Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
Hajnal Anna: Hajnali üzenet
  2016-12-08 05:28:23, csütörtök
 
  Hajnal Anna:

Hajnali üzenet


Magányos párnán a fejem lehajtom,
mondd hogyan alszol a túlsó parton?
én itt, megóva? éjbetakartan,
puha melegben, innenső parton;
madárhang keltett, boldog, magányos,
hajnali Dávid? kicsiny zsoltáros;
még csak derengés lehelt az égre
lágy sziromillat, hajnali béke:
üdvözült madár fuvolahangon
szólt egy faágon, innenső parton - -

mondd te üzentél? ő volt a tolmács?
hogy még maradjak, odaát megvársz?
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Mammut
  2016-05-18 08:10:58, szerda
 
  Hajnal Anna:

Mammut


Mély tundrajégben alszik ő
tömören, szürkén, óriásan,
agyara talán most is nő
a jég alatti félhomályban. - - -

Nem álmodik, befagyva már
nagy koponyájában az álmok,
a lélek élő villanyát
béklyózzák tömör jégkristályok.

Halovány nap fenn északon,
engedte, hogy a jég befödje,
ikrás akár a kalcedon
agyának szürke, néma tömbje.

Ha odafordulna a nap,
ha rálehelne nagy fiára,
nyújtózna ott a jég alatt -
robbanna ám a jég! szilánkja

fröccsenne, mint a zuhatag!
ő pedig fel! hatalmasan!
lábai szőrös oszlopok,
oldala gyapjas szürke fal!

(1959)

2.

Mit hittem erről hajdanán?
hogy a mammut, ha felindulna
agyarasan és trombitálva,
oszlop-lábain törve, dúlva,
ellenségeim ellen fújva,
sugárnyi vizeket lővelve:
engem ormánnyal felölelne,
a feje fölé úgy emelne,
s vinne valami védett honba,
hol a lomb óvón rámhajolna
s a mohó bölcső, hívő párna - - -
mert kedvenc voltam, boldog, bízó,
nekem apám volt s nem bíró
aki teremtett: kiválasztott,
elhívott engem boldogságra!
Én hittem ezt! én bizton tudtam,
engem nem érhet semmi baj!
mosolygó sóhaj volt a jaj,
olyan csoda volt élni, lenni!
választottság, kitüntetés - - -
gyöngy volt a könny. Kín volt a kés?
de mester forgatta szívemben,
varázsló, kinek késnyomán
nem vér szökött, de szirmok nyíltak,
rózsák tolultak, égő illat,
szökkent a fény, sugárnyaláb,
reflektor fordult rám a széllel,
az orkán fény lett, susogás,
illat sodort völgyből a dombra - - -

(1959. február)

3.

Most mammutszürke fal a kín,
lezárja csüggedt láthatárom,
szűk pályán húznak napjaim,
szűk ingautam fájva járom.

Szürke kötélpályán a: kell
elindul velem minden reggel,
nyaktörő zord magasba fel,
birkózzam meg jeges szelekkel.

Szúró nap tűz rám ridegen,
hideg ráz engem fényes délben,
elzsibbad szívem, idegem - - -
dér hull rám júniusi télben.

Néha hajnalban mint a láng
kinyílik egy-egy félénk rózsa,
s azt gondolom: talán-talán
ki kéne bírni ... hiszen próba.

(1963. május)


 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Mintha Te hívnál
  2015-04-19 07:20:14, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Forrás mellett…
  2015-02-18 07:09:55, szerda
 
  Hajnal Anna:

Forrás mellett...


Táncoló forrásvíz, ahogy most lüktetve csendülsz
s kezemet hűsítve nevető ivekbe pendülsz,
fáradt szivem
zenéddel ringatod, lágyan pihen.

Tenyerem emlékszik, szememben, fülemben ébred
elfeledt emléke sok ilyen csendülő képnek,
gyermekkorom,
lendülő íveden visszaoson.

Malomgát zúgása, lendülő kerékről omlik
tündöklő vízsugár s száz fehér szirommá bomlik
s lábamon át
zöld-mohás mederben siet tovább.

Felkelek partjáról, - hogy csillog minden a napban,
pedig már alkonyul - távolabb lenn a patakban
gyapjumosók
éneke csattog mint távoli csók.

Be gyorsan hajlik a nap ma, de már oda érek,
a kanyaron túl, ott a fák közül száll fel az ének,
- itt vannak már,
parton a sok magas fűzfa kosár.

Bíborszín gyapjút mos kilenc szép lány itt a vízben,
szoknyájuk feltűrve, válluk megfeszül az ingben
amott az öreg
nézi a bíboros eget s vizet.

Hűvös van, csend is tett, sötétlik künn a sikon,
köveken át fut a víz, csörrenő fehér kavicson
csillag ragyog,
be jó hogy most hazaindulhatok -

aludni - álmodni - mindig ha fáradt a lelkem,
gyönyörű hajdani táj, felébredsz befogadsz engem
s ki téged idéz
áldott légy csendülő forrás te gyógyító kezembe símuló tündéri kéz.
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Tudd, mindig ott maradtam
  2015-01-14 05:54:25, szerda
 
  Hajnal Anna:

Tudd, mindig ott maradtam

I.

Hogy hajdan, hajdan, hajdan
locsogó patakzajban
hűvös hullámmosásban
lágy gyerektalpon jártam -
hogy onnan elszakadtam?

tudd, mindig ottmaradtam,
kavicsos görgetegben,
nyári patakmederben,
kiálló kő simáján
ott ülök sírva, árván,
honvágy-gyötörte gyermek
kit idegenbe vertek - -

ki velem szemben állasz
tudd, ha késik a válasz
s szavamat csend előzi
kettőségem legyőzi:
a csendben összevontam
magam, s magam kimondtam,
magam, kit itt ismernek,
s magam, ki messzi gyermek - -

II.

tudd, szégyen rámpiríthat,
homlokom kínban izzhat,
tűzvész a felhős alkony - - -
én hűvös messzi parton
fekszem alkonysötétben,
szivem a bársonyrétben
megtörölt, tiszta penge,
megfürösztött a zsenge
lágy fű, megedz a hűség,
legyek kard s egyszerűség - - -
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: A szél csattog szívemben
  2014-10-16 07:10:19, csütörtök
 
  Hajnal Anna:

A szél csattog szívemben


Mindig a szélre vágytam,
mindig a szélre várok,
szomjas szivemben ébren
virraszt, fülel a vágy - -
hallgatom, dudorász-e?
dudolgat-e magában,
szivem felel szavára
mint álmában madár - -

Tetőkön, falon áthat,
körülvesz nagy fúvása,
mint sátrak sűrű vászna
csattogva ver szivem:
betelt a lobogásban,
fáradt, mint zokogástól,
elalszom, mint karokban,
beburkol sűrű csend - -

így fekszem majd siromban,
beburkol könnyű leple,
romló arcom letörli,
szárítja nedves csontom,
holt tenyerembe fúj majd,
ujjaim emelinti - -
s peregve finom zajjal
széthullanak perceim - -

Be jó is félreállni
örök szerelmek mellé,
be jó lesz elfeküdni
széljárta hűs siromban,
be jó, hogy nincs megváltó,
s hogy feltámadni nem kell,
szétporló csontjaimmal
eljátszik majd a szél.
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Miattad, kedvesem
  2014-10-07 06:57:14, kedd
 
  Hajnal Anna:

Miattad, kedvesem


Fehér volt a bozót, csupa bársonypuha virággal,
parányi porzók aranyán élet és szín volt a nap
s a csend csupa dongás.
Itt méhek énekelték gyönyörű komoly daluk,
de amint közeledtem
árnyékom csenddel borította a tájat,
s zöldes homály nőtt mögöttem.

Riadtan futottam, elért,
bárhogy menekültem előle
egész a messze folyóig
s rám visszanézett belőle:
sodrás kapott el azóta,
nincs nyugtom sem földön sem égen
belőlem nő ki az árnyék
szívem csupa árny már régen -

régen, mióta te, kedvesem
elhagytál s futottál tőlem,
azóta szívemben lakik a halál
s árnyéka kihajol belőlem.
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Hallgat a csontváz
  2014-08-19 07:01:39, kedd
 
  Hajnal Anna:

Hallgat a csontváz


A csiga mészhéjat izzad magára.
A teknősbéka erős páncéllal védekezik.
Azonképpen az ember, akár a sün,
örök tüskéket fordít a világnak.
Az ember meg nem közelíthető.
Kemény koponyája takarja titkát,
sohasem láthatsz belé,
még ezer év után is,
ha izzadt kézben csengő ásó
sötét földből kiássa,
hallgatag szörnyű csontmosolya néz
örök titkát soha meg nem mondja.
S a szív - - -
sötét kalitban kis piros madár
dalol, dalol, nem tudni mit akar
csak verdes gyenge szárnya.
Dalol, dalol, de sosem hallja más
és türelmetlen lesz és lázas
és énekel és repked - -
de senki - - semmi - -
és vadabb lesz a hang és sürgetőbb:
sötét a börtön
bordagerendák húsfalak fogják -
fogják a hangot, nem jut ki semmi
semmi a dalból, a lázból
csak valami halk nesz,
tán dobbanás, szárnyverdesés
és aztán csend -
Holdra dalolta magát -
már néma, meg sem mozdul,
sötét kalitban kis piros madár. . .

S íme, amint ő hamvad
hamvad a börtön . . .
a húsfalak mállnak
merednek a bordagerendák
nesztelenül alusznak a földben:
a húsfalak régen szétrágva,
a bőrvakolatnak se híre se hamva
be lehet látni a házba.
De üres, puszta a csontház,
hol van a kis piros madár
hol van dala?
hallgat a csontváz . . .
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Egyszerre lélegzetet vettem...
  2014-07-24 04:28:32, csütörtök
 
  Hajnal Anna:

Egyszerre lélegzetet vettem...


Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen szabadult,
a kő, mely majd bezúzta mellem,
sziromcsomó lett, szerte hullt;
s amikor szemem kinyitottam,
köröttünk egy ázott csalit
éppen a napban szárította
kamaszos lombjait.

Fülemben az a sötét zúgás
átváltozott és tiszta lett,
felismertem a patak hangját,
mely a sűrűben nevetett...
Nem félsz? kérdezted s szavaidból
ezüstös ujjú könnyűség
örvényt kavart a levegőben,
mely felkapott, sodort feléd

s mellemmel melledhez tapadtan,
mint törzséhez szélfújt levél,
éreztem, édes érintésed
magának elígér;
s mint fény ha bimbója kinyílik
valami enyhe ébrenlét
virágzott zsongó tagjaimban
s átsugárzott beléd.

Valami tündér szomjúsággal
ölelkezett két hűvös láng,
lankadtak s nem tudnak betelni
s a zsibbadás úgy szállt le ránk,
mint lepkék fehér havazása,
mely megülte ámult szívünk...
szárnyak nyitódtak és csukódtak
s a csalit felrepült velünk...

Lépések... láttak? sose bánjad!
mentünk s az úton a kavics
fehérre mosva nevetett ránk
s virágok, füvek, bokrok is;
zöld tenyereken ázott lepkék
dermedten ültek, míg a nap
leheletével melengette
az ájult, fehér szárnyakat.
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Különülni mindig vétek...
  2014-07-22 06:42:46, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 218 db bejegyzés
e év: 1884 db bejegyzés
Összes: 28317 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6152
  • e Hét: 43178
  • e Hónap: 138013
  • e Év: 990556
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.