Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 229 
Kutatók szerint tovább élnek a kutyagazdik
  2017-12-02 20:20:28, szombat
 
 



Az élet egy kutyával sokkal több izgalmat, boldogságot és szórakozást tartalmaz, ez mindenféle tudományos bizonyítás nélkül is egyértelmű számunkra. Érdekes tény viszont, hogy egy kutyával való együttélés az ember egészségére és élettartamára is remek hatással van. Ezt most egy friss kutatás is alátámasztja.

A svéd Uppsala Egyetem időt szánt rá és megvizsgált egy feltételezést, ami régóta keringett már a világban. A felvetés az volt, hogy a kutyatartás jó hatással van a kardiovaszkuláris - vagyis a szív- és érrendszeri - megbetegedések kialakulásának megelőzésére, sőt, növeli az emberek várható élettartamát.

A svéd egyetem vizsgálatában 34 ezer 40 és 80 év közötti személy vett részt 12 éven keresztül. Kimutatták, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések kutyásoknál jelentősen ritkábban fordulnak elő. A tanulmány során a következő eredményekre derült még fény:

- Az egyedülálló személyek 13 százaléka kutyatulajdonos, a kardiovaszkuláris megbetegedések rizikója náluk az egyharmadára csökkent ezáltal.
- A kutyával való együttélés jótékony hatással lehet a hasonló betegségekben szenvedőkre, így 11 százalékkal csökken az elhalálozás rizikója.

A kérdés az, hogy tulajdonképpen mi az oka ennek? Miért lesz valaki egészségesebb, vagy miért él többet az, akinek kutyája van?

Ezek a kis - vagy éppen nagy - négylábúak rugalmasabbá tesznek minket. Jelenlétük az életünkben csökkenti a stresszt és oldja az idegrendszeri feszültséget, de ami talán még ezeknél is fontosabb, elűzi a depressziót, a magányt, a kitaszítottság-érzést.

A kutyák emellett fizikai aktivitásra is ösztökélnek minket. Mindegy, milyen az idő, melyik évszak van éppen, tíz percre vagy egy órára, de leghűségesebb házi kedvenceink minden napos szabadtéri foglalkozást igényelnek. Az a kis idő, amit kedvencünkkel sétálva töltünk el, számunkra is igen jótékony. Nemcsak pompás testmozgás, ami felüdülést és örömöt okoz, hanem nyugalmat is hoz magával, lehetőséget, hogy rendezzük gondolatainkat és esélyt kapjunk tisztább fejjel, más perspektívából szemlélni bizonyos dolgokat.

Idővel ezek a séták, a kutyánkkal eltöltött idő elengedhetetlen részévé válik az életünknek, minden elképzelhetetlen lesz enélkül.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Élet  
34 "élet írta" dolog, amit nem tanítottak meg az iskolában
  2017-10-07 21:22:10, szombat
 
 



Alex Noriega illusztrátor 2010-ben szembesült néhány problémával a munkahelyén. Ezek a nehézségek arra késztették, hogy elgondolkodjon az életén, hogy mit és hogyan rontott el, majd ezeket összeírta, hogy mások is tanulhassanak belőle.
1. Ha valamit túlgondolunk, akkor az helytelen következtetéshez vezet.
2. Tartsuk észben és tiszteletben, hogy a siker fogalma mindenkinek mást jelent!
3. A család problémái nem a mi gondunk.
4. Nyugalom, senki se számolja, hogy hányszor szúrtuk el az életben.
5. Legyen egy kis időnk a lustálkodásra, mert jót tesz.
6. Az általam ismert legérdekesebb embereknek fogalma sincs, hogy mihez kezdjen az életével.
7. Egy tárgy, csak tárgy, tehát nem kell hozzá túlságosan ragaszkodni.
8. El fog jönni az a nap, amikor a mai nap hiányozni fog.
9. A fizetés összegének semmi köze ahhoz, hogy mennyire vagyunk jó emberek.
10. Egyáltalán nem biztos, hogy könnyebben megoldunk egy problémát, ha azon sokat agyalunk.
11. Nem vagy igazán lusta, hanem csak emlős vagy.
12. A legfontosabb dolgok azok, amiket a legnehezebb kimondani.
13. Az intelligencia jele a képzelőerő.
14. Mindig lesznek, akik szebbek vagy csúnyábbak nálunk. Ezt fogadjuk el, majd lépjünk tovább.
15. Legyünk önmagunk, de csak akkor, ha nem vagyunk címeres idióták.
16. Valójában annak van a legnagyobb szüksége a szeretetre, aki a legtöbbet teszi azért, hogy keménynek mutassa magát.
17. A félelmeinktől soha sem szabadulhatunk meg, de megtanulhatunk együtt élni velük.
18. Ha azt hisszük, hogy tökéletes világban/országban élünk, akkor komoly probléma van a képzelőerőnkkel.
19. A ,,Hello" a legegyszerűbb eszköz a magány ellen.
20. Egy márka nem lehet barát.
21. A semmittevés közben a legegészségesebb, ha alszunk.
22. Keressünk egy olyan embert, akivel mindenen lehet röhögni, mert akkor minden rendben lesz.
23. A nők ugyanannyira kanosak, mint a férfiak, csak ők jól titkolják.
24. Bízzunk a megérzéseinkben!
25. Vegyük körbe magunkat olyan emberekkel, dolgokkal, akik inspirálnak.
26. Ha valaki csak akkor hív, ha bajban van, akkor ő nem a barátunk.
27. Néha a ,,Bazdmeg!" az adható legjobb válasz, de nem mindig működik.
28. Minden egyes nap állítsuk magunkat egy kihívás elé.
29. Ne panaszkodjunk, ha a házunk, autónk nem olyan, mint szeretnénk, mert a balszerencse teljesen mást jelent.
30. A divat és a trendek semmit se érnek, úgyhogy ne hagyjuk, hogy ezek félrevezessenek!
31. Relatív, hogy mi szórakoztat és mi nem.
32. Úgy teszünk, mintha a gyerekeink az életről tanulnának, pedig valójában a négy fal közé zárjuk őket.
33. Nem vagyunk annyira furák, mint képzeljük, hiszen mindenki különbözik egy kicsit a többi embertől.
34. Semmi se bénább annál, mint az, amikor próbálunk hétköznapinak tűnni.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Élet  
A tanulás tanulása
  2017-09-24 21:06:00, vasárnap
 
  Tanítás és tanulás: mindkettő komoly erkölcsi kötelesség. Akkor, ha tovább akarunk adni olyan ismereteket, melyek az élhető életet célozzák meg. S főleg akkor, ha a tudásanyag nem ideiglenes célokra fókuszál, nem azok alárendeltje.




Hogy kell megtanulni tanulni?

Abban talán mindenki egyetért, hogy a tudást nem a memorizált adatok, információk sokasága jelenti. Mindez megtalálható a lexikonokban és a szakkönyvekben. Ma, az internet korában csupán másodpercek kérdése ezek megtalálása.

A tanítás akkor éli el célját, ha kedvet csinál a tanuláshoz. Megmutatja a lehetőségeket: az emberi tudomány, művészet, a gyakorlati, szakmai ismeretek és a különféle gondolkodók filozófiájának széles választékát. Arra inspirál, hogy az ember felfedezze, ha valóban tudásra vágyik, akkor a tanulás tanulása a kiindulópont.

Mi a titka a jó oktatásnak?




"Egy ország mentális állapota attól függ, mennyit ruházunk be szellemileg, lelkileg és anyagilag az oktatásba"

A fenti idézet a tanulásról Vekerdy Tamás pszichológustól származik. Fontos dolgokat emelt ki.

A világszerte ismertté vált McKinsey-jelentés egy 25 országban folytatott vizsgálatot tett közzé. Iskolarendszereket elemeztek, szakértőkkel tárgyaltak, gyakorló pedagógusokkal készítettek interjút. A végeredmény szerint a sikeres iskolarendszer alappillére a kiváló tanár.
Rögtön ezt követi a második pont: csak ragyogó oktatók képesek jó tanárokat képezni. Szintén ez a tanulmány közölte azt a tényt is, hogy a sikeres iskolákban a tanári kart nagy arányban az egyetemek kiemelkedő eredménnyel végzett hallgatói alkotják.
Olvashatunk egy másik felmérésről is. Varga Júlia az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa néhány éve tette közzé kutatásainak eredményét. Hazánkban kevés kivételtől eltekintve a középiskolában gyengén teljesítő diákok mennek tanári pályára.
A főiskolát, egyetemet tanárként végzők közül is az alsóbb szintet elértek mennek tanítani, és ezeknek is ,,az alsó harmada marad tartósan a tanári pályán."

A tanulás tanulása nem az iskolában kezdődik

Szülők és gyerekek is sokszor hibáztatják a pedagógusokat, az iskolai módszertant vagy éppen a tananyagot. Újabb és újabb oktatáspolitikai módszer lát napvilágot, holott egyértelműen bebizonyítható, hogy alapozás nélkül nincs semmilyen építkezés. Jó esetben a tanulás tanulása otthon, a családban kezdődik. Egyes szakemberek szerint az első 3, mások szerint az első 6 évben már sok minden eldől.

Ideális esetben a tanulás és tanítás nem korlátozódik az iskolára. Kortünet, hogy a szülőknek többnyire nincs idejük gyerekeikre. Mivel kötelező az óvoda is, a kisgyermek egyszerűen átlép egy külső világba. Majd az iskola, rosszabb esetben a tv és a számítógép neveli, ,,oktatja".

A tanítás és a tanulás felelőssége

A védikus bölcsesség 4 szűrőt is ajánl a tudásszerzéshez. A hiteles tanárt, azokat a könyveket, melyek bizonyíthatóan nem ferdítették el a tényeket, s azokat a kiemelkedő személyiségeket, akik ismerték, ismerik ezeket a könyveket, és ajánlják az utókornak is. Végül, de nem utolsó sorban: ha a saját lelkiismeretünk, is rámondja az áment, akkor megnyugodhatunk, biztosan nem hamis dolgokkal ámítjuk magunkat.




A tardicionális indiai tanítási rendszer az intézmény helyett tanárközpontú.

A másik oldalon a törekvő tanítvány áll. A tanulás a diák és tanár együttműködésére épül, a tanítás sikere ennek a harmonikus kapcsolatnak a függvénye. Aki nem tiszteli mesterét vagy azt a tudásanyagot, amit el akar sajátítani, az vesztesként végzi.

Indiában a klasszikus tradíció még arra is figyelmeztet: ne tedd a megbecsülést érdemlő könyvet a földre. Tiszteld meg azzal, hogy ha mást nem, egy textildarabot helyezel alá. Az óind filozófia egyben kihangsúlyozza a tudás magasztosságát.

Ebben az esetben nem a világi ismeretekről van szó, hanem magasabb rendű bölcsességről, melyet alázatos szorgalommal, áldozatkész igyekezettel lehet kiérdemelni. Amelyet nem könyvek biflázásával lehet elérni. Alászáll a felsőbb régiókból, és az arra érdemes tanítvány megkapja a megértés képességét. A bölcsek számára ez jelenti a tanulás tanulása fogalmát.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Élet  
Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba
  2017-09-04 22:04:20, hétfő
 
  Évezredek óta a Természeti Asszonyok ösztönös női természetét fosztogatták, visszaszorították és elfojtották. Természetes ciklusunkat, mások érdekében természetellenes ritmusokba kényszerítették. A modern nő csak homályosan emlékeztet a tevékeny asszonyra. Arra kényszerül, hogy mindenkinek a kedvére tegyen. Az ősi tudás megelevenítése régóta várat magára. Évezredek óta a Nap kapuja felszenteli az útjára induló lelket az inkarnáció belépési pontján, és őrzi személyes és kollektív sorsunk kódjait, legmagasabb rendű céljait, irányát és küldetését. A létezés emberöltőkben mérhető nagy ciklusait felügyeli. Bizonyos tér - idő kapu felnyíló pillanatokban fénye elárad, és bevilágítja a már lefektetett élet-ösvényt alattunk, hogy lábnyomunk belesimuljon a következő megálmodott lépés árkába, amely tovább emelhet bennünket.

A Hold ezüstös korongja a másik fontos vezetőnk, mely a metafizikai víz elem őrzője a lelkünkben, az érzelmeink ár - apályának mozgatója, és az emberlétünk mindennapjaiból nyíló élet ritmusainak teremtője. A hatalmas létspirálok ciklusait áthidaló lépések megélésein átvezető ezüstfonál égi szövője ez az égitest, mely a Föld mesteri kísérője.

A természeti népek szakralitással áthatott hétköznapjait átjárta a Nap Isten és a Hold Istennő tisztelete. Fontos ünnepeket jelentettek a napfordulók és a napéjegyenlőségek, melyeknek üzenetét rituális táncjátékkal fogadták. Ezek voltak a fény-ünnepek és árnyék-ünnepek, hiszen ők még tudták, és el is fogadták, hogy a polaritás mindkét minősége hozzánk tartozik. A matriarchális társadalmakban, és minden papnői kultúrában a szentség jelenlétének csendes áhítata hatotta át az Újholdak és a Teliholdak éjszakáit. A Hold, mely a női test, és a női lélek érzékeny tükreként, mozgatójaként vezet bennünket, ezüstlámpást gyújtott az éjszakai égbolt sötétjében. A női lét ciklusossága a Hold Asszonyának kozmikus ritmusához igazodott, és az asszonyok rendszerint kicsit visszavonultak a Telihold és Újhold ünnepén, hogy a lelkük mélységeivel találkozhassanak.
Az Újhold, vagy az azt megelőző néhány nap, a Fekete Hold, meghozza az elengedés, a megtisztulás átélését a menstruáció által. Ez egyfajta halál és újjászületés kapu. A női test, és az érzelmeiben érzékeny lélek megélheti, hogy szinte egyetlen holdhónap eltelte után leltár készül. El kell engedni azokat a mérgeket, fölösleges fizikai és érzelmi terheket, amelyeket összegyűjtött a hónapban, hogy helyet adjon valami újnak. A teremtés lehetősége ezután új ciklusban ébred, a testében és a lelkében. Valami készülődik, érlelődni kezd, és sugárzó, dinamikus energiákkal lendül aktivitásba az új lehetőségek hívásának engedve. Az élet megújult magja aztán egy ponton áttöri a burkot, kiszakad, és felajánlja magát a Telihold teljességet ígérő fényében. A Telihold kereksége sugárzó, adakozó lélekfénnyel járja át az asszonyi lelket is, aki tudja magáról, hogy most áll leginkább készen a befogadásra, a teremtésre. Valami itt a teljességébe érkezik, akár a testben, akár az érzéseiben. Valamit összegyűjt magában, valamivel gazdagodik, és a kincs, amit az a hónap adni képes, megmutatkozik. Majd lassan tovább lendül az élet köre, és megtanulja elengedni a meg nem élt lehetőségeket, ,,láthatóból" a ,,láthatatlanba" húzódik életének fő színtere. Egyre inkább befelé figyel, befelé él, és napról napra készülődik az elengedésre. Minden holdhónap, minden ciklus a létspirál apró örvényének körét rajzolja meg, s így érik a női lélek az Istennő bölcsességének kozmikus fényében.

A nők élete hasonló a farkasok életéhez, mind elevenségük, mind nehéz munkájuk tekintetében. Az egészséges farkas, és az egészséges nőkben egyaránt fellelhető a csalhatatlan megérzés, a játékosság, az odaadás magas fokú képessége és a rendkívüli kitartás. Mélyen intuitívak, odaadóan törődnek a kicsinyeikkel, társukkal. Gyakorlottan alkalmazkodnak a folyton változó körülményekhez, szenvedélyesen elszántak és bátrak. A farkas és az ősanya is ölni képes kicsinyeikért. A nők teljes elnyomása nem tette lehetővé, hogy múzsaként éljenek, táncoljanak, fessenek. Titokban az erdő mélyén táncoltak.

Még most is az van a tudatban, hogy a színésznők, énekesek és a táncosok kurvák. A hagyományos pszichológia gyakran szűkszavú, vagy egyáltalán nem mond semmit a nők számára fontos mélyebb problémákról, az archetípusokról, az intuícióról, a szexuális ciklusokról, a nők életszakaszairól, a női tudásról, befogadásról. A Holdi Változó titokzatos női életről a kislányok szinte semmit sem tudnak. Mitológiai megjelenítői Szeléné, mint fiatal leány, Artemisz, az érett asszony és Hekáté, akit rút, vén banyaként ábrázoltak.

Megtanulták mélyen tisztelni az Istennő három arcának megnyilvánulását magukban. Az első archetípus a lány, a Szűz, aki a testében, a szexualitásban szabad, független lény az élet felfedezésének vágyával. A második archetípus az Anya, akinek testében, a megélhető talán legnagyobb csoda történik, a Teremtés Misztériuma mutatkozik meg, melyre számtalan úton készülnie kell. Végül a harmadik a rejtett archetípus, a Barlang asszonya, az idős asszony, az a középkorú nő, aki a teremtő nedűt már a testében tartja végleg, hogy abból bölcsességét megformálja.

Legfontosabb cél, hogy a nők szép és természetes lelki formája újra felszabaduljon és érvényre jusson. A tánc, a mesék, mítoszok óriási lehetőséget kínálnak nekünk nőknek, hogy újra visszataláljunk nőiségünkhöz.

A mese a női mélylélek ajtaján kopogtat, és a táncban tudjuk a legcsodálatosabban megélni a női testünket, mellünket, csípőnket, kézmozdulatainkat, mosolyunkat és ősi ringásunkat, amit édesanyánk méhében már mindenki átélt. Ezért tud mindenki táncolni, mert az ősmagzat vízben mindenki táncol és lebeg. A sok ránk rakodott félelem, szülői hitrendszer, hogy mit illik és mit tanácsos tenni, hogy megfeleljünk a társadalom elvárásainak nem teszi egyszerűvé a szabad, boldog életet.

Vágyódunk az ősi természetességre, az igazi táplálásra, akár a mi lelkünk és testünk, akár a családtagjaink táplálására. Túl kevés időt szentelünk saját alkotó életünkre, életünk munkájára, vagy igaz szerelmeinkre. Minden nőnek eljön életének azon szakasza, amikor kitör belőle a zabolátlan ősi természeti nő. Az én életemben ez 46 évesen következett be, amikor úgy éreztem, hogy az eddigi életemet elfecséreltem és semmit nem tettem a magam gyönyörűségére, leszámítva azt a 9 évet amikor kajakoztam. Hatalmas vulkánként robbant ki a kérdés, ki vagyok én? mi a dolgom? mi az Isteni Élettervem? Megszegjük a szabályokat, ragaszkodunk a változáshoz, tisztázzuk a kapcsolatainkat. Új lappal indulunk, a régi megkövesedett, szomorú, tarthatatlan állapotot katarzis élménnyel megváltoztatjuk. Aki önként nem változtatja meg a sorsát, annak a sorsa fogja kikényszeríteni a változást. Betegség, sorscsapás, anyagi veszteség formájában.

Azok a nők akik egyszer elveszítették, majd újra megtalálták az ősi törvényeiket azért küzdenek, hogy örökre megtarthassák. Ha visszaszerezték, kitartóan azért harcolnak, hogy velük maradjon, mert alkotó életük csak így virágozhat, kapcsolataik így lesznek értelemmel átitatottak, mélyek és egészségesek, szexualitásuk, alkotóerejük, munkájuk és ciklusaik újra helyreállhat, többé nem válnak mások prédáivá. A természet törvényei szerint egyenrangúan fejlődhetnek és boldogulhatnak, az emberek.

Amikor a nők a Természeti Asszonnyal vannak együtt, a fény sugárzik róluk. Minden nőnek vannak féltve őrzött kis zuga, amit senkivel nem oszt meg, még a legsanyarúbb rabságban sínylődő nő is őriz egy zugot a zabolátlan én számára, mert ösztönösen tudják, hogy eljön az idő, amikor egy kis hasadék, egy rés, egy lehetőség nyílik számára, és ő minden erejét összeszedve menekülhet.
Én magam is 46 évesen bejelentettem volt férjemnek, hogy elválok tőle. Azt mondta, ,,Neked elment az eszed, mire én azt válaszoltam, hogy nem elment, hanem most jött meg." Soha olyan boldog, szabad és szárnyaló nem voltam, mint ebben az életszakaszomban. Tudtam, hogy mit kell tennem, a sorsomat Teremtő Atyám és a Föld Anyám segítette. Ekkor kezdtem el megismerni a mély tudattalanom rejtelmes zugait. Hatalmas utat tettem meg, és még életem végéig tartani fog ez a csodálatos önismereti út.

A Sors terelgetett, hogy ráleljek a csodára, ami minden emberben ott van, csak keresni kell. Életem meghatározó élménye a Ma-uri masszázs és a Huna filozófia volt. Ebben a női beavatásban minden benne van, ami elvezet az Ősi Természeti Asszonyhoz. A zene, a tánc, az érintés és az ősi gyógyítás. Ragaszkodnak az ősi női szokásokhoz, a Polinéziai szigetvilágban, mindent áthat a nőiség. Nőnek lenni dicsőség, magasztos, a társadalom becsüli kislányait, serdülő lányait, gyönyörű fiatalasszonyait, nagymamáit. Tudják, hogy az igazi titok a nők szívében rejtezik. Megélik a csodát, énekelnek, táncolnak, gyermekeket hoznak a világra, összetartják a szűk és a tágabb családjukat. A közösségek együtt ünnepelnek, keresztelnek, temetnek, soha senki sem magányos, mert az öreg asszonynak hatalmas tisztelete van. Ő már tud valami titkot, amit érdemes átvenni tőle.

Az egészséges nő nagyon hasonló a farkashoz, erőtől duzzad, életereje hatalmas, ő az életadó, tisztában van a területhatárokkal, leleményes, állhatatos és merész.
A Ma-uri masszázsban önmagunk félelmeit, fájdalmait, hitetlenségét, tabuit, szüleink hitrendszerét és még sok-sok gátat, akadályt vetettünk le.

A Természeti Asszony a gyógyítás batyuját viszi a vállán, abban van minden amire egy nőnek szüksége lehet a létezéshez és a tudáshoz. Mindenre van orvossága. Meséket és álmokat, szavakat és dalokat, jeleket és szimbólumokat visz magával.

A Maori Asszonyok és más természeti népek asszonyai büszkén viselik testüket, még a logó mellüket is. Ciklusaik szerint élnek, nem ismerik a különböző betegségeket, cisztákat, miómákat, daganatokat. Nincs klimaxuk, nincs tokájuk, bajuszuk, kinövések az arcukon. Soha nem vágják le a szőrzetüket sehol, mert tudják, hogy a szépség a szív szépsége. Minden életszakaszt elfogadnak, nem varratják fel ráncaikat, nem tömik ki szilikonnal a mellüket, vagy ha túl nagy nem szabatják át. Körmeik csillogó, ápolt erős és rövid.

Mi tehát a Természeti Asszony, Ő a női lélek. Még ennél is több, Ő a nőiség forrása. Ő minden ami ösztönös, ami a látható és a rejtett világhoz tartozik. Ő az alap, Ő az intuíció, a messzelátó, a figyelmes hallgató és a hűséges szív. Ő a forrás, a fény, az éj, a sötétség és a hajnal. Ő hatalmas kerék, Ő a ciklusok teremtője. Mindenhol otthagyja lábnyomát, ahol akár egyetlen, termékeny talajként kínálkozó nő él.

Hol él a Természeti Asszony? A kút mélyén, a folyók forrásvidékén, a könnycseppekben, az óceán mélyén.
A Rák, Skorpió és a Halak asszonyai a lélek asszonyai.
A folyóból, a mocsárból és a végtelen óceánból üzen nekünk nőknek.
Költészetben, mesében, dobszóban, éneklésben és a táncban él a TermészetiAsszony. Ezekben gyógyító erő lakozik.

Olyan útmutatásokat tartalmaznak amelyek eligazítanak életünk bonyolult útvesztőibe.
A mesék a belső életet mozgósítják, s ez különösen akkor fontos, ha a belső életünk félelmekkel telítődnek, ha szorongatott helyzetbe kerülünk, s nincs kiút.

La Loba, a Farkasasszony

Él egy öreg asszony egy világ szeme elől elrejtett helyen. Mindenki tudja, hogy ez a hely létezik, de csak kevesen látták. Mint a kelet-európai tündérmesék öregasszonyai, ő is arra vár, hogy eltévedt vándorok, valami után kutatók vetődjenek tanyájára.
Nagyon óvatos, sok mesében szőrös, mindig kövér és kerüli más teremtmények társaságát. Károg és kotkodál, általában inkább állati mint emberi hangokat ad ki.
Sok neve van: Csontasszony, La Loba, Gyűjtögető, Farkas asszony.

Egyetlen foglalatossága a csontok gyűjtögetése. Sokan úgy tudják, hogy különösen azokat gyűjtögeti és őrizgeti, amelyeket az a veszély fenyeget, hogy elvesznek a világ számára. Barlangja teli a sivatag legkülönbözőbb teremtményeinek, csörgőkígyónak, varjaknak csontjaival. De állítólag a farkasokkal törődik.

Hegyeken és kiszáradt folyómedrekben kúszik, mászik, átrostál mindent farkas csontok után kutatva, s amikor aztán összerakta az egész csontvázat, amikor az utolsó kis csont is a helyére kerül és ott áll előtte a gyönyörű fehér szobor, akkor leül a tűz mellé, s kigondolja, mit énekeljen.
Amikor eldöntötte, a teremtmény fölé áll, fölé emeli karját és énekel. Akkor a farkas bordacsontjai lassan megtelnek hússal, s az állatot lassan bunda fedi be. La Loba énekel még egy kicsit, s a teremtmény még inkább megtelik élettel, bozontos erős farka felfelé kunkorodik.
La Loba tovább énekel, s a farkas lélegezni kezd.
La Loba folytatja mélyről jövő énekét, amibe a sivatag beleremeg, s a farkas kinyitja szemét, felugrik és elfut a kanyonban.

Futás közben, vagy a gyorsaság miatt, vagy azért, mert útközben megmártózott egy folyóban, vagy mert egy napsugár vagy holdsugár éppen az oldalát érte, a farkas egyszerre nevető asszonnyá változik és szabadon száguld tovább a horizont felé.

Ezért tartják úgy, hogy ha az ember a sivatagban vándorol és közeleg az alkony, s kicsit talán már el is tévedt, el is fáradt, akkor szerencséje van, mert lehet, hogy megtetszik La Lobának, aki megmutat neki valamit - valamit a lélekből.

La Loba ebben a mesében arra figyelmeztet bennünket, hogy az elpusztíthatatlan életerőt, a csontokat kell keresnünk. A csontok, archetipális értelemben, a soha meg nem semmisíthetőt jelképezik. A csontokról szóló történetek lényegében a
pszichének arról a részéről beszélnek, amelyet nehéz megsemmisíteni. A birtokunkban lévő dolgok közül a lélek az egyetlen, amit nehéz elpusztítani. Ez a feltámadás történet a Természeti Asszonyhoz fűződő, a világ alatt húzódó kapcsolatunkról szól. Azt az ígéretet hordozza, hogy ha el tudjuk énekelni a dalt, megidézhetjük a Természeti Asszony lelkének pszichikus maradványait, s énekünkkel újra élettelivé tehetjük őt. Az éneklés azt jelenti, hogy az ember a lélek hangján szól.
Azt jelenti, hogy kimondja hatalmának és igényének igazságát, lelket lehel abba ami szenved és gyógyulásra vár.

Nem követhetjük el az a hibát, hogy a szeretet eme nagy érzését egy másik szerető személytől várjuk, mert a megtalálásának és a teremtéshimnusz éneklésének asszonyi munkája magányban végrehajtandó feladat, amelyet a psziché sivatagában kell elvégeznünk.
Végezetül engedjék meg, hogy életem egyik legcsodálatosabb könyvéből idézzek két gondolatot, A szépség szimfóniája c. könyvből, amit Gonda István és Illés Csilla írt meg, és Anthony De Mello: Szárnyalás c. könyvéből egy részlet.

,,A nőt Isten a férfira a Napra bízta. A nő a megemelkedett férfi vezetése nélkül elveszett. Csak a szerelmes nő hordoz csillagot a szemében."

,,Nincs nő aki ne vágyna arra, hogy hercegnőként bánjon vele a férfi. Nincs férfi, aki ne áhítaná nemességével és erejével kivívni a szeretett nő ámulatát. Ehhez azonban hercegnővé és lovaggá kell előbb válni."

Anthony De Mello: Száranyás c. könyvéből egy részlet

,,Egy dervistől azt kérdezték, hogy miért tánccal imádja Istent. Azért - válaszolta - mert Istent imádni annyit jelent, mint meghalni önmagunknak, a tánc pedig megöli az egónkat.
Ha az énünk elhal, minden probléma meghal vele együtt.
Ahol az ego már nem létezik, ott a szeretet, ott az Isten. "



Forrás: Link





Farkasokkal futó asszonyok - Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba





Nemrégiben női beavatás témában keresgéltem irodalmat, így bukkantam rá C. P. Estés könyvére, melynek címe: ,,Farkasokkal futó asszonyok - Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba".

A sötét korban, amiben jelenleg élünk, a nők szerepe is fenekestül felfordult, a női értékek háttérbe szorultak. Akik szeretnének tudatosan visszatérni az archaikus mintához, visszanyerni ,,ősemlékezetüket", ha nem is könnyen, de megismerhetnek élő tradíciókat. Ebben segít ez a lenyűgöző könyv is. Kiemeli többek között az intuíció, a ciklikusság és a kreativitás fontosságát.
A borító tanúsága szerint több milliós példányszámban elkelt bestsellerről van szó. Ha ez igaz, akkor nagyon örvendetes, hogy az emberekben (a kötet férfiaknak is szól!) még él a vágy a tiszta forrás felkutatására, hiszen ez nem könnyű olvasmány. Én nagyon szeretek komoly témákban elmerülni, ezt a ,,bestsellert" valójában hónapokig tartott elolvasni, mert minden oldala elgondolkodtató.
A szerző ismert és kevésbé ismert népmeséken, mítoszokon (Kékszakáll, A rút kiskacsa, A kis gyufaárus lány stb.) keresztül tárja fel előttünk a (női) lélek titkait, a történetek szimbólumrendszerét megmagyarázva segít begyógyítani lelkünk sebeit. Dr. Estés híres mesemondó és jungiánus pszichológus, műve 30 év munkájának a kvintesszenciája. Ha jól megértjük ezeknek a meséknek a mondanivalóját, felébreszthetjük magunkban az ,,Ősi Természeti Asszonyt", lelkierőt nyerhetünk, bölcsebbé válhatunk.
Szerintem a könyv azért is zseniális, mert akihez nem a Jung meghatározta lélek-fogalom áll közel, az is gyönyörűen megtalálja a párhuzamokat a maga által elfogadott lélek-értelmezéssel.

Az emberek minden korban szerettek történeteket hallgatni, azonosultak a főhőssel, és saját életükre alkalmazták az elbeszélés tanulságait. A mesének gyógyító ereje van. Tudjuk pl. azt is, hogy egy kisgyermek egy bizonyos élethelyzetben miért akarja állandóan ugyanazt a mesét meghallgatni: azért, mert saját életében meg kell fejtenie valamit, ebben segít az a mese. Ha a probléma megoldódott, másik monda lesz a kedvence.
Az engem leginkább megfogó és megható, eszkimó történet ,,A Csontváz Asszony" címet viseli. Csak egyetlen mondat belőle... : ,,A prémekbe burkolt csontváz pedig nem szólt egy szót sem - nem is mert megszólalni -, nehogy a halász kivonszolja, s levesse a szikláról, amitől a csontjai darabokra törnének."
Az írónő a következő magyarázatot fűzi ehhez a népmeséhez: ,,A Csontváz Asszony mutatja meg számunkra, hogy a kiáradás és az elapadás, a befejezések és a kezdetek közös megélése hozza létre a semmihez sem fogható odaadó szerelmet." ,,Ez a mese kitűnő metaforaként szolgálhat a modern szerelem problémájára, az Élet/Halál/Élet természettől, különösen a Halál aspektusától való félelemre."

Tudtad?
Clarissa Pinkola Estésnek mexikói-spanyol vér folyik az ereiben, de a nevelőszülei magyar bevándorlók voltak, így sok értékes európai, főként szóbeli hagyományt tanulhatott meg tőlük.
Nézz bele...
az írónő bölcs szemeibe, keresd ki régi fekete-fehér fényképét az interneten!

dr. Király Katalin
szakgyógyszerész


forrás: Link





Clarissa Pinkola Estés







 
 
0 komment , kategória:  Élet  
Gondolatok a magyar paraszt tudásáról
  2017-07-27 16:16:25, csütörtök
 
  Szeretettel megosztom az alábbi gondolatokat:

A Táltos oktatja fiát

Fiam, te azt mondod nekem, hogy a zsidók vitték előre az országunkat, mert azok mind tanult emberek voltak, így ők lettek a tudósok és művészek? Mint mondod, a zsidók azt tartották, hogy: "Taníttasd a fiad, mert másképpen gazember lesz belőle", addig a paraszt buta volt, mert nem járt iskolába.
Akkor beszélgessünk, fiam!

Tudod, az a buta paraszt állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt az rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgy mind növényzet, csapadék, talajviszonyok és hőmérséklet. Ez így, kimerít vagy kettő egyetemi diplomát! Érdekességként: a magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, mára már csak magyar tarkát ismer a szakirodalom. Tehát amit ez a buta paraszt kétszáz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult fajtád az 1972-től kezdődő felelőtlen összevissza keresztező tevékenységével mára teljesen tönkretette!

Az a buta paraszt ez mellett gabona és zöldségnövényt, továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített. Érdekességként elmondanám neked, hogy ezeket a buta paraszt által nemesített gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a buta parasztnak itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész, stb.. A hiba csak ott van, hogy nem ismeri a latin nevét.

Ez a buta paraszt ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek. Továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is.

De itt még korán sincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli.
Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett valakinek. Egy személyes élmény: kisgyermekként az egyik tehén benyelt egy almát, ami megakadt a torkán és fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a torkát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. Nos, az egyik öreg tanulatlan buta paraszt, amikor ezt meghallotta megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból, kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjúval ajándékozta meg a gazdáját.
Tehát a buta parasztnak jár egy állatorvosi diploma is!

De ez a buta paraszt régen csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz, ma ilyenkor megyünk kórházba. Mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a buta parasztnak.

Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát?
Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek.
Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat.

Gyermekkoromban, nagyanyám felnézett az égre (Nem az órájára!) és mondta, mennyi az idő. Rég az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát, ennek a buta parasztnak jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is!

Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezernél is több népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek!

De tudod fiam, ha a fajtád valamelyike elvégzi a képzőművészeti főiskolát és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves "buta" parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját kreálmányait a divatbemutatók kifutóira viszi. Mondd fiam, hol itt az igazság?

Mondd fiam, összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes buta paraszt között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt zsidód csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye "ő is megérdemli".

Tudod fiam, az a buta paraszt, aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az élet iskoláját a nap huszonnégy órájában és mindent eltanult az öregektől. Így amikor Ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vedett címeikből, mert nem tartoznak az ő köreikbe!
Ezek után, ugye elhiszed nekem, hogy a te tanult zsidód, aki a tudását az én buta magyar parasztomtól lopta, sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked?






Ajánlok szíves figyelmükbe egy objektív hozzászólást:
Hasulyó Péter:
Nem is értem, miért kell egyből zsidózásról beszélni, valahányszor felbukkan az a szó, hogy zsidó. Ez a nevük, így szokták hívni őket. Én se hisztizem, ha azt látom, hogy valaki leírja, hogy magyar, vagy katolikus. Pláne nem osztok érte fekete pontot, mint a dedóban. A népi tudás és műveltség évezredeken keresztül jelentette a túlélést az emberiségnek. Manapság a fene nagy tudomány mindössze néhány száz év alatt eljutott oda, hogy a bolygónk (ami a mi élőhelyünk, illetve az ismert élet többi képviselőjének is) haláltusájához asszisztál. Semmit nem kezdenek ezzel, csak számolják a kipusztult fajokat, meg a tizedfokokat a felmelegedés kapcsán. Nagyon jó, hogy ezeket meg tudják mérni, ki tudják számolni, csak épp nem érnek el vele semmit. Nem tudják vele megállítani azt a szakadék felé száguldó vonatot, amelyen mind együtt ülünk. De legalább van mindenféle mesterséges lóf@sz, ami nagyon hasznos, például a világ legmagasabb épülete, a világ legnagyobb marhatelepe (már ha a zsidózásnál tartunk: az az igazi holokauszt, ami naponta zajlik élelmiszeripar címén a világban), a világ legnagyobb olajfúró tornya, stb. aztán tapsolnak hozzá, hogy mekkora mérnöki teljesítmény. Gratulálok hozzá az összes tudósnak, orvosnak, építésznek. Ugyanis egy dolgot felejtettek el, amit a paraszt még tudott: harmóniában élni a természettel, nem pedig kizsákmányolni, hogy aztán toronyházat, hidat, vegyi üzemet (más néven gyógyszergyárat) meg a többi fölösleges, természetellenes dolgot fel lehessen építeni, amit a haladás szimbólumaként szoktak emlegetni. Nem biztos, hogy több ezer évig fordítva ültek a lovon, mi meg most hú de jól csináljuk az elmúlt pár évtizedben. Nem azt mondom, hogy menjünk vissza évszázadokat, meg haszontalan a sok tudományos vívmány, csak azt, hogy ezt kicsit túltoltuk, és ahelyett, hogy igyekeznénk helyrehozni, inkább bizonygatjuk, hogy milyen f@szagyerekek vagyunk, mert már ezt is, meg azt is tudjuk, hála a tudománynak. Ahogy Kassai Lajos mondta: nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. De azt elfelejtettük megkérdezni, hogy mire jó ez a hatalmas összegyűjtött tudás. Mert szerintem most nem épp a legjobbra használjuk. Persze a kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott a kő. A fejlődésre szükség van, de annak irányát is figyelembe kell venni. Azért a régiek tudtak valamit, amit manapság el szoktak felejteni: együtt élni a környezetükkel, nem pedig felélni azt. Szerintem erről szól ez a bejegyzés, ezért is osztottam meg.

Engedjék meg, hogy ezt a hozzászólást megosszam:
Judit Szakonyi
A szüleim fiatalon élték át a 2.világháborút.Heten,nyolcan voltak testvérek.Mindig az önfenntartás volt a család gyakorló tudománya,nemsokkal az első világháborút követően.A két nagyapám a fronton szolgált.Az éhezésbe haltak bele.Az édesapám a 2. Világháborúban leventeként került orosz fogságba.Amikor hazaküzdötték magukat ,az önfenntartás, a gabonatermesztés lett a feladat.Mire megvette a bérelt földet,sok nélkülözés árán, jött a tsz.Mindent elvettek!!!A testvéremmel őrt álltunk,hogy az állatainkat ne hajtsák el!Apukánk könnyes szemmel küldött el bennünket a strázsaságból.Még a lekaszált szénát is a tsz .lovai elé tették.Hosszú éveken át éltünk öten az anyukánk munkaköreiből-ben.Besegített az egész család.Sajnos szegény szüleim ilyen nehéz élet után alig, vagy nem élhették meg a nyugdíjas kort.Nekem --felmérhetetlen tudást, és gyakorlati inteligenciát vittek magukkal.!Ha adna valaki egy kiscsibét nem tudnám mivel kell etetni,hogy egészségesen növekedjen.Bármilyen állattal/kutyát,cicát kivéve/ ugyanígy lennék!Apukám értett a palántaneveléshez.Nekem a palántáim törékeny,a naptól azonnal lehervadó esetleg szobafíszek lettek. Rengeteg figyelmesség,teendő van mindennel, hogy életrevaló legyen!Ez csak egy cserépgazdaság.Nekik a családot kellett nevelni, eltartani évről--évre,ha fagyott, ha jégverés volt,ha aszályos nyár lett, ha a gabonát egy szélvihar beverte a földbe akkor is!........Sehol sem vagyunk a saját fenntartásunkhoz,a természet ismeretéhez diplomával sem!!!!Sokan, csak annyira sem jutnak el,hogy ezt felismerjék.Talán a csacsit sem tudnák megkülönböztetni egy kiscsikótól.A baj, hogy tapasztalatlanul, inteligencia nélkül ítélkeznek!Egy évet egy kertes házban teljes magányban kellene élniük a fiataloknak!Semmi bolti árú.Talán közelebb kerülnének valós világunkhoz és az ŐSEIKHEZ!Nekik is voltak!



Forrás: Link



 
 
0 komment , kategória:  Élet  
Boldog nomádként élnek a magaslatokon
  2017-07-14 17:22:50, péntek
 
 



Sok család költözik ki a nyári időszakban a hegyekre.

Aki Kirgizisztánba utazik, az akkor tesz jót igazán, ha a vidéki részeket látogatja meg, és elsősorban a tájra, valamint a hagyományos életmódra kíváncsi. Aki az ilyesmihez vonzódik, annak Kirgizisztán valóságos paradicsom.

Erjesztett lótej az éltetőjük

Kirgizisztánban nagyon sok család állít jurtát a nyárra, és a hideg beálltáig a hegyekben élnek. Lovat, tehenet és juhot tartanak. A juhot a húsért tartják, lótejből készítik a tejtermékeket - a kurutot (szárított túrógolyó), a tejszínt és a kumiszt. Utóbbi erjesztett tej, savanyú és füstös utóíze van. A kirgizek állításuk szerint ettől bírják a kemény munkát.
Igor Kovalenko gyönyörű fotói a kirgiz fővárostól, Biskektől 250 km-re délre, a 3000 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Szuszamir-völgyben lévő nomád táborban készültek.





































Fotók: MTI/EPA/Igor Kovalenko

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Élet  
Jó lenne, ha minden városi gyereknek lenne vidéki nagyija!
  2017-07-08 19:47:54, szombat
 
  "Jó lenne, ha minden városi gyereknek lenne vidéki nagyija!" - Nyári élmények egy kislány szemével





Boncser Orsolya, fényképész, nem csupán kislányáról készült fotóival, hanem Szuzi nagyiéknál töltött élményteli gondolataival meséli el, milyen is a nyaralás nagyiéknál.

Nagyinak és Papónak vannak csirkéi. Kicsik és puhák. Nagyon óvatosan kell bánni velük, és úgy rezegnek, mint egy mobiltelefon. Aztán nagyobbak lesznek, és akkor már meg lehet őket simogatni. Végül megnőnek, és már csak etetgetni lehet őket, meg fogadni, hogy melyikük nyeri a futóversenyt a zöldért. Tojásokat is tojnak, amiket össze kell minden nap gyűjteni - persze csak óvatosan.










Van cica is, méghozzá kettő. Bagira és Rózsabimbó. Bagira sosem áll meg, mert igazi vadmacska, de Rózsabimbó szereti, ha ölben lehet. Nagyon jó vadászok, hoznak egeret, kismadarat és néha gyíkot is.





A németjuhász mindig a kert végéig kísér. Olyan gyakran bolházza a cicákat, hogy néha kikopik a szőr a hátukon, sőt Rózsabimbót meg is szoptatja néha. A többi macskát viszont elkergeti, mert ő az úr a háznál - pedig lány.





A fecskék még nem döntötték el, hogy fészket raknak-e. Odajárnak, és mutogatják a családjuknak, hogy vajon jó lenne-e lakásuk alapjának a kis fa pöcök, amit Papó szerelt fel nekik, hogy kényelmesebben tudjanak építkezni. Valószínűleg nem lesz jó a macskák miatt.

Van cseresznye, és Nagyiék mindig odakészítik a létrát, hogy mindenki elérje. Ribizli is van, sok, de savanyú, és jó sok eper. Amíg nincs szezonja Nagyi néha suttyomban odacsempész néhányat, amit a zöldségesnél vett, hogy olyan legyen, mintha már lenne termés.

A medence szép nagy és kék. Beleférünk mindannyian, bár a Nagyinak és Papónak vennünk kell fellépőt, mert fáj a derekuk, és nehezen másznak bele. A medence a legjobb dolog, ami a nyárral történhet. Olyan, mintha mindig a strandon lennénk. Aztán a fagyiskocsi hangja hallatszik, és néha két gombóc is lehet.





A fű puha, és mezítláb a legjobb. Koszosak is lehetünk, és nem baj. A pocsolyákban itt mezítláb lehet tapicskolni, mert sokkal ezek tisztábbak, mint a városban - pedig nem is látszik különbség.

Egy igazi varázserdő is van az udvaron:
ha bebújok a fűzfa alá, senki sem lát, és én sem látszom: úgy működik, mint a szekrény, ami Narniába visz.

A slagozás tiszta dili: a földre spriccelünk, aztán jön a mezítlábas sárdagasztás, de csak ott, ahol nincs ültetve semmi.

Az, hogy Papó ennek hogy tud ellenállni locsolás közben, az nem világos. Ilyenkor a szomszéd néni is mindig locsol, és közben beszélgethetünk a kertről, hogy kinek nő a krumplija magasabbra és miért...a sárról, és a krumplibogarakról, amiket ő a kezével gyűjt össze, mert nagyon bátor.









A másik szomszédban libák vannak, és szemben pedig két ló lakik, birkákkal és kecskékkel. Övék az egész ház, a gazdáik csak vendégségbe járnak át hozzájuk. Vágtázni is szoktak a gyepen, és lehet őket tisztogatni kefével, mert hagyják. A sörényük szép és dús.

Néha szalonnát és kolbászt szoktunk sütni igazi tűzön, amit Papó gyújt be a kis kék lángszórójával. Nagyon ügyes, mert mindig sikerül neki.

Az utcán szabad biciklizni,
és az udvaron pedig sikítani teli torokból naponta többször is, sőt még pucérkodni is.





Van ugráló és egészen addig játszhatunk az udvaron, amíg nem jönnek meg a szúnyogok. Az egyetlen állat, amit nem szeretünk...de hát ezt eszi a béka, a békát pedig a gólya, akinek a Nagyi szerint hamarosan kis gólyái lesznek.





Néha fáklyázni is lehet, és piknikezni a gyepen. Nincsenek boltok, sok autó és sok ember, ezért villamos és metró sincs, így sosem kell sietni sehová. Mindenki hangosan köszön, és még egy-egy lovaskocsi is megjelenik néha.

Szerencsére Nagyi és Papó mindig otthon van,
és mindig egyformán boldog, ha megyünk. Sőt, még Marókát (a macskánkat) is vihetjük hozzájuk, akit a Télapó hozott. Még a házba is beengedik, ahová Bagira és Rózsabimbó nem mehet be. Megtanult fára mászni, és ő is bámulja már a kismadarakat. Egyszer talán igazi vadmacska lesz belőle.





Az lenne a legjobb, ha minden városi gyereknek lenne vidéki Nagyija és Papója.

Nagyival és Papóval amúgy csak egyetlen baj van, hogy nagyon messze laknak...ezért az lenne a legjobb, ha haza sem kellene menni tőlük soha.

Szerző: Boncser Orsolya


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Élet  
Bagdy Emőke a szerelemről
  2017-07-03 22:25:27, hétfő
 
  Bagdy Emőke a szerelemről: A mosogatólány nem lehet párja egy királynak





Sok nő a félreértett emancipáció okán a saját nemére jellemző lényt fojtja meg. Ők udvarolnak, határozzák meg a döntéseket, és ezzel elpusztítják magukban a nőt, és ezáltal tönkreteszik a férfiban a férfit. Rivalizálnak a férfiakkal, a férfiak pedig lágyan körülölelik egymást. Ez a görög-római dekadens kultúrához vezet, akik bele is pusztultak ebbe - mondta az Igennek Dr. Bagdy Emőke pszichológus.

Bagdy Emőke az Igennek adott interjúban felhívja a figyelmet: ,,az a párkapcsolat időt állóbb, amelyben az illetők szerelemből kerültek össze és kötöttek szövetséget. És az is magától értetődő, hogy a párkapcsolatnak szüksége van a szerelemre, szenvedélyre. A szenvedély mellett az intimitás az, ami egy nagyon fontos feltétel."

,,Egy különleges magasabb rendű minőség az intimitásban a gyöngédség, az egymásra figyelés, az érdeklődés, a beszélgetések, a hosszú meghitt órák, a játékosság, a szex, a kreativitás és még sok minden van ebben." A harmadik tartópillér az elköteleződés a pszichológus szerint. Az elköteleződéstől való félelmet szerinte az önkéntesség tudja feloldani.

A szakember felhívja a figyelmet a beszélgetés fontosságára is: ,,Ismerjétek meg jól egymást, meséljétek el egymásnak a gyerekkorotokat, milyenek voltak a szüleitek, mit tartasz róluk? Mik azok az érzelmi és döntő tapasztalataid, amit majd máshogy csinálnál? Milyen szokásaitok vannak, mik a családi mítoszok, legendák? Aztán, mit mesélnek rólad, mikor kicsi voltál? Mindenképpen érdemes kérni a párt, hogy avassák be egymást egymás addigi életébe. Nagyon szeretünk arról beszélni, hogy mit mond a család, te kire ütöttél, kitől mit örököltél? Valójában a temperamentumot örököljük, hogy mennyire vagyok tűzről pattant, vagy egy kicsit álmatagabb, ráérősebb."

Emellett meg kell ismerni a másik karakterét is, hiszen azon sem lehet változtatni. A különbözőségek miatti nézeteltéréseket, a más látásmódot tudatosítani kell, ,,a tudatosság nagyon fontos része egy párkapcsolatnak". Fontos, hogy tudatosítsuk, ha nem értünk egyet, alakuljanak ki a szabályok a vitás kérdések megbeszélésére, és találjuk meg a közös pontokat - az viszont nem baj, ha nem értünk mindenben egyet. ,,Ne kritizáljuk egymást, ne minősítsük egymást, senkinél nincs a bölcsek köve. Ezért egyrészt tárgyközpontúan vitázzunk, mert mi a vita: érvek egymás mellé helyezése. Ezt hívjuk asszertív kommunikációnak."

Bagdy Emőke megjegyzi: a férfiak nem szeretnek sokat beszélni, lényegre törőek és gyorsan döntenek. Ezzel úgy lehet mit kezdeni, ha a másik fél azt mondja: a te szemszögedből igazad van, de itt van az én szemszögem is. Az igazság szubjektív dolog, nézzük meg a másik szemszögből is a dolgokat. ,,Ha pedig közös döntés születik, akkor nagyon odafigyelve- a pszichológia nyelvén - pozitív megerősítéssel jutalmazzuk a másikat. A párom a szövetségesem, és nem az ellenfelem."

,,Sok nőt ismerek, akiknek nagyon jólesik támaszkodnia a férjére, mert így látta otthon is. Ők a komplementer pár. Sokan ma is úgy mondják: az Uram. De hát az igazi női természet - mondja a pszichológus, hozzátéve: ,,a női odaadás, a gondoskodó attitűd, az alárendelődés egy extrém formája, de a komplementer kapcsolatokban ez önként történik, mellesleg meggyőződésem, hogy erre a legtöbb férfi alapvetően vágyik."

Sok nő azonban a félreértett emancipáció miatt férfiként szeretne viselkedni, ahelyett, hogy ,,az okos nő azt mondaná: rendben van, te vagy a király, de én teszem fel a fejedre azt a koronát. Én tudlak királyommá tenni, ha te engem királynővé teszel. Mert a mosogatólány nem párja egy királynak. És máris ott vagyunk, hogy add meg nekem mindazt, ami egy nőnek szükséges, és akkor én is mindent megadok, ami egy férfinak szükséges" - mondta Bagdy Emőke pszichológus az Igennek.


Magyar Kurír

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Élet  
Kötter Tamás: A nyugati globalista elit elárulja a saját
  2017-06-19 22:51:26, hétfő
 
  Kötter Tamás: A nyugati globalista elit elárulja a saját népét

Kötter Tamás élet közepi válságról, az erkölcsösség definíciójáról és a nők megbecsüléséről





,,A migrációt például nem támogatom, és mivel ma közép- és hosszú távon ez a legfontosabb kérdés, amelyről döntenünk kell, minden más a migrációhoz képest értékelhető. Ez egy eldöntendő kérdés, igen vagy nem".

Regényeivel megteremtette a ,,kapitalista realizmus" műfaját, új könyvében ismét azt a társadalmi réteget veszi szemügyre, amely már csak a fogyasztásban és az örök fiatalságban hisz, miközben végtelenül önző. Pedig, állítja Kötter Tamás író, Európa tényleg azé lesz, aki teleszüli.

- Az IKEA, vasárnap című könyvében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy nyakon csípje a korszellemet; olyan társadalmat ír le, amelyben az embereket rabul ejtette a fogyasztás, örök fiatalságra vágynak, és annyira önzők, hogy már gyerek sem kell nekik. Nem didaktikus ez kicsit?
- Ez vitathatatlanul tézisregény. A fiatalságkultuszról szól, amelyben élünk, és a középosztálybeli férfi élet közepi válságáról. Ezt a válságot mindenki megéli általában, de a középosztálynak a legkeservesebb ez a kitörési kísérlet. A globalizmus hatalmas gépezetében dolgoznak. Felettük van egy hét-nyolc százalékos réteg, a globalizmus nyertesei; ez széles skála, a milliárdostól egészen egy nagyobb multi vezetőjéig terjed. A hőseim működtetik ezt a gépezetet. Számukra a legszörnyűbb ez az élet közepi válság, mert nap mint nap közel kerülnek a lehetőségek végtelen tárházához, amelyet a globalista elit élvez. Közel ugyanazt az életstílust próbálják élni, és próbálnak önmagukat kizsákmányolva feljebb kerülni, de ez nem sikerülhet, hiszen piramisszerűen épül fel minden társadalom, minden multi is.

- Biztos, hogy ugyanazt értjük középosztály alatt? Ezek a regényhősök budai lakóparkokban laknak, évente kétszer drága külföldi nyaralásra mennek, pár évente lecserélik a lakás teljes berendezését, és a plasztikai sebészek visszatérő vendégei. Az ő hóbortjaik adnának magyarázatot olyan, egész társadalmat érintő jelenségekre, mint mondjuk a népességfogyás?
- Én ezeket az embereket ismerem, róluk tudok írni. Nem ragadnék le a középosztály meghatározásánál: az élet közepi válság egy pszichológiai állapot. Arról szól, hogy a sikerért az embernek fel kell adnia az álmait, és ha úgy érzi, már elég sikeres az életben, előhúzhatja ezeket az álmokat. Én gyerekkoromban például író szerettem volna lenni. Esetemben az élet közepi válság úgy nézne ki, hogy feladnám ezt az irodát, itt hagynék csapot-papot, és csak írnék.

- De ez nem történik meg, mert ragaszkodik a Porschéjához. Ezt mondta egy korábbi interjúban.
- Tisztában vagyok a korlátaimmal. Tudom, hogy ez szörnyű bukáshoz vezetne az életemben.

- Az hogy nézne ki?
- Nyilván irodalomból nem lehet megélni, emiatt egyre lejjebb kellene adnom az életszínvonalamból. Talán sikeres lennék, de a vége valószínűleg alkoholizmus lenne. Az egzisztenciális bizonytalanság felőrölne.

- Próbálta már?
- Ügyvéd vagyok, sok ilyet láttam. A kedves olvasóknak is csak azt tanácsolhatom, hogy ne próbálják meg, mert bízvást állíthatom, úgyse fog sikerülni. Ha valakinek húsz éve van egy jó munkahelye, szerintem semmilyen, divatos szóval élve ,,új kihívásért" ne hagyja ott.

- Nem az a bajuk véletlenül ezeknek a főhősöknek, hogy nem akarnak eléggé dolgozni, és helyette mással foglalják el magukat? Nekem nem úgy tűnik, mintha őrülten érdekelné őket a munka.
- Ezzel nem értek egyet. Előző könyveimnek valóban vannak ilyen mihaszna hősei, de itt a narrátor főszereplő és a másik férfi főhős is nagyon rendes ember, aki biztos pont a cégnél, és próbálja tartani a tempót a fiatalabbakkal. Meg is van mindene, de mégsem éri el azt a színvonalat, hogy megvalósítsa álmait, mert nem sikerült akkora anyagi erőfölényt, hatalmat vagy extremitást összegyűjtenie. Ez a három kell ahhoz, hogy az ember megkapja a fiatal testeket. Főhőseim pedig erre vágynak: megbolondítja őket az újrakezdés lehetősége. Ha valaki sikeres a szakmájában, akkor igényt tart rá, hogy szociálisan is sikeres legyen; jelen esetben könnyedén felkeltse a fiatal nők figyelmét. Hogy szeressék, és felnézzenek rá. De nem néznek fel. Michel Houellebecq ezt úgy mondja, hogy Puff Daddy gazdag, Bill Gates pedig nagyon gazdag, mégis mindenki Puff Daddyvel akar lefeküdni. Nála van a szociális előny. Ha az ember jó fizetésért dolgozik egy multinál, akkor nincs hatalma, nem rocksztár, és nincs akkora anyagi ereje sem, amekkora ahhoz kellene, hogy ezeket a fiatal testeket magához vonzza. Ezért összeomlik. Az európai őslakosok nagy része már csak szórakozni akar, újra és újra megélni a fiatalságot. Abban a tévhitben ringatja önmagát, hogy sikerrel tolja ki a fiatalságot a negyvenes évei végéig, másrészt abban az illúzióban él, hogy minden sarkon újabb csoda vár rá, pedig nem. Egész életünkben talán ha kétszer történik meg velünk, hogy igazán szerelmesek leszünk. A főhős eljátssza mindkét esélyét. A feleségével tönkremegy a kapcsolata, és amikor végre feladná az illúzióit, és visszamenne a nőhöz, aki szerelmet tudott volna adni neki, addigra az a nő a csapások alatt megerősödik és meg is változik. Cinikus lesz, és keményen tekint a világra.

- Régen minden jobb volt?
- Egyszerűbb. Van egy erdélyi közmondás, hogy az erkölcsösség a lehetőség hiánya. De régen sem volt feltétlenül jobb. Ha az ember elolvassa Miskolczi Miklós Színlelni boldog szeretőt című szociográfiáját, akkor ugyanezt látja, csak a bomló Kádár-rendszer slampos világában. De kevesebb tér volt az álmodozásra. Amikor egy társadalomban az egyéni és a csoportérdek között megbomlik az egyensúly, és az egyéni elsőbbséget élvez, akkor bizony ilyen álmodozásokra ragadtatjuk magunkat, aminek rossz vége lesz. Főhőseim még ahhoz az utolsó generációhoz tartoznak, amelyik áldozatokat tudott hozni a gyerekeiért. Az egyetem után megházasodtak, és mert összeköttetések híján nem tudtak önálló egzisztenciát teremteni, alkalmazottként gürcölték végig az életüket. Gyerekeik már nem vállalják ezt az áldozatot: sem a gürcölést, sem a családalapítást.

- A tradicionális női szerep hívének vallja magát. Ez mit jelent?
- Azt, hogy becsüljük meg a nőket. Olyan társadalmat szeretnék felépíteni, amelyben a nők bármikor vállalhatnak gyereket, és ha úgy döntenek, akkor főállású anyák lehetnek, mert a férfi képes egyedül eltartani egy nagyobb családot is.

- De azért amikor besétál egy bírósági tárgyalásra, és az ellenérdekű fél ügyvédje vagy a bíró történetesen nő, csak nem az jut eszébe, hogy őt is miért nem küldte haza valaki inkább, hogy szüljön még egy gyereket?
- Nem, ezt mindenkinek jogában áll eldöntenie. De sok olyan nő van, aki jellegtelen, érdektelen, lélekölő munkát végez, mert szükség van két fizetésre. Azok, akik engem a hasonló gondolatok miatt kritizálni szoktak, általában jól szituált nők, irodai munkát végeznek. De annak a nőnek, aki a sörgyárban üveget mos, biztosan jobb lenne, ha a férje eltartaná a családot. Persze mindenki maga választja meg a sorsát. De azzal szembe kell néznie mindenkinek, hogy akinek nincs gyereke, annak véget ért a történelem. Nem folytatódik senkiben. Sajnos ez a férfiak hibája is, sőt felelősség tekintetében 51 százalék az ő javukra a nőkkel szemben. A férfiaknak kellene felvállalniuk azt, hogy mától fogva csak egy nővel vannak, és nem várnak újabb csodákra.

- Honnan jön ez a csodavárás?
- Szerintem a gyökere az egésznek a felvilágosodás: Isten és az egységes világkép meggyilkolása. Ha a világot megfosztjuk az istenitől, akkor is kell egy koordináta-rendszer, amelyiknek értelemszerűen van egy középpontja, ez lett a minden felett álló egyén, az emberi vágy. Ennek meg az lett a vége, hogy ma már a legkülönbözőbb egyéni vágyakat próbáljuk emberi jogokká transzformálni. A Nyugat elveszítette a céljait. Az egyéni vágyak kerültek a középpontba a csoport érdeke helyett. A törvényhozó már csak kapkodja a fejét. Eddig a természet törvényeit foglaltuk jogszabályokba, most már a vágyainkat, amelyek ezerfélék. Miért ne házasodhatnánk emberszabású majmokkal vagy robotokkal? Bármit ki lehet találni.

- És ez baj?
- Ez az önzés kultúrája, ami mindig bukással végződik.

- Amennyiben?
- Röviden: Európa azé lesz, aki teleszüli. De mielőtt megint félremagyarázzák, kiragadják a szövegkörnyezetből a véleményem, szeretném leszögezni, hogy ez egy ténymegállapítás, amely kijelentő módban hangzott el. Senkit sem akarok semmire sem kényszeríteni, sem felszólítani. Kérem, hogy ne jöjjenek A szolgálólány meséje című tévésorozattal! De nálam tanultabb emberek, demográfusok, történészek, szociológusok, teológusok - és még sorolhatnám - figyelmeztetnek bennünket, hogy ennek rossz vége lesz. Szép eszményeink könnyedén elbukhatnak, mert Európa ma világítótorony, de maholnap csupán földrajzi fogalommá válhat, harmadik világbeli körülményekkel. Vegyük tudomásul, ha meghívjuk Afrikát Európába, akkor az Afrika lesz. Valószínűleg Franciaország fog elvérezni először a demográfiai küzdelemben. Az iszlám fogja a saját képére formálni. És minden olyan társadalmat, ahol nagyobb lélekszámmal fog rendelkezni, mint az őslakosok. A Nyugat kivéreztetése folyik, és az elitek semmit sem tesznek ez ellen. Azt hiszem, a világtörténelemben példátlan, ahogy a nyugati globalista elit elárulja a saját területét, népét. Persze valahol ,,érthető" az álláspontjuk, a Four Seasons mindenhol ugyanazt a steril luxust adja számukra. Legjobb példa erre a francia elnökválasztás. A globalista elit olyan elnököt épített fel, aki azt sugallja az átlagfogyasztónak, hogy nem kell a problémákkal szembenézni, se a bevándorlással, se a terrorizmussal, nem kell áldozatokat hozni. ,,Én, az ügyes bankár, az elegáns világfi megoldom egyedül helyetted a problémáidat. Te csak maradj szépen nyugton, ne izgulj, semmi sem fog változni, ugyanúgy fogyaszthatsz tovább, kényelemben és viszonylagos jólétben, nyugalomban fognak telni napjaid" - sugallta Macron a választási kampányában. A változatlanság illúzióját adta el, azt ígérte, hogy minden úgy marad, mint eddig, miközben a valóság súlyos viharfelhők kíséretében már ott topog az ajtó előtt. Ha a magyar történelemből keresnék párhuzamot erre a jelenségre, akkor a Mohácsot megelőző bő két évtizedet mondanám. A kertek alatt az oszmán szuperhatalom, mi meg ,,lepkéket kergetünk". A Macron mögött álló gazdasági és szellemi elitek zseniális módon felismerték, hogy a régi pártok már nem tudják elkendőzni a bajokat, ezért előhúzták a kalapból ezt a megkonstruált alakot; valaminek meg kellett változnia, hogy semmi se változzon. Vele szemben egy szuverenista elnökjelölt állt, aki azt mondta, változtatni kell, sajnos rövid távon lesznek nehézségek. Ezt képtelen a nyugati ember elfogadni. ,,Mindent akarok, de azt most rögtön!" - ez az egyszerű filozófiája.

- Nem unja még a regényei szereplőit? Mind ugyanonnan érkeznek, amelyet ön középosztálynak nevez, én inkább a társadalom szűk, tehetős rétegének.
- Én itt vagyok otthon. Úgy érzem, hogy vannak tartalékok a témában. Egyébként A harcból nincs elbocsátás című könyvemben eltávolodtam ettől a közegtől, amikor a valóságshow világát próbáltam megírni exszereplők és producerek szemszögéből.

- Egy kollégám azzal köszönt el tőlem az interjú előtt, hogy üdvözli Bret Easton Ellist, ön majd biztos átadja neki. Ilyen szoros a rokonságuk ön szerint is?
- Az első két könyvemen tagadhatatlan Ellis hatása, de azóta inkább Michel Houellebecqé. Most az IKEA, vasárnap szektavezér mellékszereplőjének az életét szeretném megírni, aztán egy második világháborús regényt tervezek.

- Az IKEA, vasárnap főhőseinek gyerekei tüntetésekre járnak meg hajléktalanokról szóló kiállításokra, és mindkettő elég őszintétlennek tűnik a regényben, gyakorlatilag unatkozó belvárosi hipszterek pótcselekvéseként ábrázolva. Őszinte tiltakozás nem is létezhet ma Magyarországon? Nincs olyan, aki azért megy ki az utcára, mert valamiből tényleg elege van?
- Én nem mennék ki tizenhat százalékos szja és tízszázalékos társasági adó, gyerekek után járó kedvezmények és csok mellett. Miért mennék ki? ,,Fizessenek a gazdagok!" - ez most komoly? Van olyan kedves olvasó, aki még ezt elhiszi? Hogy ki fogja az osztogatást fizetni, ha ne adj' isten a baloldal hatalomra kerül? Természetesen a középosztály, akik tanultak, dolgoznak, gyereket vállalnak és nevelnek, betartják a törvényt, és a gyerekeiket is erre nevelik. Na, ugyan még nem tudnak róla, de ők a gazdagok.

- Amikor annyi mondanivalója van a kormánynak nekem mint választópolgárnak, hogy állítsuk meg Brüsszelt, másrészt hogy Soros György egy démon, az nem aggasztó? És amúgy is: ilyen egyszerű lenne a világ működése?
- Igen, szerintem az. Ha azt akarjuk, hogy valaki ne értse, akkor bonyolítjuk túl. Belemegyünk a részletekbe. A migrációt például nem támogatom, és mivel ma közép- és hosszú távon ez a legfontosabb kérdés, amelyről döntenünk kell, minden más a migrációhoz képest értékelhető. Ez egy eldöntendő kérdés, igen vagy nem. Nevetséges, amikor egyesek az európai civilizáció megmentéséről papolnak, de amikor szóba kerül például a fal, az egységes határvédelem, a görög határ lezárása, az embercsempészflotta elsüllyesztése stb., egyszóval minden, amit a magyar kormány a kezdet kezdetén javasolt, akkor azt mondják: ,,Na, ezt azért már mégse! De hát ez nem európai!" - nyilván azért mondják ezt, mert az ő köreikben soha semmilyen körülmények közt sem lehet Orbánnak igaza, ezt tudjuk. Én viszont azt mondom, ha nem hozunk jó és határozott válaszokat az alapkérdésre, akkor felesleges arról vitatkoznunk, hogy hányféle nemi identitás van, ki melyik mosdóba mehet be, és még sorolhatnám, mert a szép új világunkban ezeket a problémákat még felvetni is bűn lesz.

- Több pszichológus is szerepel a könyveiben, de a hősök nem sok hasznukat látják. Nem hisz abban, hogy a pszichológia gyógyíthatja ezeket az egyéni és társadalmi betegségeket?
- Nem.

- Akkor mi gyógyítja?
- Isten. Isten nélkül hosszú távon egyetlen civilizáció sem maradhat fenn. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mire építjük a morált. Ha Istenre épül - mivel Isten végtelen és abszolút -, akkor van egy abszolútum mint alapkő, egy végső, megkérdőjelezhetetlen alapkő. Ha az erkölcsileg helyesről társadalmi szerződés dönt, akkor teljesen szubjektív döntés tárgyává válik, hogy mi a jó és a rossz. Ha elhagyjuk Istent, akkor abszolút sem tud lenni a létünkben. Ott minden csak relatív - és ennek nagyon csúnya vége lesz.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.17.


Forrás: Link
 
 
1 komment , kategória:  Élet  
A csendes meditáció 8 jótékony hatása!
  2017-05-27 22:09:13, szombat
 
  Te is egy ZEN SZERZETES vagy: A csendes meditáció 8 jótékony hatása!

Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy miért nem szentelünk időt, akár csak 5 percet, hogy csendben, önmagunk gondolataiba mélyedve meditáljunk, rendszerezzük az elménkben zajló folyamatokat, megnyugtassuk a ziháló lelkünket, a feszült testünket. Talán már nincs naponta 5-10 percünk? Vagy inkább mással foglalkozunk? Ki-ki döntse el maga.





Most következzen a csendes meditáció 8 jótékony hatása, amelyet érdemes a hétköznapok részévé tenni!

1. Csend, nyugalom

A meditáció során megtanuljuk uralni a gondolatainkat, az elménk működését, így elkerülhetjük az úgynevezett “majom agy" kialakulását, amely arra utal, hogy életünk legnagyobb része azzal telik el, hogy a múlt és jövő problémáinak megoldásán agyalunk. Ezt szinte lehetetlen elkerülni, mégis meg kell próbálni, minél többet gyakorolunk, annál kevésbé lesz zavaró ez az állandó gondolati káosz, zűrzavar.

2. Erősödő koncentrációképesség

A meditáció segít abban, hogy önmagunkra figyeljünk, ami könnyűnek tűnik, de próbáljuk ki, hogy hány másodpercig tudunk úgy nyugton ülni, hogy gondolataink ne kalandozzanak el másfele, csak arra a pillanatra összpontosítsunk amelyben éppen akkor vagyunk. Nem olyan egyszerű. Ez a módszer azért is hasznos, mert így képesek leszünk meggátolni a negatív gondolatok kialakulását, hatását, de a pozitívokat viszont meg tudjuk őrizni.

3. Javul az érzelmi állapotunk

A csend hatására az agyban olyan folyamatok indulnak be, amelyek jótékonyan hatnak a testünkre, érzelmi állapotunkra. Fontos, hogy odafigyeljünk a légzésünkre, zárjuk ki a hanghatásokat, a negatív érzelmi hatásokat. Ez a módszer a kezdő és a haladó meditálóknak is remek praktika, hogy érzelmileg egyensúlyba kerüljenek önmagukkal.

4. Megszabadulunk a méreganyagoktól

Mikor elmélyülünk a csendben, megindul a lelkünk és a testünk tisztulási folyamata is. Minél mélyebb gondolati rétegekbe jutunk be, annál erőteljesebb a méregtelenítés, annál hatékonyabban szabadulunk meg az ártó gondolatoktól.

5. Boldogságot okoz

Minél többször sikerül meditálnunk, annál nagyobb az esélye annak, hogy csodás dolgok következnek be az életünkben, mert egyszerűen megváltozik a látásmódunk, olyan szép, csodás dolgokat is észreveszünk, amelyek mellett korábban elmentünk. Jobban fogjuk értékelni emberi kapcsolatainkat, ami örömet, boldogságot okoz.

6. Rugalmasabbak leszünk

Az első törökülés nem biztos, hogy jól fog esni, de már a negyedik, ötödik ilyen pozitúra, valamint a nyugtató meditációnak köszönhetően sokkal jobban fog menni, mozgékonyabbnak, rugalmasabbnak fogjuk érezni magunkat.

7. Javul a memória

A Proceeding of the National Academy of Science szaklapban megjelent 2011-es tanulmány szerint, azok a felnőttek, akik hetente háromszor, 40 percet meditáltak, jelentősen javítottak a memóriájukon, és sokkal jobban tudtak összpontosítani különböző dolgokra.

8. Elmúlik az álmatlanság

Már napi pár perc meditáció javítja az alvás minőségét, és ezáltal megszüntethető az álmatlanság és az azzal járó kellemetlen tünetek, amilyen a kimerültség, nyugtalanság, stressz. Ahogy a meditációban mindig, a légzésre való odafigyelés most is nagyon fontos.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Élet  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 229 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 100 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 22881 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6419
  • e Hét: 14083
  • e Hónap: 134213
  • e Év: 2263741
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.