Szózatnak, vagy a Bánk bánnak, aki ismeri a magyar népdalokat, olvassa Petőfi vagy Radnóti verseit, Tamási Áron vagy Márai írásait, annak nem kell magyarázni, mit jelent magyarnak lenni.

Én igazából inkább csak érzem, de nehezen tudom megfogalmazni.
Ez nekem egy életszemlélet, az elődeink példamutatása, egy (elég nehéz) életforma.
Magyarnak lenni mást jelent gyerekkorban, felnőttként és valószínűleg mást idős korban is.

A magyarság nekem elsősorban büszkeséget és örömet jelent.

Büszke vagyok hogy ilyen barátságos, vendégszerető, de különös, kicsit titokzatos, ugyanakkor tehetséges, rafinált, és életrevaló nép a magyar. Örülök hogy közéjük tartozok.

Büszke vagyok a történelmünkre, természeti kincseinkre, népművészetünkre, hagyományainkra, kultúránkra, híres embereinkre.

Büszke vagyok Attilára, a hunra és az ő erős birodalmára, Szt. Itvánra és Mátyás királyra, vagy a márciusi ifjakra.

Büszke vagyok a Balatonra, a Hortobágyra, a Dunára, a Tiszára.

Büszke vagyok a kalocsoi, a matyó hímzésre, a halasi csipkére.

Büszke vagyok az aratási ünnepségekre, a szüreti mulattságokra, a búsójárásra.

Büszke vagyok a családtagjaimra, akik a magyar földet művelték és akik ismerték a néphagyományokat. Örülök hogy tudom, mi a komatál, a regölés vagy a kukoricafosztás.
Örülök hogy a gyerekeimnek kiskorukban szebbnél szebb magyar népmeséket olvashattam.

Büszke vagyok Petőfire, Aranyra, Adyra, József Attilára vagy Nagy Lászróra.
Büszke Mikszáth Kálmánra, Jókai Mórra, Wass Albertre vagy Hamvas Bélára.
Büszke Kodály Zoltánra és Bartók Bélára.
Örömmel tölt el hogy olvashatom vagy hallhatom az alkotásaikat.

Büszke vagyok Szent-Györgyi Albertre, Gábor Dénesre vagy Kertész Imrére.
Büszke az Arany csapatra, olimpikonjainkra, a Rubik kockára és a hungarikumokra.
Örülök és büszke vagyok hogy olyan sokmindent kapott tőlünk, magyaroktól a világ.

Büszke vagyok és örülök hogy magyar vagyok ! :)



"Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te Szent Magyar hazám!

más változatban:
Magyar hazám, megáldalak!
Szép érted élni, érted halni,
Te hős magyar hazám! "



"Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le aggancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük. " (Krúdy Gyula)



PETŐFI SÁNDOR: MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
? Ha vert az óra ? odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
(Pest, 1847. február.)



Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)



PÓSA LAJOS: MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!



 
 
0 komment , kategória:  Torpedó  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 35 db bejegyzés
Összes: 7823 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1097
  • e Hét: 5458
  • e Hónap: 38825
  • e Év: 38825
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.